Délmagyarország, 1969. február (59. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-07 / 31. szám

Cimborák viszik a többit... Kinek a feladata az alko­holizmus ellen küzdeni? Vannak erre bizottságok — tegnap targyalta meg a me­gyei bizottság az idei mun­katervét — foglalkoznak ez­zel tömegszervezetek, az if­júsági szervezet. A jogsza­bályok és a különböző szer­vezetekre kirótt (és több­nyire végre is hajtott) fel­adatok mellett és ellenére az alkoholfogyasztás egyre nagyobb. Tavaly Szegeden, Csongrád megyében 0,6 százalékkal nőtt — de ez a statisztikai adat kicsit kan­csal: mert van, aki semmit, mások pedig nem az átlagfo­gyasztás normáit „isszák"'. Üj „morbus hungaricus"? Nem, nem magyar jelenség, ha vigasztalni akarnánk magunkat: még az európai átlagtól sem térünk el. Ta­valy országosan az első fél évben a sörfogyasztás 3,6 százalékkal emelkedett az előző évihez képest, a bor­fogyasztás pedig 0,5 száza­lékkal, a kiskereskedelmi forgalom adatai szerint a tö­mény italokból valamivel kevesebbet ittunk, mint az 1967-es évben. Ezt mondja a statisztika, az igaz, de: se szeri, se száma a zugszesz­főzdéknek, a zugitalméré­seknek, „bögrecsórdáknak". vagyis alkoholfogyasztásunk közel sem felel meg a sta­tisztikai adatok számainak. Hatásában azért ez mérhe­tő. A szentesi megyei kór­házban például tavaly — egy évben! — több delírium tremens-es beteget kezeltek, mint az előző 30 évben ösz­szesen. Aztán a balesetek! Egyre több ember sérül vagy hal meg — kocsmai verekedéstűi gépjármű-bal­esetig sorolhatnánk az oko­kat, s a legtöbbnek okozója: az alkohol. Nem múlik el vendégfogadás, kétnapos ünnep, vagy ajándékozási alkalom, hogy ne az alko­hol lenne a főszereplő. Itat­ják a gyerekeket is. Öröm se, bánat se igazi — úgy látszik ma már — szesz nél­kül. Egyértelműen azt mond­hatjuk: rombol az alkoho­lizmus. Hovatovább keres­gélni kell a szavakat is, ne­hogy brosúraízű legyen a „szövegelés", lehetőleg nem mondják ki az újságcikkek címei, miről is lesz szó —, hiszen sokan már a témát is unják. Pedig nincs olyan el­rettentő eset, még csak ki se lehetne találni, ami az alkohol miatt nem történik meg. Noha szinte le se meri már az újságíró írni, mégis teljesen igaz a „lejtő útja" — mert emberileg, egészsé­gileg is hanyatlás az a kor­szak, amikor már nem egy­egy alkalom, társasági ösz­szejövetel miatt töltik meg a poharakat. Orvasok a megmondhatói, elsősorban az idegorvosok, hogy beteg- ; ség ez; kár, hogy a társada- : lom még nem ismeri el an­nak. Cimborák viszik a töb­bieket — s lassan már na­gyobb szégyen, ha valaki nem iszik. nem bírja az italt, mint az, hogy mások mi mindent elkövetnek ita­losan! Az alkoholizmus elleni intézkedések között fontos, de nem a legfontosabb az elvonó kúra. Lényeges vol­na, hogy odáig ne jussanak azok, akik ma még csak po­harazgatnak (viszont: jussa­nak el oda azok, akiknek az már-már életkérdés). A hatóság, vagy a társadalom (vagyis: mi valamennyien, külön-külön és együtt is) tehet-e többet? Azt hiszem, egyik sem megy sokra a másik nélkül. Ezt évek óta tudjuk, most tegyünk még hozzá valamit, hogy együtt sem jutunk messzire (hi­szen ez a tapasztalat) — gorúbb intézkedések és kevésbé elnéző felfogás nélkül. Vagyis- rajtunk is múlik, hogy az alkoholizmus to­vább terjed-e, eléri-e a nem is oly rég még nép­pusztítónak számító tüdő­bajt, amely ma már nem „morbus /hungaricus". Ne hagyjuk azzá nőni az alko­holizmust! P. Szőke Mária ilj eszközök az iskoláknak Tegnap délelőtt a TANÉRT Vállalatnál bejelentették, hogy most az audiovizuális eszközök és a tanuló kísér­leti felszerelések biztosítása a legfontosabb. Idén forga­lomba hozzák a programo­zott tanítás elősegítésére ké­szített „kis korrepetitor" el­nevezésű oktatógépet. Az ál­talános iskolai elektrovaria folytatásaként a középisko­lák számára is gyártják ezt az eszközt, továbbá a taná­ri demonstrációs elektroni­kus készletet Bemutattak néhány új típusú szemléltető 1 eszközt is. Ördögmotolla? A tél csen Nem várnak csodára Kübekházár. nem „temette be" a A zárszámadé hó Fázlak, toporogtak az asszonyok. Régen eljöttek már hazulról, szerda este, amikor munkába parancsol­ta őket a mindennapi köte­lesség, a gyár. Rendesen be­ertek Szegedre, s csütörtök, reggel, műszak után indul­tak vissza a Szeged környé­ki falvakba. Csak Szőre­gig vitte őket a busz. ott aztán álltai:, tanácstalanul toporogtak 30-an, 40-en se­gítségre várva. Néhányan el is indultak, pedig messze az út, még jó időben is messze esik Kübekháza. S akkor az úton feltűnt egy GAZ. Megállt mellettük, ti­zenkettőjüket fel is szedte. Így érkeztek meg Kübek­házára. Délután, csütörtök délután fél 2-kor. Tegnap reggel Szegeden gondban volt a kübekházi Sarló és Kalapács Termelő­szövetkezet elnöke, úgyszin­tén az orvos, aki kijár a fa­luba, mert ml is lehet most kint a határszélen, az utakat betemette a hó, nincs köz­lekedés. Hiába kérték az AKÖV-Öt, a Közúti Igaz­gatóságot, hiába ígértek dupla borravalót a taxisok­nak, senki nem hallgatta meg őket. Elmentek hát a városi-járási rendőrkapi­tányságra, Dunai Pál al­ezredeshez. Nem mentek hiába. Arany János, a mun­kásőrség szegedi járási pa­rancsnoka, Marczis György munkásőr, a rendőrség ké­résére rögtön segített. A darázsból kivezették a GAZ-t. s máris indultak a távoli faluba. Az óra 11-re járt. A járhatatlan úton. a le­szakadt telefonvezetékei: mellett mégiscsak eljutottak Kübekházára. Idejében, mozgást, életet vittek a fa­luba, s rögtön megindult a vérkeringés, szánkót indí­tottak kenyérért Szőregre. A szövetkezetben meg elhatá­rozták, megtisztítják az or­szágutat, nem várnak „cso­dákra", az illetékesekre. * A forráskúti tanyavilágot is betemette a hó. Már szerda este járhatatlanokká váltak az utak, hiába igye­keztek a Haladás Termelő­szövetkezet vezetői hazafe­lé, Szegedre, kint rekedtek valamennyien. Tegnap reg­gel 9 órára hívták össze a közgyűlést. Űttalan utakon, a távoli tanyavilágból, 6—7 kilométer távolságból igye­keztek a közös gazdaság tagjai. Se kocsi, se más jár­mű nem tudott elindulni, akad olyan gépkocsivezetője a termelőszövetkezetnek, aki 16—18 órája elszakadva a családtól, a falutól, kint vesztegel az úton. Mégis, a 760 családból — ennyien él­nek a termelőszövetkezetből — 500 ember gyűlt össze a művelődési házba. megtelt a nagyterem, álltak az elő­csarnokban, hogy meghall­gasság az elmúlt esztendő­ről szóló beszámolót. S nem jöttek hiába. Ismét jó esz­tendőt zárt a közösség. A tervezett 41 millió 622 ezer forint árbevétel helyett 45 millió 32 ezer forintot tel­jesítettel:. így aztán nem csalatkoztak reményeikben a homoki gazdák. A szövet­kezet összes vagyona most 36 millió 892 ezer forint, egy év alatt — 1968-ban — 6 millió 559 ezer forinttal növekedett (5 millió 621 ezer forint tiszta vagyon­nal). Az összes tiszta vagyon 27 millió 91 ezer forint. Az egy munkanapra eső jöve­delem a tervezett 74,51 fo­rint helyett 84,90 forintra alakult. A szövetkezet elnöke, Sándor Tibor, beszámolójá­ban örömmel szólt arról, hogy az öregeknek egyre több segítséget ad a közös­ség szociális és- kul­turális alapjukból fél­millió forintot, emellett fi­zetett szabadság címén 1756 munkanapra 144 ezer forin­tot topott a tagság. Az el­múlt évben 13 millió forin­tot fizettek ki készpénzben a gazdáknak. Első esztendő ez, amikor nyereségrészese­dést is fizet már a nagy­üzem. méghozzá a prémi­ummal együtt összesen 1 millió 200 ezer forintot. Ez azt jelenti, hogy minden le- I dolgozott száz forintra 6 j forint nyereségrészesedés j jut. A homok ismét megte- ' remte az aranyat. Vidáman ünnepeltek a szövetkezetiek, hiszen a hajdani nyomorú­ságos tanyavilágban még álmodni sem álmodhattal: ilyen esztendőről. Szép zár­számadás volt. Sz. Lukács Imre MTT Foto — Mező Sándor felvétel-­Lehet, hogy valaha sokan ilyennel: képzelték az ördög­motollát, de a képen látha­tó berendezés tudomásunk szerint nem vállal rokonsá­got a fantázia-szülte szer­kentyűvel. Ehelyett szeré­nyen megelégszik azzal, hogy a Szentendrei Papír­gyárban napról-napra fá­radhatatlanul végezze a kü­lönleges, nagyméretű boríté­kol: ragasztását. Drukk nélkül M égiscsak maturálunk. Fiaink, lányaink mégiscsak oda­állnak a bizottság elé, s szép sorjában elmondják majd mindazt, aminek a felsorolására a kezükbe vett cédulácskák parancsot adnak. Döntött a minisztérium — továbbra is lesz érettségi! S most, ha a vita hullámainak csitulásával meggondoljuk, jó is hogy lesz. Aki túl van rajta, az tudja csak igazán, hogy milyen tartást, a felnőtt korba érés milyen jólesően tudo­másul vett jeleit adja a vizsgák vizsgája mindenkinek. Én már csináltam valamit, hagytam magam után egy kitöröl­hetetlen jelet — mondhatja magáról a friss bizonyítványt szorongató. Meg egyébként is! Nemcsak a maturálás ön­kéntes híveinek ráérzései, de a tudományos kutatások jó néhány darabja is azt igazolja, hogy feltétlenül szükség van a négy középiskolai évben tanultakat lezárni egy ösz­szefoglaló, rendszerező, nagyobb vizsgával. Nem ok nél­kül hozatott törvénybe ez a tanulási szakaszlezárás annak idején, s nem ok nélkül marad meg — annyi szenvedélyes protestáció ellenére — továbbra is. Szenvedélyes protestáció? Szülők, diákok, sőt egynémely oktatók sok érvvel operáló ellenkezése? Igen, így volt, ahogy írjuk: meglehetősen tömött so­rokból álló kontrakórus tiltakozott az intézményes „diák­nyúzás" ellen, hangoztatván, hogy már egy régen túlhala­dott, ósdi vizsgaforma az érettségi, amely azon túl, hogy rendszerezés helyett éppen szaktárgyat szaktárggyal össze­kavar, még hosszú időre használhatatlan „idegronccsá" is teszi a bizottság elé citált ifjakat „Lélekgyilkos, idegroncsoló" — tulajdonképpen ez volt az ellenkezők legfőbb argumentuma. Az, hogy idő előtt „kikészít" minden 18 évest a felfokozott vizsgadrukk. Felfokozott? Ügy is mondhatnánk azonban, hogy fel­fokoztatott. Vagy még találóbban: túlhajszolt, felheccelt, mes­terségesen meghatványozott. Mert tulajdonképpen erről volt — és, sajnos, lesz is még — szó az egymást követő évek legszebb nyári hónap­jaiban., Ahogy rítussá, szertartássá vált, mondjuk, a jövendő feleségek illendő megkéretése, úgy lett kötelező a „félelem"' legkínzóbb lépcsőit megjárni minden negyedikesnek. Ki­hagyhatatlan „penzum" lett az egyre fokozódó félsz, napról napra jelentkező idegpróbáló ráadássá a drukkolás. Hogy miképpen is alakul így, azt talán az ön- és köz­heccelés legegyszerűbb típusával lehet megmagyarázni. Ne­kem félnivalóm van, például matematikából; neked félni­valód van, például történelemből; én mondom neked, te mondod nekem; mi mondjuk mindenkinek... S aztán már nem lehet csodálkozni, hogy ebből az egyetemes rettegésből hamarosan az iskolaügyekben kevés­bé járatos szülők is részt vállalnak, sőt — erre is található példa — még maguk, a matematikát, történelmet oktató anárok is könnyen odasorakoznak a jajveszékelők tá­borába. Nemi-- lehet ezt tagadni: valami ilyenféle folyamat játszódik le középiskoláinkban évről évre. A „félelem"'­felajzásnak egy olyan, mindenkit magával sodró hullám­csapdosása figyelhető meg, amiből, ha akarna se tudna már kimaradni senki... P edig hát mégiscsak azon kellene igyekezni tanárnak, szülőnek, diáknak egyaránt, hogy ez a matúra előtti heeckampány alábbhagyjon. Azt kellene lassacskán ' megérteni, hogy az érettségi is csak egy vizsga — igaz, a j legnehezebbek, legkomolyabbak fajtájából való! —, s hogy azon helytállni nem valami különös, lebírhatatlan feladat. A diákok általában leszoktak érettségizni — mondja a nem alaptalanul sokfelé emlegetett szentencia. Ám kevésbé zilált idegekkel, is kitámolyoghatnának az eredményhirde­tésről. ha kevesebb volna a riogató szó a tanév­végeken. felnőttesen is kellene Az érettségi már felnőtt dolog vélekedni róla! Akácz László Róma, Moszkva, Balaton Azol: a szegediek, akik szabadságukat utazásra, „vi­láglátásra" szánják, 120 féle külföldi és mintegy 30 féle belföldi 'út között válogat­hatnak a szegedi IBUSZ­irodában. Eddig 470 egyéni .jelentkezőt tartanak szá­mon, de a munkatársak és az üzemi szervezői: munka­Gázprogram Erre az évre kereken 400 millió köbméterrel több földgázt igényelnek a hazai fogyasztók, mint tavaly. Így az Országos Kőolaj és Gáz­ipari Tröszthöz eddig érke­zett megrendelések volume­ne az idén eléri a kétmilli­árd-nyolcszázhatvanmillió köbmétert, de a gázipar fel­készült arra is, hogy az év közben esetleg felmerülő újabb igények egy részét is kielégítse. Ezenkívül a tavalyinál 25 százalékkal több — összesen 127 000 tonna — propán-bu­tángázt bocsátanak az idén a lakosság rendelkezésére, s ehhez járijl még az ipar 10 000 tonnára tehető palac­kos gáz fogyasztása. Tovább bővül az idén az Országos Kőolaj- és Gázipa­ri Tröszt földgázvezeték­hálózata is. Ügynevezett szállító vezetékeinek hossza a tavalyi 1750 kilométerről 2050 kilométerre növekszik. Az idei bővítés legjelentő­sebb része az Algyő—buda­pesti vezeték Kecskemét és a főváros közti szakaszá­nak építése lesz. Ebben az évben megérke­zik a földgáz Szentesre. Sió­fokra, Kisújszállásra és Kunmadarasra. Szegeden, Debrecenben, Miskolcon és Székesfehérvárott pedig to­vább 12 000 fogyasztó tér majd a városi gázról a földgáz használatára. ja valójában még csak most, a napokban összeállított tel­jes program birtokában kez­dődik meg. A legnagyobb az érdek­lődés idén a Szovjetunióbeli és a NDK-ba vezető utak iránt. Több mint 20 féle szovjet útiprog'ram szerepel, moszkvai és leningrádi pár­napos repülőúttól Krím-fél­szigeti üdülésig. — Az idei turistaévet most is a lipcsei vásári utak nyitják. A hét­napos kirándulásra máris 108 szegedi jelentkező van. Igen keresett a szász^svájci, NDK-beli út és sokan sze­retnének Lengyelországba is ellátogatni. Érdeklődésre tarthat számot a bulgáriai üdülés kétnapos istambuli kirándulással kombinált úti­terve, hasonlóképp, a romá­niai tengerparti nyaralás. Az idén két közel-keleti út volt, noha a jelentkezé­sek határideje lejárt, em­lítsük meg azért, mert a 9 napos szíriai körutazásra négy szegedi, a 16 napos egyiptomi körutazásra pedig 13 szegedi turista készülő­dik. A sokféle nyugati- út közül legszebbnek az olasz­országiak ígérkeznek — tíz­napos körutazás, 8 napos szicíliai nyaralás. Lesz 8 napos párizsi út és svájci, valamint ausztriai körutazá­sok. A Bécs—Párizs útiprog­ram is Svájcon viszi át a szép számú jelentkezőt. Üze­mel: részére szerveznek öt­napos gráz—bécsi (esetleg salzburgi) kirándulásokat. A belföldi utazási prog­ramok összeállításakor első­sorban a szabad szombato­sokra gondoltak, így kétna­pos kirándulásokat szervez­tek — Gyulára, Hajdúszo­boszló—Debrecenbe. Egerbe, Pécs környékére. Egyik leg­érdekesebb program a buda­pesti kirándulás, amelyben a bor-katakombától a Moulin Rouge mulatóig és a Ha­lászbástyáig sok látnivaló szerepel. A biztosítási és önsegélyező csoportok inté­ző bizottságai a CSÉB-tagok részére szerveznek több ki­rándulást az IBUSZ-irodá­val: két különvonat megy Szegedről májusban 600—600 turistával Budapestre és különvonat indul a Mátrába, Sopronba, a Balaton-partra és lesz októl" -rben egy hor­tobágy—tokaji kirándulás is. PÉNTEK, 1969. FEBRUÁR 7. DÉLMAGYARORSZÁG

Next

/
Oldalképek
Tartalom