Délmagyarország, 1968. december (58. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-30 / 305. szám

Új „üvegvárosok" Csongrád megyében az el­ső prtmőrkombinát a szege­di Haladás Termelőszövet­kezetben épült fel, s azóta minden évben ólabb „üveg­várost" avatna**. Hódmező­vásárhely határában most adták át rendeltetésének a 27 milliós beruházással ké­szült 12 ezer négyzetmétert felölelő hajtató házakat A helyi Marx Tsz új létesít­ményében a téli hónapok­ban zöldségféléket és virá­gokat termesztenek. A fűtő­energiát a* percenként két­ezer liter hozamú termálkút szolgáltatja. Az ásványi anyagokat tartalmazó hé­vizet nem közvetlenül enge­dik a hálózatba, hanem úgynevezett hőkicseréló központot építettek, Itt a termálvízzel artézi vizet fű­tenek, amely azután a eső­rendszerbe áramlik, s mele­gíti a talajt és a levegőt, Egy másik téli kertészet is rövidesen elkészül. Már útban van Hollandiából Szentesre harminc vagon vasszerkezeti anyag. A hol­land szakemberek a szente­si Felszabadulás Tsz-ben január elején megkezdik és egy hónap alatt összeállítják az európai viszonylatban legkorszerűbb primőrházat Huszonötezer látogató Kedvelt a szegedi botanikus kert A vendégkönyvek adatai szerint mintegy huszonötez­ren keresték fel 1968-ban a Szegedi József Attila Tudo­mányegyetem botanikus kertjét. A látogatók zömét fiatalok, diákok adják. Nincs az országnak olyan városa, amely ne képvisel­tette volna magát kisebb­nagyobb iskolai csoportok­kal. Főleg a nyári és az őszi hónapokban élénkült meg a turistaforgalom, s a kert előtti parkirozóhelyen gyak­ran sergnyi autóbusz gyűlt össze. Különösen sok érdek­A kultúra kis műhelyei Ha nagyobb háborúságot nem is, de néhány rossz per­cet azért okozott a Kör '68 fotókiállítás a szintén fény­képezéssel foglalkozó keve­seknek. Úgy érezték, hogy az ő képeik Is joggal felkerül­hettek volna a Móra Ferenc Múzeum kupolacsarnokának tablóira. Fotózunk mi is úgy, mint a? öt „körös" — gon­dolhatták —, miért hát e bántó mellőzés? Adjuk meg a rossz percek átélőinek az elégedetlenkedés jogát Ha a maguk képeinek értékét nézik, feltétlenül iga­zuk van; tényleg, miért most ez S váratlan kirekesztés, ha az egyéb bemutatókon az ő munkáik is biztos helyet kapnak! A „kirekesztettek" igazsá­ga azonban félig sem fogadha­tó el hiteles ellenérvként. A Kör '68 fototárlat ugyan­is nem a mnllőzöttek ellen, hanem a benne tömörülte­kért került a közönség elé. Azért, hogy az az öt ama­tőrfotós együtt szóljon a ben­nünket körülvevő világról, s hogy ebből a közös bemutat­kozásból az ő — fekete, fe­hér színben, lágyabb vagy markánsabb megfogalmazott véleményük is kiderüljön. Mondjuk ki végre, ahogy van; egy régebben formálódó műhely állt most ki a nagy nyilvánosság elé, hogy a benne folyó munkáról első alkalommal —, példás kiállí­tásban — beszámoljon. Rá­köszönt a nézőre a nagyobb egységben sajátos arcot öl­tött fcis közösség. Persze, néhány önmagát „kihagyottnak" érzett ember bánata még nem volna elég ok arra, hogy a — reméljük — gyorsan műló kedwesztés­bői „ügyet" csináljunk. A fo­tósok életének est az aprócs­ka viharát az teszi igazán té­mává, hogy nemcsak az Agfa meg az ORWO filmek pusz­títói körében figyelhető meg ez a többfelé igazodás, de a kultúra egyéb vidékein is. A zenélők, dalolók táborá­ban éppúgy, mint pódiumok benépesítő: között. Mert ha nem így lenne, ak­kor miért is számolhatnánk be a tucatnyinál is kevesebb tagot számláló együttesek születéséről. Akkor miért is írhattuk volna meg, hogy — továbbra is szegedi példával élve — oratórium-színpad alakult a Rózsa Ferenc Gim­náziumban, amelynek tagjai újabb és újabb darabok be­mutatásával népszerűsítik majd e nemes műfajt. A kis műhelyek életre ke­lésének idejét éljük. Az egy­formán érző, az egyforma gondolatokat méregető embe­rek kis műhelyei állnak ezek­ben az években össze. A jelenség új, de egyálta­lán nem olyan, hogy viszoly­gást vagy éppen ellenkezést érdemelne. Tudomásul kell vennünk, hogy ezután — per­sze, nem kizárólagos joggal — már inkább ezek az apró közösségek lesznek a műve-, lődés, az ízléscsiszolás gazdái — talán kevesebb számú, de feltétlenül érdeklődőbb, az újabb ismeretekre jobban vágyó embert tömörítve so­raikban. A Kör '68 mindössze őt arnatőrfotös műhelye. Am , , - azok, akik látták közős ki­vonalakban állításukat, igazolhatják, hogy együttes máris mennyire közös kép­nyelvet beszélő ez az egye­sülés, hogy a tárlat mennyire igazolja a „quintett" megala­kítását. Felvételeik ugyanis a szegedi tájnak egy olyan ar­cát mutatják fel, amelyet ed­dig — ilyen valóságból táp­lálkozó költőiséggel, a min­dennapok ilyen felfokozott szeretetével — még nem lát­hattunk. Maga a város azonban hi­ányzik erról a kiállításról Az öt bemutatkozó más té­mák iránti érdeklődése mi­att hiányzik, s ez a hiány tu­lajdonképpen a legsúlyosabb érve mondandónknak. Mert ahogy a Kör öt tagja ké­pes volt egy saját hangján szóló közösséggé — az eme­letes házakon túli tájak meg­örökítő közösségévé — ösz­szeállni, éppúgy egy városá­ba-szerelmes fotós csoport létrejötte is könnyen elkép­zelhető. Egy újabb — más célokért lelkesedő, de tagjait éppúgy komoly szellemi ér­tékkel gazdagító — műhely létrejötte. Es hasonlóképp aa egyéb művészeti ágakban is! Az oratóriym-színpad mellett még nagyon sok, más dara­bokért lelkesedő kis közös­ség is pódiumot kérhet, s a most nevükön nem nevezett műfajok barátai is találhat­nak néhányad maguknak be­tanulni és előadnivalót. Nem baj ez, ha négyen mondanak verset, vagy ha öt ember képei függnek a tab­lókon. Csak sokszor néey versmondó és sokszor öt kép­csináló legyen! Minél több, elmélyültebb munkára, egy­más jó szándékainak valóra váltására alkalmas kis mű­hely... Akácz László lődől vonzott a füvészkert leglátványosabb része, a langyosvizű dísztó, az egész nyáron át pompázott indiai virágokkal, vízi jácintokkal, tündérrózsákkal. A csúcs­forgalom a szabadtéri játé­kok időszakára esett. A csaknem ötezer fajta növényt bemu.tató kertben a hazai vendégeken kívül szovjet, angol, német, hol­land, jugoszláv, francia, román, bolgár, csehszlovák és arab botanikusok, illetve természetkedvelő turisták fordultak meg, „Sok olyan növényt láttunk, amiről ed­dig csak legfeljebb olvas­hattunk." — „Maradandó élményt nyújtott a látoga­tás". Ilyen és ehhez hason­ló elismerő nyilatkozatok olvashatók a vendégkönyv vekben. De nem csak nyá­ron, hanem télen is akad látványosság: az üveghá­zakban orchideák és más trópusi virágok nyílnak, délszaki gyümölcsfák terem­nek. Csiki-esM Számos csiki-csuki játék ismeretes, Az, amelyikről az alábbiak­ban szó lesz, eléggé kel­lemetlen, rossz játék. Itt divik Szegeden, a villamoson játsszuk, Mi, utasok, Én, te, ő, mind­annyian, akik fel aka­runk szállni és nem méltóztatik megnyílni az ajtó, la akarunk szállni, és megint csak nem. vagy csak résnyi­re, harmadára nyílik ki az „önműködő". S még olyankor is ebben a já­tékban veszünk részt, amikor csak „szimplán" utazunk mert olyankor is lessük, m!kor teszi meg mér » cs'galassan tolódó szerkezet az utat a sarkéig, mikor re­keszti már kocáin kí­vülre a huzatot, az északi szelet. Lé'tam mér az aító­lökdösésnek a legkülön­bözőbb válfalalt, kézzel­lábbal könyökkel taszi­gálták az utazni vagy leszállni kfvánkozók. Mondhatom, nekem is nem agyszer nagy küz­delmembe kerül az el­lenái'ás legyőzése. Né­ha, bevallom, a besüvítő szél Is megborzongat. Egyébként nemcsak - az ajtókon süvít ám be. a rosszul csukódó, netán törött ablakokon át is — hiába, a „cusmak" és a szélnek már csak ilyen a természete. Aminthogy a termé­szetnek is közismerten az a természete, hogy télen hideggel köszönt be. Igaz viszont, hoey a vi'lamost természet­szerűleg nem fűtik, a egy fűtetlen járműben az ember eleve legyen felkészülve némi vi­szontagságra Is. Szóval: fel készülés az utas részéről. Ez látszik a legkézenfek­vőbbnek add's is. míg valamilyen módon M nem fundálták az ille­tékesek a kocsik „téli­esítésrt". Esetleg nem találják föl a esikl-csu­ki játék — úgvig mond­hatnánk; Ijín-torna —­ellen z*rét. Egy olyan önműködő ajtó* ame­lyik ísodösés nélkül is „önmrtködtk". Va«v aa a technika mai fedett­ségi fokán még utópia? S. M, Mezőgazdasági dolgozók betegellátása T. J. olvasónk november 15-ig az állami gazdaság­ban dolgozott, hét hónapon át Orvoshoz szeretne men­ni, de az utolsó munkavi­szonya és a megbetegedés Tsx-fcs^olc ipari f o g B a i icoaet :at assci a foglalkoztatottság, a sza­bad munkaidő-kapacitás le­kötése szempontjából bizton­ságosnak látszik, mert álta­lában kiegyensúlyozott, koc­kázatmentes vállalkozást je­lent. Az ilyen patneri kap­csolatok kiépítésére a terme­lőszövetkezetek áruértékesí­tését szervező iroda komoly egyeztető tevékenységet vé­gez. Idén már több mint 400 iparvállalat és 200 tsz között egyengette az utat, számos esetben sikerrel. Olyan nagy­vállalatok, mint például a Csepel Vas- és Fémművek, a Csepel Autógyár és az Orszá­gos Gumiipari Vállalat adott bérmunkát a közös gazdasá­gok számára. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának év végi elemzése szerint a közös gaz­daságokban hozzávetőleg évi 400 millió munkaórányi sza­bad kapacitás van. Ezen a téren az idén, az elmúlt évek­hez képest, jelentős javulás tapasztalható: a közös gazda­ságok félmilliárd forintos ár­bevételhez jutottak a tagok ipari foglalkoztatásának meg­szervezésével. 1968-ban az ipari termé­keket előállító önálló tsz­üzemek mellett egyre inkább létjogosultságot kaptak az iparvállalatokkal kialakított kooperációval működő tsz­üzemek. A tapasztalatok sze­rint ez a bedolgozói rendszer Fisessen, aki téved! Egy polgári per érdekes tanulsága Eredetileg kiét alperessel szemben lépett fel követelés­sel a szegedi járásbíróságon a Csongrád megyei Vegyes­iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat, mint felperes. Az történt ugyanis, hogy két vásárlónak egymástói füg­getlenül megtetszett a Haj­dúság nevű lakószoba garni­túra, amely 2o bútordarab­ból áll. Ára akkor a szegedi Kálvin téri bútorüzletben 16 ezer 242 forint volt Ez az öeszeg szerepelt a számlán is, amelyet kifizetés Után kézhez kaptak a vásárlók. Alapta'on gazdagodás? Ezután érkezett meg hoz­zájuk a kereskedelmi válla­lat felszólító levele, amely­ben utólagosan még 668 fo­rintot követelt mindkettőjük­től. Arra hivatkozott hogy a vételár kiszámításakor fi­gyelmen kívül hagytak egy ágyneműtartót Ennek meg­fizetését vagy visszadását követelte a felperes, mond­ván, hogy az alperesek „jog­alap nélkül gazdagodtak", A levél láttán az első pil­lanatra az jutott a vásárlók eszébe: adott esetben a pénztártól távozás után rek­lamálhatnak-e bárhol, mond­ván. hogy 100 forinttal elszá­mították magukat? Ugyan melyik pénztáros számolná vissza zokszó nélkül a 109 forintot? No és hol van a felperes üzleti kockázata, avagy talán nem is keres­kedő, csak áruelosztó? Ugyanakkor az eladással, il­letve az elosztással leveszi a maga hasznát • Egyik alperes megunta Ilyen és ehhez hasonló gondolatokat forgattak a fe­jükben a zaklatott vásárlók annál is inkább, hiszen ha polgárjogi szempontból vizs­gáljuk az ügyet, akkor ki­mondhatjuk: a felperes ál­tal felkínált vételi ajánlatot — amelyet a kirakatban a bútorokra tett árcédulával is propagált — a két vásárló elfogadta, tehát létrejött az adásvételi szerződés. A lakó­szoba garnitúra darabszáma ugyanannyi volt és maradt az eladás pillanatában, illet­ve a felperes követelő levele megküldésekor is. Csakhogy nem mindenkinek van ideje és türelme néhányszáz forint miatt perlekedni. A két vá­sárló egyike, ha bosszankod­va is, mégegyszer kifizette az egyszer már megvásárolt ágyneműtartót, a másik azonban élt a vásárlót meg­illető joggal. A per vállalá­sával ugyanis egyben vissza­utasította azt a gyanúsítást, miszerint jogalap nélkül gazdagodott volna Nem volt adu A tárgyalás megkezdése­kor a felperes jogi képvise­lője rögtön előterjesztette, hogy követelésével egyik vá­sárló esetében eláll, mert időközben fizetett. Ügy tűnt, hogy ez a belelentés a „já­tékban" az adu szerepét tölti be. A jóhiszemű, perbefogott vásárló viszont a felperes alaptalan keresetének az el­utasítását kérte. A polgári törvénykönyv szerint, aki másnak a rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles azt visszatéríteni. Je­len esetben azonban az alpe­res egy érvényes adás-vételi szerződés révén „gazdago­dott". Ez az eredmény tehát szerződésen nyugszik, így jogalap nélküli vagyoni előnyről — amelyre a felpe­res keresetét alapította — nem lehet szó — állapította meg a bíróság, Az üz'et kockázat A bíróság úgy vélekedett, hogy aki a szerződés megkö­tésekor valamely lényeges körülmény tekintetébon té­vedésben volt, a szerződési nyilatkozatát támadhatja, ha a tévedést a másik fél okoz­ta vagy felismerte. Jelen esetben éppen a felperes tá­jékoztatta az alperest arról, hogy a garnitúra 20 darab­ból áll és annak vételára 16 ezer 242 forint Ennél több adatot a számla sem tartal­maz Az alperes tehát nem volt abban a helyzetben, hogy a szerződés megkötése­kor a felperes tévedését fel­itmerje. még kevésbé, hogy azt okozza. A tévedés követ­kezményeit tehát — mint ahogy erre a polgári tör­vénykönyv miniszteri indok­lása is rámutat — a tévedő­nek kell általiban viselni Ezt kívánja meg a forga­lomban résztvevők védelme és az a szempont, hogy a jogszabály nagyobb körülte­kintésre gondosságra kész­tessen. A járásbíróság a fel­peres keresetét elutasította vagyis ez esetben az a vá­sárló járt jól, aki nem nyi­totta ki a Pénztárcáját a fel peres követelésekor. Míg a másik vásárló, megunva a várható hercehurcát, inkább leszámolta a 668 forintot amelyet — megítélésünk sze rint is — visszakövetelhet hiszen érdeskét védi a tör­vén­lűdi Ferenc HÉTFŐ, 1968. DECEMBER 30. napja között több mint ti­zenöt nap tel el Kérdezi: jár-e részére orvosi ellátás a társadalombiztosítás ter­hére, úgy mint régebben; amikor mezőgazdasági biz­tosított volt. Az újabb rendelkezések ér­telmében az állam) mezőgaz­dasági üzemek időszaki dol­gozói az ipart alkalmazottak­ra vonatkozó biztosítási sza­bályok alá tartoznak. Ezzel a rendelkezéssel megszűnt a régi, úgvnvezett téli passzív tagság alapján járó társada­lombiztosítási szolgáltatások­ra való jogosultság. A 6'1967. (XII. 8.) EüM. számú rende­let értelmében a munkavi­szonyban nem álló dolgozót, aki állami mezőgazdasági Üzemben (pl. állami gazda­ságban, állami erdőgazdaság.' ban) a naptári év folyamán huszonhat héten át időszaki dolgozóként munkaviszony­ban állt, december hó első napja és a következő év már­cius hó utolsó napja közötti időben mindenképpen megil­leti saját és igényjogosult családtagjai részére' az orvo­si gyógykezelés, gyógyszerel­látás, gyógyfürdőkezelés, a gyógyászati segédeszköz, a rrűfog, műfogsor, fogkoropa és foghíd, az útiköltség­térítés és a mentőszállítás ugyanolyan feltételek mel­lett, mint a munkaviszony­ban álló dolgozót és család­tagját. A szóban levő időszaki dol­gozó és családtagja az emlí­tett időszakban azonban leg­feljebb hatvan napon át jo­gosult díjtalan kórházi ápo­lásra. Az említett szolgálta­tások költségeit nem a társa­dalombiztosítás, hanem az ál­lam viseli. Az ezekre való jo­gosultságot az időszaki dol­gozó és családtagja lakóhe­lye szerint illetékes társada­lombiztosítási igazgatóság, il­'ofvo kirendeltség áka1 kiál­lított igazolvánnyal kell iga­zolni. Ovasónknak azt tanácsol­juk, hogy kérjen fent ismer­tetett igazolványt a szegedi társadalombiztosítási igazga­tóságtól — mert a szükséges feltételkkel rendelkezik — és azzal igazolja az orvosi el­látásra való jogosultságát. Dr. V. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom