Délmagyarország, 1968. december (58. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-03 / 283. szám

Operettbemutató Fenyők Wittman Tibor JSlebáncsviráq karácsonyra BOLÍVIAI NAPLÓ Xr nagyobb „karácsonyfa ter- | Siflis József felvétele Dcnise (Molnár Piroska) cs Celesiin (Jászai László) Hétfőn az ország két leg­nagyobb „karácsonyfa ter­melő" vidékén: a Bükkben és a Vas megyei fenyvesek­ben megkezdték az ünnepre szánt örökzöld fácskák vágá­sát. A Keletbükki Állami Erdőgazdaság lucfenyővel beültetett telepeiről az idén több mint 50 ezer karácsony­fát szállítanak a borsodi vá­rosokba, községekbe, továb­bá az alföldi megyékbe. A Vas megyei fenyvesek­ből a tervek szerint 170 ezer fácskát szállítanak a pia­cokra. Miért érdemli meg O Bolívia az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet, nemcsak a politikusok, hanem a ku­tatók részéről is? Ami a po­litikát illeti, ismeretes, hogy Latin-Amerika egyik legje­lentősebb demokratikus-an­tiimperialista forradalma itt zajlott le 1952-ben, és ezt kí­sérte a kisajátításokkal együttjáró földreform. Hiába hiúsultak meg a forradalom gazdasági és társadalmi ered­Pantomimest Kilencévi — egyéb zenés színpadokon való — kószálás uián ismét visszatért Szeged­re Herve mindig szívesen lá­tott operettüdvöskéje, Ne­báncsvirág. Jöttét egyrészt azért fogadtuk örömmel, hogy újra hallhattuk Offen­bach nagy riválisának szelle­mes és bravúros poentírozó muzsikáját, másrészt vi­szont azért, mert a törékeny, ám ugrifüles leányalakot ez úttal egy súlyosabb szere­pekhez illő művésznő, Mol­nár Piroska öltötte magára. Ritka meglepetést keltett ez a színész-szerep találkozó! A színház — városába visz­szatért — új tagjáról meg­tudtuk, hogy nemcsak ked­vesen kamaszos humora van, de azt is, hogy még egy ilyen lazább szálakból szőtt szín­padi figurának is határozott — mondhatni „plasztikusan" kidolgozott — karaktert tud adni. Alakítása olyan erede­ti volt, hogy lényegében az egész előadást a maga képé­re formálta, egy a szokásos nál szatírikusabb, nemesebb színjátéki elemeket tartalma­zó produkcióvá téve azt. Ilyen, az operettstílust „fe­lüljátszó" alakítás volt az is­mét nagyon elemében levő Décsy Györgyié, aki a szín­padi zárda főnökasszonya­ként mulattatott bennünket, Jaszai Lászlóé, aki a Janus­arcú Celestine-Floridor volt, Katona Andrásé, akinek a morózus hadfiként tapsol­tunk, Marosi Károlyé, aki mint bársonykabátos szín­igazgató csetlett-botlott nagy igyekezetében. Tulajdonkép­pen csak Mártha Edit sze­szélyes primadonnája rítt ki az örömmel látott alakítások sorából. A Nebáncsvirág-előadást — kulturáltan, szellemesen — Szász Károly rendezte, a díszleteket Sándor Lajos ter­vezte, vezényelt: Várady Zol­tán. A. L. Nem tudni, vajon a köd tette-e, vagy a színházi ope­rettpremier, esetleg az eleg­telen hírverés — részvétlen közönnyel senkit sem vádo­lok —, de Kárpáthy Zoltán pantomimus előadóestjén, szombaton este a November 7. művelődési otthonban igen gyér számú volt a közönség. Kár pedig, mert két segítő­egyelőre kevéssé ismert és becsült műfajban, amely megérdemelte volna a na­gyobb nyilvánosságot. De igy is a megértés és tetszés lég­körét teremtette meg a né­zőtéren. Műsora két részre oszlott: Topa úr, az esetlenül csetlő­botló kisember nevettető és egyben szívszorító kalandjai- i sajátosságok jével — asszisztensével és ra, és a jóval elvontabb ío­egyik tanítványával — együtt galmakkal dolgozó Stylus mi­intenzitásúban olyan pro- mesisekre, amelyek mind­dukciót nyújtott ebben az egyike egy-egy bonyolult ményei, a tudatban, még a legegyszerűbb indiánéban is hatalmas átalakulást figyel­hetünk meg. Jesus Lara ma­gyarul is megjelent regényei — szemben egyes kiváló ma­gyar irodalmárok vélemé­nyével — szerintem nem na­turalista, hanem realista mó­don ábrázolják azt a valósá­got, amely talán még az ál­tala ábrázoltnál is tragiku­sabb. Ebből a szörnyű tör­ténelmi temetőből, a latifun­diumok, ónbárók, a tömeg­nyomor, cocaisnio (a szerve­zetre káros koka élvezete) világából szűk, de mégis jár­ható kivezető ösvény nyílt az elmúlt másfél évtizedben, és ezt semmiféle katonai ura­lomnak nem áll módjában eltorlaszolni. Bolívia fontos­ságát legjobban a közelről érintett „gazda", az Egyesült Államok ismerte fel, és Dél­Vietnam után ebbe az or­szágba invesztált legtöbb pénzt. Az itteni politikai viszo­nyokról csak kötetben, nem pedig ilyen rövid beszámo­lóban lehet képet adni. Nem róhatom fel hibául, hogy egyes magyarországi cikkek a megértésének nieszticek (itt cholók) felső rétege kapcsolódott. Soknem­zetiségű ország lévén, a „bo­líviaiak" elnevezés annak arányában nyer reális tartal­mat, ahogy az. indián töme­gek társadalmi, gazdaság) és kulturális felszabadulása elő­rehalad. A nagy kontrasztok egy de­mokratikus burzsoá program megvalósítása elé akadályo­kat emelnek. Nemcsak az et­nikai sokféleségről van szó, hanem a klimatikus, földraj­zi adottságokról is. Hét klí­maövezete van az országnak, mindegyik más gazdasági feltételeket nyújt. Kicsiny a népsűrűség, 3—4 millió la­kos él, több mint 1 millió négyzetkilométeren. Bolívia azon kevés latin-amerikai ország közé tartozik, me­lyeknek nincs kijárata a tengerre. A múlt században és e század első felében 5 szomszédja 1.5 millió négy­zetkilométer területet raga­dott el tőle, a tengerpartot is. A „tenger felé" Magyar csirkék Tokióban A japán piacra is betörtek az Országos Baromfiipari Vállalat sárvári gyárának készítményei. Ebben a hó­napban 11 vagon grill-csirkét szállítottak a távoli szigetor­szágba. A tokiói megrendelő elégedett volt a szállítmány­nyal, s ennék bizonyságaként új igényt jelentett be. 1969. évi szállításra csontnélküli, darabolt csirkét rendelt 109 vagonos tételben. hiányában a valóságnak meg nem felelő észrevételeket tesznek Bolívia belső prob­lémáiról. Latin-Amerika egyik legbonyolultabb orszá­gáról van szó, amely nem­csak Guevara és Debray, ha­nem az inka múlt és az el­képzelhetetlenül gazdag folklór miatt is óhatatlanul a romantikus képzetek áldoza­tának esik. Nem árt bizonyos kife­jezésben tisztá­zás Bolívia lakóinak elneve­zése körül. Magyarországon szokásban van „bolívokról" beszélni, ami feltételez egy ilyen ősi etnikumot Ilyen nincs, Bolívia őslakói a ke­csua, aymara és más indiá­nok, a „bolíviai" kifejezés a XIX. században, a spanyol uralom alól való felszaba­dulás után azt a 10—15 szá­zaléknyi kreol uralkodó ré­teget jelezte, amelyhez a pro­pagan­da itt mindennapos a sajtó­ban, sok helyen ilyen jel­szavak vannak felmázolva, a kérdés állandóan szerepel az ENSZ napirendjén. A bolí­viai „mediterraneidad" (ten­gertől való elzártság) a dél­amerikai hatalmi ellentétek egyik gyújtópontja. Ha eh­hez hozzávesszük az 1952-es forradalmat és nem utolsó­sorban az ország mérhetetlen természeti gazdagságát, fő­leg az ónt és a petróleumot, nem nehéz megérteni, miért Bolívia és a szerkezetileg hasonló egész Andok-vidék (Peru. Kolumbia. Ecuador) vált és válik a latin-ameri ­kai helyzet egyik legfőbb kulcstényezőjévé. Az Egye­sült Államokban, Angliában felfokozódott, Franciaország­ban külön intézetben nyert helyet az andin-kutatás, amelyet Közép- és Kelet­Európában egyedül a szege­di tanszék képvisel jelen pil­lanatig. (Folytatjuk.) Megjelent az új Tiszatáj Kárpáthy, a pantomimus I. KERÜLET Házasság: Lábdi Lajos és Al­bert Katalin, Kiss György es Ábrahám Ilona, Szemercdi Im­re István es Román Erzsebet, Bagamcri János es Kovács Ma­ria, Horváth János és Dékány Erzsébet Ilona, farkas Lajos András és Sárközi Maria Anna, Hargitai István és Halmai Mag­dolna, szekeres Tibor Endre es SzabO Mária Erzsébet, Vis­nyovszky Péter es Kovács Er­zsébet Emese házasságot kötöt­tek. SzüJetós: Simon Imrenek és Kangyalka Máriának Mária. Szö­gi Andratnak es Rigó Erzsébet­nek Csaba János. Hídvégi Jó­zsefnek es Bakro-Nagy Honának Gábor, Nagy Istvánnak és Tóth Máriának Marianna, Krlvan Já­nosnak és Migh Etelkának László, Buknicz Istvánnak és Iván Máriának Zoltán, Libor Györgynek es Kovács Rózsának Erika. Gyuris Karoiynak és Makra Ilonának Zsolt Zoltán. Pintér Imrének es Simon Györ­gyinek Zsuzsanna, Darvas Zol­tánnak és Pintér Annának Zol­tán. Kis-Elek Mihálynak és Ko­hajda Erzsébetnek Erika Erzsé­bet, Beiovai Lászlónak és Bá­ba Rozáliának László, Volen Mátyásnak és Nagy Máriának Zsolt, Jankovics Pálnak és Illa­vács Ilonának Ildikó, Gergely Jenőnek és Kovács Klárának Rita Jozefa, Kiss Imrének és Szerencsi Kornéliának Imre Csa­ba, Kiss Imrének és Szerencsi Kornéliának József Gábor, dr. Sándor Tamásnak és Hódi Zsu­zsannának Krisztina Márta, Bol­dizsár Gáspárnak és Trenka Borbélának Péter. Csernok Já­nosnak es Mészáros Ágnesnek Ildikó, Süli Illésnek és Juhász Gizellának Gyöngyi, Kauczki Antalnak és Farkas Veroniká­nak Irén, Tanács Imrének és Masa Arankának Tílnde Aran­ka. Vetró Ferencnek és Marto­nosi Honának Magdolna, Konya Istvánnak és Dékány Honának István, Csala Mihálynak és Szántó Máriának Mihály, Jáger anyakönyvi hírek Lajosnak és Móra Etelkának Sándor, Lung Gyulának és Sze­lei Mártanak Márta Eva nevü gyermekük született. Halálozás: Ováry Jenő, Szili Andrásné Tombácz Emília, Ba­nász János, Mezei László, Föl­dest Klára. Szögi Imre, Nagy Attila, Kakas Sándor József, Laping Irén Aranka, Róth Au­rélné Csiszár Etelka. Csonka Fe­rancné Balogh Veronika, Papp Mária. Papp Erzsébet. Nagy József, Kis Lajos. dr. Sziráky Gyuláné Bárány Aranka, Ká­konyi Lászlóné Vajda Teréz, Prisztavok Mátyásné Fruzsa Ho­na, Vereb Erzsébet, Dani Jó­zsefné Szabó Piroska, Párkányi Károly Zoltán meghalt. IL KERÜLET Házasság: Gulyás László és Zsigmond Mariann, dr. Balla Fe­renc és Dévles Erzsébet, Balogh István és Szalma Erzsébet, Csű­ri Imre László es Bartos Mária, Kiss Ernő Ferenc és Kormos Mária, Kis István és Temesvári Gizella, Nagy István János és Mendi Magdolna, Szilágyi Győ­ző és Kovács Katalin Edit há­zasságot kötöttek. Halálozás: Kis Ferenc. Boty­tyén Andrásné Szabó Rozália, Fazekas-Szűcs István. Kotormán Jánosné Nyíri Rozália, Kiss Jó­zsef meghalt. III. KERÜLET Születés: Kis Ferenc Istvánnak és Varga Gizellának Gábor. Sa­vanya Józsefnek és Benosik Er­zsébetnek Klára, Peták György­nek és Pataki Mária Magdolná­nak László, Hoffmann Márton­nak és Varga Juliannának Jó­zsef, Kardos Lászlónak és Ber­ta Ibolya Évának Rolland, Nagy i Kálmánnak és Topiczer Margit ! Mártának Attila, Dudás János- j nak és Ambrus Terézianak Eri- ' ka Terézia. Kiss Gyulának és ( Szunyl Eszternek László, Bozó­ki .Janosnak és Polacsek Mar- | gitnak Marianna. Jámbor Jó­zsefnek es Thelsz Tlona Máriá­nak Edit, Gáspár Lászlónak és Darázs Rozáliának Róbert, Ka­pitány Andrásnak és Kiri Má­riának András. Zsolnai Miklós­nak és Balla Gizellának Miklós nevű gyermekük született. Halálozás: Balog Sándorné Terhes Hona, Szendrey László Balázs, Tóth Pálné Katranecz Julianna. Németh Ferencne Ma­gyar Erzsébet. Halász János, Vincze Györgyné Lörinesik Zsó­fia, Hevesi Mihály. Csallner Al­bert, Allemann Jánosné Polgár Vilma, Lipcsei Ferenc, Dobó La­jos meghalt. ÁRAMSZÜNET Az Áramszolgáltató Válla­lat közli, hogy 106>1. decem­ber 5-én 7—15 óráig a Bé­csi krt., Lumumba u.. Szi­várvány u„ Április 4. útja által határolt területen áramszünet lesz. Riport és műoxahi felvételek szakszerű készítését vá, ja a Fényképész Szövi zet riport részlege: rósz utca 13. XS. 99 371 i gondolatsornak szemmel kö­vethető, mozgásban és mimi­kában való megjelenítése. A magyar színháztörténet­ben nincs hagyománya a pantomimiának, ilyen irányú emlékeink a néhány évvel ezelőtt a Szegedi Egyetem auditórium maximumában fellépő lengyel diakegyüttes­hez, és a közelmúltban Bu­dapesten vendégszereplő zse­niális Marcel Marceau­hoz kötődnek. Óhatatlanul adódik az összehasonlítás le­hetősége, s Marceau felejt­hetetlen Bip-je magas mérce. De Kárpáthy jó úton halad; a szokásos természeti és mes­terséges környezetből vett té­mák mellett — virág, madár, fal, lépcső — olyan filozófi­kus gondolatokra és ezek közlésére is képes, ahol a forma, a hitelesen megjelení­tő mozdulat asszociációkat sugall, s így a gondolatsor a nézőkben folytatódik. Ilye­nek az Alagút, a meghök­kentő Kereszt, az élet elpusz­títhatatlan folyamatosságát példázó Fa, vagy a pompás és félelmetes ötleten alapuló Bal kéz. A műsor teljességéhez hoz­zájárult az ö című, kissé el­nyújtott, s így kevésbé fe­szes jelenetben Kárpáthy Marienne, és az igen csiszolt mozgású fiatal Szabó Gábor az előadás többi részéhez ké­pest némileg harsány Mozi és a groteszk-líraiságú Futó­szalag című kompozícióban. K. E. A szegedi írók népszerű folyóiratának új, ez évi utol­só, decemberi száma — cím­lapján Buday György famet­szeteivel — különösen gazdag képzőművészeti anyaggal je­lent meg. Szabó Endre Iga­zolt reménységek címmel a vásárhelyi őszi tárlatról, B. Varga József Egy életmű ösz­szegezése címmel Erdélyi Mi­hály gyűjteményes kiállítá­sáról értekezik. Borvendég Béla A teremtés kockázatá­nak vállalása címmel Vink­ler László művészétéről ír, Dér Endre pedig a Békéscsa­báról indult művészek kiál­lításáról számol be. Nem kevésbé, érdekes az új szám szépirodalmi rovata. Közli a lap Fenákel Judit Széli Margit című kisregé­nyének második részét, Ka­lász Márton, valamint Siniai Mihály, Rózsa Endre, Gál Sándor, Filadelfi Mihály, Ko­vács István és Kányádi Sán­dor verselt. A Művészet rovatban Rigó Béla három pesti ősbemuta­tóról értekezik. Mazun Má­tyás az Egyszál magam kecs­keméti előadását méltatja. Kritikát olvashatunk a Bánk bán feltűnéskeltő szegedi előadásáról is. A Hazai Tükör rovat közli Papp Zoltán Paraszt-Párizs című írásának részletet. ötven éve történt címmel tartalmas összeállítást közöl a lap Ruszoly József. Ritter Gábor, Botond Ágnes, Mun: Károly és Eszes Balázs tol­lából. Az új számot gazdag könyvkritikai anyag és a most is változatos, mozgal­mas Krónika rovat egészíti ki. Cserbenhagyta áldozatát Vasárnap éjjel röviddel éjfél előtt a Sövényhaza—Kistelek közötti útvonalon Szász István, Sövényháza, Karakácstelep 524. szám alatti lakos erősen Ittas állapotban maga mellett tolta kerékpárját az úttest szélén. Egy eddig még ismeretlen motorke­rékpáros elütötte és továbbhaj­tott. Szász István nyílt lábszár­törést szenvedett. A helyszíni vizsgálat alapján megállapítot­ták, hogy a motoros mintegy 30 métert csúszott Járművével és szintén serülést szenvedett. A helyszínen hagyott nyomok és bűnjelek alapján széles körű nyomozás indult az áldozatát cserbenhagyó motorkerékpáros kézrekerítésere. Figyelme tienül lépett a gya­logjárdáról az úttestre Szegeden, az Oskola és az Oroszlán utca kereszteződésében Kővári Udi­kő, Kiskundorozsma. Ady Endre utca 16. szám alatti lakos. Fék­távolságon belül egy személy­gépkocsi elütötte és sérülést szenvedett. Gyorshajtás következtében te­hergépkocsival beleszaladt az előtte haladó motoros úthenger­be Pesti István. Üllés, Székely sor 8 szám alatti lakos. Sérü­lés nem történt, az általa oko­zott kár jelentős. Az ügyben a vizsgálat folyik. KEDD. 1968. DECEMBER 3. DÉL-MAGYARORSZÁG^ 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom