Délmagyarország, 1968. november (58. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-02 / 258. szám

Utazások a Szovjetunióba Az MSZBT, az INTURIST és az IBUSZ pénteken az újságiróklubban sajtótájékoztatót tartott a magyar—szovjet idegenforgalom alakulásáról. Dr. Eperjesi László, az IBUSZ vezérigazgató-helyettese elmondotta, hogy évente több mint 200 000 turista utazik a Szovjetunióból hozzánk. illetve Magyarországról a Szovjetunióba. Az idegenforgalmi kapcsolatok szélesedése nemcsak az IBUSZ szervezőmunkáját dicséri, rendkívül nagy segítséget jelent a Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a Szovjet— Magyar Baráti Társaság tevékenysége is. November 7re három különvonatot indítanak, kettőt Moszkvába, egyet Leningrádba. Különvonat indul szilveszterkor is Moszkvába. 1969-re igen változatos programot dolgozott ki az IBUSZ. A többi között különvonaton utaznak a magyar turisták a május 1-i ünnepségekre és a leningrádi „fehér éjszakák" ünnepségsorozatra. 1969 három nyári hónapjában 124 alkalommal viszi repülőgép az IBUSZ utasokat a Szovjetunióba. A. Nemzer, a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Idegenforgalmi Hivatal magyarországi képviselője bejelentette, hogy a képviselet ez év októberében megkezdte tevékenységét Magyarországon. Közölte, hogy a Szovjetunióban jelentős mértékben fejlesztik a szálloda-, étterem-, motel-, kemping-, stb hálózatot. Gazdag programot kínál az INTURIST a magyar vendé, geknek is. A Szovjetunióba látogató túristák több mint százféle társasutazás között választhatnak. Napirenden megye közoktatási népművelési helyzete Ölést tartott a megyei tanács A Csongrád megyei tanács tegnapi ülésén nagy érdeklődés kísérte a végrehajtó bizottság A megye közoktatási és népművelési helyzete, annak összhangja a társadalmi, gazdasági fejlődéssel és igényekkel című beszámolóját, amelyet Hantos Mihály vb-elnökhelyettes terjesztett elő. A beszámolót a széles körű vitában elhangzott számos vélemény és javaslat egészítette ki. Ezt követően — több napirendi témának később megtartandó rendkívüli tanácsülésre utalása után — a megyei tanács és végrehajtó bizottsága 1969. első félévi munkatervét és második félévi munkaprogramját terjesztette elő dr. Bozó Sándor vb-titkár. Az előterjesztést kiegészítésekkel jóváhagyta a tanács. iődését, a különböző intézmények tartalmi, szervezeti és gazdasági együttműködését. Például a megye középiskolái irányítás, vagy felügyelet szempontjából nem tartoznak az érintett városok hatáskörébe, így ezeknek tanácsai az országos főhatóságok intézkedéseiről, terveiről nem tudnak. Arra is van példa, hogy egy helységben több kulturális intézmény működik egymástól teljesen függetlenül más-más szervezetben és irányítás alatt, A megyei tanács elé j esztett beszámoló az eddig kialakult kulturális helyzet legjellemzőbb vonásait ismertette és értékelte. Ennek alapján mutatott rá a fontosabb feladatokra. Ezek között szerepel, hogy a kultúra közvetlen és távolabbi célkitűzéseit alaposabban egyeztetni kell a gazdasági tervekkel. Nagy figyelmet érdeniel az a fejlődéssel együttjáró követelmény, hogy az új gazdasági mechanizmus a szakemberek képzésében is új igényeket támaszt. Egyre sürgetőbb a kulturális feladatok nagyobb fokú társadalmasítása, mert kizárólag állami erőből a kulturális intézmények kellő színvonalú működése, fenntartása és fejlesztése nem biztosítható. A konkrét feladatok között szerepel az óvodai férőhelyek és az általános iskolai tantermek számának növelése, a középiskolai kollégiumi hálózat bővítésének, a művelődési otthonok épületmegóvásának, a múzeumok felújításának sürgőssége. Mind a beszámoló, mind a legtöbb felszólaló megállapította," hogy igen értékes az a támogatás, amelyet a tanácsok a pedagógusok élet- és ter- munkakörülmenyeinek javi- ^^J^rn^^ tása érdekében adnak. Az elmúlt öt évben 60 pedagóguslakást vásároltak, 21 szolgálati lakást építettek és 61 pedagógus jutott kedvezményes lakásépítési kölcsönhöz a megyében. Korántsem enynyire kielégítő az iskolán kívüli népművelők és a művelődési otthonok dolgozóinak helyzete, akik több anyagi és erkölcsi megbecsülést érdemelnének. A kulturális intézmények szervezeti, irányítási rendszerének bonyolultsága gyakran és sok tekintetben gátolja a kulturális élet egészséges fejjan. A beszámolóban hangsúlyt kapott, hogy Szeged és a megye kulturális kapcsolatát, a sokoldalú együttműködést erősíteni kell, mert ez közös érdek. Erre vonatkozóan határozatot hozott a megyei tanács. Eszerint a végrehajtó bizottság kezdeményezi a két megyei jogú végrehajtó bizottság kulturális együttműködési tervének elkészítését a negyedik ötéves terv időszakóra. Ez a terv egyaránt kiterjed a szervezeti, tartalmi, anyagi, és gazdasági szempontokra. Javítás, szolgáltatás A lakosság részére végzett javító-szolgáltató tevékenység helyzetéről tárgyalt pénteki ülésén a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság. Ismert tény, hogy az árutermelés színvonalának emelkedése, a fogyasztási cikkek termelésének és forgalmának gyors KUKORICA-,.CSODA" Vallásos emberek tán „isteni csodát" is láthatnak abban, amit a szegedi Móra Ferenc Tsz gazdái műveltek az idén a kukoricatermesztésben. Most, amikor az elmúlt évtizedek leggyengébb kukoricatermését takarítják be szerte az országban, itt rekordról beszélhetnek. Olyan sok és csodálatosan szép kukoricája termett a gazdaságnak, amilyenre Szili Antal tsz-elnök szerint a közösség fennállása óta még nem volt példa. 360 hold átlagában 30 mázsa májusi száraz szemtermést várnak. Az össztermés olyan sok, hogy a meglevő régi kukoricatárolók teljességgel kevésnek bizonyultak, s most újakat kellett építeni, méghozzá gyorsan. A domaszéki és a szatymazi siTóhomokon p. ZP—SK—l-es beltenyésztett fajtából 50 mázsa körül ígérkezik az átlagszem termés. Jóllehet a környékbeli egyéni és csoportgazdák — akik pedig szintén régi kukoricatermelője — kukoricahiánnyal küz- Csupán a szükséges jó talajdenek most. Mi a különös re- munkát biztosították, meg a kord „titka?" Nincs titka, műtrágyával sem takarékosmég csak nem is öntöztek, kodtak. Az áj rendszerű tárolókba egyenként 30 vagon kukorica fér. A berakást, mint képünkön gépesítették is látható, teljesen Stiili Antal tsz-elnök bemutatja a domaszéki süppedős homok sárga aranyát. 35—40 eenfméteres kukoricacsövek nevelkedtek az aszályban Somogyi Károlyné felvételei Ezt az óriás tárolót elöl még építik, hátulról azonban már töltik. A képen látható ventillátor, ha a helyére kerül, óránként 40 ezer köbméter levegőt sajtol keresztül a kukoricán. Az új rendszerű tárolók építésével most mintegy 550 ezer forintot takarított meg a tsz. Ennyivel lett volna több a kiadás, ha hagyományos tízvagonos górékat építenek. A háttérben látható tároló már megtelt, még egy kukoricaszár süveget kap, ezzel védik a beázástól növekedése következtében egyre több olyan használati cikk kerül a lakosság birtokába, amely időnként javításra, felújításra, tisztításra szorul. Az egyéb szolgáltatások (például fodrász, kozmetika, foto stb.) iránti igények is gyorsan növekednek. Több fontos kormányzati intézkedés nyomán az elmúlt években jelentősen meggyorsult a javítás-szolgáltatás fejlesztése. Elsősorban a szocialista szektorban mutatkozik ez, amelynek vállalatai, szövetkezetei hét év alatt — 1967ig kétszeresére növelték a lakosság részére végzett szoltóltatásaik értékét. A lakossag ellátása különösen egyes ágazatokban, mint például a mosás, vegytisztítás, építőipari javítás, gépkocsijavítás, nagymértékben elmarad a jelentkező igényektől. A jelentés elemzi az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése utáni helyzetet. Többek között felhívja a figyelmet a tanácsok koordinációs, szervező, kezdeményező tevékenységének hatékonyabb érvényesítésére. Ehhez megfelelő anyagi eszközöket is kell a részükre biztosítani. Konkurrencia konkurrencia mindinkább polgárjogot nyer nálunk, ahogy a kereskedők erőfeszítése arra Irányul, ho«; magukhoz hódítsák a vevőkört, jórészt éppúgy törekednek az üzemek is arra, hogy — kis- vagy nagykereskedelmi szinten —• hasonló sikereket érjenek cl. Az új mechanizmusi gazdálkodás jegyeit viseli magán ez a vetélkedés, amely ugyanakkor, rnikor a nagyobb jövedelmet célozza közhasznú is egyben; előkészíti, elősegíti a szükségletek jobb kielégítését. Jó dolog, hogy ilyen céllal egymást akarják felülmúlni a termelők. Ha X gyár jobb terméket készít, mint Y üzem, az még Z vállalat színvonalára is kifejti valamiképpen közvetve a maga ösztökélő hatását. Ahhoz persze, hogy ilyen hatás érvényesüljön, ugyancsak alaposan kell ismerni k. hol tart; mire képes, miben lehetne túlszárnyalni azt, ami. produkál. Érdemes ezen a kérdésen eltöprengeni. Vajon a mi vállataink, üzemeink mennyire ismerik a versenytársakat mennyire tartják számon őket, hogyan igyekeznek felzárkózni — sportnyelven szólva — az élbolyhoz? Nemrégiben egy széles látókörű, kiváló szakember elégedetlen eszmefuttatását hallottam ezzel kapcsolatban. Sokfelé járt, sokat látott, tapasztalt, azt is, milyen hatalmas apparátus áll egy-egy nyugati cégnél a konkurrenciamegismerés — illetve -kiismerés — szolgálatában. Valóságos vetélytárslexikon az, amit hellyel-közzel felleltároznak. Számot vetnek azzal, milyen termékek a csúcstartók, éllovasok a maguk kategóriájában. Számvetésüket igyekeznek napra készen tartani. A részletekbe menő adminisztráció kimutatja, miben „erősebb", melyik termékben — sőt akár azt is, melyik alkatrészben — tud többet, jobbat felmutatni a konkurrens iparvállalat. De kiterjed arra is, mik a gyöngéi, Achilles-sarkai a másiknak, a többieknek. Nem feledkeznek meg a versenytárs réklámmutatványairól sem. hiszen — ha eredményt akarnak elérni — etekintetben is célszerű rálicitálni. Magam is osztozom abban a gyanúban, amit az előadó hangoztatott; egy ilyen arányú és mélységű vizsgán alighanem nagy tájékozatlanságot árulnának el ma még gazdasági vezetőink közül jó néhányan. Pedig ezt az iskolát is ki kell járni. Bele kell tanulniok ebbe is. Hisz minél igényesebbek a lecketanulásban, annál jobb eredmény állhat majd a gazdálkodási bizonyítvány rubrikáiban. Osztályelsőnek lenni — óriási igény. Mindenesetre ez, a legmagasabb szint célba vétele a kívánatos mérce. Éppen ezért igényfeladást jelent, amikor az üzemek némelyike nem folytatja tovább, feladja a versenyt a külföldi piacokon. Mert az nehezebb feladatokat ró rá,, úgymond, akadálypályát jelent a hazai értékesítés sima talajához képest. Volt ilyenre példa az idén, láttunk ilyen „exportból viszszamaradó" vállalkozást. Az tény, hogy itthon biztosabb az értékesítés, nem kell annyira megküzdeni a gazdasági arénában egy-egy győzelemért. De ha a küzdés célját nézzük, akkor ez mégiscsak meghátrálás, nem egyszer előnyfeladás. Akinek a válogatottban a helye, mért mondjon le a nemzetközi mérkőzésekről — még ha itthon több gólt lőhet is az ellenfélnek —, neki is az jobb, ha többre törekszik és a hazai színeket is hírnévhez segítheti — példázhatnánk. Nyilvánvaló, hogy a konkurrenciához, annak is az élvonalához érdemes szabni az irányt. S nem kétséges: szívós igyekezettel is könnyebb megtartani egy kapcsolatot a piacon, mint később visszaszerezni. Meg aztán itthon is nyilván fokról fokra nőnek a követelmények, egy-egy területen már most sem az, később pedig különösen nem lesz olyan sima sétaút a fogyasztóig való eljutás a konkurrencia következtében. Keményebben meg kell dolgozni érte. A jobbra ösztönző versengésnek mi, fogyasztók csák örülhetünk. Milyen jó lenne például, ha a javító-szolgáltató egységek, az építővállalatok közt is kialakulhatna egy ilyen közhasznú vetélkedés a lakosság javára. Biztos, hogy még jó idő beletelik, mikorra ilyen területeken is nyereséggel jár majd a konkurrencia. De hogy mást ne mondjak, mindenképpen nyereséggel járt már két nagy televíziógyárunk vetélkedése, a kétéves garanciális javítás egymásra tromfoló bevezetése. özvéleményünknek az a várakozása tehát, hogy az ilyen versengéstől egy-egy terníek minőségének javítását, a megbízhatóság, tartósság örvendetes túllicitálását várja, mindenképpen jogos. Az új mechanizmus egyik nagy lehetősége a konkurrenciazsilipek nyitása, a tisztességes, hasznos verseny. Élni kell ezzel a lehetőséggel. Idehaza éppúgy, mint külföldön. De — hogy visszakanyarodjunk a fentiekhez — minden esetben látni kell a mezőnyt, hogy kit is akarunk beérni, felülmúlni, hogyan is akarjuk. Szükség van ilyen számvetésre; az igények ismeretére, s az önmagunkkal szemben való igényességre egyaránt. És szükség van a kezdeményező bátorságra. „Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel." Sok minden lehet ez a lépés; a legmegfelelőbbet, a széles látókörű, újra-fogékony vezetők találhatják meg. Akiknek — éppen azért, mert számolnak vele, tartanak tőle — igazában nem kell félni a konkurrenciától. Simái Mihály K Á postai díjváltozásokról A fejlesztés további célja Pénteken Horn Dezső, a közlekedés és postaügyi miniszter első helyettese, a posta vezérigazgatója sajtótájékoztatón ismertette a postai díjszabás november 15-én életbe lépő módosítását. A mint a táviratforgalomra vo- fejlesztési terveiben már finatkozik. A külön szolgálta- gyelembe vette. A postaszoltások új díjaiban kifejezésre gálát javítására a 4. ötéves jut azok munkaigényessége, tervben egyebek között 250— minősége. 300 elavult kis hivatal ha A postai árváltozásokból ... .... adódó többletkiadás 45 szá- lyett éPft korszerűt, s írunttarifaváltozás indokait, vár- zaléka a közületekre, a vál- egy 30 helyen létesít új, moható hatását, s az ezzel kap- lalatokra, s 55 százaléka a dern hivatalt. Megkezdik a képzeléseket^ fejleSZtéSÍ el" lakosságra hárul. A számítá- postaszolgálat gyorsítását seA posta díjbevételei még sok szerint egy lakosnak át- gítő új irányítási rendszer az önköltséget sem fedezték, lagosan évente 13—15 forint- bevezetését, gépesítik a fels ezért évi 200 millió forint tal kerülnek ezentúl többe a vételi és a feldolgozó szolgáfaSl^íjvXztatast ^a szolgáltatások. A dí- latot, s évente 200-300 új postai szolgáltatások ára kö- jak színvonala egeszeben gepjarmuvel gyarapítják a zötti belső aránytalanság, va- megfelel az új gazdaságirá- szállítási kapacitást. A távbe1 amint a hazai és a nemzet- nyitási rendszer követeimé- szélő-szolgálat kétszázezer új közi postai díjak közötti nagy különbségek is indokoltók. A díjváltozás — mint lapunk tegnapi számában jelentettük •— csak. a levél,, a csomag, az utalvány, valanyeinek. A posta mindezeket állomással gyarapodik. SZOMBAT, 1968. NOVEMBER 3. DEL-MAGYARORSZÁG