Délmagyarország, 1969. március (59. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-21 / 67. szám

untnkÁsök öntSk fémkováetok de mind mind fegyvertelenül S a rendőrök vezényszó után rájuk lőnek kegyetlenül s nem föléjük a levegőbe Szétfut a tömeg jajszavak visszhangoznak a házak között 8 kúsznál több aki ott maradt Ok nem lőttek Bénultan-kábán nézték s nem hitték volna el ha nem látják, hogy a rendőrkai a védtelen népre tüzel s utánuk rontva puskatussal üti-vágja akit elér rugdossák a sebesülteket s a kövön piroslik a vér Ok nem lőttek Ezt nem ők tettéé Ilyet ők nem tettek soha Mikor vége lett a holtakat elvitték mind valahova Este ahogy a váltás után a laktanyába visszament az örszakasz nem beszélt tenks 5 nem aludt mikor lepihent S hajnalodni alig kezdett még fölkelt Pap Sándor csöndesen Felöltözött Amije kedves elfért mind a zsebeiben Kióvakodott a teremből Nem neszelt föl rá senki se Az őrt nem látta Alszik nyilván Nem lehet persze messzire Átpréselte magát a nyílás élei köZt és odakint Körülnézett Elindult aztán Ügy érezte szabad megint Nem futott Ment ment egykeivüe, Minél messzebbre onnan ell Szerencsés volt Nem botlott belé járőr S nem beszélt senkivel Egy ideig csak ment amarra a lába vitte céltalan Arcán mégis határozottság feszült Nem volt 6 nyugtalan Haza indult hát haza kell hogy érjenI Később megszólított egy asszonyt aki megmutatta az utat s ment tovább gyalog Fölkelt a nap rég amikorra a város széléhez kiért Egy szekérre fölkapaszkodott Nem kérdezték hová s miért O meg nem mondta Döcögtek hát az úton egész Dobosig Ott is csak annyit szólt a gazda szálljon le mert ö itt lakik Nehéz volt ez az út háziig Rosszabb tán mint a háború Később mikor eszébe jutott a torka mindig elszorult Hogy hasalt az útmenti gazba* s hány szárkúp adott éjszaka pár órányi nyughelyet neki s Kecskemét ahonnan maga tudott elszökni őtük közül a kiemelt ablakon út a házból ahová bezárták A többi meghalt Nincs tovább A nevüket se tudta csak hogy Illés Férenc Jani Mihály A csendőrök fogták meg őket egy liter híg homokinál Félegyháza után nyugodtabb két napos út következett Ez a környék már ismerős aeb S a tizedik nap érkezett éjfél felé Pesttől Mindszentre Bezörgetett az ablakon Zsuzsi szólt ki — mit akar M ar s riadt hangját az izgalom és öröm elfojtotta mikor visszafelelt rá óvatos suttogással hogy 6 az megjött Legyen csőndes-vigyázatos világot ne gyújtson ne lássák úgy eressze be S asszonyát amint a mellére ölelte egy petcre megszűnt a világ Az ablakot később befödték A lámpa halvány fényinél nézte Ferit s a másodikat kiről addig csak a levél soraibői tudta hogy kisláng kis-Zsuzsi lett Épp úgy aludt félig-kinyilt szemmel akár az anyja szokott Nézte kigyúlt arcú társát Zsuzsiját aki megterített t ételt adott elé és ettek újra ketten mint azelőtt Még hallgatott még hinni se merte hogy itt van hisz annyit megálmodta rég a hazaérést Félt ha szólna eltűnne ez is ez a kép Vacsora után fáradt volt bár beszéltek egész reggelig Vagyis hogy Zsuzsi beszélt 6 meg hallgatta hangját szavait nézte betelni nem tudóan arcát nyakát vállát külön hogy el is pirult szégyenlősen mikor úgy csókolta fülön lehellet-csókkal mint amikor udvarló legényként sután át-átkarolta búcsúzáskor az ötödik szombat után . Hová lett az a félénk-régi legényke? Fáradt férfi már aki túl sokat látott is tán Korán jött — rövid lesz a nyár? S mi minden történt amióta elmentek! Sok volt hallani Itthon már csak öregek vannak : mesélte későbben Zsuzsi A munkába ók járnak el meg assstmypk lányok s gyerekek Több a dolog a munkáskéznél Dolgozik az is ki beteg Szegény Rácz János bácsi meghalt június végén a mező» Aratott és rossz volt a szive Haza már a fia se jön A csendőrök szaglásznak egyre Fülelik ki hol mit beszélt Kis Lajost a fogsága óta kétszer is megverték ezért Arról suttog mindenki mégis hogy Károly nem marad király hogy a szegénység földhöz jut majd Ki harcolt annak ez kijár A bírónk máris szelídebb lett beszél S kezel mindenkivel a jegyző urat nézni is rossz hogy a nép között mit művel No de azért el nem felejti a dölyfösségük senkisem így aztán esak nevetnek rajtuk a hátuk mögött csendesen A levegőben van valami Hogy mi az? Majd kialakul Várni kell Apám meg apád is est mondja Aki vár — tanul Más kárán okul aki eszes S nyugalmát-dolgát fölleli Ezt felelte apósa másnap hogy rendre elmondta neki miért szökött meg S mit élt végig a fronton három év alatt Hogy mit érzett amikor rálőtt egy emberre s az ott maradt Hogy a társai mint estek el és milyen hideg ott a tél Bal lábán három ujja bánja Elfagytak Persze fö hogy él Erzsi mama az anyjáékhoz átment délután Anyja ha nem fáj a lába futott volna s könnyétől elfúlt a szava AHg győzte megvigasztalni hogy jól van semmi baja nincs Estefelé öreg Pap ntán kattant-csukódott a kilincs Ipaméknál a nagyszobában az asztalra bor is került ettek-lttak majd számbavették hol várhat míg a zaj elül S még azon éjjel a sógorhoz kimentek Jó messze lakott a pusztán és ott kint a tanyán töltött el három hónapot Nem tudta a faluban senki hogy megjött Keresték ugyan február végén a csendőrök s egyszer később márciusban Hanem március Vége körül a csendörőrs tűnt el s vele az uradalmi intéző is Hit hiszen éppen ideje sóhajtott rá megkönnyebbülve mikor az apja hírt hozott Nem is várt tovább összeszedte magát s máris búcsúzkodott és ment haza az asszonyához a kis-Zsuzsihoz Ferihez Míg mentek azon tanakodtak ezután majd hogy és mi lesz Király nincs már november óta most meg Károlyi adta át a helyet a kommunistáknak s így lett tanácsköztársaság Éppen úgy mint az oroszoknál villant fel benne hirtelen a front emléke s Lenin neve a szavak — munkásgyőzelem proletárdiktatúra szovjet Ilyesmi állt a röplapon amibe ő is belenézett Meg az — világforradalom Igaz lenne? Hát mégse csak szó visszhangos-üres szóbeszéd volt az hogy béke lesz és földet meg szabadságot nyer a nép Vén Pap Ignác csak bólogatott amíg ezt elmondta neki Hanem a föld — az csakugyan jó volna ha még megérheti Es csakugyan új rend kezdődött Az újság napról napra több a nép-érdeket védelmező rendeletet törvényt közölt Vásárhelyről Szentesről jöttek egyszerű munkásemberek hogy az új rendet magyarázzák s ahol kell ott segítsenek Felbátorítva-bátorodva döntött a falu — a megunt bírót letették. Létrejött a mindszenti direktórium S mint aki a dörgést már tudja Oroszországból — bekerült az új tanácsba Pap Sándor t# és szolgált érte emberül De fáradságot eosem érzett Terveztek-égtek lelkesen Nem csillapuló lázas kittel határozták mi hogy legyen Szerveződött á földbizottság legeltetési társulat a határ képét méregették s az adóhátralékokat eltörölték A tanitó meg vállalta olvasni tanU felnőtteket is Mindenki tett mindenki akart valamit Istenem! Milyen szép volt mikor letűzték az első karót a határban — ki hadiözvegy vagy érve két holdat kapott Családoknak oszolták persze Ezt kapta mind ki hazajött a háborúból — 8 ujjaikhoz hozzásimult a barna rög mint hogyha tudná-érteni mtttd a hálás ember-szavakat A házas zsellérek ls kaptak másfél-két és fél holdakat hol milyen népes volt a család A birtokrendezés nagyon nem tetszett a vagyonosoknak gáncsolták is ha alkalom kínálkozott rá — de az élet fékezhetetlen ment tovább Fölemelve az erőseket s kivetve gyöngét-ostobit Akkor is dolgoztak amikor a román szakasz bevonult Mintha a napot felhő födi fölbukkant árnyékként a múlt Az őrmester a biróéknáI kapott szállást Négy nap után a csendőrök is megjelentek pont április huszadikán Másnap reggel sietve kezdték a „bolsikat" begyűjteni A románok nem szóltak közbe Látták hogy mind fogát feni vad-dühödten a vörösökre Sándor újra kinn a tanyán bújt el Onnan indult északnak harmadnap reggel jó korán Két napig egyre vitatkoztak szegény társával-Zsuzsival Zokogva kérte — ne menjen el Nem bír már a gondjaival bajával egyedül birkózni éppen elég volt három év Hogy a két gyerek apa nélkül maradjon? Ebből már elég S hiába mondta-magyarázta hogy nem tehet mást menni keU hogy megölnék ha itt maradna fgy bánnak el mindenkivel ha visszajön a jegyző s kasznár ha megjönnek a tiszt urak Látta hogy gyilkol passzióból a tiszti kar s hogy gyújtogat Nem is kellett messzire menni A félegyházi útra állt Ott jelentkezett két nap múlva s így lettek vöröskatonák azon a napon háromszázan kenyérért földért — mindenért Karszalag volt az egyenruha Sokat a fegyverzet sem ért Dér István rajzai Mégis bátran-halálrakészen várták a harcot Győzni már csak hulló vérük árán tudnak mondta sokszor a komiszár Csongrád mellett már gyülekeztek az első vörös századok A hatodik hadosztály állt itt Csapatuk ahhoz tartozott S hány ismerőssel találkozott! Erezte — nincs most egyedül mennyire más volt így készülni hadra mint kinn idegenül Galíciában Itt most tényleg hazát és jövőt védeni sorakoznak az ütközetre nem kell senkit se kérdeni hogy mért van itt hogy miért fogott fegyvert — Pap Sándor nézte esak bajtársait a tábortűznél Nem fél nem gubbaszt hallgatag egyik sem Néha mondogatják már fogasolní kellene Fésülgetni a zsenge búzét hadd nőjön kövérebb szeme Egyik este Itt botlott beié a tűznél Balog Feribe Legénykedtek valaha ketten A lányok után messzire Szegvárra meg Leiére jártak bálba búcsúra s ha néhány kötekedővel összecsaptak ott mutatta meg igazán hogy nem fél még az ördögtől som, Egyszer a bicska ott maradt az oldalában szerencsére e bőrbekecsen fönnakadt Másnap megyünk Turjánba — rendre fogjuk a cseheket Rend is lett De hallotta később hogy Balog Feri ott veszett Az 6 századuk délen maradt ök úsztattak át a Tiszán mikor a támadót megindult május huszonharmadikán Eljutottak Vásárhely alá és Szentes is felszabadult Mindszent Szegvár újra vörös tett Ügy tűnt megvonhatatlanul Törökék-Papék bárányt vágtak Sándoruk úgy várták haza Pap Sándor nem jött mert már nem Ut A szakaszukbői egymaga esett el még az átkeléskor Egy román dvm-dum lövedék találta él összeroncsolva fél mellkasát és tüdejét Még lépett talán kettőt-hármat aztán a fűbe lerogyott s szeme mind ködösebben látta a fogyó hajnalcsillagot Pirkadt már az ég kelet felöl Négy óra volt A virradat sápadt fényében tünedeztek az égi lámpás-sugarak Habos vér gyűlt a szája sarkán s hörgött — valamit mondani szeretett volna — összerándult s vége volt Másnap valaki ott találta meg foltosán már és merev halott-hidegen Olyan volt mint egy furcsa szobor Néma nyugodt és idegen Hanyatt feküdt Két karja tárva Az utolsó görcs lábait szétrántotta és nem zárta le szemét és elnyilt ajkait senki Ügy feküdt halálában mint elhagyott ház üresen Szekérrel jöttek érte s otthon úgy hantolták el csendesen Nagyanyám mesélt róla — s látom ma is néha még hogy pihen a májusvégi puha fűben ott a folyópart mentiben Mint a csillag olyan a teste S várom várom hátha kigyúl alkonyatkor a messzi égben vörösen-olthatatlanul \ í