Délmagyarország, 1969. március (59. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-26 / 70. szám

Garabolyos Eva Vagy tíz esztendeig volt otthonos a ml vidékünkön. Koldusaszszony volt. Minden tanyába bekopogtatott és mindenütt kapott egy kis kenyérkét, vagy néha napján kenyér mellé valót is. Egy jó nagy garabolyt fehér lepedőfélet felkötött a hátára es azt csak este vette le. Ezért hívták Garabolyos Évának. A segedelmet nem vette át senkitől sem, hanem „isten fizesse meg, tegye bele hátul" kijelentéssel intézte el. Tipikus alakja volt a tanyanak. Ha a . huncut gyerekek néha-néha megbillentették is hátul a garabolyát, vastag, dörmögő hangon rendre intette azokat, és mire a botját használatba vette volna, akkorra a csínytevők már elpucoltak onnan. Ezzel sem vadították el a vidékről. Amikor már annyira elöregedett, hogy alig tudott járni. bekerült a szegényházba és ott fejezte be sokat hányt-vetett életét. Sz. Gy. Uj éttermünk lesz: a„Szeged" Söröző bajor módra — „Komaasszony kedvence" Nonstop bár — De: készen lesz-e időben? A nevezetes Zsótér-házban formálódik-a'akul RzeveH ói étterme, a „Szeged", amelyet a Csongrád megyei Veri' _glátóipari Vállalat üzemeltet majd. A hat és fél millió forintos költséggel készülő éttermet (amelyhez 2 millió forintot a járási tanács biztosított) a tervel: szerint július 20-án nyitják. Így lesz-e? — erre voltunk kíváncsiak, amikor dr. Salgó László igazgatóhelyettessel és az épüló étterem vezetőjével, Péter Józseffel a helyszínen jártunk. Most még csak külön magyarázattal lehet megérteni: mi hol lesz? — javában dolgoznak az epületben az építőipari munkások. Hatszáz személyes konyha lesz, amely ellátja a 260 személyes éttermet és a 200 személy ellátására alkalmas kerthelyiséget. A nagyteremből — amelynek romantikus hangulatot ad majd a bolthajtásos mennyezet, s az ehhez a környezethez tervezett bútorzat — eltolható üvegfallal különterem választható }e. A söröző, amely 150 személyes lesz, a kedélyes bajor vendéglőket formázza majd, s az ígéretek szerint nemcsak külsőben: nagy sörválasztékot is biztosítanak majd. Az étteremben a szegedi jelleget kívánják hangsúlyozni. Három freskót rendeltek: egyik a szegedi papucsvásárt, másik egy tápéi lakodalmas jelenetet, a harmadik pedig paprikamotívumos jelenetet örökít meg. De mert az étterem jellegét a helyi ízek is meghatározzák, az ételspecialitások egy részét már kidolgozták a leendő szakácsok: szegedi tarhonyúshúst és „Komaasszony kedvence" nevű ételkülönlegességet ls tálalnak, s hogy Földúton Á mesebeli janos A született mesemondók mind szegények. Nem sok van már belőlük, a szegénységgel ők is fogynak. Fiatal korában is bejárta az országot, napszamos volt, meg katona. Vöröskatona is. Most a népművészet mestereként lett kapós. — Gyerek voltam még, abból is az apróbb fajta. Jön egyszer a tanyára vasárnap egy öreg ember. Nagyot kellett annak az élet előtt hajolni, mert úgy maradt a dereka. Mi még olyat nem láttunk, hogy a földet nézi, mégis előre megy. Bekiabáltunk a házba apámnak, hogy lopni akar az az ember, mert igen lapul. — Lopni csak gyereket lehet innen, mert abból van sok — nevetett apám. — Adnal-e egy ital vizet, fiam? Akkor már futottunk, ki hozza hamarabb a kútról. De csak félig itta kl a pohárból. Talán nem is tudta volna följebb hajtani azzal a görbe derekkal. Vagy csak azért kért, vizet, hogy utána mondhassa: hej, de sokat volt az én komám lova ide kikötve, ahhoz az eperfához. — Ki volt a kend komája? — A Rúzsa Sándor. — Gyék kend ide! Meséljen kend! Az én apám még kendezett mindenkit. Tudja kendtek, nézze kendtek — így beszélt. Ahány gyerek csuk volt a környéken, mind a meséiét hallgatta, még sötétedéskor is. Azt mondta el, hogyan bújt bele szamárbő'be a Sándor. Ügy mondta, 113 éves Négy évig járt hozzánk mesélni. Janos volt ő is. Sárkány János. Tőle tanultam en a mesét a táltosokról, csillagokról, tengerekről, meg ami csak a világon van mindenről. Sokszor ránkvirradt mese közben. Nem igen emlékszem én ebből a négy évből másra, csak a meséire. Meg arra, hogy az iskolában engem ti'tek körül a gyerekek az udvaron. Az volt nekem a leckefölmondás. Amit a János bácsi mesélt, azt a Jancsi továbbadta. Most ls azt mondla, semmi mást nem csinál, csak a Sárkány János meséit ismétli. — Amit tegnap hallottam. nem biztos hogy eszembe jut. de az 6 szavát most ls tudom. Tüdős emberek szennt az egyik legegyénibb eőornűvész. mesemondó elöde'böl a le»kiválóbbaknt ls haiP'za. Teljesen társtalanul 411 a mesei romomban. Szűkebb hazája mostanában kezdi felfedezni, amióta híre ment, hogy a radióban is mesélt, meg a televízióban is. Amikor először találkoztam vele, éppen a televízlóra panaszkodott. — Mondják, hogy mutogattak a zsomból televízióban is meg a dorozsmaiban is, de én egyiket se láttam. Neki akartak kedvezni, amikor a tanyai iskolában is levetítették a tévé-filmet. Kezdődött a mozi, nagyot nevettek a címén. Ilyen nevű emberünk nekünk is van! Amikor aztán a Bába-dűlőre meg a roggyant tanyára fordult; a felvevőgép, megszállta az áhitat a népeket. Az ő Jánosuk az, valóságosan. Egy csapásra kétszer akkora János lett belőle. Nem a tudományért elsősorban, hanem azért, hogy más is tud a tudományáról. Meg azért, mert aki Körülötte van, ha meghal, akkor is él. A filmbeli mesehallgatók közül azóta már elment egy asszony. Itt pedig úgy látszott minden mozdulatán, mintha élne. Újra megsiratták a rokonok. A művész néha azonosul hőséveL Az igazi Jánosból akkor mesebeli jános lesz. ö forgatja szélsebesen feje fölött a kardot a nagy esőben, hogy el ne ázzon a gyámoltalan kapitány. Egy rudasnyira száraz is marad a föld. És a művészi öntudat? Egyik népművész-találkozón a Burkus Marci bácsi táncos csizmájával belelépett a vadonatúj, táblaüveges csapóajtóba. Ügy fogadták az emberek, mint amikor a gyerek vendégségben vágja földhöz a porcelánvázát. Nem baj, az, megesik az ilyesmi. Csak a János bácsi íejebe szökött föl a vér. — Hogyan cselekedhet így egy népművész? Horváth Dezső ez a vendégek kedvence is lesz-e, majd megtudjuk. Újdonság lesz a szegedi vendéglátóiparban a drinkbár, amely reggel 9-től hajnali négyig — nonstopszolgálatban — várja a vendégeket. A berendezés korszerűségére jellemző, hogy itallift szállítja majd a bárba az italokat. Az étterem számára a hosszúhegyi állami gazdaság „Szegedi hírős" néven márkáztat palackozott bort. Az étteremben a kimért borokat 1 literes kishordókban adják asztalra. — Éjszaka műsor is less a barban, s szóljunk ennek kapcsán arról, hogy a bárban természetesen tánczene, az étteremben cigányzene szórakoztatja majd a vendégeket. Hogy mikor? A tervek szerint július 20-án lenne a megnyitás. A feltételes mód használata sajnos jogos: késnek a munkák. Kertész László művezető-helyettes elmondta, hogy a régi falak bontása és a tervek pontatlansága sok nehéz percet okozott az építőknek. A bár és a szociális helyiségek nem valószínű, hogy készen lesznek határidőre — akkor pedig átadás nem lehetséges. A vendéglátó vállalat szakemberei elmondták, hogy ami a legfontosabb volt, az ez ideig elkészült időre — a vakolás például —, de félő, hogy az amúgy is sok időt igénybevevő berendezés, egyedi bútorok, faburkolat elhelyezése, később kezdődhet csak az építőipar miatt. A művezető-helyettes szerint: nincs már annyi munka, hogy megoldhatatlan lenne a határidő betartása. Biztatásnak nem rossz, de nem elég. Az építőipari vállalat — munkaerő-átcsoportosítással — segíthetne, hogy a szabadtéri idejére megnyithassák az új éttermet. P. Sz. M. A vásárló joga Felháborodásában írta szerkesztőségünknek Losonczi Zoltánné (Feltámadás u. 22.), hogy a 8. sz. önkiszolgáló boltban pontatlanul számoltak, többet fizetett, mint kellett volna. Leírja azt is, hogy néhány árunak az ára — jugoszláviai tésztánalt, csirkeaprólélcnaic — nincs ráragasztva a csomagra. A panaszt nem tudtuk ellenőrizni. Olvasónk felháborodik az eseten. De beírta vajon legalább a panaszkönyvbe? A panaszkönyv Minden üzletben megtalálhatja a vevő a panaszkönyvet, a kereskedelmi üzletektől a szolgáltató üzletekig, mindenütt és azt kérésére kötelesek odaadni. A rendelkezések szerint mindenki bejegyezhet a panaszkönyvbe. Hogy igaza volt-e, azt majd elbírálják, s arra választ is kap a panaszos (aminek másolatát az üzlet őrzi). Téves az a hiedelem, hogy „csak úgy válaszolnak valamit". Ezt már csak azért sem tehetik, mert az Állami Kereskedelmi Felügyelőség ellenőrzi, kielégítő választ adtak-e, arról nem is szólva, hogy aki elégedetlen a kapott felelettel, fellebbezhet az \KF-hez. Szinte érthetetlen, hogy az üzletek ellen annyi panasz, kifogás van — sok ilyen levelet kap a Délmagyarország szerkesztősége ls — de a panaszkönyveket legtöbb helyen büszkén mutatja az üzletvezető: beírás nincs sehol. Vagy éppenséggel — dicséret! Csak találgatni lehet, miért van így. Talán mert a vásárló azt reméli, a kevésbé kiélezett vita, vagy az, hogy nem ír be panaszt — előnyhöz juttatja? Hogy kap valamit „pult" alól? Vagy éppenséggel nem veszi komolyan, hogy válaszolnak, s akkor is: mit ér a válaszszal? A panaszkönyvi beírás pedig már nemcsak magánügy. Sokszor kihúzza a bajból az üzlet dolgozóit az üres könyv — ha szabálytalanságot tapasztal az ellenőr, védekezhetnek, hogy megtévedtek, máskor sosem fordul elő ilyesmi. Hibát mindenki követhet el — ez az ellenőrök alapállása is — de ha „beszédes" a panaszkönyv, akár ha apró kifogások is vannak benne, másképp látja az eseteket az ellenőr. Nemcsak a saját, mások érdekét is védi, aki részt vesz panaszkönyvi bejegyzésével az ellenőrzésben. Büntetés a Csillagban — A rossz magaviseletüeknek ez is fegyelmezőeszköz PINTÉR ISTVÁN MÓDRA J DOKUMENTUMREGÉNY 44. A kormányzó fia visszafeküdt aludni. Eszébe sem jutott, hogy beszóljon az apjához: az az ember, aki összehozta őket annak idején a partizánok küldöttével, ismét Budapestre érkezett. Ügy gondolta, hogy a papának elég dolga van. Majd ő tárgyal, aztán az eredményről tájékoztatja az apját. Az Eskü téri Bornemissza-irodában találkozott Petriccsel. A partizánok küldtek — magyarázta Petrics Ifjú Horthy Miklósnak. — A küldött jelentést tett a beszélgetésről, s megkapta a magáét Olyan síkon tárgyalt, amire nem volt felhatalmazva... — Mi ls magánemberként tárgyaltunk vele — kapaszkodott bele az alkalomba Bornemissza. — A meghatalmazás hiánya eleve csak magánbeszélgetést tett lehetővé. Sajnos, valami félreértés folytán a kormányzó úr... — Apám hallani sem akar további tárgyalásokról a partizánokkal — mondta ifjú Horthy Miklós. — Vérig sértették! — Elnézést uraim, elnézést — nyájaskodott Petrics. — Felhatalmaztak, hogy elnézést kérjek. — Ilyen történelmi időkben az emberek könynyen elvesztik az idegeik felett az uralmat — mondta elnezően a kormányzó fia. — Csak sajnos, éppen, mert ilyen időket élünk, mindennek fokozott jelentősége van. A kormányzó úr őfőméltósága — úgy beszéit HorthjTól, mintha rokona sem lenne — őszinte békevágytol vezérelve keresett kapcsolatot a partizánokkal. <3k pedig olyan embert küldtek, aki... — Ez hiba volt, elismerem, hiba volt — vágott közbe Petrics. — Több mint hiba, bűn! — szögezte le határozottan Bornemissza. — Keserűen kellett tapasztalnunk, hogy azokat a baráti, őszintén baráti érzelmeket, amelyeket a kormányzó úr déli szomszédunk iránt táplál, nem érdemlik meg. Petrics tovább mentegetőzött. — Remélem, Délkelet-Európa további politikai fejlődése majd megváltoztatja ezt a véleményüket. Elnézést kérek, mást nem tehetek, minthogy közöljem: a partizán kormány szívesen küldene önökhöz megfelelő felhatalmazással ellátott, s természetesen az önök számára is elfogadható koncepcióval tárgyaló megbízottat... Bornemissza felvidámodott: — Ez mar más beszéd, kedves öcsém, egészen más beszed. Eigentlich, ha nem lennél horvát, azt mondhatnám, hogy magyar beszéd! Ifjú Horthy Miklós hangulata is megváltozott. — Szívesen latunk még egy küldöttet — mondta. — Kérjük azonban, hogy az illetőt lássák el szabályos megbízólevéllel. Legyen felhatalmazása a megállapodásra. Az események sürgetnek. Mindkét ország háború utáni pozíciójának javára válhat, ha sikerül egymás segítségére lennünk ... A lehető legbarátibb hangulatban állapodtak meg a részletekben. Petrics hazautazik, de néhány napon belül ismét Budapestre látogat. Egyszerre érkezik majd a partizánok megbízottjával. — Ha nem is egyszerre — magyarázta Petrics —, de körülbelül egy időben. Hogy együtt utazunk-e Budapestre, vagy még útvonalat választunk, ez a körülményektől függ. Nagyon kell vigyázni, nehogy letartóztassanak. Végeredményben minden tele van német ügynökökkel... Bornemissza bólogatott — Igen, kedves öcsém, nagyon vigyázni kell, nehogy a németek valamit is megtudjanak ... — Ha már Pesten leszünk, jelentkezem Félix bátyámnál — folytatta Petrics. — Én meg telefonon értesítem ifjú Horthy Miklós méltóságos urat — így Bornemissza — Á szokott telefonszámon — bólintott a kormányzó fia. — Ügy, úgy..; — Ezen az úton megállapodunk majd a talál kozó pontos helyében és időpontjában — vette át ismét a szót Petrics. — A helynek, azt hiszem az irodám megfelelő — invitálta őket meg közelebbre is Bornemissza. — Rendben van, akkor ebben meg is állapodtunk. Csak még az a kérésem, a jelentkezésem után a lehető legrövidebb időn belül ifjú Horthy Miklós úr üljön asztalhoz a partizánok küldöttével. Az illető magas beosztásban szolgál a partizánvezérkarnál, nincs módja arra, hogy sokat időzzön Budapesten. — Megígérhetem, fél, de legkésőbb egy napon belül találkozom vele! — jelentette ki ünnepelyesen ifjú Horthy. Búcsúzott. Sietett vissza a Várba — nem akarta, hogy apjának feltűnjön távolléte. Az öreg anyira felháborodott azon, amit Modercin mondott neki, hogy már hallani sem akart semmiféle tárgyalásról a jugoszlávokkal. így hát a kormányzó fiának nemcsak a németek, hanem a saját apja, Magyarország kormányzója előtt is titokban kell tartania, hogy a jugoszlávok felé keres kapcsolatokat. Amint hazaért, azonnal megkérdezte Tost szárnysegédet: az apja lefeküdt-e már. A szárnysegéd azt válaszolta, a dolgozószobájában tartózkodik. A fiú bekopogtatott az apjához. A kormányzó az íróasztala mögött ült, arcát kezébe temette. — Fáradt vagy? — kérdezte a fia. A kormányzó nem válaszolt. — Többet kellene pihenned — mondta a fiú. — Az utóbbi időben olyan keveset alszol... — Az események. „ — mondta panaszosan Horthy. — Akkor sem teheted tönkre magad! — fedte a fia. — A magyar hazának szüksége van rád! (FolytaijttfcJ