Délmagyarország, 1968. december (58. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-19 / 297. szám

DÉL-MA JÁRÁS A MAGYAR SZOCIALISTA MUNK Munkásokat keresnek Elhelyezkednének a kisteleki asszonyok Gondoskodás a csökkent munkaképességűekről Jövedelmező a háztáji szarvasmarha-tenyésztés A szarvasmarha-tenyésztés az ország egyik legfontosabb devizatermelö ágazata. A tő­kés országokba irányuló ex­portunknak mintegy 20 szá­zalékát a vágómarha és ter­mékeinek exportja adja. Emellett a szarvasmarha-te­nyésztés termékei szolgáltat­ják lakosságunk húsfogyasz­tásának 17 százalékát és tej­fogyasztásának teljes egé­szét. A további fejlesztés nagy­részt a hazai takarmányter­mesztés javításával megold­ható. A szarvasmarha a ta­karmánynövényeken kívül jól hasznosítja a növényter­mesztés és élelmiszeripar melléktermékeit is, ezekből nagy biológiai értékű termé­keket, tókés exportcikkeket termel. A szarvasmarha-te­nyésztés rendkívül alacsony — 2—3 dollár — importter­mék (takarmány) felhaszná­lásával állít elő 100 dollár értékű exportterméket. A takarmánybózis fejlesz­tése tekintetében tartalékok­kal rendelkezünk. Szálas és nedvdús takarmányok ter­mésátlagai azonos műtrágya­felhasználással jelenleg na­gyobb mértékben növelhe­tők, mint más takarmányo­ké. A nagy népgazdasági je­lentősége ellenére szarvas­marha-tenyésztésünk az idei évben kedvezőtlenül alakult. Mi lesz jövőre? A háztáji gazdaságok szarvasmarha- és tehéntartó­tevékenységére mindaddig múlhatatlanul szükség van, míg a nagyüzemek a felada­tok megoldását teljesen vál­lalni nem tudják. Fontos a háztáji tehénállomány csök­kentésének a fékezése, majd végleges megállítása. Külö­nösen ott. ahol a természeti adottságok kedveznek a szarvasmarha tartásának, ugyanakkor a közös gazdaság gyorsabb ütemű fejlesztésé­nek akadályai vannak. Ilye­nek egyes gyenge természeti adottságú termelőszövetkeze­tek. A népgazdaság számára n következő években a háztáji tehénállomány nagyüzemek­be vétele, az ehhez szüksé­ges nagyüzemi férőhelyek megépítése és a meglevő kis­üzemi férőhelyek felszabadí­tása jelentős és felesleges többletkiadással járna. Az új tehenészeti telepeinken egy tehénférőhely járulékos beruházásokkal együtt 40 ezer forintba, járulékos be­ruházások nélkül 25 ezer fo­rintba kerül. Csongrád me­gye háztáji tehénállományá­nak korszerű nagyüzemi te­henészeti telepeken történő elhelyezéséhez 601 millió, csak tehénistállóban történő elhelyezéséhez 334 millió fo­rint kellene. Pedig ezek a beruházások a népgazdaság számára nem jelentenek ka­pacitásbővítést, hanem csak a termelésből kiesett háztá­ji istállókat pótolnák. Az új tehenészeti telepek korszerű férőhelyein az ál­latok elhelyezése, tartása, gondozása természetesen ja­vulna. Ez azonban az erede­ti termelési szinthez képest csak 15—20 százalék terme­lésemelkedést hozna, ami te­henenként 300—500 liter többlet tejtermelést jelente­ne, változatlan borjúszaporu­lat mellett. A rendelkezésre álló beru­házási eszközök, anyagok a nagyüzemi szarvasmarha-te­nyésztés fejlesztését megha­tározzák. Ahhoz, hogy 1980­ig a fejenkénti tejfogyasztá­sunkat az optimális 180—190 literre, marhahús-fogyasztá­sunkat 16—18 kilogrammra emeljük és exportlehetősége­inket kihasználjuk, tehénál­lományunkat 25—30 száza­lékkal kellene növelni. A tenyésztő kedvet a ház­táji gazdaságokban alapvető­en a jövedelem nagysága határozza meg. A nagyüzemi szarvasmarha-tenyésztés ál­lami támogatásénak növelé­se — 1969. január 1-én élet­be lépő — kedvezően érez­teti hatását a háztáji gazda­ságokban is. A forgalomba kerülő vem­hesüszők 70 százalékát a háztáji és egyéb gazdaságok állítják elő. 1969. január 1­től a nagyüzemek a vemhes­üszők ellése után 4500 fo­rint, az 1969. évi átlagos te­hénállomány növekedése után 5000 forint üzemviteli célra felhasználható állami támogatást kapnak. Az állo­mánynövelésért járó állami támogatás kiszámítása az 1969. évi átlagos tehénállo­mánynak az 1968. márciusi tehénállományhoz való vi­szonyítása alapján történik. Amennyiben tehát a vemhes­üsző leellése után az egyben tehénállomány-növelést is jelent, az üzem összesen 9500 forint állami támogatásra jogosult. Következésképpen a háztáji gazdaságok vem­hesüszőit a nagyüzemek job­ban meg tudják fizetni. Az állománynövelést szolgáló vemhesüsző-ellések állami támogatása 1968. évhez ké­pest 7500 forinttal emelke­dik. Mivel 1968-ban a nem törzskönyvezett vemhesüszők ára kereken 10 ezer forint volt, az 1969. évi vemhes­üszőár 14—17 ezer forint kö­zött várható. Ilyen árakon pedig a háztáji gazdaságok­ban előnyös és gazdaságos vemhesüszőt nevelni. A háztáji tenyésztőket e közvetett támogatáson kí­vül közvetlen állami támo­gatás is segíti. Így vállalat­tól történő vemhesüsző-vá­sárlás esetén a vételárból darabonként 5000 forint ár­engedményt, vissza nem térí­tendő állami támogatást kap­nak. A szegedi járás munka­erő-helyzetében különösen a harmadik ötéves terv idő­szakától kezdődően lényeges változás történt. Elsősorban a kőolaj- és földgázkiterme­lés idézett elő létszámnöve­kedést. Az idetelepült vál­lalatok mintegy 2 ezer főt foglalkoztatnak. De más vál­lalatoknál, illetve munkál­tatóknál is tapasztalható lét­számnövekedés. Mindezek következtében a munkaké­peskori népesség foglalkoz­tatása 86 százalékos, ami megfelel a megyei átlagnak. A munkaerő-helyzetet jel­lemzi az is, hogy a férfiak­nál továbbra sem áll ren­delkezésre munkaerő-tarta­lék, sőt egyes vállalatok igényét nem tudják kielégí­teni. így a TÖVÁLL, Alsó­tiszavidéki Vízügyi Igazga­tóság, a Csongrád megyei Tanács Építőipari Vállalat, mezőgazdasági gépjavító vál­lalat. Női munkaerőkből to­vábbra is mintegy ezer fő tartalék áll rendelkezésre. Természetesen a járás me­zőgazdasági jellegű, hiszen a foglalkoztatottak több mint 60 százaléka mezőgazdaság­ban dolgozik. Igen nagy az eljárók száma. Naponta 7 ez­ren kelnek útra, utaznak ko­ra reggel, ledolgozzák a mű­szakot, aztán vissza a falu­ba. Igaz ugyan, hogy a ter­melőszövetkezetek mellék­üzemági tevékenységének fo­kozásával csökkent az eddig eljárók száma, de lényeges változást ez sem hozott így például a Szegedi Kender­fonógyárban 170-nel növe­kedett a bejárók száma. — kaszálás nélkül Ausztrália különböző ré- permetezést legjobb megha­szein legújabban olyan el- tározott időszakban, a fű járást próbálnak ki, amely fejlődésének közvetlenül a valamennyi hagyományos virágzást megelőző idősza­munkafázis — tehát kaszá- kában végrehajtani, lás, szárítás és boglyázás — nélkül állít elő nagy tápér­tékű szénát A füvet ugyan­is közvetlenül terméshelyén alakítják át szénává — anél­kül, hogy lekaszálnák. Eb­ből a célból bizonyos vegyi­anyaggal, dimetil-dipiridili­umdikloriddal permetezik be. Ez a vegyszer gyorsan ki­szárítja a zöld növényi szö­veteket, a bennük levő táp­anyagokat stabilizálja és megóvja a fonnyadás folya­matától. A bepermetezés ré­vén így kitűnő minőségű „álló" szénához lehet jutni a réteken. Az így előállított széna a földeken tárolható mindaddig, amíg más friss táplálék híján fel nem hasz­nálják az állatok etetésére. Az új eljárás rendkívül gyors, nem munkaigényes, megelőzi a tápanyag-veszte­ségeket. Az Ausztrália kü­lönböző vidékein végzett kí­sérletek szerint a vegyszeres Sajnos, a női tartalék­munkaerővel nem gondos­; kódunk, nem tudunk ideá­| lisan törődni. Szegeden főleg a könnyűipari vállalatoknál a nők egy részét munkába lehetne állítani, ezt azonban egyrészt a közlekedés jelen­legi színvonala, másrészt az eljárással kapcsolatos prob­lémák, nehézségek megaka­dályozzák. Különösen nagy gondot jelent ez Kisteleken. Évről évre gyarapszik ez a már-már város, de ipari üzeme, jelentős üzeme még most sincs. Itt mintegy 5— 600 nő vállalna munkát, csak tudnának elhelyezkedni va­lahol. A szegedi járás termelő­szövetkezeteiről elmondható, hogy többnyire csak a gyen­gébb közös gazdaságok küz­denek munkaerő-hiánnyal. A legnagyobb probléma a tag­ság elöregedése. Az ország­ban is és a szegedi járás­ban is. Jelenleg az átlagos életkor meghaladja az 50 évet. Sokszor nagy segítséget jelent a munkacsúcsoknál a fiatalok tevékenysége. A nyári hónapokban 274 diák 5697 munkanapot teljesített a mezőgazdaságban, az őszi betakarításban pedig 4438 tanuló 23 ezer 297 munka­napot. Természetesen igen sok fiatal, mint családtag segédkezett szüleinek a ter­melőszövetkezetekben. Az elmúlt évek társadal­mi és gazdaságpolitikai in­tézkedései a járás területén kedvezően hatottak a terme­lőszövetkezetek munkaerő­ellátottságára, illetve a tag­ság fokozottabb munkába vonására. A szövetkezetek­ből történt elvándorlás ma már kevésbé tapasztalható, sőt csökkenő tendenciát mu­tat A családi pótlék kiter­jesztése, a tsz-nyugdíj fel­emelése, az egyéb társadal­mi, biztosítási szolgáltatá­sok, mind-mind kedvezően hatottak. Jó néhány gazda­ságban már saját erőből annyira futja, hogy nyugdíj­pótlékot fizetnek, mint pél­dául Kiskundorozsmán a József Attila, Bordányban pedig a Munkásőr Tsz-ben. A munkabérek garantálása, a rendszeres előlegfizetés, a részesművelés kiterjesztése következtében erősödött más népgazdasági ágakból való visszaáramlás. Az újszent­iváni Magyar—Csehszlovák Barátság Termelőszövetke­zetbe a közelmúltban (1967­ben, 68-ban) 203-an léptek be, s közülük 113-an az iparból, 68-an pedig egyéb területről. A mezőgazdaság­ból mindössze 22-en. Kiste­leken a Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetke­zetben 61 belépőt tartanak nyilván, közülük 26-an az Iparból. 17-en pedig egyéb területről. Ez is bizonyítja, hogy leginkább az iparból, s más területekről jönnek vissza a közös gazdaságokba, a faluba az emberek. Igaz az is, hogy őket nem tag­ként, hanem alkalmazott­ként foglalkoztatják a mel­lék-, illetve segédüzemágak. Jelenleg a járás közös gaz­daságaiban 364 engedélye­zett segédüzem működik. Sajnos, a legtöbb helyen nem azért szélesítették ki ezt a tevékenységet, hogy ezzel a tagság egész éves rendszeres foglalkoztatottsá­gát megoldják, hanem in­kább a magasabb jövedelem megteremtése ambicionálta a vezetőségeket. Erre is jó példa az újszentiváni Ma­gyar—Csehszlovák Barátság Tsz, ahol is az évi jövede­lem mintegy 50 százaléka a melléküzemágakból adódik. napközije Forintok öröme Bizony szomorú az öregkor, ha gyerekek, anyagi támogatás nélkül köszönt rá az emberre. Szinte minden faluban jónéhány közsegélyes vár­ja azt a párszáz forintos támogatást, amivel álla­munk rendszeresen, hó­napról-hönapra gondos­kodik róluk. Kis forintok ezek. Mégis nagy-nagy örömet jelentenek. Legutóbb a szegedi já­rási tanács végrehajtó bi­zottsága az egészségügyi és szociálpolitikai csoport munkájának értékelésével kapcsolatban foglalkozott a közsegélyek összegének emelésével. Arról van szó, hogy a jelenlegi 200 fo­rintról hogvan tudják fel­emelni 250—300 forintra ezt az összeget. Jövőre va­• lamennyl községben több forintot juttatnak a tá­masz. segítség nélkül levő öregeknek. Bakson, Dócon, Kiskundorozsmán. Sán­dorfalván és Szőregen 250 forintot, de a többi köz­ségben 300 forintot. A közös gazdaságok egyre inkább gondoskod­nak munkaképtelen, kiöre­gedett tagjaikról, az öregségi, rokkantsági já­radék mellé helyenként gabonát, tűzrevalót, rend­szeres segélyeket adnak. Am szép számmal akad­nak olyanok, akik nem tá­maszkodhatnak a termelő­szövetkezetekre, egyedül élnek, társtalanul és ma­gányosan. Nekik minden forint jól jön, nagy-nagy segítség ez az 50—100 fo­rint többlet havonta. Kisteleken az Árpád utcában a volt egészségügyi tanácsadó épületét rendezték be az öregek napközi otthonának. Minden reggel 8 órától délután 5—6 óráig meleg helyiségre, gondoskodásra, finom ebédre találnak itt a munkából kiöregedett, el­hagyatott emberek. Kicsi a szoba, szegé­nyes még a berendezés, de a jó szív, az idősebbekkel való törődés máris meghozta gyümölcsét. November 1-én nyitották meg a napközi otthont, húsz embernek nyújt azóta biztonságot. Elnézegetjük az öregeket. Fekete ken­dőben, fekete ruhában egymás mellett ül­nek a székeken, gyűrögetik eres kezükkel a zsebkendőjüket, elbeszélik a régi időket, amikor ők még fiatalok voltak. Mi taga­dás, akad köztük olyan is, akire valami­kor jobb napok jártak. Aztán a sors az idő múlása igen-igen próba ra tette őket, s most jobb, hogy behívták, megkérték őket, járjanan el az öregek napközi ottho­nába. Most itt ülnek egymás mellett. Nagy Istvánné 82 éves, Ungi Sándor 81 éves. Gál Istvánné. Bulcz Nandorné, meg a Somogyi Karolyne (elvétele többiek. Az asszonyok meg-meghúzzák a kendőt álluk alatt, s ilyeneket mondanak: — Istenem, hogy ezt is megérhettük. Hideg van már az utcán, megérkezett régen a tél, közelít a karácsony. Egyikük­másikuk elbeszéli, hogy az unokának sza­loncukorkát vett, jó lesz a karácsonyfára, különben is azt szereti a gyerek. A város meg gondol öregjeire. A kettes számú óvoda is segítette őket. elsőként jöttek el, szerepeltek a kicsinyek, segítet­tek az épület csinosításában, a függönyök és más „dekorációk" előteremtésében. Ma meg az iskolások jönnek. Fenyőünnepet tartanak. Jó szavakkal köszöntik az öre­geket, s ezek mellé kis ajándékokat hoz­nak. Apró ajándékokat, de az árát ők ra­kosgatták, ők gyűjtötték össze a tanárok irányításával. A kályhában most tűz ég. Jó itt az öre­gek között. Búcsúzóul ezt mondják: — Nagyon jól érezzük magunkat, haza­jövünk. ha idejövünk. Ne feledkezzenek el, ne feledkezzünk el később se róluk. Sz. L. L Gondoskodnak a csőkkent munkaképességűekről is. A legutóbbi rendelet, az 1/1967. (XI. 22.) Mü. M.—Eü. M.— PM számú nem központilag határozza meg a csökkent munkaképességűek foglal­koztatására alkalmas mun­kaköröket, hanem a munkál­tatót kötelezik — aki a dol­gozót és munkahelyet jól is­meri — a megfelelő munka­helyek feltárására és meg­jelölésére. Ugyanakkor anyagi támogatást nyújt az átmenetileg egészségi okok miatt munkára alkalmatlan­ság esetén és a teljesen munkaképteleneknek. egy­ben azokat a vállalatokat anyagilag érdekeltté teszi, amelyek a csökkent munka­képességűeket foglalkoztat­ják. A járásban a munka­köri jegyzék elkészítésére 25 vállalat volt kötelezve. A jegyzék alapján 116 csök­kent munkaképességű alkal­maztatására van lehetőség. A különböző munkahelyekre a vállalatok részben saját munkahelyeikről átcsoporto­sítással alkalmaznak ilyen dolgozókat, ha pedig nincs, akkor más helyekről, köz­ségekből is szívesen látják őket. Az említett 116 hely közül 97 helyen már csök­kent munkaképességűeket foglalkoztatnak. Jelentős a termelőszövetkezetben levők száma, ugyanis járásszerte 390 csökkent munkaképessé­gű tsz-tag talál megélhetést. Telefon a tanyán Nagy esemény történt a forráskúti tanyavilágban. A közelmúltban a három kül­területi iskola telefont ka­pott. A községi tanács és a szegedi postaigazgatóság közötti megállapodás értelmé­ben a Gyapjasi, a Jernei-he­gyi és a Pálos-széli iskola kapott telefont. A távbeszélő-hálózat ilyen irányú fejlesztése lehetővé teszi a gyors intézkedést, tűzvész, betegség esetén. Az iskolai munkát is segíti, ezenkívül a környező lakos­ság kényelmét is szolgálja. A tanyai iskolák vezetői köszönő levelet írtak — mindazoknak, akik segítet­ték ezt a munkát — és el­juttatták a szerkesztőségünk­be. Ebben az anyagi áldoza­tot, a gyors és pontos mun­kát köszönik meg mind a szegedi postaigazgatóságnak, mind a községi tanácsnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom