Délmagyarország, 1968. november (58. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-10 / 264. szám

Robotok Naponta 180 ezer ember Az ENSZ demográfiai év­könyvének adatai szerint a világ lakosságának száma na­ponta több mint 180 ezer fő­vel növekszik. Tavaly év kö­zepén a világ lakosságánál: száma elérte a 3 420 milliót és ha a jelenlegi évi 1,9 szá­zalékos növekedés folytató­dik, úgy e szám 2006-ra meg­kétszereződik. A Föld lakosságának há­romnegyed része „a fejlődő országokban" éh Kína lakos­ságának száma 1967 közepén 720 millió fő volt és e szám évente 1,4 százalékkal nö­vekszik. 1967-ben több mint száz város lakosága duzzadt fel i legalább százezer főre és ez­I által az ilyen városok össz­' létszáma elérte az ezerhét­százat E városokbn él a vi­lág lakosságának csaknem egyötöde. Törzsaárda a tsz-ben — Megint a háziasszony programozott ba T#8r® Bc@sziíB Rövidített munkahét — Kedvezményes a I katrész-árusítás Sok segítséget nyújtott már százalékos kezdvezményt ad­a megye, s a szegedi járás nak. termelőszövetkezeteinek az Köztudott hogy ezekben a AGROKER. Évről évre el- napokban, hetekben a MÉM látja az üzemeket a légkor- rendelkezései alapján kivon­szerűbb gépekkel, alkatré- nak a forgalomból több nö­szekkel, öntözőberendezések- vény védőszert. Ezek között kel, s műtrágyával. Ma már szerepel a Holló-10 „E" DDT a nagyüzemi gazdálkodást se- — tartalmú szer — Lard— gíti az a 150 fajta különböző Tox. amelynek mindkét típu­nagyhatású vegyszer is, amit sát kivonják a forgalomból, a ez a vállalat forgalmaz, jut- Dieldrint és Darsint A visz­tat el a termelőüzemekbe. szavásárlásra kijelölt helyek­Most télre készül már az rő1 a vállalat külön értesíti a ÁGROKER. Az eredményes mezőgazdasagi üzemeket munkálkodás következménye, Műemlék­védelem és fotogram­metria A fotogrammetria az a tu­domány, amely lehetővé te­szi, hogy két sztereosztopikus fénykép segítségével ponto­san megállapíthassuk egy tárgy térfogatát és dimen­zióit, s akár eredeti nagy­ságban, akár maketten vagy rajzon a legaprólékosabb részletekig hű másolatát ké­szítsük eL A Nemzetközi Műemlékvé­delmi Tanács párizsi értekez­lete legutóbb állást foglalt amellett, hogy valamennyi történelmi műemlékről foto­grammetriai kartotékrend­szert kell felfektetni. Ezzel nemcsak a helyreállítás hű­ségét biztosítanák, hanem az esetleges torzulások felderíté­sét is és megkönnyítenék az állagmegőrzési munkát. A ta­nács ajánlást fogalmazott meg, hogy minden képző­művészeti főiskolán, építésze­ti és archeológiai főiskolán tanítsák a fotogrammetriát Az elnökhelyettest a ha­tárban keressük. Minden nap megfordul a nagyüzemi telepeken, a hosszúra nyúló táblákon, el se maradhatna. Motorjával hol itt tűnik fel, hol ott. Ismer minden táblát, minden embert. — Hosszú sora van a mi szövetkezetünknek. 1948 ok­tóber 1-én 28-an alakítottuk a szőregi Petőfit, újonnan födhöz juttatottak valameny­nyien. Nehéz esztendő volt. pár lóval, egy pár csikóval indultunk az új világnak. Bizony voltak, akik nevettek bennünket, gúnyoltak. Elne­veztek gumihuszároknak. Hajnalban mentek, késő este jöttek a földekről. Ke­rékpáron. Szűk esztendő kö­szöntött rájuk. Háromszor vetettek, s egyszer arattak. Rajzottak a kártevők a föl­deken, nemcsak a kultúrnö­vényeket, de a gyomnövénye­ket is lerágták. Nem csügged­tek. Megérte. — A „Petőfi", ahol 15 esz­tendeig elnök voltam, az el­lenforradalom idején is ki­állta a próbát. Egy tyúkot nem vittek el innen. Jó szö­vetkezet volt. A ház előtt ülünk. A lócán. Falusi hangulat, új, mutatós nagyablakú a ház. 1954-ben építette Kasza Lajos. Itt szü­letett, itt nőtt fel. Még a nagyapjának a nagyapja is itt élt, mint munkásember, aki hajnalban elindult gya­log Szegedre, megkeresni a mindennapi kenyérnek valót, s késő éjszakában ért haza. Az ő sorsa is így volt. Hu­szonhat esztendeig járt be Szegedre, régen, a másik vi­lágban. — Sokat bajlódtunk a szö­vetkezettel. Mindig mondtam, fele bajom se lenne, temiat­tatok maradtam itthon. Most meg már minden jóra jön. Egyetértés, ez most a nagy szövetkezetnek a neve, hiszen egyesült a határ, mindenki itt találja meg a boldogulá­sát. Tavaly 118 forintot ért a napi átlagkereset, az idén egy nagyon kicsivel több lesz. Kasza Lajost tíz éves mun­kálkodása elismeréseként kormánykitüntetésben része­sítették. Azóta ismét leper­gett egy évtized. A törzsgár­dából kevesen maradtak, a régi alapítókból, mindössze hárman. A többiek ki erre, ki arra, ahová elszólította őket az élet, meg a nyugdíj. Most, hogy húszéves a szövetkezet It&sza Lajos hogy e héttől áttértek a rö­vidített munkahétre, össze­sen 120 embert érint ez, leg­inkább asszonyokat, lányo­kat, hiszen ebben az üzem­ben sokan találtak munkát kenyérkereseti lehetőséget a gyengébb nem képviselői kö­zül. Kicsit messze esik az AGROKER telepe a város központjától, de ezentúl bő­ven jut idejük a bevásárlá­sokra, ügyes-bajos dolgaik in­tézésére, a családdal való tö­rődésre az asszonyoknak. Télen kezdődik a mezőgaz­dasági gépek javítása. Koráb­ban sok gondot, problémát okozott az alkatrészek be­szerzése. Most van bőven raktáron, 82 millió forint ér­tékben tárolnak különböző erő- és munkagépekhez szük­séges alkatrészeket. Sőt ilyen még nem volt, kedvezményes árusítást kínálnak mind az állami gazdaságoknak, mind pedig a termelőszövetkeze­teknek. November 15-ig a lánctalpas traktorok alkatré­szeinél a Zetor-család alkat­részeinél, csapágyak, gumiab­roncsok és különböző munka­gép alkatrészeknél 1-től 4 Fenékjáró küllő a Ez az érdekes nevű — a szegedi halászok által sem igen ismert — aprócska bal­jainkban is tartó tiszamenti változások a folyó halállo­mányát mind mennyiségi, Rekorder apa Szomáliában 120 éves korában meghalt Hagi Mohamed Farah, Afrika egyik legöregebb lakosa. „Jgazi jótevője volt vá­rosunknak", mondotta a polgármester a temeté­sen, mert ő tett a leg­többet a lakosságának létszáma növekedéséért. Hagi Mohamed Farah valószínűleg a legtermé­kenyebb apa volt a vilá­gon: 195 fiút és leányt mondhat a magáénak Amíg élt, a város fö ne­vezetességének számított. faj a szalámigyár előtti fo- mind minőségi tekintetben lyószakaszon került kézre a állandóan változtatják. Ez a napokban. A meder part- változás ezideig még mindig menti sekélyebb részein — a halállomány csökkenéséhez ahol az utóbbi évek során vezetett Bár új halfajok ho­már a pészmapockok is meg- dítottak tért, pl. törpeharcsa, telepedtek — végeztünk ap- naphal, ugyanakkor mások rólyukú emlősfogó varsákkal száma erősen csökkent, pl. befogási kísérleteket. A pézs- kecsege, tokfélék, stb. Ter­mapocok lakások egyik kijá- mészetes, hogy a folyó éle­rati nyílását elzáró kis var- tében minden halfajnak sában 5 db ezüstösen fénylő megvan a fontos szerepe — hasú, két bajuszszálú, a hát az óriási harcsának s a leg­és farokúszon szép feketés- kisebb keszegnek is — a bio­barna pettyezéssel ellátott lógiai egyensúly fenntartá­halacskák ún. fenékjáró kül- sában. Ez az egyensúly függ lők fogódtak meg. Az eset még a külső körülmények so­érdekessége, hogy a halak a kaságától is, mint pl. víz­most lakatlan pézsmakoto- áramlás sebessége, lebegtetett rekban húzódtak meg és in- . . . ... nen kerültek a nyílást elzáró anyagok mennyisege, vizke­varsába. Valószínű táplálék miai faktorok, stb., stb. Egy után kutattak, vagy már te- új halfaj megjelenése, má­lelőhelyet keresve húzódott a 60k kipusztulása jól jelzi a kis halraj a pocok jarataba. .. , .. ,, ,. E halacskának, bár nagy az megváltozott környezet hata­elterjedési területe hazai vi- sát. A fenékjáró küllő elsza­zeinkben, mégis nagyobbszá- porodása ls jelez valami vál­mú szegedi kézrekerülésük tozást a folyó életében, ha figyelemremelto. Legjobban . . , , szeretik a homokos, kavicsos ezt meg ma nem 1S eszlel" aljzatú átlátszóan tiszta vi- jük. Valószínűleg a Felső­zeket, s így szegedi Tiszánk Tiszán történtek olyan ked­semmiképpen sem jelent szá- vez6tlen beavatkozások, amik munkra optimális elohelyet. A Tisza felső szakaszain már inkább ismert, de ott is rit­kán kerül kézre, más hal fajokhoz viszonyítva. vándorlásra kényszerítették ezt az aprócska, fenéklakó halacskát. A folyószabályozások, az ipari vízszennyeződések aka­A szegedi folyószakaszon elszaporodásukat mivel ma- ... ... , , gyarázhatjuk? Közismert dalyoztak, sot egyes helyeken tény, hogy a legutolsó év- megsemmisüléssel . fenyegel­szásadokba kezdődő és nap- ték a halállományt. A Tisza életébe eddig túlzott mér­tékben történtek beavatko­zások, s ezek nem a halter­melés emelését szolgálták. A mostani tervek szerint a Ti­szán öt vízlépcső épül, amely közül a tiszalöki már készen áll, a kiskörei pedig most épül. A vásárosnaményi, zá­honyi és csongrádi vízlép­csők elkészülte után merő­ben új, eddig ismeretlen élő­helyek alakulnak ki a Tiszán. A halállományra ez döntő befolyást fog gyakorolni, s az eredmény nehezen jó­solható! Ezért, ha azt akar­juk, hogy a jövő csatorná­sított Tiszája is halászható víz legyen — halállományát gazdaságosan csak a jelenle­giből lehet kialakítani — ak­kor már ma feltétlenül szük­séges volna, hogy még töb­ben és még többet foglal­kozzunk a Tiszával. Halászok és szakemberek összefogásá­ra volna szükség, hogy elké­szülhessen a Tisza jelenlegi állapotát tükröző halkatasz­ter, aminek a jövőben — az új viszonyok közt — nagy értéke lenne. Ezért jó volna, ha a halászok, akik eddig is cselekedtek az ügy érdekében pl. haljelölések figyelemmel kísérése, — a Tiszából kifo­gott apróbb, számukra érték­telen, de esetleg ritka, vagy számukra ismeretlen halakat eljuttatnának a tiszakutató szakembereknek. Dr. Csizmazia György Lázár Imre és néhány szövetkezeti gaz­dát jutalomra javasoltak, megkérdezték Kasza Lajost: — Hát a vezetőség közül? — Az nem a mi dolgunk, őket javasolja más — mond­ta. Javasolta is. A falu, a szövetkezet elis­meréssel adózik a mindig se­rény, nagyhangú elnökhelyet­tesnek. Nemcsak az anyagia­kat illetően, hiszen ebben a szövetkezetben, mint minden jó szövetkezetben, egy-két százas nem gond, sőt még egy-két ezres sem. Az elnök­helyettes havi fizetése 4300 forint, plusz a prémium. Jó esztendő, majdnem meghoz­za a 100 ezer forintot. De az erkölcsi elismerés, az a fon­tosabb. Ismerik, becsülik, mindig köszöntik. Hát ezért is szereti a falu­ját. • A törzsgárda másik tagja Lázár Imre. Keressük a Dér­tanyán. — Imriske bácsi? — kér­dezi egy fiatalember. — Itt van, mindjárt a mérlegnéL A faluban és a szövetkezet­ben mindenki Imriske bá­csi zza. Még az idősebbek is. Jókedélyű, 52 esztendős. Rak­táros. Így vall a nehéz idők­ről: — Jártak bizony szomorú,' szűkös esztendők is. 1952-ben volt talán a legrosszabb. Ke­vés termett, aszály sújtotta a határt, ami kicsire sikerült az új termés, azt meg elvitte a beszolgáltatás. Jutott egy ke­vés a padlásra is, de volt, le­söpörték. Bizony akkor volt az, hogy lisztet, kenyeret, korpát osztottunk ki a tagok­nak. A vetőmagért is messzi­re szaladtunk, nekem is kiju­tott, az északi megyéket jár­tam, vetőmagnak valóért. A hóra szórtuk a kenyérnek va­lót, mi teremhetett?! Más már a valóság Szőre­gen. Modern nagyüzem, min­den szinte gombnyomásra halad. Az őszi táblák is er­ről vallanak. Rendezett, beta­karított földek, itt-ott tűnik fel egy-egy vontató, viszi a takarmányrépát a tagoknak. De előbb megáll a Dér-ta­nyán, Imriske bácsi lemá­zsálja a hídmérlegen, mennyi is a teher. — Betegeskedtem, így az­tán megváltam a funkcióm­tól, a raktárosságtól. Dolgoz­tam, kint a növénytermesz­tésben, mint a többiek. Ott is, megkeresi az ember a magá­ét, de aztán a többiek vissza^ követeltek, ősszel a termé­nyek átvételénél mindig hanó goskodtak, mindig mondták." „amikor az Imriske bácsi itt volt, ő másképpen beszélt ve­lünk". Szóval jó volt, kiáll­tak mellettem az emberek, tudom, hogy szeretnek. Hát* ez a legjobb. Anyagiakkal is kijövök. Háború után úgy kezdtem, azzal, ami rajtara volt Most meg amim van; azt mind itt a szövetkezetben szereztem. A házat meg egy kis pénzt, szóval a megelő­zöttséget értem. Lázár Imre sok éven át volt pénztárosa, raktárosa, mint most is, a közös gazdaságnak: Becsülettel dolgozott Talán azért is, hogy mindenki szí­vesen beszél róla. * Két évtized múlt el. Tör­ténelmi távlatokban nem nagy idő, de ha az emberi' életet kell mérni, sokat nyom a latban. Az idősebbek mind azt mondják, ha újra kezde­nék, így kezdenék. A szövetű kezet meghozta Szőregen, amit vártak tőle. Becsüleltel, munkáshétköznapokkal élve; minden órát megdolgozva, ma már jól boldogulnak. Job­ban mint remélték. S ez a legfontosabb tanuld ság. Most, amikor a jubileu­mi hetekben erre emlékez­nek, szó esik az idősebb szö­vetkezeti tagokról, akik an­nak idején a nehezét vállal­ták, s elvetették a közös mag­ját. Szép virág nőtt belőle. SZ. L. L fiz ausztriai „paprikakirálf Szegeden Kedves vendége volt a na­pokban a Monimpex Külke­reskedelmi Vállalatnak. Ausztráliából érkezett régi ügyfelük, a csehszlovákiai származású Béla Zimmer, akit Ausztráliában mint „paprika király"-t ismernek, és így cikkezik róla a sajtó. Üzleti körökben pedig mint a magyar földeken termett fűszerpaprika leglelkesebb népszerűsítőjét tartják szá­mon. Mint minden évben, most is nagy érdeklődéssel utazott Szegedre és Kalocsára, meg­látogatta a paprikaszüretelő­ket, akik régi ismerősként üdvözölték. Fiatal segéd ko­rában, még 42 évvel ezelőtt Bécsben dolgozott egy üzlet­ben, itt. ismerte meg a ma­gyar fűszerpaprikát. Akkor határozta el, hogy életének, üzleti tevékenységének köz­pontjába helyezi a fűszerek királynőjét, a magyar pap­VASARNAP. 1968. NOVEMBER 10, ríkát. 5 kg volt az első tétel, amivel elkezdte, most évente 70 tonna paprikát rendel a Mónimpextől, és saját üze­mében csomagoltatja Syd­neyben. Húsz évvel ezelőtt alapította itt üzemét és Ausztráliában elsőként kezd­te el a magyar paprika for­galmazását. A háziasszonyok­nak recepteket adott, nagy összeget fordított sajtó- és egyéb propagandára és min­denütt a magyar paprikát népszerűsítette. Most már az éttermek, az élelmiszeripar, a konzervipar is vevői közé tartoznak és a legkiválóbb fűszerféleségek közé sorol­ják ezt a cikkét. A napok­ban pedig speciális magyar fűszerpaprika készítmény ausztráliai gyártására kötött megállapodást Budapesten. A folyékony paprikasűrít­ményt mint ételízesítőt kí­vánja bevezetni az ausztrá­liai piacon. G 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom