Délmagyarország, 1969. február (59. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-16 / 39. szám

Egy hét a világpolitikában Számos jelentős esemény zajlott a nemzetközi életben az elmúlt héten. Időrendi sorrendben például az indiai választások, amelyeknek során szélsőséges nacionalisták szervezkedése miatt súlyos zavargásokra került sor, több személy meghalt, megsebesült, s százakat tartóztattak le. Bhutto volt pakisztáni külügyminiszter szabadonbocsátása — a nagyméretű kormányellenes tüntetések hatására — az ország közvéleményében sikernek számít. Következmé­nyeiben győzelmet jelentett a 20 millió olasz dolgozó egy­napos sztrájkja. Részlegesen ugyan, de az alapvető köve­telések szerint ren'dezték a nyugdíjakat Olaszországban. Nixon nagy propaganda közepette jelentette be, hogy az atomsorompó-szerződés tervezetét a szenátus elé terjesztet­ték ratifikálás végett. (Korábban az új amerikai elnök el­lene volt a ratifikálásnak — amely még elhúzódik — holott magénak a szerződésnek társszerzője az Egyesült Államok!) Jan Marko új csehszlovák külügyminiszter ötnapos, gaz­dag programú szovjetunióbeli látogatása a két ország kö­zötti együttműködést segítette elő. Kádár János moszkvai utazása a nemzetközi élet szintén jelentős állomása volt. Az NSZK provokatív erőlködése Felkavarták a világpolitika színterét a bonni provo­kációból fakadó NDK ellenintézkedések, amelyek az NSZK revansista próbálkozásainak meghiúsítására irányulnak. Mert az a tény, hogy a múlt héten von Hassel lett a Bun­destag elnöke, nem különös. De, hogy ez az űj elnök, — a kormány utasítására — Nyugat-Berlinbe, amely soha nem volt része az NSZK-nak, hívta össze a nyugatnémet szövetségi gyűlést, ez már egyáltalán nem közömbös, kü­lönösen a mai helyzetben, egész Európa számára. Ezért rendelte el az NDK belügyminisztere, hogy a Bundestag képviselői nem utazhatnak az NDK-n keresztül Nyugat­Berlinbe. A reális ugyanis az volna, hogy az NSZK elnökét Nyugat-Németországban válasszák meg és ne az NDK szívében, habár volt már erre négy Ízben szintén provo­kációs példa. Igen ám, de most már 22 barnainges új fasiszta képviselő ls tagja a Bundestagnak és a Csehszlo­vákia elleni aknamunka fő részese volt az NSZK. Fokozó­dott tehát a nyugatnémet militarista törekvés, a náci veszély. Ennek ellenére a három nyugati hatalom hivatalos jegy­zékben Bonn mellett foglalt állást, de állítólag titokban nem tapsoltak az NSZK ilyen irányú erőlködésének. Egye­lőre tény, hogy kitűzték Nyugat-Berlinben március 5-re — a szovjet, az NDK, a lengyel, a csehszlovák tiltakozá­sok ellenére, — az elnökválasztó nyugatnémet szövetségi gyűlést Bonn és London „üzlete" Szintén az elmúlt héten került sor a Varsói Szerződés­hez tartozó országok fegyveres erői képviselőinek találko­zójára az NDK-ban. A találkozó — Jakubovszkij marsall főparancsnok vezetésével — a testvéri harci barátság és kölcsönös együttműködés szellemében folyt le. Ennek az ellenkezője mondható el az Európai Unió londoni tanács­kozásáról, amelyen Franciaország nem képviseltette magát, sót tiltakozott az egyetértés nélkül megtartott értekezlet ellen és az Unióból való kilépéssel fenyegetőzött Wilson és Kiesinger megbeszélései sem hoztak semmi­féle konkrét megegyezést, lényegében az angol miniszter­elnök szolidaritásáról biztosította az NSZK provokációs po­litikáját Ennek ellenében Bonn segíti Nagy-Britanniát a Közös Piac tagságához vezető törekvésében. Washington vietnami háborúját mindvégig támogató Wilson most a revansista NSZK-val is elkötelezte magát, és ki nem mon­dott London—Bonn tengelyt hozott létre az agresszív fel­készülésű NATO-n belül. Nincs előrelépés Vietnamban és Közel-Keleten Wilson és Kiesinger „európai egysége" merőben más a párizsi elképzelésektől. Bár az FKP a De Gaulle által meg­hirdetett hamis önkormányzati népszavazásra „nem"-et mondott, és erre hívta fel a francia választópolgárok fi­gyelmét, a kormány vietnami és közel-keleti kérdésében elfoglalt külpolitikai koncepcióját az FKP is helyesli, mert a kérdés rendezésének oldalán áll. Párizs látja vendégül a Vietnammal foglalkozó négyes tanácskozás delegátusait, de a vendéglátás sokkal barátságosabb — bizonyára törté­nelmi jelentőségű lesz — mint a francia munkáskezek ké­szítette kerekasztal körül ülő amerikai és saigoni képvise­lők magatartása. A múlt csütörtöki negyedik Vietnam­konferencia — az agresszor és bábja jogtalan és félrevezető vádaskodásai miatt — továbbra sem jelentett az eddigiek­hez képest előrehaladást. Saigon körül pedig az USA B—52-esekkel szőnyegbombázást hajtott végre a láthatatlan és 8. születésnapját ünneplő DNFF feltételezett egységei ellen. El nem ért célja az volt, hogy a párizsi tárgyalások közben és a DNFF által meghirdetett tűzszünet előtt kato­hai sikert érjen el. Mindezt pedig Nixon vezérletével cselekszi a Penta­gon! Az új amerikai elnök csendben meghúzódik a Fehér Házban, a múlt év novembere óta -szerzi az értesülése­ket" és készül európai szövetségeseinek meglátogatására. Annyira „igyekszik" a közel-keleti kérdést: is rendezni, hogy rövidesen leszállítja Izraelnek áz 50 Ptiant.om típusú szuperszónikus nehézbombázót és valószínű, hogy a fran­ciák kezdeményezte négyhatalmi tárgyalásokra majd csak akkor lesz hajlandó, ha kitavaszodik. Addig pedig Izrael brit fegyvereket is vásárol, inciden­seket provokál — a múlt héten többször is — és a vész­jeles hírek szaporodnak Közel-Keleten Hiába jelenti be sorrá az EAK a politikai rendezés érdekében engedékeny gesztusait — mint az elmúlt héten az arab—izraeli hábo­rúban a Szuezi-csatornán rekedt külföldi hajók kiszabadí­tásának lehetőségét — Izrael makacsul ragaszkodik bizo­nyos megszállt arab területekhez az „erősebb jogán" Alkotó pártkongresszus Egy hétig tartott az Olasz Kommunista Párt XII. kongresszusa és a Luigi Longo beszámolója feletti vitában felszólaltak a testvérpártok küldöttei is. Alaposan és mély­rehatóan elemezték az olasz politikai élet körülményeit, a nemzetközi munkásmozgalom közös stratégiájának szük­ségességét. Bár nem minden kérdésben voltak azonos vé­leményen a felszólalók, de az olasz pártkongresszus alkotó, marxista—leninista szelleme igen jelentős tényező. Ugyan­csak megkezdte munk-siAt « mn Kommunista Párt XXIII. kongresszusa is. Markovi ts Tibor Számvetés Bolognában Ismét Luigi Longo a* Olasz KP főtitkára 0 Bologna (MTI) Az Olasz KP XII. kong­resszusán az utolsó nap a szántvetésé volt. Enrico Ber­linguer. a vezetőség és a Po­litikai Bizottság tagja, utolsó felszólalóként lényegében le­zárta a vitát Bevezetőben hangoztatta, hogy a kong­resszus lefolyása igien pozi­tívnak mondható. Mindenki számára bebizonyította, hogy a párt nyilt párt amelyben ellentétes eszmék és vélemé­nyek szabadon jelentkeznek, anélkül azonban, hogy bár­mikor is elvezetnének a frak­ciózás és a szervezett irány­zatok elfogadhatatlan határá­hoz:. Berlinguer a továbbiakban kiemelte, hogy az OKP állás­foglalása a prágai esemé­nyekkel kapcsolatban egyál­talán nem viseli magán egy szakítás jegyeit amint azt sokan szerették volna, mivel ilyen törés megengedhetetlen. Berlinguer nagy nyomaték­kal hangsúlyozta, hogy a mai világhelyzet felé vezető úton a fordulatot az Októ­beri Forradalom jelentette: az Olasz Kommunista Párt következésképpen a szocia­lista országok és a Szov­jetunió mellett sorakozik fel, visszautasítja a szovjetelle­nesség bárminő formáját még akkor is, ha magát a társadalom építésének szov­jet modelljét megismételhe­tetlen tapasztalatnak tekinti. Éppen ezért, mert ez a mo­dell nem ismételhető meg, az Olasz Kommunista Párt Olaszországban egy olyan szocialista társadalomért har­col — jelentette ki— amely eltér minden eddigi megva­lósított szocialista társada­lomtól. Az OKP internacio­nalista párt volt és marad, amely szorosan összefog a kommunista világmozgalom­maL Egyébként az egység az egyedüli érvényes perspektí­va a béke, a haladás és a fejlődés világproblémáinak megoldásához. Az OKP a kummunlsta és világmozgalom szerves ré­sze. Ueyanakkor véleménye sze­rint az a súly, amelyet ez a világmozgalom gyakorol, ki­sebb annál, mint ami lehetne, újjá kell tehát épiteni a mozgalom belső egységét — hangoztatta Berlinguer. — Mindenekelőtt meg kell ta­lálni azokat a közös ponto­kat, amelyeken legalábbis most újjá lehet építeni az akcióegységet. Természetesen az akcióegység nem elegendő, ennél többre van szükség. Berlinguer a nyilt, komoly, felelősségtel­jes vitát sürgette a marxis­ta mozgalmak között, olyan eszmecserét, amely tiszteletben tartja mindenki­nek a véleményét. A kom­munista és munkáspártok küszöbönálló moszkvai ta­nácskozása hasznos lehet e cél érdekében — mondotta a szónok. Feladata lesz egye­bek között közös platformo­kat kidolgozni — még ha azok korlátozottak is — a közös harcra. Ezután a politikai bizottság beszámolóját — a kongresz­szus tulajdonképpeni hatá­rozatát — ismertette Aldo Tortorella, az OKP vezető­ségének tagja. A beszámoló külön aláhúzza a kongresszus teljes egyetértését a tézisek­nek és a beszámolónak há­rom alapvető fontosságú kér­désben elfoglalt álláspont­jával kapcsolatban. Ez a há­rom kérdés: a békés együtt­élés értelmezése, az Olasz Kommunista Párt koncepció­ja a szocializmus felé vezető demokratikus útról. A politikai dokumentum elfogadása után emelkedett szólásra Luigi Longo. a párt főtitkára. Félórás zárszavá­ban leszögezte: a vita való­ban igazolta, hogy nem csupán „ügyvivő" kongresz­szusról volt szó, hanem olyan tanácskozásról, amely nagyon sokban gazdagítot­ta a párt politikáját. Longo részletesen elemezte azokat a feladatokat, ame­lyek a kongresszus után a határozat végrehajtásában a kommunistákra várnak. A kongresszus egyhangú­lag elfogadta az ország né­péhez intézett felhívást, amely Olaszország helyzeté­nek elemzése után a közép­bal kormányzat felszámolá­sára, egy új többség létreho­zására szólít fel, egy olyan többség létrehozására, amely­nek központja a munkásosz­tály. A kongresszus végül meg­választotta a régihez képest 21 taggal kibővített 171 tagú új Központi Bizottságot és a 41 tagú Központi Ellenőrző Bizottságot. A pártvezetés megfiatalo­dásának jele, hogy a Köz­ponti Bizottságának 59 új tagja van. Az újonnan megválasztott Központi Bizottság első ülé­sén egyhangúlag Luigi Lon­gót választotta ismét a párt főtitkárává. A Központi Bi­zottság az esti órákban újra összeült, Enrico Berlinguert megválasztották1 a párt fő­titkárhelyettesévé és megvá­lasztották a pórt vezető szer­veit Riad megkezdte körútját 0 Kairó (1JP1) Mahmud Riad, az Egye­sült Arab Köztársaság kül­ügyminisztere szombaton Kairóból Damaszkuszba, a hat arab országot — Szíriát, Libanont, Irakot, Szaúd-Ará­biát, Kuwaitot és Jordániát — érintő körútjának első ál­lomáshelyére érkezett Az UPI egyiptomi forrásokra hivatkozva, azt állítja: a külügyminiszter Nasszer el­nök személyes üzenetét viszi a meglátogatandó országok államfőihez. Lassacskán Az NSZEP rendkívüli kongresszusa DÉLMAGYARORSZÁG VASÁRNAP. 1969. FEBRUÁR 16. 0 Nyugat-Berlin (TASZSZ) Szombaton Nyugat-Berlin­ben megnyílt a nyugat-berli­ni Német Szocialista Egység­párt rendkívüli kongresszu­sa. Gerhard Danelius, a párt elnöke beszámolót mondott a párt jelenlegi helyzetéről és legközelebbi feladatairól. A pártkongresszuson 390 szavazati és 140 tanácskozási joggal rendelkező küldött vesz részt A világsajtót, amely nagy érdeklődéssel kí­séri a kongreszus munkáját, mintegy 150 újságíró képvi­seli. Danelius beszámolójában kijelentette, hogy az európai feszültség enyhülését elsősor­ban az Egyesült. Államok ag­resszív köreitől támogatott nyugatnémet imperializmus akadályozza „Nyugat-Né­metország uralkodó körei ér­dekeltek abban — mondotta, a párt elnöke —, hogy vá­rosunkat továbbra ls felfor­gató központnak használják es még jobban elrontsák kapcsolatát az NDK-val. Ezért tartják itt a Bundes­tag bizottságaínak üléseit. Ezért tartották itt a CDU kongreszusát, és készülnek megtartani az elnökválasztó szövetségi gyűlést, amelyen a fasiszta NPD 22 képviselője is részt venne." Gerhard Danelius konk­rét példákkal bizonyította, hogy az NSZK kormányának „új német és keleti politiká­ja" nem más, mint Bonn ré­gi agresszív koncepciójának variánsa. Célja: a szocialista országok elleni ideológiai ak­namunka, a belsó bomlasz­tás. Ezt a csehszlovákiai ese­mények is igazoljak. A párt elnöke ezután így folytatta: az imperialisták - globális stratégiája, annak nyugatné­met változata — az „új kele­ti politika" — nem változott. Célja változatlanul a status quo megváltoztatása. A poli­tikai határok módosítása a .szocializmus, vagy a népek nemzeti függetlenségétnek ro­vására, a katonai apparátus bővítése, a monopoltőke ha­talmának és jövedelmének növelése. A nyugat-berlini NSZEP, amelynek végső célja a szo­cializmus felépítése, a jövő­ben még határozottabban síkra száll a békéért és a de­mokráciáért, az antifasisz­ták, a demokraták és a szo­cialisták jogaiért. A párt elnöke végül éles szavakkal bírálta a nyugat­berlini városi törvényhatóság irreális politikáját A szená­tus — mondotta — fenntar­tás nélkül elfogadja, hogy Bonn beavatkozik a város belügyeibe, sőt szinte arra ösztönzi Nyugat-Németország uralkodó köreit, hogy Nyu­gat-Berlint a hidegháború színtereként használják fel. Pedig egyre többen követe­lik a politikai vonal meg változtatását és az NDK el­ismerését. Meg kell változtat­ni a politikát városunkban, véget kell vetni az NDK el­leni hidegháborúnak, meg kell szüntetni a provokáció­kat — fejezte be beszámoló­ját Danelius. A nyugat-berlini Német Szocialista Egységpárt rend­kívüli kongresszusának kül­döttei megtárgyalták és el­fogadták a párt programját, továbbá a szervezeti szabály­zat módosítására és a párt nevének megváltoztatására előterjesztett javaslatokat. A program végsó célként a szo­cializmus megvalósítását, kö­zelebbi feladatként pedig a béke megszilárdítására irá­nyuló munkát, a demokrácia és a dolgozók jogainak kiszé­lesítéséért, valamint a tár­sadalmi baladasért folytatott harcot jelöli meg. A párt új elnevezése: Nyu­gat-berlini Szocialista Egy­ségpárt, amely az eddigi el­nevezésénél jobban kifejezi a város különleges helyzetét és az ebből eredő nnljtikai fel­adatokat Viharos tüntetések Pakisztánban 0 Kararhl (MTI, AP) Képünk Pakisztán viharos pénteki napján, Karachi ut­cáján készült, amikor az általános sztrájk és az el­lenzék vezette országos tün­tetések meghátrálásra kény­szetrítették Ajub Khánt, akj bejelentette, hogy hétfón felfüggesztik az országban a rendkívüli állapotot és vé­get vetnek Ali Bhutto volt külügyminiszter háziőrizeté­nek. Larkanában, Bhutto lakóhelyén, éneklő, táncoló tömegek lepték el az utcá­kat szombaton, hogy ünne­peljék Bhutto kiszabadítá­sát. Ali Bhutto larkanai ott­honában újságíróknak el­mondotta, hogy folytatni szándékozik az Ajub-rezsim politikájának megváltoztatá­sát célzó harcát, még akkor is, ha ezért ismételten bör­tön vár rá. Az Ajub-allén ej, hangulat országszerte olyan méreteket öltött, hogy már-már a nyílt lázadás jellegét ölti magá­ra. Ajub Khán az ellenzék megbékítésére számos en­gedményt tett, eztek azonban egyre újabb követelésekhez vezetnek. Megfigyelők vé­leménye szerint négy hó­nappal ezelőtt még biztos­nak látszott, hogy 1970 januárjában újraválasztják Ajub Khánt, a jelenlegi po­litikai helyzetben már az is kétségesnek látszik, hogy az elnök mandátumának lejár­táig a helyén tud-e marad­ni Ugyanis a nagyszabású kormányellenes tüntetések szombaton Is folytatódtak Pakisztánban. Lahoréban, a rendőrség által pénteken megölt diák temetésén mint­egy tlíezer főből álló gyász­menet tüntetett a kormány ellen „Vért a kiömlött vé­rért!" jelszóval. A másik tüntetést — amelyen három­ezer nő és mintegy tízezer diák vett részt — Bhutto fe­lesége vezette A tüntetők „Nem tárgyalunk Ajubbal!", „Szocializmust akarunk!" jelszavakkal vonultak az utcákon. t * 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom