Délmagyarország, 1968. november (58. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-24 / 276. szám

Két épület, melyeknek nagy sze-1 alatti házban alakították meg Kun repe volt a párt történetében: a bu- Béla vezetésével a KMP-t; Szegeden dapesti, Városmajor utca 42. szám pedig a Kossuth Lajos sugárút 5. számú házban hozták létre a párt szegedi szervezetét. Ha is sokfelé hívják Tombáoz Imre Agitátor a Hunkásszínpadon Wallner Mihály Neve ismerősen cseng a fülekben. Nem csoda, hiszen Tombácz Imre — anynyi kedves Ismerősének .Imre báosija" — már hoszazú évek óta kiemelkedő személyisége Szeged közéletének. A felszabadulás előtti években, mint a munkásmozgalom egyik legaktívabb részesét tartották számon, a felszabadulás után pedig mint a város tanácselnökhelyettese. később mint tanácselnöke tevékenykedett. Az évtizedekkel ezelőtt vállalt harc emlékei nála is messze vezetnek. Mint szabóinas, 1913-ben Nagybecskereken került kapcsolatba a szervezett munkásokkal, s 1915-ben Budapestre kerülve, már maga ls igen aktívan vesz részt a szakszervezeti. később pedig a pártmunkában. A Vörös Hadsereg is tagjává fogadja 1 őrszolgálatot teljealt Pesten. Szegedre 1922-ben térviszaza, ahol tovább folytatja a Vörös Zászló az utcán korábbi években megkezdett harcot. Különböző akciókat szervez, irányit. Többek között a „proletariátus latinjának", az eszperantónak elterjesztéséért tesz sokat: tíz éven át szerkeszti és adja ki az eszperantisták lapját, a Paco-t. Régebbi évelt az általa megőrzött dokumentumok idézik fel a legjobban. Van munkanélküli nyilvántartólapja 1935-ből, van internálás! parancsa 1944. április 4ről, és van fényképes igazolványa, amely az Ideiglenes nemzetgyűlésben viselt tagságát tanúsítja magyar és orosz nyelven... Imre bácsit ma sokfelé hívják. Főképp a kis- és nagy diákok akarják megtudni tőle, hogy miképpen is telt el az a súlyos napokkal teli fél évszázad. Szeged m. j. városi tanácsa vb nyugdíjas elnökének bőven van mit mesélnie. A sarokban mankó, mozgását a kényszerűség kegyetlenül zabolázza, de szemei fürgén csillognak. Ahogy rekedtes-fátyolos hangon a múltat idézi, még ma is tűzbe-lázba jön. Persze cs^k radalmi csendesen, miközben lopva előrakoncátlainkodó könnycseppeket gyúr le férfiasan, oda, a szemgödrök sarkába. A 67 esztendős Waltner Mihály szegedi születésű, 1917-től vett részt a munkásmozgalomban. Egy évre rá a kommunista párt fogadta tagpánsan válaszolt: ha többet akar a közönség, majd jobbat, színvonalasabbat produkál a színpad! Igaza volt. Premierünkön egy francia darabot mutattunk be, Fornász címmel —, s figyelemreméltó sikerünk volt. — Később, mikor a színházi direktórium élére Juhász Gyula került. első dolga volt Szegedre hívni a rendező Szeghő Endrét. De mikorra ideért, Juhász Gyula már nem vezette a jai közé, s csak természetes. színházatj s Szeghő ^m kelCsehók Borbála hogy ő is odasorakozott a Tanácsköztársaság pirosbetűs hétköznapjainak szegedi eseményeihez. — A Munkásszínpadhoz kerültem pártmunkára. Az volt ám a virtus, „színészkedve" politikai agitációt folytatni, a pár (szemináriumokon elhangzottakat továbbadni 150 fiatalnak. Társulatunk a Petőfi Műkedvelőből nőtt ki — Juhász Gyula javaslatára, aki már régóta noszogatta a város vezetőit: munkás-színjátszó csoport kell az előadásokra átalakított körúti laktanyába. A szervezés körüli vilett az új igazgatónak. így a szakszervezet hozzánk küldte, a Munkásszínpadra, ahol „új rendet" vezetett be: csak azok kaphattak szerepet, akik részt vettek a színházról, dramaturgiai ismeretekről vasárnaponként tartott szemináriumain. — A Tanácsköztársaság bukása után is ott maradtam a Munkásszínpadon, 1948-ig. Nehéz volt újra talpraállni, de amikor 1932ben, Ismét Juhász Gyula segítségével, műsorra tűztük Gorkij drámáját, az Éjjeli menedékhelyet, s tíz előadás Zemplén megye főispánjának hajdani cselédlánya máig megőrizte az 1912-es év egy nyári napjának emlékét: • vas ablaktáblás sátoraljaújhelyi udvarház konyhájában dolgozva ekkor értek el hozzá először a tüntető szegények kiáltásai, s az utcára futva ekkor látta meg azt a vörös zászlót ls, amelyet attól a naptól kezdve egy félévszázadon át követett... A hajdani kis cselédlány — a ma hetvenen túljáró — Csehók Borbála az első tüntetés után Pestre került, majd Szegedre vezetett az útja. Itt mint szakácsnő, a város jobb módú polgárcsaládjait szolgálta, de nehezen szerzett szabad Idejében mind cselekvóbb részese lett a forradalmi szervezkedéseknek ls. 1918. decemberében már szakszervezetbe tömöríti a város háztartási alkalmazottait, s állandó otthont teremt munkanélküli társainak. A Tanácsköztársaság bukása után újabb és újabb helységekbe kényszerül, ám kapcsolatát a régi harcostársakkal soha nem veszítette el. Röpcédulát oszt, a járdákra jelszavakat fest, s — természetesen engedély nélkül — újságot is árul: címlapjával befelé fordítva hozzaviszi a munkások lapját, a Népszavát Gyakori látogatója a Csillagbörtönnek is, ahova ebédet visz' a fogva tartott munkásoknak — önzetlen segítségül..! A felszabadulás ls Szegeden találja. Az első szabad napokban mindjárt fontos — ás nagyon szívesen vállalt — megbízatást kap: ő lesz a Szegeden tartózkodó pártvezetőknek. az új állam megalapítóinak „gazdasszonya", aki otthont teremt a hajnaltól késő estig dolgozó — földet osztó, agitáló, szervező — férfiaknak. Boriska néni a textilművekből ment nyugdíjba 1952-ben. Akik ebben az Időben itt dolgoztak, jól emlékezhetnek kedves hangjára: az üzem stúdiójának hangszóróiból szállt feléjük tájékoztató. figyelmeztető szava... áldassék a TÜZ csiholoja ... — írja a költö. s ma okét dicsérjük, e kor forradalmi tüzének csiholö1t; a bátrakat, akik elbo harcosai voltak a kommunista pártnak; akik mar ötven esztendeje küzdenek a munkásosztály, a dolgozo nép felemelkedéséért, e part tagkönyvével és eszméivel, szegeden tizenhármán élnek közöttünk — megbecsülésben, társadalmi tisztességben. sikerült valamennyiüket megszólaltatni IS a dél-magyarország munkatársainak a part nagy ünnepe alkalmából. Szavalt és énekelt DánlJánosné Egy kartonra ragasztott, régies, barnatónusú fényképet vesz elő a szekrény mélyéből. Fiatal, szép lányok ülnek vagy tizennégyen, hosszú rakott szoknyában. — A mini csinosabb, meg olcsóbb, ez csak akkor volt divat, most már slampos lenne — jegyzi meg tréfásan, kissé huncutul, de jelezvén, hogy túrija magát a korral Dani néni. — Ilyen fiatalok voltunk 50 évvel ezelőtt — mondja és nézi a fakult képet. — A szabókisiparosok szövetkezetében dolgoztunk a Francia utcában. Varrólányok voltunk és a első világháború alatt ott kaptunk munkát. Persze, hogy beszerveztem a lányokat a szakszervezetbe, bejártunk a Fekete-házba. Amikor megalakult a kommunista párt, a szakszervezeti tagok nagy része belépett, én ls: nekem ez természetes volt. Azelőtt is, a háborús években, ha megbíztak az elvtársak szavalattal, felKőműves apa — mérnök fiú vonulás-szervezéssel vagy egyéb munkával, lelkesen vállaltam. Énekeltük a lányokkal az utcán végig: „A szívünk tűzben ég, csak rajta, rajta még..." — Az őszirózsás forradalom idején azonban nemcsak az összefogás volt a jellemző: hazajöttek a frontról a katonák, a vőlegények és bizony ezek a lányok úgyszólván szétszéledtek, férjhezmentek. Én maradtam. A pártmunka fűtött, kötött, de jómagam is vártam haza valakit. Éppen 50 évvel ezelőtt jött meg, nekem délcegen, az akkor már szovjet-honbóL A pártirodán találkoztunk össze: olyan meleg hullám futott át rajtam, mikor megláttam. Szilveszter éjszakáján esett először szó arról, hogy egymásé leszünk. És a Tanácsköztársaság idején házasodtunk össze Dáni Jánossal. Egy beforrasztott bennünket a mozgalom és a szerelem... Ballba Imre után Ladvánszky József az tákban, taggyűlésünkön, né- épít5munkások munkanélkü_ lijeinek teljes házat vásárolt hányan aggályoskod tak: ha munkásszínpad leszünk, többet kér a közönség. Am ~ ismét ogyenesben Udvardi János párttitkár, éreztük a szegedi munkáslelkes patrónusunk, frap- színjátszás ügyét... — Negyedik éve voltam már katona, Lengyelországban ért a bír, hogy idehaza forradalom van. Ezután már semmi nem tudott a fronton tartani bennünket. — Hazaérkezésem idején alakult Szegeden a párt. Én azelőtt szervezett építőmunkás voltam, beléptem a pártba. Bizalmi beosztást kapAz elégedetlenség dinamitja robbanni kívánt DEL MAGYARORSZÁGVASÁRNAP, t»«8. NOVEMBER 84 Rékasí László — Emlékszem, így agitált odahaza vesz részt az új rend nak!" — lehallgatta az időa forradalomra, így tobor- megteremtésében. A mun- közben visszatért jegyző, zott a forradalmi pártba az kástanács tagjává választják, — Csütörtökön elfogtak, egyik szónok: „Mi nem ás- de hamarosan menekülniük halálra ítéltek, úgymond a suk körül a kivénhedt fa kell a román csapatok elől. nemzeti hadsereg gyalázásátuskóját, hanem dinamittal Vörösőr társaival a hatos ért. röpítjük a levegőbe!" munkásezredhez csatlakoz- A bitót mégis sikerült elKatonaként, betegen érkc- i nk. kerülnie, félholtra verve zett haza Rékasi László elv- — Augusztus l-e vasárnap menekült meg a brigantik társ az olasz frontról, volt. Hctl'ön reggel 9 óra karmaiból. Később kommuelégedetlenség dinamitja, iajt jött egy csapat a hír- nlsta izgatás vádjával újra mint sok társában, robbanni hedt Prónay-különilményből. elvitték, a Csillagban ült 6 kívánkozott benne is. Már Ezeket a terroristákat még hónapig. 1913 óta tagja volt a szo- megugrasztották, majd elvociáldemokrata pártnak és a nultak a vöröskatonák, s szakszervezetnek, s most már csak Rékasi László maérezte, hogy csak a fórra- radt ott szolgálatban, hírekdalmat akarók oldalán lehet re várra a telefonnál. Fel- , mindvégjg s 1944_ a helye. öltötte a postásruhat is. de . _ . . Szülőhelyén, Szegváron éri egy mondatát — amit a a Tanácsköztársaság kikiál- sándorfalvi elvtársaknak tásának szívdobogtató híre. üzent a fehér parancsnok Nem tud már visszatérni telefonutasitását követően — Szegedre, ahol cipészsegéd- „ne higgyetek ezeknek a ként dolgozott eddig, így pulykatollas csirkefogók„Föl kéne szabadulni már!" — mintha az ő életútjára is vezérmondatul íródott volna József Attila kiáltása. Ezt ben Szeged első szabad lélegzete után már azért munkálkodott a legális kommunista pártban, hogy élni tudjunk a régen várt szabadsággal. tam, amely azzal a munkával is jart, hogy a körzetembe tartozóknak a munkanélküli segélyről gondoskodni kellett. A segélyt Pestről küldték, s azt a várost körülzáró franciák vonalain kellett áthozni. A most hófehér hajú, hetvenötödik éves Galiba Imre hamarosan a fővárosba került, s különösen a MÉMOSZ székházba rendszeresen bejáró építőkkel vett részt közös politikai akciókban. Aztán ott sem volt maradása, egyideig Romániában dolgozott, majd 1924-ben végleg letelepedett Szegeden. Egyik vezetője volt az 1937-es építőmunkás sztrájknak. — Néhányan az idén nyáron összejöttünk Pesten. _ Annyi év után bizony alig Ismertük meg egymást. Az igaz, élményeinkből sem tudtunk kifogyni. Az emlékek felidézése jól esett a régi harcosoknak. Amit az októberi forradalomban, majd a Tanácsköztársaság idején célul tűztek ki, de megvalósítani már nem tudtak, ma az egész nép mindennapi élete. S ők ötven éve dolgoztak rajta, hogy így legyen. A nyughatatlanság azóta sem hagyta el. a területi pártszervezetben dolgozik, tagja a nyugdíjasok szakmaközi bizottságának, a fegyveres erők klubja nyugdíjas csoportjának — mert a felszabadulas után fegyverrel védte a kivívott hatalmat — s az eszperaptista körnek. — Kőműves voltam. A fiam mérnök. Ez az egész, de ebben benne van minden. á