Délmagyarország, 1969. január (59. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-05 / 3. szám

I t A szabadságért Ikrek - katonaruhában esett el A Tisza-partján egy ma­gúi termetű, őszhajú asz­szjny álldogál. Innen virá­got hint a vízbe, majd el­gondolkozva nézi a gyor­san távolodó virágszirmo­kat — A Tisza vizén gyorsan el­jutnak a Dunába, s ott akad­nak jó emberek, jó barátok, akik eljuttatják Ferim sír­jára. Mert ő nagyon szeret­te a virágokat... Feri — voltaképpen Pata­ki Ferenc bátor, szovjet fel­derítő, aki hősi halált halt A Tisza vizébe orgonaszir­mokat szóró asszony pedig felesége, Gorbány Natálja, aki Moszkvából jött el Kár­pátontúlra, hogy ellátogas­son azokra a helyekre, ame­lyek szoros kapcsolatban állnak a Pataki Ferenc ve­zette felderítő csoport har­cával ... ... A gusztus 18-án volt 25 éve annak, hogy a husz­ti kerületi Drahovo község közelében földet ért hét ej­tőernyős — Pataki Ferenc felderítő csoportja. A felde­rítők Huszton, a huszti ke­rületi Kopasnyevo, Nizsnye Szeliscse és Zolotarevo köz­ségekben, valamint a vinoh­radovói kerületi Tekovón és Csorno-Tiszovón tevékeny­kedtek. De kapcsolatot te. remtettek Budapesttel és Kassával is. A Pataki-cso­port idővel szerteágazó fel­derítő szervezetté nőtt, amelyet minden eszközzel támogatott a hazafiak nagy serege. Pataki Ferenc és rá­diósa, Gyakun Mihajlo el­jutott Budapestre, ahol fel­vette a kapcsolatot az ille­gális harcosokkal. 1944. feb­ruár 27-én éjjel a csend­őrök a felderítők nyomára bukkantak és felgöngyölí­tették a csoportot Elfogták és kivégezték Pataki Fe­rencet is. Nemrég Kirpátontülra ér­kezett a hős felderítő vezér Moszkvában élő özvegye — Gorbany Natalja nyugdíjas. Elindultunk vele a legenda nyomában, azokra a he­lyekre, ahol a háború zord éveiben farkasszemet nézve a halállal Pataki Ferenc és legközelebbi harcostársai tevékenykedtek. Munkács. A város köz­pontjában megállunk a Nagy Honvédő Háború hő­seinek emélkművénél. Itt nyugszanak a husztiakkal együtt tevékenykedő mun­kácsiak: Szirko Mihail, Sza­kács Miklós, Logojda Gav­ril, Csizsmár Vaszilij, Zsu­pán László. A máramaros­szigeti börtön udvarán vé­gezték ki a hazafiakat, a felszabadulás után onnan hozták ide tetemüket. — A bátyámék — mondja Zsupán József nyugdíjas — nemcsak a munkácsi vasút­állomásról, de Kassáról is fontos adatokat továbbítot­tak Husztra. Egyébként a napokban jelenik meg a Hulló csillagok című köny­vem, amely a kárpátontúli felderitőkről és partizánok­ról szól. Elbeszéléseim fő­hőse Pataki Ferenc. — A férjem Is jól ismer­te Patakit — meséli Borka­nyuk Szerén, Borkanyuk Oleksza hós forradalmár özvegye. Némán állunk az emlék­mű előtt. Lélegzetvisszafojt­va hallgatjuk az elbeszélést, melynek nyomán mind újabb részleteket tudunk meg arról az emberről, aki egész életét a harcnak szen­telte. A legtöbb emlék a vinog­radovói és a huszti kerület­ben fűződik Pataki Ferenc nevéhez. Vlnogradovó központi te­rén az egyori Cikta üzlet falán emléktábla őrzi azok­nak a hazafiaknak nevét, akiket illegális tevé­kenységért 1944. június 17­én agyonlőttek. Ennél a fal­nál esett a gyilkos fasiszta golyó áldozatául Pataki ősz­szekötője: Handera Olena, Hicska Mihajlo, Lézmán Je­nő, Lebovics Jenő, Farkas Mór, Farkas Szerén, Svarc Mór. Talán Vinogradovón ma­radtak életben a legtöbben azok közül, akik személye­sen Is ismeték Pataki Fe­rencet, s együtt harcoltak vele. Csodával határos mó­don megmenekült a haláltól Lovga Iván nyugdíjas — egy a hét ejtőernyős felderítő közül és felesége — Maieta Júlia, aki a máramaros­szigeti börtönben együtt sínylődött Pataki Ferenccel. Amit ezúttal megtudtunk Patakiról, az is arra vall, hogy élete valóságos legen­da. A hóhérok halálra kí­nozták az embereket, a legbestiálisabb módszerek­től sem riadtak vissza. Pata­kinak nem maradt épen egyetlen testrésze sem. de nem adta meg magát. Meg­törték az egészségét, de lel­két nem! Hősként küzdött, hősként halt meg. Megható találkozókra ke­rült sor Huszton. Pataki Fe­rencné ellátogatott a bent­lakásos iskola tanulóihoz, a múzeumba. A város köz­ponti terén itt is emléktáb­lát lepleztek le a bátor fel­derítők emlékére. A fasisz­ta titkosrendőrség és csend­őrség a Pataki-csoportból elsőként Csizsmár Sztepan, Logojda Georgij és Jelena, Lizanec Sztepan és Lavkaj Anna nyomára bukkant. A felderítők 1944 február 27­én a Logojda-lakáson haltak hősi halált a fasisztákkal szemben tanúsított fegyve­res ellenállásban. ...Elindultunk a Tisza­partján. A hős özvegye lát­ni szerette volna a folyót, melynek partján gyakran járt férje. — A Tisza a Dunába öm­lik. Megragadom az alkal­mat, hogy üdvözöljem az én Ferencemet — mondja alig hallhatóan és virágszirmot dob a vízre. A gyerekek követték példáját A folyó vize hömpölyögve tovább vitte a szirmok;-'. Es lehet­séges, hogy az történik, amit a dal is mond, hogy a virágszirmokat meglátják a magyarok és ők is dobnak még virágot a vízbe — hadd fonjon a Duna egy szép, színpompás koszorút... Braun Henrik Ismét kiváló klubok Szeged két Ifjúsági klubja, i móravárosi, valamint a lenderfonó és Szövőipari Vállalat klubja idén is meg­capta a kiváló klub okleve­let. A KISZ Központi Bizott­sága másodszor hirdette meg a versenyt s a tava­lyinál jóval erósebb mezőny­ben — majdnem ezer klub nevezett — mindkét szege­di megállta helyét Az okle­velet Szabó János, a KISZ Központi Bizottság titkára december idusán adta át Bu­dapesten. MMrosban A zsúfolt kis móravárosi könyvtárban klubtagok bol­dogan mesélik, hogy Orosz László, a KISZ Központi Bi­zottság osztályvezetője is el­jött a múltkoriban Móravá­rosba, s gratulált a kitünte­téshez. Az új oklevél már ott sorakozik bekeretezve a ta­valyi mellett Különleges at­moszférája van ennek a kis könyvtárnak. Nem véletlen, hogy a tavasszal író—olvasó találkozón résztvett Váci Mi­hály így mutatkozott be: „Sok helyen megfordultam már, de itt olyan sokan van­nak, hogy meg sem lehet for­dulni. Hangulatos, kedves hely ez a Móraváros. Ilyen helyekről indul el a költé­szet." A klubvezetőt, Karszt Sán­dornét, meg a klubtagokat faggatom az elmúlt év legér­dekesebb programjairól. — Az irodalmi estek — mondják felcsillanó szemmeL A klub feladatául tűzte kl, sportversenyek, asztal ifod és ping-pong bajnokság is. 150 tag jár Ide rendszere­sen. A létszámot még lehet­ne növelni, ha az újszege­diek is aktívabban kapcso­hogy a Tisza-vidék (róit, lódnának be munkájukba azok műveit megismerje. Ez évben láttuk vendégül Tóth Bélát, Papp Lajost, Veress Miklóst, Petri Ferencet, de megismerkedtünk Fehér Klá­rával, Váci Mihállyal és Kende Sándor pécsi íróval is. Érdekesek voltak a zenei, képzőművészeti, irodalmi, po­litikai előadások. Néhány al­kalommal tárlatot látogat­tunk. Dunaújvárosba orszá­gos, Dorozsmára területi ta­lálkozóra utaztunk. Ezeken az összejöveteleken tapasz­taltuk, hogy másutt kevesebb a komoly program, több a táncos, műsoros rendezvény. A kendergyárban A Kenderfonó- és Szövő­Ipari Vállalat Rigó utcai if­júsági klubja ls megérdemel­ten kapta az oklevelet. A klubtanács tagjai alig győzik sorolni, az elmúlt évben mi­lyen rendezvények voltak: irodalmi estek, vetélkedők, táncos összejövetelek. A klubban rendezték meg a KISZ-alapszervezetek évfor­dulós programjaikat, itt volt a nőnapi összejövetel, sőt Ezért január—február folya­mán átszervezik a klubot. Komoly terveik vannak a kö­vetkező évre. Lacző Katalin Alig egy hónapja, hogy az ásotthalmi ikrek: Sági Zol­tán és Sági György bevonul­tak a határőrséghez. Már ka­tonai esküt is tettek, tart a kiképzésük a határőrség ke­rületi parancsnokságának laktanyájában. Vajon miként érzik ma­gukat, hogyan telnek napja­ik? — erről adunk kis mo­zaikot, ahogyan ígértük, be­vonulásukkor. — A Sági-gyerekek érdek­lik? — mosolyodott el Gazsó Béla alezredes. — Nincs rá­juk semmi panasz. Szüleik­nek is ígérték, hogy jó ha­tárőrök akarnak lenni. Ha to­vább is így folytatják, akkor sikerül. De bővebbet mond az ikrekről a rajparancsno­kuk és a századparancsno­kuk. A rajparancsnok, Simon András tizedes biztos fellé­pésű, jó megjelenésű fiú. Nem mondja, de észreve­szem, örül, hogy a két szőke iker, akit ismer már az egész laktanya, az ó rajában van. — Hozzám kerültek a fiúk — mondta — és azon vagyok, hogy amit kell, mindent jól megtanuljanak. De persze kettőn áll a vásár. — És a „másik fél"? — Gyuri és Zoli igyekez­nek, napról napra katonásab­bak. S hogy számukra ls szokat­lan volt a katonaélet az első hetekben — ez természetes. Így van ezzel mindenki, így volt a rajparancsnok is és külön jó, hogy ezt nem felej­tette eL Szarvas Márton őrnagy, századparancsnok is figye­lemmel kíséri az ikrek útját Tréfásan jegyezte meg,. de mégis komolyan értette, hogy olyan „pótszülő" ő is. Az őrnagy örömmel beszélt arról, hogy az ikrekben aka­rat és szorgalom van. A lö­vészgödröt is jól megásták. Ekkor Gyuri volt az ügye­sebb, viszont Zoli a lövésze­ten három köregységgel job­bat lőtt. Lövészet... Erről jut eszembe az ikrek édesapjá­nak szava: lehet, hogy „fél­nek majd a puskától". Lám, már megbarátkoztak vele és meg is szelídítették. Jó gya­korlati érzékük van, de a könyvekkel jobban meg kell barátkozniuk. Az egyik har­cászatelméleti órán bizony Zoli kicsit elbóbiskolt, figyel­meztetni is kellett Katoná­san felpattant, ígérte, más­kor nem fordul eló. Az őrnagy apró történetet mesélt. Gyuri kis megfázással a gyengélkedőben volt Más­nap a századparancsnok ta­lálkozott az ikrek egyikével. — Jól vagy? örülök, hogy meggyógyultál — mondta. — őrnagy elvtárs, jelen­tem, nem én gyengélkedtem, Az ikrek első találkozása szüleikkel, bevonulásuk a határőrség laktanyájában. Török Imre felvétele után. hanem a testvérem, a Gyu­ri. — Szóval — mosolyodott el az őrnagy — egy hiba van még az Ikrekkel. Annyira ha­sonlítanak egymásra, hogy nem tudom, melyik a Zoli vagy a Gyuri. Amikor bevo­nultak, még csak valahogy megkülönböztettem őket mert Zoli arcán volt egy kis pattanás, de az persze már elmúlt Hát — nevetett — hetek múltán ez a „megkü­lönböztetési baj" is elmúlik majd. Találkoztam az Ikrekkel. Amikor beöltöztek, bizony igen nehézkesen mozogtak. Most már jól tudják visel­ni a mundért — Egyre jobban megszo­kunk itt — állapították meg. — A hetek ls telnek és nem rossz a katonaélet. Persze — fűzték hozzá — fegyelem, rend van, de mindenben tö­rődnek is velünk. — A koszt milyen? — Nincs rá panaszunk, de amit jobban szeretünk, azt szívesebben is fogyasztjuk. — Otthonról érkezett-e cso­mag? — Igen. Köszönjük, hogy szüleink figyelme erre ls ki­terjedt de megmondjuk, hogy hazai nélkül is változa­tos, elég az élelmezésünk. .... És annak is nagyon örü­lünk, hogy nemcsak egy szo­bában vagyunk mi, ketten, hanem egy rajban is. Most harcászatot, tereptant stb. tanulnak az ikrek. Igye­keznek és ezért szakaszpa­rancsnoki dicséretben része­sültek. A kiképzés után kö­vetkezik majd a járőrszolgá­lat, a határ tényleges őrzé­se. Ha majd kikerülnek az őrsre, ott ls felkeressük őket Gyuri és Zoli, akárcsak a többi kiskatona, már eltávo­záson is járt otthon. Nagy volt az öröm, mert jól néznek ki, kicsit híztak is. A szü­lők büszkék arra, hogy fiaik jól mutatnak a határőrség egyenruhájában. Morvay Sándor A Moszkvai Rádió pályázata <4 DEL-MAGYARORSZM VASÁRNAP, ÍM. JANUÁR 5. A Kenderfonó- Szövőipari Szakmunkásképző Iskola 1989. február 15-1 Indulással egy éves tanulóidőre szövő Iparitanulónak, 8 általános iskolát végzett leányokat felvesz Jelentkezni lehet személye­sen vagy levélben minden­nap 7 órától 15 óráig, szom­baton 11 óráig. A képzéssel kapcsolatban bővebb felvi­lágosítást nyújtunk a Ken­derfonó és Szövőipari V. Személyzeti Osztályán, Sze­ged, Alsókikötő sor fi. HK. 5 A Moszkvai Rádió és a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság pályázatot hirdetett hallgatóinak olyan rövid el­beszélésekre, amelyek is­mert tényekről vagy esemé­nyekről szólnak és amelyek­ben a szovjet—magyar ba­rátság és együttműködés nyilvánul meg. Csakis olyan eseményekről és tényekről szóló elbeszéléseket vesznek figyelembe, amelyekről a hallgató személyesen érte­sült, nem pedig lapokból, könyvekből vagy rádióműso­rokból tudott meg. A pályázati elbeszélések beküldésének végső határide je 1969. január 31. Kérik a magyar kommu­nista veteránokat és más közéleti személyiségeket, mondják el visszaemlékezé­seiket a szovjet és a magyar dolgozók forradalmi és harci barátságáról. Említsenek konkrét példákat az SZKP és az MSZMP internacionalista egységére. Az ifjú hallgatók sok érdekes történetet me­sélhetnek el a szovjet és a magyar úttörők, iskolások és diákok, a komszomolisták és a magyar KISZ-esek szoros baráti kapcsolatairól. Mérnö­kök, munkások és parasztok, közgazdászok és gazdasági dolgozók a szovjet—magyar együttműködés tényeiről ír­hatnak a tudomány és tech­nika, az ipar és mezőgazda­ság területén folyó szovjet­magyar együttműködés egyes eseményeiről. A pályázók elbeszélésüket génnel írják és annak terie­delme ne haladja meg a 60 gépelt sort. Több elbeszélést is be lehet küldeni. A legér­dekesebbek és legtartalma­sabbak közül kilencet díjaz­nak. A 2 első díj: 10 napos szovjetunióbeli utazás. A második díj: kiváló mi­nőségű, minden hullámsávon működő Sport márkájú szov­jet tranzisztoros rádió. A harmadik díj: egy tökör­kamerás Zenit fényképező­gép. A többi díj: közép-éshosz­szúhullámú, Giala márkájú tranzisztoros rádió, két nói karóra. Csajka fényképező­gép és asztali óra. Cím: Moszkva, Rádió, Ver­senypályázat ,,védett terület" Moszkvától északkeletre, Vlagyimir és Ivanovo térsé­gében sajátos építészeti „vé­dett területet" alakítanak ki. Ez a vidék igen gazdag XVII. és XIII. századbeli építészeti emlékekben és festmények­ben. A környék falvai egykor világszerte híresek voltak művészi kivitelű kisméretű lakkfestményeikről. Vlagyi­mir és Ivanovo környékén több ikonfestő iskola mű­ködött, s virágzott az ötvös­művészet. A környéken most sok ré­gi mesterséget újjáéleszte­nek. A kezdeményezés fe­lett a mintegy 3 millió tagot számláló összoroszországi ön­kéntes műemlékvédelmi tár­sulat vállalt védnökséget. A társulat, amely állami dotá­ciót kap, a tagsági díjakból és magánszemélyek hozzájá­rulásaiból saját anyagi erő­forrásokkal is rendelkezik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom