Délmagyarország, 1968. november (58. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-17 / 270. szám
S aját romjait őrző parasztház. A hosszú csapott tető alatt szúette barna ajtók. Szoba, konyha, kamra, megint szoba, kiskonyha, padlásfóljáró. Az öregasszony a gangon •üldögélt. Lábánál szakajtó, keze felől teli kosár csöveskukorica. — Mindent megnéztél? — Mindent Tímár széket húzott a kosár mellé. Gépiesen nyúlt a kukorica után. Keze az esze nélkíil is tudta, hogy itthon nem lehet tétlerkedni. Az ölbe tett kezű ember haszontalan. Az öregasszony tán álmában is morzsolja a kukoricát. — Szóval mindent — Mindent hát. — És észrevetted? — Észre. — A múlt héten elvitte a kisbaltát — Odaadta neki anyám. — Kölcsönadtam. Azelőtt meg összeszedte a szerszámokat. Csak egy kalapácsot hagyott — Minek engedi, ha aztán sajnálja? — Mindig mondom, csak kölcsönbe fiam. De nem hozza vissza. — Kölcsönbe se adja. — Könnyen beszélsz, — Minek kérdez? — A mázsát akarja. — Kölcsönbe. — Nem. Egészen. Azt mondja Itt csak megeszi a fene. — Hadd egye. — Köll neki a pénz. Épít. — Végre. Legalább nem jön a nyakára. — Lebontaná a házat. — A magáét? — Apátoké volt. — Most a magáé. — H vagytok az örökösök. — De anyám a haszonélvező. — Azt mondja, nagy ez nekem egymagamnak. — Ezt már Ismerem. — Ügy se tudom rendbetartani. — Az ae sz 6 baja. — A részit akarja. •— Tizenöt éve hallom. — De most nagyon akarja. — És anyám? Hova menne? — Arról nem beszél — Mikor Járt Itt? — Tegnapelőtt Hallotta, hogy Jössz. — Na akkor ne kerül gessGk. Én megmondtam neld tavaly télen, bogy nem egyezkedünk. — Mégis Idejön. — Mikor? — Még máma. — Anyámnak is megmondtam, hogy nincs vele semmi dolgom. — Te ilyeneket ne mondjál a testvéredre. Idősebb is nálad. Fenákel ludit ITT MINDEN ANYÁNKÉ — Nagyon jól tudod, hogy keresett Az egész Tiszántúlt begyalogolta utánad. — Későn jutottam eszébe, az volt a baj Későn számolta össze, hogy két fia van, nem egy. Nagyon is későn. Négy évig még gondolkozhatott rajta. Ha nem lett volna elég, megtoldták hárommal, mikor berántottak katonának. Persze az a fontos, hogy te közben kijártad a polgárit, beiratkoztál a gimnáziumba. Azt mondtad, ha anyánk Nálad rendben mentek a meghal, neked egy üres ku- dolgok. Le is érettségiztél koricacsö se köll Hát nagyon szépen. Az egész család ünkicsi törlesztés ez az adóssá- nepelte a nagy tudóst. Én godból, amivel nekem tartó- meg huszonkét éves fejjel zol. álltam neki szétnézni a vi- Én tőled semmit sem fo- lágban. Más abban a korban gadtam el, nem is kínáltál «aLidot alaP't Én azt se soba tudtam, beveszik-e az embe' rek a szagomat, nem hogy ~ HaaPank ne™ szeret be- asRZOnyra gondoltam volna, led mikor meg beszelni se Hát így áu a te számlád én_ tuQtál, ha nem veszi a fe- nálam Hét évem ment el a polgármestert fenébe. Mit adsz érte? Egy — Még biztassa. Hova meg a szerszámokat is viszmegy. ha elviszi a házat a szahozod. feje felől. Magát se lehet __ Hogy neked több jusmegérteni. Siratja a kisbaltát, a házat meg utána hajítaná. — Nekem aztan ... — Nem hajítom. De a fia- ~ Ne add a 3Ó embert. A mat se hajítom ki. Fiatal, hát pénz neked is pénz. törekszik. A családjának sze- _ itt minden anyánké. rez" Jön- - Meddig? — Honnan tudja? _ Amf él — Ismerem a kopogását. A . 6 ' sarokról megismerem. A kis- ~ EPPen? errö1 van szó- Ml jébe. hogy baltáról ne szólj, a mázsáról lesz utana • csinál belőled, ha nem hur- Mi?' mp'e • Af, Co1, isk0lár°] isk0ltra; mint néhány kTcatot MrmindTnt -Szólhatok egyáltalán?... k™1"]LY^^ttJílLn valami csodagyereket... kaparhattam volna én össze — Gyere csak Sándorkám. ^^ » ~ Ez<5rt CSak neki tarto" hét év alatt a legszebb ko" Az öcséd is előkerült reggel. aak £ már srámolta a má ZOm' Neki meg anyamnak- romban. Hány ilyen félháNagy markú, sovány em- zsát, a komódot, a két szek- , ~ és nekem, hogy 12 zat, hány mázsát kisbaltát, ber. Csak csontja van, meg rényt meg a többi ócskasá- éves suttyo koromban cse- komódot? Mikor hazajöttem, vékony, száraz bőre. Az étel got ' Kiadják-e a koporsó léd voltam miattad. Ugyan nekem rontottatok: milyen kipirosítja, de nem hizlalja. árát? Tímár az anyja mozgó kin hajtották be az iskola- volt, hogy bírtad? Én meg — Hát itt vagy? szájára nézett. Tudta, hogy k™yvek ^at> meSaJ6 meI?S réneztem arra a jól fésült — Látod. számol téli cipóét, meg hogy ne gimnazista fejedre. Azt Kö«tonteni ttitt A ne- u z > . tűnj ki a többi közül a sze- mondtam, semmilyen. Sem^nS'HozlK sZ - ^jd máskor megbeszel- gény égeddel? Hát jt milyen és kész. »„_.. . Mind rajtam akartátok ke- sándor legyintett. Furcsán _te Is'._a, gtzT állt neki a legyintés. Nagy, súlyos keze leesett a levepöttyes parkét ruhát. Megmutassam? — Hagyja csak, elhiszem. — A gyerekek? — Megvannak. — Böske? — Ö is. Nyomorgunk a máséban. — Nem mindegy az, kié? Ti lakjátok. Szűken vagytok? — Szoba-konyha. A szokásos. — Nagyobbat szeretnél? — Azt szeretném, hogy a magaméban legyek. — Hallom anyánktól. — Mit hallottál? kor. Karácsonyig felénk nézel. se dám is, mikor a rekvirálni , „ A , yal0 lo/akkal engem küldött őb aztán köszönés nélkül Nem azért jöttem, hogy be a városba, hogy majdcsak otthagyta 5ket. Mintha elfe, o.. visszatalalok valahogy. Jol lejtette volna> hogy minek visszataláltam ... Aztán magyarázhattam én kézzel-lébbal, hogy tizenöt éves vagyok, apámat keresem, ha éppen apám nem keresett enhogy anyánkat holtáig ki- gem. Ki értette, amit én han- gatja, megérett a másvilágtartjuk, 6 meg szabad kezet dabandáztam? ra. ad a ház dolgában. — Te anyánkkal akarsz ^KMBmmmmK^^mmmmmmmmmáM^^ainmmmmamiaemm^m szerződést kötni? — Ez lenne a tiszta munveled huzakodjak. És különösen nem... — De én azért jöttem. Kössünk eltartási szerződést. — Micsodát? — Szerződést ügyvéd előtt. Mi kötelezzük magunkat, jött. Az öregasszony ujjai rátaláltak a kukoricaszemekre. Az a fontos, hogy az ember mindig csináljon valamit. Valami hasznosat. Aki csak üldögél, spekulál, a kezét 16Polner Zoltán EGYETLEN FELELET Tiborcok ünneplő (unokái, hajnal-vértű ezredek: soha el nem fáradok., soha meg ncm alkuvók, hittel sereglö sereg, tűzből támadt fergeteg, elvtársaim, az öklök komor lerdejében piros zászló a fény s ti minden kiáltásra egyetlen felelet vagytok. Megsimogatjátok a gyerekek haját és [elmondjátok a rettegés iszonyú [kálváriáit és megőrzitek a szerelőcsarnokok egén a napot, amit a gyáruk hűsége kovácsolt. Hargittay Attila TÓCSA Hátán árnyék szalad szeme két nagy felhő a nap fürdik benne fésüli a szellő fodros bő szoknyát ölt hosszú útra készül gyönyörködésében az ég beleszédül örömében a föld nem ls vette észre csak lábnyoma maradt fölszállott az égbe — Hogy belekezdtél a ház- ka. Legalább nem veszekedba. örültem neki. — Korán örültél. — Annak örültem, hogy így gyarapodtok. Te mindig házat akartáL — Nahát most meglesz. nénk többet. — No erigyj innen a fenébe. — Nem megyek. Apánk házában vagyunk. Vagyis a magunkéban. — Én anyám házában vaMert nem hagyom magam le- gyok, de ha nem tűnsz el inráznl. — A tavalyi vitát nem folytatom. — Ez nem a tavalyi. Ez egy másik. — Mit akarsz megint? — Ezt a disznóólat le kell bontani. — Ugyan miért kellene? nen azonnal.. — Halljuk, mit csinálsz akkor? Mert nekem többet ártani nem tudsz, mint amit eddig ártottál. — Az ellenséged annyi rosszat tegyen neked, amenynyit én tettem. — Nekem nincs ellenségem, rajtad kívül. Ami rossz volt — Nekem szükségem van a az életemben, pedig ugyanbontásanyagra. Azért. csak ellátott vele az isten, azt — Szerezz máshonnan. Mit mind neked köszönhetem alkudozol anyánk házára? — Bizonyára részeg vagy. — Apánké volt. — Engem még nem láttak — Az ugyanaz. a kocsmában. — Nem éppen, apánk után — Akkor belebolondultál a minket illet. szerzésben. Ml bajod tulaj— No ebből elég. Amíg az donképpen? én szavam számít, te innen — Te mindig nagyon maegy gerendát se viszel. A má- gasról bántál velem, pedig zsát se. De még a kisbaltát, legkisebb okod se volt rá. HÉZSŐ FERENC HALÁSZOK FHóször a forradalmi mólt kézzelfogható politikai értékéhez. értékeihez nyúltunk, s ez rendjén van, természetes ls. De van még bőven tisztázni való, s szélesebb körű kutatómunkával feltárt tények biztosan újraértékelést és értékelés-módosítást is eredményeznek. Irodalmi életünkben két víláeíté csóva — Juhász és Móra — mellett biztosan voltak kisebbek, olyan fáklyalángok, akiknek haladó felfogása működése ma is a város jelenének gazdagítására szolgálna. A szegedi tudományos élet — a két háború közötti — rans'a akkor sem volt alacsony árfolyamon jegyezve. Nemcsak Horger Antalokból állt a kvalifikált szellemi élet. Sa r.os. e tekintetben csak addig jutottunk ol még. hogv egyetemi tanácsok és tanárok szobafalakon őrzik az elődök fényképét. Egy megbízható értékelés, s valamilyen való? értékrend megteremtése itt sem várathat magára. Nagyon időszerű a városi tanács gondolkozása azon, hoev a rém teret körbefogó árkádok alatt a magyar tudorránv és művészet nemzeti panteonját szükséges megteremteni. Itt helvet kapnak azoknak a kiemelkedő szegedi tudósokrak és művészeknek a szobrai is. akik munkásságukkal egyetemes társadalmi érdekeket szolgáltak állason felül. S azt a készséget is üdvözölni lehet, hogy e városban élt és dolgozott, valóban nagyszerű emberek neve utcát k"o;on. Igaz. hogy ezek csak külső jegyek, sokkal fonto*"bbZ hosv ez a jó értelemben vett lokálpatrióta szegedi lakosság .óbban ismerje meg azokat a nagy alkotó egyAr'-'"eket ak'k közöttük jártak, járnak. Ahol kínálkozik valamilyen lehetőség, mindig elmondjuk hosv két Szesed volt Itt a Tisza partján a két világháború k^'ó'tt. A? egyik a ..hivatalos", az irredenta, pacionai'itá. K'^belsberg Balkánra néző kullúrkirakata. Volt eev másik: az általános emberi haladás sodrában élő város 's. l?v iecz de megtámasztásra szoruló igazság ez, különösen a szellemi szférákban vagyunk adósak e támogatással pedig 'tt is voltak komolyan veendő értékek. Karasú'v<--"<tan értékről beszélünk, és nem értékre kozmetikázott középszerűségről. Nem eszmei újraértékelést kfván cnrkontoni ez a tárca-cikk, hanem a mai ideológia alapján felszaggatni a korábbi szűkkeblűség takaróját, amely által fedve van még olyasmi, ami nemzeti múltunkhoz, városunk múltjához, köti a jelent. Csak bíztató módon lehet szólni azokról a népművelőkről, műtörténészekről, tudományos kutatókról, akik a közeli és távoli múltból halásszák elő Szeged értékeit. A Dinnyés-kiállítás rendezői először talán nem is mérték föl, hogy milyen lényeges kultúrpolitikai kérdés megoldására vállalkoztak. Miért lehet és szükséges így megközelíteni közelmúltunkat egy nagy szegedi festő emlékkiállítása után? Azért, mert politikát és kultúrpolitikát most már nem is annyira a szavak, mint inkább a tettek reprezentálnak, vagy diszkreditálnak. Meglevő politikánk — s erre épített kultúrpolitikánk — teret biztosít és igényt támaszt ehhez a munkához.. Világnézeti alapállásunk pedig nem zárja ki, hanem feltételezi, hogy múltunk gondos átvizsgálatával minden föllelhető nemzeti értékünk legyen a miénk, maiaké és holnapiaké! Szükséges vitatkozni azokkal, al k valamiféle eszmei föllazulástól tartanak', nevezetesen attól, hogy eszmeileg erősen kifogásolható értékeket tárunk föl, s kellő kritikai tevékenység nélkül dicsérünk. Ez hamis nézet, s voltaképpen azt fejezi ki. hogy a múlt, maradjon ott, ahol van. Csakhogy ebben az utcában egyszer már jártunk, s a magyar időszámítást a felszabadulással kezdtük. Egy ilyen felfogás és gyakorlat egvszer már bebizonyította életképtelenségét, azzal, hogy elősegítette a nemzeti nihil erősödését, ami természetesen mai életünkre ütött vissza Mindenütt megtalálnátok azok a képzett emberek, akik megalapozottan, megfelelő eszmei bátorsággal és biztonsággal nyúlnak vissza közeli múltunkba. Persze az sem tagadható, hogy él az a nézet is, miszerint kritikátlanul vegyünk át minden értéket, azon a címen, hogy megvan a társadalom bizonyos számottevő körének az igénye erre. Az igények egy részét a kulturális Politika figyelembe veszi. Például a Zilahv iránti ieénvt indokolt kielégíteni. De más a kultúrpolitika társadalmi szövetségi politikát is szolgáló kerete — amelybe ez belefér — és más az eszmei egyértelműség alapján működő állami oktatás és művelődésügy. Amit lehet ott, nem lehet itt Nyilvánvaló, hogy a gimnáziumokban Móricz Zsigmond helyett nem Zilahy Lajost adják tantárgyul. Eszmei alapon álló kritika! elemzés nélkül semmit sem rangsorolhatunk, nem tisztázhatunk megfelelően. Ezért ezt a nézetet sem tudjuk elfogadni. Messzire jutottam Dinnyés Ferenc emlékkiállításától. De csak látszólagosan. A mai politikai és kultúrpolitikai légkör nélkül még mindig szegényebbek lennénk egy nagy művész életművének Ismeretével. S éppen az elemző kritika jutott el addig hogy Dinnyés esetében az alföldi festészet egy nagy alakjáról van szó. Ez az egzakt vizsgálat szolgáltatott alapot ahhoz, hogy e szegedi festőművészről lemáljon, lehántolódjon a szubjektív tájékozatlanság szülte, hamis, kedvezőtlen veszedelmes mitosz. Életműve beszél helyette, s ennek mondanivalója egészen mai. egészen korszeré. Helyének, rangjának, művészi értékének végleges megállapítása majd ezután következik. A hozzáértő művészettörténészek ezt megcsinálják. Mi most annak örülünk, hogv gazdagabbak lettünk, egy ..elfelejtett" érték felszínre került. Dinnyés Ferenc festészetének, munkásságának a város lakossága előtti bemutatása adta az apropót, hogy a kulturális és művelődéspolitikával foglalkozó, kultúrmunkát végző emberek törekvése, szándéka említésre kerüljön. Egészséges, jó törekvés a két háború közötti szegedi szellemi múlt' teljesebb tisztázásának kritikai igényű elvégzése. Gazdag a szegedi kolorit, megvan az ízes Tisza-parti légköre. lakóinak alfö'di"ége. s-ögediséee. Gyors korszerűsödése, ipari-szellemi módosulása. erőteljesebb életritmusa nem változtatja meg Színesebbé, gazdaeabbá teszi; városiasabbá. ..civilizáltabbá' de napfényes derűje örökre megmarad. Aki ezt jól fogja meg tollával ecsetjével. muzikalitásával, az fennmarad, amíg szögedi embör járkál a Tisza partián. Ügy látszik. Dinnyés Ferencnek egy egész élet ide áldozásával sikerült a halhatatlanságot elnyernie.
