Délmagyarország, 1969. január (59. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-14 / 10. szám

Halmok exportja Jugoszláviában tíz magyar malom működik, az idén Zomborban, Cacakban napi 100 tonna, Zen tán pedig 200 tonna kapacitású malmokat építenek, helyeznek üzembe. (MTI) Szemleprogram Nemrégiben adtunk hírt arról, hogy a KISZ kezdeményezésére a KISZ Központi Bizottsága, a Művelődésügyi Minisztérium, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Szövetkezetek Országos Szövetsége, a Kisipari Szövetkezetek Országos Szövetsége Tanácsköztársasági Művészeti Szemlét hirdet az 50. évforduló megünneplésére. A szemle szegedi programja a közelmúltban vált véglegessé. Az összesítésből kiderül, hogy a színjátszó csoportok április 13 és 20 között a Postás Művelődési Otthonban mérik össze tudásukat, az énekkarok versenyére a MÁV Művelődési Otthonban április 13-án kerül sor, a fúvószenekarok szemléjét május 1-én, — a nagygyűlés előtt — a Széchenyi téren rendezik meg, az énekesszólisták március 29-én az építők Bocskay utcai kultúrtermében lépnek pódiumra, a népi táncosok ugyancsak május 1-én vesznek részt a jelvényszerző versenyben, s a bábosok is ezen a napon tartják meg bemutatóikat. Mivel a nevezési határidő január 31. a szemlére készülő együtteseknek és szólistáknak máris meg kell kezdeni a felkészülést, hogy a városi versenyek után mind a megyei, mind pedig a Szolnokon sorra kerülő területi döntőn sikerrel szerepelhessenek. A szemle részvételeit ismertető 1600 plakát a napokban hagyja el a nyomdát. A részletes tájékoztatót minden üzemben és vállalatnál kifüggesztik. Veszélyes séta Vasárnap délután a Tisza jegén a klinikák előtt felnőtt férfi sétáltatott kézen fogva egy 4 év körüli gyermeket. Ettől a látványtól megborzongtak az arra elhaladók, a többi között Győri István, a Szegedi Vízés Csatornamű Vállalat gépésze is, aki az esetről levelet is írt szerkesztőségünknek. A rendőrjárőr partra szólította a választékosan öltözött 50 év körüli férfit a kisgyermekkel. A nagypapa inkább megsértődött a rendőrjárőr udvarias figyelmeztetésére, ahelyett, hogy belátta volna cselekménye veszedelmét. Sajnos, a befagyott Tiszán mások is virtuskodnak, főleg gyermekek, akik hosszan bemerészkednek a jégre. A felnőttek rossz példája még csak serkenti az iskoláskorúakat a veszedelmes játékra. Ugyancsak vasárnap sétálgatott a jégen a Tisza-híd alatt Papdi Ilona 19 éves miskolci lakos és J. István 16 éves fiatalember. Mindkettőjüket leparancsolta a vízi rendőrség a Tiszáról, Sajnos, következmény nélkül, meri nincs rá jogszabály, hogy ilyesmiért valakit is bírságolni lehessen. Halálosan veszedelmes pedig a Tisza jegén a csúszkálás, szánkázás. Tévedés azt hinni, hogy vatag a jég és elbírja a felnőtt embert is. A jeget állandóan „koptatja" a víz, s van, ahol anynyira vékony, hogy 15— 20 kilós súly alatt is beszakad. Rágondolni Ls rossz, hogy pillanatok alatt elmerül a jeges árban, aki a hótakaró alatt ilyen vékony jégre lép. 4 magyar film 1968-ban Folytatód i k-e az aranykor? w Árucsere, kirakat Az üzleti szabályzat rendelkezései Előreláthatóan sok vitának veszi elejét a belkereskedelmi miniszter rendeletére megalkotott általános üzleti szabályzat. A szabályzat — a többi között — leszögezi: a kirakatban csak olyan árut lehet elhelyeni, amelyből az üzletben kellő mennyiség van. A kirakatban elhelyezett árun „eladva" megjelölést elhelyezni tilos. Külföldi származású árunál magyar nyelvű feliratot kell elhelyezni, és az semmiképpen sem lehet vesztő hatású. megtéAz árut elszállításra alkalmasan, csomagolva kell kiszolgáni, csomagolóanyagért — a zöldség kivételével — külön díjat felszámítani nem szabad. A vásárló kívánságára az árut — a vásárlástól számított 8 napon belül — minőségi kifogs nélkül is ki kell cserélni, amennyiben az áru hibátlan, és azt a fogyasztó még nem használta. Energiagazdálkodási vetélkedő Jelentkezés január 31-ig / Alig több mint egy esztendővel ezelőtt, 1967 októberében a pécsi filmszemle vitájában Philippe Haudiquet francia kritikus nagy izgalmat keltő hozzászólásában azt mondotta, hogy a magyar film ma aranykorát éli. A konferencia nyilvánvaló megelégedéssel és örömmel fogadta ezt a kifejezést, s bár a szerényebbek rögtön ezüstkorra, illetve arany pillanatra szelídítették, a vita közérzete szerint a francia kritikus megtisztelő jelzője mégis valami lényegest fejezett ki. Azóta eltelt egy esztendő. Kérdés, folytatódott-e 1968ban az aranykor lendülete és ereje, mérhetők-e az új alkotások azzal a magas mércével, amelyet 1966 és 67 jelentett a magyar filmgyártásban? Vagyis ezek a sikeres esztendők gyorsan tovatűnő epizódok voltak-e, vagy pedig szilárd, megbízható alapjai a további fejlődésnek? Tavaly, 1968-ban 20 új magyar filmet mutattak be. Nincs semmiféle, se hivatalos, se közhasználatú értékelés róluk, de az biztos, hogy közülük 6 kiemelkedő alkotás. Ezekben az „aranykor" erényei magas színvonalon koncentrálódtak és folytatódtak: a Falak, a Keresztelő, a Csend és kiáltás, a Fejlövés, az Eltávozott nap és a Bohóc a falon. Nem véletlenül írtuk elsőnek Kopács András filmjét, a Falak-at: a magyar filmművészetnek tavaly kétségtelenül ez a mű volt a legnagyobb teljesítménye, ha szigorúan vesszük, tulajdonképpen az egyetlen olyan alkotása, amely igazán méltó az „aranykor" legmagasabb csúcsaihoz. A többi üt film mindenképpen utána következik, s színvonalban inkább egymással, mint a Falakkal mérhetők, de azért kétségkívül figyelemre méltó, jó teljesítmények. Ezzel a 6 kiemelkedő filmmel szemben csak 3—4 olyan filmet tudunk szembeállítani — még mindig a művészfilm kategóriáján belül — amely • valamilyen szempontból megbukott. Ezek közé tartozik a tétlen lézengés filozófiáját és gyakorlatát érthetetlenül magasztaló Lássátok, feleim, az alapul vett regényt eltorzító Próféta voltál, szívem, a Völgy, s ha másképpen, más módon, de az isten és ember előtt is. Ez az arány nem rossz. Naivság lenne azt követelni, hogy a magyar filmgyártás minden alkotása kivételes remekmű legyen, ez nyilvánvalóan képtelenség, de ha — mint az idén — kétszer anynyi jó film születik, mint rossz, elégedettek lehetünk. Született természetesen néhány közepes, szolid értékű film is: a Fiúk a térről, a Kötelék, az Utolsó kör. Ezek is hozzátartoznak a filmélethez, mindig voltak és mindig is lesznek. Fejfájást viszont csak akkor kaphatunk miattuk, ha ők kerülnek túlnyomó többségbe. Szerencsére ez az idén nem így volt. Nyugtalanítóbb a helyzet, ha a művészfilmek kategóriája után az úgynevezett tömegfilmeket, a szórakoztató filmeket vizsgáljuk. Filmgyártásunk ebben a nemben az idén sem tudott se kiemelkedően érdekes filmet, se elfogadható, jó átlagot produkálni. Krimiben ugyan nem volt rossz a Hamis Izabella, de egymagában nem tudta megcáfolni azt a „nemzeti közérzetet", hogy a krimi nem a mi műfajunk. A könynyed vígjátékban legjobban sikerült a Mi lesz veled, Eszterke. Az Kisietett házasság már mesterkélt és akadozó volt, a Tanulmány a nőkről pedig egyenesen gyenge. Megbukott, csúfosan megbukott a Bolondos vakáció, pedig az egyik legnagyobb sikernek készült. Hogy jó krimit nem tudunk csinálni, az eddig is köztudott volt, hogy úgynevezett szuperprodukciót sem, az az idén derült ki az Egri csillagokból. Roppant nagy felhajtással és még több pénzzel készült ez a film, de az eredmény legfeljebb közepes. Ha igazán jót akarunk ebben a műfajban is alkotni, akkor még több pénzt kell a gyártásra fordítani. Másképpen ez nem megy. Ha pedig nincs pénz, nem kell ezt a műfajt erőltetni. Végül is folytatódott-e az aranykor? Ha elfogadjuk, amit Illyés Gyula mondott valahol, hogy a halhatatlansághoz elég 'i egyetlen vers is, a váluszunk igen: a Falak megteremtette a folytonosságot. Viszont a tavalyi, filmbemutatók alapján az az érzésünk, hogy jóval többet kellene törődni a tö- ' megfilm ügyével, mert a filmművészet aranykora az e kategóriába tartozó színvonalas alkotások nélkül sem nem teljes, sem nem igazi. Ökrös László Az elmúlt évben nagy érdeklődés kísérte az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület vetélkedőjét. A jó tapasztalatok alapján sz idén hasonló szellemi versenyt rendeznek. A szénhidrogének szerepe és gazdaságos felhasználása az energiagazdálkodásban címmel. Az országos vetélkedőn hat nagy ipari körzetben szervezett elődöntők legjobbjai vesznek részt. A körzeti elődöntők lebonyolításának központja Szeged, itt egész Dél-Magyarország, Csongrád—Bács-Kiskun és lfilBcamossal karamboloztok Nem adott elsöbbseget a gépkocsival közlekedő Baranyecz István budapesti lakos Szegeden, a Bem tábornok és a Gőz utca kereszteződésében egy csuklós villamosnak. Az összeütközés következtében Baranyecz sérülést szenvedett Tizenötezer forintos kára banja a villamossal való öszszeütközést Varga Mátyás Szeged, Mátyás tér 19. szám alatti lakosnak. Személygépkocsijával közlekedve nem adott elsőbbséget a villamosnak a Petőfi Sándor sugárút és a Bécsi körút kereszteződéseben. Sérülés szerencsére nem történt. A kijelölt gyalogátkelő helyen érte baleset Szegeden, a Lenin körút és a Nagy Jenő utca kereszteződésében Pusztai Dénesné Szeged, Bihari utca 21/b szám alatti lakost. Nekiment a mozgó villamosnak és sérülést szenvedett. A havas úttesten megcsúszott személygépkocsijával az E—5-ös úton Balástyánál Gál István miskolci lakos. Elvesztette uralmát a volán fölött, s áthaladt kocsijával a menetirány szerinti bal oldalra, ahol összeütközött egy szembejövő bolgár kamionnal. Sérülés nem történt, a kár mintegy 10 ezer forint. Kis ívben kanyarodott tehergépkocsival Tápén a Dózsa György és a Tolbuhin utca kereszteződésében Horváth Béla Szeged, Rákóczi utca 37. szám alatti lakos, összeütközött a személygépkocsival haladó Szalai István balatonkiliti lakossal, aki sérülést szenvedett. A kár mintegy 15 ezer forint. Az ügyben a vizsgálat folyik. Villamosnak ment Szegeden a Széchenyi tér és a Takaréktár utca kereszteződésénél Hutterer Andor Szeged, Gogol utca 28. szám alatti lakos és sérülést szenBékés megye versenyzői mérik össze erejüket. A szegedi elődöntőre február 12-én, 14 órakor kerül sor. A körzeti elődöntőkön legjobb eredményt elérő résztvevők értékes díjakat kapnak, illetve jogot nyernek az országos döntőben való szereplésre. Az energiagazdálkodási veteikedöre mindenki benevezhet, természetesen különösen számítanak a fiatalokra. A rendezőbizottság felhívta a figyelmet arra, hogy az iskolában szerzett ismereteken kívül jó segítséget jelentenek a felkészülésben Arszejev: Földgáztüzelés, Szilas A. Pál: Földgáztermelés, és elszállítása, című könyveknek, valamint az ipari energiagazdaság című szakfolyóirat elmúlt két évi példányai. A vetélkedőre írásban vagy személyesen lehet jelentkezni, január 31-ig, az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület helyi csoportjánál, Szeged, suth Lajos sugárút 8 alatt. Szakmunkásképzés Képernyő Az országgyűlés húsz évvel ezelőtt, 1949. január 14-én szavazta meg az iparostanulókról és a kereskedőtanulókról alkotott 4. törvényt, amelynek jogszabályai véget vetettek a korábban kisemmizett tanoncok kiszolgáltatottságának, rendezték szakmai tanulásuk körülményeit, a munkáltatók és tanulók kapcsolatait. Az 1949. évi törvény alapján bontakozott lei a fiatalok nagyüzemi szakmai képzése, s ez húsz év alatt az iskolarendszer és a közoktatás fczerves része lett, E törvény azonban már sok tekintetben elavult. Ezért a Munkaügyi Minisztérium gondos előkészületek alapján Kos- j rövidesen előterjeszti a szakszám j munkásképzés reformterveI zetét. Mocorgó Munkakerülők zárkában Az ügyben a vizsgálat folyik, vedett. Harmincnapi elzárásra bírságolta a rendőrség közveszélyes munkakerülés miatt Lukács Aranka 19 éves, Rúzsa, Tanya 810. szám alatti lakost, akit korábban hasonló cselekményért már felelősségre vontak. Létfenntartását biztosító munkát nem vállalt, alkalmi ismeretséget kötött férfiakkal, akik gondoskodtak élelmezéséről és szállásáról. Gyorsított eljárással állították bíróság elé közveszélyes munkakerülés miatt Tóth Mária 22 éves, foglalkozás nélküli, büntetett előéletű, Szeged, Párizsi körút 45. szám alatti lakost, aki a múlt év novemberében szabadult büntetéséből, munkát azonban azóta sem keresett. Idősebb férfiak szórakoztatására rendezkedett be. A szegedi járásbíróság nem jogerősen 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Fejes Endre kültelki álomkergetője történelmi korszakokat mocorog át. A maga kicsinyes terveit építgeti a második világégés előtti években, egy helyben topog a puskaropogás idején, s nem tud kitörni életének aprócska köréből a nagyon várt béke éveiben sem. Nem él, csak átmocorogja az éveket — ez a tragédiája. A Rozsdatemető — nyugodtan mondhatjuk — világsikert aratott szerzője ebben az eredetileg filmforgatókönyvnek írt, majd drámává formált, s most végül is tvfilmmé újradolgozott munkájában a Hábetíer-család egyik közeli lélekrokonának arcát mutatja felénk. A nagyvárosi piac és kocsma között élő szegényemberéért, akiben, a tucatnyian lakott egy szoba konyha miatt, nem tudtak kivirágozni a legtermészetesebb vágyak sem, akinek életcéljává nem egyéb lett, mint egy négy karóra felhúzott ócskás bódé ... A handlévá-válás svájcisapkás harcosának bizonytalan mozgású alakját először Szabó Gyula, a Thália Színház művésze vette magára. Akik látták a pesti Fejes-előadást, azok még ma is emlékezhetnek Szabó Gyula dadogó kitöréseire, gyerekesen örvendő sikolyaira; megvillanó szemére, amint egy-egy újabb próbálkozásán tűnődik. A színházi Mocorgó ilyen tébláboló érzelemember volt — önmaga sorsának szeszélyes kedvű poétája. A vasárnap este látott új Mocorgó más arccal jelent meg a képernyőn. S nemcsak azért mert Szőnyi G. Sándor rendező Garas Dezsőre osztotta a címszerepet, de azért is, mert szellemében más volt ez a tv-feldolgozás. Mocorgóból, a színházi álmodozóból borostás arcú kültelki vagány lett, aki ugyan hasonló módon gondolkodik, mint a színpadot megjárt másik fele, de akinek könynyebben lendülő ökle van, s egyáltalán, aki inkább tétre játszó játékos, mint ideoda vetődő senkifia. Garas Dezső Mocorgója, persze, így is dicsérni való központi figurája lett a drámának. Meglepetésszámba menő alakítás, amely éppen eszköztelenségével hangsúlyoz, amelyben „benne van" a Fejes-dráma. Csak egy kicsit „keményebbre" hangoltatván, nem pendíti meg azt a Szabó Gyula-féle lírát, ami pedig ott rejtőzködik a leírt sorokban, ami nélkül Mocorgó nem egészen Mocorgó. S még egy dolog! Szőnyi G. Sándor is egy kicsit túl sebesen sorolta egymás után a jeleneteket. Váltásai ezért olykor éppen azt akadályozták meg iramukkal, ami az író szándéka volt: az elgondolkodást. Akácz László KEDD, 1969. JANUÁR 14. DEL-MAGYARORSZÁG 3