Délmagyarország, 1969. február (59. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-15 / 38. szám

Életmentés a haláron A röszkei magyar —jugoszláv határ mentén is vastag a hótakaró. A falu, a földek téli fehérségben. A határörök most is, éppúgy, mint a tikkasztó forróságban, éjjel-nappal teljesitik kötelességüket. A szolgálat nonstop! Viharos éjszaka, csikorgó hideg. A Kormos István parancsnoksága alatt álló röszkei határőrörs járőrei úton vannak. A hófúvásoknál térdig érő a hó, becsúszik még a csizmaszárba is. Pirosra csípi az arcot a száguldó pusztai szél. Opoczki László határőr is éjszakai szolgálatban van. Lépked a hóban, szemét összehúzza. Megy és széttekint Az útmenti árokban, a hóból kiütköző sötét foltot lát. „Mi, vagy ki lehet? Mintha egy ember lapulna" Mi lehet a szándéka?" Szorosabbra fogja a fegyverét, mert valami rosszat sejt. Átvillan az is agyán, lehet, a lapuló szökni akar? Szól, de választ nem kap, csak a szél süvít. A határőr még közelebb megy és akkor látja: ember fekszik a magas hóban. Odamegy hozzá, szólítja, kicsit még meg is rázza. Az ember — állapítja meg aztán —eszméletlen, s fel is ismeri, hogy röszkei lakos. (A határőrök és a lakosság kölcsönösen ismerik egymást, igen jó a kapcsolatuk.) A határőr azonnal összeköttetést teremt az őrssel, és jelenti, hogy mi történt. Azonnal indulnak az őrsről, ahová be is viszik az eszméletlen embert, s akiről megállapítják, hogy a nagy hidegben fagyást szenvedett. Megint gyors intézkedés, majd a mentő indul a kórházba. Szegedre, az összefagyott emberrel, akiről közben kiderül, hogy Szűcs Gézának hívják. De mi történt vele, hogyan került eszméletlenül a hóba? A vizsgálat megállapítja kerékpáron indult hazafelé, de a a határőr. Hogy nem rossz úton a jár- ölte meg a fagy, neműről leesett, a fe- ki, meg az őrsön tett jét fába verte. Ájul- gyors intézkedésnek tan feküdt órákig, köszönhető, amíg rá nem talált M. S. AZ R-ÜGY Az életmentő Szegedi művészek Először a Bánk bán premierjét követő napokban beszélgettünk azzal a határozott céllal, hogy papíron is marad belőle valami. Akkor keserű volt és csonkakedvű. A fogadtatást méricskélte, sajtókritikákat forgatott ujjai közt, s felöltötte sokat sejtető blazírt mosolyát — amivel első pillanatra többet mond, mintha órákig fecsegne. Jegyzeteimből, amit akkor skicceltem, nem lett semmi. Eldobtam. Szabó Kálmánnak csak úgy lehet komolyan beszélni, ha háborítatlan, derűs, kiegyensúlyozott Különben nem őszinte. Tűzben-lázban háborgó magatartásából nehéz ledesztillál ni objektív önmagát Furcsa kettősség: beszélgetni ilyenkor élvezetes vele, komolyan venni viszont butaság. S ha ezek után valaki úgy hinné, nagyképű — téved. Nyoma sincs benne a művészpályán sétálók dagadó önérzetének, felhangos megnyilatkozásainak, fölös pózainak. Láttam többször próbáinl a Móra Ferenc művelődési otthon amatőrjeivel: közvetlensége, szorgalma, apró eredményekért is gyerekien tiszta öröme alig különbözött színjátszóitól. De hisz mitől különbözött volna. Huszonkilenc éves. Talán ezért is ágált a címbeli megszólítás ellen: szegedi művészek. Még nem művész. Színész, akinek legbensőbb vagya, hogy egyszer művész lehessen. A művészet felelősség. „A mindenséggel mérném magam — mondja —, dehát egyelőre szemérmetlen öntetszelgés a teljességet vállalni." A művész: a teljesség. A színész: a teljességet megelőző állapot. Hivatás. Lehetőség, ami nyitva a művészet parnaszszusaira éppúgy, mint olcsó ripacskodáshoz. Friss főiskolai diplomával került Szegedre, 1963-ban. Azóta minden korú, minden szándékú szerepet eljátszott már, a koros Alexuská-tól (Két férfi az ágy alatt) a kamasz Vováig (Utón), a cselszövő Buckingham-től (III. Richárd) a hősszerelmes Trisztán-ig. Most egy szkeptikus órásmester figuráját, jellemének árnyalatait keresi Romáin Rolland: Július 14 című történelmi színművének próbáin. „Nekem háromszor annyi erőm van, mint másnak, de nem tudok mit kezdeni az erőmmel" — mutatkozik be éz a francia polgár, aki ugyan lesújtó véleményt mond a 1869. február 15-én a Liget vendéglőben bált rendez trz AKV KISZ. Fellép a TíIOR gitárzenekar. Szabó Kálmán tőmegről, de aki mégis együtt sodródik azzal, a forradalom vezéregyénisége lesz. Alakját formálja szereppé Szabó Kálmán. A Szegeden eltöltött éveket pedig így summázza: — Illúzióval indultam, mint minden kezdő, aztán gyorsan szembekerültem a kemény, sokszor megküzdhetetlen valósággal. Az illúzió szétfoszlott, óm/ helyébe olyan realitásokat kaptam, amivel kezdeni lehet valamit. Most már körülbelül tudom, mivel számolhatok a pályán, milyenek esélyeim a színpadon. A Fiatalok Irodalmi Színpada, melyet két évig vezettem, szintén segített a valóság alaposabb megismerésében. Ebben a laboratóriumban ízleltem meg a mikroközösség irányításának problémáit, rekonstruáltam a színházi élettempó tapasztalatait, kísérletezgettem a relációkat. Mindig „színházi ember" akartam lenni. — S a jövő? Hosszú. kimért csend után: — Valószínűleg a Budapesti Nemzeti Színházhoz szerződöm. Szép emlékeket viszek magammal, de nem tudok távozni maradéktalan örömmel. A közönség érdektelensége, türelmetlensége, a belső súrlódások megviselik az ember idegeit Szegeden lelkesebben várnak bárkit, aki valahonnan érkezik — az itteni nem izgalmas. A színház nem sikk ebben a városban, amiért mi is ludasak lehetünk, de aligha kizárólagosan. Nem a tapsokért perelek tehát, a közérzetért. A napokban született egy kislányom. Harmóniát keresek a pályámon is... Szeretem Szabó Kálmánt. Barátságát, rokonszenves, tehetséges színészetét egyaránt. Senki sem pótolhatatlan, de vele a szegedi színház egészen biztosan kevesebb lesz. Nikoiényi István Válaszol az illetékes Megjavították a neont Február 5-én közöltük Dudás Béláné olvasónk levelét, amelyben azt panaszolta, hogy a Marx téri Aranykalász áruda neonberendezése közvetlen lakása ablaka mellett van és állandóan zúg. Ugyanakkor a hibás berendezés a televízióvételt is zavarja. Telkes György, a Komplett Ruházati Vállalat igazgatója közölte szerkesztőségünkkel, hogy a neonberendezést kijavíttatták. A televízióvétel zavarását a Vegyesipari Szolgáltató Vállalat még nem tudta megszüntetni, mert a jelenlegi rossz időjárási viszonyok ezt a munkát egyelőre akadályozzák. Tanuló- és utasbiztosítás Gáborházy Ottónc olva- tási összeg után folyósítja a sónk leveléből azt a kérdést százalékolásnak megfelelő közöltük lapunkban, hogy összeget. Ugyanakkor ezenkislánya tanulmányi kirán- kívül az utasbiztosítás alapdulásán az autóbusz viteldí- ján, ha buleset következik jon felül miért kellett 1 fo- be, legfeljebb 100 napig, rint 50 fillér utasbiztosítási minden iskolából mulasztott díjat is fizetni, holott kislá- nap után 20 forintot, roknya mint tanuló egyébként kantság esetén 50 ezer forint is biztosított. megfelelő százalékát, a ruha- és podgyászkárért 5 ezer Az Állami Biztosító megyei igazgatóságán közölték, ....... , ... hogy csoportos kiránduláskor forintig fizet a biztosito a vezető pedagógus a csoport valamennyi tagjának útijegyét biztosítással együtt vásarolja meg, amely az említett háromnapos kiránduláson tanulókedvezménnyel a tényleges biztosítási díj 50 százaléka volt. A tanuló balesetbiztosítás egyébként nem zárja ki az utasbiztosítás lehetőségét. Az AB az előbbi biztosításra baleset miatt 14 napon túli iskolai mulasztás esetén 200 forintot térít, illetve visszamaradó rokkantságra 30 ezer forint biztosiNegyedik éve. hogy Szegeden R. J.-né elvált a férjétől, annak ellenére, hogy egy életet éltek együtt és akkor két nagykorú és egy 16 éves gyermekük volt. Az R.-ügy azóta is mind a városi, mind a megyei igazságügyi, rendőrségi szerveknek, sőt a tanácsnak is annyi munkát ad, hogy legalább húsz ember már arra is összerezdül, ha a nevet hallja. Több tucatnyi bírósági tárgyalás volt a válás után — sőt már előtte is — a gyermektartásról, a tartásdíj fizetéséről, majd a vagyonmegosztásról, és rendre következtek a perek, vizsgálatok, állítólagos becsületsértés, hatósági személyele i tényleges rágalmazása és a iogi könyvekben fellelhető minden vád alapján. Mikor 1967-ben szakorvosi véleményre bírósági ítélettel cselekvőképességét korlátozó gondnokság alá helyezték és betegsége miatt nyugdíjazták R.-t, sokan felsóhajtottak, hogy vége szakadt az üldözési mánia szülte beadványos az azt követő perdöm' pingnek. Nem így történt. Csakhogy... Van e tengerikígyó ügynek egy pontja, amibe mindenki belebotlik, „arrébb tenni" mégsem tudják. Bírósági ítélet ide, bírósági ítélet oda, R.-nek gyakorlatilag még mindig nincs gondnoka! Hivatalosan van, de mégsincs. R.-nek húsz hónapja járna a rokkantnyugdíj, de nem engedi a gondnokának, hogy annak folyósítását kérje. Egyesek szerint inkább örökre elveszti az eddig neki járó 30 és az ezután esedékes ezer forintokat, semmint kifizetné a feleségének járó és már 4 és fél ezer forintra felgyűlt gyermektartásdíjat. Mások szerint azért nem veszi fel, mert ez betegségének elismerése lenne, már pedig 6 egészséges. Ez a véleménye a szegedi II. kerületi tanács gyámügyi előadójának és természetesen R. gondnokának is. Pedig ez pillanatnyilag sérti a beteg érdekeit, a volt család, sőt lehet hogy a szegedi tanács érdekeit is. Mert ha még sokáig nem igénylik a rokkantnyugdíjat,' megszűnik R. jogossága a rendes nyugdíjra, és később esetleg segélyre, szociális otthoni ellátásra szorul. R. J. rendkívül képzett és így még inkább érthető, miért vallja a gyámügyi előadó és a gondnok is. hogy ..bár én lennék annyira beteg!" Csakhogy ez, az említett okok miatt, nem magánügy! Egy tanácsi dolgozó a vélt igazság védelmében sem intézkedhet a tanács, az államhatalom nevében az érvényes bírósági határozattal szemben! De mit kellett volna tennie? Itt megáll a tudomány! Ugyanis a tanácsok a gondnokokat csak erre az önfeláldozó, sok türelmet, megértést és bajlódást jelentő feladatra önként vállalkozó társadalmi munkások közül jelölhetik ki. Nem tudni miért, de nyugdíjas egyetemi tanárok nem jelentkeznek társadalmi munkában gondnoknak, pedig R.-nek partnerként ilyenre lenne szüksége. Ennek híján egyelőre a gondnokságra ítélt irányítja nagyon becsületes és nehéz feladatot vállaló gondnokát, sőt a gyámügyi előadót is, és úgy tűnik, nincs megoldás, folytatódnak a perek és különböző eljárások, és számos igazságügyi és rendőrségi szakértőnek kevesebb ideje marad társadalmi szempontból jelentős ügyek felderítésére, mert hetente újra kell vitatni, kié a bimbam óra, ki fizessen ki egy fél villanykörtét és két kiló naspolyát. Mi legyen? Nincs tehát megoldás? Részben lenne, ha a tanácsok lehetőséget kapnának arra, hogy nyugdíjas jogászokat alkalmazhatnának 500 forintos állásban gondnokként az ilyen nehéz esetekben, alkalmanként, ha szükséges. Biztos, hogy megtérülne ez a pénz nemcsak a bírók, ügyészek, rendőrtisztek elfecsérelt idejében, de még a kilószámra gyártott akták papírárában is. Mert a gondnoki rendszer fogyatékosságai sok elkerülhető munkát adnak bíróságainknak. De mi legyen R.-rel? Hogy válóban beteg-e, azt csak szakemberek tudják eldönteni, és ők sem visszamenőleg. Mindenesetre R. kérhet perújrafelvételt, de addig, míg a korábbi ítélet érvényben van, legalább a hatóságok tartsák magukat hozzá, különben semmit sem ér az egész. Mindettől függetlenül egyöntetűen úgy vélekedett mindenki, hogy R. betegsége nem tette szükségessé nyugdíjazását. Helyes lenne, ha a városi tanács kezdeményezné ennek az ügynek a felülvizsgálatát, mert a munka csak hasznára lenne R.-nek mindenképpen, arról nem beszélve, hogy tudása egyértelműen a köz javára válna. Sajnálatos! Ide kívánkozik még egy egyéni megjegyzés, annak a több hétnek és tucatnyi emberrel folytatott beszélgetésnek, az akták tanulmányozásának tapasztalata, amit az újságíró szerzett. „Ja, a bolond R.-nek az ügye érdekli?" — kérdezték sokan mosolyogva. Mások ugyanezt állították az ügy más szereplőiről nagy kedélyesen. A vesebajról és a rákról már mindenki tudja, hogy betegség, de az elmebaj különböző változatainál sokaknak még az jut eszébe, hogy pórázon vezeti a cipőt, és.i: hagyjuk. Az a tortúra, amin ennek a borzalmas ügynek, szomorú ügynek a szereplői átmentek, kikezdenék a legedzettebb idegeket is. Épp ezért sajnálatos, hogy csak nézője, jog szerinti végrehajtója, sopánkodója és betúrágója akadt az esetnek. Az olyan támogatók hiányoztak, akik ott segítettek volna, ahol nincs paragrafus. Harminc-negyven tárgyalás, az akták Legfőbb Ügyészséghez és Legfelsőbb Bírósághoz utazgatása közben erre is jutott volna idő. Kinek? Orvosnak, volt kollégának, elfásult bírónak, tehetetlenségét szipogva panaszoló tanácsi dolgozónak. Szegeden valakinek. Pünkösti Árpád Épült: 1957—1969 Wrnm. Tuiigsroiü—Fle! szerződés sugrarut 1. Az Egyesült Izzó és az olasz Fiat-cég képviselői Budapesten keretszerződést írtak alá arról, hogy a magyar gyár ez év áprilisa és a jövő év márciusa között 700 000 dollár értékű autótó lámpát és halogén lámpát szállít a Fiatnak. Az áruk pontos összetételéről és a szállítás üteméről ezután döntenek. Az Egyesült Izzó a sajátos műszaki előírásoknak is kész eleget tenni. A Fiat cserébe gépkocsi(13.) A sugárút elején levő vörös vakolatú lalcóhás 1964-ben épült Barabás Ernő tervei alapján. Érdekes megfigyelni, hogy Szeged városszerkezeti szempontból oly jelentős sugárútjain — különösen a Nagykörúton belül eső részeken — alig épült új ház az utóbbi évtizedekben. fényszórót, autó-segédvilágí- kat szállít hazánkba. SZOMBAT, 1969. FEBRUÁR 15.