Délmagyarország, 1968. december (58. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-19 / 297. szám

A költségvetésről tárgyal az országgyűlés ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) is tekintélyes összegekkel kí­ván részt venni a mezőgaz­dasági termelés fellendítésé­ben, a termelőszövetkezetek pénzügyi helyzetének meg­szilárdításában. Az 1969. évi állami költségvetés a mező­gazdasági termelőszövetke­zetek részére 5,2 milliárd forintos kiadást vett számí­tásba, amelynek fele a be­ruházási támogatás, másik fele pedig főként a kedve­zőtlen adottságú termelőszö­vetkezetek külön állami tá­mogatását és az állattenyész­tés fejlesztését szolgálja. A szarvasmarha-tenyésztés ösz­tönzése a népgazdaság alap­vető érdeke, ezért 1969-ben mintegy 300 millió forinttal emeljük a szarvasmarha­tartás támogatását. Ugyan­akkor egyes olyan támoga­tási formákat — például a mezőgazdasági gépjavítások-' ra nyújtott díjkedvezménye­ket —, amelyek az új ár- és jövedelmezőségi viszonyok ismeretében már nem indo­koltak, megszüntetünk. A társadalmi közös fo­gyasztás intézményeinek fenntartására és fejlesztésé­re a költségvetésben 52 mil­liárd forintot irányoztunk elő, ami az összes kiadás több mint egyharmadának felel meg. Az 1969. évi állami Költ­ségvetés bevételeinek és ki­adásainak egyenlege 1,6 millió forint hiányt mutat. A hiány tükrözi a gazda­ságban meglevő feszültséget, nagysága azonban nem szá­mottevő. A hiány pénzügyi fedezete állami pénzkészle­tünkből, illetve költségveté­sen kívüli forrásokból biz­tositható. Nyilvánvaló azon­ban, hogy erre tartósan nem rendezkedhetünk be. Előze­tes számítások szerint a következő években a bevé­telek további növekedése és az állami terhek mérsék­lődése folytán az államház­tartás helyzete tovább javul és a következő években tar­tós egyensúly alakulhat ki. funkcionál; segíti, hogy a vállalatok gazdaságosabb termékstruktúra kialakításá­ra törekedjenek. Az állami visszatérítési rendszer a kedvezőtlenebb termelékenységű vállalatok számára lehetővé teszi a ki­viteli struktúra fokozatos átalakítását, vagyis annak elérését, hogy egy idő múl­va ne szoruljanak állami tá­mogatásra. A behozatal mintegy 4—5 százalékkal haladja meg a tavalyit. Ez alacsonyabb a múlt évi növekedésnél. Nagy a beruházási kedv V Tisztelt országgyűlés! Ez évben mintegy 68—70 .milliárd forintot költöttünk •beruházásokra, 2—4 milli­árd forinttal többet, mint a múlt évben. Nagy a beruhá­zási kedv a népgazdaság minden ágazatában és szek­/torában. A beruházási szán­dékok azonban nincsenek mindig összhangban a le­hetőségekkel és a pénzügyi forrásokkal. A népgazdaság egészében a beruházási ja­vak kereslete meghaladja a kínálatot. A beruházási piac ellent­mondásossága elsősorban az építőiparban jelentkezik, -mert jóllehet az építőipar 'termelése gyorsan nő, mégis sok beruházó vár arra, hogy kivitelezőt kapjon. Az épí­tőipari vállalatok válogat­,/hatnak a megrendelésekben, mert az lényegesen több, 'mint amit el tudnak vállal­ati. Ezért van itt érezhető áremelkedés és ezért tart sokáig egy-egy elkezdett 'építkezés. Amíg az építési­szerelési munkák piacán nem jön létre elegendő ka­.pacitiás a szükségletek ki­elégítésére, addig az építé­si piacot közgazdasági-pénz­ügyi eszközökkel lehet csak az egyensúly irányába befo­lyásolni. Ezért a kereslet­kínálat befolyásolására, a járadék jellegű jövedelmek egy részének elvonására 1969. évtől építési-szerelési /adó kerül bevezetésre, me­lyet szabadáras munkáik •után fizetnek az építési te­vékenységet végző vállala­tok. Az adó bevezetését sok­oldalú megfontolás előzte meg. Nem vonatkozik az adó többek között az ál­lami támogatással megvaló­suló beruházásokra, vala­mint lakásépítkezésekre. A népgazdasági terv 1969-ben összesen mintegy 72—74 milliárd forint be­ruházással számol. Ezen be­lül az ipari beruházások 34 milliárd forintot tesznek ki. A költségvetés beruházá­si kiadásai a jövő évben az ez évihez képest 14 száza­lékkal növekednek. Egyes beruházási csoportok, úgy mint a kőolaj- és földgáz­vezetékek építése, a lakás­építés, valamint a közműve­sítés állami kiadásai — na­gyobbak az ez évinél. 1969­ben arra törekszünk, hogy a folyamatban levő termelő célú nagyberuházások üzembehelyezését meggyor­sítjuk. Jelentős összegeket költünk olyan épülő ipari beruházások befejezésére, mint a Százhalombattai Hő­erőmű, a Kismotor- és Gép­gyár, a vásárosnaményi Forgács-Ládagyár. Megfon­tolt válogatás után indítunk — az elmúlt évekénél lé­nyegesen kevesebb — új beruházást. Ilyen például a Szegedi Házépítő Kombinát. A mezőgazdaság beruhá­zásai az összberuházásból mintegy 13,5 milliárd forin­tot tesznek ki, ami a beru­házásoknak közel egyötöde. A mezőgazdasági beruházá­sok növekvő részaránya összhangban van a kormány gazdaságpolitikai célkitű­zéseivel. A beruházások eldöntésé­nél tiszteletben tartjuk a vállalatok jogát, hogy ma­guk dönthessenek, akarják-e Egészséges versenyre van szükség a beruházást, vagy sem. Az állam megjelöli a célokat, amire hajlandó fejlesztési kölcsönt adni és megjelöli a kölcsön maximális mértékét. A vállalat ajánlatot tesz, hogy mennyi saját erőt tud biztosítani a beruházáshoz, mennyi a befektetés megté­rülési ideje, miiyen a gaz­daságossága a létesítmény­nek. Ezek alapján bírálja el az állam, hogy melyik vál­lalatnak ad fejlesztési köl­csönt. A vállalati beruházások arányáról és a jövő évi szándékokról felméréseket végeztünk. 1968-ban a válla­lati beruházások részaránya majdnem eléri a 40 százalé­kot. A kibocsátott beruházási hitelek közel kétharmada a már megkezdett beruházá­sok finanszírozását szolgál­ja. Valójában a vállalatok 1969-ben képeznek először előző évi nyereségükből az új rendszer szerint fejlesz­tési alapot, ezért a saját források jelentősebb növe­kedésével számolhatunk. A hiteligények összege jelen­tősen meghaladja a lehető­ségeket. A nagy kereslet miatt különösen vigyázni fo­gunk arra, hogy csak a gaz­daságos, gyorsan megtérülő, a devizaszempontokat kel­lően figyelembe vevő beru­házásokra nyújtsunk hitelt. Fontos életszínvonal-poli­tikai célkitűzésünk a lakás­építések növelése. 1969-ben mintegy 62 ezer lakás építé­sét tervezzük. A negyedik ötéves tervben kiugróan nagy lakásépítési program megvalósitását tűzzük ki célul. E feladat teljesítésé­hez már a következő két évben előkészületeket kell tenni. Már ez évben meg­kezdte termelését a győri és miskolci házgyár, ezenkívül folyamatban van még há­rom házgyár építése. A ter­vezett lakásépítések megva­lósításának feltétele a köz­műhálózat fejlesztése. A vállalatok vállalatfejlesztési alapból támogathatják dol­gozóik társasház-építését és a tanácsokkal együttmű­ködhetnek az építkezések megvalósításánál. Ezután a pénzügyminisz­ter nemzetközi gazdasági kapcsolataink további fejlő­déséről számolt be. A szo­cialista országokkal folyta­tott árucsere volt ez évben is külkereskedelmünk leg­gyorsabban növekvő szek­tora. A szocialista országok iránti kötelezettségeinknek eleget tettünk. Továbbra is fejlődésünk kulcskérdésének tartjuk — tehát nagyjelen­tőségű számunkra — a szocialista országok gazda­sági együttműködésének fej­lesztése, a közös célok és érdekek alapján. A kivitel 1968-ban mint­egy 6 százalékkal haladja meg a tavalyit. A szocialista export körülbelül 9—10 szá­zalékkal lesz magasabb a tavalyinál. A külkereskedelmi árak mellett az állami' visszatérí­tési rendszer is hatást gya­korol az exportforgalomra. Az első időszak tapasztala­tai kedvezőek, az állami visszatérítési rendszer stabil közgazdasági szabályozóként Tisztelt országgyűlés! A vállalatok gazdálkodása — az irányítási rendszer re­formja következtében — je­lentős átalakulásnak in­dult. A vállalatok és szö­vetkezetek 1968. évi jöve­delmei magas szinten ala­kultak ki és a megnöveke­dett vállalati feladatok tel­jesítéséhez, a nagyobb vál­lalati önállósághoz kedvező feltételeket teremtettek. A vállalati összjövedelem 11 százalékkal, azon belül a nyereség több mint 20 szá­zalékkal magasabb az elő­irányzottnál. A magas nye­reség főként az 1968. ja­nuár 1. óta érvényes árak nagy nyereségtartalmának, továbbá a kereslet változá­sához jobban igazodó ter­melés és forgalom emelke­désének, egyes importárak csökkenésének következmé­nye. Növelte a nyereséget — a vállalatok javuló munká­ja révén — a gazdasági ha­tékonyság fokozása is, en­nek jelei különösen az év második felében mutatkoz­tak. Itt rámutatott Vályi Pé­ter: minthogy az ár- és nye­reségviszonyok a számított­nál jóval kedvezőbben ala­kultak, számos vállalat vi­szonylag kényelmes helyzet­be került, s nincs kellően rászorítva a hatékonyság ja­vítására. A magas nyereségekkel összefüggésben a vállalati alapok a korábbiaknál lé­nyegesen több eszközt biz­tosítanak a vállalati fejlesz­tésekre, és a személyi jöve­delmek növelésére. A vál­lalatok mintegy 15 milliárd forint fejlesztési alapot ké­pezhetnek, ami körülbelül 3 milliárd forinttal több a tervezettnél. Az átlagbérek mintegy 2—2,5 százalékkal nőnek, emellett a tavalyinál átlagosan 5—6 nappal több nyereségrészesedés fizethető ki a dolgozóknak. A tarta­lékalapok feltöltődése ked­vező ütemben folyik. , Az 1969. évi nyereség vár­ható alakulása már tükrözi a szabályozók következete­sebbé tételével kapcsolatos intézkedések hatását is, úgymint a támogatások faj­lagos csökkentését, a kivé­telek szűkítését, és egyes át­meneti kötöttségek enyhíté­sét. Számítások szerint 1969­ben realizálódó mintegy 68 —70 milliárd forint nyere­ség 8—10 százalékkal ha­ladja meg az ez évit, a me­zőgazdasági termelőszövet­kezetek nélkül számítva. A termelő vállalatok nagy része — a jelentős kereslet és monopolhelyzet miatt — biztonságos helyzetben érzi magát. Érdekes megemlíte­ni, hogy a vállalatok véle­ményéről szerzett informá­ciók szerint a feldolgozó­ipar vezetőinek nagy része úgy látja, hogy a vállalat termelési kapacitásánál na­gyobb a kereslet. Közel egy­harmaduk egyensúlyról be­szél és csupán egyötödük ér­zi úgy, hogy termelési lehe­tőségeiknél kisebb a keres­let. A vállalatok egyötödé­nek njnes belföldi verseny­társa. Ez kedvezőtlen, s szükségszerű, hogy a jövő­ben az eddigieknél többet foglalkozzunk a gazdasági viszonyaink között kibonta­kozó egészséges versenykér­déseivel. Az új árrendszer és árme­chanizmus, a szabályozó rendszer egészével együtt hozzájárult az eddigi kedve­ző eredmények eléréséhez, hatására erősödnek a ter­melés és fogyasztás kapcso­latai, jobban érzékelhetővé válik a külföldi piacok ér­tékítélete. Az építőipar ki­vételével egyetlen olyan ága­zat sincsen, ahol jelentősebb áremelkedés következett vol­na be. Az azonban, hogy a termelő szférában sok még a költségektől jelentősen el­térő ár, azt is jelzi, hogy még nem elég aktív a válla­lati árpolitika. Gazdasági fej­lődésünk indokolttá tenné, hogy a vállalatok gyorsabban reagáljanak a piaci viszo­nyok változására, csökkent­sék, de — gazdaságilag in­dokolt esetekben, amikor az áruk minőségének javítása, a választék bővítése érdeké­ben ez szükségessé válik — emeljék is az árakat. A termelői és fogyasztói árak módosításáról 1969. év folyamán a ter­melői és a fogyasztói árak­ban módosításokat terve­zünk végrehajtani. A terme­lői árak módosítását főleg termeléspolitikai szempon­tok és kereslet-kínálati meg­gondolások; a fogyasztói árak változtatását pedig az értékarányokhoz való köze­lítés és a forgalmi adórend­szer szükséges egyszerűsíté­se indokolja. A fenyőfűrészáru termelői árát január 1-ével átlagosan több mint 20 százalékkal emeljük, a farostlemez ter­melői árát viszont 7 száza­lékkal mérsékeljük. A fe­nyőfűrészáru áremelését az teszi szükségessé, hogy a je­lenlegi belföldi árak mel­lett a gyorsan növekvő bel­földi igényeket szocialista importból nem tudjuk ki­elégíteni, a jelenlegi belföl­di ár a tőkés beszerzési ár­hoz képest pedig alacsony. A nyersbőr világpiaci árá­nak számottevő csökkenése lehetővé teszi a készbőrök termelői árának mintegy 10 százalékos csökkentését, egyúttal sor kerül a cipő- és bőripari termékek forgalmi adóztatásának újjárendezésé­re, ami a fogyasztói árak némi csökkentését eredmé­nyezi. Változnak egyes baromfi­féleségek árai is. Ennek első jeleként már az elmúlt na­pokban csökkent a vágott­csirke felvásárlási és fo­gyasztói ára. Ármódosításokat hajtunk majd végre a tüzelőanyagok termelői és fogyasztói árai­ban, módosítjuk a szénár­pénzellátása az év folyamán kielégítő volt. A hitel- és betétkamatok még nem eléggé ösztönzők, nem késztetik kellő meg­gondolásra, mérlegelésre a vállalatokat a pénzforrások­kal való gazdálkodásban, a hitel igénybevételénél, illetve a saját eszközök tartós be­tétként való elhelyezésénél. Ezért tartjuk indokoltnak a betéti kamatok növelését és az eszközlekötési járulék ki­terjesztését a hitelből fi­nanszírozott készletekre és állóeszközökre is. Rövid lejáratú hitelt csak átmeneti és idényszerű készletekre nyújt a bank. A vállalati saját forgóalapok magasabb állománya, vala­mint a nyereségből képződő fejlesztési és tartalékalap lehetővé teszi, hogy a vál­lalatok magukra vállalják a készlettartás kockázatát is. A pénzügyminiszter továb­biakban hangsúlyozta: he­lyes, ha a vállalatok a kö­telező tartalékoláson túl, biz­tonsági tartalékokat is ké­peznek. A tartalékok növelésével készülhetnek fel a vállalatok egyes nagyobb feladatok megoldására. Ilyen például a munkaidő-csökkentés, amely a vállalatok számára átme­netileg kiadási többletet je­lenthet és ezt a vállalatok­nak saját erejükből kell fi­nanszírozni. Az élőmunka hatékony működtetésének kérdéseivel a kormány már több ízben foglalkozott. Miért olyan fontos számunkra ez a prob­léma? Azért, mert közvetle­nül a dolgozók jólétéhez, társadalompolitikai céljainak megvalósításához kapcsoló­dik. Csak az élőmunkával való helyes gazdálkodás biz­tosíthatja a termelékenység kellő növekedését, a reáljö­vedelmek tartós emelkedését. A gazdasági folyamatok értékelése alapján megálla­pítottuk, hogy az élőmunká­val való hatékony gazdálko­dás problémáinak fő forrása nem a jövedelemszabályozási rendszer. Budapesten például létszámnövekedés nélkül je­lentősen emelkedett a ter­melékenység. Vidéken a fog­lalkoztatottság növelésének lehetőségeit használták ki el­sősorban, s a termelékenység kevésbé javult; pedig ugyan­az a jövedelemszabályozási rendszer érvényesül az egész ország területén. Ügy tűnik, az aktív, differenciált bér­politika eszközeivel a válla­latok 1968-ban nem éltek eléggé, pedig az a hatékony munkaerő-gazdálkodás egyik legfőbb ösztönzője. Az élő­munka gazdálkodásának ja­vítása, hatékonyságának nö­velése érdekében 1969-től néhány intézkedést teszünk. Például a népgazdaság egyes területein az egységestől el­térő bérszorzókat ,az általá­nos szabályoknak megfele­lően állapítjuk meg; meg­szüntetjük a bérszínvonal­növelést korlátozó 4 százalé­kos határt Az alapképzés szabályait úgy módosítjuk, hogy nagyobb lehetőséget adjon a rugalmasabb lét­szám- és bérgazdálkodásra. A dolgozókról való fokozott gondoskodás rendszert, ezen belül egyes magas kalóriájú és kisebb hamutartalmú szenek terme­lői árát mérsékeljük. A ha­zai termelésű brikett fo­gyaszói árát 20 százalékkal, a tűzifa fogyasztói árát 14 százalékkal csökkentjük 1969. január 15-ével. 1969 folya­mán sor kerül a fűtőolaj fo­gyasztói árának 30 százalé­kos mérséklésére, olyan idő­pontban, amikor az árcsök­kentés technikai és szerve­zeti feltételei megteremthe­tők lesznek. Az 1968. évi kedvező ta­pasztalatok alapján 1969-ben bővíteni kívánjuk az olyan termékek körét, amelynek áralakulását nem kötik ál­lami árszabályozó előírások. A forgalmiadó-módosítás szélesebb körben érinti a ruházati cikkeket és az ital­féleségeket. Egy-egy cikk­csoporton belül változni fog az egyes cikkek ára. Egyik termék ára csökken, míg a másik termék ára emelke­dik. Az intézkedésekre úgy kerül sor, hogy az egyes termékcsoportok fogyasztói árszínvonala változatlan ma­rad, sőt némileg csökken. A forgalmiadó-változások ha­tására tehát nem módosul­nak a különböző jövedelmi rétegek reáljövedelem ará­nyai. Továbbra is fenntart­juk az árakban megmutatko­zó társadalmi preferenciákat, pl. a gyermekruházati cik­kek alacsony árszintjét. A forgalmiadó-kulcsok és a fo­gyasztói árak megváltozására zömmel 1969. év folyamán kerül sor. A vállalatok hitel- és Tisztelt országgyűlés! A lakosság pénzbevételei jövőre kb. 9 százalékkal nő­nek. A jövő évben a létszám­növekedés lassúbbodásával és 2 százalékos reálbéremel­kedéssel számolunk, összes­ségükben a lakosság fogyasz­tásának 5—6 százalékos, a kiskereskedelmi forgalom 7— 8 százalékos növekedése vár­ható 1969-ben. Figyelembe véve azokat az intézkedéseket, amelyeket a párt és a kormány a lakos­ság életkörülményei rend­szeres javítása érdekében hozott, a költségvetés az elő­ző évinél több mint 2 mil­liárd forinttal nagyobb ösz­szeget irányoz elő az egész­ségügyi, a szociális és a kul­turális célokra. Az előterjesztett 1969. évi költségvetési előirányzatok­ból a társadalombiztosítás­ra 19 milliárd forint jut, ami az előző évit 7 százalék­kal meghaladja. A gyermekes anyákról va­ló fokozott gondoskodás jut kifejezésre abban, hogy ter­vezzük a gyermekgondozási segély időtartamának hat hónappal való meghosz­szabbítását és ezzel egyide­jűleg a segély igénybevéte­lére jogosultak körének ki­szélesítését. Az utóbbi évek­ben örvendetesen nő a gyermekek születési arány­száma. A gyermekgondozási segélyt az 1969. évben előre­láthatóan mintegy 120 ezren veszik igénybe, ezért e célra a költségvetés az előző évi­nél mintegy 440 millió fo­rinttal nagyobb összeget biztosít. Egészségügyi és szociális feladatokra csaknem 7.5 milliárd forint, az előző évi­nél 5 százalékkal nagyobb összeg fordítható. A növe­kedés nagyobb része a gyó­gyító-megelőző hálózat "to­vábbi kiszélesítését, a cse­csemő- és gyermekgyógyá­szat fejlesztését szolgálja. A költségvetési javaslat kulturális kiadásokra több mint 11,5 milliárd forintot irányoz elő, kereken 500 millió forinttal többet, mint az előző évben. Folytatha­tó az oktatási reform végre­hajtása, a népgazdaság táv­lati szakemberszükséglete­nek biztosítása és a külön­böző típusú intézmények fejlesztése. Fegyveres testületeink: néphadseregünk, határőrsé­günk, karhatalmunk és ren­dészeti szerveink fenntartá­sa és védelmi képességük fokozása szocialista vívmá­nyaink megőrzésének alap­vető feltétele A testületek 1969. évi kiadásai az összes kiadások 8 százalékat adjak. Ezek az előirányzatok lehe­tővé teszik a fegyveres erők technikai korszerűsítésének terveszerű megvalósítását és a követelményeknek megfe­lelő kiképzést. A tanácsi költségvetési szervek kiadásai a jövő év­ben 17,4 milliárd forinttal, 1970-ben 18 milliárd forint­tal szerepelnek. Ezt évente mintegy 1,5 milliárd forint­tal növeli a tanácsi vállala­tok kezelésében levő lakó­házak fenntartásához és fel­újításához adott állami tá­mogatás. A tanácsok az 1969—70. években előző évi pénzma­radványaikkal együtt éven­te több mint 10 milliárd fo­rint fejlesztési alappal szá­molhatnak. Ennek csaknem háromnegyedét nagyberuhá­sokra, lakásépítésre és kom­munális célokra fordítják. Bejelenthetem, hogy a ta­nácsi vállalatok és a szövet­kezetek 1969-től befizetett építés-szerelési adója teljes mértékben a tanácsi költ­ségvetéseket illeti majd meg. amely a most beter­jesztendő költségvetésen felül mintegy 200—250 mil­lió forint értékű további pénzügyi forrást jelent szá­mukra. Bizakodva tekinthetünk a jövő elé A reform első évének gaz­dasági eredményei meggyő­zően bizonyítják, hogy he­lyes gazdaságpolitikát foly­tatunk, hogy gazdálkodási módszereink alkalmazkod­nak a magyar népgazdaság helyzetéhez. Ügy érezhetjük, hogy eredményesen kap­csoljuk egybe szocialista társadalmi céljainkat és gazdasági építőmunkánkat. Társadalompolitikai törek­véseink a dolgozók élet­színvonalának tartós, foko­zatos emelését, a népgazda­ság és az egyén számára egyaránt hasznos munka megbecsülését, az ifjúság jövőjének biztosítását szol­gálják. A forradalmi munkás- pa­raszt kormány nevében ké­lem a tisztelt országgyűlést, hogy a/ 1969, évi állami költségvetést fogadja el. CSÜTÖRTÖK, 1968. DECEMBER 19. DÉL-MAGYARORSZAG 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom