Délmagyarország, 1969. március (59. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-21 / 67. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK' DELMAGYARORSZAB 59. évfolyam, 67. szám 1969. MÁRCIUS 21., PÉNTEK Megjelenik hétfő kivételével mindennap, hétköznap 8. vasárnap 12 oldalon. ARA: 1 FORINT A Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulója alkalmából: Ünnepi ülés a Parlamentben A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa csütörtökön délután a Parlament kongresszusi termében ünnepi ülést tartott a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója alkalmából. Az ünnepi ülés elnökségében helyet foglalt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Loeonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Németh Károly, a Politikai Bizottság póttagja, a budapesti pártbizottság első titkára, dr. Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, HeveH Gyula, Hunya István, Kun Béláné, Nógrádi Sándor, Szamuely Tiborné, a munkásmozgalom régi harcosai. Az elnökségben foglalt helyet D. Sz. Poljanszkij, a Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, a szovjet párt- és kormányküldöttség vezetője, Ivan Popot?, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a Műszaki Tudományos Fejlesztési Bizottság elnöke, a bolgár párt- és kormányküldöttség vezetője, dr. Samo Faltan, a Szlovák Kommunista Párt elnökségének tagja, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szövetségi kormányának elnökhelyettese, a csehszlovák párt- és kormányküldöttség vezetője, Piotr Jaroszewicz, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának póttagja, miniszterelnökhelyettes, a lengyel párt- és kormányküldöttség vezetője, Friedrich Ebért, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának tagja, az NDK pártás kormányküldöttségének vezetője, Gheorghe Apostol, a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága végrehajtó bizottságának és állandó elnökségének tagja, a Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke, a román párt- és kormányküldöttség vezetője, dr. Milivoje Rukavina, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács (kormány) tagja, a jugoszláv kormányküldöttség vezetője. Az elnökség tagja volt Pavel Beljajev űrhajós ezredes, a Szovjetunió Hőse is. Részt vettek az ülésen: Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Nyers Rezső, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, dr. Ajtai Miklós, Czinege Lajos, llku Pál, a Politikai Bizottság póttagjai, Aczél Győr© és Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkárai; u©ancsak a padsorokban foglalt helyet politikai, gazdasági, kulturális, társadalmi életünk számos más vezető személyisége, az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács, a forradalmi munkás-paraszt kormány, továbbá a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének számos tagja. Részt vett az ünnepi ülésen a magyar forradalmi munkásmozgalom sok régi harcosa, í© a Ma©ar Tanácsköztársaság több volt népbiztosa, valamint az évforduló alkalmából kitüntetett veteránok népes csoportja. Ott voltak az ünnepi megemlékezésen szocialista társadalmunk legkiválóbb építői, szocialista brigádvezetők. élen járó szellemi és fizikai dolgozók. Az ünneplő közönség soraiban foglaltak helyet az évforduló alkalmiból hazánkba érkezett külföldi párt- és kormányküldöttségek tagjai, a2ok a külföldön élő ma©ar veteránok, akik az MSZMP Központi Bizottságának meghívására látogattak Budapestre. Ott volt a Komszomol Központi Bizottságának, Moszkva városi tanácsának delegációja, és a Ma©ar— Szovjet Baráti Társaság számos szovjet vendége. Részt vett az ülésen a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője is. Az. ünnepi ülést Losonczi Pál, a népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke nyitotta meg. Az ünnepi ülést Losonczi Pál, a népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke nyitotta meg. Ezután Kálim Gyula, az ünnepi ülés szónoka lépett a mikrofonhoz, » mondott beszédet. Az ünnepi ülésen felszólaltak az évforduló alkalmából hazánkba érkezett külföldi párt- és kormányküldöttségek vezetői, közöttük Dmilrij Poljanszkij is. A szovjet delegáció vezetője is tolmácsolta az SZKP KB, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége, a szovjet kormány és az egész szovjet nép testvéri üdvözletét az ülés résztvevőinek, s az egész ma©ar népnek. (Kállai Gyula ünnepi beszédét lapunk 3. oldalán ismertetjük.) Százharminchárom nap Részlet a Parlamentből, az ünnepi ülésről A történészek szálára szedik az ese** ményeket. Mind a 133 nap, minden törvény és ütközet, de még a legkisebb újsághír is egy-egy vonást ad nekik az első ma©ar proletárforradalom menetrendjéhez. Megkutatták, ho© miként ért meg, mi ihlette, mire jutott és hol vannak a ©engéi. De az átlagember inkább érzelmi forrásokból: emlékekből, benyomásokból ítél És az emlékek most rendkívüli bőséggel zuhognak ránk. A forradalom veteránjai, vöröskatonák mesélnek a tizenkilences tavasz első napjáról, a munkáshatalom megszervezéséről, megszállásról, tiszai ütközetekről, remények pusztulásáról, tiszti különítményekről... A mozikban filmek peregnek. Minden utca tele van emberekkel, sápadt, leron©olódott, de integető, mosolygó és menetelő munkásokkal. Amott mes©ekarókat vernek a grófi földbe szíjarcú parasztok, e© másik képről sápadt proletár©erekek néznek a meglepetés örömével a lencsébe: üdülni mennek... És plakátok. Döbbenetes erejű, riadózó színes lapok, melyek közül messze-messzehangzón kiált az e©ik: FEGYVERBE! FEGYVERBE! Epizódok e© na© forradalom, e© nagy proletár ütközet drámai napjaiból. Érzelmi adalékok az utódoknak ahhoz a belső meggyőződéséhez, ho© ezt a forradalmat nem néhány lázas vörös agitátor szervezte, hanem a dolgozó osztályok egyöntetű és elszánt történelmi marsa volt a háború, a szegénység, a megalázottság ellen; a társadalmi megnyugvásért, az emberhez méltó életért, a munkáshatalomért. Hogy a társadalom elemi erői váltották ki, ho© a tüzes áramok belső emberi-társadalmi idényéből születtek. E© teljes forradalom keresztmetszetét, eszmei és érzelmi motívumait tapinthatjuk ki ilyen villanások sorozatából is. Az ötvenedik évfordulóhoz érkezett magyar proletárforradalom elszánt következetességét és keménységét a haladás ellenségeivel szemben — de ugyanennek végtelen humanizmusát, sőt ©engédségét a társadalom nyomorultjai iránt Tempós sietségét, amivel évszázadok késését akarta pótolni a történelem időmérőjén — és alapos megfontoltságát, amellyel az új társadalom hatalmi alapjait, szociális és kulturális berendezkedését építette. Végtelen szegénységét, kenyérért küszködő nyomorúságát — és páratlan i©ekezetét hogy élelmet, ruhát, lakást, fegyvert adjon a népnek. A remény megfo©atkozását — s az eszméért vállalt mártíromságot ... Ezért a forradalomért száz- és százezrek dörömböltek, harcoltak, lelkesedtek, szenvedtek és bujdostak. A remény 133 napjáért sztrájkot hirdetett az európai munkásság, csapatokat mozgósított a már ©őztes orosz proletariátus. Ezért a forradalomért kommunisták és más haladó gondolkodású emberek serege vállalta a halálveszedelmet is a fehérterror huszonöt rákövetkező esztendejében. C ezt a forradalmat még e©szer meg kellett vívni. U©anazokkal a seregekkel, u©anolyan szegényen, de már szerencsésebb történelmi körülmények között és hatásosabb nemzetközi segítséggel : e© ©őztes proletárhatalom súlyos véráldozatával. Mert természetében, céljaiban u©anaz a forradalom munkál már itt az életünkben. Lehet, ho© a történész sok mindent másként minősít, de érzelmeink, hitünk és örömünk szerint a tizenkilences vetést neveljük. Ennek az ötvenéves, roppant erővel áradó forradalomnak, 1919. március 21-nek minden sikere, törekvése és tanulsága itt tapintható mai életünkben. S ha csak keveset tudnánk is arról a gigászi harcról, s ha csak a jelenben keresnénk is az arcmását, minden forradalmak legna©obbika mellé sorolhatnánk akkor is: a Na© Október mellé. Az ünnep varázsa visszavetíti most 1919 minden ra©ogását és tragédiáját. De az ünnepen nem lehet szebb és tökéletesebb elégtétel annál, mint ho© mai forradalmunk feltartóztathatatlanul halad a legszebb és legmerészebb emberi-társadalmi célokhoz: a szocializmus, a kommunizmus me©alósításához. SZ. SIMON ISTVÁN