Délmagyarország, 1968. november (58. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-03 / 259. szám

Séták Jehan-nal Jehar) Roux úr Dij ónból mocskos, lecsúszott munká- vagytok, nyugodtan, olyanok, — történelemtanár, amatőr sok, vagy éppen dologkerü- mint mi. Semmi különbség, fametsző, régi gyermekkori lók. Rájuk volt írva. Másutt Ezt nem tudom megmagyabarátom, akivel annak ide- fekete ruha, fehér ing, fe- rázni. Egy átlag francia, ha jén hetente cseréltük a bé- kete nyakkendő és csend, véletlenül tudja, hol van lyegeket a posta útján és Nem hallottam sehol ma- Magyarország — azt képzeli, fura leveleinkben nagyon gyar nótát. Igazad van, kissé hogy itt gatyában járnak az megismertük egymást — ezen ridegen töltitek a szabad emberek, valami házfélében a nyáron váratlanul betop- időt. De ez nem helyes. Azt laknak, a pusztán lovakat pant Szegedre. mondtad, az állam... vagyis kergetnek és minden tele Szeretett magyarul beszél- nincs ott gazda, gazdaasz- van hegedülő cigánnyal, ni, szeretett gyalog menni, szony. ök nem csinálnak Mert külföld az utóbbiakkal Bekóboroltuk a belvárost, a meghitt vendéglőt, tudom. De fél évszázad óta tele van. külvárost, végig akart men- nem lehet ezen változtatni? Pompás huszárruhában. Ti ni a várfalra emlékeztető Azt is megfigyeltem: mennyi ejtitek itt-ott tévedésbe az körtöltésen — végig is men- ember sétál, ődöng délután embert. Kicsit eltértem, nem tünk. Halat a Kőrössy nád- és este az utcákon, tereken, ezt akarom mondani. Ti erőfedele alatt ettünk. Érdek- parkokban. Nincs hová men- sek vagytok, erősebbek, mint lődve járta körül a Tisza- jenek. mi. Ezt akartam mondani, parti halsütő-főző tanyát, az- Tiltakoztam. — A szabad, Legyőzte nemzeti büszketán rámnézett. jó levegő ... — Nem elég magyar, ha- _ Hagyd — intett le. — lász-szerű — hogy is mond- Fogadok, hogy a szerelemesjam — töprengett el őszin- pároknak nincs hová menteséggel — Álromantikus, niük. Helyeslést várva nézett rám. Nevetett. — Párizsban sem Aztán lelkesedve beszélt csókolóznak ennyit és ilyen kocsmát kerestem. Párizsit.' a Móra Ferenc Múzeum nép- nyíltan a fiatalok. Nekik itt Uyen az ember. Nem hiszi rajzi kiállításáról, nagyon a pad jut. el, hogy ott van, ahol van. meglepte a kubikos figurája _ Jó, ' - * garni_ © a terem közepén. szállóiét nem enge^ük fe - . barátomat a vonat, • támadni, a bordélyházakat ^ akl Pa" Eddig egy szó sem esett sem. A nyilvános csókolózást ri?si lakos' lehet em politikáról, most is finoman pedig máP megszoktuk varosom nevében, nemzetem célzott csak jelenlegi éle- P Engesztelő mosollyal né- ?evfen' mert ftÖrté,ne: tünkre. zett rám, aztán elrendezte !™tanar amatőr fametsző - Nem is kérdeztem: hogy hóna alatt a Szegedről szóló }£, eueK • kulonfele kiadvanyokat. Jehan Roux történelemta- _ Elalvás előtt ezekkel nór jól tudja, mi van ná- szórakozom, lünk, hiszen foglalkozik ve- Kis bánat m ki CSQntoS) "- Megvan mindenünk. Itt fát;adt.tarcára' mi,nt aki vórt magad, légy jóval nagyobb is akad baj, S szegény- Valan?lt', ?gy magyar és zuhogjál pompásan éjjelei, aK.au szege y nől testet, lehetseges, meg nappal! Te se hozz szégyent eleg jó karban volt Jehan. ránk! ségét, talán életében először — szeme ragyogott. Hirtelen átölelt — Pedig kiskocsmánk sincs, olyan, amit kerestél... Felkacagott. — Francia lom, büszke voltam. Az Aradi vértanúk terén belerúgtam a kősufniba és így beszéltem hozzá: Te pedig szedd össze ember — de az rendszerint magára vessen. Neki is adva volt és van a lehetőség. —: A lehetőség megadásáért harcolt mindig a francia nemzet. Ezzel a tanáros összefoglaló kijelentéssel ültünk villamosra. Elgyönyörködött a feltáruló Tiszában, partján a város, a partján dús fák. — Erdő van ott túl? — kérdezte. — Sok fa van ott, de egy másik város is. Mint Pesten. Parkváros. Másnap az állomáson beszélgettünk. — Nem hittem volna. Ez utam utolsó állomása. Voltam Pesten egy konferencián, utána Egerben, Miskolcon, láttam a Balatont, járegyik tam Pécsett, most innen utamásik 2001 haza. Nem hittem volna... — Mit nem hittél volna?! Nagyon rosszak, nagyon elmaradottak vagyunk? Ridegek, keletiek? Nem működött a vízcsap? VINCZE ANDRÁS Lottőfcaiira Lottófalva igen tekintélyes település, inkább város mint falu, sok szép új társasházzal, családi házzal, nyaralóval. gazdagon gépesített háztartásokkal. Persze a helységnévtárban hiába keressük Lottófalva részletes adatait, mert maga Lottófalva sem található ott. Lottófalva ugyanis csak a képzelet világában él, aminek reális magját a lottóhúzások tárgynyereményeinek 1957 márciusától 1967 végéig kisorsolt számai szolgáltatják. A statisztikusok számításai szierint, ha ezeket a nyereménytárgyakat mind egy helységben helyeznék el, akkor Lottófalván lenne 374 öröklakás. 118 családi ház. 318 autótulajdonos, 1304 motorkerékpáros, s hogy a nyaralók se legyenek hátrányban — 23 motorcsónak. Üi bútor 1441 lakásban, 3257 mosógép, 4384 hűtőszekrény, 9736 televízió, 605 zongora. Melyik faluban van ennél több az országban? Drágán utazik a fűtőolaj Szerencsére megszűnt az olajkályhahiány. Az üzletek polcain most már nem is egy típus sorakozik, a vevő kedvére választhatja ki a számára legmegfelelőbbet. Megkérdeztem az ÁFOR-kutak kezelőit, vajon érzik-e a változást, többen vásárolnak-e fűtőolajat, mint tavaly. Igenlő választ kaptam, kiderült, hogy már most, késő ősszel anynyi fogy, mint tavaly, a hideg hónapokban. Jó dolog az olajkályha és főleg kényelmes. Ezért lett népszerű. Csupán egy valami riasztja használóit: elég helyzeten, hogy a szövetkezet a maga számára sem tartja kifizetődőnek ezt a szolgáltatást; pontosabban azt, hogy például tíz marmonkanna ily módon való feltöltéséért „csak" 60—80 forintot kér. Hiszem, ennél talán olcsóbban is megoldható a feladat. A jelenlegi módszerrel kannákban, kis járműveken — triciklin — hordják az olajat. Természetesen mindez tartálykocsival egyszerűbben, gyorsabban, tehát gazdaságosabban is elvégezhető. S ha az Universál Ktsz-nek nem drágán lehet hozzájutni az kívánatos a vállalkozás, olajhoz. Nem is a gázolaj vételárát tartják túl magasnak, inkább azt, hogy a télire való olajmennyiséget nagyon drágán szállítják a házhoz. Valóban drágán: az Universál Ktsz literenként 30—40 fillért kér azért, hogy kannákban az ÁFORkúttól a lakásokig „kézbesíti" a folyékony fűtőanyagot. Mit sem változtat a próbálkozhatna más is vele. Ügy, mint Pécsett az AKÖV. Olyan megoldást kell keresni, amely egyaránt célszerű, anyagilag előnyös, az olajkályhatulajdonosoknak és az olajszállításra vállalkozóknak. Ma, a technika korában ez nem elérhetetlen kívánság! M. I. 9f Megugrott" a köracél A városi és a közúti forgalomban reggel 6-tól délután 5—6-ig minden harmadik gépjármű teherkocsi.Megrakodva, vagy üresen si— Ne legyél „paprikás". Nyugodtak vagytok, sok jó Nem lehetett visszatartani, ennivalótok van, szép orszámegnéztük Újszegedet. Késő este lett Üjra elsétáltunk a Dóm tér szobros árkádjai alatt — Ez Anglia — jelentette kt Valami angol illat érződik ebben az egész épületkomplexumban. De nem olyan zárkózott. Kiértünk az új térre, Rákóczit már látta, a teret is. Egyenesen elindult a skatulyában levó vízesésekhez. Délelőtt már ezt is látta. Akkor nem működött tele volt szeméttel Most a lámpák költői fényében szomjazott a zuhogó víz szikrázó látványéra. Szomorúan bámultunk bele az üres sufniba. Csak ennyit mondott: — Tekintse meg a szegedi vízeséseket! — Néha folyik benne a viz — védtem meg a sufnit. — Barátom, mindez nem méltó a térhez. Gyerünk egy hangulatos kiskocsmába, ahoj sok az ember, vitatkoznak, sokféle ennivaló és jó magyar bor van. Zavartan dörzsöltem államat ez a Jehan, hogy nem nő be a feje lágya! — Jó magyar kiskocsma legyen, ahol vidámság van, Elvittem az Alabárdosba. Nagyon tetszett, de lcét deci pusztamérgesi után felkelt — Ne ilyen szép unikut mot! Kiskocsmát! Amiben élet van. — A Szőlőfürtben már neheztelt — Ez is szép, de ez sem kocsma. Elvittem még néhány helyre, nem is rendeltünk, megálltunk, néztük, milyen hely, milyen emberek. Éjfél felé baktattunk a Széchenyi tér platánjai alatt — Látod, ez valódi. Szép! De a kocsmák, úgy látom, elpusztultak. Miért? — Állami kezelés. Kicsit ridegebben mulatunk, de ez nem baj. — De baj. Semmi visszatartás a szórakozásban. Az ember dolgozik, utána kell valami kötetlen. Ez így van. — Vannak klubok is — próbálkoztam. " Legyintett. —• Ismerem ezeket az intézményeket Négy hete vagyok Magyarországon. De megfigyelted most, hogy minden helyen, amit megmutattál, másféle emberek voltak együtt? Némelyikben gotok van, tiszták vagytok, és a vízcsap is működött Zavartan küszködött francia öntudatával, le akarta győzni a földrajzi és történelmi távolságokat. Megfogta kezemet, forró volt — Az nem számít, hogy a vízesésben nincs víz. Az egész nevetséges, mint sok egyéb apróság. Nálunk is talál az idegen ezernyi effélét. De titeket ezer év óta rabolnak, gyilkolnak, s iti1 Könnyelmű ígéret — Azt kérem !. Meggyőző érvelés — Nos, ön tehát azért jött, hogy megtudakolja: miért maradtunk le idén az annyira fontos füldugaszgyártásban? — Igen. Különc Lőrinc igazgatóhoz van szerencsém? — Az vagyok, ön elé jöttem, hogy fogadjam. A portárs ugyanis már bekapcsolta a riasztóberendezést, amit ilyen esetekre konstruálta]-: szakembereink. Tudja, hogy van ez ilyenkor, a főszezonban, egymásnak adják a kilincset meg a kérdéseiket a reklamálók. Kénytelenek is voltunk egy külön kis magyarázkodó szárnyat építeni az irodaépületünkhöz, ahol minden szükséges magyarázat rendelkezésre fog állni. Erre tessék! — Ügy látom, alaposan felkészültek. Karrarai márvány? — Az. De ez a tárgyalószoba se kutya, ugyebár? — Tökéletesen egyetértünk. Hát akkor... — Ne fáradjon, már mondom is: idén gondos piackutatást végeztünk abban a tárgyban... Írja? — Csak tessék folytatni. — Abban a tárgyban, hogy a lakosságnak mennyi és milyen minőségű füldugaszra lesz szüksége. Behatóan tanulmányoztuk valamennyi kompetens intézmény véleményét... Írja? — Figyelek. — Szóval, még köz vélemény kutató lapokat is osztogattunk a piaci napokon, sőt esetenként terítettük velük a korzót, a főútvonalakat... Na de ezt már csak jegyzi! — Azt szeretném hallani, mennyi is volt az igény. — Kerek ötvenezer. Ennek alapján hozzáláttunk a gyártáshoz. Szó, ami szó, vannak szép eredményeink, vannak szép hibáink is. — Hát azok valóban szépek. Például nagyon érdekelne, miért csak 2388 és fél füldugaszt gyártottak az első félévben? — Mert hosszú ideig nem készült el az új dugaszgurigázó üzemrész, kérem tisztelettel. Az építőipar, hajaj, nehéz tészta, hányszor leültünk velük, tárgyaltunk, veszekedtünk, vertük az asztalt. — Tudomásom szerint március 2-án már átadták azt a dugaszgumírozót! — Dehát az anyaghiány, kéremszépen. A triocapolinálból alig kaptunk valamit — Megkérdeztem a gyártó céget, igazolták, hogy mindössze egy hetet késtekTehát időben... — Időben, időben, az tág fogalom. Különben is úgy küszködtünk a munkaerőhiánnyal ... — De hiszen ezt az épületszárnyat is saját erőből építették, ha jól tudom. Úgy mondják, a termelésből vontak ki embereket, csakhogy... — Csakhogy megfelelő helyen fogadhassuk majd a tisztelt reklamáló vendégeket; ezt akarja mondani? Hát igen, mi aztán adunk a vállalat tekintélyére is. — Dehát az elmaradás még mindig óriási. És most adjál: át az új lakások zömét is, az emberei: epekedve várják a füldugaszt. Hiszen a falak papírvékonyak, kong, zeng, recseg, ropog, kopog az egész épület. Maguk pedig?! — Kérem, rajtunk semmi sem múlik, írja? Hajrázunk, ráverünk, átcsoportosítunk, éjszakai műszakokat szervezünk. Minden fülhöz el fog jutni a megfelelő dugasz. Ezt így meg lehet írni. — Nem lehetett volna ezt a ráverést már év elején megkezdeni? — Tessék? Hé? Nem értem? — Mert mind a két fülét be tetszett dugni az ujjávaL Ösi. de célravezető. — Na, tetszik látni! Hát akkor miért kell akkora patáliát csapni egy kis elmaradásból? Védekezzen mindenki úgy a zajok ellen, ahogyan mi. .. Tetszik jegyezni? — Hát persze: ahogy Önök a bírálat ellen védekeznek! S. ÖL etnek, a „pilótáknak" nincs ráérő idejük, hiszen a fuvarok száma is belejátszik a keresetbe. A fuvarokkal, a megtett úttal különben is el kell. számolnia minden gépkocsivezetőnek. A menetlevél olyan, mint a tükör, azaz tükröznie kell az első fuvartól az utolsóig, hogy honnan hova fuvaroztak.. Rejka Ferenc rendőr főtörzsőrmester most is úgy ment járőrszolgálatba, mint máskór. Egyegy útszakaszon megállt kocsijával és el-elidőzött, figyelte a forgalmat a fontosabb csomópontokon. A Bajai úton, a textilművek előtt robogott a 21-es AKÖV YC 23-11 rendszámú teherkocsijával Tpth Károly kisszeri lakos. A rendőrjárőr leintette a tárcsával, s szokása szerint kérté a menetlevelet. A gépkocsivezető úgy tett, mintha nem hallotta volna jól, adta a forgalmi engedélyt. a jogosítványt, csak a menetlevélre nem érzett rá. Elvesztette volna? Dehogy. Mindössze annyit írt a fontos okmányra, hogy reggel 6 óra 10-kor indult ki a telephelyről. Délután fél 3 volt, s még egyetlen fuvart sem jegyzett be, noha állítólag aszfaltot szállított Szegedről Algyőre. A fel- és lerakodást nem igazoltatta senkivel — Most hova tgrt? — Algyőről kiszaladok a dorozsmai telepre a fizetésemért. Többtonnás kocsival fuvarozni oda-vissza 40 kilométert — holott klvihették volna fizetését a munkahelyére is —, aligha kifizetődő a népgazdaságnak. Tizenöt perc múlva a város másik felén parkolt le a rendőr-járőr, a Petőfi Sándor sugárút végefelé. Ügy látszik, érdemes volt, noha a tárcsázás elől bevágódott a sugárútról a Szél utcába a „pilóta", az FA 45-47 rendszámú három és fél tonnás tehergépkocsival. — Rossz az olajnyomásmérőm, azért jöttem a Fémfeldolgozó és Finommechanikai Vállalat motorszerelő részlegébe — szabadkozott Boroély János. — Állítása szerint anyagot akart leadni vállalata raktárába, de a raktáros már elment. — S mi lesz akkor- a szállítmánnyal? — Marad a kocsin, most már úgyis beállok vele. . A menetlevele rieki sincs rendben. Délelőtt 11 órakor érkezett a Cserzy Mihály utcába, s azöta egyetlen utat sem jegyzett be, noha délután 3 óra volt már. A megállított gépkocsit közben utóiérté kerékpáron a kocsikísérő is, s akkor derűit ki, hogy tulajdonképpen kétszer fordultak a Dorozsmai útra, a fémipari ktsz-hez. Az első szállítmányuk 40 kiló köracél volt, ami szőrén-szálán eltűnt a rakodóhelytől a Fonógyári útig. — Mikor észrevettük, virzszafordultunk másik 30 kilóért — mondta a kocsikísérő. — Anyag nélkül nem állíthattunk haza, — Ezek szerint 70 kilő köracélt rakodtak, amiből csak 30 kilóval tudnak elszámolni. — Mennyi a köracél kilója? — Negyven forint körű! van. Ha ketten fizetik, akkor 800—800 forinttal kevesebbet visznek haza. A hézagosan kitöltött menetlevélért Borbély Jánost sem dicsérik meg vállalatánál A baksi Magyar—Bolgár Barátság Tsz SB 18-69 rendszámú teherautójával paprikát szállítottak Szegedre. A gépkocsivezetőn kívül a fülkében, illetve a rakodótéren négyen utaztak még, de csak ketten szerepeltek a menetlevélen. A két potyautas után 20 forint helyszíni bírságot fizetett a gépkocsivezető. Az Allatifehérje-feldolgozo Vállalat FD 92-16 rendszámú tehergépkocsija Röszkéről tartott a szegedi gyűjtőtelepre. Elhullott állatokat, tehenet, borjút és négy sertést szállítottak a kocsin, felháborító hanyagsággal A szállítmány nem volt letakarva. Igaz, a KRESZ erre vonatkozóan, az ilyen szállításokra nem ir elő semmit. A közegészség érdekében viszont teljesen zárt kocsiban kellene elfuvarozni az állati tetemeket. Külön ben a menetlevéllel itt is baj volt. Amíg a rendőrjárőr el volt foglalva a szállítmány ellenőrzésével, a gépkocsivezető addig akarta pótolni a kifelejtett fuvarok beírását. A kilométeróra alapján meg lehetne vele fizettetni az addig megtett utakat. Délután 5 óra felé már mind ritkábban tűntek fe] a közutakon tehergépkocsik. Lassan besötétedett, a napi szállítmányokat legtöbb helye befejezték, csak a messzi útra igyekvők dübörögtek tovább szállítmányukkal. L. F. Ragasztják a sebeket Az amerikai sebészeti klinikákon évek óta tartó kísérletek után möst a sebet: varrását ragasztással kezdik felváltani. Speciális ragasztót alkalmaznak, amely a bőrt nem ingerli stb. A módszer fő előnye az. hogy a műtét után semmiféle heg nem marad. VASARNAP, 1968. NOVEMBER 3." ŰFlrMAGYARORS/AG