Délmagyarország, 1969. március (59. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-25 / 69. szám

Körültekintő betörő ProEbafaratolc Hol a pénz? az olafirastitoii Az algyői olajkutak kör- épületekre tapadt olajréte- lis elsejétől rendszeresen az nyékén nap mint nap váltó- geket. A napokban közvetlen olaj-vasút szállítja a gépe­zik a kép, új és új berende- a kút szájához érnek a tisz- ket, építőanyagokat az al­zések kezdik meg a mun- tító munkások. A tervek sze- győi állomásról az ipartelep­kát, új olajipari beruházások rint a Tűzrendészet Orszá- hez. A következő hónapok­válnak valóra. Az agyői 168- gos Parancsnokságának se- ban kiépül az iparvágány, as kút kitörésekor keletke- gítségével és közreműködésé- teljes hossza eléri majd a 12 zett olajszennyeződést sike- vei ismét mesterséges tűzzel kilométert, resen távolítja el az NKFV távolítják el a fölszaporodott Mivel az építőipari felada­szegedi üzemének . az Űt- olajmasszát a kút aknájáról tok sokasodnak, az NKFV új Vasútépítő Vállalatnak, vala- és közvetlen környékéről, mint az ÉVM 31. Állami Építőipari Vállalatnak mint- lvői kiizDonti lDar egy száz főnyi takarító bri- - az alg>oí kozponU lpar" — Mondja kérem, mennyibe kerül egy másfélszer háromméteres perzsaszőnyeg? üzmeket létesített területén Érdekes próbára is sor ke- En"ek. megfelelően - szol­ült az algyői központi ipar- Boki 'ranyítassal - Srege­oá,. . „ , . telep mellett. Az NKFV sze- den Orosházán és Szánkon L f <7 wt. w sedi iiwének most elké- t^f61 üzemvezetőség ata. a-LssaíS^^s Sú^^aST61!! SS^S^MSSt _ amely mf^&T máshoz kapcsolódik — meg­! gőzzel távolíthassák el A január 1-én alakult sre­a művészethez, ami számol a fejlődés kikerülhetetlen láncszemeivel, ahhoz a mű­Mindjárt elöljáróban le- nei romantika és a modern se milyen fáziseltolódással szögezném: nem a Fényes zene közti átmenet évei. A követi a zene fejlődésének ülm pSztan ürógy mivfl két évtized 'ontosabb ^"te logikailag előmutat­néhány vele kapcsolatos, ró- zőinek, Puccininek, Debussy- ható léptékeit. Valószínűnek la beszélgető-vitázó ankét- nek, Ravelnek, Mahlernek, látszik azonban, hogy ahhoz nak voltam részese az el- Richárd Straussnak és má­Stóoz^érteimUéíi & munkásságában a lyán dolgozók, vagy oda ké- határozott romantikus stí­szüló egyetemisták, s miután lusjegyek mellett egyre több vészeihez, amelynek nem ténykérdés, a bemutatóra olyan elemet is találunk, Í^S SLS; ahol ezek tudatos tovább­megelőzték, beharangoztak .„_.,..,..- _ , , . ., , „ a kritikák, sajtóviták, álta- fejlesztése figyelhető meg. nem a szórakoztató, köny­lában egyetértettünk olyan Gustav Mahler például a nyű műfajról van szó) —, summás megállapításban, wagneri stíluselemeketakar- ahhoz eljut majd a közön halványabb "én^ u£ elszakítani a színpadtó1' ** (MegÍnt lőtte felszikrázó vélemény- 8Z operától, hogy azokat a csaták görögtüzes áradatá- szimfonikus műfajba plán- megfelelő előkészületekkel, náL Mondom: Jancsó filmje tálja át. Richárd Sstrauss a műélvezethez nem sajnált f^tSS^? általa szimfónikus költeményeiben, hozzáolvasással.) És még és a modern művészetek kezdődött a nemrég vásárolt J*" dz!n?3fzetőségffaz el" magyar gyártmányú két M- kétbdrfp f^ttmegis­41-es Diesel-mozdony próba- SS^SL^^Alff járatása. Erre azért van már gyakorlatilag is gondos­olajpipari szükség,' hogy ellenőrizzék a kodlk jV w*?*" Pályát, illetve a mozdonyo- epí4tke^^61; kat. A szegedi termelő üzem a saját vasútjának irányítá­Az algyői olajkutak mel< lől jól halad a beivízleveze­tóra külön vmúti ü remet ** Az olajbányászok és víz. hozott létre. A szükséges irá- ^EL8^!^6/** egy"ttmű" nyító szakembereket a MAV- ködéfK eredr?í"ye8 v,0lt: 8, 8 tói szerződtette, a keretósze- "apokb!nl több olajkutat mélyzetet tanfolyamokon képzik. Az idő sürget, ápri­kapcsoltak a termelésbe. M. L közömbös a publikum sem (félreértések elkerülésére más kérdés, hogy egyre inkább csak ítatKOzo iiawiüK aaaia operáiban a romantika jel- valami A társművészetek hivalkodó támpontjaitól 1(fgzetes élményanyagának Valaml> A tórsmuvészeteK intenzív felerősítésére, fo­kö­jellege egyenlőtlenül enged nak. A zene, a színház, a képzőművészet — igen, a film kevésbé. Ha egy film a közönségtől bukik meg, Debussy csak a legritkább alkalom­múzeum keresi ismét A filmnek tehát fokozottab­ban kell figyelnie azokra a bizonyos „fejlődési lépcső­meg fokokra", önmagának árt, ha erről megfeledkezik... Nikolényi István PINTÉR ISTVÁN zönséghatásáig jutottak, kozasara törekszik, Debussy teret az úttörő alkotások­megkérdezve egymástól, vi- pedig a francia nemzeti re­tatkozva önmagukkal ls, va- kialakItására, korábbi jon a művészeti korszerű- írancia zenei hagyományo­sé^ orré jóban mennyi en- kat támaszt íel> s erősen gedhetó meg. es mt az, ami vonzódik a kiasszlkus, pre- az elkészülte utáni premie­megbocsathatatlan? klasszikus, sőt az antik ko- ren megbukik, pontosabban És itt már kevesebb szó rok muzsikájához. Könnyen esett a Fényes szelek mű- érthető tehát: vészi eszközeiről Annál Szkrjabin, Reger, mal kerüi reprizre. Beteszik több vtózont a filmi, kep- és mások nélkül aligha jut- archivumba, csak a film­zőművészeti, zenei, színhá- hattunk volna mondjuk múzeum keres- ismét el6. zi avantgard-ról, a hagyó- Schönbergig és iskolájáig — mányszakítás merész lépté- hazai pályán pedig Bartók keiről, ami gyakorta fittyet és Kodály életművét is hány nemcsak a nagyjából- szükségszerűen előzi egészében kicsontozódott, Liszt muszikája. ám a változásra is fogékony Persze más kérdés, hogy kózőnségszemlélettel. Miért átlagközönség érdeklődé­jelent szükségképpen a mű­vészeti modernség népsze­rütlenséaet? Az alkotó ki­hagyhatja-e azokat a soron­következő lépcsőfokokat, me­lyen az átlagműveltségű be­fogadó évszázadok tapaszta­lata szerint végigmegy? Le­szűkítve: érdemes-e kihagy­ni azokat a bizonyos követ­kező lépcsőket, melyek a korfzléshől indulva közvet­lenül következnek? Vajon minden műalkotásnak, mely szakít a hagyományokkal szükségszerűen önmagában kell hordoznia a művészeti forradalom valamennyi sar­kalatos Jegyét, vaion min­den modern műnek egyér­telműen kell-e feladatúi vál­lalnia a totális minőségi kü­lönbözőséget, azt a pluszt ahonnan csupán mennyisé­gi elemekkel a mű vissza­vezethetetlen rokonaira, bol­dog őseire? Bizonyára nem. A művészetek nagy kor­szakainak, életerős, a közön­ségtől sem idegen új fejeze­teinek jellemzőt adó, irányt szabó alkotások, a meghatá­rozó-kijelölő kritériumokat hordozó alkotások rendre nem tévesztik szem elől a dialektika örökérvényű kö­vetelményeit, a „megszün­tetve megőrzés" tendenciá­ját Való igazság: úgy ta­gadni a korábbit, hogy an­nak minden elemét elvetni — parttalan, értelmetlen, durva tagadás. A művészi modernségnek ez a formája sohasem találja meg közön­ségét, legfeljebb a szűk szakmabeliek kíváncsi ér­deklődésére számithat. Csak egyetlen ellenpéldát a zene területeról. Körülbelül 1890. és 1910 közé tehetők a re­Örömök Nagyon téved, aki azt hiszi, hogy csak a gye­rekek örülnek a télnek. Ha bronzszívüket nem is lehet látni, tavasszal a szegedi szobrok szíve is hangosabban dobog a zordon tél után. Nem a tavasztól, hanem attól, hogy a zordon tél ala­posan megmosta a fe­jüket Volt akinek ezen a zordon télen szintén megmosták a fejét de nem örült Volt hiszen csak leszakadt áruház­ereszre kell gondolni, jégpályajárdákra és el­dugult csatornákra. A szobrok: dicső államfér­fiak, írók, költők azon­ban annak örülnek, hogy a hó, a jég, az eső vég­re megtette azt, amire verébzajos délutánokon sóhajtva vágyakoztak: mossa meg végre valaki a fejüket Egy ambiciózus tanár­segéd-ismerősöm mesél­te: volt idő, amikor iro­dalmi körével filmet ké­szítvén a szegedi irodal­mi emlékhelyekrőt el­határozták, hogy legkö­zelebb vödörrel és sú­rolókefével vonulnak ki fotózni. Most az iroda­lom rajongóival együtt örömmel konstatálha­tom: nem kell a szob­rok fejét mosni, elvé­geztetett az természetes úton. Ami a madarak tiszteletlen megnyilat­kozásaiból láthatólag megmaradt, az mér af­féle patina, kell is, hogy a turisták valami régi­séget találjanak, s ne a lepattogzott festésű új házakról higgyék azt, hogy műemlék. A téli örömök így tel­jesednek ki tavasszal. Olyan tanulsággá, hogy ha megint efféle nagy­havú telünk lesz, akkor azt bizonyosan a szob­rok imádkozzák majd ki jövőre is. őket kell szidni. V. M. Az új gazdaságirányítás lényeges változásokat ho­zott a mezőgazdaságban. Vállalatszerűén gazdálkod­nak a szövetkezetek. A ko­rábbi évektől eltérően a zárszámadást sem kellett be­mutatniok a tanácsoknál, jó­váhagyatni, mert a szövet­keret vezetősége vállalt fe­lelősséget érte. A legtöbb helyen éltek is az önálló­sággal, de nyolc termelőszö­vetkezetet értesített a járás! tanács pénzügyi osztálya és szabálysértést indított ellene, mert későn készült el ezzel a nagy munkával. Most ugyanez vonatkozik a gaz dálkodási- és pénzügyi ter­vekre is. A rendelkezések előírják a tervkészítést, de a határidő nincs megszabva, így aztán több helyen el­hanyagolják ezt a munkát, nem fordítanak rá megfele­lően gondot Csakhogy amíg a tervet be nem mutatják a banknál, addig nem kaphat­nak hitelt Ugyanis egyenlő partnerként az éves üzemvi­teli szerződést csak ennek alapján köthetik meg, s fo­lyósíthatnak hitelt a gaz­dálkodáshoz. Az eddigi tapasztalatok, szerint a szegedi járás 5S közös gazdaságából mind­össze 28 helyen készült él a terv, s ezek közül is mind­össze 10 szövetkezet mutat­ta be a Magyar Nemzeti Banknak. Jó, jó, akadnak gazdaságok, ahol nem prob­léma az évkezdet mert rendelkeznek saját anyagi erőforrással, megfelelően tartalékoltak, a biztonsági alapjukon több millió fo­rintot hagytak. Am köztu­dott, hogy igen sok szövet­kezet gyenge termőhelyi adottságú, szerényebb anya­gi alapokkal, sőt 9 mérleg­hiánnyal zárta az elmúlt évet Ezekben a gazdaközös­ségekben tehát problémát jelent a hitelképtelenség. Mert nehéz lenne elhinni, hogy pénzre egyáltalán nincs szükségük, vagy nem is lesz. A figyelmetlenség­nek, a felelőtlenségnek á tagság látja kárát, ha nem jut időben pénzhez, ami1 mindenképpen megneherftá a közös munkákat, a terme­lést 8a L L MÓDRA J DOKUMENTUMREGÉNY 43. Kétségtelen, ezekben a Faraghó-féle távira­tokban nem lelték valami nagy örömüket Fa­raghó tudósított: amikor Moszkvába érkezett, s tárgyalni kezdett szovjet részről Kuznyecov ve­zérezredessel, hiába érdeklődött a fegyverszü­neti feltételek felől, a szovjet tábornok újra és újra azzal Válaszolt: a szövetségesek már vilá­gosan leszögezték, s többször is a világ tudtára adták, csak feltétel nélküli fegyverletételről le­het szó. Kuznyecov vezérezredes inkább a fegy­verletétel katonai részleteit szerette volna meg­beszélni. mondván, ha a Horthv-hadsereg szem­befordul a hitleristákkal, az egész háború meg­rövidítését jelentheti. Felbecsülhetetlen jelentő­sége lenne Magyarország számára is ennek a közös katonai akciónak, hiszen el lehetne ke­rülni azt, hogy az ország hadszíntérré váljék, meg lehetne kímélni az országot a háború pusztításától. Faraghó azonban hiába kért eligazítást, hogy katonai kérdésekről tárgyaljon. Nem kapott fel­hatalmazást a fegyverszünet megkötésére. Azokban az utasításokban, amelyeket Budáról kapott nem volt sok köszönet. Legfeljebb azt vehette ki belőle hogy Horthy meg van sértve, mert fegyverszüneti delegációjával csak egy ve­zérezredes tárgyal, magasabb szintű tárgyaló­partnert akart, abban reménykedve, hogy ott ta­lán nagvob megértésre talál. És nemcsak a Moszkvából érkezett táviratok hatottak leveröen a Horthy-család tagjaira, hanem a hadijelentések ls. A szovjet csapatok támadásba lendültek, s egymás után foglalták el Sarkadot, Békéscsabát. Orosházát. Békést, Mezóberénvt és még több mint 300 magyar helységet. Aztán Hódmezővásárhelyig, Szentesig, Mezőtúrig törtek előre. Horthy nem tudott dön­teni, tétovázott, s még ráadásul egy moszkvai távirat is sürgette a döntést. Faraghó azt jelentette, hogy Molotov kül­ügyminiszter fogadta őket. Átnyújtotta a szö­vetséges hatalmak által közösen elkészített fegy­verszüneti szerződés tervezetét. Magyarország köteles visszavonni csapatait az első bécsi dön­tés előtti határokra, a magyar kormánynak és hadvezetőségnek meg kell szakítania minden összeköttetést a németekkel és meg kell üzen­nie a háborút Németországnak, a szovjet kor­mány pedig kötelezettséget vállal, hogy ehhez segítséget nyújt. Faraghó táviratának végén azt kérte, hogy végre küldjék el számára a megha­talmazást, a beleegyező válasszal együtt Tovább halogatni a dolgot nem lehet Vagy igen, vagy nem — dönteni kell. Horthy visszatáviratozta: a meghatalmazást egy őrnaggyal útnak indította. A szovjetek ki­jelentették. ha a meghatalmazás úgyis útban van, nem kell megvárni, amíg megerkezik. A távirat alapján Faraghó aláírhatja a fegyver­szüneti szerződést Ez meg is történt Rádióm jelentette a Várba, hogy megtette. Miután ifjú Horthy Miidós megfejtette ezt a táviratot, s átnyújtotta apjának, ledőlt egy ki­csit pihenni. Alaposan kimerítette az éjszaká­zás. Az utóbbi napokban még az ivásról ia megfeledkezett, annyira lekötötték az állam­ügyek. Még aludt, de nem sokáig. Az inasa éb­resztette fel. — Bornemissza Félix úr kíván méltóságoddal beszélni! — ébresztette fel az inas. — Hagyjatok aludni! — mordult rá félálomban a kormányzó fia. — Igenis, méltóságos úr! — mondta engedel­mesen az inas. De Bornemissza úr a lelkemre kötötte, hogy keltsem fel méltóságodat. Azt mondja, nagyon fontos dologról van szó... Most már félig felébredt az ifjú Horthy. De nem akarózott kibújni a takaró alóL — Kérdezd meg tőle, mit akar — utasította az inast. — Igenis. Fél perc múlva jött vissza: Bornemissza azért akar beszélni a kormányzó fiával, mert ismét itt van az a horvát, az az intéző. Nagyon fontos közlendője van. Most már kiment az álom a szeméből, a fiatal Horthynak. Gyorsan lerúgta magáról a takarót, felugrott a pamlagról, amelyre csak úgy ruhás­tól ledőlt. Ment a telefonhoz. — Szervusz, Félix bátyám! — Szervusz, kedves öcsém. Ha nincs ellened­re, a szokott Időben, szokott helyen találkoz­hatnánk. — Rendben van, este kilenckor az Eskü téren. Csak azt mondd meg még, széna, vagy szal­ma. A kormányzó fia azt hitte, ezzel a virágnyelv­vel lehetetlenné teszi a Gestapó számára, hogy megtudja a beszélgetés tartalmát, még ha hall­gatják is a vonalat. — Én, azt hiszem, széna, kedves öcsém. Gon­dold csak el, ők maguk jelentkeztek! Ez jó jel nem? — Feltétlenül, kedves bátyám. Szervusz. — Szervusz. (Folytatjuk-)

Next

/
Oldalképek
Tartalom