Délmagyarország, 1968. december (58. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-06 / 286. szám
Magyarvietnami műszaki egyatlmnköflés Hanoiban december 5-én befejeződött a magyar—vietnami műszaki-tudományos együttműködési bizottság negyedik ülésszaka, melyen a két ország delegációi megvitatták a műszaki-tudományos együttműködés kérdéseit és meghosszabbították a mos' lejárt műszaki-tudományos együttműködési egyezményt Az egyezményt magyar részről Asztalos Lajos kohóés gépipari miniszterhelyettes, vietnami részről pedig Dang Thi, a VDK Tervhivatalának első elnökhelyettese, két tagozatának elnöke írta alá. Az egyezmény aláírása után Asztalos Lajos közölte, hogy a legutóbbi megállapodásokhoz képest most növekedett a megvitatott tudományos-műszaki témák száma, és ezen belül a gyakornokok cseréje, ami elsősorban a vietnami felet érinti. Magyarország 12 témában bocsátott tudományos dokumentációt. illetve anyagot és alkatrészeket a VDK rendelkezésére és négy technikaitudományos témakörben fogadott vietnami gyakornokokat Asztalos Lajos elmondta, hogy a magyar küldöttség vietnami tárgyalásai idején megismerkedhetett általunk szállított berendezések és gépek üzemi felhasználásával, fgy például meglátogattak egy autószervizt, mezőgazdasági öntözőbenrendezéseinket használó termelőszövetkezetet és a magyar segítséggel épült de részben lebombázott Thanh Hoa-i erőművet. (MTI) iÖUÖ ZEMEIE — a hangszergyárban Milyen húrokon játszanak és milyen dallamot? — sehol sem annyira stílszerű ez a kérdés, mint a Szegedi Hangszergyár műhelyeiben. Az üzem — nem számítva egy más profilú; dobokat, fúvós hangszereket készítő ktsz-t — az egyetlen hangszergyár az országban. Szólóban játszhattak tehát a termelés húrjain ebben az esztendőben is. De a koncertbe sok minden beleszólt; disszonáns hangok is belevegyültek, úgyhogy nem volt könnyű dolga a tanácsi vállalat közösségének. Tény, hogy a félévi mérleg még 178 ezer forint veszteséget mutatott Bizonytalansági tényezők, a szerződéskötések elhúzódása, „viszszatáncolás" a korábbi igénybejelentésekhez képest—csak felét rendelték a tavalyinak a belkereskedelem részéről — partnerkeresés a KONZUMEX Külkereskedelmi Vállalat közbejöttével — s még sorolhatnánk a gondterhelt évkezdet jellemzőit Nehéz hónapok után igazában csak márciusban láthattak munkához a hangszergyáriak; a szükséges „kotta" híján addig, úgymond, andantét játszott a termelés zenekara az igazi, a fortiszszimó helyett Volt jó néhány szakember, aki a kereset kevesbedését látva, búcsút is mondott akkortájt a gyárnak. Nem volt igazuk a kishitűeknek. Meggyőző adatokkal bizonyítja Kispál Jenő, a gyár igazgatója, hogy a kollektíva erőfeszítései végül is meghozták az ered* ményt: a megye egyetlen, félévkor veszteségre álló üzeme most, a második félidőben már nyereségles. Nyolc és fél millió forint értékű szerződést kötöttek, ebből 7 milli 613 ezer forint árbevételt értek el november végé ig, úgyhogy mintegy 600 ezer forintnyi nyereséggel számolhatnak ma már. Az előzetes kalkuláció szerint 10—12 nap nyereségrészesedést fizethetnek majd dolgozóiknak. Növelték, csaknem megkétszerezték a kivitelt, össztermelésük 72 százalékát szállítják idén tőkés országokba: Anglia. USA, Törökország, Spanyolország, NSZK, Svédország szerepel a címzéseken. Hegedűből közel 4 ezret csellóból, brácsából is sokkal többet gyártottak, mint korábban — ezek a legkeresettebb exportcikkeik. Számszerűen nőtt a gitártermelés is — több mint 5 ezret készítettek — értékben viszont ez kevesebbet jelent hisz főként olcsóbb új termékekről — úgynevezett kemping-gitár, „csibészgitár" — van szó, s nem a „pénzesebb" elektromos gitárokról. Megkeresték tehát és kihasználták lehetőségeiket a hangszergyáriak. Természetesen ehhez a műszaki feltételek megteremtésére, különféle munkaerő átcsoportosításókra, új anyagok beszerzésére is szükség volt. Ügyes. fiatal dolgozókat tanítottak be, akik méltók a hangszergyári hagyományokhoz, érzékük. tehetségük van ehhez a munkához. Űj profilt is kerestek: a hangszernek nem alkalmas, de jó minőségű faanyagból ablakokat készítenek a családiház-építéshez. Az igazgató dicséri a munkásgárdát; áldozatokat is vállalva, derekasan helytálltak, szorgalmuk úrrá lett a nehézségeken. A tanulság kézenfekvő — jó előre tudni, milyen is lesz a jövő zenéje. Így vélekednek a hangszergyáriak is, tárgyalásokat folytatnak de összesen 6 millió 600 ezer forint értékű szerződést meg is kötöttek már a jövő évre, előlegezve ezzel a folyamatos. egyenletes munka feltételeit. A vezérszólamot a jelek szerint mindinkább átveszik a vonósok. Mint a fentiekben, ebben is megmu tatkozik, hogy a hangszergyárban is az igények teszik a prímet Simái Mihály Áz egészségügyi nevelés szerepe Csütörtökön a Magyar Tudományos Akadémián megkezdődött az egészségű©-; felvilágosítás V. országos értekezlete, amelyen részt vett dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter is. Dr. Pesta Lászlónak, az Egészségügyi Felvilágosítás Társadalmi Tanácsa elnökének előadása vezette be a tanácskozást Kisteleki célok Négy főutca jelzi, nem falu már ez, hanem városi asodó nagyközség. A nemzetközi műút kettéosztja, s jelentős az idegenforgalom, az átmenő forgalom. Ám távolodva Kisteleken a központtól, elhanyagolt utcák, járdák tanúskodnak, meg itt-ott a megroggyant nádasházak; van tennivaló. • Az igazság pedig, kinőtték a falusi ruhát de még nem készült el az új öltöny sem. Kistelek a jövőben város akar lenni. A 12 ezer 23 hold közigazgatási területen 3 ezer 925 lélek él, csaknem 2500 ház található, s a belterületi utcák hossza 30 és fél kilométer. — Sok kívánságunk lenne nekünk. Segítenek is bennünket a járásnál, a megyénél. mégis napról napra újra tervezgetünk, alakítjuk a holnapot Mert szorítanak a gondok, s továbblépnénk, de akkor vesszük észre, itt is, ott is megkötődött a kezünk. Mondok egy példát: itt mindjárt a főút mellett a belterületen, ahol majd évek múlva kialakul az impozáns, szép városközpont, most tart a szanálás. Itt 17 család érintett Nyilvánvaló, állami segítség nélkül nem tudjuk lelkiismeretesen megoldani a problémájukat — sorolja Bischof József tanácselnökhelyettes. — Odébb, egy ugrásnyira a másik tömb. ahol az áruház mellett megkezdték a kiürítést Nagy építkezések előtt állunk. A földművesszövetkezet is beruház, hiszen 20 millió forintot szánt ABC áruház építésére. Ugyanakkor emeletes kisvendéglőt, szintén a főút mellé, a jelenlegi presszó mellé, is építenek. Eddig nem sok hasznát látták az idegenforgalomnak. a nemzetközi műútnak a kistelekiek. Tavasztól télig vonultak a karavánok, autók, motorok, buszok, de sohasem, vagy nagyritkán álltak meg pár pillanatra. Nem tudták becsalogatni az étterembe. presszóba, az áruházakba az átutazókat, pedig ez semmiképpen sem ártana. Idővel másképp lesz. Szegényes nagyon a kultúrotthon. elhanyagolt, bizony nem szívesen járnak ide a fiatalok. — Természetesen korszerű művelődési otthont is szeretnénk. Egy reprezentatívat, 8—10 millió forintért, hiszen Kisteleknek járási vonzása van, s ezzel is számolnunk kell. A legnagyobb gond szintén a pénz, és ismét csak a pénz. Bár nyilván támogatást is kapunk. Ugyanakkor a földművesszövetkezet ebbe is belesegítene. Egy éttermet és egy presszót üzemeltetne a művelődési ház egy részében. Aki mostanában jár Kisteleken, rögtön látja, komolyan törődnek a városiasodással. Ugyanis készül a szennyvízlevezető csatorna. Jó pár hónapja felásták, feldúlták már az utat, s amíg ez a munka be nem fejeződik, addig semmihez nem kezdhetnek. E hónap végére a legfontosabb útszakaszokon gépek szorgoskodnak majd, s így a jövő év elején befejeződik, legalábbis a központban, a csatornázás. Sok pénzt, anyagi áldozatot követel ez. Lényegében 1975-ig a KÖFA-t teljesen lekötötte, olyan 20 millió forinttal számolnak. Állami segítség nélkül nem is boldogultak volna. hiszen 7—8 millió forint kell a csatomázáshoz a községfejlesztési alapból. — A kiemelt községek sorába tartozunk, bízunk abban, hogy egy nagyon szép városkép alakul majd ki itt, a központban. Persze ez nem minden. Tapasztaljuk, nagy az érdeklődés a lakásépítkezések iránt Nem olyan régen az olajosok is jelentkeztek. örülünk neki. Ezekben a napokban 163 házhelynek történik a „kimérése" s 500 házhely kialakítása megkezdődött Ván itt terv elég. Tervek, ígéretet kívánságok. Reális igények. Dehát a mesében is hármat kívánhatnak. A kistelekiek napról napra megdolgoznak a kívánságok teljesüléséért, a kialakuló, új városi öltönyért Sz. Lakács Imre Rámutatott, hogy az egészségügyi felvilágosítás fejlesztését az általános műveltség növekedésével párhuzamosan jelentkező igény ls szükségessé teszi. Előfordul azonban az is, hogy a megszerzett ismeretek az egészség helyreállításának gátjává válnak, a beteg többet akar tudni orvosánál és irányítani akarja. felülbírálja vagy nem tartja meg orvosának utasításait Az egészségügyi nevelés legfőbb feladata ennek az ellen tmondásnak a kiküszöbölése. Ezután Sós József, akadémiai levelező tag, dr. Magyar Imre professzor, dr. Bakács Tibor professzor, és dr. Kádár Tibor professzor tartott előadást Mint valami hatóság A csöpp is kivájja a sziklát, az idő is elmorzsolgatja a bürokráciát Csakhogy ez az utóbbi már a mi éveinkre megy, nem a természet hallatlan türelmességére. Ez minket esz, bosszant, szegényít. Megvámolja idegeinket, hitünket, demokráciánkat, de még a pénzünket is. A saját bürokráciánk!... A saját kérdőíveink, pecsétjeink és okmánybélyegeink, a saját ügyrendünk. Tudom, a jogász meg a hivatalnok már emeli a kezét: „Miféle beszéd ez? Jogállamban élünk, szocialista államban, valamiféle rendbe kell terelni az ügyeket. Éspedig olyan rendbe, amelyben útjai vannak az igazságnak!" De hiszen nem is az elvvel és nem is a tendenciával birkózik az ember, hanem a túlzásokkal. Azokkal az esetekkel, amikor mindenki az „állam" nevében akar föllépni és maga szab meg dolgokat, s maga követel, mint valami hatóság. Gázt szereltet egy barátom, ismerősöm, ho©- azzal fűtsön. Járja a kálváriáját. E©*szer jön egy ember, megáll az előszobában, fölnéz a falra, bekukkant a szobába, felír valamit — s végül azt mondja: .„Százötven forintot lesznek szívesek fizetni!" — „Ezért? Van képe és szíve" — „Nem nekem adják ezt, nem én rendeltem így!..." És akkor az ember elhallgat. Mit macerálja éppen azt. aki azért mégis csak meglöki az ügyét a hoszszú futószalagon? Mondok egy másikat. Igazolvány kell a gyereknek a napközibe, hogy valóban a szülő háztartásában él. Ezért már nem kell a tanácsra kocogni, van neki egy pecsétőre, úgy hívják: háztömbmegbízott Ha sikerül megtudni, ki az, és föl is lehet találni, megadja a bélyegzőt Nem tud ugyan semmit szülőről, ©'erekről — de. ráteszi. Pedig ennél már igazan értekesebb kon troli e©' olyan valódi szülői aláírás, amelynek a szövege így indul: „Büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy.. Büntetés! Miért is került bele ez a szó? Ügy kézre jön most a témához. Rendtisztelő embernek nem a pénztárcáját sérti ugyan, hogy manapság egyre többen büntetnek — helyesebben: bírságolnak, vagy nevezzük ahogy a hivatalnak tetszik —, hanem az önérzetét. Én például sose tudok belenyugodni, amíg élek, a „Távbeszélőszámla" hátsó oldalán nyomtatott tudnivalók harmadik pontjába. Ez ugyanis azt mondja, hogy ha huszadikáig nem fizetem be a számlát, 20 forint nyilvántartási díjat kell fizetnem. (Ha ugyan ezt is meg nem emelték az új postai díjakkal!) Másodszori késedelemre már a dupláját! Persze, pontosan kell fizetni ós akkor nevethet rajta az ember. De milyen kivételes jog alapján lehet egy csöpp emberi feledékenységet éppen 20 forinttal adóztatni? Állami intézményekkel még száz meg száz módon vagyunk fizető viszonyban, ennek az eljárásnak mégis párját kell keresni. Régebben az állam bizonyos hivatalos apparátusait szidtuk a bürokrácia miatt. Megritkították. Most nélkülözhetetlen vállalatok ülnek fel maguk fabrikálta „paragrafusokra". sokszor éppen az önállóság jegyében — ami viszont pontosan arra lenne jó és hivatott is, hogy e©-ebek között föloldjon régi és új görcsöket. Amint példázatot adott erre tucatostul a kereskedelem, s jónéhány szolgáltató vállalat is. M-»m nagy ügyek. A Ludas Matyi sokkal „jelesebb" eseteit föltálalja a packázásoknak. De azt hiszem, mégis ezek a nembeliek izgatják, idegesítik gyakrabban az embereket, a népesség nagyobb tömegeit. Mert azt már mind-mind tudjuk, miként kell vagy kellene élni, hogy mondjuk a rendőrséggel ne le©'en konfliktusunk, de azt még nem sikerült egéázen kitanulnunk, hogy miként védekezzünk bizonyos vállalatok hivatali, állami rangra tolt önkényeskedései ellen. Tesszük, amit mondanak, fizetünk, amit kérnek, s végül még hálásak ls vagyunk, még boldogok is, mert mindig becsesebb, amiért birkózni, verekedni, kilincselni kellett. Az idő maga is valóban elmorzsolgatná ezt. de sokat segíthet neki az egyszerűséget áhító türelmetlenség. Sz. Simon István HIRDET A PATYOLAT A dolgozókról való gondoskodás és a vállalat jövőjének biztosítása is benne van abban a hirdetésben, amit a Patyolat közöl mostanában az újságban. E szerint december 1-tól január 31-ig mindenféle ruhanemű festését és 47 féle ruhanemű vegytisztítását 20 százalékos árengedménnyel vállalják. Tudvalevő, hogy a tél ezeknek a munkáknak holtszezonja. Tehát félő, hogy a festő és tisztító dolgozóknak nem akad elég munkájuk, esetleg emiatt átmenetileg el kell küldeni néhányukat Közalkalmazottak megemlékezése a lförös Újságról A Közalkalmazottak Szakszervezetének elnöksége a Vörös Üjság, valamint a Független Közalkalmazott című lap megjelenésének 50. évfordulója alkalmából csütörtökön baráti találkozót rendezett. A Tanácsok lapja és a Közalkalmazott című lap munkatársai, társadalmi aktivistái részére. Dr. Jókai Loránd, szakszervezeti főtitkár ünnepi köszöntője után dr. Papp Lajos miniszterhelyettes, a Minisztertanács tanácsszervek osztályának vezetője szólt a két lap szerkesztőségének munkájáról, feladatairól. (MTI) Ugyanakkor a vállalat most már csaknem biztosra veheti, hogy korszerű üzemének évek óta húzódó építkezése, berendezése a tavaszra végre befejeződik. Akkor pedig megint kell a munkás! Talán még több a mostaninál. Ezért dicsérendő a Patyolat, hogy két hónapig az eddiginél jóval kisebb haszonnal — egyes ruhafélék tisztításánál ráfizetéssel — is szinten akarja tartani forgalmát Hogy ne kelljen elküldeni most, később meg visszavenni a dolgozókat Helyeseljük tehát az új mechanizmus adta lehetőség reklámpropagandáját Csupán annyi a megjegyzésünk — fenntartva a közmondással ellentétes igazságot is, miszerint jó bornak sem árt a cégér —, hogy a Patyolat elsősorban a mostaninál jobb szolgáltató tevékenységgel könynyebben szerezhetne üzletfeleket télen is. Elég gyakori a panasz a hanyag munka miatt Éppen a tél előtt fordult elő többször, hogy a tisztításra adott — főleg szőrmés — bundák tönkrementek, a vállalatnak kártérítést kellett fizetnie a megrendelőnek. Igaz, mondják, annyiféle a bunda, a műszőr, hogy nincs mindegyik vegytisztításához kidolgozott technológia. Szerezzék be, vagy készítsék el saját maguk. A panaszok között gyakori a „közönséges" textíliákkal kapcsolatos. Á©'neműket, szövetruhákat foltosán, egyszer a vasalástól megpörkölődve, máskor vasalatlanut kapnak vissza a megrendelők. S bár ijesztően feltűnően jelzik a ruhákon a tulajdonost, mégis előfordul, hogy tisztítás után elcserélődnek az anyagok, erre csak otthon jön rá bosszankodva az üzletfél. A lakosság kedvét, hajlandósagát az üzemi mosatásba, tisztításba való rendszeres bekapcsolódását e hibák megszüntetésével lehet megnyerni legjobban. Nagyobb bizalmat kell szereznie a Patyolatnak a mostaninál ahhoz, hogy télen se maradjon munka nélkül. Ez — éppen a hirdetés alapgondolata bizonyítja — nerr csupán a vállalatnak, hanerr minden e©'es dolgozójának érdeke. Kondoros! János PÉNTEK, 1968. DECEMBER «, DÉL-MAGYARORSZÁG^ 3 %