Délmagyarország, 1968. október (58. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-12 / 240. szám

vilag proletárjai, egyesüljetek! DÉL-MAGYARORSZÁG MAGYAR SZOCIALISTA MUNK PÁRT LAP) A Felülték az Bpoüo-7-et Hárman a világűrben 58. évfolyam, 240. szam Ara: 70 fillér Szombat, 1968. október 12. Péter János beszéde ál LiCZ közgyűlésén Az ENSZ-közgyűlés péntek délelőtti ülésén az iraki, az osztrák és az albán küldött szólalt fel. Az albán delegátus szovjetellenes vádaktól hemzsegő beszéde olyannyira elhúzódott, hogy Péter János külügyminiszter beszédére csupán a közgyűlés délutáni — magyar idő szerint az esti — ülésén kerülhetett sor. Félúton, az általános vita végefelé — mondotta beszéde elején Péter János — az eddig hallott beszédek lényegének gondos vizsgálata mutatja, hogy egyfelől mély aggodalom nyilvánul meg a nemzetközi események jelenlegi alakulása miatt, másfelől erős bizakodás is tapasztalható, hogy meg lehet állítani a mostani rosszabbodást és újra lehet kezdeni a nemzetközi kapcsolatok javítását. Aggódás és bizakodás. Azt is mondhatnánk, hogy a nemzetközi helyzet javult a mostani vita folyamán. A javulás sajátos jellemzője az a tény, hogy azoknak, akik az ENSZ-en belül és kívül egyaránt szeretik szítani a feszültséget, nem sikerült az idei ülésszak általános vitáját újra hidegháborús fórummá változtatni. A korábban jól alakuló nemzetközi együttműködés pozitív eredményei annyira szilárdak és tartósak, hogy kihatásuk megbéníthat minden kísérletet, amely a letűnt idők meddő hidegháborús tevékenységeinek felújítására irányul. A jövőbe vetett bizalmunk is ugyanazokra az ENSZ-en bélül és kívül ható erőkre épül, amelyek vitánkban is kudarcra ítélték a hidegháborús törekvéseket. Ezek az erők elég hatalmasak lesznek ahhoz, hogy megakadályozzák a nukleáris háború veszélyeinek fokozódását. Elég erősek lesznek ahhoz, hogy új utakon keressék a politikai megoldást azokra az égető kérdésekre, amelyek nukleáris világpusztítással fenyegető nemzetközi összecsapás állandó és lappangó veszélyeivel terhesek. A magyar külpolitika erre a célra törekszik. Állandóan kész összefogni azokkal az erőkkel, amelyek a nemzetközi kapcsolatok javításán fáradoznak. Készek vagyunk részt venni minden olyan akcióban, amely ténylegesen előmozdítja a szocialista államok közösségének ügyét — Kubától Vietnamig, Kínát és Albániát is beleértve. A szocialista államok szilárd egységét mi úgy tekintjük', mint a nemzetközi béke és biztonság megteremtésének és megszilárdításának egyik fő erőfeltételét. Ezen az alapon állandóan erősítjük kapcsolatainkat a fejlődő világgal. A fejlődő országok képviselői ebben a világszervezetben és más nemzetközi fórumokon igen jelentós szerepet töltenek be a korábbi esztendők hidegháborús maradványainak felszámolásában és a régi hidegháborús viták felújítására irányuló kísérletek letörésében. Alapvető politikai törekvésünk, hogy a fejlett kapitalista államokkal való nemzetközi együttműködést a békés egymás mellett élés elvének igazi alapján erősítsük. A magyar kormány kitartóan folytatja ez irányú erőfeszítéseit, és semmi okot sem látunk arra, hogy ezen a politikán a legkisebb mértékben is változtassunk. Ezután a magyar külügyminiszter a nemzetközi helyzet bonyolultságát elemezte, s hangsúlyozta: A jelenlegi világhelyzet szembenálló tényezőinek mérlegelésénél kormányom úgy véli, hogy a biztosabb jövő előkészítésének legjobb útja az, ha úgy küzdjük le a veszélyeket. hogy számításba veszszük az eddig elért jó eredményeket és a legbiztosabb eredmények alapján lépésről lépésre kell keresnünk a jelenkor döntő kérdéseinek legreálisabb megoldását, a legjobb kompromisszumos megegyezések lehetőségeinek kihasználásával. A továbbiakban Péter János az 1963-as moszkvai részleges atomcsend-szerződéssel, a vietnami háborúval, a közel-keleti kérdéssel, majd az Afrikai Egységszervezet tagállamainak csúcstalálkozójával és az egyesült nemzetek második kereskedelmi és fejlesztési konferenciájával foglalkozva rámutatott, miként lehetett a bcnyolultság mellett pozitív eredményeket elérni a nemzetközi problémák jelentős területein. A vietnami kérdésben a legközelebbi reális cél az, hogy a párizsi előzetes megbeszélések alakuljanak át valódi tárgyalásokká. Az egyesült nemzetek jegyzőkönyvei tanúsítják, hogy a magyar delegáció már 1965 októberében, a XX. ülésszak általános vitájában felhívta a tagállamok figyelmét, hogy a vietnami háború kérdésében a tárgyalóasztalhoz vezető egyetlen mód az, hogy feltétel nélkül szüntessék be a VDK bombázását, a bombázások felújításával való fenyegetés nélkül. A bombázások részleges korlátozása ebben az évben lehetővé tette, hogy előzetes megbeszélések kezdődjenek Párizsban. Csakis a bombázások és a VDK ellen irányuló egyéb harci cselekmények teljes és végleges beszüntetése változtathatja az előzetes megbeszéléseket valódi tárgyalásokká. A közel-keleti válság — folytatta külügyminiszterünk — békés és politikai megoldása elérhető, ha és amenynyiben Izraelt meg lehet győzni arról, hogy a Biztonsági Tanács tavaly novemberi határozata nem vita tárgyát képező napirendi pont, hanem azoknak az irányvonalaknak az összefoglalása, amelyek alapján annak a térségnek bonyolult problémáit meg lehet és meg kell oldani. A közvetlenül érintett arab államok hajlandók közreműködni, hogy kidolgozzák azokat a lépéseket, amelyekkel a Biztonsági Tanács határozatának rendelkezéseit végre kell hajtani. Izrael támogatói azzal tehetnének szolgálatot Izraelnek és az egész világnak, ha rábeszélnék az izraeli kormányt, hogy tegyen eleget a Biztonsági Tanács határozatának. Az európai helyzet az elmúlt években nyugalmasnak tűnt. Több ülésszak általános vitáiban többen is rámutattak az Európában tapasztalt stabilitásra és a biztonság megnyugtató jeleire. A közgyűlés megfelelő ülésszakainak jegyzőkönyvei tanúsítják, hogy a magyar delegáció szüntelenül óva intett a hiú reményektől és illúzióktól. Hangsúlyoztuk, hogy a nyugalom Európában csupán felszíni jelenség, hogy a felszín alatt a lényeges kérdések nem változtak, hogy az európai problémák, amelyek gyakran okoztak súlyos feszültséget a világ ama részén, két világháború bölcsőjében, még nincsenek megoldva, hogy a legnagyobb katonai erők az úgynevezett óvilágban vannak összpontosítva, és hogy egy termonukleáris pusztítás legfenyegetőbb veszélyei éppen onnan indulhatnak ki. Ez volt a helyzet Európában akkor is, amikor mi itt optimista beszédeket hallgattunk. Anélkül, hogy leegyszerűsítenénk az európai helyzetet, amelynek bonyolultságával teljesen tisztában vagyok, tulajdonképpen azt lehetne mondani — ahogy már számtalanszor elmondottuk —, hogy az európai biztonság alapvető kérdését meg lehetne oldani olyan valóságos tények kifejezett nemzetközi elismerésével, melyeket az összes érdekelt felek elismernek de facto, de amelyeket nem mind fogadnak el de jure. Itt a két német állam létezésére gondolok, Nyugat-Berlin különleges jogállására, az Odera—Neisse határnak és a két német állam határának véglegességére, beleértve a közöttük húzódó határvonalat A két német állam létezése történelmi szükségszerűség. Ennek megvan a maga történelmi, politikai és szociális háttere. Európa és a világ békéjének és biztonságának alapvető előfeltételét jelenti mindennek az elismerése. Az újraegyesítést célzó semmilyen akció nem lehet jogos, ha az nem a két német állam létének elismeréséből indul ki. Az elmúlt években minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormányát és szövetségeseit rávezessük e történelmi realitások elismerésére. Fáradozásunk hiábavaló volt, illetve nem sok eredményre vezetett. Nyugat-Németországban újabb katonai előkészületek történtek, majd felélénkültek a revanslsta és neofasiszta irányzatok a közéletben és a politikai manőverezések a történelmi realitások ellen. Mi, a Var(Folytatás a 2. oldalon.) Rá<HOtelrfbto — AP — CP Ketten az Apolló—7. személyzetéből: Walter Cunningham és Walter Schirra (jobbra) felszállás előtt Hírügynökségek jelentik, hogy a Cape Kennedy kísérleti telepről pénteken, amerikai időszámítás szerint 11 óra 3 perckor (15.03 gmt) fellőtték az Apolló—7. amerikai űrhajót. Fedélzetén három űrhajós foglal helyet: Walter Schirra, Donn Eisele és Walter Cunningham. A Staurn—1—B óriás rakéta segítségével felbocsátott Apolló—7. a tervek szerint 11 napig kering a Föld körül. Kis Csaba, az MTI tudósítója írja: Pénteken délelőtt a floridai Cape Kennedy kísérleti telepről fellőtték az első olyan Apollo típusú űrhajót, amelyben amerikai űrhajósok tartózkodtak. Az Egyesült Államok ezzel az űrhajóval akar embert juttatni a Hold felszínére 1970-ben. Az űrhajó ezúttal nem viszi magával az úgynevezett Hold-járművet, azt a berendezést, amellyel két űrhajós a Hold felszínére akar majd leszállni. A kísérlet célja az űrhajó és a szállítórakéta főbb berendezéseinek működése közben történő kipróbálása. Az űrhajó a kilövés után elválik a hordozórakéta utolsó fokozatától és az űrhajósok számos kísérletet hajtanak végre. " Mint emlékezetes, az Apollo űrhajó kabinjának hibái Magyar—NBíí tárgyalás A Parlament delegációs termében pénteken délelőtt megkezdődtek a magyar— NDK gazdasági és műszakitudományos együttműködési bizottság hetedik ülésszakának tárgyalásai. A pénteki megbeszéléseken dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese, a bizottság magyar tagozatának vezetője elnökölt. A bizottság NDK tagozatának Wolfgang Rauchfuss, az NDK miniszterelnök-helyettese a vezetője. * Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke pénteken délután a Parlamentben fogadta Wolfgang Rauchfusst. Komócsin Zoltán elvtárs Szegeden Komócsin Zoltán elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára tegnap, pénteken Szegedre látogatott, és a Csongrád megyei Húsipari Vállalat szalámigyárát és vágóhídját tekintette meg. Találkozott az üzem dolgozóival, ismerkedett az ott folyó munkával, majd az üzem munkásgyűlésén tájékoztató előadást tartott időszerű kül. és belpolitikai kérdésekről. (Szegedi látogatásáról lapunk 3. oldalán közlünk tudósítást.) (Somogyi Károlyné felyétele) Képünkön: Komócsin Zoltán, Varga György, Katona Ferenc és dr. Piros László következtében a múlt évben három amerikai űrhajós vesztette életét. A kabint most teljesen átalakították és ellátták különböző mentőberendezésekkel. Az amerikai tudósok remélik, hogy a kísérletek során a berendezések alkalmasnak mutatkoznak a Hold-repülés végrehajtására. A háromszemélyes űrhajó a tervek szerint október 22-én a reggeli órákban száll le az Atlanti-óceánra. Az űrhajó fellövése előtt az amerikai lapok nagy része emlékeztet arra, hogy a Szovjetunió a Szonda—5 útjával rendkívül nagy lépést tett az ember Hold-utazásának megvalósítása felé. Az Apollo—7 űrhajó rajtja kitűnően sikerült, a korábbi szakaszban a meteorológusok attól tartottak, hogy az időnkénti erős széllökések megnehezítik vagy lehetetlenné teszik a rajtot. Az előkészületek során nem volt jelentősebb fennakadás és a három űrhajós órákkal a rajt előtt helyet foglalt az űrkabinban. A hordozórakéta két fokozata a terveknek megfelelően működött és az űrhajót pályájára állította. Az űrhajósok első jelentései szerint a rajt nem okozott számukra nehézséget és egész idő alatt figyelemmel kísérték a berendezések működését. A hírközlés a houstoni központ szerint az első percekben kiváló minőségű volt. A központ közlése szerint az űrhajó kilövése után mintegy 10 perccel pályára állt. A pályaadatok megfelelnek az előre tervezettnek. Schirra az út első szakaszában a második fokozatra szerelt kis irányító rakéta fúvókák segítségével korrekciókat hajtott végre a pályán. * Az Apolló—7 amerikai űrhajó, fellövése után két óra 55 perccel a terveknek megfelelően levált az indítórakéta második és egyben utolsó fokozatáról. Az űrhajósok a leválás után végrehajtották az első közelítési műveletet. Távközlési paranccsal beindították a második fokozat fékezőrakétáit és az űrhajót másfél méterrel a második fokozat elé vezérelték. A kötelékrepülés mintegy 15 percig tartott. Ezt követően az űrhajó fokozatosan eltávolodott a második fokozattól.