Délmagyarország, 1968. december (58. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-31 / 306. szám

Múzeum és képtár Programjavaslatokat kér Szeged egyik messze elszármazott fia. Érdekli, mit nézzen meg, hova láogosson el. Gondolkodás nélkül mondjuk: el ne kerülje a múzeumot! „Miért? Mi látható a díszes épületben?" Egy reprezentatív kiállítás. A Tisza élővilága". Furcsa fintor kíséretében jön a válasz: „Mikor jó tíz éve elmentem, már akkor is erre a bemutatóra hozták el az iskolásgyerekeket . ." Elgondolkodtató felelet. Elgondolkodtató, mert igazi Azok a múzeumlátogatók, akik annak Idején még általános iskolás diákként nézték meg az egyébként igen szemléletes rendezésű és igen gazdag anyagú kiállítást, most, egyetemi diplomával a zsebükben ls csak ehhez a halas-zsombékos vízivilághoz térhetnek viszsza. Ha ugyan visszatérnek .., S tulajdonképpen erről szeretnénk szólni! Nevezetesen arról, hogy tényleg egy kicsit már túl hosszacskán foglalják el szép vidékünk állat- és növényvilágának képviselői a jókora termeket, hogy tényleg egy kicsit már „túljátszott" ez a hatalmas állatés növényseregietet felvonultató „előadás". Túljátszott, agyonnézett, unalmas. Olyan, amiért már nemigen jön el Szegedre bárki ls; olyan, amelyet már éppen Ideje lenne lebontani. Lebontani? De ml kerüljön a helyébe? Mik váltsák fel a Jó évtizede ott sárguló nádbugákat meg a csőrét tátogató sok víziszárnyast? Azt ls megmondjuk! Váltsák fel képek. Meg szobrok, meg grafikák 1 „Legyen úgy, mint régen volt" — legyen a Móra Ferenc Múzeum központi épülete egy időre ismét a képzőművészet otthona. Akik már több évtizede figyelik Szeged művészeti életét. azok jól tudják, hogy tárlatot éznl hajdan a múzeumba jártak az emberek. Ott találhatták meg mind az állandó, mind pedig az alkalmi tárlatokat Azokat is, amelyek a múzeum birtokában levő — úgy mondják. igen gazdag — képzőművészeti anyagot tárták a látogatók elé. meg azokat ls. amelyek egy-egy szegedi — vagy nem szegedi — művész alkotásalt mutatták be. PHILIP BLAIBERG: PILLQNTflS ü SZÍVEMRE •niiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiHiiiHiiHiH uHimmuimiaMMMMi O

Az életbe való visszatérésért vívott hosszú és kemény harcnak ezekben az első napjaiban olyan magatehetetlenül feküdtem, mint valami csecsemő. Kiskanállal etettek, alvás előtt eligazgattak az ágyban. De bármennyire gyenge is voltam, testileg szemmel láthatóan erősödtem. Marvlin Stemweiler, aki a gyógytornáimat 1 rányitotta, úgyszólván megállás nélkül foglalkozott velem, hogy minél tökéletesebben végezhessem kezdetben a légzógyakorlatokat, később pedig a lábgyakorlatokat is. A lábaim vékonyak voltak, mint a piszkafa, valamennyi izom csak rajta maradt a csontjaimon, ezzel a kevés izommal pedig mégiscsak lehetett kezdeni valamit. Kezdetben naponta háromszor kellett tornásznom. Az utolsö gyakorlatokat pontban éjfélkor tartottuk. De senki sem panaszkodott emiatt. Valamennyien jól tudtuk, hogy egyet-móst meg keli csinálni, tekintet nélkül a napszakra, vagy pedig arra, hogy ez valakinek kedvére van, vagy nincs. Ami engem illet, ezeknek a gyakorlatoknak a során még valamivel többet is igyekeztem elvégezni a megszabottnál. Az erőfeszítések Igazán nagyok voltak, néha-néha teljesen kimerültem. Ha azonban mindent öszszovetünk, végül mégis csak kifizetődtek. Eleinte félóránként mérték a vér•womáaatnaJL ék á hőmérsékletemet. A régi kiállítások látogatói irigykedve emlékeznek ezekre az időkre. Ügy mondják, a hatalmas épület nagy termei igazán méltó otthonul szolgáltak; „ünnep" volt egy-egy tárlatra elmenni. Most, ha tényleg más fedél alá fészkelnének a vadkacsák meg a nádirigók, ismét visszatérhetnének ezek a hajdan volt ünnepek. Visszatérhetnének, s jöttüket több körülmény is sürgeti! Először: Szeged jelenkori képzőművészete — ezt a Magyar Nemzeti Galériában megrendezett, reprezentatív tárlat fényesen bizonyította — újabb reneszánszát éli. Méltó és állandó otthonra lenne tehát szüksége a most körünkben élő és alkotó művészek újabb-régibb munkáinak. Másodszor: mert a múzeum birtokában levő — úgy mondják, igen gazdag — kép-. Illetve szoborgyűjteményt a mostanában felnőtt nemzedék tagjai közül még nem láthatta senki. (A képtár alkalmi bemutatói csupán kis töredékét tárhatták a nézők elé ennek az anyagnak.) Harmadszor pedig: mert az állandó és egymást váltó képzőművészeti bemutatók meghatványozhatnák a híre, rangja szerint országszerte ismert múzeum népművelői munkáját A már emlegetett — s túl régen látott — állat- és növénytani kiállítás ugyanis legjobb esetben sem vonzza többször üvegbarlangjai elé a látogatókat —, a szép képekért, szobrokért viszont az „épülni" szerető emberek általában gyakorta iHsszaza rándokolnak. És még sorolhatnánk az egyéb érveket! Azokat például, amelyek a régebbi szegedi mesterek életművének hosszasabb bemutatása mellett szólnak, amelyek a képzőművészeti közérdeklődés kimutatható megnövekedéséről tesznek tanúságot, s amelyek mindenképpen jelen felvetésünk jogossága alá adnak igen erös alapot. (Hogy mást ne mondjunk, még az azonos épületben levő Somogyi Könyvtár olvasói is gyakrabban betérnek egy — mondjuk — Munkácsy-képet megnézni, mint most egy búbosvöcsök toll árnyalatait tanulmányozni.) Nyitva marad persze a kérdés, hogy mi legyen a múzeum egyéb bemutatóival? Hogy kerüljenek a nézők elé a néprajzi, régészeti kincsek? Erre csak azt tudjuk mondani, hogy néhány termével a „nagy" épület is ezek rendelkezésére állhatna, s éppígy a jelenlegi képtár, Horváth Mihály utcában levő helyiségei is igen alkalmasak lennének egy-egy ilyen gyűjtemény fogadására. ötlet-futtatásunkat azzal zárjuk: igen sok embernek Jól megjárta vele Egy nagy tudós előadást tartott a nők klubjában tudományos témáról. Az előadás után körülvették a nők és elárasztották kérdéseikkel. — Professzor úr, ön említést tett a hazugságkészülékekről. Látott már valaha ilyet az életben? — kérdezte tőle az egyik hölgy. — Hogy láttam-e? — sóhajtotta a professzor. — Ilyen készüléket vettem feleségül. Textilgyár fonóés szövőgépek nélkül Fonás és szövés nélkül textilgyártás nagyüzemi bevezetésére új gyár tervezését kezdték meg a Könnyűipari Tervező Intézetben. A biztató hazai kísérletek alapján foglalkoznak az új, egyedülálló gyár létesítésével, amely negyed annyi beruházási költséget igényel, mint egy fonó, szövőgépekkel felszerelt úlzem. Az önálló gvár évente 3—4 millió léter ragasztott eljárással készülő textíliát bocsát a feldolgozó ipar rendelkezésére. A Lőrinci Vattagyárban eredményesen működik egy kísérleti üzem, ahol 100 000 méter fonás és szövés nélküli textiláru készül fehérnemű bélés céljára. A magyar szakemberek találmánya új módszert jelent az újfajta textília előállításához. A Textilipari Kutató Intézetben és a Lőrinci Vattagyárban olyan gyárási technológiát és gépsort kísérleteztek ki, amellyel világszínvonalat elérő ragasztott szövetet lehet gyártani. Az új eljárás előnye és érdekessége, hogy ez a kelme fogásra sokkal jobban hasonlít a fonott és szövött textilféleségekhez, mint bármilyen ragasztott anyag. Feldolgozása a konfekcióiparban sok előnnyel jár: könnyebben szabható, mérettartó, kevésbé munkaigényes, nem rojtosodik, mint a hagyományos bélésanyagok. Vásárlási ügyek Benedek József (Szél utca Egy másik olvasónk aztki36 b) kesztyűt vásárolt az fogásolja levelében, hogy a egyik sportboltban. Pár nap Kárász utcai játékboltban múlva a kesztyű tönkrement, 210 forintért árusított játéks mivel olvasónk 61 forint vonat a Kölcsey utcai ideig50 fillért fizetett érte, vissza akarta cserélni. Az üzletben ennek nem is lett volna akádálya. ha a vásárlási blokkal bizonyítani tudta volna, hogy náluk vette a kesztyűt. Olvasónk azonban azt állítja, hogy blokkot a vásárláskor sem kapott. | Tekintve, hogy Szegeden 11 — művésznek, s művőszpár- j üzletben árusítanak hasonló tolónak — szerezne örömet i kesztvűt. és az előírások szeez a régen csere". aktuális „helyAkáez László lenes üzletben 240 forintért van kitéve a kirakatba. Tekintve, hogy mindkét üzlet ugyanazé a vegyesiparcikk kiskereskedelmi vállalaté. ellenőriztük a levélben irt panaszt. Megállapítottuk, hogy olvasónk tévedett, mert mind a két helyen ?I« forintért árusították a játékvonatot. Egyébként ez a cikk abba az árkategóriába tartozik. rint minden eladásról blok- amelyen belül — ha nem kot kap a vevő, a cserére egyazon vállalathoz tartozik nem kerülhetett sor, s ez a két bolt — egyik üzletben esetben a bolt vezetője nem lehet magasabb ls az ár, járt el szabálytalanuL mint a másikban. Nem egyeznek a lakók Lakatos Rudolf a Jakab Lajos utca 1. számú ház egyik, udvarra nyíló földszinti lakásában él feleségével. Mindketten idős emberek, levélírónk súlyos idegbetegségben is szenved. Lakásuk közvetlen szomszédságában sorakoznak a tüzelőkamrák, s valahányszor azokba szenet szállít valamelyik lakó. a Lakatosék előtti udvarrész szenes, piszkog marad. Ha ők nem takarítják el a tüzelőmaradványokat, akkor senki más, s így behordják lakásukba a szemetet lábbelijükön. A n. kerületi házkezelőségen megígérték, helyszínen vizsgálják meg a panaszt és utasítják a házfelügyelőt, hogy szólítsa fel a lakókat az udvaron az általuk okozott szemét eltakarítására. Átmeneti intézkedés ülés István olvasónk kérdezi levelében, hogy miért kell tanácsi engedély a sertésvágáshoz? Szegeden november 13-án rendelte el a városi föállatorvos, hogy magánháztartások céljára csak az illetékes tanács engedélye alapján lehet sertést vágni. A rendelkezés azokra vonatkozik, akik maguk neveltek vágni való sertést, s akik vásárlás útján szerezték be a kész hízót. Ez utóbbi esetben az eladónak az ellenőrző udvarszemlét ls igazolnia kell, s ezt az igazolást a piacokon és a mázsaházaknál is kérik. A sertésvágés engedélyhez kötése tehát kizárólag egészségügyi célokat szolgál. Válaszol az Illetékes Hogyan utazhat a bérlettu'afdonos? Később agyóránként, majd kétóránként. azután pedig négyóránként. Különféle gyógyszerekkel tömtek. Némelyiket négyóránként, másokat hatóránként szedtem. Huzamosabb álmom tulajdonképpen nem volt sem éjjel, sem nappal, de — csodák csodája! — ehhez igen gyorsan és igen könnyen hozzászoktam. Akkoriban, amikor még a kezemet sem tudtam fölemeinl, minden reggel 7 órakor megborotváltak és megmosdattak. A tisztálkodás utón négy orvos állított be, alaposan megvizsgáltak, és vérmintát vettek a fülemből, az orromból és a derekamból. A vizsgálatok eredményeit gondosan be'egvezték a kórlapomra, s ezt szakadatlanul tanulmányozták. A vérkeringésem, a vérnyomásom és a pulzusom mind kiváló volt. Az új szivem is jól működött. A tüdőm teljesen megtisztult, s habár gyakran fáradtnak éreztem magam és nemegyszer olyan álmosnak is, hogy nem tudtam nyitva tartani a szemem, szellemileg mindenképpen sokkal frissebb voltam, mint az operáció előtt. A műtét utáni tizennyolcadik napon a különleges osztály helyiségeibe befészkelődött a nyugtalanság. Nyilván azért, mert a tizennyolcadik napon halt meg Louis Washkansky, az első újszíves. Most megmondhatom: aznap anynyira jól éreztem magam, hogy rá se gondoltam, s egy csöpp félelmet sem éreztem, hogy a szervezetem valaha is kivetheti magából a szívemet. És amikor ezen a tizennyolcadik napon éjfélt mutatott az óra. ebben még bizonyosabb voltam, mint valaha. Hála a kitartó és szorgalmas tornászásnak. izmaim szépen megeró södtek Az éjféli gyakorlatokra többé nem volt szükség De én még nem voltam megelé gedve. Kezdetben, amikor már meg engedték, hogy asztalnál egyem, valakinek mindig fel kellett segítenie a székről. A fejembe vettem, hogy az emelöetésnek ezt a terhét is a lehető legrövidebb időn belül leveszem az ápolók válláról. Nekem lett Igazam: hamarosan magam keltem fel az asztal mellől. És január 27-e után már magam mosakodtam és borotválkoztam, mások segítsége nélkül húztam fel a harisnyámat és a cipőmet, magam keltem fel az ágyamból, és támogatás nélkül két teljes kört tudtam leirni a szobában. Minél Inkább visszatért az erőm. annál engedékenyebbek lettek az orvosok a kezelésben. Végül már anynyira megpuhultak, hogy megengedték, hogy a csapból igyak vizet. Ez az egv pohár víz felért a világ lejobb nektárjával! Egy éjszaka Barnard Ismét felkeresett. Kezében egy plasztikdobozt tartott. A háta mögött a kórház hivatásos fényképesze jött. ö azonban nem lépett be a szobámba, az ajtóban megállt, s a kis ablakon kukucskált be A titokzatos dobozban, különleges oldatba helyezve, a régi szivem volt. Barnard professzor meg én letelepedtünk az ágyam szélére, s aztán 6 a szakember tárgyilagosságával magyarázni kezdett nekem. Elmondta és megmutatta, hogy a régi szívem izmainak több mint 90 százaléka megkeményedett, merev szövetté vált. amely működésre többé nem volt képes. Valóságos csoda, hogy a műtétig életben maradtam. Rám emelte a tekintetét, és megkérdezte: — Blaiberg doktor, tisztában van-e azzal, hogy ebben a pillanatban ma3a az első ember a történelemben aki a saját halott szívét nézegeti? A villanólámpa gyors egymásutór ban erős fénnyel árasztotta el a szo bát. A fényképész teljes gőzzel dol tozott. hogy a történelmi pillanata' •egörökítse az utókor számára. Igv lett az én régi, használhatatlan szívem az orvostudomány egyiklegérdekesebb múzeumi tárgya. (Vége.) November 19-én fenti címmel közöltük Németi György (Tárogató utca 21.) olvasónk levelét, aki 85 éves és az újszegedi villamos-végállomáson udvariatlanul bánt vele a kalauz. A Szegedi Közlekedési Vállalat igazgatója a levéllel kapcsolatban az alábbiakat közölte: „Az érvényben levő forgalmi utasítás, valamint a tanácsi rendelet előírja, hogy az utasoknak a végállomáson el kell hagyniuk a kocsit, mert azt a szolgálatban levő dolgozók a tisztaság éa az esetleg otthagyott tárgyak miatt átvizsgálják. Mivel a panaszttevó 85 éves. a kalauzok figyelmét külön felhívtuk, hogy az utasítástól ét rendelettől el kell térni, ha terhez anyákról, kisgyermekkel utazókról, testi fogyatékosságban szenvedőkről, idős emberekről van zzó." Miért maradt ki? November 26-án Igazmon- végén hagyták Jóvá. amikordó kalendárium cimmel cik- ra a jövő évi naptárok már ket közöltünk arról, hogy az elkészültek. Az igazgatóság 1969-es naptárakban még a régi postai díjszabások szerepelnek. Fodor István, a szegedi postaigazgatóság vezetője arról értesítette szerkesztőségünket, hogy az új postai dfiszahásokat az arra illetékes felsőbb szervek október november 20-án intézkedett, hogy a még eladatlan kalendáriumokba, évkönyvekbe, amelyekben nincs díjszabás, illetve amelyekben a régi díjtételek szerepelnek, eladáskor a postahivatalok az érvényben levő díjszabások kimutatását helyezzék el. Markotabödögétől Dámóclg Országunkban 3246 önálló alsó, felső, kis, nagy, erdő, közigazgatási egység, tehát mező, Duna. Tisza, Somogy, váras és község van. Soknak Zala. Vas, stb ..., stb... a neve ma már teljesen „ért- Szerénységünk bizonyítéka, hetetlen" és bizonyára a hogy a jelző közül leggvakohelybeliek sem sokat törik a ribb a kis, mert 109 közséfejüket. hogy honnan eredhet például a Győr Sopron megyei Markotabödöge és a Somogy-megyei Nyim a borsodi Dámóc vagy a Veszprém megyei Dáka elnevezés. Számos helységnév régibb keletű a magvarság hazai történeténél s még kelta, avar vagy szláv eredet jegyeit hordozza Egész sor helységnevünk őrzi ma is nevében a honfog 'aló magyarság hét nemzet ségének emlékét. Sok nyoma van a későbbi népjárásoknak is. Jász, kun, besenyő, török, német, tót, rác, horvát stb. Az szent, 28-nak nemes azonosnevú községekből van van. günk nevében szerepel a kis jelző míg a nagy csak 106ban. A legmagyarabb folyó a Tisza, neve 57 községünk elnevezésében fordul elő. A Dunáé csak 21-ben; a többi folvó ennél is kevesebbszer. A Balaton 31 község nevét 'íszíti és ezen felül van egy Balaton nevű községünk Heves megyében. A tájegységek közül Zala a leggyakoribb, 40 falu nevében szerepel. Somogy 28, Vas 15 alkalommal fordul elő. 34 községünknek jelzője V