Délmagyarország, 1968. október (58. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-15 / 242. szám

Küldöttségek Vietnamból A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának meghívá­sára vasárnap délben Buda­pestre érkezett a VDK Haza­fias Frontjának küldöttsége. A delegációt Tran Dang Khoa, a VDK Hazafias Frontja elnökségének tagja, a nemzetgyűlés állandó bi­zottságának alelnöke vezeti. A KISZ KB meghívására hazánkba érkezett a Vietna­mi Dolgozó Ifjúság Szövetsé­gének delegációja. A küldött­ségnek Vu Quang. a Vietna­mi Dolgozó Ifjúsági Szövet­ség első titkára a vezetője. A Jegyzőkönyv felel Dokumentum Szeged felszabadulásának Az emlékezet szükségkép­pen korlátozott. Majd ne­gyed század múltán nem csoda, ha Pálfy György nem emlékszik már mindenre oly élességgel. Az írás viszont maradandó, s őrzi a törté­nelmet hitelesen. Pálfy György azt mondotta a Dél-Magyarország munkatár­sának október 11-én közölt visszaemlékezésében: nem tudja, hogy Bohó András küldetése a szovjet csapa­tokhoz a fölszabadulás elő­körülményeiről estéjén milyen eredménnyel járt Az egykorú jegyző­könyv, mely a Szegedi Ál­lami Levéltárban található, részletesen megőrizte szá­munkra a történteket, s ta­núsítja, hogy éppen ennek a küldetésnek eredménye­képpen menekült meg Sze­ged attól, hogy a szovjet csapatok lőjjék. Jövő ilyenkor lesz a város fölszabadulásának 25. évfor­dulója. Hogy akkora tisz­tán állhasson előttünk az TUL A TÜRELMI IDŐN Még mindig „építik" a Dobó utcai orvosi rendelőt A módosított határidő is elmúlt már, mégsem nyithat­ta meg a szegedi III. kerü­leti tanács egészségügyi osz­tálya a Dobó utcai felújított körzetorvosi rendelőt. Ígéret ígéret hátán, s ki tudja, med­dig kell még a két körzeti orvosnak és betegeinek szo­rongania Mátyás téri szűkös, korszerűtlen emeleti rendelő­— Dehogynem, egyikünk­nek a normát kell írni. — No de reggel fél 7 óta? A munkában foglalatosko­dó Tóth Márton, új ember lévén az IKV-nál, nem mondott semmit társára, aki állítólag menő félben van a vállalattól és szombaton „dolgozott" utoljára. Keres­tük a kőművest, aki állító­ben? A határidőmódosítás lag szintén munkában volt szerint október elsején már a Dobó utcai körzetorvosi rendelőbe mehettek volna a páciensek. Október felénél járunk már, a leendő rende­lőben még mindig az épít­kezéssel járó felfordulás ké­pét mutatja. Dr. Vitos György főorvos, a III. kerületi tanács egész­reggel. Hogy hova ment, a többiek nem tudták meg­mondani. Az IKV igazgatója megfeszülhet, kitűzhet saját kivitelezésű munkáikra ha­táridőket, azok csorbulást szenvednek, ha az általunk is tapasztalt jelenségek el­uralkodnak. A szobafestők tényleg ei­ségügyi osztályának vezetője vonultak, munkájukat elvé­abban a hiszemben volt, hogy a festők már elvégez­ték munkájukat a felújított rendelőben, sőt a gázosok is beszerelték a konvektorokat. Apró símítások vannak már csak hátra, és a földgáz be­kötése. Dr. Vitos György szeretné legjobban, ha ké­szen lennének már a mun­kákkal. Sajnos, az ígért ha­táridő tovább tolódik. Dr. Agócsi János körzetorvos szombaton bemutatta a le­endő rendelőt. Egyetlen víz­vezetékszerelő dolgozott, Tóth Márton. Társa, a másik szakmunkás, Csóvás László ez udvarban lévő raktárhe­lyiség ajtajában ült fél 10­kor. Még nem nyúlt a szer­számhoz, pedig fél 7-kor kezdenek. Nem a munkaru­ha volt rajta, hanem az ut­cai, amiben munkába jár. — Maga nem dolgozik? geztélc, de vissza kell térni­ük, mert utánuk vésték a falakat, hogy a gázcsöveket beszereljék. Micsoda össz­hang a munkában! A gáz­konvektorok nem férnek a helyükre. Az ablakok alatt a frissen lerakott cementla­pokat fel kell verni. Az or­vosi rendelő párnás ajtajat nem tudják addig feltenni, amíg ki nem vésik a falat. Az emeleti munkahe­lyen valahol „elengedhették" a vizet, mert a váróterem és az orvosi rendelő meny­nyezete már átázott. A gáz­konvektorok beszereléséhez is falat kell még vésni. A konvektorok nincsenek még a helyükön. Ha a még hátralévő és el­rontott munkákkal az IKV készen lenne, mondjuk két hét alatt, nem költözhetnek a rendelőbe, mert azt még nem lehet fűteni. A 9800 kalóriás földgáz bekapcsolá­sát csak majd mostanában kezdi a DÉGÁZ azon a kör­nyéken. Bölöni Imre, a DÉ­GÁZ szolgáltatási osztályá­nak vezetője tájékoztatása szerint november első felé­ben az Április 4 útjától a Petőfi Sándor sugárútig mintegy 500 lakás kap föld­gázt Ekkor kaphat csak fű­tést a Dobó utcai orvosi ren­delő is. Az épület emeleti részén azonban továbbra is rendetlenség marad. A fö­démcserével együtt átépítik a lakásokat, és még mindig van ott lakó, akit nem köl­töztettek ki, a feje fölött nem fogtak munkához. Bi­zony nehéz kivitelű munka folyik még sokáig ebben a házban, s aligha lenne majd ildomos emléktáblát helyezni a falra, hogy mikortól med­dig készült ez a „műemlék­védelem", Lődi Ferene események minden mozza­nata, érdemes máris idézni ezt a dokumentumot. S azért is, hogy megkereshessük azt a házat, a Petőfi Sándor sugárút végén, amelyre jö­vő októberben márványtáb­lának kellene kerülnie: a történelmi forduló emlékeze­tére. A jegyzőkönyvben egye­bek között a következőket olvashatjuk a szovjet pa­rancsnokságnak küldött le­vélről: „Ezen iratban mint a vá­ros vezetője kérte a pa­rancsnokságot, hogy a vá­ros lövetését szüntesse be, és egyben felelősséget vál­lalt azért is, hogy a városban polgári ellenállás ki nem fejtetik. Ezen iratot alulírottak egybehangzó hozzájárulása alapján Bohó András mér­nök este 18 órakor vitte el az orosz katonai parancs­noksághoz. Nevezett az orosz parncsnokságot este 20 óra tájban az alsóvárosi temető táján, a Petőfi Sándor su­gárút végén érte el, ahol egy, a sötétben közelebbről meg nem jelölhető házban az orosz járőr által a katonai parancsnok elé vezettetvén, annak az iratot átadta és a kérelmet élőszóval w elő­terjesztette. Az orosz katonai pa­rancsnok a kérelmet teljesí­tette, a város lövetését be­szüntette; az orosz csapa­tok még aznap éjjel a vá­rosba nyomultak, és a vá­rost október hó 11. napjá­nak reggelére teljesen meg­szállták ..." A jegyzőkönyv teljes szö­vege megtalálható a Szeged múltja írott emlékekben cí­mű most megjelent doku­mentumgyűjteményben is. P. L. Mozgalom az olvasó népért Egy évvel ezelőtt hirdette kodó vezetőség. Végül is ar­meg az Írószövetség az Ol- ra a megállapíttásra jutottak vasó Népért mozgalmat: azt a vita résztvevői, hogy egy a hosszú évekre tervezett szűkebb körű bizottság inté­MTI foto — Vitályos József felvétele ÉPÜL A GAGAR1N HÖERÖMÜ. A Gyöngyösvisontán épiilő 800 megawattos hőerőmű első egységének kazánját a napokban kipróbálják, és a tervek szerint 1969 február­jában az erőmű megkezdi az áramszolgáltatást. Kénün­kön: a hőerőmű Heller—Forgó rendszer szerint működő hűtőtornyai „hadjáratot", amelynek kere­tében valóban olvasó — könyvvásárló-könyvszerető — emberekké akarják nevel­ni hazánk lakóit. A mozga­lom meghirdetésére az a fel­ismerés vezette az Írószövet­ség vezetőit, hogy a felsza­badulás óta a kulturális éle­tünkben elért változások még korántsem tették min­dennapi szükségletté a köny­vet; az ország szellemi tér­képén még mindig igen sok a nem olvasó vidékeket jel­ző „fehér folt". Az Olvasó Népért mozga­lom Csongrád megyei fel­adatairól tegnap, hétfőn dél­előtt a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsá­nak székházában megtartott vitán — melyet a Csongrád megyei Könyvbarát Akció­bizottság rendezett — a moz­galommal kapcsolatos konk­rét tennivalók kerültek szó­ba. Katona Sándor ország­gyűlési képviselő, a Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottsága titkárának mag­nyitó szavai és Mocsár Gá­bor Jószef Attila-díjas író, a dél-magyarországi írócso­port titkárának vitaindító előadása után a meghívott vendégek elmondották, hol, milyen eszközökkel lehetne megszerettetni a könyvet. A felszólalók egyetértettek ab­ban, hogy az Olvasó Népért mozgalmat valóban hosszú évekre szóló mozgalomnak kell tekinteni, s abban is, hogy főképp a falusi lakos­ság körében kell aktívabb propagandát kifejteni. Vita alakult ki viszont abban a kérdésben, hogy milyen for­mában történjék a mozgalom zi majd az akció ügyeit, s ha­tározza meg azokat a for­mákat, amelyek a különféle társadalmi szervek aktív se­gítségnyújtását biztosítják. A mozgalom szervezési­irányítási gondjai mellett több — a témához szorosan kapcsolódó — kérdésről is szó esett. Többek között ar­ról, hogy iskoláinkban még korántsem kielégítő a neve­lés, az olvasásra, igen sok diák tanulmányainak befe­jezése után felhagy a rend­szeres olvasással. Éppígy nem aktív olvasó igen sok értel­miségi sem, s különféle okok — főképp a könyvtárak hiá­nya miatt — nem válnak a könyvek barátaivá a külvá­rosok lakói. A. L. Párhuzamosok A párhuzamosok csak elméletileg találkoznak egy­mással. A matematika szerint a párhuzamos olyan két vagy több egyenes, amelyek egymástól minden pontjukban egyenlő távolságra vannak. Az élet azonban nem ilyen párhuzamosokból áll, vertikálisan és horizon­tálisan is találkoznak a mozzanatok. S minél tökéletesebb, modernebb a társadalom, annál gyakoribb, szövevényesebb és kötelezőbb a találkozások sorozata. A párhuzamosok­ról jutott eszembe, hogy nálunk sok vállalat éppen úgy viselkedik, mint a matematikai tétel: nem találkoznak egymással. Talán csak a „végtelenben". Pedig az érdekek nagyon is összefüggnek. A múltkor azt mondta a makói gépgyár igazgatója, hogy veszélyben van a nyereségrészesedésük. Miért? Visszaesett a termelé­sük az első félévben, mert anyaghiánnyal küszködtek. A gyárigazgató igen szenvedélyesen magyarázta, hogy ennek a késedelemnek, vagy hiányos teljesítésnek milyen követ­kezményei vannak. Őket is ígéret köti a partnerekhez, a partnereket ugyancsak megállapodások kötelezik tovább. Aztán ketté akarta választani a következményeket: ha a vállalata nem kap elegendő öntvényt, akkor nem készül­nek el időre a mezőgazdaságnak ígért pótkocsik, ha a me­zőgazdaság nem kapja meg időben a pótkocsikat, nem tudja kiszállítani földjeire a műtrágyát; ha nem szórnak elegendő műtrágyát a vetésre, gyengébb lesz a termés; ha gyengébb lesz a termés, emelkednek a piaci árak és a gyár munkásai drágábban jutnak mindennapi szükségle­teikhez. Majd visszakanyarodott, hogy a munkások kere­sete a gépgyárban már eleve a jó munkaszervezés függ­vénye, vagyis ha nincs elegendő öntvényük, akkor csökken a kereset. Tovább folytatta, hogy a kiosztható részesedés! alap éppen úgy a termeléssel, a gazdaságos jó termeléssel van összefüggőben. A nyereségrészesedés nagysága viszont egyáltalán nem elhanyagolandó a mai munkaerő helyzet­ben. Egy stabil üzemben arra éppen úgy „építenek" a dolgozók, mint a napi produktumra. Egy másik gyárigaz­gató mondta, hogy az őnáluk ígért nyereségrészesedésre még az OTP is „hitelez". így volna ez jó mindenütt Csak nem ennyire egyszerű ez az egész gépezet valahol mindig meghibásodik egy csavarocska, akkor döcög az egész gépe­zet Elsősorban ott lesz hibás a csavar, ahol párhuzamos egyenesként futtatják gazdálkodásukat a vállalatok. Az előbb említett példát valószínű mind a két oldal­ról tovább lehetne bővíteni. Gondolom, hogy az öntödei is el tudná mondani ugyanazt, amit a gépgyár igazgatója. Vagy a Patyolat Vállalat épülő üzeménél is hosszú és szövevényes lenne a láncolat A kérdés pedig így hang­zana: miért állnak a gépek ládába csomagolva a felépült üzemcsarnokban, s miért nem dolgoznak már ebben a ragyogó épületben? Mert a kazánok későn jöttek, mert az égőfejek árán vitatkoznak, mert a gázvezeték még ott sincs a kazánháznál. S addig? Addig nem jöhetnek a külföldi szerelők a gépeket elhelyezni, kipróbálni, mert ahhoz működőképes kazánházra, gőzre van szükség... Az érdekek pedig nagyon közel vannak egymáshoz, így szoktunk osztályozni: népgazdasági, vállalati és egyé­ni érdek. Nem vitás, hogy vannak ilyenek, sőt ütközhet­nek is egymással, de valahol mégiscsak találkoznak ezek az érdekek. Hiszen ami jó a népgazdaságnak, az vagy a vállalatokon, vagy az egyéneken keresztül érvényesül. S önmagában nem létezik sem állam, sem vállalat, ha nem „töltik meg" ezeket emberek, azaz egyének. Egyik érdek sem lehet meg a másik nélkül és fordítva. Ha jó ered­ményt hoz a népgazdasági érdek, akkor annak a haszna az állampolgárok életében érződik. Másképp mi értelme lenne? Beszélgettem egy gyárimunkás ismerősömmel, meg­kérdeztem tőle, hogy mit tud a náluk készített termékek útjáról, sorsáról. Elmondta, hogy mely vállalathoz szál­lítanak, többek között a gumigyárba is, hogy a szövetet beépítsék a hevederekbe. A hevederek útjáról már keve­sebbet tudott mondani. Persze hosszú volna a láncolat, sőt annyira érdekes, hogy visszakanyarodott az újszegedi szövőgyárig, ahol a műszaki szövetet szőtték. M inden összefügg, szoktuk mondani. Meglepően ösz­szefügg és függ egymástól is. Az a néhány mázsa, vagy tonna öntvény száz és száz család minden­napjaival is kapcsolatban van. Mert ha kevesebb lesz a kereset, vagy a nyereségrészesedés, akkor a családi asz­talkákra is az otthonokban. Ezért nem futhatnak a ber­a „nagy asztalra", úgy tudnak csak teríteni a kicsi asz­talkákra is az otthonokban. Ezért nem futhatnak a ter­melő vállalatok egymástól elkülönült távolságban, mint a I párhuzamos egyenesek. Gazdagh István Szegedi írók A Magyar írók Szövetsé­gének szegedi csoportja teg­nap, hétfőn délután a Tisza­táj szerkesztőségében tartott tanácskozást. Ezen részt vett Forgó Pál, a Csongrád me­gyei pártbizottság munkatár­sa, és Radnóti Miklós, a vá­rosi tanács vb művelődésügyi osztálya népművelési cso­portjának vezetője is. Mocsár Gábor, a Magyar írók Szövetsége dél-magyar­országi csoportjának titkára beszámolt a szegedi írók egy­irányítása: legyen-e mégha- évi munkálkodásáról, s vá­tározott program, s e prog- /olta a soros teendőket, fel­ram végrehajtásán munkál- 1 adatokat. Hangsúlyozta a többi között, hogy meg kell teremteni — s erre lehetőség kínálkozik — a szegedi könyvkiadás folytonosságát, amely ez év elején megsza­kadt. A Szegedi Ünnepi He­tek alkalmával módot kell találni arra. hogy Szeged a külföldi írók találkozóhelye is legyen. A beszámolót élénk vita követte. K EDO. 1968. OKTÓBER 15. Munkaidő­csökkentés az élelmiszeriparban Hétfőn az ÉDOSZ szék­házban megkezdődött a Ma­gyar Élelmiszeripari Tudo­mányos Egyesület és az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezetének közös an­kétja, amelyen az élelmi­szeripari munkaidőcsökken­tés problémáit tárgyalják. Az élelmiszeriparban spe­ciális feladatot jelent a munkaidő csökkentése, mert össztársadalmi hatása is van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom