Délmagyarország, 1969. február (59. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-07 / 31. szám

Cimborák viszik a többit... Kinek a feladata az alkoholizmus ellen küzdeni? Vannak erre bizottságok — tegnap targyalta meg a megyei bizottság az idei munkatervét — foglalkoznak ezzel tömegszervezetek, az ifjúsági szervezet. A jogszabályok és a különböző szervezetekre kirótt (és többnyire végre is hajtott) feladatok mellett és ellenére az alkoholfogyasztás egyre nagyobb. Tavaly Szegeden, Csongrád megyében 0,6 százalékkal nőtt — de ez a statisztikai adat kicsit kancsal: mert van, aki semmit, mások pedig nem az átlagfogyasztás normáit „isszák"'. Üj „morbus hungaricus"? Nem, nem magyar jelenség, ha vigasztalni akarnánk magunkat: még az európai átlagtól sem térünk el. Tavaly országosan az első fél évben a sörfogyasztás 3,6 százalékkal emelkedett az előző évihez képest, a borfogyasztás pedig 0,5 százalékkal, a kiskereskedelmi forgalom adatai szerint a tömény italokból valamivel kevesebbet ittunk, mint az 1967-es évben. Ezt mondja a statisztika, az igaz, de: se szeri, se száma a zugszeszfőzdéknek, a zugitalméréseknek, „bögrecsórdáknak". vagyis alkoholfogyasztásunk közel sem felel meg a statisztikai adatok számainak. Hatásában azért ez mérhető. A szentesi megyei kórházban például tavaly — egy évben! — több delírium tremens-es beteget kezeltek, mint az előző 30 évben öszszesen. Aztán a balesetek! Egyre több ember sérül vagy hal meg — kocsmai verekedéstűi gépjármű-balesetig sorolhatnánk az okokat, s a legtöbbnek okozója: az alkohol. Nem múlik el vendégfogadás, kétnapos ünnep, vagy ajándékozási alkalom, hogy ne az alkohol lenne a főszereplő. Itatják a gyerekeket is. Öröm se, bánat se igazi — úgy látszik ma már — szesz nélkül. Egyértelműen azt mondhatjuk: rombol az alkoholizmus. Hovatovább keresgélni kell a szavakat is, nehogy brosúraízű legyen a „szövegelés", lehetőleg nem mondják ki az újságcikkek címei, miről is lesz szó —, hiszen sokan már a témát is unják. Pedig nincs olyan elrettentő eset, még csak ki se lehetne találni, ami az alkohol miatt nem történik meg. Noha szinte le se meri már az újságíró írni, mégis teljesen igaz a „lejtő útja" — mert emberileg, egészségileg is hanyatlás az a korszak, amikor már nem egyegy alkalom, társasági öszszejövetel miatt töltik meg a poharakat. Orvasok a megmondhatói, elsősorban az idegorvosok, hogy beteg- ; ség ez; kár, hogy a társada- : lom még nem ismeri el annak. Cimborák viszik a többieket — s lassan már nagyobb szégyen, ha valaki nem iszik. nem bírja az italt, mint az, hogy mások mi mindent elkövetnek italosan! Az alkoholizmus elleni intézkedések között fontos, de nem a legfontosabb az elvonó kúra. Lényeges volna, hogy odáig ne jussanak azok, akik ma még csak poharazgatnak (viszont: jussanak el oda azok, akiknek az már-már életkérdés). A hatóság, vagy a társadalom (vagyis: mi valamennyien, külön-külön és együtt is) tehet-e többet? Azt hiszem, egyik sem megy sokra a másik nélkül. Ezt évek óta tudjuk, most tegyünk még hozzá valamit, hogy együtt sem jutunk messzire (hiszen ez a tapasztalat) — gorúbb intézkedések és kevésbé elnéző felfogás nélkül. Vagyis- rajtunk is múlik, hogy az alkoholizmus tovább terjed-e, eléri-e a nem is oly rég még néppusztítónak számító tüdőbajt, amely ma már nem „morbus /hungaricus". Ne hagyjuk azzá nőni az alkoholizmust! P. Szőke Mária ilj eszközök az iskoláknak Tegnap délelőtt a TANÉRT Vállalatnál bejelentették, hogy most az audiovizuális eszközök és a tanuló kísérleti felszerelések biztosítása a legfontosabb. Idén forgalomba hozzák a programozott tanítás elősegítésére készített „kis korrepetitor" elnevezésű oktatógépet. Az általános iskolai elektrovaria folytatásaként a középiskolák számára is gyártják ezt az eszközt, továbbá a tanári demonstrációs elektronikus készletet Bemutattak néhány új típusú szemléltető 1 eszközt is. Ördögmotolla? A tél csen Nem várnak csodára Kübekházár. nem „temette be" a A zárszámadé hó Fázlak, toporogtak az asszonyok. Régen eljöttek már hazulról, szerda este, amikor munkába parancsolta őket a mindennapi kötelesség, a gyár. Rendesen beertek Szegedre, s csütörtök, reggel, műszak után indultak vissza a Szeged környéki falvakba. Csak Szőregig vitte őket a busz. ott aztán álltai:, tanácstalanul toporogtak 30-an, 40-en segítségre várva. Néhányan el is indultak, pedig messze az út, még jó időben is messze esik Kübekháza. S akkor az úton feltűnt egy GAZ. Megállt mellettük, tizenkettőjüket fel is szedte. Így érkeztek meg Kübekházára. Délután, csütörtök délután fél 2-kor. Tegnap reggel Szegeden gondban volt a kübekházi Sarló és Kalapács Termelőszövetkezet elnöke, úgyszintén az orvos, aki kijár a faluba, mert ml is lehet most kint a határszélen, az utakat betemette a hó, nincs közlekedés. Hiába kérték az AKÖV-Öt, a Közúti Igazgatóságot, hiába ígértek dupla borravalót a taxisoknak, senki nem hallgatta meg őket. Elmentek hát a városi-járási rendőrkapitányságra, Dunai Pál alezredeshez. Nem mentek hiába. Arany János, a munkásőrség szegedi járási parancsnoka, Marczis György munkásőr, a rendőrség kérésére rögtön segített. A darázsból kivezették a GAZ-t. s máris indultak a távoli faluba. Az óra 11-re járt. A járhatatlan úton. a leszakadt telefonvezetékei: mellett mégiscsak eljutottak Kübekházára. Idejében, mozgást, életet vittek a faluba, s rögtön megindult a vérkeringés, szánkót indítottak kenyérért Szőregre. A szövetkezetben meg elhatározták, megtisztítják az országutat, nem várnak „csodákra", az illetékesekre. * A forráskúti tanyavilágot is betemette a hó. Már szerda este járhatatlanokká váltak az utak, hiába igyekeztek a Haladás Termelőszövetkezet vezetői hazafelé, Szegedre, kint rekedtek valamennyien. Tegnap reggel 9 órára hívták össze a közgyűlést. Űttalan utakon, a távoli tanyavilágból, 6—7 kilométer távolságból igyekeztek a közös gazdaság tagjai. Se kocsi, se más jármű nem tudott elindulni, akad olyan gépkocsivezetője a termelőszövetkezetnek, aki 16—18 órája elszakadva a családtól, a falutól, kint vesztegel az úton. Mégis, a 760 családból — ennyien élnek a termelőszövetkezetből — 500 ember gyűlt össze a művelődési házba. megtelt a nagyterem, álltak az előcsarnokban, hogy meghallgasság az elmúlt esztendőről szóló beszámolót. S nem jöttek hiába. Ismét jó esztendőt zárt a közösség. A tervezett 41 millió 622 ezer forint árbevétel helyett 45 millió 32 ezer forintot teljesítettel:. így aztán nem csalatkoztak reményeikben a homoki gazdák. A szövetkezet összes vagyona most 36 millió 892 ezer forint, egy év alatt — 1968-ban — 6 millió 559 ezer forinttal növekedett (5 millió 621 ezer forint tiszta vagyonnal). Az összes tiszta vagyon 27 millió 91 ezer forint. Az egy munkanapra eső jövedelem a tervezett 74,51 forint helyett 84,90 forintra alakult. A szövetkezet elnöke, Sándor Tibor, beszámolójában örömmel szólt arról, hogy az öregeknek egyre több segítséget ad a közösség szociális és- kulturális alapjukból félmillió forintot, emellett fizetett szabadság címén 1756 munkanapra 144 ezer forintot topott a tagság. Az elmúlt évben 13 millió forintot fizettek ki készpénzben a gazdáknak. Első esztendő ez, amikor nyereségrészesedést is fizet már a nagyüzem. méghozzá a prémiummal együtt összesen 1 millió 200 ezer forintot. Ez azt jelenti, hogy minden le- I dolgozott száz forintra 6 j forint nyereségrészesedés j jut. A homok ismét megte- ' remte az aranyat. Vidáman ünnepeltek a szövetkezetiek, hiszen a hajdani nyomorúságos tanyavilágban még álmodni sem álmodhattal: ilyen esztendőről. Szép zárszámadás volt. Sz. Lukács Imre MTT Foto — Mező Sándor felvétel-Lehet, hogy valaha sokan ilyennel: képzelték az ördögmotollát, de a képen látható berendezés tudomásunk szerint nem vállal rokonságot a fantázia-szülte szerkentyűvel. Ehelyett szerényen megelégszik azzal, hogy a Szentendrei Papírgyárban napról-napra fáradhatatlanul végezze a különleges, nagyméretű borítékol: ragasztását. Drukk nélkül M

égiscsak maturálunk. Fiaink, lányaink mégiscsak odaállnak a bizottság elé, s szép sorjában elmondják majd mindazt, aminek a felsorolására a kezükbe vett cédulácskák parancsot adnak. Döntött a minisztérium — továbbra is lesz érettségi! S most, ha a vita hullámainak csitulásával meggondoljuk, jó is hogy lesz. Aki túl van rajta, az tudja csak igazán, hogy milyen tartást, a felnőtt korba érés milyen jólesően tudomásul vett jeleit adja a vizsgák vizsgája mindenkinek. Én már csináltam valamit, hagytam magam után egy kitörölhetetlen jelet — mondhatja magáról a friss bizonyítványt szorongató. Meg egyébként is! Nemcsak a maturálás önkéntes híveinek ráérzései, de a tudományos kutatások jó néhány darabja is azt igazolja, hogy feltétlenül szükség van a négy középiskolai évben tanultakat lezárni egy öszszefoglaló, rendszerező, nagyobb vizsgával. Nem ok nélkül hozatott törvénybe ez a tanulási szakaszlezárás annak idején, s nem ok nélkül marad meg — annyi szenvedélyes protestáció ellenére — továbbra is. Szenvedélyes protestáció? Szülők, diákok, sőt egynémely oktatók sok érvvel operáló ellenkezése? Igen, így volt, ahogy írjuk: meglehetősen tömött sorokból álló kontrakórus tiltakozott az intézményes „diáknyúzás" ellen, hangoztatván, hogy már egy régen túlhaladott, ósdi vizsgaforma az érettségi, amely azon túl, hogy rendszerezés helyett éppen szaktárgyat szaktárggyal összekavar, még hosszú időre használhatatlan „idegronccsá" is teszi a bizottság elé citált ifjakat „Lélekgyilkos, idegroncsoló" — tulajdonképpen ez volt az ellenkezők legfőbb argumentuma. Az, hogy idő előtt „kikészít" minden 18 évest a felfokozott vizsgadrukk. Felfokozott? Ügy is mondhatnánk azonban, hogy felfokoztatott. Vagy még találóbban: túlhajszolt, felheccelt, mesterségesen meghatványozott. Mert tulajdonképpen erről volt — és, sajnos, lesz is még — szó az egymást követő évek legszebb nyári hónapjaiban., Ahogy rítussá, szertartássá vált, mondjuk, a jövendő feleségek illendő megkéretése, úgy lett kötelező a „félelem"' legkínzóbb lépcsőit megjárni minden negyedikesnek. Kihagyhatatlan „penzum" lett az egyre fokozódó félsz, napról napra jelentkező idegpróbáló ráadássá a drukkolás. Hogy miképpen is alakul így, azt talán az ön- és közheccelés legegyszerűbb típusával lehet megmagyarázni. Nekem félnivalóm van, például matematikából; neked félnivalód van, például történelemből; én mondom neked, te mondod nekem; mi mondjuk mindenkinek... S aztán már nem lehet csodálkozni, hogy ebből az egyetemes rettegésből hamarosan az iskolaügyekben kevésbé járatos szülők is részt vállalnak, sőt — erre is található példa — még maguk, a matematikát, történelmet oktató anárok is könnyen odasorakoznak a jajveszékelők táborába. Nemi-- lehet ezt tagadni: valami ilyenféle folyamat játszódik le középiskoláinkban évről évre. A „félelem"'felajzásnak egy olyan, mindenkit magával sodró hullámcsapdosása figyelhető meg, amiből, ha akarna se tudna már kimaradni senki... P

edig hát mégiscsak azon kellene igyekezni tanárnak, szülőnek, diáknak egyaránt, hogy ez a matúra előtti heeckampány alábbhagyjon. Azt kellene lassacskán ' megérteni, hogy az érettségi is csak egy vizsga — igaz, a j legnehezebbek, legkomolyabbak fajtájából való! —, s hogy azon helytállni nem valami különös, lebírhatatlan feladat. A diákok általában leszoktak érettségizni — mondja a nem alaptalanul sokfelé emlegetett szentencia. Ám kevésbé zilált idegekkel, is kitámolyoghatnának az eredményhirdetésről. ha kevesebb volna a riogató szó a tanévvégeken. felnőttesen is kellene Az érettségi már felnőtt dolog vélekedni róla! Akácz László Róma, Moszkva, Balaton Azol: a szegediek, akik szabadságukat utazásra, „világlátásra" szánják, 120 féle külföldi és mintegy 30 féle belföldi 'út között válogathatnak a szegedi IBUSZirodában. Eddig 470 egyéni .jelentkezőt tartanak számon, de a munkatársak és az üzemi szervezői: munkaGázprogram Erre az évre kereken 400 millió köbméterrel több földgázt igényelnek a hazai fogyasztók, mint tavaly. Így az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszthöz eddig érkezett megrendelések volumene az idén eléri a kétmilliárd-nyolcszázhatvanmillió köbmétert, de a gázipar felkészült arra is, hogy az év közben esetleg felmerülő újabb igények egy részét is kielégítse. Ezenkívül a tavalyinál 25 százalékkal több — összesen 127 000 tonna — propán-butángázt bocsátanak az idén a lakosság rendelkezésére, s ehhez járijl még az ipar 10 000 tonnára tehető palackos gáz fogyasztása. Tovább bővül az idén az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt földgázvezetékhálózata is. Ügynevezett szállító vezetékeinek hossza a tavalyi 1750 kilométerről 2050 kilométerre növekszik. Az idei bővítés legjelentősebb része az Algyő—budapesti vezeték Kecskemét és a főváros közti szakaszának építése lesz. Ebben az évben megérkezik a földgáz Szentesre. Siófokra, Kisújszállásra és Kunmadarasra. Szegeden, Debrecenben, Miskolcon és Székesfehérvárott pedig tovább 12 000 fogyasztó tér majd a városi gázról a földgáz használatára. ja valójában még csak most, a napokban összeállított teljes program birtokában kezdődik meg. A legnagyobb az érdeklődés idén a Szovjetunióbeli és a NDK-ba vezető utak iránt. Több mint 20 féle szovjet útiprog'ram szerepel, moszkvai és leningrádi párnapos repülőúttól Krím-félszigeti üdülésig. — Az idei turistaévet most is a lipcsei vásári utak nyitják. A hétnapos kirándulásra máris 108 szegedi jelentkező van. Igen keresett a szász^svájci, NDK-beli út és sokan szeretnének Lengyelországba is ellátogatni. Érdeklődésre tarthat számot a bulgáriai üdülés kétnapos istambuli kirándulással kombinált útiterve, hasonlóképp, a romániai tengerparti nyaralás. Az idén két közel-keleti út volt, noha a jelentkezések határideje lejárt, említsük meg azért, mert a 9 napos szíriai körutazásra négy szegedi, a 16 napos egyiptomi körutazásra pedig 13 szegedi turista készülődik. A sokféle nyugati- út közül legszebbnek az olaszországiak ígérkeznek — tíznapos körutazás, 8 napos szicíliai nyaralás. Lesz 8 napos párizsi út és svájci, valamint ausztriai körutazások. A Bécs—Párizs útiprogram is Svájcon viszi át a szép számú jelentkezőt. Üzemel: részére szerveznek ötnapos gráz—bécsi (esetleg salzburgi) kirándulásokat. A belföldi utazási programok összeállításakor elsősorban a szabad szombatosokra gondoltak, így kétnapos kirándulásokat szerveztek — Gyulára, Hajdúszoboszló—Debrecenbe. Egerbe, Pécs környékére. Egyik legérdekesebb program a budapesti kirándulás, amelyben a bor-katakombától a Moulin Rouge mulatóig és a Halászbástyáig sok látnivaló szerepel. A biztosítási és önsegélyező csoportok intéző bizottságai a CSÉB-tagok részére szerveznek több kirándulást az IBUSZ-irodával: két különvonat megy Szegedről májusban 600—600 turistával Budapestre és különvonat indul a Mátrába, Sopronba, a Balaton-partra és lesz októl" -rben egy hortobágy—tokaji kirándulás is. PÉNTEK, 1969. FEBRUÁR 7. DÉLMAGYARORSZÁG