Délmagyarország, 1968. október (58. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-31 / 256. szám

Kutatások összehangolása Szerdán a MÉM-ben megkezdődött a kutatóintézeti igazgatók, egyetemi és főiskolai rektorok, valamint az élelmiszeripari műszaki fejlesztési vezetők tanácskozása a tudományos kutatás profiljának kialakításáról. Az értekezlet munkájával kapcsolatban dr. Tóth Mihály, a MÉM főosztályvezetője elmondotta: — Az illetékesek lényegében most határozzák meg azokat a mezőgazdasági és élelmiszeripari kutatásfejlesztési feladatokat, amelyekkel a lakosság és az ipar igényeinek kielégítésére mindenképpen foglalkozni kell. Egyúttal kijelölik az egyes témák megoldására legalkalmasabb tudományos központot, ahol adottak a feltételek az eljárás vagy a technológia gyors és megbízható megalapozásához. A munka hatékonyságának növelésére számos témát csoportosítanak az intézmények között. A várhatóan csak kis hasznot hozó témákban megszüntetik a tudományos vizsgálatokat. Az intézmények profiljának kialakításánál arra törekednek, hogy egy-egy kutatási téma megoldásakor a kapcsolódó problémák feldolgozása se várasson magára. (MTI) Női egyenjogúság — hibákkal Több helyen rendeztek mostanában úgynevezett öregek napját a városban: tanácsok, üzemek, tsz-ek. intézmények szórakoztató műsorral egybekötött uzsonnára, beszélgetésre hívtak meg idős, nyugdíjaskort túlhaladott embereket, S akik ez összejöveteleket szervezték, ott tevékenykedtek, sürögtek-forogtak — nők voltak. Néhány iskolában, óvodában járva frissen meszelt falakra, gondosan ápolt szobanövényekre, vasalt függönyökre teltintve ugyancsak a Nőtanácsra, vagy ezen belül a szülői munkaközösségek nőire hivatkoztak. Igen szenvedélyes hangon folyt a vita múltkorában a IX. kerület alkoholizmus ellen küzdő társadalmi bizottságának ülésén. S a vitában résztvevőket számbavéve megintcsak azokat az ismerős arcokat lehetett felfedezni, akik tavasszal a virágos Szegedért akcióban agitáltak, tevékenykedtek: a Nőtanács, a nőbizottságok tagjait. Harmincfejkendő, egy kalap Valaki, a megyét rendszeresen járó ember viccnek is, találós kérdésnek is szánta: mi az, ha az országút melletti kukoricatáblánál elhaladva harminc fejkendő mozog egy sorban, egy kalap meg az árokparton mozdulatlan. A megfejtés: a tsz női szocialista brigádja a férfi brigádvezető felügyeletével. Más azt a példát emlegette, hogy a vállalati üdülőben a nyáron csak minden tizenegyedik nyaraló volt nő a gyár dolgozói közül, tíz pedig férfi. Érdekesség ehhez, hogy a gyár munkásainak kétharmada nő, s az említett üdülőt is az üzemi nőbizottság rendezte be, tette lakályossá. Nem kell külön fejtegetésekbe bocsátkozni, hogy a kiragadott példákból megállapítható legyen annak igazsága, hogy ha valamit mozgatni, szervezni, rendezni kell, a legtöbbször azt mondják, majd megcsinálja a Nőtanács, a nőbizottság. Aztán mikor a felsorolás vagy az elismerés következik a végzett munka értékelésekor, a legtöbbször summázva jut kifejezésre a köszönet a „társadalmi és a mozgalmi szerveknek". S ha a nőmozgalomnak a pártszervezetekben, a szakszervezetekben, a népfrontban, a Vöröskeresztben, bármilyen társadalmi szervekben tevékenykedő aktivistáinak, mint nőknek a megbecsülését keressük, nagyjából hasonló helyzetet találunk. De ebbe a helyzetbe meg nem nyugodhatunk. „Nem való érzékeny nőnek" A rossz felfogás, a helyes, megfontolt elvek, törvények, rendeletek végrehajtásában gyakran tapasztalható. Az egyik közigazgatási szervEffy szegedi pedagógus újítása Képpel, hanggal Somogyi Károlyné felvétele A diavetítőt és a magnetofont kapcsolja össze a „vezérlő" készülék. Mellette az újító: dr. Kunfalvy András Az audió-vizuális oktatás két feltételét, a magnetofont (mint hangforrást) és a diavetítőt (mint képforrást) hangolja össze, teremt értelmi kapcsolatot köztük a tanár elképzeléseire beleprogramozott „recept" szerint, teljesen automatikusan, egy elmés kis készülék, ami komoly segítséget nyújt a tanítási órákon, és előreláthatóan már januártól kap belőle 22 példányt 11 szegedi középés általános iskola. A tranzisztoros diavetítésvezérlő készülékről van szó, alig nagyobb egy tranzisztoros rádió dobozánál. Dr. Kunfalvy András tanulmányi felügyelő nyári szabadsága idején nagy szorgalommal, aprólékos munkával fabrikálta, s röviden a következőkben mutatta be újítását: — Néhány éve egy elektroncsöves készüléket állítottam össze, sokkal bonyolultabbat, nagyobbat — a Radnóti gimnáziumban ma is használják. Most az M 10-es, négysávos magnetofon adta az ötletet, ennek konstrukciója tette lehetővé az egyszerűsítést. Célom: idegen nyelvek, vagy más szöveges anyagok oktatásakor, ha a szövegnek vagy a zenének, képekkel történő illusztrálása, kísérése szükséges, a pedagógus előre elkészített programja szerint csak bekapcsolja a magnetofont, s a vezérlő készülék segítségével a diavetítőből a kívánt helyen a kívánt kép jelenik meg a vásznon, automatikusan. — A munka tehát kétütemű. Órára készülőben a pedagógus felveszi a szöveget a magnószalag l-es sávjára, visszatekercsel az indításhoz, átkapcsol a 3-as felvételi sávra, s miközben fülhallgatón át figyeli a szöveget, a szemléltetéshez szükséges szövegnél a megfelelő képek bekapcsolásához egy-egy másodpercre mindig lenyomja a vezérlő készülék gombját. (Az Aspectomat vetítő teherbírása maximálisan 36 kép — ennyi alkalmazható a programozásban!) Miután kész a program, következik a „második felvonás", de itt már nincs dolga a tanárnak. A szerkezetet összekapcsolja a magnóval és a vetítővel, beviszi az órára, s míg azok dolgoznak helyette, ö a tanulókat figyelheti. A műveletet bármikor leállíthatja, természetesen más alkalomra is elteheti, felhasználhatja az óra anyagát. A készülék anyagköltsége 5—600 forint. A Tisza-parti gimnázium két rádiószerelő osztálya dolgozik rajta tanári irányítással, s az iskolákat segít kellékekkel ellátni a Tömörkény gimnázium diafilmkészítő és sokszorosító félautomatája, valamint a gépipari technikum, ahol a vezérlő szerkezet dobozait csinálják. N. I. nél felmondtak a jogvégzett előadónak, mert nő s munkabeosztása szerint többször kellett durva fellépésű, modortalan férfiakkal tárgyalnia, ezek ellen intézkedést hoznia. Kimondták az álhumánus szentenciát: „Ilyen feladat ellátása nem való érzékeny lelkű nőnek". Hány olyan hatályos, több bírói fórumot megjárt döntést nem hajtottak végre, amely szerint az elvált, brutálisan viselkedő férfit ki kellett volna rég lakoltatni, mert a gyermeket nevelő anyát jelölték ki a lakás kizárólagos használatára? Hamis humanitás ilyen esetben arra hivatkozni, hogy „Nálunk senkit nem tesznek az utcára" — miközben az üldözött nő ismerősöknél, rokonoknál talál csak menedéket. Vagy olyan példák sokaságát soroljuk, hogy az azonos munkáért megállapított bérkategóriák alsó és felső határa közül mely nembeliek standolnak a minimumon, s kik, akik túlnyomórészt a maximumot élvezik? Meg lehetne vizsgálni — mint ahogyan a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság meg is vizsgálta, és nem megnyugtató statisztikához jutott —, hogy a jutalmazottak, a kitüntetettek, a vezető állásúak között milyen az arány egy-egy munlcahelyen, még az olyanokon is, ahol a létszám szerint több a nő, mint a férfi. Megérdemlik a tiszteletet A nőtanácsok, bizottságok, a nőmozgalom akciói életünk szinte valamennyi területét érintik, társadalmi előrehaladásunk nélkülözhetetlen velejárói. Annál inkább tiszteletet érdemel a munka, amit a nők a közéletben végeznek, mert amit tesznek, arra nem szervezeti fegyelem, hanem az emberi felelősség ösztönzi őket. Adja is meg nekik mindenki a tiszteletet, a megbecsülést a magánéletben éppúgy, mint a társadalomban. Jobban, mint eddig, hogy ezáltal a régi adósságokból is le lehessen törölni valamit. K. J, Felgöngyölíthető gyepszőnyeg A Szarvasi öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézetben a szikes talajokon is jól díszlő, a tiprást bíró fűféléket nemesítették ki. Az intézet idei „slágere" a felgöngyölíthető gyepszőnyeg, amelyet 16 fűféléből állítottak össze. A különleges gyepszőnyeget 2 centiméter mély talajjal és gyökérzettel fejtik fel szeletenként, majd az új helyen kiterítve megtiporják, öntözik, s 8—10 nap múlva megered a szivacsos szerkezetű hajszálgyökérréteg. Társadalmi munka n a ostanában ritkábban esik szó a társadalmi munkáról. !yj Néha úgy tűnik, mintha lekerült volna napirendről. Pedig a valóságban létezik es figyelemre méltó anyagi, erkölcsi és politikai hasznot hajt a társadalomnak. Nem igaz, hogy az emberek csak pénzért tesznek valamit. Ez az állítás azt célozná, hogy a közösségi érzés, a közösségért való önzetlen tevékenység már nem élő erő a társadalomban. Nem lehet ezt elfogadni, nemcsak azért, mert ellentétben áll világnézeti és politikai felfogásunkkal, hanem azért sem, mert a gyakorlatban éppen az ellenkezőjé ről lehet megbizonyosodni. Az igaz, hogy van a társadalomban egy elanyagiasodásra mutató irányzat, ami az anyagi és erkölcsi ösztönzők együttes kezelésének bizonyos fokú megbomlásából származik, de ezt nem lehet általánosnál, tekinteni, mindenre és mindenkire kiterjedőnek venni. Társadalmunkbah sok százezer ember végzi díjtalanul társadalmi munkáját a közéletben. Tanácstagok, pártmunkások, propagandisták és közéleti aktivisták tömege dolgozik úgy, hogy azért nem jár bérezés. S ha ezek a munkák esetenként elvonják az aktivistát munkahelyétől, ott azt a fizetést kapja meg, mint amit egyébként munkája végzéséért kapna. Pedig igen gyakran kétszer-háromszor többet dolgozik a közösségért, a társadalomért, mintha a munkahelyén, szakmájában dolgozna csupán. Ez az a különbözet, amit a társadalmi munkás nyújt — a társadalomnak. S az, hogy szakmai munkája befejeztével megy a választók közé, szemináriumra, konferenciákra, s egyéb sok hasznos közéleti fórumra, ahol díjtalanul dolgozik. De most nem erről a körről beszélünk. A társadalmi munkák között vannak összefüggések. Az egyik, hogy a társadalmi munka és az egyéni érdek találkozik. Ez a legmarkánsabbul olyan esetekben figyelhető meg, amikor nagyobb szabású állami kezdeményezésekhez olyan társadalmi hozzájárulás szükséges, amelyben azok vesznek részt, akiket elősorban érint az állami kezdeményezés. Ilyenek például a járdaépítés, gázcsővezeték lefektetésében való részvétel, vízelvezetéshez a földmunkák elvégzése stb. Ezt semmiképpen sem lehet felfogni individuális gesztusként azért, mert azok vesznek részt benne, akik érdekében történik. Az ilyen munkákat úgy kell felfogni, hogy kifejezi a társadalmi összérdekeket is és az egyéni érdeket is. Tehát az ilyenfajta társadalmi munka közhasznúságát semmiképpen sem lehet elvitatni. Másik jellegzetes vonása a társadalmi munkának az, amikor a végzésében nem érvényesül közvetlenül a személyes érdek. Ide tartozik például a szakemberek részvétele diákszállók, kollégiumok építésében; olyanoknak a közreműködése, akiknek a gyerekei sohasem kerülnek olyan [ helyzetbe, hogy igénybe vegyék a megépítendő létesítményt. Hasonló egy-egy város vagy község társítása, játszóterek, vagy parkok építése, ahol szintén nagyon sok ember dolgozik azért, hogy szebbé, csinosabbá, a gyerekek számára kényelmesebbé tegye lakóhelyüket. Nem az a baj, hogy nincs az emberekben jóindulat és cselekvési vágy arra, hogy a közösségnek ingyen munkát végezzenek. Sokkal nagyobb gátja e mozgalomnak, hogy nincsen megfelelő kezdeményező erő társadalmi és tömegszervezeteinkben. Valahogy úgy alakul a helyzet, hogy költségvetésben megtervezünk létesítményeket, kommunális feladatokat,, és azt a költségvetés erejéig végezzük, illetve végeztetjük, s gyakran fel sem merül, hogy ehhez a társadalom ingyenes segítségét is igényeljük. Ha a probléma gyökerét keressük, akkor valahol itt találjuk meg. Szükséges komolyabban foglalkozni nálunk, Szegeden is a társadalmi munkával — ami már eddig is jó eredményeket hozott, de elmaradt a lehtőségektől. Érdemes volna a Hazafias Népfront kezdeményezésével megvizsgálni azokat a lehetőségeket, ahol Szeged lakossága nagyobb számban részt vehetne a társadalmat, a közösséget szolgáló munkákban. Ehhez a tanácsokkal való szorosabb kapcsolatra volna szükség, hogy ki lehessen érdemben jelölni azokat a helyeket, területeket, ahol a lakosság segíteni tudna. A város általános fejlesztése elsősorban lakossági érdek, legalábbis anynyira. mint amennyire állami érdek. Ott, ahol ezeket az érdekeket tisztázzuk és megmutatjuk a társadalmi munka kedvező következményeit, meggyőződésünk, hogy szavunk nem marad válasz nélkül. Különösen most, amikor például a gázfűtés programja szakaszos megvalósításának időszakát éljük. A különböző, e kérdéssel foglalkozó gazdasági szervek mennyivel intenzívebben tudnák kiszolgálni Szeged lakosságát, ha az állami, társadalmi szervekkel együttműködve jobban támaszkodnának a lakosság ingyenes munkájára, segítségére a gázvézetékek lefektetésének földmunkáinál. P

ersze önmagától „nem szerveződik" meg semmi. Különösképpen nem az ingyen végzett közösségi munka. Ehhez átgondolt tervekre van szükség. Olyanokra, ameka. Ehhez átgondolt tervekre van szükség. Olyanokra, amelyek kimutatják és jelzik e társadalmi tevékenység szükségességét és hasznosságát, továbbá olyan szervező és felvilágosító munkára, ami eljut az emberek értelméig. E tevékenység szerves része, kiegészítője annak a tudatformálódásnak, amelyet tömegméretekben végzünk. Szükséges ismét elővenni e kérdést, azért is, mert a negyedik ötéves tervet készítjük elő Számoljunk a társadalom közreműködésével, azzal az ingyenes munkával, amely sok-sok tízmillió forinttal megnöveli az állam költségvetését, s több millióval egy-egy város anyagi lehetőségét. U D. II vasút korszerűsítéséért oruzsba A Vasúttudományi Kutató Intézetben dr. Nagy József igazgató, a műszaki tudományok kandidátusa és Tóth János MÁV-igazgató, a forgalmi szakosztály vezetője, szocialista szerződést írt alá a két intézmény együttműködéséről a vasúti közlekedés korszerűsítésében végzendő munkálatok területén. A MÁV forgalmi szakosztálya és a Vasúttudományi Kutató Intézet elhatározta, hogy komplex brigádot alakítanak. Az együttműködés célja: tudományos munkával segíteni a vasúti forgalom szervezését, végrehajtását. A Távközlő Kutató Intézet több vállalattal együttműködve elkészítette a Druzsba mikrohullámú rádió- és reléberendezés hat állomásból álló első egységét, amit az intézet a Szovjet Posta moszkvai kutatóintézetével közösen tervezett. A sorozatgyártást is hazánkban szervezik meg, s a legnagyobb vásárló a Szovjetuftié lesz. CSÜTÖRTÖK, 1968. OKTÖBER 31. DÉL-MAGYARORSZÁG 188