Délmagyarország, 1968. december (58. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-24 / 302. szám

Szabadén bocsátás bocsánatkéréssel 0 Panmidzson (MTI) Majd 11 hónappal az amerikai provokáció után, a Pueblo kémhajó legénységének szabadonbocsátása záróakkordja egy amerikai kudarcsorozatnak. A megegyezés a panmlndzsoni koreai NDK—amerikai tárgyalásokon 27 eredménytelen ülés után a 28.-om Jött létre. Hétfőn a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság hatóságai a Korea két részét elválasztó demilitarizált övezetben, Panmindzson térségében szabadonbocsátották a január 23-án elfogott Pueblo amerikai kémhajó 82 főnyi személyzetét A kémhajó legenységének szabadonbocsátását megelőzően az Egyesült Államok nevében Woodward tábornok nyilatkozatot írt alá, amelyben bocsánatot kért a KNDK hatóságaitól azért, hogy a Pueblo kémkedés céljából a KNDK felségvizeire hatolt be és megígérte, hogy ez többé nem fordul elő. A szabadonbocsátott tengerészek a 11 hónapos fogság ellenére jó egészségnek örvendenek és a karácsonyt valószínűleg már valamennyien családjuk körében tölthetik. Nyomban a Pueblo azemélyzetének átvétele után az amerikai propagandagépezet megkezdte az aláírt amerikai bocsánatkérő nyilatkozat megcáfolását Rusk külügyminiszter külön rádió- és tvnyilatkozatban Ismételte meg, hogy az Egyesült Államok „eleve nem ismeri el" az általa Panmindzsonban aláírt okmányt és változatlanul azt mondotta, hogy az amerika1 kémhajó, a Pueblo nem végzett kémtevékenységet a KNDK felségvizein. E cáfolat enyhén szólva, nevetséges, hiszen Washingtonnak végülls meg kellett hajolnia a bizonyítékok súlya alatt, s így jött létre a megegyezés. A New York Times hétfői vezércikkében viszont felhívja az amerikai szervek figyelmét, hogy „felülvizsgálat alá kell venni a Jövőben a Pueblóhoz hasonló hajók fel adatait". 0 Phenjan (TASZSZ) A Koreai Népi Demokrati kus Köztársaság külügyminisztériuma nyilatkozatot adott ki, amelyet' a Koreai Központi Távirati Iroda ismertet A KNDK kormánya úgy döntött, hogy kiutasítja az országból az 1968. Január 23-án a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság területi vizein elfogott Pueblo amerikai kémhajó személyzetét A nyilatkozat megállapítja hogy a hajó személyzetének tagjai „őszintén beismerték bűncselekményeiket és többízben kérték, nagylelkűen bo csássák meg azt, amit elkövettek". A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy „az Egyesült Államok kormánya kellőképpen bocsánatot kért és megfelelő biztosítékokat adott". A továbbiakban a külügy minisztérium hangsúlyozza hogy magát a hajót és a felszerelését képező berendezéseket és fegyvereket a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya elkobozta, minthogy azokat agresszió és bűncselekmények eszközeként, kémkedés és ellenséges akciók eszközeként használ iák feL Holdközeiben az Apollo—8 Az űrhajó ma tár Hald körüli pályára 0 Houston (API, UPL AFP) Az Apollo—8 űrhajó háromtagú legénységével az előírt menetrend szerint folytatja útját a Hold felé. Hétfőn a Föld vonzóerejétől meg egyre lassuló űrhajó már közel 300 000 km-re távolodott el a Földtől. Borman és Anders gyomorrontására és influenzájára tekintettel némileg átalakították az űrhajósok napirendjét, akik több idót kapnak alvásra. Azóta már valamennyiük állapota jelentősen javult. Az űrhajó műszerei tökéletesen működnek, úgy hogy a hétfőre tervezett pályakorrekciós manőverre nem is került 6or. Hétfőn, magyar idő szerint 21 óra 29 perckor az Apollo—8 űrhajó elhagyta, a föld gravitációs terét és a hold vonzása alá került. A mennyi ben az űrhajó továbbra is a kiszámított pályán halad, úgy kedden, magyar idő szerint hajnali fl órakor az Apollo—8 mindössze 20 200 kilométerre lesz a holdtól, amely felé óránként 4770 kilométeres sebességgel közeledik. A repülés kritikus pillanata előreláthatólag magyar idö szerint kedden 11 óra tájban következik be, mert ekkor kell az űrhajónak holdkörüli pályára térnie, a hold felszínétől számított mintegy 110 kilométer magasságban. A legkisebb számítási hiba is végzetes lehet, mert fennáll annak a veszélye, hogy az űrhajósok a holdra zuhannak, vagy a hold mellett elszáguldva, eltűnnek a világűr végtelenjében és az Apollo—8 a nap mesterséges bolygójává válik. Még mielőtt az Apollo—8 elérte volna a hold gravitációs terét, a houstoni amerikai űrhaiózási központban közölték, hogy hétfőn, magyar idő szerint 19 órakor az űrhajó 317 3RR kilométerre volt a földtől és ekkor mintegy 3670 kilométeres Vánkénti sebességgel haladt. Frank Borman, az Apollo —8 parancsnoka, rádión leientette, hogy az űrhajón senki sem beteg. A bejelentés álta'ános megkönnyebbülést keltett az Apollo-program irányítói között. (AFP, Reuter) 0 Moszkva (MTI) A világűr meghódításának több kérdéséről, köztük az Apollo—8 útjáról írt cikket a Pravda hétfői szániában Petrov akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia űrhajózástudományi intézetének igazgatója. Miután emlékeztet arra, hogy a világűr meghódítása az első szovjet szputnyik, majd ezt kővetően Gagarin űrrepülésével kezdődött rámutat: Borman, Lövell, és Anders kozmikus útja, amely méitán hívja fel magára az emberiség figyelmét, folytatását jelenti ezeknek a repüléseknek. Az Apollo—8 programjónak sikeres végrehajtása — húzza alá Petrov akadémikus — újabb hozzájárulás lesz a világűr tanulmányozásához. Az amerikai kísérlet sajátosságát a szovjet tudós abban látja, hogy az Apollo—8 jelentékeny messzeségre eltávolodik a Földtől, miközben olyan pályán halad, amely közel áll a Szonda—5 és a Szonda—6 szovjet kozmikus űrállomások már kipróbált pályáihoz. Az Apollo—8-ról szólva Petrov akadémikus megjegyzi: a teljes programnak automata űrállomásokkal történő előzetes kipróbálása, még mielőtt személyzetet küldenének a világűrbe, nagyobb biztonságot nyújt. A szovjet tudós ezután azt a reményét fejezi ki. hogy az Apollo—8 kipróbálását a földkörüli pályán, s azokat a külön kísérleteket, amelyeklrel az űrhajónak a földi légkörbe való visszatérését voltak hivatottak begyakorolni, megfelelő gondossággal végezték el. Ezt követően utalt azokra a nyugati kommentárokra, amelyek az Apolló—8 űrhajósaira váró veszélyekkel foglalkoztak. A szovjet tudós rámutat. hogy ezek a megállapítások nem teljesen alaptalanok, annál is inkább, mivel az Apollo—8 fokozott naptevékenység időszakában indult útjára. Cikkének befejezéseként a Szovjet Tudományos Akadémia űrhajózástudományi intézetének Igazgatója sok sikert kívánt Bormannalk és társainak, a bátor amerikai űrhajósoknak, s legfőképpen azt óhajtja, hogy programjuk teljesítése után szerencsésen térjenek vissza a Földre. Az SFIO kongresszusi határozata 0 Párta (MTI) A francia Szocialista Párt, az SFIO, rendkívüli kongresszusa határozati javaslatának elfogadásával kimondotta, hogy 1969. május l-ig meg kell alakítani az új Szociáldemokrata Pártot A Francia Kommunista Párttal való kapcsolatok kérdésében a kongresszus elutasította a kommunistákkal való közös kormányzati program kidolgozásának eszméjét és csak a gaullelzmussal szembeni védelmi együttműködés, valamint a tavaly elkezdett ideológiai vita folytatását fogadta eL Az Humanité hétfői számában René Andrieu, a lap főszerkesztője, visszafelé tett lépésnek minősítette a Szocialista Párt kongresszusának döntését Egy ilyen határozat egyáltalán nem felel meg sem azoknak a veszélyeknek, amelyek a baloldalt fenyegetik, sem pedig a néptömegek követeléseinek. Karácsony Vietnamban A

z amerikai katona nyogodtan ünnepelhet Vietnamban: Jenki módon dőzsölhet, elmehet a saigoni nyilvános bordélyházba és ha a gyil• kolásra való kiképzés, a háborús körülmény még hagyott valami érzésvilágot lelkében, akkor hazagondol tízezer kilométerre, érte aggódó szeretteire. Mert az amerikai katona tudja, hogy a DNFF betartja a maga hírdettfe három napos karácsonyi tűzszünetet. De ök — mármint a saigoni kormányzat — csak egynapos fegyvernyugvást ígértek. És lehet, hogy holnap vagy holnapután parancsot kap a „védekező tisztogatás"-ra és akkor beleereszt néhány sorozatot a karácsonyfa körül ünneplőkbe, mert azt mór nem tudja, hogy „szövetséges" vagy „vietcong"?... A „szövetséges" — aki soha nem kért ebből a . szövetségből — most viszont egészen másra gondoL A kormányhadsereg katonája hazamehetne szülőfalujába, megláthatná, akivel talán már nagyon régen találkozott, az édesapját, az édesanyját, testvérét, a felszabadított tartományokban, mert a DNFF megengedte, persze, csak fegyvertelenül... De mit szólnának parancsnokai, ha megtenné, azt hiszik áruló. Mit árulna el? Vietnamot? Á családját? Bizonyára ezen a karácsonyon is számosan dezertálnak, vagyis a kormányhadsereg katonái közül átállnak a hazafiak oldalára. Mindazok, akik felismerik, hogy a hazát a DNFF képviseli, és nem a saigoni kormány, amely csak azért létezik, mert mögötte áll a több mint 500 ezres amerikai hadsereg, korszerűen felvértezve. És ezekkel a fegyverekkel pusztítják a szülőket, testvéreket, barátokat, rokonokat, felperzselik a házakat, erdőket, bombázzák a dzsungeleket, a rizsföldeket: a hazát... A vietnami zsoldos katona nem elémzi ennek a hosszú, véres háborúnak mélységeit, nem tudja, miért és hogyan szabotálja a saigoni rendszer a párizsi tárgyalások megkezdését — a híreket elferdítve, hamisan közlik az ottani újságok —, de azt már érzi, hogy nem képes „legyőzni" legtöbbször láthatatlan ellenfelét, mert még az „amcsik" sem képesek erre, s ha már a békéről van szó, akkor miért nem lesz béke? Karácsonykor pedig különösen a megbékélésről, a szeretetről van szó. Az egész világon. De ebben a vérrel áztatott, nagyon szerencsétlen délkelet-ázsiai országban még a karácsony is békétlen, hiszen a bábkormány, amely csupán egynapos karácsonyi tűzszünetet rendelt el, a békétől fél legjobban. Az USA látszatra be szeretné fejezni a vietnami „kalandot", agressziójának kudarca terhessé vált számára. Most terhes lett a bábuk lázongása is, akik attól félnek, hogy a nagy szövetséges esetleg külön tárgyal Hanoival a csapatok visszavonásának kérdéséről és ebben az esetben, amint ezt Ky alelnök Párizsban hazautazása előtt kijelentette, az USA „olyan megoldást kíván ránk kényszeríteni, amely a kommunistáknak szolgáltatna kl bennünket". Ez a véleménynyilvánítás, amely a L'Auróre című lapban jelent meg, azt fejezi ki, hogy a saigoni rezsim az Egyesült Államok agressziója nélkül alulmaradna a DNFF-fel szemben a politikai rendezés kérdésében. Vagyis csak addig létezik ez a kormány, amíg az USA hatalmon tartja. Ezért fél a Thieu-Ky-Huong kormányzat a békétőL Pedig erre a kabinettákolmányra elkerülhetetlen bukás vár. Minden valószínűség szerint ez az utolsó karácsonya ebben a pozícióban. A DNFF karácsonyi gesztusa amerikai hadifoglyok átadására, javaslata egy békekormány létrehozására, a szabadságharcosok ereje a harcokban, rugalmassága a diplomáciai tárgyalásokon elismerést, népszerűséget vált ki világszerte. A karácsonyi ünnepek részleges fegyvernyugvása is érleli a béke kilátásait Vietnamban nem frontvonall tűzszünetről van szó, hanem Észak és Dél népeinek összefogásáról, a szocialista országok segítségével folytatott harc egyértelmű győzedelméről. Ezt , a tényt lehet elodázni, de elkerülni semmiképp. Ezért várható, hogy karácsony után, az új esztendő katonailag ós politikailag jelentős változást, előrehaladást hoz a vietnami nép régen óhajtott békéjének megteremtésében. Markovits Tibor Siklós János: VILÓGKÉP Írógépek kattognak és a telex zenél a mögöttem húzódó szobákban, a laktanyaudvaron eskütételre készülnek fiatalok, újoncok... A Kábelgyárban még vérbő erővel dolgoznak, nem látszik az ünnepelő. A gyevt út mentén „gyilkos" küzdelem folyik a gáz- és olajtűz megfékezéséért Talán sikerül. Két napja átveszi az első TU 134-es repülőcsodát a közlekedésügyi miniszter, s kap egy cédulát, hogy Mende és Tápiósüly között összeütközött két vonat sok a halott és a sebesült Rádió, televízió útján azonnali szolgálatra berendelik a fővárosi traumatológusokat: valamennyi műtő dolgozott egészen reggelig ... Annyi futkosó, vásárló, ünnepteremtő ember nyüzsög az utcákon, üzletekben, áruházakban, hogy alig férünk egymástól. Semmivel sem Jobb a helyzet a konyhákban, ott meg három napra valót készítenek. Teljes az „üzem" mindenütt ... Csavargók, dologkerülők ténferegnek részegen, félrészegen a sötét hajnalon, minden bezárt, nincsen nyitva semmi, ahol egy korty pálinkát Ihatnának. Világos a szülészeti klinika műtője: biztosan új életet segít világra az orvos. A másik épületben meg, infarktus nyomán, lobbiétre szenderül egy erőteljes ember, még csak negyvenöt esztendős ... Ez az élet zenebonája. Nem látjuk, nem érezzük, mert benne vagyunk, ml teremtjük, formáljuk. Kicsit távolabb lépve tőle, madártávlatból nézni de jó lenne. Mennyi érdekesség, szép és piszok, kicsiny és derék ember, de nem látni semmit, mint a diaboló, olyan ez; mi forgatjuk, mi pörgetjük. Érdemes-e? Nagy nekifeszüléssel, értékes és fölösleges küzdelemmel, vitustáncot járó Idegekkel, eredmény-örömökkel, sikertelenség-bánatokkal végigharcolni magunkat négy-öt évtizeden? S amikor már fogy az erő. savósodik az agyvelő, akkor, csak akkor eszmélkedni: „Mi is volt hát akkor az én pályám?" öreges dilnnyögéssé. zsémbeskedéssé törpül a visszafelé mérícskélés, ez legtöbbször fölösleges is. Furcsán, aránytalanul osztjuk el egymás között a terheket. Sokan vannak, akik alig bírják cipelni, majd bele szakadnak. Igaz, senki sem rakja a hátukra, ők bújnak a puttony alá, önkéntesen. Mennyien vannak? Tízezren, százezren ebben a piciny országban, a közmunkák súlyával és kínjával, szépségével és örömével, a köz hálátlanságával és önkeserűséggel! Nehezen élnek, életük elepereg anélkül, hogy szerbe-számba vennék értelmét, célját; családjuk, gyermekeik gondját, baját. Rosszul élnek és mégis irigyeltek. Pedig pénz nélkül teszik a magukét; a közvélemény csak annyit tud róluk, hogy „aktivisták". Irigyeltek és a nyárspolgár világában mint „szürkék" tartatnak számon, pedig — legtöbbször erőn felül — nemzeti szekérhúzók. Nem elég „okosak", mert pénz nélkül, csak úgy, Ingyen enynylt dolgozni! Más ember azt nézi, hol lehet néhány guznyát megakasztani, miből lehet pénzt csinálni. Pedig a nemzet legbensőbb lelkét ezek adják. Morális értéküket nem is lehet megmérni, olyan nagy. Hatásuk sem kicsiny, mert egy új nemzeti karakter hordozói, formálói. Az lesz, amit ők több százezren munkálnak; magasabb rendű közmorál, tisztességesebb honi világ születésének látói, építői ezek. Mert lámcsak, az a professzor, aki tízezer forintot visszautasít egy előadásért, mert nem tartja etikusnak olyan pénz elfogadását, amely másokat rövidít... — ez a professzor az .aktíva" etikáját hordozza. Igaz, az az orvos még távol áll attól a morális magaslattól, aki puszipajtásának feleségét gyógyította, s kiprovokálta a „borítékot". Nem csoda, ha ennek szemében az .aktíva" szürke. S ezen az etikai ponton hatalmas erők feszülnek egybe, láthatatlan küzdelmük naponta zajlik. Láthatóan es láthatatlanul, ebben a harcban formálódik a mi hazánk, nemzetünk. Fölvágtatunk a Holdra. Régen ez fantasztikum volt, ma valóság. Utas nélküli szovjet űrhajó már megkerülte kísérőnket, s most az amerikaiak utasszállító hajóval mennek, hogy körbejárják. Hihetetlennek érezzük, pedig igaz. Lövell űrpilóta jelentelte, hogy a kabin ablakán kitekintve, mind a Napot, mind a Földet rendkívül fényesnek látja. Az egyik ablak bepárásodott, de azért lehet látni: onnan, kétszázötvenezer kilométer távolságból a Föld már csak az égen függő kis labdának látszik. Olyasmi lehet, mint egy kék strandlabda a stégen, amelyiket éppen a levegőbe hajít egy hancúrozó gyerek. A kozmikus világ végtelenségében valóban csak egy labda a mi Földünk, számunkra alig érzékelhető energiák negatív-pozitív harcának függvénye és létezője; emberi eszszel mérve örök létezője. A Hold meg mint valamilyen különleges bá-