Délmagyarország, 1968. október (58. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-10 / 238. szám

Küldöttségünk hazaindult Mongóliából A Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottsága tagja, az országgyűlés elnöke vezette magyar parlamenti küldött­ség, amely a Nagy Népi Hú­réi meghívására látogatást tett Mongóliában, szerdán hazautazott Ulánbátorból. A vendégeket a repülőté­ren Luvszanradvan, a Mon­gol Népi Forradalmi Párt Politikai Bizottságának pót­tagja, a Nagy Népi Hurál el­nökségének tagja, Altangerel, a Nagy Népi Hurál elnöke és más hivatalos személyisé­gek búcsúztatták. A küldöttség ma a kora délutáni órákban megérke­zett Moszkvába. A sereme­tyevói repülőtéren Paleck'sz, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Nemzetiségi Tanácsá­nak elnöke fogadta az or­szággyűlés elnökét és a dele­gáció tagjait. A repülőtéri fogadtatáson ott volt Szipka József, ha­zánk moszkvai nagykövete is. w Epül az új városrész KCST< ülés Varsóban megnyílt a KGST építésügyi állandó bizottsá­gának nemzetközi szimpó­ziuma, amelyen Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelor­szág, Magyarország, a Né­met Demokratikus Köztár­saság, Románia és a Szov­jetunió szakemberei vesznek részt. Az öt napig tartó tanács­kozáson megvitatják az ipari létesítmények tervezésénél és építésénél alkalmazandó leg­újabb tudományos és mű­szaki eljárásokkal összefüg­gő problémákat, különös te­kintettel a korszerű építési anyagok felhasználására. B/okkozás három műszakban Napról napra alakul, for­málódik Szegeden, az új vá­rosrész, Tarjántelep. Űj ala­pok mélyülnek, s új falak nőnek ki a földből, két ház pedig már készen várja az első fészekrakókat. Ebben a nagyarányú építőmunkában komoly feladatok hárulnak a blokkozó üzemegységre, melynek munkásai az előre­gyártott elemekből rendre „szerkesztik" az új épülete­ket • A blokkozás különösen fontos ezekben az őszi na­pokban, mikor a közelgő hi­degre számítva a belső mun­kák lehetőségeit kell megte­remteni, bővíteni. A Csong­rád megyei Állami Építőipa­ri Vállalat megtalálta a bőví­tés módját szeptember utolsó hetétől már éjszaka is dolgoznak a blokkozók Tarjántelepen. Higanygőz­lámpák fénye világítja meg a falakat, embereket, a daru útját. Mindaddig három mű­szakban dolgoznák majd, amíg a körülmények lehető­vé teszik. Bizonyos, hogy azoknak az embereknek a munkája, akik éjszakánként derekasan helytállnak a maguk reszort­ján, jelentős előnyhöz juttat­ja a tarján! építőket, épp ezért helyeslést-elismerést érdemel az új kezdeménye­zés. Somogyi Károlyné felvétele Százszor, ezerszer ismétlődik ez a mozdulat; középfal­blokkot emel a daru a (arjántelepi építkezésen Országos mezőgazdasági szakköri tanácskozás A Hazafias Népfront Or- vetkezet. szerdán tapasztalat­szágos Tanácsának mezőgaz- cserét rendezett Nyírlugo­dasági bizottsága és a he- son. Az összejövetelen meg­lyi Szabadság Termelőszö- beszélték a mezőgazdasági üzemi szakkörök és az álta­VITA AZ EMELETEN Szeged, Lenin körút 27 Szegedi Tervező Vállalat mindent és vitatkoztak. A Stabil, egyemeletes épület, szakszervezeti bizottságának vita elkerült egészen a Köz­Volt, mert két újabb szint­tel emelkedik, illeszkedve a város „felfelé törekvésében" és huszonkét családnak biz­tosít otthont. Sajnos azonban ennek a nemes törekvésnek is tövissel vannak kirakva az útjai. A lakásnélküliek vágya, hogy lakást szerezzenek. Négy évvel ezelőtt indult út­jára ez az emeletráépítési akció is. Zömmel tervezők felkérésére a vállalat, mint ponti Döntőbizottságig. A jogi személy, magára vette. Partnerekként szerepelt az Ingatlankezelő Vállalat — mint háztulajdonos — és döntőbíró azt mondta, hogy egyezzenek meg az érdekel­tek. Megegyeztek. Az addig elköltött 3 millió és 200 ezer természetesen a kivitelező forintot valahogyan megosz­építőipar és a tervezők, mint tották az új szintek, a régi társadalmi munkások. Minden rendben haladt, leszámítva a cserelakások körüli huzavonát, amely va­épületen végzett munkák arányában. Ennek a bontás­nak a számlája most az IKV előtt van. Remélhetően lamelyest hátráltatott. Végül elfogadják és rendes meder­az építőipar megkezdte voltak a kezdeményezői, de munkát. Különösebb változá­az építőipar, az OTP és az sokra nem került sor, az ere­Ingatlankezelő Vállalat is deti épületnél nem merültek érdekeltté vált ebben az ak­cióban. „összeálltak" huszonket­ten, megvizsgálták az emlí­tett lakóházat. Statikailag megfelelőnek bizonyult ah­hoz, hogy két szintet húzza­nak rá, s az alsó szint fel­újításával, korszerűsítésé­vel még néhány új lakáshoz jussanak. Ez az út minden­képpen helyesnek, járható­nak bizonyult. A tervezők — fel „váratlan" anomáliák. 1966-ban és 1967-ben a ter­vek szerint haladtak a mun­kálatokkal-. S ezután jött az „évforduló", az 1968-as új árak. Az új gazdasági mechaniz­musból fakadóan árváltozá­sokra került sor. A rendel­kezések értelmében más árak domináltak az 1967-es év vé­be terelik ennek az emelet­ráépítésnek az ügyét. A viták során az építőipar türelme elfogyott — jogo­san — és elvonult más mun­kahelyekre. Az épület Lenin körúti szárnyán elkészült a két szint, de semmit sem építettek a sarki részen és a Juhász Gyula utcai oldalon. Kérdés, hogyan folytatódik ez az egész építkezés, immár harmadik esztendejébe lépve. Ennek vitatása nem a mi feladatunk. De: sok lakás­géig elvégzett munkákra és igénylő, aki a pénzét is be­megint mások az 1968-ban társadalmi munkában! — végzettekre. Ügynevezett át­vállalták, hogy kivitelezésre lományleltárt kellett készíte­alkalmas terveket készítenek, ni. Ez megtörtént, s állítólag fizette, nem így „alkudott' annak idején. Őket úgy tájé­koztatták, hogy 1968 végére lakáshoz jutnak. Ennek az ezzel is olcsóbbá téve az ak­ciót. fele-fele arányban terhelte ígéretnek anyagi konzekven­a számla az új szinteket és a Kedvezőnek látszott az in- régi épületen végzett mun­és A dúlás. Aztán úgy is folytató­dott. 1964-ben rendeződtek a kákát. Ezt valahogyan valahol megtorpedózták. sorok. A következő esztendő számlák is eltűntek és úja­közepére készen voltak a ter- kat állítottak elő, amelyeken vek. a költségvetés, megsze- már az új emeletekre esett rezték az építési engedélyt, s körülbelül 1 millió és 200 a jóváhagyott beruházási ösz- ezer forint, a régi épületre s a lakásukból kiköltöztetett ciái is vannak! Ki fedezi majd ezeket a következmé­nyeket? Sorolom: albérletben lak­nak, havi 5—600 forintos díj­jal, a befizetett pénzük ka­matterhei valahol esetleg le­csapódnak, de nem náluk. szeg alapján a leendő lakók befizették a rájuk eső pen­zumot. A kivitelezésre a Csongrád megyei Építőipari Vállalat szerződött. Megkezdődött az építkezés. Az érdekeltek befizették a változások is történtek. Meg rajuk kirótt 15—60 ezer fo­rintokat, a beruházó nem éppen kellemes státuszát a családok helyzete ? Legtöb­ben fiatal házasok, erre a lakásra „építettek", jövőjü­ket, most születendő, vagy már megszületett gyermeke­ik helyzetét is. Becsapva ér­zik magukat. Alighanem jo­szakadt az építkezés folya- gosan! tnatoesága. Abbahagytak .. Gazdagh István meg 80 ezer. S ekkor kezdőd­tek a viták is. A viták megváltoztatták a régebbi alapállást. Az árvál­tozásokkal kapcsolatban más lános iskolai szakkörök kap csolatainak kialakítását. A tanácskozáson — amelyen megjelent dr. Dobi Ferenc, a MEDOSZ titkára — a me­zőgazdasági bizottság tagjai, a megyék szakemberei és a társadalmi aktivisták vizs­gálták: hogyan segíthetik az üzemi és iskolai szakkörök a mezőgazdasági munka megkedveltetését az általá­nos iskolákban. Bencsik István rektor, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa mezőgazdasági bi­zottságának elnöke többek között elmondotta, hogy a népfront mellett működő mezőgazdasági bizottságok fontos feladatuknak tekin­tik a mezőgazdasági klubok, szakkörök és úttörő szakkö­rök támogatását. Dr. Mik­lóssy Ferenc, a nyírlugosi Szabadság Termelőszövetke­zet országosan ismert me­zőgazdasági szakkörének te­vékenységéről számolt be, amelynek szerepe van ab­ban, hogy Nyírlugoson sok fiatal választotta a mező­gazdasági pályát. Hitel ­hosszú távra A z ember nem szeret csalatkozni. Az ember nyilván azt sem szereti, ha csalódnak benne. Az az em­ber, akiről ezt mondjuk, szocialista társadalmunk­ban termelő is, fagyasztó is egyszemélyben; munkaide­jében egyik, szabad idejében a másik vonatkozás a do­mináló. S az a jó, ha e kettős-kölcsönösség szépen meg­fér egymással, ha nincs valamiféle „tudathasadás" az ember vagy — tágítsuk a kört — az emberek alkotta termelő-, illetve eladóközösség „énjében". Ha nem csak csalódni, hanem csalódást okozni sem akai;. Ezt az egymásrautaltságot, mint természetes tényt, szükséges hangsúlyoznunk, mikor a hitel kérdéséről be­szélünk. Magáról a kérdésről pedig azért érdemes szól­nunk, mert a reform időszakában rendkívül fontos gaz­dasági szerepe, kihatása is van ennek az etikai tényező­nek. Ma, amikor a fogyasztóért való verseny új ele­mékkel gazdagodik, igen lényeges körülmény, hogy a termelő és értékesítő kollektívák tartják-e vagy rontják, megszerzik, fokozzák-e, vagy pedig elvesztik hitelüket. S mindjárt elöljáróban: tévedést azt hinni, hogy a pilla­natnyi sikerek, nyereségek — ha nem tiszta eszközökkel érték el — később, a hitel elvesztése, a csalódottság mi­att nem válnak pyrrhuszi győzelmekké. Egy egészen köznapi példával kezdeném. Tanúja voltam, amikor a közeli zöldséges boltban az elárusító­nő egy fiatal házaspárra rásózott két hatalmas diny­nyét, Azazhogy dinnyeként adott el nekik, s borsos diny­nyeáron — két „tököt". Az eset gyors hadaró beszéd, ra­fináltan ügyes mozdulatok kíséretében történt. Villanás­szerű lékelés után fölmutatta a fakóbelű, életemben­aligláttam-csúf dinnyedarabkát, s „na igazán jól válasz­tottak" felkiáltással nyomban vissza is dugta a dinnyébe. És persze nyújtotta a kezét a pénzért. Mire a fiatal — s nyilván teljesen járatlan — pár észbekapott, már ke­zükbe is nyomta a visszajárót, enyhe bizonytalankodásu­kat válaszra sem méltatva fordult a következőhöz. A boltban jónéhányan voltak, s nyilván rossz száj­ízzel nézték végig az eladói színjátékot. Eljóvőben egyéb­ként annak is tanúi lehettünk, hogy a két „zöldfülű" vásárló — alighanem belekóstoltak közben a „finom­jába" — a meglékelt dinnyét ledobja és otthagyja. „Ezt ugyan hiába cipeljük." Azóta valahányszor elvisz az utam a bolt előtt — s mindig csak előtte visz, be egy­szer sem — föl-fölvillan előttem csalódott arcuk. Hát körülbelül ennyi volna — kicsiben — egy hitel­vesztés története. De nagyjából ebbe a képletbe helyet­tesíthető bármilyen a hitellel való visszaélés, a bizalom, a jóhiszeműség lejáratása. Hogy valakire, aki képletesen szólva, dinnyét akar venni, rásózzák azt a bizonyos éret­len, rossz, semmire sem való árut, a tököt. S a követ­kezmények képlete is csak hasonló lehet: rossz szájíz még azoknál is, akik csak tudnak róla, akik bele sem haraptak a keserű „gyümölcsbe". S az óvakodás — teljesen érthetően. Ilyesmi aztán elképzelhető, s föl is lelhető nagyban ós kicsiben. Meg lehet sérteni a játékszabályokat úgy, hogy egy, azaz egy centimétert téved a méteráru-eladó a mérésnél. Természetesen: véletlenül. S a szabó aztán hümmög, legyint, „nem az első eset". A vevő aztán ki­számolja, hogy a drága szövetből milyen szép darabot lehet így is elspórolni a vásárlók kárára. Más mérések­nél is persze, máshogy. K is dolgok, apróságok, de beleteszik a darazsat a fülbe. Meg lehet azonban sérteni a játékszabá­lyokat nagyobb dolgokban is. Olyan cipőkkel, amiknek a talpa hamar búcsút mond a felsőrésznek, Olyan készítményekkel, legyenek azok akár ruhák, akár szerkezetek, amelyek nem érik meg a pénzüket. Hallot­tunk olyan ügyeskedésekről is, mikor a termék minőségén „spórolva" próbált előnyt nyerni egy üzem a konkurrens vállalattal szemben. A lehető legtévesebb tévúton! A tisztességtelen esz­közök révén szerzett hasznot ugyanis előbb utóbb vá­molni kezdi valami: alapjában nagy árat kell fizetni érte. Kétes értékű, tiszavirágéletű nyereség az, aminek következtében odavész a hitel, a megbízhatóságon ala­puló megbecsülés. A minőségrontás súlycsonkítás,, a különféle gazda­sági visszaélések esetében természetesen közbeavatkoz­nak az új gazdasági mechanizmus sorompói, adott eset­ben a büntetőjogi következmények sem késnek. Ilyen értelemben is nagyon drága mulatság lehet tisztességte­lenül haszonhoz jutni. Másfelől — s ez különösen fon­tos — egyre tágul a becsületes szorgalom horizontja. Egyének-közösségek egyaránt láthatják; aki többet ad „haza", az többet is talál a közös asztalnál. De érdem­telenül, ez természetes, egyetlen termelő vagy értékesítő kollektíva sem nyúlhat a nagyobb részért — a fogyasz­tók, a vásárlók kárára. Éppen a vásárlók figyelme, érdeklődése, tapasztalata az egyik legerősebb ösztönzője a pozitív, nyomon kö­vethető folyamatnak. Ez emeli törvényerőre az új mecha­nizmus! cikkelyt; a hitelért állni kell a sarat. Simái Mihály Forgalomnövekedés az Állami Biztosítónál Az Állami Biztosítónál el- összeg 83 százalékkal, csak­készült a háromnegyedévi nem 270 millió forinttal nö­kárstatisztika, amely a múlt vekedett. Az állami gazda­év hasonló időszakához ké- ságok kártérítésként csak­pest lényeges forgalomnöve- nem százmillió forintot kap­kedést mutat. Az idén or- tak. A lakosságnak az élet­szágszerte 250 ezer új bizto- és balesetbiztosítások, vala­sítást kötöttek. Az elmúlt 9 mint a vagyonbiztosítások hónap alatt 1,1 milliárd fo- alapján 250 millió forintot rint kártérítést fizettek ki, fizettek ki. A gépjármű sza­500 millióval többet, mint vatossági károknál a kárté­az elmúlt év hasonló idösza- rítés összesen 28 millió fo­kában. A legnagyobb össze- rint volt. get, 576 millió forintot, a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek kárainak megté­rítésére fordították. A tava­lyihoz képest a kifizetett Bíró József Varsóban Bíró József, hazánk külke­reskedelmi minisztere és Tordai Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes kedden éj­jel kétnapos látogatásra Var­sóba érkezett, hogy megbe­széléseket folytasson az 1969. évi lengyel—magyar állam­közi kereskedelmi tárgyalá­sok előkészítéséről. (MTI) CSÜTÖRTÖK, 1968. OKTÖBER 10.

Next

/
Oldalképek
Tartalom