Délmagyarország, 1969. február (59. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-18 / 40. szám

A 100. életéven túl A gentlemanek nem gavallérok Az Erdélyi tér égbenyúló inkább azt imám oda, hogy ban elkezdtük a cselédes­nyárfái alatt hóba süppedt a békesség és a szeretet ott- kedést. A fillérek sokszor az öreg kis házban él a száza- hona. élethez sem adtak eleget. ILtf Etek Zsófi fekszik az ágy- Azután a századfordulón Jutott Szécsl bándorné Elek Felkelni csak segít- szegedre kerültek ők ket­seggel tud. Nyáron, ha süt ten> a férjeikkel. Zsófi né­a nap, a gangra tesznek szé- ni ura fuvaros volt, Juliska ket neki. Nem betegeskedik, nénié kubikos. A mai kis Csak gyönge. vályogházat is maguk épí­— Békésen laktunk, öten tették. Zsófia. Együtt a kilencven liat éves húgával. özvegy j Farkas Andrásné Elek Juli­annával, meg annak vejé­vel, a hatvankilencéves He­gyi Pállal, s feleségével, Ju- voltunk testvérek. Már csak Ibska néni hatvanhárom esz- ketten maradtunk. A szü­tendős lányával. A házas- ieink is korán elhaltak, pár gondozza a két matró­nát — Itt az Ideje, el válok (öled! A húga, Juliska néni, fürgén mozog körülöttem. A — Kl ls írhatnánk a ka- békési napszámos pura, hogy aggok háza — sorsára emlékezik, mondja Hegyi Pál. Én meg — Kilenc-tízéves korunk — A színházban először takarítónő voltam — szól közbe a dunyhák mélyéről az idősebb. — Aztán Almási, család meg Andor ZsiS" igazgató idején öltöztetőnő lettem. Földúton Mozdulás — egy névre Az útszéli iránymutató marabb. Akinek tanár em- marabb hallotta a motorzajt, táblák vége nyílban végző- ber lett a fia? Zetor? Teherautó? De mégis dik. Erre menjen az, aki oda inkább traktor. Az volt, ame­akar jutni. Van köztük olyan Van, aki ünneplőben érke- lyikért mentünk volna. Ha­ÍS, amelyiknél hirtelen blok- zik. mert haláleset történt az zafelé tartott két pótkocsi kol a sofőr. Ez a tábla azt egyik tanyában, oda indul- halasi téglával meg nyolc mutatja, hogy erre ne men- tak- A ruha csupa sár lesz, emberrel. Semmi pénzért se! jen. Ha mégis rászánja ma- de nem baJ. niert a homo- Mit gondolnak maguk? — gát, vegye számításba, hogy kot könnyű lekefélni, ha kiabál a traktoros. Ez a nyolc elakad a sárban, ott ragad, megszárad. ember hajnali három óta tal­ha por van, teljességgel re- A ,. F,, pon van. A lélek is beléjük ménytelen a visszatérés, ha . A 10 " fagyott már. Ezeknek én havazik. Készüljön el tan- n ££ nem mondom, hogy fagyos­gelytörésre, vagy arra, hogy ^T"^ ITXV adjanak még fél órát, mert . v _ i_ii .. ,, vés. A kocsi kerekei már nem érnek földet, nem tud­SEffirsasrs r^riSr ffís? földút I* emberekhez visz ^Émf^en. 1 szerre! Most! Tesz néha olyan bolondot a városi ember, hogy autó­a városi ember eltévesztette a házszámot Keressenek más bolondot Próbálják meg egész nap nyitott pótkocsin, széllel szemben. Megtörténik, de elszakad a A traktoros ismerte az . r«usji emoer uugy auiu- kflté, Sajnálva iUeszti össze mozdult va1 megy tanyát nézni. Nem Hódi bácsl , t Bence embered Egy sem mozdult, nagy újság ez, mert az ide- hi^j^zt amikor leakasztottuk a pót­valóslak nagyobbik része is * kocsikat. Egymás elől fogták a^tl Íá/JievZ?VSiS H* erível blrJa aAZ el a szelet, amíg ismét ki az utak szeszélyét. A dulout ember, vegye elő az eszét A , _,„. , , haragszik, ha háborgatják hó traktort kéne kihoznt nem derült- hoSy a Kálmá­alatti álmát Egész évben nyékhoz indultunk. Ez most dolgozik, jussa van a téli pl- Okos beszédnek tartja ezt onnan volt tudható, mert idő­henőre. a részeg postás ls. — Más , „ . , . , . . megoldás itt, kérem szépen, közben hír érkezett, és sza­A feketeföldi „kormány- nincs, és nem is lehet Ne- ,adt a Kálmán bácsi meg­férfi" nem tudja, milyen a kem elhihetik, én hivatalból nézni, ki keveredett bajba homok bosszú ja, ennélfogva mondom. (Mindig részeg, miatta. Amikor kivehető volt batran csavarja a kormányt mert itt a borravalót igazi ... jobbra a negyedik tanyánál, borban adják. Ha nem fo- szlkár- munkátó1 megszítt ahogy a sarki ember eliga- gadná elt azt hinnék, pénzt alakJa a viharlámpával, sor­zított bennünket. Gázt ls ad , . „ , ra ugráltak le a tégla tete­annylt, hogy valósággal re- vár' Hozzá tartozik a szolgá- b pülünk az út közepéig. Itt lati fegyelemhez, hogy igyon.) JCIUI" Nem könnyű nőnek lenni Nagy-Britanniában A gentleman kifogástalan Egy jegykezelőnő például viselkedésű, kitűnő modorú ugyanazt a munkát végzi, és férfi. De ha eszerint a mér- ugyanannyit dolgozik, mint ce szerint keresnénk a csí­kos nadrágot, félcilindert, es ernyőt viselő angol gentle­férfi munkatársa, heti bére mégis két fonttal kisebb. Egy orvosnő kevesebb fizetést kiderül, hogy rossz helyen Mire indulnánk a trakto­— Előbb is mondhatták járunk A negyedik tanya az "-T"",".. volna, hova mennek! negyedik, de ez nem számi- rért, álljt kiáltanak. Megállj! ' tódlk bele. A mi autónk Sehova se! Az ő fülük ha­olyan, hogy ha egyszer meg­Horváth Dezső Feje fölött, a falon fény­kép. Világháborús katona­ruhában a férje oldalán sudárlik Zsófi néni. — Fel is vettem egyszer a primadonna ruháját, mert épp olyan termetem volt. Nagyon tetszettem benne a színészeknek. Csak Iskolám nem volt hozzá. Talán ez a tetszés volt az oka annak is, hogy a férje huszonegyben „külön ment" tőle. De csak negyvenöt után váltak eL Szécsi Sándor az­után hamarosan meghalt. Zsófi néni pedig már akkor régen, 1926 óta az egyetem klinikáján volt takarítónő. Onnan is ment nyugdíjba. Azután sokáig egyedül la­kott a Kálmán Lajos utcá­ban. Tíz éve vették maguk­hoz Hegyiék, meg a húga. Tartják, gondozzák az 560 forint nyugdijáért. Mert ne­ki rajtuk kívül senkije nincs. Most nemrég nagy öröm volt a töpörödött házban. — Itt jártak az Ifjú Gárda fiataljai, meg a Vö­röskereszt asszonyai. Fel­köszöntötték. Ajándékot is hoztak. Hogy ilyen sokat él­tem. Hátha még elmondhat­nám mind, ami volt A két Idős testvér, s a már szintén nyugdíjas „fia­talabb" házaspár csendesen él a tér égbenyúló nyárfái alatt. A fűrészporos kályha mellett hol egyikük, hol má­sikuk idézi a múltat, a fia­talságot, s a jelent, amely­ben szerény körülmények között sincs gondjuk. Zsófi néni, Juliska néni. kis háziünnepet tartott va­sárnap, amikor a naptár szerint Julianna volt. Jó egészséget kívánok nekik. t Kondoros! János manek között a gavallért, kap, mint férfi alárendeltje, alig akadna belőlük néhány, egyszerűen azért, mert szók­Nagy-Britanniában a nők nyát hord. még ma sem egyenjogúak a férfiakkal, s bármilyen fur­csán hangzik is, azt mond­Vajon mi az oka ennek a fonák helyzetnek? Az ango­lok még mindig úgy vélik, hatnánk, hogy másodrendű hogy a nő helye a családi polgárokként kezelik őket. Bizonyítékul úgy hisszük, elég lesz mindössze két dol­tüzhely mellett van, nem pe­dig a munkahelyen. Ennek ellenére ma már csaknem got megvizsgálni közelebbröl: minden foglalkozási ágban milyen a nő helyzete a mun- dolgoznak nőit számuk ösz­kahelyén és válás esetén? szesen mintegy 10 millió, fi­A múlt évben a Trade zetésük azonban minden eset­Union kongresszusán, az an- ben kisebb férfi munkatár­gol szakszervezetek százéves saikénál. történelmében először hoz- A napokban a parlament tak olyan határozatot, amely elé került az a törvényjavas­arra kötelezi a szervezetet, lat, mely szerint váláskor a hogy harcoljon a munkavi- nőket a férfiakkal teljesen szonyban levő nők egyenjo- egyenjogú félként kell kezel­gúságáért, vagyis azért, ni, azaz a közösen szerzett hogy ugyanazért a munká- vagyont a házastársaknak ért ugyanannyi bért kapja- meg kell felezniük, nak, mint a férfiak. Az ellen- A törvényjavaslatot azon­állás még mindig nagy volt, ban sem a konzervatív, sem a javaslatot alig akarták el- a laburista párt nem fogadta fogadni, pedig ez a kérdés el. A helyzet tehát továbbra teljes nyolcvan éve vár meg- ls változatlan: a nők válás oldásra. A Trade Union ve- után egy garas nélkül kerül­zetősége még a munkaadók- nek az utcára. nál is jobban ellenezte az effajta egyenjogúságot. A kormányt nem nagyon ér­dekli az ügy, pedig o mun­kaügyi minisztérium élén ép­A javaslat ellenzői a kővet­kezőképp érvelnek. Ez a tőr­vény a hűtlenséget díjazná.' A hűtlen feleség válás után megkaparinthatja férje va- I pen nő áll. Barbara Castle, a gyonát. Ezenkívül egy ilyen miniszter, ugyanakkora fize- törvény tűlságosan sokba is tést kap, mint férfikollégái, kerülne. Az angol bíróságok Sok időnek kell azonban el- körülbelül 40 ezer válási ügy­múlnia, amíg ilyen lesz a ben döntenek évente. Ha helyzet az autóbuszon, kór- minden esetben meg kellene házban, bankban, iskolában állapítani, hogyan osszák fel ós máshol dolgozó nők eseté- a vagyont, ez annyi munká­beiÍ ÍS' , ^x, val Járna, amennyit a mai A munkaadók azt állítják, bíróság nem tudna elvégezni, hogy őket nem érdekli, mi- Ezenkívül a válásokat köve­lyen módon oszlik meg a fi- tő „vagyonvándorlás" hatal­zetésekre szánt összeg, csak mas zűrzavart okozna — az a fontos, hogy az alap- mondják —, s ez a meglevő összeg ne változzék. A kor- törvények újabb kiigazítását mány ls ezen a véleményen és megváltoztatását követeL van, mert nem akarja meg- né, bolygatni a piacon fennálló Áz angol gentlemanok te­viszonyokat. A nők fizetés- hát csak addig úriemberek^ emelését a férfiak fizetése amfg a finomság és elözé­sínylené meg, s ez elég ok kenység nincs kárára évszá­arra, hogy az angol férfiak zados tulajdonjoguknak. lemondjanak a gentleman, il­letve a gavallér jelzőrőL M. & áll, gyűrhetjük a nadrágszá­rát. Toljuk előre is, hátra is, de csak lefelé igyekszik. Amikor kezdjük, alkonyodik, amikor befejezzük, öreg este. Aki jólelkű írók tollából ismeri a tanyai embert, az bizakodik, hogy kikerülünk mi még innen. Aki csak a piacról, az elmondja esti utolsó káromkodását is, és alvásra gondol. Aki minden­képpen tovább akar menni, elsősorban azért, mert nagy baj lehet abból, hogy megint a tanyajáró bolondéria ra­gasztott ide bennünket, elin­dul segítséget keresni. Elő­ször két kéve szárral tér vissza, de arra rámordulnak a kerekek, és a szemébe kö­pik. Ló kellene ide. Hódi bácsi jóindulattal fo­gad. Látta ő a bajunkat, amíg világos volt, azóta nem mozdult el az ablaktól Nem •ssik ilyen mindennap ezen a tájon. Ló kellene? Van. De csak egy. A környéken sincs több. Ezt ls csak azért hagyták, legyen hova fordulni, ha a környéken valakit baj ér. Mióta sokasodnak az autók, arra sincs nagy szükség. A Kálmányékhoz mennek? Előbb is mondhatták volna. Megesik az, látja, hogy csak akkor nyitnak ajtót az em­berre, ha segítség kelL Befog szívesen. Ügy segit az ember, ahogyan tud. Amikor elindul a szürke, egymás után szivárognál; ki az emberek a belátható ta­nyákból. öreg mind. Segít valamennyi. A Kálmány ked­viért! Miért nem mondta ha­PINTÉR ISTVÁN MÓDRA J DOKUMENTUMREGÉNY la. Skorzeny azt is megtudta, hogy Veesenmayer jelentéseivel ellentétben Winkelmann és külö­nösen Höttl, Schellenberg, Kaltenbrunner és Himmler útján sürgeti, hogy Hitler döntsön végre a kormányzó eltávolítása ügyében. Win­kelmann — Höttl adatai alapján — újra felje­lentette Veesenmayert Hitlernél. Azzal vádolta, hogy a Führer magyarországi teljhatalmú meg­bízottja túlságosan is kesztyűs kézzel bánik a magyarokkal, túl nagy megértést mutat irántuk, ahelyett, hogy végre ő is rájönne: Magyarország csak akkor lesz teljesen stabil német szem­pontból ha a nyilasokat, Szálasit juttatják ura­lomra. A feljelentés Ribbentrophoz került, ne­ki adta át Hitler, s a külügyminiszter is haj­lott rá, hogy az állományába tartozó Veesen­mayerrel szemben az SS-nek. s a Gestaponak, vagyis Winkelmann-nak és Höttlnek a pártját fogja. Egyelőre azonban Veesenmayert nem rendelték a főhadiszállásra, hogy új utasítások­kal lássák el. A magyarországi helyzet miatt jobbnak látták, ha egyelőre Budapesten marad. A Sturmbannführer jelenléte a konferenciá­kon egyre természetesebbé váll. A harmadik napon már akkor sem küldték kl, amikor mas frontok helyzetét vitatták meg. Egy ezredes nyíltan megmondta Hitler előtt, mennyire vál­ságos a helyzet a lengyel fronton. A Führer — kivételesen ült a jelentés alatt — felugrott és torkaszakadtából ordítani kez­dett: — Miért nem mondták ezt meg nekem előbb? Felmarkolta az asztalról színes ceruzáit, s az egészet az asztalra vágta. Jodl és Keitel teljes tábornoki díszben ugrott, hogy a vezéri iróno­kat felszedegessék az asztal alól. Közben Hitler tovább üvöltött: — Jodl, maga egy hülye! Keitel, maga min­dig hazudik nekem. A Luftwaffe nem ér sz.. t sem! . Jodl és Keitel, miután befejezték a ceruzák összes zedését, feszes vigyázzba vágták magukat, meg sem moccantak, úgy hallgatták, amint Hitler szidalmazza őket. S amilyen ijesztő módon dühbe gurult Hitler, ugyanolyan ijesztő módon hirtelen visszanyer­te önuralmát. A tábornokok iránti megvetése jelélül egy alezredeshez fordult és gyors egy­másutánban több technikai kérdést intézett hozzá: — Vannak még tartalékaink? ... Nem tudunk lőszerszállítmányt idejében odairányítani? Van a közelben utászegység? És hozzáfogott ahhoz, hogy toldozzon-foldoz­zon, megpróbálja a frontok lyukait betömni. Senki sem tudta mikor kezdődik a következő dühroham. Mindenki fellélegzett amikor Hitler a konferencia végét jelezte. Keltel és Jodl is kifelé indult volna, de Hitler kijelentette: — Jodl és Keitel maradjanak! Küldjék be Ribbentropot és Himmlert isi Skorzemyhez lépett, s jóllehet, szinte ágas­kodnia kellett, megfogta a Sturmbannführer vállát: — Ottó, most megbeszéljük azt, amiért a fő­hadiszállásra rendelteml Már jóval elmúlt éjfél, amikor Hitler helyet mutatott a tanácsterem sarkában álló kerék asztal körül Jodlnak. Keitelnek, Rlbbentropnak, Himmlernek és Skorzenynek. Hitler először felvette a szemüvegét, mint aki a térképet akarná használni a megbeszéléshez, de aztán levette, az asztalra dobta. Néhány má­sodpercig fáradtan dörzsölgette az orrnyergét. Szemmel láthatóan nagy erőfeszítésére volt szük­ség. hogy összeszedje gondolatait. Aztán el­kezdte: — Uraim — csak a rend kedvéért ismétlem, hogy a frontot sikerült a magyar határnál sta­bilizálni, és ott minden áron meg is kell tarta­nunk. Egy hatalmas zsákban, Magyarország te­rületén körülbelül egymillió német katona zsú­folódott össze, amely egy szálig elveszne, ha ott a front hirtelen összeomlana ,.. Jodl közbe akart szólni, hogy már szó sincs egymillió német katonáról, legfeljebb a felé­ről, de aztán jobbnak látta, ha hallgat. Túlsá­gosan sokat kapott ő már ezen az estén, nem akart még egy hitleri dühkitörés tanúja, vagy inkább szenvedő alanya lenni. — Höttl jelentette — folytatta Hitler —, hogy Horthy tengernagy, a magyar államfő, érintke­zést keres az ellenséggel, különbékét akar köt­ni. Ez katonáink végét jelentené. Tapogatózik mind a nyugatiak, mind az oroszok felé. Horthy admirális. . Skorzenyt meglepte, hogy Hitler mindig rang­iával együtt említi Horthy nevét. Arra követ­keztetett, hogy a vezér tiszteli a magyar ten­gernagyot, s jóllehet, tisztában van azzal, hogy Horthy nem valami jó politikus, bizonyos fokig elismerést vívott ki nála még az első világhá­ború idején szerzett katonai rangjával. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom