Délmagyarország, 1968. október (58. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-13 / 241. szám

Merre csapó*. gazdaságok tartanak? a/érásba„ A közelmúltban a járási párt-végrehajtóbizottság és a járási tanács végrehajtó bizottsága együttes ülésen vitatta meg a csoportgazdaságok helyzetét. Keresték a megoldásokat azokra az égető problémákra, melyek csaknem 7 ezer parasztcsaládot érintenek a szegedi járásban, s akik 17 termelőszövetkezeti csoportgazdaságban dolgoznak és 45 ezer kataszteri hold földet művelnek. A csoportgazdaságok jelentőségét csak növeli, hogy birtokukban van a szegedi járás szőlő- és gyümölcskultúrájának jelentős hányada, s igen fontos népgazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy ezek a kultúrák ne rekedjenek meg a fejlődésben. Továbbá: növekedjék ezen a kisebb járásnak is beillő területen a szántóföldi növénytermesztés és az állattenyésztés színvonala. A szegedi járás termelőszövetkezeti csoportjai eddig lényegében megfeleltek azoknak a politikai, gazdasági követelményeknek, amelyeket a párt és a kormány a mezőgazdaság szocialista átszervezését követő években eléjük állított, jóllehet számos tekintetben hátrányosabb elbírálásban részesültek, mint a mezőgazdasági termelőszövetkezetek. Amint az együttes ülésen is kifejezésre jutott ez, 1960-ban és 61-ben a szegedi járás hat községében — Bordányban, Domaszéken, Ásotthalmon, Mórahalmon és Zákányszéken — egyáltalán nem azért alakultak csoportgazdaságok, mert a parasztság — éppúgy, mint más helyeken — nem lépett volna be az egysíkú mezőgazdasági tsz-ekbe. Sokkal inkább arról volt szó, hogy a párt és a kormány abban az időben nem látott alapos biztosítékot arra, hogy a gyümölcs- és szőlőtermesztés átmenetileg sem GSilc VÍSSZCL. Méltatlanul alakult ki tehát a csoportgazdaságok körül az a hibás felfogás, hogy ezek a szocialista tulajdon valamiféle „korcs" és nem kívánatos formáját képviselik a tsz-ekkel szemben. A tsz-csoportokban is időben lezajlott az általános földbirtokrendezés; a tanya, telkeket és a hozzájuk tartozó kisebb kerteket kivéve a tsz-csoportokban is közös tulajdonba került a föld. A gazdaságokon belül létrejöttek a közös alapok. 1967-ben már 4966 hold föld tartozott a 17 csoportgazdaság közös művelésébe. Ebből 1126 hold volt a gyümölcsös, 725 hold a szőlő. Az összes közös vagyon értéke megközelíti a 100 millió forintot, a halmazatlan termelési érték pedig 1967-ben az előző évihez képest 62,6 százalékkal növekedett. Árbevételeik 41,6 százalékos növekedést mutatnak járási szinten. Nőtt a tagság közösből eredő jövedelme is. Jellemző, hogy a közös munkában részt vevő gazdák száma 23 százalékkal volt nagyobb tavaly, mint egy évvel korábban. Az egyénileg művelt földterületek után a tagság évente 9 és 10 millió forint közötti összeggel járul hozzá a közös alapokhoz. Ezt az összeget részben beruházásokra, új ültetvényekre, gépek vásárlására fordítják, részben pedig ebből fedezik az adminisztráció és az irányítás költségeit Az összkép kedvezőnek mondható, azonban korántsem ilyen egyértelműen jó a helyzet, ha külön-külön is megvizsgáljuk a csoportgazdaságok helyzetét Például a zákányszéki Homokkultúra Tsz-csoportban 1967-ig 897 kataszteri holdat vontak a mezőgazdasági tsz-ekével azonos szintű közös művelésbe, a domaszéki Béke Tszcs-nek viszont csupán 60, vagy ugyanitt a Búzakalásznak 68, a Szőlőskert Tszcsnek pedig 99 hold a közösen művelt területe. Hasonlóan nagyok a különbségek a beruházásban, a közös építkezésekben és a telepítésekben. A vezetők nem egyformán jól gazdálkodtak, a tagság évente befizetett, a közös alapok fejlesztésére szánt fo. rintjaivaL Sok helyen, érdemtelenül nagy fizetéseket vesznek fel egyes vezetők, s így a tagság pénzének nagy hányadát felélik. Pedig — amint a két végrehajtó bizottság együttes ülése is megállapította ezt — az lenne az egészséges, ha a vezetés és az adminisztráció költségeit már a gazdálkodás tiszta nyereségéből és a segédüzemek bevételeiből tudnák fedezni. Vita alakult kl afelől: mi lenne a jobb, felülvizsgálni a vezetői jövedelmeket és ahol ez indokolt leszállítani a realitások határáig, vagy pedig a munka mércéjét kellene magasabb szintre állítani? Megállapította a két végrehajtó bizottság, hogy jelenleg legalább 800 hold földdel lehetne növelni a tsz-csoportokban a közös táblákat, ha elfogadnák a földeket azoktól, akik saját kezelésükből a közösbe szeretnék azt juttatnt A felajánlott szőlőket gyümölcsösöket kivágatják, így csak 2—4 aranykoronás homokként jöhet számításba a terület Ez nagyon kedvezőtlen a felajánlók számára, akik többségükben elöregedett parasztemberek, s az aranykoronák alacsony száma miatt még annyi földjáradékot sem kaphatnak, ami minimálisan szükséges lenne öreg napjaik anyagi alapjául. Ugyanakkor a termelőszövetkezeti csoportforma mostanáig még a 260 forintos öregségi járulékot vagy kezdő nyugdíjat sem biztosíthatja. Csak a közelmúltban született meg a TOT elvi állásfoglalása, hogy a sajátos körülményeknek megfelelően a termelőszövetkezeti csoportokban dolgozó gazdák társadalombiztosítását is rendezni kel/L Ez indokolt társadalmi igény. Mostanáig például az a kifejezetten közösben dolgozó csoportgazda nem tarthatott Igényt nyugdíjra, aki a tsztagokkal azonos szintű munkát végzett. Az ügyet amiatt is szükséges rendezni, mert a csoportgazdaságok tagsága rohamosan öregszik. Ehhez szükséges a felsőbb szervek állásfoglalása is. El kell ismerni, hogy a tsz-csoport a szocialista mezőgazdaság fejlesztésének sajátos formája, eszköze. A tagság szociális gondjainak megoldása érdekében sokat tehetnek maguk a tszcsoportok is. A két végrehajtó bizottság arra az álláspontra jutott, hogy a felajánlott földeket nem szabad visszautasítani, vagy a közösbe vételüket feltételekhez kötni, hanem gyarapítani kell ezekkel a közös alapokat A gyorsabb fejlődés érdekében szükségesnek mutatkozik helyenként a gazdaságok ésszerű egyesítése is. Ez is a tagság személyes érdekéit szolgálná: kevesebb lenne a vezetők és alkalmazottak száma, csökkennének a gazdálkodás általános költségei, több pénz jutna szociális, kulturális célokra. S nem utolsó sorban az egyesített erők révén meggyorsulhatnának a beruházások is. A földek elfogadását azonban számos helyen népszerűtlen feladatnak tartják. Ugyanis a kisebbnagyobb parcellákat közös táblákba kellene vonni, s ez azt jelentené, hogy egyes tagok jelenleg használatban levő területeit ki kellene cserélni. Azt gondolják egyesek, meg kell hagyni ezt a tanácsoknak. Pedig ez nerrt állami feladat A csoportgazdaságok tagjai, amint a két végrehajtó bizottság megállapította, az adózásban is hátrányosabb helyzetbe jutottak a termelőszövetkezeteknél, s ez is nehezíti az önálló vállalati rendszerű gazdálkodás kifejlődését E problémára egy másik cikkünkben térünk ki. Csepl József Következik-: Maguk döntenek A NÍLUS MENTEM Kövek, kincsek, emberek Egyiptom történetében nem könnyű eligazodni — szegény nebulók, kíváncsi lennék, hogy tudják megtanulni? — A könyvek írott betűinél sokkal többet ad a múzeumok anyaga. Csak egyről szeretnék beszélni — az Egyiptomi Múzeumról. A katalógusok szerint több, mint 100 ezer kiállítási tárgy van az Egyiptomi Múzeumban, de még a kertjét is szürke gránit szfinkszek díszítik. A látogató figyelmét tapintatosan felhívják arra, melyik teremben találhatók a fontosabb látnivalók (ezerötszáz tárgyat sorolnak fel!), s felszólítják az embert, hogy a nyitvatartási időről meg ne feledkezzék... Vigyázni kell, könnyen elfelejtkezik itt mindenki a külvilágról. A látnivalókról könyveket kellene tudni, olvasni — vagy semmit. S talán aki nem készül, nagyobb élménnyel távozik majd. Vagy mégse? Nagy alkotásokkal találkozni — mindig megdöbbentő. Az arányokat, méreteket le lehet írni a reprodukciók mellé —, de elképzelni soha. III. Amenhotep és feleségének ülőszobra nyomasztóan, emberfelettien hatalmas, 7—8 méter magas, a híres — minden művészettörténelem könyvben szereplő — írnokszobor 60—70 centiméter. A művészetet sem „méterre" mérik. Megfoghatatlan érzés : ilyen művészi törekvések voltak 3 ezer évvel ezelőtt. S ilyen művészek! Mykerinos fáraó jellemét, egész valóját egy tört-ritmusú szoborból kiolvashatjuk. Szigorú arcvonások, lágy mozdulatú testtartás — a művész megrendelésre dolgozott, szigorúnak, megközelíthetetlennek, hatalmasnak ábrázolta a fáraót. De mert. művész volt, nem hiányzik az igazmondása sem: esendő-halandó ez a fáraó, nehéz neki a szigor ráncát arcára erőltetnie. Ember ő is. Talán rendes ember. Csak — fáraó. Nem különös, hogy a teljesség okoz hiányérzetet? Ha sikerült volna a Sírrablóknak — ez is évezredes foglalkozás itt — Tut-Anch—Amon fáraó sírját is felfedezni a Királyok Völgyében, ma aligha hangzana ismerősként ez a név, s aligha tudnánk: mi mindent temettek el a fáraókkal együtt. S éppen ez, hogy egyetlen teljes síranyag van együtt, ingerli az embert: mi minden lehetett a hatalmas és gazdag fáraók sírjában? A hirtelen elhalt, 20 éves, beteges ifjú aranymaszkjáról és trónszékéről köteteket írtak; a kincsek, wá A több mint ezeréves Al-Ashar egyetem, amelynek napjainkban 25 ezer hallgatója van arany használati tárgyak, ékszerek, apró szobrok — lélegzetelállítóan szépek. S mindezt csak 1922 óta ismeri a világ, Camavon és Carter angol kutatók akkor lelték meg. Azt mondják, a háború miatt kevés most az idegen. Itt — néhány iskoláscsoportot kivéve — csak külföldi turisták vannak. Mellettem egy francia pár, csaknem megnémúlt a csodálkozástól, amint meglátták az ifjú fáraó művészi aranymaszkját. Két német fiatalember meg: ; „Ez ám a karrier! Húsz éves korára! Hány karátos lehet ez az arany?..." A francia csoportnak is azt mondta az idegenvezető, amit a mi „kalauzunk", s még számunkra is bántó volt: a francia Auguszt Mariette arról nevezetes, hogy megalapította a múzeumot és — sok mindent „elhordott" a Louvre-ba. Egy adat az emberi hálátlansághoz! Mariette nélkül (aki egy emberöltőt leélt a sivatag széli házában, hogy kiássa Sakarra kincseit), aligha lenne meg a múzeum ... Igaz, egyiptomi kincsek vannuk a Louvre-ban, az Ermltázsban is Leningrádban m^g Berlinben is. Meg a világ sok-sok múzeumában. A legszebb, a legtöbb itt, Kairóban. Ha csak nem a föld mélyén ... P. Szőke Mária A kara-kumi flotta Egy évtizeddel ezelőtt csupán mosolyt váltott volna ki, ha valaki karakumi flottáról beszélt volna. Ma már azonban a Kara-Kum csatornán tucatnyi korszerű hajó és soktoiyiás uszály közlekedik. A hajók közlekedésének koordinálására diszpécserszolgálatot és javító bázist létesítettek. Fűtésacseppkobarlangban A világhírű aggteleki Baradla-barlangban kialakított csodálatos szépségű, cseppkövekkel díszített hangversenyterem közönsége kissé hűvösnek találta a „föld alatti opera" 12 fokos hőmérsékletét. A Borsod megyei Idegenforgalmi Hivatal ezért felkérte az Építőipari Tudományos Egyesület szakembereit a sziklaterem elektromos fűtésének megoldására. A hangversenyek idejére 20 fokoa állandó hőmérsékletet akarnak biztosítani. Egyik elképzelés szerint a nézőtéri ülőhelyek alá miniatűr elektromos fűtőtesteket szerelnek műanyag dobozban, a másik elképzelés szerint kellemes meleget adó fűtőpaplanokat helyeznek majd a padokra. (MTI) Tóth Béla: fiz IFH W 50-es típusú tehergépkocsik javítója: A XVII. sz. Autójavító Vállalat karbantartás középjavítás nagyjavítás és födarabfeíújítás garanciával Kérjük a t. megrendelőinket, hogy idei és 1969. évi igényeiket szíveskedjenek vállalatunkkal mielőbb közölni. ÁFIT XVII. sz. Autójavító Vállalat, TURKEVE Tel.: 34 Telex: 093364 HL. 112 i4 rikkancs Egy szegedi újságárus félszázados emlékei újságokról, szerkesztőkről, történelemről DÉL-MAGYARORSZÁG 1968. VASARNAP, OKTÓBER IX ©

A Szegedi Friss Űjság is nagyítóüveggel kereste a témát, de neki is inkább csak törpe anyagok akadtak a horgára. Kiszikkasztott ez az esős és mégis forró nyár mindent, ize szerint ez az újság, a sziegedi Friss Üjság pletykázó, nagyvilági jó értesültséget játszónak tűnt előttem mindig. Nem árultam, de rendszeresen beleolvasgattam. A Naplósok nem sokra becsülték, azt állítottak róla, hogy ollóval írták, jobban mondva nyírták össze. Tudniillik úgy nyírták hozzá az anyagot más lapokból. Hétköznap négy oldalon jelent meg 2 fillérért. A népek ezt nevezték grajcáros újságnak. Amennyire én meg tudtam és tudom ítélni, politikai irányvonalát tekintve nemigen tartozott sehová. Fejfájás nélkül közölte. ami az ollója alá került. Felelősen szerkesztette Újlaki Tóni bácsi, kiadta Endrényi Lajos bácsi. A szerkesztőség és a nyomda háza ma is megvan a Jókai utcában, a nyomda helyén ma a MÁV tartja masinisztatanfolyamai t. Mindezek ellenére érdemes volt kézbe venni, mert Tóni bácsi úgy válogatta össze munkatársait, hogy azok németül jól tudó zsurnaliszták legyenek, ami egyébként az akkori világban nem is volt túl nagy kunszt. Így aztán Tóni bácsiék nagy előszeretettel nyírták a német lapokat. Június 27-én, amikor már nagyban bokrosodik a Ballagi-tó kertjeiben a savanyítani való uborka, és ilyenkor nőnek rá a figyelemreméltó rücskök, eféle hírek jelennek meg náluk: „Bremsbüttelkornbol Jelentik: Vilmos császár egy ÚJ hajó. a Viktória Louise felavatása alkalmából tósztot mondott a födélzetén. Jachton a Krupp gyárban készült, ahol világverő hajóik például a Bismarck gőzös. Nemzeti ünnep ez. Hangosabban dobog a szívünk És holnap, a vizek ls uralmunk alá kerülnek. Bismarckkal elmondhatjuk: Mi németek féljük az Istent, de senki mást a nagyvilágon." Szóval a Friss Üjság sem tud sokkal többet, mint más lapok. Azért 27-én megint csak úgy jól hátul, a negyedik oldalon apró betűkkel figyelemreméltó levelet közöl. „Szegedi fiúk Albániában. Agyúdőrgésben íróim ezt a levelet. Lehet, hogy nem lesz több. A nemzetközi csapatok táborából irok, holnap kemény harcra van kilátás. Durazzóban, ebben a másfél ezer lelkes kis faluban, ami ugyan mióta Vilmos az albánok fejedelme, fővárosnak számit, most nincs forgalom. Sírt csönd. Mikor nem szólnak az ágyúk. Az utcákon a nagyhatalmak (amelyek akarták, hogy Albánia fejedelemség legyen) tengerész különítményei őrködnek. Olasz, német, osztrák—magyar, orosz tengerész katonák végzik rtehéz szolgálatukat. akik egymással Jó barátságban élnek. Ml a konzulátusunkat védjük, amelynek tetejéről fényjelekkel mennek halóinkra a hírek A város fölött 5—6 ütegünk áll. A múltkori ütközet áldozata) a varjak lakmározó orédája volt tegnaple. mikor la a tengerész szanitéazek -'"ették a légrontó holttesteket. A hadi ha.iók eJlei is nappali világosságot sugároznak be a városba. Tizenhat hadihajó van Itt. A fölkelők többen vannak, mint ml Én meg Miszlay Gyula, szintén szegedi fiú, szoktunk otthon lenni. Az albánok természeti emberek Jó fegyvereik vannak 161 lőnek. pardont nem ismernek Hazafias üdvözlettel ifj. Erdeiyl Mihály. K. u. K. Steurmann S. M. S. Panter. Durazző." Június 28., vasárnap. Minden újság akkora ásítás, mint szétnyitva a lap. A vasárnapi szám 16 oldalon jelent meg. Nincs benne semmi. Mozi hirdetések egész oldalakon. „Psylander felléptével: Az ördög cimborája. Dráma négy felvonásban." Még egy tisztességes fekete hírt, egy jó gyilkosságot se lehetett belekiabálni az utcákba. Nem is kellettek azon a napon a lapok. A pesti lapok sem kellettek. A rendelt újságokat, akár hétköznap, szétszórtam. Kilenc órától körültrombitáltam a várost. Meleg volt Fáradtan csöngettek a fagyialtosok és az utcasarki forgó árusokat sem környékezte senki. A' kávéházak üresen tátongtak, a Hágiban legyet fogdosott a lábaszárán a pincér, a felírónő szundizott a kasszában. A Prdrétában locsolták a kerthelyiséget, a gazda kispörköltet evett krumplival. A lovas mentőkocsi csöngetve, vágtában csattogott valakiért a hid felé. Olyan csönd volt akkor egy vasárnap délelőtt Szegeden, akár bármely Szeged környéki falu. Üzletek zárva, forgalom semmi. Még a Tisza-part a legnépesebb, mert éppen evezős verseny van. Hát ott úgy partmentében vagy ezerötszáz ember könyökölt a víz felé fordulva. De ott is nagyon okosnak kellett legyünk, hogy valamivel eladhassuk a lapot Hervadt címeink voltak. (Folytatjuk.)