Délmagyarország, 1968. november (58. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-24 / 276. szám

Hevesi Gyula beszéde a KB ülésén Kitüntetések a jubileum alkalmából Tisztelt Központi Bizott­ság! Kedves Elvtársak, Elv­társnők! Mély megilletődéssel élek azzal a számomra rendkívül megtisztelő lehetőséggel, hogy néhány gondolattal visszaemlékezéssel magam is hozzájárulhatok pártunk fél évszázad előtti megalakításá­nak, a hozzáfűződő harcok­nak méltó megünnepléséhez. 1917 decemberében, még a Nagy Októberi Szocialista Forradalom közvetlen ha­tásának lázában, néhányan azok közül, akik már régeb­ben megkísérelték a háború­val szembeni ellenállás kü­lönböző formáit, úgy véltük, most már nem szorítkozha­tunk csupán szóbeli agitáció­ra, röpiratok terjesztésére, plakátok éjszakai klragasz­tasára, hanem szükség len­ne egy elméleti folyóiratra ls, amely elősegítené a moz­galomban felmerülő problé­máink tisztázását és egyben ki is szélesíthetné kezdemé­nyezéseink hatósugarát. Az „1917" című lap kiadását terveztük, de az akkori kö­rülmények között nem jut­hattunk tovább az előfizető­ket gyűjtő program sokszo­rosításánál. Csak egy évvel később, az őszirózsás forra­dalom után adhattuk ki a la­pot. „Internationale" cím­mel. „19171 Ez a szám az orosz forradalom történelmi dá­tuma, az emberiség legna­gyobb gondolata. Ebből a gondolatból sarjad és ebbe a gondolatba olvad be lapunk programja. Mindent le aka­runk rombolni, ami a tudo­mányban és az Irodalomban útjában áll 1917 gondolatá­nak. Fejlesztjük, kiszélesít­jük, tovább építjük 1917 megkezdett művét — akik nem törődünk vele, hogy hol leszünk, és mi lesz ve­lünk a házíödés nagy ünne­pén." Könnyek fojtogatták tor­kát, amikor így folytatta: — És most — fél évszá­zad viharai, harcai és mun­kál után — mégis itt lehe­tek önökkel, ezen a nagy ünnepen. (Taps.) Es itt van a „ház" is; a felszabadult, a szocialista Magyarország nagyszerű építménye. Szilárd alapzatot építettünk ki az akkor lerakott alapkő kö­rül és biztonságos a tető is felettünk, amelyet a legutób­bi 12 évben ellenállóvá, ta­lán eléggé „vízhatlanná" is tettünk az időnként ránk zúdított ellenséges burzsoá ideológiai záporok ellen. (Taps.) Tudjuk, minden te­rületen kell még dolgoz­nunk, és dolgozunk is, hogy lakalyosabbá tegyük házun­kat, könnyebbé és boldogab­bá lakóinak életét. Ügy gondolom, nemcsak a magam, hanem itt jelenle­vő — sajnos már kis szá­mú — „kortársam" nevében is beszélek, amikor meg­köszönöm azt a mélységes megbecsülést, amely a ve­teránok iránt megnyilvá­nul. (Taps.) Kedves Elvtársak! Szeret­nék még röviden szólni ar­ról, hogyan kapcsolódott partunk akkori harca és ké­sőbb szocialista építő mun­kája Szovjet-Oroszországhoz, a szovjet néphez. Harcunkat az Októberi Szocialista For­radalom közvetlen szülötté­nek tekintettük; a forrada­lom győzelmét, a szocializ­mus történelmi megalapozá­sát hazánkban nem tudtuk elképzelni a szovjet néphez fűződő testvéri egység és barátság nélkül. Lenin, a Kommunista Párt és a szov­jet nép együttérzése, tőle telhető támogatása volt ak­kor harcaink egyik legna­gyobb erőforrása. Sajnos, a belső ellenforradalmárokkal és a 14 ország imperialista intervenciójával életre-halál­ra küzdő szovjet népnek ak­kor még nem lehetett olyan ereje, hogy fegyverrel is se­gítsen a ránk támadó óriási kapitalista túlerő elleni har­cunkban. Kedves Elvtársak, Elv­társnők! Minket, 19-eseket, pár­tunk megalakulásának és akkori harcainak közvetlen résztvevőit büszkeséggel és megelégedéssel tölt el, hogy pártunk a szocialista építés­ben, a népgazdaság és a kulturális élet számos terü­letén jó néhány egykori cél­kitűzésünket valósította meg teljes sikerrel, örülnénk, ha erőnkhöz mérten tudnánk e munkában még segíteni. De még inkább örülnénk, ha a most felnövekvő ifjú nemze­dék is találna a mi akkori kezdeményezéseinkben, reá váró, jövőbeli nagyszerű fel­adataihoz hasznos tanulsá­gokat. Befejezésül engedjék meg tisztelt elvtársak, hogy pár­tunk minden tagjának, dol­gozó népünknek további nagy sikereket kívánjak szo­cialista hazánk építésében. (Hosszan tartó nagy taps) Puskás Mátyás felszólalása Nagy üröm és megtisztel­tetés .szamunkra — kezdte üdvözlő szavait Puskás Má­tyás —. hogy a Kommunis­ták Magyarofszágl Pártja megalakulásának 50. évfor­dulóján a Kommunista Ifjú­sági Szövetség és a Magyar Üttörő Szövetség nevében köszönthetjük önöket. Nekem, a Ganz-MÁVAG­gvari munkásfiatalnak, meg­ható érzés, hogy Itt lehetek. Őszinte csodálattal és elis­meréssel adózunk mindazok­nak, akik az elnyomatás éveiben vállalták a harcot a kommunizmus eszméjéért és küzdöttek a dolgozók élet­körülményeinek megjavítá­sáért. A KMP megalakulá­sát, a fél évszázados küzde­lem történetét könyvekből, filmekből, elbeszélésekből is­mertük meg. Én még csak néhány hónapja vagyok párttag, a szocialista rend­szerben nőttem fel, az if­júsági szövetség nevelt. Is­merem korosztályunkat. Ha vugyainkra, törekvéseinkre gondolok, ha azt kutatom, hogy mit akarunk, milyen érzések hatnak át bennünket, azt mondhatom, hogv a mi céljainkat is a párt fejezi ki, a mi törekvéseink is a párt programjával együtt való­sulnak meg — mondatta, majd szólt a felszabadulás után felnőtt fiatalokról. — A mi korosztályunk, a KISZ-es korosztály sokféle tulajdonsággal rendelkezik. Egyikünk túlságosan lelkes, de kevésbé kitartó; mási­kunk többet követel, mint amit most biztosítani le­het; sokszor nem vagyunk mértéktartóak, szertelenke­dür.k. Meggyőződéssel val­lom azonban, hogy ha a fia­talok bizalmat éreznek, ha kézzelfogható és értelmes cé­lokért kell dolgoznunk, ak­kor minden nehézség leküz­désére vállalkozunk. Az osz­talyüntudatot, az elvhűséget mi az idősebbektől, önök­től, kommunistáktól tanul­juk — mondotta többek kö­zött. — Mi. mai fiatalok, KISZ­isták úgy akarjuk köszön­teni az elmúlt 50 eszténdő eredményeit, úgy akarjuk ki­fejezni elismerésünket, 'hogy feladatainkat tudatosan vál­laljuk és becsületesen telje­sítjük. — Pártunk, népünk szá­mithat a mi nemzedékünk­re, a mai fiatalokra. Büsz­kén vállaljuk az örökséget és teljesítjük kötelességünket. Szeretnénk olyan felelősség­gél véfjezríi munkánkat, mint önök tették. Olyan követke­zetesek akarunk leríni a harcban, a küzdelemben, mint önök. — A mi korosztályunknak még tettekkel kell bizonyí­tania. Ügy akarunk dolgozni, hogy az utánunk jövők olyan szeretettel és tisztelettel gondoljanak majd miránk is, ahogy mi köszöntjük most önöket — mondotta, s beszédét a fél évszázados ju­bileumát ünneplő párt élte­tésével fejezte be. A Kommunisták Magyar­országi Pártja megalakulá­sának 50. évfordulója alkal­mából szombaton délelőtt a Parlamentben Losonczi Pál., a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke kitüntetése­ket nyújtott át. A kitüntetések átadásánál jelen volt Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Fock Jenő, á Minisztertanács elnöke, Biszku Béla, a Köz­ponti Bizottság titkára. az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai és Cseterki La­jos, 'az Elnöki Tanács titká­ra. Losonczi Pál a kitünteté­sek átadásakor mondott be­szédében a többi között hangsúlyozta: — A párt megalakulása óta eltelt fél évszázad örök­re bevésődött a magyar nép történetébe. A kommunis­ták vérhullása, bátor harca olyan magvetés volt, amely maradandó és értékes gyü­mölcsöt érlelt, a párt útja, az egész ország útja, a párt harca a munkásosztály har­ca, a párt győzelme a nép­hatalom, a szocialista nem­zet győzelme lett. Dicsősé­ges, de ugyanakkor / mere­dek és göröngyös volt a párt útja a győzelemig, ön­tudatra ébresztette a mun­kásosztályt. feltárta törté­nelmi hivatását, tudatossá formálta az ösztönös mozgal­mat. Bátorította, szervezte, vezette a munkásosztályt és a legszélesebb elnyomott tö­megek politikai harcát egy jobb világ, a szocializmus felé. — A hosszú úton szembe kellett néznie átmeneti ve­reségekkel és kudarcokkal, tagjainak, vezetőinek pedig — mint önök közül is so­kaknak — a bitófával, bör­tönnel és üldöztetéssel. Pró­bára tették tévedések, oly­kor saját vezetőinek hibái. De a magyar kommunisták a legreménytelenebbnek lát­szó helyzetben tudták és messzehangzóan hirdették, hogy a párt eszméi valóság­gá válnak. S ez ma már történelmi igazság. A párt A jubileum alkalmából kitüntetettek egy csoportja, jobbról Kun Béláné sohasem felejtette el, hogy a forradalom szülötte. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom adta annak idején az első példát és bátorítást. — A magyar kommunis­ták az 50 esztendő alatt so­hasem tértek le az interna­cionalizmus útjáról. Ma ls a Szovjetunió, a szocialista vi­lágrendszer, a kommunista világmozgalom testvéri kö­zösségéhez tartozunk. A párt mindvégig hűséges maradt eszméihez, a szocializmus, a kommunizmus diadalmas eL méletéhez, a marxizmus—le­ninizmushoz. Kiapadhatatlan erőforrása volt és marad a pártnak harcaiban és a győ­zelem kivívásában, hogy egy a munkásosztállyal, a dolgo­zó néppel. A pártnak soha­sem volt, nem is lehetett külön ügye. külön törekvése. A továbbiakban Losonczi Pál rámutatott, hogy a párt nemcsak a széles tömegek egyetértését vívta ki, ha­nem megnyerte együttérzé­sét. erkölcsi támogatását is. Az ország lakosságának dön­tő többsége tiszteli és szere­ti a pártot f — Népünk bízik a párt­ban, egyéni sorsát összeköti az általa vezetett társadalmi és gazdasági építőmunkával.' A nép szeretete és bizalma hatalmas, legyőzhetetlen erő; bizton támaszkodhatunk rá; A párt maga mellett tudhat­ja a munkásosztályt, az egy­séges osztállyá fejlődő pa­rasztságot. az értelmiséget,' társadalmunk minden szö­vetséges rétegét — mondotta befejezésül az Elnöki Tanács elnöke. Koszorúzási ünnepségek, megemlékezések A párt megalakulásának 50. évfordulóját ünnepelve szombaton főváros szerte ínegkoszoi úzták azokat az emléktáblákat, amelyek a párt születése óta eltelt öt évtized fontosabb eseményeit jelölik, vagy a mozgalom ki­magasló vezetődnek emlékét őrzik. ( Bolgár Elekről, a kommu­nista jogtudósról és törté­nészről nevelték el a Köny­nyűipari Minisztérium előtti teret. Vágó Bélának, a párt első Központi Bizottsága tag­jának, a Magyar Tanácsköz­társaság belügyi néDblztosá­nak állítottak emléktáblát a XIII. kerületi volt Lomb ut­cában. amelv e naolól kezd­ve Vágó Béla nevét viseli. Virácral borították a Már­tírok útján a volt katonai börtönben szenvedett már­tírok emléktáb'áiát. Kegye'e­tes ünnepség volt Rózsa Fe­rencnek a Mártírok útján. Martos Flórának a Mecset utcában, Korvin Ottónak a Veronika utcában. Ságvári Endrének a Budakeszi úton és Frankéi Leónak a Lajos VASÁRNAP, 1968. NOVEMBER 24. utcában elhelyezett emlék­táblájánál, ahová a fiatalok vitték el koszorúikat, csok­raikat. A vidéken rendezett ün­nepségek során szombaton úttörő otthont avattak Dom­bóvárott. A helyi ének- és zenetagozatú általános iskola úttörőcsapatának tagjai az 50. évfordulóra tett felaján­lásként szüleik segítségével és 600 óra társadalmi mun­kával egy romos házat épí­tettek át erre a célra. A csa­patotthont avató ünnepségen szovjet pionírok is részt vettek. * , Az évforduló tiszteletére szocialista szerződést kötöt­tek a szombathelyt mezőgaz­dasági gépgyár fiataljai és a helybeli Üttörő utcai álta­lános iskola diákjai. Az együttműködés első lépése­ként a KISZ-esek és az úttö­rők az iskola udvarán rózsa­tövekkel beültetett emlék­ligetet létesítettek a párt jubileuma tiszteletére. * A miskolci nehézipari mű­szaki egyetemen a jubileum alkalmából emlékkiállítás nyílt, ugyancsak emlékkiállí­tás nyílt a miskolci Hermán Ottó múzeumban is. Az évforduló alkalmából magyar fényképkiállítás nyílt Phenjanban. A megnyi­tón részt vettek a koreai kulturális élet vezető sze­mélyiségei, a Phenjanban akkreditált diplomaták, va­lamint Kádas István nagy­követtel az. élen, phenjani nagykövetségünk munkatár­sai. * Roska István, hazánk szó­fiai nagykövete pénteken koktélt adott a Kommunis­ták Magyarországi Pártja megalakulásának 50. évfor­dulója alkalmából. A meleg hangulatú fogadáson megje­lent Todor Pavlov, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, Venelin Kocev, a BKP Központi Bi­zottságának titkára és sok más személyiség. Pénteken délután a Szó­fiai Magyar Intézetben meg­nyílt az évforduló alkalmá­ból rendezett kiállítás. A megnvitó ünnepségen a szó­liai közélet sok Ismert kép­viselője vett részt. Pénteken este az egyetemisták házá­ban a Bolgár Kommunista Párt Szófia megyei pártbi­zottsága. szófiai városi párt­bizottsága és a Bolgár Párt­történeti Intézet ünnepi gyűlést rendezett A Központi Bizottság fogadása a Parlamentben A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 50. évfordulója alkalmából szombaton este fogadást adott a Parlamentben. A fogadáson megjelent Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkára, s ott voltak az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai és póttagjai, valamint a Köz­ponti Bizottság ünnepi ülésének résztvevői. (MTI) Jubileumi ülést tartott a megyei BM-szervek pártbizottsága A KMP megalakulásának 50. évfordulója alkalmából tegnap délelőtt ülést tartott Szegeden a Csongrád megyei BM-szervek pártbizottsága. Csele György elvtárs, tűz­oltó-alezredes, a párt-végre­hajtóbizottság tagja mondott elnöki megnyitót és köszön­tötte az ünnepség részvevőit, közöttük dr. Antalffy György elvtársat, a Csongrád megyei párt-végrehajtóbizottság tag­ját. Hazánk történelmének nagy eseményéről, a párt megalakulásának jelentősé­géről dr. Oskó Lajos elvtárs, rendőr-alezredes, a pártbi­zottság titkára beszélt. Fel­szólalt a jubileumi ülésen Gazi Mátyás elvtárs, nyugal­mazott rendőr-alhadnagy, a munkásmozgalom veteránja is. A BM-szervek kiszistái nevében Földvári László elv­társ, rendőr-alhadnagy kö­szöntötte az ünnepi ülés részvevőit. A tanuló ifjúság üdvözletét a szegedi Petőfi telepi 1. sz. általános iskola Mikes Kelemenről elnevezett úttörő csapatának küldöttsé­ge adta át. » 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom