Délmagyarország, 1969. február (59. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-11 / 34. szám

Hogyan „szólal meg" a nádtető? Riportdrámák Kisteleken Népművészük laláűmzója Zsambőn „Azt mondják, susog a nád. De nemcsak susog, muzsikál is. Van nekem Dévaványán egy házam,, annak a tetejéből húztak mi ezt a nádat. Megmutatom most maguknak, hogyan szólal meg a nádtető". Kádár Ferenc bácsi, a népművészet mestere kezdte így egyedülálló tudományának bemutatását vasárnap este Zsombón. Jelentéktelennek tűnő nádszálat húzott elő zsebéből, beillesztette a bajusza közé, megbillentette rajta 78 éves öreg ujjait, hogy előcsalogassa belőle utánozhatatlan szépségű dalát. Varázslatos zeneszerszámát náddudának mondják. Azon nem csodálkozom, hogy Zsombón népművész találkozót rendeztek, hiszen Kálmán Ferenc igazgató törekvéseit már Forráskútról ismerem. Az lepett meg, hogy a kései, de szigorú tél íllenére elindultak a népművészek Gyulaváriból, Dévaványáról, Apétfalváról, Tápéról (átlagos életkoruk a 70 fölött van), pedig néhányan azt sem tudták, hol v*n Zsombó. S úttalan utakon, hóbuckák közt bukdácsolva a közönség is megérkezett időben. Tombácz János híres mesélő házigazdaként elmondott kedves köszöntője után az első kiadós vastapsot az apátfalvi négyes kapta pajkos játékú, lippentős táncáért. Tápé népdalait, táncait az özvegységében egyedül maradt Ács Györgyné hozta magával, Nácsa János Dévaványáról, hol citerájával, hol magaköltőtte fordulatos verseivel, hol meg tréfás sírfelirataival szerzett zajos elismerést Adamcsik József 500-ig menő híres gyűjteményének gyöngyszemeit mutatta be, a közönség tetszésére itt-ott Zsombóra aktualizálva. A tréfásan vetélkedő két vőfély — Kardos István és Nácsa János — felelgetőse itt is tetszést aratott, mint 1966-ban Tápén, az első délvidéki népművész találkozón. Áhítattal nézem ezeket a Az apátfalviak tánca, furulyán kísér Kádár Ferenc nehéz időket élt embereket. Nem tudom most sem eldönteni, hogy művészetüknek, vagy emberi magatartásuknak hódoljak inkább. Amit mutatnak, darabról darabra a népművészet kincsesházába valók, ahogy mutatják, ámulatra késztet. A 80. évéhez közeledő apátfalvi Kerekes B. Márton olyan vígan ropja a csárdást Deszpot Istvánnéval, mint legénykorában. Fél térdével veri a padlón a ritmust és könyökével kopog hozzá — szintén a padlón, ahogy a muzsikások fújják. Jóval fiatalabb ember is más figurára váltana inkább Kérdezem tőle, milyen tánc ez. Nem tudja. Ilyet a faluba se járt senki, csak 6 táncolta legénykorában. Áhítat üli meg a termet is, amikor Kádár Feri bácsi tárogatóval lép a közönség elé. Ha csak mutatná, hogy milyen a tárogató, akkor is megköszönnék szolgálatait, hiszen a résztvevőknek legalább a fele még nem látott ilyet De ő végigaraszolja az ősi síp testét és lelket lehel bele. Üj kultúrház — régi muzsika? összeillenek ezek? A közönség szavazata szerint igen. Amikor dalának utolsó cifráját is elfújta, nagy sóhajtás szökik ki szájából: — Fújnám én tovább is, ha bírnám. Szívből kívánjuk mind a kilenc népművésznek, legalább ezzel a jókedvvel bírják sokáig. Horváth Deraő HL Lászlóné édesapja tíz éve tagja a termelőszövetkezetnek — 1968 nyarán megbetegedett és kisebb megszakításokkal 1968. december 16-ig keresőképtelen volt. Betegségi segélyt azonban csak november 30-ig kapott. Amikor kérdezte, hogy december 1-től 16-ig miért nem kapott segélyt, azt a választ adták: majd a nyugdíjba beszámítják. Kérdezi: lehetséges-e, hogy decemberre betegségi segély nem jár? Tsz-tag betegségi segélyezése télen A 6/1967. (X. 24.) MEM számú rendelet szerint az év december 1. és a következő év március 1. közötti időszakban a termelőszövetkezeti tagnak betegségi segély csak akkor adható, illetve a már megállapított segély akkor folyósítható tovább, ha a munkaszervezeti egység (csapat, brigád stb.) vezetője Igazolása szerint a segélyre jogosult részére ebben az időszakban is megfelelő munkát tudnának biztosítani, ha nem lenne keresőképtelen beteg. Olvasónk édesapja tehát azért nem kapott betegségi segélyt decemberre, mert nem volt olyan igazolása a munkaegység vezetőjétől, hogy munkát tudott volna részére erre az időre biztosítani. Egyébként ez az ido (december 1-től 16-ig) külön a nyugdíjba nem számít be. Sokszor három hosszú felvonásnál többet mond el egy apró betűkből szedett újsághír néhány sora. Amivel a kurta közlemény: több minden szava a valóságot idézi, élő emberekről, megtörtént eseményről tudósít. Nem elképzelt dolgokkal játszadozik, hanem a „natúr" igazságot közli. Az utóbbi időben különösen megnőtt a hírértéküket tekintve drágább művek ázsiója. Naponta olvashatunk dokumentumjátékok bemutatójáról, melyek a legvalósabb valóság kiválasztott tényeit elemzik; s a képernyőről, mozivászonról is gyakran tűnik elénk a eelluloidszalagra másolt leghétköznapibb élet. Mint a Nagyvilág februári számának olvasói tapasztalhatták, más egymással perlekedő esztéták is rábukkantak a legújabb vitatémára: majd féltucatnyi hozzászóló mondja el véleményét e divatba jött dokumentumműfajról... Ezek után nem csoda, hogy a pódiumra lépők legmozgékonyabb csoportjai, a művelődési otthonokban tevékenykedő kisebb közösségek is felfedezték maguknak a valóságidézés új lehetőségét. Felfedezésük annál is inkább logikus volt, mivel e fiatalok olyan művek előadására vállalkozhatnak legkönnyebben, amelyek a legkevesebb kelléket, diszletet igénylik — a dokumentumjátékok, riportdrámák színpadra állításához pedig a leírt szavakon kívül tényleg alig valami kell. Csongrád megyében egy néhány hónapja toborzott kis együttes vállalta az új műfaj meghonosításának szerepét. A Szilágyi János igazgató vezette kisteleki klubszínpad, amelynek tagjai dicsérni való lelkesedéssel tanulták be és adták elő néhányszor a csoport megszervezője által feldolgozott-dramatizált irodalmi riportokat.. Azt, hogy munkájukat tényleg sikerrel végezték, vasárnap több szakember is igazolta. A kisteleki művelődési házban tartotta meg ugyanis foglalkozását a Csongrád megyei és Szeged városi Népművelési Tanácsadó színjátszó szakbizottsága, s ennek tagjai sorra elismeréssel szóltak az örömmel végignézett bemutatókról. Mind Akácz László Nincs törvény rá!, mind pedig Katona Éva Terhes jegyesség című írásainak pódiumváltozata — a két irodalmi riportot az Elet és Irodalom közölte — csak nyert a dramatizálássaL A mondatok, melyek az emberekben továbbélő erkölcsi tévhitekről, a generációk közötti újabb konfliktusokról tudósítanak, felerősödtek a szerepiók ajkain; nagyobb hitelt, töltést kaptak. A dicsérő szavak ilyenformán nemcsak egy új, de egy társadalmilag hasznos kezdeményezést is illettek, s a kisteleki fiatalok — Fári János, Horváth Istvánné, Horváth István, Faragó József, Farkas Mária, Süli Éva, Hegedűs Mária, Rovó Géza és Szilágyi János — után remélhetőleg mások is vállalkoznak majd a legújabb pódiumműfaj egy-egy darabjának előadására. T. fc. A miskolci szimfonikusok bemutatkozása Mint korábban hírfll adtuk: a Szegedi Bartók Béla Zenekar felmondta másfél évtizede viselt filharmóniai szerződését, pontosabban nem újította meg az 1968/69-es évad második félidejére, s a hátralevő zenekari koncertekre vendégegyütteseket hívnak. Így hallottuk a vasárnapi színházi matinén a miskolci filharmonikusokat — Lehel Györgynek, a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara vezető karmesterének dirigálásával. Beethoven II. és VI. szimfóniáját játszották. Lisz Esz-dúr versenyművének szólistája Antal István volt A miskolclak bemutatkozása mindenképpen hasznos tanulságokkal szolgált a szegedi közönségnek, mely publikum a szegedi zenekar léte-nemléte körüli vitáktól felpaprikázva megkülönböztetett érdeklődéssel kísérte fellépésüket. Az együttes legfőbb erénye a kiegyensúlyozottság, a zenei fegyelmezettség, ami mögött érezhető a gondos-alapos próbákkal szerzett nélkülözhetetlen rutin is. Hangszercsoportjaik kiegyenlítettek, igen sok fiatal arcot fedezni fel a piütoknál — igényesen, pontosan játszanak, s a műsorba választott két Beethoven-szimfónia Urai, csendesen meditatív alaphangulata kitűnő lehetőséget biztosított a zenekar erényeinek konstatálásához. Amiben viszont hiányérzetünk maradt: a cizellált, figyelmes játékból felizzó lendület, dinamizmus, az azonos színekben, tónusban felforrósodó levegő, a beethoveni pianók és forték döbbenetes erejű kontrasztja; erre a II. szimfónia dübörgő fináléja és a Pastorale vihar-zenéje adott volna alkalmat Ilyenkor a zenekar szürkének, tartózkodónak, visszafogottnak tűnt A Laszt-versenymű középrészében pedig bántóan lelassult a tempó, amiben az egyébként vérbeli kvalitásokat mutató Lehel György is ludas. Antal István indiszponáL tan kezdte az Esz-dúr zongoraversenyt Csak a „quasi adagio'' harmóniát, csodálatos tisztaságot, belső nyugalmat árasztó témájában oldódott fel, s ettől kezdve végig ura maradt hangszerének. A hálás közönség vastapsalt Liszt—Paganini E-dúr etűdjével és Liszt XI. magyar rapszódiájával hálálta meg. N. I. Mi számít megszakításnak? A. J-né szegedi olvasónk azt kérdi, hogy mivel a Munka Törvénykönyve szerint a pótszabadság számításánál minden munkaviszonyt figyelembe vesznek, függetlenül a köztük levő megszakítás OélmagyarorszáR Áramszolgáltató Vállalat közli, hogy Kiskundorozsmán a Rákóczi. Hunyadi, Kossuth, Zsombolyai. Deák F.. Szélmalom, Damjanich, Pctöfl utcák által haiárolt területen 1969. február 13— 18-ig időszakos áramszünet lesz idejétől, alkalmazható-e ez a szabály a nyugdíjnál is? A Munka Tőrvénykönyve hatályba lépése nem módosította a nyugdíjtörvényt. Változatlanul érvényben van a nyugdíjtörvénynek az a rendelkezése, hogy ha két szolgálati idő (munkaviszony, termelőszövetkezeti tagság viszony stb.) között öt évnél hosszabb megszakítás van, a megszakítás előtti időket nem lehet figyelembe venni a nyugdíj megállapításán áL Dr. V. M. A rádió mellett Épült: 1957—1969 w Alom luxuskivitelben A rádiószínház szombat esti bemutatója — a világhírű Truman Capote Álom luxuskivitelben című kisregényének rádióváltozata — jóval érdekesebbnek ígérkezett, mint amilyenre azután a végén sikerült. Az extrem izgalmasságú amerikai elbeszélest ugyanis Bródy Imre átdolgozása annyira megkurtította, megrövidítette, hogy az eredetinek csupán a cselekményvázlata maradt meg, illetve még ennek is csak a vázlata. Kétségtelen — sok más modern elbeszéléssel ellentétben — a cselekmény ebben a műben nagyon fontos, mi több, izgalmasan érdekes és meghökkentően fordulatos. Nem lehet tehát mellékes tényezőként kezelni. Csakhogy nem a puszta történet adja a Capote elbeszélésének egyetlen varázsát. Az Álom luxuskivitel-ben a legfontosabb a főfigura, Cily alakja. Ez a idegesítően szeszélyes, de emberileg jótartású nő, aki szinte balekkent válik egy bűnszövetkezet áldozatává, csak akkor lehet szemléletesen kiteljesedő jellem, ha furcsa környezetét is megismerjük. Ezt a környezetet azonban az átdolgozás jórészt még csak nem is jelzi. Nem volt szerencsés választás a rendező Vadász Gyulától, hogy Cily szerepét Béres Ilonára bízta. Béres kitűnő színésznő, de hiányzik belőle az a vibráló szeszélyesség, ami nélkül Ctly nem az, aki. Kitűnő volt viszont Egri István filmese. Löte Attila az író szerepében korrekt és pontos arcképet formált. , O. L Botosra n^i Sándor rakpart 5„ (9.) A Sellő-ház (nevét Makrisz Agamemnon szobrászművész, az épület falán elhelyezett alkotása után kapta a szegediektől) a város első magas lakóépülete volt. Itt ismerték meg először a lakók a „hét emelet boldogságot" — ha a lift nem működött. A négyemeletes szárnyrészekkel együtt 79 lakás van benne, ez is szép rekord. Borvendég Béla Ybl-dijas építész tervezte, munkatársa Szabó Ferenc volt. Nagy kár, hogy a homlokzatról felperdült a műanyagfesték, s most úgy néz ki a ház, mintha a második világháborút is végigélte volna. KEDD. 1969. FEBRUÁR IL delmagyarország 5