Délmagyarország, 1968. december (58. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-20 / 298. szám

VIL/ 3 PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKl A megalakulás alkalmából: DÉL-MAGYARORSZÁG 155-.­MAGYAR SZOCIALISTA MUNKAPÁRT LA P J A 58. évfolyam. 298. szám Ara: 70 fillér Péntek, 1968. december 20. flz országgyűlés elfogadta az 1969. évi költségvetést Csütörtökön délelőtt a Magyar Népköztársaság 1969. évi költségvetésének és a tanácsok költségvetésének 1969—1970. évi költségvetési szabályozóiról szóló tör­vényjavaslat vitájával foly­tatta tanácskozását az or­szággyűlés. Részt vett az ülésen Lo­sonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára," Fock Jenő, a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke, továbbá Bisz­ku Béla. Fehér Lajos. Kál­lai Gyula. Komócsin Zoltán és Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, a Köz­ponti Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomá­ciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomá­ciai képviseletek számos vezetője. Kállai Gyula elnöki meg­nyitója után Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára emelkedett szólásra. Ez­után a vitában részt vett _.dr. Marton Zoltán budapes­ti, Dancs József Szabolcs­Szatmár megyei, dr. Hargi­tai Katalin Vas megyei, Befejeződött az ülésszak Bálint lstvánné Békés me­gyei képviselő. A szünet után Sarlós Ist­ván budapesti, Darvasi Pál­né Pest megyei, dr. Radnóti István Veszprém megyei, dr. Szokola Károlyné So­mogy megyei, Kurucz Már­ton Csongrád megyei, Var­ga Sándor Hajdú-Bihar me­gyei képviselő mondott vé­leményt. Valamenyien elfo­gadták a költségvetést és elfogadásra ajánlották az országgyűlésnek. Az ebédszünet után dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter szólalt fel. Vázol­ta az egészségügyi fejlődés idei tényeit, majd a követ­kező év fejlesztési prog­ramját. A továbbiakban felszólalt Bali Zoltán Tolna megyei, Nemes István Pest megyei, Vendel Zoltánné Zala me­gyei, Váncsa Jenő Fejér megyei képviselő. A vitában felmerült kér­désekre Vályi Péter pénz­ügyminiszter válaszolt. A többi között rámutatott, hogy a vita alapján a kul­turális, a szociális és az egészségügyi terület egésze 2 milliárd forinttal nagyobb összeget kap 1969-re, mint amekkorát 1968-ban kapott. Végül a miniszter közölte, hogy az illetékes kormány­zati szervek tüzetesen meg­vizsgálják majd a parla­ment két napos vitájában elhangzott észrevételeket, javaslatokat, s azok elinté­zéséről az országgyűlés el­nökségét, valamint az ér­dekelt képviselőket értesí­tik. Ezután határozathozatal következett. Az országgyű­lés egyhangúlag elfogadta a terv- és költségvetési bi­zottság javaslatát, hogy a költségvetés eredeti elő­irányzatain felül a tanácsi utak és hidak fenntartására 20 millió forintot, mezőgaz­dasági bekötőutak és távve­zetékek építésére 50 millió forintot, az egészségügyi el­látás javítására 30 millió fo­rintot biztosítsanak. Elfo­gadta az országgyűlés dr. Hargitai Katalin képviselő javaslatát, hogy további 10 millió forinttal emeljék a tanácsi utak és hidak fenn­tartási irányzatait. Az elfo­gadott módosító javaslatok együttvéve 110 millió forint­tal növelik a jövő évi álla­tni költségvetés kiadásainak Nyers Rezső beszéde Tisztelt országgyűlés! Amikor a jövő évi állami költségvetés- bevételeit és kiadásait meghatározzuk, tu­lajdonképpen négy. szoro­san egybekapcsolódó kérdés­ben döntünk. Abban, hogy a társadalmi összjövedelem mekkora hányadát centrali­záljuk állami célok megvaló­sítására, mely forrásokból, milyen mértékben biztosít­suk a bevételeket, milyen kiadásokat milyen arányban tervezzünk, s végül dönte­nünk kell abban, hogy el­fogadható-e a költségvetés egyenlege. Döntésünk kisebb­nagyobb mértékben minden gazdálkodó szervet érint. Ezúton közöljük összegezve a gazdálkodó szervekkel, hogy anyagi szempontból mit vár tőlük az állam, s azt is, hogy mit kaphatnak az államtól. Elhatározásunk gyakorlati jelentősége tehát nyilvánvaló. Elvi jelentősé­gét pedig az adja. hogy ez­úttal a tervek mögött mű­ködő mozgató erőről: o párt gazdaságpolitikájáról és ál­talános politikájáról is sza­vazunk. Alkalmas a politikai bizalomra Pártunk általános politi­kája szemszögéből főként három kérdés vetődik fel az 1969. évi tervvel és költ­ségvetéssel kapcsolatban. Az első: erősíti-e a szocia­lizmust, érvényre juttatja-e a munkások és valamennyi dolgozó érdekeit? A má­sodik kérdés: biztosít­ja-e a folyamatos fejlődést, az ötéves tervcélok elérése felé vezet-e bennünket? Harmadik kérdés: megfelel-e a gazdasági reform elvei­nek. segíti-e a reform to­vábbi kibontakozását? A három kérdésre tehát véleményem szerint három igen a helyes válasz. Ezért alkalmas a kormány terve­zete arra. hogy elnyerje a politikai bizalmat. A gazdaságirányítás mai rendszerében az állami költ­ségvetés a korábbinál aktí­vabb ösztönzője a tervszerű fejlődésnek, nagyobb hatást fejt ki a gazdasági élet szé­les területeire. Ebből kö­vetkezik, hogy az ország­gyűlés a pénzfolyamatokon keresztül nagyobb mérték­ben válik az éves népgazda­sági tervezésnek a felülbírá­lójává. Végeredményben anélkül, hogv magunkra vennénk a szocialista vállal­kozásokért egyenként a fe­lelősséget — ezt meghagyjuk a vállalati vezetőségeknek — az állami költségvetés ré­vén mind jobban kézbe ve­hetjük a népgazdaság sze­kerének irányítását. Meddig a türelmi idő? Az állami költségvetés új­raelosztó funkciója két irányban érvényesül: egy­felől a termelőszférán be­lül módosítja az eszközök elosztását, másrészt a ter­melőszférából elvonja az eszközöket és ezeket felhasz­nálja tudományos, kulturá­lis, szociálpolitikai és igaz­gatási célokra. Az újraelosz­tással kapcsolatban hangsú­lyozta : Az állam ma még túl mé­lyen belenyúl a jó gazda­sági hatékonyságú vállalatok páncélszekrényébe. azért, hogy türelmi időt biztosít­son azoknak a vállalatok­nak, melyek állami kedvez­mények nélkül vesztesége­sek, vagy alacsony jövedel­mezőségűek lennének. Ezért csak arra törekedhetünk, hogy a jövőben csökkentsük a költségvetésnek az ilyen célú újraelosztó szerepét. Tudatosan keresni kell ezért a gazdaságtalan válla­lati tevékenység gazdaságos­sá tételének útját, a költsé­gek csökkentését, ha kell, új gyártmányokra való átállá­sát. Ez a vállalatok köteles­sége. A végképp korszerűt­len. krónikusan alacsony ha­tékonyságú tevékenységeket pedig fokozatosan ki kell szorítani a népgazdaság ke­retéből. Ez már a minisz­tériumok kötelessége. Egyál­talán nem szégyen a szo­cializmusra nézve, hogv a mai műszaki haladás mel­lett némely korábban szer­vezett gazdasági tevékeny­ség idővel korszerűtlenné válik. Ez világjelenség. A műszaki emberektől, a munkásoktól azt kérjük, hogy a magasabb társadal­mi érdekekre gondolva, ne ragaszkodjanak a megszün­tetést érdemlő tevékenység­hez, inkább segítsék az ilyen vállalatok munkájának fel­cserélését más hasznos mun­kával. Mi. képviselők is így kell hogy eljárjunk. Kö­telességünk viszont kiállni amellett, hogy a gazdasági rekonstrukció és ésszerűsí­tés során a dolgozó embe­rek mindennapi érdekeire kellő tekintettel legyenek az intézkedő szervek. Pártunk központi bizott­ságának legutóbbi határozata nem véletlenül hangsúlyoz­za, hogy a gazdasági mun­ka javítása most az egyik legfontosabb politikai köte­(Folytatás a 3. oldalon.) előirányzatát. Az országgyű­lés ezután a módosító indít­ványokkal együtt általános­ságban és részleteiben meg­szavazta az 1969. évi állami költségvetésről és a taná­csok költségvetésének 1969 —1970. évi költségvetési szabályozóiról szóló tör­vényjavaslatot. A továbbiakban a kor­mány nevében Dégen Imre válaszolt Szilágyi Sándor Veszprém megyei képviselő­nek egy korábbi interpellá­ciójára. A válasz után Kál­lai Gyula zárszavával véget ért az országgyűlés idei utolsó ülésszaka. (Kurucz Márton Csongrád megyei képviselő felszólalá­sát lapunk 3. oldalán is­mertetjük.) Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke és Kállai Gyu­la, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke a DNFF megalakulásának évfordulója alkalmából az alábbi táviratot küldte dr. Nguyen Huu Thonak, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottsága elnöksé­ge elnökének: A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front megala­kulásának 8. évfordulója alkalmából a legőszintébb jókí­vánságainkat és forró testvéri üdvözletünket küldjük ön­nek. a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front vezető­ségének és Dél-Vietnam hősiesen harcoló népének. Egész népünk nagy figyelemmel és teljes szimpátiával kíséri Dél-Vietnam népének igazságos harcát, amely el­nyerte a világ haladó közvéleményének aktív támogatá­sát. E harc eredményeként az Egyesült Államok kényte­len volt megszüntetni a Vietnami Demokratikus Köztár­saság területének bombázását és tárgyalásokat kezdeni a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front képviselőivel. Tudatában vagyunk annak, hogy a vietnami nép még hosszú harc és sok megpróbáltatás előtt áll. Meggyőződé­sünk azonban, hogy a békéért és az emberi haladásért ví­vott közös harc győzedelmeskedik. A magyar nép a prole­tár internacionalizmus szellemében teljes mértékben szoli­dáris a testvéri vietnami néppel és számára minden szüksé­ges támogatást megad. Ezúton is további sikereket és győzelmeket kívánunk a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Frontnak, a vietnami népnek a nemzeti függetlenségért folytatott harcához. A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége táviratban üdvözölte a dél-vietnami felszabadításért küzdő szakszervezeti szövetséget. Olajkitörés Algyőn Somogyi Károlyné felvétele AZ olajbányászok, tűzoltók, katonák hfisl erőfeszítéssel dolgoznak a kitörés körül Tegnap a Nagyalföldi Kő­olaj- és Földgáztermelő Vál­lalat szegedi üzemének 168­as számú olajkútja eddig meg nem állapított okok miatt kitört. A szemtanúk elmondása szerint 8 óra 20 perckor leszakadt a béléscső tolózárja, és a több mint 100 atmoszférával kiáramló szén­hidrogén pillanatok alatt meggyulladt. A közelben tartózkodó Veinhoffer Ferenc fúrómester, valamint Dávid László olajmunkás gázmér­gezést szenvedett. A torony acélszerkezete fél óra lefor­gása alatt felizzott és össze­roskadt, maga alá temetve az olajkút száját. Elpusztult a több millió forintot érő berendezés. Csakhamar a helyszínre érkeztek az Alföldi Kőolaj­fúrási Üzem szegedi bánya­mentői. Nagy teljesítményű erőgépekkel megkezdték a kettős földvédőgátrendszer építését. Nem sokkal később felvonult a tűzoltóság Sze­gedről, Hódmezővásárhelyről, Szolnokról, majd Budapest­ről érkeztek a különböző egységek. Ezután a katonai műszaki alakulatok is be­kapcsolódtak a mentésbe, s láncot alkotva szállították el a környékről az éghető anyagokat, felszerelési tár­gyakat. Majd délben a mentésben részt vevő olajbá­nyászok, tűzoltók, katonák, valamint a rendet és közle­kedést biztosító rendőrök ve­zetői, parancsnokai gyors tanácskozásra ültek össze a kitöréstől mintegy 300 mé­terre levő ideiglenes barakk­épületben. Igyekeztek meg­találni a kitörés elfojtásá­nak leghatásosabb módszerét. Amint a tanácskozáson el­mondották, valószínűleg na­pi 400—500 ezer köbméter gáz és 200—300 köbméter kő­olaj áramlik ki jelenleg a kútból, s attól kell tartani, hogy ez a mennyiség növek­szik. Hasonló műszaki kataszt­rófa az olajbányászatban több mint 10 évvel ezelőtt Nádudvaron történt, ahol ugyancsak a kitörő olaj és gáz egyszerre égett. A rövid megbeszélés után a mentés vezetői megállapodtak ab­ban, hogy először az olvadt acélszerkezetet kísérlik meg elvontatni, nehogy az elol­tott szénhidrogén tőle ismét lángra lobbanjon. Elhatároz­ták, hogy éjszaka nem foly­tatják olyan erővel a men; tést, mint nappal, mert a te­repet nem lehet áttekinteni, ami különösen balesetveszé­lyes. Délután a kialakult terv­nek megfelelően folytatódott a mentés. Ekkor már a 25— 30 méter átmérőjű. 50—80 méter magas tűzgomoly kö­zelében található betonele­mek, távírópóznák, valamint a gátrendszert építő gépek is áttüzesedtek. Szerencsére mindössze egy tanya áll a kitörés szomszédságában, Al­győ lakosságát nem fenye­geti veszély. A tűzoltók felöltötték az­beszt ruhájukat, vízsugarak­kal hűtik a gépeket, tár­gyakat. Lezárták a szeged— hódmezővásárhelyi utat, a forgalmat kerülőúton bonyo­lítják. Este hat órakor Varga Béla, az NKFV igazgatója arról tájékoztatott, hogy éj­szaka víztárolót és csatornát építenek. Ma délelőtt tíz óra­kor megkísérlik az összeros­kadt torony elvontatását, majd megkezdődik a tűz ol­tása. A mentést Pach Ferenc, az Országos Kőolaj- és Gáz­ipari Tröszt főosztályvezető­je irányítja, a munkában több százan vesznek részt. Matkó István

Next

/
Oldalképek
Tartalom