Délmagyarország, 1968. november (58. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-16 / 269. szám

Meghalt Gazdapusztai Gyula Dr. Gazdapusztai Gyula kandidátus, a József Attila Tudományegyetem ókortör­téneti és régészeti tanszéké­nek tanszékvezető docense november 14-én, életének 37. évében tragikus hirtelen­séggel elhunyt. Dr. Gazdapusztai Gyula 1931. november 15-én szü­letett Makón. ösrégész­múzeológus diplomáját 1954-ben szerezte meg az ELTE bölcsészkarán. 1955 és 1958 között a vásárhelyi Tornyai múzeumban dolgo­zott. 1958-tól 1962-ig a le­ningrádi Ermitage-ban volt aspiráns és 1962-ben nyerte el a történettudományok (régészet) kandidátusa foko­zatot. 1962 júniusától szep­temberéig a debreceni Déri múzeum tudományos fő­munkatársa volt. A magyar régészet, a tu­dományszak lelkes és ava­tott müvelőjet vesztette el halálával. Dr. Gazdapusztai Gyulát a József Attila Tudomány­egyetem saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek. „ Paprika mérleg1* Negyvenmázsás az átlagtermés A Szegedi Paprikafeldol­gozó Vállalat termeltetési osztályán elkészült a végső összesítés az idei termésről, amely 3 ezer 314 vagon, s a holdankintí átlaghozam csak­nem negyven mázsa. Ilyen jó termésre a nyáron, az első szedések idején gondolni sem mertek a szakemberek. A gazdaságok eredményesen vették fel a harcot az aszály­lyal, s mintegy háromezer holdon öntözték az ültetvé­nyeket A tájkörzet termelési „győztese" a kiskundorozs­mai József Attila Tsz. ahol kétszáz holdnyi területről átlagosan hetvenöt mázsa paprika került le. Az ország együk legnagyobb paprikás gazdaságában, a szeged-mi­hályteleki Űj Élet Tsz-ben pedig meghaladja a hatvan mázsát a termelési ered­mény. A betakarítás utolsó sza­kaszában lehullott óriási mennyiségű csapadék nagy feladat elé állította a feldol­gozó vállalatot. Négy község­ben: Ullésen, Röszkén, Szó­regen és Mórahalmán is dol­goznak a szárító üzemek fo­gadva a környék termését. Ezzel tehermentesítik a sze­gedi vállalatot, s egyben fu­varköltséget takarítanak meg, mert a paprika víztar­talmának elpárologtatása után negyedére-ötödére csökken a nyersáru súlya. Ugyancsak végez paprikaszá­rítást az idén a Békéscsabai Konzervgyár és a Herbária Vállalat ottani telepe, vala­mint a Hódmezővásárhelyi és a Gorzsai Állami Gazdaság takarmányszárító üzeme. Készül a görgőseke A csataszögi Tisza menti Szebb Élet Tsz berendezkedett Szabó István világviszonylat­ban is jelentős találmá­nyának, a görgősekének sorozatgyártására. Mint­egy kétmillió forintos beruházással korszerű gépüzemet építettek, ahol a legkényesebb igényeknek is megfele­lően, Ipari formaterve­zés alapján gyártják a görgősekét. Megváltozik a postások egyenruhája „ROHANUNK A FORRADALOMBA.;.' l A A köztársaság kikiáltása A postások szakszervezeté­nek kongresszusa a dolgozók kívánságának megfelelőn ha­tározott a postások egyenru­házatának módosításáról. A szakszervezet javaslatára a postavezérigazgatóság a Sze­gedi Ruhagyárban 20 nyári és 20 téli, férfi és női ruha­modellt készíttetett. Ezeket valamennyi postaigazgatósá­gon bemutatják, meghallgat­ják, figyelembeveszik a dol­gozók véleményét, s a leg­jobban tetsző modelleket véglegesítik a postások új egyenruhájaként. A kivá­lasztott új postás-öltözékek gyártása jövőre kezdődik. A postások egyenruháján 45 év után változtatnak, a jelenle­git még 1923-ban rendszere­sítették. (MTI) Lecke az olvasóktól Dél-Magyar-estek a szegedi járásban Sok az adósságunk... Akármerre megyünk olvasói ankétra a járásban, minde­nütt kérések özönével talál­juk szembe magunkat: több oldalt, a városi események mellett több falusi hírt és ri­portot, többet a községek la­kóinak gondjairól! Rendkívül érdekesek, Iz­galmasak ezek a találkozá­sok. Deszken: — Semmi módon ne csökkentsék a külpolitikai anyagok terjedelmét a Dél­Magyarországban! — mondta egyik olvasónk. Legtöbb em­bernek a Dél-Magyarország az egyetlen írott napi hírfor­rása, így minden információt ettől az újságtól vár. — Jó lenne vasárnaponként egy olyan oldal az újságban, amely a járás életéről szól: izgalmas riportokkal, glosz szákkal, sok helyi hírrel! — Értesítjük vevőinket, hogy a műtrágya és növényvédőszer raktárainkban 1968. NOVEMBER 18—30-IG leltározást tartunk Szegedi raktárunkban: november 18-tól 23-ig, Hódmezővásárhelyi raktárunkban: november 25-től 30-ig. A leltározás alatt az árukiadás szünetel, de a forgalomból kivont növényvédő­szereket a leltározás ideje alatt is visz­sza vesszük. Csongrád megyei AGROKER Vállalat hangzott a másik kérés. — A tiszántúli részekre is gyak­rabban járjanak a Dél-Ma­gyarország munkatársai! — így egy harmadik felszólaló. — Csak nem félnek a sártól? Vagy a homoki bor miatt... ? — tette hozzá tréfásan. Üllésen: — Magunk ls se­gítenénk tudósítói munkával, hogy gyorsan, frissen értesül­jön a szerkesztőség a falu életének eseményeiről — hangzott egy praktikus íöl­a.iánlás. S meg is egyeztünk mindjárt. — Miért nem figyel fel az újság jobban a falu kulturális életére és ifjúságá­nak gondjaira? — kérdezték ugyanitt. Forráskúton: — Még egy járási oldalt! — itt is ez a vé­lemény. A heti egy kevés. — Érdeklődéssel fogadnának a községekben egy olyan kis is­meretterjesztő kiállítást, amely bemutatná a lapkészí­tés anyagait, technikai folya­matát. Megegyeztünk, hogy ha már ott született a gon­dolat, januárban ott mutat­juk be először. — Űgv van az újság szerkesztősége is, mint a háziasszony: vasár­napra jobbat főz? — kérdez­ték, s joggal..— Több ember véleményét gyűjtse össze az újságíró, ne csak a hivatalos emberekét! — Korszerűtlen ma már arról írni, hogy „sze­dik a paprikát" vagy „har­madszor kapálják a kukori­cát!" — mondta egy paraszt­ember, hiszen falun azt job­ban tudják. Csengelén: — Nem baj, hu -sak egy hír, egy kis cik­kecske van is a falunkról, csak gyakrabban legyen! — ez a csengelei vélemény sum­mája. — Nehéz itt a kézbesí­tés. hiszen alig van belterü­let. Jó időben még csak be lehet járni a területet, de ha leesik a hó ... — panaszolják a kézbesítők. Ankétsorozatunkat a jövő héten Tiszaszigeten (kedden délután 5 órakor), Kübekhá­zan (kedden délután 6 óra­kor), Rúzsán (szerdán délután 3 órakor) folytatjuk. Min­den olvasónkat szívesen vá­runk. Végül tartozunk annak megmagyarázásával: mi bá­torított föl úgy bennünket, hogy kiteregessük a föladott leckét? Egyedül az, hogy egyetértünk vele, s készek vagyunk még inkább olvasó­ink kívánságai szerint írni és szerkeszteni a Dél-Magyaror­szágot. A magyarországi októberi polgári demokratikus forra­dalom győzelme után a mun­kásság tömegei és a dolgo­zók széles rétegei is azt vár­ták, hogy az új kormány proklamálja a köztársaságot. A Nemzeti Tanács vezetői azonban ragaszkodtak a „törvényességhez". Október 31-én Károlyi Mihályt IV. Károly király nevezte ki mi­niszterelnökké, a kormány tagjai József főherceg kezé­be tették le az esküt, és az első Minisztertanács a ki­rályság további fenntartása mellett foglalt állást. A Mi­nisztertanácson Károlyi hangsúlyozta: „Őfelsége szá­mára kijelentjük, hogy Őfel­sége nekünk királyunk". A Szociáldemokrata Párt veze­tői elvileg a köztársaság mellett voltak, de nem kö­vetelték ennek gyors meg­valósulásét. A néptömegek­nek azonban elég volt a Habsburg-uralomból, köztár­saságot akartak. • 1918. november l-én a bal­oldali szocialisták vezette Gyárközi Bizottság tüntetés­re hívta a munkásokat a köztársaság kiharcolásáért. A nagygyűlést a Tisza Kálmán téren (ma Köztársaság tér) tartották meg. A nagygyűlésen részt vett gyárak és üzemek munkásai­nak és tisztviselőinek nevé­ben határozati javaslatot fo­gadtak el. Ebben a gyűlés „a leghatározottabban tiltakozik az ellen, hogy a Nemzeti Tanács kebeléből megalakult kormány a királynak tett hűségeskü alapján kezdje meg működését..., a mun­kásság a legnagyobb megüt­közéssel látja, hogy akkor, amidőn Magyarország egész népe, munkások, katonák és dolgozó polgárok egyhangú­lag a köztársasági államfor­mát követelik, amidőn en­nek megvalósítását semmi­féle hatalom megakadályoz­ni nem tudná, a Nemzeti Tanács még habozik és még mindig élő és létező hata­lomnak tekinti a királyt". A kormánnyal és a Szo­ciáldemokrata Párt vezetői­vel elégedetlen tömeg a tér­ről a Népszava elé vonult és itt nagyarányú tüntetéstren­dezett. A zúgó-zajongó tö­meghez Garbai Sándor kí­vánt szólni, de legalább húsz percig erre képtelen volt, olyan elkeseredett kifakadá­sokkal fogadták. A munkás­ság késő éjjelig körülzárta a Népszava épületét és tün­tetett minduddig, míg az SZDP vezetői meg nem ígér­ték, hogy visszavonják a ki­rálynak tett esküt és elis­merik a köztársaság kikiál­tásának azonnaü szükséges­ségét. A kormány is meghátrálni kényszerült és kérte a ki­rályt, hogy mentse fel az es­kü alól és ígéretet tett, hogy az államforma kérdésében a hat héten belül összehívandó alkotmányozó gyűlés dönt. A néptömegeket azonban ez sem elégítette ki. A tünte­tések tovább folytak. A kö­vetelések között mind na­gyobb számban hangzott el az a határozott kívánság, hogy a köztársaság ne pol­gári, hanem szocialista jel­legű legyen. Közben Németországban is megbukott a császárság. A forradalom következtében november 9-én II. Vilmos német császár lemondott. Károly is lemondott az oszt­rák császári trónjáról, amely­ről mar úgy is letaszították. Az erőteljes tömegnyomás hatására az Országos Nem­zeti Tanács elállt előző ál­láspontjától és felhívással fordult az ország összes Nemzeti Tanácsához, hogy azonnal döntsenek arról, hogy csatlakoznak-e az Or­szágos Nemzeti Tanács azon döntéséhez, hogy Magyaror­szág államformája köztársa­ság legyen. A Nemzeti Ta­nácsok határozatokban is ál­lást foglaltak a köztársaság azonnali kikiáltása mellett. A magyar főrendiház el­nöke, báró Wlasslch Gyula pedig a kormány tudtával felkereste Habsburg Károlyt, aki nyilatkozatot írt alá, amelyben lemond „minden részvételről az államügyek vitelében" és eleve elismer­te a döntést, mellyel „Ma­gyarország jövendő állam­formáját megállapítja". Te­hát nem a trónról mondott le, később meg is kísérelte visszaszerezni. * A köztársaság kihirdetése november 16-án százezrek jelenlétében az Országház előtti téren ünnepélyesen történt. A kormány az al­kotmányozó gyűlés bevárása nélkül erre a napra össze­hívta az úgynevezett Nagy Nemzeti Tanácsot, amely „néphatározatban" kimond­ta: „Magyarország minden más országtól független és Didergés - mások makacsságából A mintegy hatszáz tagot számláló Vakok és Csökkent Látóképességűek Szövetségé­nek megyei szervezete — a Royal szálló átalakítási munkái miatt — új helyi­ségbe költözött Szegeden. A Bocskay utca 11. számú ház alagsori részén klubjuk és irodájuk van. Itt jönnek össze egymásközti szórako­zásra, ügyes-bajos dolgaik intézésére a többnyire idős, más betegségekkel is terhelt emberek. A fűtést — érthetetlen módon — a mai napig is akadályozza néhány ember makacssága. Ott állnak a fűtésre alkalmas, csupán a begyújtásra váró, gáztüzelé­sű cserépkályhák — a he­lyiségek mégis hidegek. Az alagsori helyiségek fölött ugyanis még két emelet van s az itt lakók közül két fó­bérló nem engedi be la írá­sa ba az ingatlankezelő vál­lalat dolgozoit, hogy a túz­rendészeti hatóság altal el- szenvedjen, s ne tudja ér­rendelt kéményfalazást el- vényesíteni jogait? ^ ^ végezzék. A megállapítás szerint erre akkor is szük­ság van, ha nem gázzal fű­tenek az alagsorban, mert a külön álló kémények között átszivárog a füst. A tanács több szerve — maga a m. j. városi tanács vb elnöke is — kötelezte az érintett lakókat, hogy — az egyébként nem sok zavart okozó munkálatok elvégzését ne akadályozzák. Azok en­nek ellenére „elzárkóznak", s hónapok óta nem teszik lehetővé a vakok szövetsége helyiségeinek fűtését. Már bíróság előtt van az ügy, a tél is beköszöntött — a hu­zavona mégis tovább tart Vajon lehetséges-e, hogy egy társadalmi szervezet, egy-két akaratoskodó sze­szélyéből, a törvényes intéz­kedesek ellenere is hátrányt önálló népköztársaság". Te­hát népköztársaság! Az, hogy a Nemzeti Tanács népköz­társaságot és nem egysze­rűen köztársaságot prokla­mált, hogy a kormányt nép­kormánynak nevezte, sajáto­san tükrözte a néptömegek­nek az állami politika irá­nyításában való növekvő részvételét. Az ülés alatt, a Parla­ment előtt kétszázezer em­ber tüntetett a köztársaság mellett A munkások kora reggel gyülekeztek a gyárak előtt és zenével, énekelve, nemzetiszínű és vörös lobo­góval vonultak a Parlament elé. A táblákon „Éljen a Magyar Szocialista Köztár­saság!" feliratok is látszot­tak. Amikor Bokányi Dezső déli 12 órakor az Országház egyik erkélyéről bejelentette, hogy Magyarország köztár­saság lett: „Mennydörgés­szerű éljenorkán követi eze­ket a szavakat. Egy ezred­évi szenvedést akart elte­metni e mennydörgéssel a magyar nép 1918. november 16-án" — írta a Népszava. Ugyanakkor, ha még erőt­lenül is, de újra és újra fel­hangzik: „Szocialista köztár­saságot akarunk!" Majd re­pülőgép jelenik meg a tér fölött és röpiratfelhő hull a tömeg közé. A röpiratban a forradalmi szocialisták a kor­mány által is eltitkolt Le­nin és Szverdlov november 3-i táviratát ismertették. Le­nin és Szverdlov arra buzdí­tották a magyar proletariá­tust, hogy ne álljon meg fél­úton, hanem csatlakozzék a nemzetközi proletariátus vi­lágforradalmi mozgalmához. Kifejezték azt a reményü­ket, hogy rövidesen „kikiált­ják a szocialista köztársasá­got és létrehozzák a mun­kás- és katonaküldöttek ta­nácsait". November 16-án délelőtt 11 órakor, amikor a buda­pesti Nagy Nemzeti Tanács proklamálta a népköztársa­ságot, Szegeden ls megszűnt a munka, a műhelyekben megálltak a gépek, a hiva­talok kiürültek, megkondult a városháza nagy harangja, amely fél óra hosszat csengő szóval hirdette az új Ma­gyarország megszületését Két helyen ls nagy népgyű­lést tartottak és a tömegek „a városháza előtt elhaladva szinte áhítattal tekintettek a vörös lobogóra, amelyet er­re az ünnepélyes alkalomra kitűztek a toronyba." (Dél­magyarország, 1918. novem­ber 17.) A munkások, a dolgozók egységes akarata és kiállása győzött a köztársaság kér­désében. A harc azonban ez­zel nem fejezödött be, ha­nem tovább folyt, újult erő­vel most már a szocialista köztársaság megvalósításáért. Dr. CSÉPANYI DEZSŐ Tisza táj-ma tinó a fővárosban A Hazafias Népfront bu­dapesti I. kerületi bizottsá­gának Bem rakparti helyisé­gében mutatkozik be hol­nap, vasárnap délelőtt a Tiszatáj szerzői gárdája: Andrássy Lajos főszerkesztő, Lődi Ferenc, Papp Lajos, Simái Mihály és Veress Miklós költök, valamint Dér Endre, B. Fenákel Judit, Mocsár Gábor és Tóth Béla prózaírók. Megnyitót mond dr. Lókös Zoltán, a Magyar Hírlap főszerkesztő helyette­se. Közreműködik Jancsó Adrienne, Dómján Edit. Kalló Flórián, Móni Ottó előadóművészek, valamint a Szegedi Dzsessztrló: dr. Hu­lin István, Nyitray Endre, Szeles András. Ebből az alkalomból ren­dezik meg a népfrontbizott­súg helyiségében Cs. Pataj Mihály szegedi festőművész tárlatát, melyet Dér Endre József Attila-díjas író nyit meg. SZOMBAT, 1968. NOVEMBER 16. DEL-MAGYARORSZÁG

Next

/
Oldalképek
Tartalom