Délmagyarország, 1968. november (58. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-22 / 274. szám

Beszámoló a megyei pártbizottság üléséről (Folytatás a 2. oldalról.) Front is itt bontott zászlót, központi bizottsága. a Ma- Itt hangzott el először: „Lesz gyar Nemzeti Függetlenségi magyar újjászületés." Nincs okunk változtatni pártunk irányvonalán A magyar nép számára a Szovjetunió mint felszabaditó teremtette meg a lehetőséget a demokratikus átalakuláshoz, a szocialista fejlődéshez. Hogy élni tudtunk a lehetőséggel, annak döntő tényezője volt, hogy a párt 25 éves küzdelemben kiérdemelte tiszteletre és a népfront politikára támaszkodva, tényleges vezetőjévé vált a demokrácia, a szocializmus céljait most már visszavonhatatlanul megvalósító népnek. Az MKP-nak a lerombolt országban egyszerre kellett megvalósítania olyan nagy feladatokat, mint az újjáépítés szervezése, az államalkotás, a gazdasági és kulturális élet megindítása, a hatalomért folyó harc vezetése és ezzel együtt magának a pártnak kiépítése, illegális pártból hatalmas, országos tömegpárttá, egységes, demokratikusan centralizált párttá. Ezeket a feladatokat sorra megvalósítottuk. A helyes kommunista politika álapján a magyar munkásosztály — szilárd szövetségben a parasztsággal, s e szövetség köré tömörítve az értelmiséget, a társadalom összes haladó, demokratikus és hazafias erőit, békés úton jutott a hatalom _ birtokába. A burzsoá reakcióval vívott politikai harcban, a párt meg tudta nyerni a munkás- és paraszttömegeket és a két munkáspárt marxista—leninista alapon történt egyesítésével szilárd néphatalom alakult ki hazánkban. Ez a néphatalom került a későbbiek során veszélybe. Miért következhetett ez be? A párt valóban jelentős sikereket ért el, ami elbizakodottá tette a pártvezetők egy részét A kialakult személyi kultusz hatására nemcsak elméleti és politikai hibák, hanem helytelen politikai koncepciók és hibás gyakorlat honosodott meg a párt, a társadalom és az állam életében. Irreális célkitűzések, a hazai sajátosságok figyelmen kívül hagyása, a lenini normák megsértése a pártéletben, a tömegek megnyerésének elhanyagolása, a szocialista törvényesség durva megsértése — ezek azok a hibák, amelyek a proletárdiktatúra kivívása után csaknem derékba törték a szocialista építőmunkát. A „balos" szektás, dogmatikus hibák mellett a jobboldali opportunista tendenciák is megerősödtek, így alakult ki pártunk mély válsága az ötvenes évek első felében. Ezt a válságot az osztályellenség kihasználta, s 1936ban az imperializmus aktív támogatásával fegyveres ellenforradalmi kísérletet hajtott végre. Az ellenforradalom meg' rázkódtatta pártunkat és • egész népünket. De sok fontos tanulsággal is szolgált számunkra és a szocializmust építő mos népek számára is. Ezek a tapasztalatok eloszlatták — többek között — azokat az illúziókat, hogy — bár a hatalom kivívása békés úton történt — a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet sima út. Az osztályellenséget as országon belül legyőzni, ez még nem jelenti, hogy egyszer, s mindenkorra kiküszöböltük a polgári restaurációs kísérletek veszélyét. Különösen nő az ilyen kísérletek lehetősége, ha a szocializmus építésében súlyos hibák jelentkeznek. A munkásosztály a hatalom kivívása után, a szocializmus alapjai lerakása után sem mondhat le a proletárdiktatúra lenini elveinek következetes alkalmazásáról. Arról, hogy a proletárdiktatúra demokráciát jelent a túlnyomó többségnek és elnyomást a reakciós, szocializmus-ellenes erőkkel szemben. Ezen az évfordulón is ki kell jelentenünk azonban, hogy ami történt, az nem csökkenti a sok százezernyi kommunista, az egész dolgozó nép becsületes munkájának, áldozatvállalásának értékét. Ha sok hibával, bajjal is, de a szocializmus épült ebben az időben is. Ami történt, az nem a dolgozó tömegek, hanem a korábbi vezetés hibája és csődje volt. Nem a szocializmus, hanem a hibás politika, hibás vezetés és hibás gyakorlat futott zátonyra. A fegyveres lázadás leverése után váratlan gyorsasággal ment végbe a politikai konszolidáció. Hozzájárult ehhez, hogy politikánkat, tevékenységünket a XX. kongresszus fénye világította meg. Az 1956 utáni gazdasági és politikai konszolidáció talaján tovább tudtuk fejleszteni hazánkban a szocialista termelési viszonyokat. Átszerveztük a mezőgazdaságot. Befejeztük a szocializmus megalapozását Megerősödött e harcban a munkásparaszt szövetség, megszűntek az ellentétes érdekeltségű társadalmi osztályok, megszilárdultak a szocialista alapokon nyugvó nemzeti egység pillérei. Pártunk kongresszusai újabb nagy feladatot, a szocializmus teljes felépítésének feladatát állíthatták népünk elé. Ezzel összefüggésben hozott határozatot pártunk Központi Bizottsága a gazdaságirányítás reformjára, a szocialista alapok adta gazdasági lehetőségek jobb kiaknázására, társadalmunk szocialista jellegének erősítésére, rendszerünk demokratizmusának továbbfejlesztésére. Természetesen semmiféle olyan illúziókban nem hiszünk, mintha a demokrácia osztálytartalmától függetlenül. úgynevezett „tiszta formában" létezhetne. Ha a szocialista hatalmat bármi is gyengíti, az nem szolgálhatja a szocialista demokráciát. És minél erőteljesebb az előrehaladás a szocializmus útján, annál inkább megteremtődnek a szocialista demokrácia mind teljesebb kibontakozásának feltételei. Pártunk IX. kongresszusának határozatai szellemében most ezeket a társadalmi feladatokat oldjuk meg. Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy nincs okunk változtatni pártunknak azon a fő irányvonalán, amit az ellenforradalom leverése után kialakítottunk. giai,* politikai és szervezeti egységét. És ellenkezőleg: akkor következtek be a kudarcok, ha ez az egység megbomlott. Megtanultuk, hová vezet, ha a pártban felüti fejét a szektás dogmatizmus és a munkás osztályálláspontot feladó revizionizmus. Ezért küzdünk mi két fronton. Az eszmei egységnek elengedhetetlen feltétele, hogy a párt rendelkezzék azzal a képességgel, hogy felismerje a társadalom szüntelen fejlődéséből adódó új feladatokat és ezeket helyesen, a marxizmus—leninizmus szellemében, a kor követelményeinek megfelelően meg is tudja oldani. Pártunk ebbeli készségét mi sem bizonyítja jobban, mint a gazdaságirányítás reformjának kimunkálása, bevezetése. Rendelkeznie kell a pártnak azzal a készséggel és forradalmi bátorsággal, hogy napról napra szembenézzen önmagával, tevékenységét állandóan elemezze, szigorú kritikusa legyen saját hibáinak és tévedéseinek. Erre int bennünket pártunk egész fél évszázados története és mai gyakorlata. Pártunk a magyar forradalmi mozgalom különböző nemzedékeit egyesíti magában. E sokszínű élményekből táplálkozó forradalmi gárdát mindenekelőtt a párt marxista—leninista elvei és politikája forrasztja egységbe. Ezt az egységet nap mint nap az új feladatok végrehajtásának tüzében keli kovácsolni, mert ettől függ, a forradalmi élcsapat vezetőkészsége és ütőképessége. Amilyen mértékben megóvjuk pártunk eszmei, politikai és cselekvési agvségét, betarjuk a párt lenini normáit, olyan mértékben töltheti be pártunk a magyar társadalom vezető erejének felelősségteljes funkcióját. Fél évszázados forradalmi mozgalmunknak éppen az a másik fontos tapasztalata, hogy a munkásosztály szilárd hatalmának, a munkásparaszt szövetségnek, a szocialista alapokon nyugvó nemzeti • egységnek, a szocialista társadalom eredményes építésének záloga volt és marad a párt vezető szerepének érvényre juttatása, a párt és a tömegek közötti eltéphetetlen kapcsolat kialakítása. Az MSZMP azt vallja, hogy a párt nem önmagáért, hanem a munkásosztályért, a népért létezik, nem áll felette a népnek, hanem a né•pért, a néppel együtt harcol. A párt és a nép kapcsolatát, a nép érdekeit kifejező helyes politikával, a rendszeres, kitartó, az esemé. nyekkel és tennivalókkal lépést tartó, őszinte felvilágosító munkával, meggyőzéssel erősíthetjük. A párt és a nép kapcsolata csak a bizalomra épülhet. A párt vezető szerepe a nép szolgálata. A párt a vezetést politikai eszközökkel valósítja meg, ami semmiképpen sem azt jelenti, hogy a munkáshatalom irányítását átadja más erőknek, vagy csak kívülről szemléli az ország sorsának alakulását. Nem fogadhatjuk el azt az egyesek által hangoztatott elvet sem, hogy a pártnak csak véleményt kell mondania a társadalom kérdéseiről, egyébként nem kell beleszólni a dolgok menetébe. Ez a konzultánsi szerepre való kárhoztatás éppúgy elfogadhatatlan, mint az a vélemény. hogy a hatalom kivívása után a párt csak eszmei-nevelő szervezet legyen, de semmiféle irányító, vezető szerepet ne töltsön be. Ha ezt tennénk, lemondanánk a munkásosztálytól, a dolgozó néptől kapott felhatalmazásról, kiengednénk a kezünkből. a dolgozó nép gyakorlati ' érdekeinek érvényesítését, amelyet senki más nem tarthat kézben, csak a munkásosztály hatalmát irányító párt. A lenini párteszme, a lenini tanítás a pártról, szerepéről a hatalomért folyó harcban, a hatalom kivívása, a szocializmus teljes felépítése idején sem vesztette érvényét, most is alapvető feltétele a szocializmus, a kommunizmus felépítésének. (Foto: Enyedi Zoltán) Győri Imre elvtárs veterán harcosok társaságában kel és a nemzetközi proletariátussal, a nemzetközi kommunista mozgalommal, a szocialista világrendszerrel szemben. Pártunk politikájának alapelve volt és marad, hűség a néphez, hűség a munkás nemzetköziséghez. Ennek szellemében vezette fél évszázadon át népünk harcát pártunk, ezen eszmék jegyében tisztelgünk 1918. november 24-e hősi emléke előtt. Harcaink nyomában új élet sarjadt Hazafiságunk és internacionalizmusunk A párt a népérf létezik Tisztelt Pártbizottsági Ülés! A magyar kommunista mozgalom elmúlt fél évszázadára visszatekintve joggal állapithatjuk meg, hogy népünk történetének a harcban, szenvedésben és végül nagy eredményekben is gazdag öt évtizede alatt a párt — az üldöztetések és kegyetien megpróbáltatások, a hibák és tévedések és balsikerek ellenére — a nemzet legkipróbáltabb, legedzettebb erejének bizonyult! Ez a párt minden időszakban helyes irányt tudott mutatni a magyar társadalom számára. Mi adott erőt ehhez, mi tette ezt lehetővé? Miért volt legyőzhetetlen a magyar kommunista mozgalom? A tanulságok között messzemutató általános érvóViyű tapasztalatok vannak. Ha pártunk fél évszázados történetének sok tapasztalatából néhányat számba veszünk, első helyre tesszük, hogy a forradalom élcsapata akkor erős, -ha hűséges a marxizmus—leninizmus forradalmi elveihez, ha ezeknek a forradalmi elveknek alapján szilárd a párt egysége! A mi pártunk harci közösség, olyan forradalmi szervezet, amelyet a közös marxista—leninista ideológia és politika vezet, olyan szervezet, amelyben a közös cselekvés elengedhetetlen! Mindig eredményes volt a harc és a munka, amikor a párt meg tudta óvni ideolóPartunk erejének kiapadhatatlan forrása mindenkor, hogy hazafias és egyben internacionalista párt. Ötvenéves küzdelmében mindig akkor születtek sikerek, amikor politikájában szervesen ötvöződött egybe a nép nemzeti érdeke és a nemzetköziség. Igaz, a kommunisták pártja lényegéből fakadóan nemzetközi, ugyanakkor kifejezi ezeréves történelmet író nemzetünk legjobb törekvéseit. a magyar kommunisták méltó utódai azoknak, akik a maguk korában népük és nemzetük függetlenségéért, társadalmi felemelkedéséért küzdöttek. A mi pártunk folytatója minden haladónak és forradalminak, ami a magyar történelemben a párt megindulása előtt a nép, a haza érdekeit szolgálta. a magyar kommunista mozgalom 1918-ban egyben a nemzetközi munkásmozgalom elválaszthatatlan részeként is jött létre és azóta is erős szálak fűzik hozzá. Ez az eltéphetetlen kapcsolat, harci egység a világ kommunista és munkásmozgalmával arra az objektív érdekazonosságra épül, amely minden proletárt egyesít a világon a tőke elleni harcban. Pártunk internacionalista jellegéből, a szocialista világért érzett felelősségéből törvényszerűen következett az a lépés, amelyet ez év nyarán a forradalmi munkás-paraszt kormány tett, hogy más szocialista országokkal együtt, katonai segítséget nyújtott Csehszlovákia szocialista vívmányainak megvédéséhez. Népünk a proletár nemzetköziség szellemében nyújt minden tőle telhető segítséget a vietnami nép harcához, akik tőlünk sok ezer kilométerre érettünk is harcolnak. vért. életet áldoznak Mi is gyakran merítettünk erőt abból a támogatásból, amelyet a munkás szolidaritás, az internacionalizmus, a szocialista országok közössége és különösen a Szovjetunió nyújtott számunkra. A Szovjetunió segítsége már ott kezdődött, hogy felszabadította hazánkat a német fasiszta megszállók és a magyar fasiszták uralma alól. A Szovjetunió politikai és gazdasági segítsége, az imperialistákkal szemben nyújtott védelme fontos tényezője volt a második magyar proletárdiktatúráért folytatott viszonylag békés harcnak, megvédésének, a szocialista forradalom győzelmének. A kommunista pártok internacionalizmusuk talaján kérlelhetetlen harcot folytatnak a nacionalizmus minden megnyilvánulása ellen. Az imperialisták nacionalista propagandájának fő kifejezési formája ma is a szovjetellenesség. Ök is jól látják, hogy a Szovjetunió a legszilárdabb bázisa a szocializmusnak, a nemzetközi munkásosztálynak, a haladás és a béke erőinek. Ezért pártunk ma is a proletár internacionalizmus alapvető követelményének tekinti a Szovjetunióhoz való elvtársias, testvéri viszonyt. Meggyőződéssel valljuk ma is, hogy szovjetellenes kommunizmus nincs, nem volt és. nem is lehetséges. Egyes konkrét kérdésekben felmerülő esetleges nézeteltérések nem adhatnak mentséget egyetlen pártnak sem — ha kommunistának vallja magát — arra, hogy szovjetellenes álláspontra helyezkedjenek. Ebben a szellemben harcol pártunk a nemzetközi kommunista mozgalom, a szocialista világrendszer egységéért, s vállalt megtisztelő szerepet a kommunista és munkáspártok értekezlete előkészítésében. Pártunk a nemzetközi munkásmozgalom, a Szovjetunió tapasztalatait felhasználva önálló politikát folytat. Abból indul ki, hogy politikájának kialakításában kettős történelmi felelősség köti: felelősség saját népünkTiszteit Elvtársnők, Elvtársak! Csongrád megye kommunistái az elnyomatás nehéz éveiben is helytálltak. Ma itt ülnek sorainkban, akik fél évszázada a párt kipróbált harcosai. Örömmel köszöntjük őket, tisztelettel tekintünk helytállásukra, és kívánjuk, hogy sok éven át maradjanak köztünk erőben, egészségben, tapasztalataikkal segítsék mai harcunkat. A megye kommunistái ott voltak az ország újjáépítésének első percétől kezdve, ahol tettekre volt szükség. Mindig derekasan kivették részüket társadalmunk forradalmi formálásából Sorainkból ezrével bocsátották útra — egészen a legmagasabb posztokig — a megye kommunista szervezeteiben tnegedzett vezetőket. Nem kétséges, a megye kommunistái a jövőben is ott lesznek a munka élvonalában mindenütt, ahol a forradalmi ügyet szolgálni szükséges. S ha most fél évszázad után, ezen az ünnepségen azt kérdezzük azoktól, akik ott voltak már a párt bölcsőjénél, vagy azoktól, akik koruknál fogva csak később váltak kommunistákká, érdemes volt-e küzdeni, volt-c értelme a harcnak, lemondásnak, az üldöztetésnek, a tengernyi nehézségnek? — a válasz egyértelmű: igen. Volt értelme, mert fél évszázad során a kommunista eszme diadalmas térhódítása nyomán átalakult és átalakul a világ. • Átalakult hazánk: végre emberhez méltóan él a munkás, boldogul a szövetkezeti paraszt, anyagi és társadalmi elismerést kap a népet szolgáló értelmiségi, és noha gondok most is nap mint nap jelentkeznek és megoldást követelnek, derűsebbé, szebbé vált az életünk. A magyar kommunista mozgalom nagy harcok tanulságait tudja maga mögött. Három forradalom és két ellenforradalom tapasztalata kovácsolta, edzette az acélnál keményebbre. A történelem a győzelemért keserves árat követelt: elvtársaink vérét. Népünk legjobbjainak, köztük megyénk mártírjainak vére nem hullott hiába. Nyomában új élet sarjadt: a magyar nép elnyomástól, kizsákmányolástól mentes élete. A zászló, amelyet 50 évvel ezelőtt a forradalmárok maroknyi csoportja bontott ki, ma szabad, szocialista ország felett leng és jelképe egész népünk szebb holnapjának — mondotta befejezésül. Á kitüntetések átadása Győri elvtárs nagy tetszéssel fogadott ünnepi beszéde után id, Krajkó András elvtárs, szegedi veterán az 1918—1919-es évek harcosai. a KMP tagjai és a vörös katonák nevében emlékezett a múltra, a KMP megalakulására, és kérte a párt jelenlegi vezetőit, hogy a ma megoldandó feladataiba bátran támaszkodjék a régi harcosokra. Az ifjú kommunisták nevében Bán Katalin elvtársnő, a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat KISZ-bizottságának tagja köszöntötte az ünnepi pártbizottsági ülést. Megható színfoltja volt az ünnepségnek az úttörők megjelenése, akik egy-egy szál vörös szegfűt nyújtottak át az ünnepi pártbizottság valamennyi résztvevőjének. A KMP megalakulásának 50. évfordulója alkalmából a Munka Érdemrend aranyfokozatával tüntették ki Komócsin Antal elvtársat, szegedi veteránt és Száz Ferenc elvtársat, a ki szombeíri pártszervezet vezetőségi tagját. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta Bába István elvtárs (szentesi járás) állami gazdasági pártbizottsági titkár. Boros János elvtárs, vásárhelyi veterán, a városi pártbizottság tagja, Eiler Márton elvtárs (Szeged) alapszervezeti titkár. Györgyjakab László elvtárs (Makó), alapszervezeti titkár, Oskó Lajosné elvtársnő (Szeged) csúcsvezetőségi titkár és Szabó József elvtárs, a szentesi városi pártbizottság tagja. A kitüntetéseket a Népköztársaság Elnöki Tanácsa megbízásából Török László elvtárs adta át és köszöntötte a kitüntetetteket. Az ünnepi pártbizottsági ülés zárszavában Siklós Já-» nos elvtárs javasolta, hogy az ülés résztvevői táviratot küldjenek az MSZMP Központi Bizottságának és személy szerint Kádár János elvtársnak, az MSZMP KB első titkárának. Az ünnepi pártbizottsági ülés részvevői nagy tapssal fejezték ki egyetértésüket a javaslattal. Az ünnepi ülés az Internacionálé hangjaival fejeződött be. A távirat szövege a következő: Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának Kádár János elvtársnak, a KB első titkárának Budapest Tisztelt Kádár elvtárs! Őszinte szeretettel üdvözöljük partunk Központi Bizottságát, és személy szerint Ont. Kádár elvtárs, abból az alkalomból, hogy ünnepi ülésen emlékezünk munkánk, harcunk, győzelmünk fél évszázadára. Emlékező-bizakodó hangulatú ülésünk alapjául az szolgál, hogy politikánk jó. dolgozó népünk bizalma övezi, és számunkra megnyugtatóbb érzést nem adhat más. Politikánk végrehajtása érdekében továbbra is tisztességesen. becsületesen dolgozunk. MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT CSONGRÁD MEGYEI BIZOTTSAGA péntek, 1968. november 22. DEL-MAGYARORSZÁG' 3