Délmagyarország, 1968. október (58. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-26 / 252. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK 1 DÉL-MAGYARORSZÁG "SSR MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 58. évfolyam, 252. szám Ara: 70 fillér Szombat, 1968. október 26. Az Elnöki A népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tar­tott. Megtárgyalta és elfogad­ta a vízügyről szóló 1964. évi 4. törvény módosítását és kiegészítését tartalmazó tör­vényerejű rendelettervezetet. A vízgazdálkodás feladatait, a vízügyi igazgatás szerveze­tét és tevékenységét átfogó­an szabályozó törvény és a végrehajtásáról intézkedő kormányrendelet alapelvei és fontosabb rendelkezései a gyakorlatban jól beváltak. A gazdaságirányítás új rendsze­re azonban szükségessé tett néhány módosítást. Az erre vonatkozó javaslatokat az or­szággyűlés mezőgazdasági bi­zottsága — az ipari, vala­mint a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága kép­viselőinek bevonásával — megtárgyalta, majd az el­hangzott indítványok figye­lembevételével a kormány a törvényerejű rendelet terve­zetét az Elnöki Tanács elé terjesztette. A törvényerejű rendelet — többek között — rendezi a vizek medrének szabályozá­sát szolgáló munkáknál, va­lamint a partvédő művek épftési és fenntartási mun­káinál az általános vízgaz­dálkodási érdekeket megha­ladó költségek viselésének módját, továbbá a földtör­vénnyel és az árvízvédelmi érdekekkel összhangban a parti birtokosok mederhasz­riálati jogát. * A terv végrehajtására a kormány rendeletet adott ki, amely az új gazdaságirányí­tási rendszer elveinek meg­felelően a vízügyi ágazat irá­nyítására vonatkozó szabá­lyokat tartalmazza; módosít­ja továbbá a szennyvízbír­ság fizetésére vonatkozó ren­delkezéseket; megszabja, hogy a vízügyi hatóság mi­lyen határozatai támadha­tók meg bírói úton; s sza­bályozza a vízügyi alap jogi helyzetét. (MTI) Növekvő olajtermelés Új üzemek — Hétszázmilliós beruházás A szegedi szénhidrogén medence évről-évre növeli olajtermelését. Az idén is új olajrekordok születtek a Nagyalföldi Kőolaj- és Föld­gáztermelő Vállalat szegedi üzemében. Az algyői olaj­kutak Magyarország legje­lentősebb termelőhelyei let­tek. A szegedi kőolaj termelő üzem dolgozói, műszaki veze­tői és társadalmi szervezetei­nek vezetői tegnap műszaki konferencián tanácskoztak. Az értekezleten többek kö­zött Fekete Imre, az NKFV termelési főosztályvezetője, Majoros Lajos, a vállalat munkaügyi osztályvezetője, valamint Pozsonyi Ferenc, a vállalati szakszervezeti bi­zottság titkára is megjelent. A műszaki konferencián Juratovics Aladár, az NKFV szegedi üzemének vezetője számolt be a szép sikerekről. Elmondta, hogy a tervezett 550 ezer tonna helyett az idén mintegy 650 ezer tonna kőolajat termel a szegedi üzem. Ez azt jelenti, hogy az ország olajtermelésének im­már több mint 30 százalékát a szegedi szénhidrogén me­dence adja. A jelentós feladat elvégzé­séért novemberben és de­cemberben nagyarányú, mintegy 15—18 millió forint értékű építési-szerelési mun­kát kell elvégezni, öt tank­állomás építése tejesen befe­jeződik, hármat pedig olyan helyzetbe hoznak, hogy té­len is zavartalanul végezhes­sék az olajszállítást A ter­vek szerint 20 új termelő ku­tat kötnek a csővezeték rend­szerbe, ezzel a működő olaj­kutak száma eléri a százat. Gondoskodnak a gázprogram végrehajtásáról is: négy újabb gyűjtőkörzetet kap­csolnak a gázhálózatba s ez­zel biztosítják Szeged, Hód­mezővásárhely és Orosháza fogyasztóinak zavartalan gáz­ellátását. Ha szükséges, na­ponta több mint félmillió köbméter gázt juttatnak a fogyasztókhoz. Ugyancsak a gázellátást segíti a Szánkon nemrég üzembehelyezett kí­sérleti földgázüzem, amely az év végére már egymillió köbméter nagynyomású gázt szolgáltat az országos háló­zatba. A megnövekedett feladatok szükségessé teszik, hogy a szegedi szénhidrogén me­dencében átalakítsák a ter­melő vállalatot. 1969. január 1-étől külön üzemként mű­ködik majd a szanki és tázlá­ri üzemegység, dolgozóinak létszáma eléri majd a 300-at. A területi átszervezés nyo­mán a szegedi üzemhez kizá­rólag a Csongrád megyei be­rendezések tartoznak majd. A szakemberek becslése sze­rint 1969-ben tovább emelke­dik az olajtermelés; amint Juratovics Aladár a műszaki konferencián elmondotta: a szegedi üzem 1969-ben mint­egy 700—720 ezer tonna kő­olajat juttat a finomítókhoz. Á biztonságos olaj- és gáztermelés érdekében jövő­re még az eddigieket is felül­múló beruházással bővítik a kőolajtermelő vállalat szege­di üzemeit, berendezéseit. A tervek szerint összesen 700 millió forintot fordítanak különböző újabb technikai, termelő, és kommunális be­rendezések építésére, vásár­lására. A zavartalan olaj és föld­gáz kitermeléséért vízvissza­nyomó berendezés készül a szegedi üzem területén. A rétegenergia pótlására na­ponta 3 ezer köbméter vizet nyomnak szivattyúk segítsé­gével a földbe. A tervek szerint új kísérő­gáz előkészítő és kompresz­szor telep is épül. Az új üze­met teljes egészében Francia­országtól vásárolja a magyar olajipar. Természetesen rendszere­sen korszerűsítik a már meg­levő termelő berendezéseket is, többek között 1969-ben befejeződik az olaj és gáz gerincvezeték építése; három újabb tankállomást építenek, valamint újabb csővezeték­rendszert fektetnek le a Ti­szán keresztül. M. L Hesz Mihály Kádár lános és Biszku Béla az Uitz-kiállításon Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz-* ponti Bizottságának első tit­kára és Biszku Béla, a Köz­ponti Bizottság titkára pénte­ken megtekintette Uitz Béla kiállítását a Magyar Nemze­ti Galériában. Elbeszélgettek a mesterrel, jó egészséget kívántak neki és gratuláltak a tárlathoz. Kádár elvtárs a következő­ket írta a vendégkönyvbe: „Nagyon jó, örvendetes, hogy erre a sok mindent végre pótló, gazdag anyagú Uitz-ki­állításra sor került nálunk". (MTI) KGST-ülés A KGST mezőgazdasági ál­landó bizottsága október 16-tól 21-ig Poznanban tar­totta 26. ülését. Az ülésen megvizsgálták és jóváhagy­„Ebben a házban, az akko­ri munkásotthonban alakult meg a Szegedi Nemzeti Ta­nács 1918. október 22-én." Ezzel a felirattal márvány­tábla hirdeti tegnap óta az ötven évvel ezelőtti forradal­mi idők egyik jelentős ese­ményének emlékét Szegeden, a Somogyi Béla és n Kelemen ütea sarkán levő „Fekete Ház" falán. Az emléktábla-avató ün­nepségen részt vettek: Forgó Pál, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának mun­katársa, Deák Béla, a Szeged városi párt-végrehajtóbizott­ság tagja, a pártbizottság osz­tályvezetője. Hofgesang Pé­ter, a Hazafias Népfront Sze­ged városi bizottságának tit­kára, az I. kerületi tanács végrehajtó bizottságának ve­zetői, a társadalmi és a tö­megszervezetek képviselői. Jelen voltak ősz hajú vete­ránok, régi idők tanúi, har­cosai és sok fiatal: általá­nos és középiskolás diákok, főiskolai és egyetemi hallga­tók. Az egykori Szegedi Nem­ták a KGST-tagállamok és Jugoszlávia részére az 1970 utáni időszakban számításba jövő műtrágyák és növény­védő szerek választékát. A bizottság egyeztette az érdekelt KGST-tagállamok takarmánykiegészítő anya­gokra jelentkező igényét az 1971—1975-ös időszakra, majd javasolta a tagállamok­nak. hogy rendszeresen cse­réljék ki a fontosabb kuta­tási eredményeket és a ve­lük kapcsolatos gyakorlati tapasztalatokat. Az ülésen megtárgyalták még az állattenyésztési, gé­pesítési és erdőgazdasági kérdéseket, valamint a friss zöldség és gyümölcs minősé­gi szabványait. A bizottság 1969. évi mun­katervét elfogadta. ss­Ulánbátorban pénteken megnyílt a KGST-országok állategészségügyi szolgálata vezetőinek tanácskozása. Két arany, három ezüst, egy bronz kajak-kenuban Magyar-szovjet döntő a térti párbajtőrben Birkózóink sikeres szereplése Habár lapzártánk előtt érkezett a jelentés, mégis az első oldalra kívánkozott a mexikói olimpia utolsóelőtti versenynapjának egyik leg­érdekesebb küzdelme: a ka­jak-kenu 7 számában bo­nyolították le a döntőket. Az itt elért sikerek indokol­ják elsősorban a címünk jel­zőjét: valóban pénteken „magyar nap" volt Mexikó­ban. Már a kajak-kenu döntő első mezőnyében Hesz Mi­hály megnyerte Magyaror­szág számára az ötödik aranyérmet. Hesz a táv fe­lénél még negyedik volt, de innen fokozatosan erősített, mind jobban feljött. A finis­ben, az utolsó százméteren Hesz bámulatos hajrát vá­gott ki. Ö bírta legjobban a finist, és még arra is volt ereje, amikor már élen ha­ladt, hogy az utolsó har­minc méteren is frissítsen, úgyhogy egy hajóhosszal nyerte a K—1 1000 méteres férfi számban az olimpiai bajnokságot. Ezután a kenus egyesek küzdelme kezdődött, amely hatalmas meglepetést, nagy magyar sikert hozott. Tatai Tibor remek versenyzéssel ugyancsak olimpiai bajnok­ságot nyert. Két férfiszám után a nők rajtját kísérte nagy figye­lemmel a közönség. A K—1 mezőnyében háromszáz mé­ternél Pfeffer Anna a 2—3. helyen evezett de négyszáz méternél a magyar lány félrenézett, s egyensúlyát vesztve a vízbe borult: ez zel elveszett a nagy lehe­tőség az éremszerzésre. A K—1 500 női számban olimpiai bajnok Ludmilla Binyajeva (Szovjetunió) lett. Ismét a férfiak szálltak hajóikkal vízre. Követke­zett a K—2 1000 méter dön­tője. A magyarok óvatosan kezdtek, de az utolsó 200 méteren óriási hajrá kez­dődött. Végülis a szovjet kettős 1 méter előnnyel ért a célba a nagyon jól haj­rázó magyarok előtt: Giczi Csaba, Tímár István kettős ezüstérmet szerzett A C—2-ben román—ma­gyar döntőt hozott a ver­seny, s a végküzdelemben a románok bizonyultak erő­sebbnek. A Wichmann Ta­más, Petrikovics Gyula ket­tős ugyancsak növelte a magyar ezüstérmek számát. A női K—2-esek küzdelme is rendkívül éles harcot ho­zott. A nagy esélyes NSZK kettes vágott az élre a célig nem is adta át a vezető he­lyet. A második helyért vi­szont öldöklő harc folyt a magyar, szovjet és a román kettős között és csak a cél­foto segítségével lehetett el­dönteni a második helyezést: ezt minimális előnnyel Ptef­fer Anna, Rozsnyói Katalin kettes szerezte meg: ez volt a harmadik magyar ezüst­érem! Befejező számként bonyolí­tották le a K—4-esek küz­delmét. A norvégeknek sike­rült a végküzdelem, minimá­lis különbséggel haladtak át elsőnek a célon. A ma­gyar Giczi, Tímár, Szöllősi, Csizmadia négyes a harma­Tatal Tibor Giczi Csaba és Tímár István Somogyi Károlyné felvétele Papp Gyula, a városi tanács vb elnökhelyettese meg koszorúzza az emléktáblát zeti Tanács történelmi jelen- Ezután a táblán elhelyezték a tőségét, tagjainak érdemeit városi tanács koszorúját. Az Papp Gyula, Szeged megyei ünnepségen Joó Ete tanár jogú városi tanácsának vb vezetésével közreműködött a elnökhelyettese méltatta, s Radnóti Miklós ~;mnázium avatta fel az emléktáblát, énekkara. KISZ-küldöttség Odesszában Az Odessza megyei Kom­szomol bizottság meghívásá­ra három tagú KISZ-küldött­ség utazott tegnap, pénteken Csongrád megyéből a Szov­jetunióba. A delegáció — p melyet Szögi Béla, a KISZ Csongrád megyei bizottságá­lak első titkára vezet, s amelynek tagjai: Hevér László, a KISZ Szeged városi bizottságának titkára, vala­mint Mari Kálmán, a KISZ Csongrád megyei bizottságá­nak munkatársa —, a Kom­szomol megalapításának 50 évfordulója alkalmából meg­rendezésre kerülő, odesszai ünnepségeken képviseh'k Csongrád megye és Szeged ifjúságát. Petrikovics Gyula és Wichmann Tamás dik helyen végzett: bronzér­met szerzett. Az olimpiai vívóversenyek utolsó napján, a párbajtőr csapatoké volt a szó. A ma­gyar válogatott az NDK el­len szerepelt, minden meg­erőltetés nélkül 9:3-ra győ­zött, ezzel bekerült az elő­döntőbe, s ellenfele Lengyel­ország válogatottja lett. Kitű­nően vívott a magyar párbaj­tőr csapat a lengyelek elleni elődöntőben. Különösen Kul­csár és Nemere volt elemé­ben mindketten 3—3 győze­lemmel járultak hozzá a 9:5. ös eredmény kivívásához. Szovjetunió 9:3 arányban le­győzte az NSZK együttesét és lapzártánk után került sor a magyar—szovjet döntőre. A magyar birkózók folytat­ták sikeres szerenlésüket. Lepkesúlyban Alker Imre pontozással győzött az F.B második helvezett jugoszláv Marinké ellen, s 3.5 hiba­pontjával iól áll. Légsúlvhan 'rarga János világ- és Euró­pa-bajnok kitűnően helvtállt, a görög Mosehidis ellen is -vőzött pontozással. A szabadfogásból átrándult Baikó Károly folytatta kitű­•>ő szörfölését, változatlanul a 'ogiobhan áll. hibapontjai­nak száma 2.5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom