Délmagyarország, 1968. december (58. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-15 / 294. szám

YTLAg proletárjai, egyesülj eteki DEL-MAGYARORSZÁG ™ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 58. évfolyam, 294. szám Ára: 1 forint Vasárnap, 1968. december 15. Az emberség sugárzása T alálkozik az ember egyszerű munkásokkal, elbe­szélget nyugodt-bölcs szavú idős parasztokkal, hallgatja, amit nagyon világos esszel, s nagyon tiszta szívvel mondanak arról, ami szinte életüket teszi: a szorgalmas, becsületes munkáról. Ez egy ünnep volt nekem — mondhatja utána. A munkatársak is a rokon­szenv hullámhosszán szólnak róluk, szeretettel, tisztelet­tel. Valami rejtett fény, nyilván emberségük tiszta su­gárzása kíséri őket a műszakok során, vagy a látástól va­kulásig végzett paraszti munkában. Sokuk — ezt pa­naszolta föl egy vitatkozó — mégis szürke marad a szó eljsmeróst-mél tatást hiányló értelmében. Egyesek pedig — így a másik — szinte menetrendszerűen kapják az érmet, vagy érdemrendet Jutalmazáskor — folytatta — olyan is van nem egy a „borítékosok" között, aki csak és kizárólag a fizetéséért dolgozott meg. Miért kap? Mert esetleg jó arcot tudott vágni ahhoz, amivel a má­sik szókimondó-nyersen vitatkozott? Volt aki azt mondta: egyik-másik közősségben a vezetők nemhogy reflektort homályos világosságot ls : '.\g adnak az erkölcsi elismerésnek. Pedig az izzadva­küszködve helytállók ezt a tisztességet igazán megérdem­1 k. Miért fukarkodnak vele helyenként? Miért nem adják meg a módját? S ugyanakkor, nehogy tekintély­rombolásnak hasson, miért mérik szűken a bírálatot — szinte varázsütésszerű átváltással — akár a közepesnél milliméterekkel magasabb posztok Irányába is. Vannak, akik „fenyőillatot" igyekeznek fújni ott is, ahol már az egész közösség érzi, hogy valami nincs rendjén. Nem etikus az érdemek mérlegelésénél sem kisebbíteni, sem túlozni, aminthogy nem etikus csak a régi érdemeknek s ;óló babérkoszorúval takargatni újkeletű fogyatékossá­gokat Elmondta valaki, mennyire elragadta annak ide­jén őt is, családját is az olimpiai láz. S hogy utána nem sokkal. Kádár elvtársnak, a Budapesti Harisnyagyártón tett látogatásakor milyen jólesett hallania: a szocialista brigádok aranyérmeit is értékeljük annyira, mint az olimpiai aranyakat Kisebbítette ez sportolóink dicső­ségét? A legkevésbé sem. De segített valamit a helyére tenni a közvélekedésben: a szocialista módon dolgozó, tanuló munkás semmivel sem érezheti magát hátrábbva­lónek, mint a legélvonalbelibb élsportoló. S ezen nem változtat az sem, ha a munkás, mint az említett szocia­lista brigádtag, maga is lelkesen szurkolt a nemzeti szí­nekért Jó ezt fölemlegetni, tudatosítani: a „nemzeti szí­nekért" a gyárkapun át dolgozni özönlők, a tsz földjein kapával görnyedők, géppel munkálkodók mind-mind nagy tetteket visznek véghez — a maguk helyén. S meg kell látnunk: nagy tetté dagadnak az idő medrében a kicsinek, egyszerűnek, szürkének tűnő, milliószor ismét­lődő műveletek, mozdulatok is. Ezt is mérni, kalkulálni kell Es még sok mindent Pél­dául, hogy másik végletet tekintsünk: a kutató mun­kát, az idegsejtek sokszorozott erőfeszítését a magas hő­fokú szellemi tevékenységet. A gondolkodó szobrát — s nemcsak a mérnöki „agyostromlás", hanem példátfl az önálló ötlet véleményalkotás és -nyilvánítás s a nevelés vonatkozásában is — igyekeznünk kell karakteresebbé tenni a képzeletbeli talapzaton. Ehhez pedig hány- és hányféle ellenállást, kényelmes vagy rossz beidegzést helytelen feltételes reflexet kell legyőznünk. E gy gondolatsor; korántsem befejezett. A végére — bizonyos vagyok benne — mindenki odaállít még egy újabb, kapcsolódó sort a maga, a családja, a szűkebb környezete tapasztalatait, véleményét, kritikus észrevételeit. Sok mindent másképp lát az esztergályos, mint a közéleti ember, a pedagógus, mint a textilmérnök; vannak és lesznek is még viták, ki mennyit kap az er­kölcsi elismerésből, az anyagi javakból, hol és mit kell még a szobron igazítani a teremtő vésőnek, hogy telje­sebb legyen a harmónia. De, hogy az alkotó, dolgozó embernek csak a mi rendünk állíthat-formálhat igazi, ércnél maradandóbb szobrot, ezt érzik, tudják az em­berek. Ezért a bizakodás, az akarat, a buzgalom. Ez a megnyugtató, s egyben a tettekre is ez serkent. Majakovszkijjal: ,.a dicsőségre valahogy majdcsak meg­alkuszunk" — meditálnak, magukban s egymás közt is az emberek, és így folytatják az idézetet: „közös em­lékműként hadd álljon itt ragyogva harcokban izmosult szociali zmusunk." 8. m. A NÉPKÖZTÁRSASÁG ELNÖKI TANÁCSA AZ ALKOTMÁNY 12. PARAGRAFUSÁNAK (2) BEKEZDÉ­SE ALAPJÁN AZ ORSZÁGGYŰLÉST 1968. DECEM­BER 18-AN, SZERDÁN DÉLELŐTT 11 ÓRÁRA ÖSZ­SZEHÍVTA. Ülést tartott Csongrád megyei pártbizottság A Magyar Szocialista Munkáspárt Csongrád me­gyei Bizottsága Győri Imre elvtársnak, a Központi Bi­zottság tagjának, a megyei pártbizottság első titkárá­nak elnökletével tegnap, szombaton ülést tartott Szegeden. Siklós János elvtárs, a megyei pártbizottság titká­ra ismertette a Központi Bi­zottság december 4-i ülésén napirenden szerepelt témát: a nemzetközi helyzet idő­szerű kérdéseiről szóló ér­tékelést és állásfoglalást. Dr. Komócsin Mihály elv­társ, a megyei pártbizottság titkára ismertette a Közpon­ti Bizottság által tárgyalt jelentést az 1968. évi gazda­sági fejlődésről, a gazdasá­gi reformról és a javaslatot a jövő évi gazdasági munka fő iráyaira. Győri Imre elvtárs a két napirend kapcsán szólt a Központi Bizottsági ülésén elhangzott nemzetközi és gazdasági kérdésekről. Az ülésen felszólaltak Fehér Lajos, dr. Julesz Miklós és Labádi Sándor elvtársak. A megyei pártbizottság egyhangúlag tudomásul vet­te a napirenden szereplő kérdésekről nyújtott tájé­koztatókat és a megvalósí­tás elősegítése érdekében a megyében megfelelő intéz­kedéseket kezdeményez. A koreai kérdés vitája alr ENSZ-ben Csatorday Károly felszólalása Az ENSZ-közgyűlés egyes számú (politikai) bizottságá­ban folytatódott a vita a Ko­reával kapcsolatos kérdések­ről. Algéria, a Szovjetunió, Szíria, Csehszlovákia, Kuba, Románia és Magyarország küldötte elítélte az Egyesült Államok és szövetségesei be­avatkozását a koreai nép belügyeibe, követelte az ösz­szes külföldi csapatok hala­déktalan kivonását Dél-Ko­rea területéről és a törvény­Fejlesztés — gondokkal A települések feljesztése minden évben nagy, s egyre növekvő anyagi befektetést kíván. A helyi államhatal­mi szerveknek, a tanácsok­nak sok gondot okoz igy esztendő forduló táján, hogy a jövő évre tervezett utak, járdák, közművek, szociális és oktatási intézmények, az ellátást szolgáló létesítmé­nyek, hogyan, milyen ösz­szegböl valósulnak meg. Az önálló gazdálkodás elvének érvényesítése számos ténye­ző ésszerű összehangolásá­val jár, s a különböző érde­kek egyeztetését kivánja meg. Példának lehet említe­ni, hogy egy terület lakos­sága a magasnyomású víz­vezeték hálózatának bővíté­sét kéri, s az ugyanott levő termelőüzem is terjeszkedik, fejlődik, tehát annak is hasznára válna, ha bekap­csolódna a városi vízellátás rendszerébe. Ilyen esetben az a helyes eljárás, ha a megvalósítás költségeiből az üzem is magára vállal egy részt. Szegeden ls van már jó példája az ilyen koordiná­ciónak. A tanácsi szervek és a különböző vállalatok együttműködése több évre tekint vissza. A körtöltésen belüli iparkörzet kialakítása során tizenkét vállalat egyesült a vízhálózat bőví­tésére, a csapadékvíz elve­zetésére és közös csatorna építésére. Igaz, ez még ab­ban az időben történt, ami­kor a vállalatok hozzájáru­Izrael expanziós törekvései William Scranton volt penn­sylvániai kormányzó, aki Nixon amerikai megválasz­tott elnök megbízásából kö­zel-keleti körutat tett, tájé­koztatta Nixont tapasza tatai­ról. A megbeszélés után Scran­ton sajtóértekezletet tartott, amelyen kijelentette, hogy a közel-keleti helyzetet „rend­kívül robbanékonynak és igen nehéznek" tartja. „A világ e részében mélységes az ingerültség és a gyűlölet. A békés rendezés sikeréhez szinte csodára volna szük­ség" — jelentette ki az ame­rikai politikus. Scranton elmondta az új­ságíróknak, hogy amikor a Közel-Keletre utazott, igen súlyosnak tartotta az ottani helyzetet, de sok ottani ve­zető politikussal folytatott megbeszélésen azt a benyo­mást szerezte, hogy azok őszintén akarják a békés rendezést. A sajtóértekezleten Scran­ton kifejezte azt a vélemé­nyét hogy Izraelnek még legalább három évig kell várnia az Egyesült Államok­tól megrendelt Phantom tí­pusú ötven sugárhajtású va­dászbombázó első kontingen­sének leszállítására. • Az ENSZ-ben közzétették a szíriai és jordániai küldött U Thant ENSZ-főtitkár ne­vére szóló levelét, amelyben újabb tényeket ismertetnek Izrael expanziós törekvései­ről. Georges Tomeh, Szíria állandó ENSZ-képviselője le­velében többek között közli, hogy az izraeli távirati iroda jelentése szerint a Tel Aviv-i politikusok 1973-ra 12 000 la­kossal 25 izraeli települést kívánnak létrehozni a Golan­magaslatokon, a megszállt szíriai területen. Jelenleg már tíz ilyen település léte­zik e térségben. El-Farra jordániai delegátus leveléhez csatolta az emberi jogok éve alkalmából december 4-én Beirutban megtartott arab regionális konferencia hatá­rozatát, amely felhívja a fi­gyelmet a tűzszüneti egyez­mény Izrael részéről történő sorozatos megsértéseire lását főhatóságaik központi­lag finanszírozták. Most mégis akadozik ez az eddig jól bevált kooperá­ció. Itt van a várost egyik leginkább feszítő gond, a csatornázás megoldása. Ter­mészetes, hogy ez a lakos­ság érdekében is halaszt­hatatlan, de ugyanakkor nélkülözhetetlen azoknak az ipari vállalatoknak is, amelyek hovatovább nem tudnak mit tenni a gyártás „melléktermékeként" gyü­lemlő szennyvízzel. Nem egyet közülük eddig is sú­lyos pénzbírsággal sújtott a viztörvények alapján a vi­zek tisztaságáért felelős vízügyi igazgatóság. A Kos­suth Lajos sugárúton és a Tolbuhin sugárúton mégis azért nem kezdhetik meg a csatornázást, mert az épí­tés költségeihez való hozzá­járulást eddig az érdekelt üzemeknek csak egy része vállalta. Magyarázat: a rá­fordítási összeg 1968 janu­ár óta nem „fentről jön", hanem azt a vállalatnak saját gazdálkodásából kell biztosítania. Ahol számítá­sokat végeznek — s nem­csak a pillanatnyi minél magasabb nyereségre gon­dolnak — rájönnek, hogy az ilyen befektetés nem ab­lakon kidobott pénz. A közös létesítmények megvalósításán túl az ipari, építőipari, kereskedelmi vállalatok, a kisipari ter­melőszövetkezetek és az ál­talános értékesítő és fo­gyasztási szövetkezetek úgynevezett kommunális adóval, a tanácsi és a szö­vetkezeti vállalatok pedig telekhasználati díj fizetésé­vel is segítik az általános fejlesztési alap növelését. Ez év elejétől rendelet sza­bályozza ezeknek az össze­geknek a mértékét, s a kom­munális adó például a vál­lalati béralap függvénye, mintegy 4—5 százaléka éven­te a tanács rendelkezésére álló fejlesztési alap össze­gének. Ez a fajta hozzájá­rulás is magától értetődő, hiszen az üzemek, vállalatok dolgozói egyben a város lakói is; az üzemek, válla­latok éppúgy használói, élvezői, a munka során is az utaknak, közmű berende­zéseknek, közintézmények­nek. S az is nyilvánvaló, hogy a város általános fej­lesztése alapja a termelés és a szolgáltatás fejlesztésének is — a kettő együtt célszerű és hasznos a közösségnek. S bár a rendeletnek — vég­rehajtása első félévébea — megvolt az a hibája, hogy a vállalatok kommunális adóbefizetését csak az első félévi munkabérek elszámo­lása után irta elő — most már folyamatosan futnak be ezek az összegek. így a fejlesztési tervek megvaló­sításához időben áll rendel­kezésre a szükséges anyagi fedezet. K. I. telenül létrehozott ENSZ-W­zottság feloszlatását. A magyar ENSZ-delegáció vezetője, Csatorday Károly nagykövet felszólalásában megállapította, hogy a ma­gyar delegáció kezdettől fog­va ellenezte az úgynevezett koreai kérdés felvételét a je­lenlegi közgyűlés ülésszaká­nak napirendjére, mivel a koreai kérdést Korea belső ügyének tekinti. A magyar delegáció támogatja Kuba ja­vaslatát amely a koreai kér­dés vitájának megszüntetését célozza. Hangsúlyozza: a Dél­Korea területén tartózkodó amerikai és egyéb külföldi csapatok egyedüli célja a népszerűtlen dél-koreai báb­rendszer uralmának fenntar­tása. Csatorday ezután hivat­kozott az utóbbi időben az USA által a Koreai NDK el­len elkövetett provokációkra és többek között a Pueblo kémhajó ügyére. Japán, Togó, Űj-Zéland, Rwanda. Kanada és Thaiföld képviselője az amerikai kül­dött példájára megpróbálta igazolni az USA beavatkozá­sát a koreai nép belügyeibe. A bizottság hétfőn folytat­ja a vitát. Fúrótorony az utcán Somogyi Károlyné (elvétele Nem mindennapi látványban volt részük azoknak, akik az elmúlt héten Szegeden, a József Attila sugárúton, vagy a Makai utcában megfordultak. A budapesti Talajvizs­gáló és Geodéziai Vállalat kisméretű, gépkocsira szerelt fúróbercndezéssel vizsgálta a környék földfelszín-szerke­zetét. A szakemberek ebből állapítják meg , hogy a közeljövőben ide épülő háztömbökhöz milyen erős ala­pozást kell végezni

Next

/
Oldalképek
Tartalom