Délmagyarország, 1968. október (58. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-24 / 250. szám

A Delta új I Hangfényképek — színes hőképek — láthatatlan bú­torok a különlegességei a Delta tudományos magazin most megjelent új számának. A hangrezgések segítségével készülő fényképek bizarr látványa közelebb vihet az anyagi világ megismerésé­hez. A lap munkatársa sze­mélyes tapasztalatok alap­ján számol be az infravörös sugarakat felhasználó hő­fényképezésről, amely egy­aránt terjed az orvostudo­mányban, a térképészetben, a haditechnikában, az ipar­ban és a kriminalisztikában. Az átlátszó műanyagból ké­szült s ezért „láthatatlan" bútorok, a felfújható pár­nák és matracok korszerű utódai nagyon mutatósak, és helyet kapnak a modern la­kásokban is. A Delta fel ké­résére hét magyar Ipari for­matervező rajzolta meg el­képzeléseit a magyar vil­lanyautó karosszériájáról. Beszámol a lap az alumí­nium térhódításáról, az in­tegrált áramköröket gyártó „patlka"-szerű korszerű üze­mekről a vírusok „nagyüze­mi" tenyésztéséről, Dárius palotájának ásatásáról, a fo­lyadékos tranzisztorokról, az újtípusú színes tv képcsőről, az oktatásban használatos gépekről, elektronikus szá­mológépekről. és az üveg reneszánszáról. Száznál több fotót, számos színes felvé­telt közöl a lap, amelynek új számát sok-sok hír, érte­sülés. Delta-lexikon, tudo­mánytörténeti érdekesség és humor egészíti ki. Nem kell kiírni, mindenki tudja Újszegeden, hogy a November 7. Művelődési Ott­honban minden kedden a nőtanács és a Vöröskereszt aktivistái, minden csütörtö­kön a pártszervezet vezető­ségi tagjai, péntekenként pedig a népfrontosok jönnek össze. Persze, könnyen elő­fordul, hogy ugyanazok min­den alkalommal ott találha­tók, mert itt is, ott is tevé­kenykednek. Mindenki mindent S hogy miért jó, ha tudnak az emberek ezekről az esti összejövetelekről? Azért, mert ilyenkor nem hivata­los értekezletekről van szó — de ha néha igen. akkor is — a megbeszéléseken min­den közügy, sőt egyéni prob­léma is sorra kerül. A nőta­nács kézimunka szakköre az óvodák játékbabálnak ké­szít ruhákat, a vöröskeresz­tesek a tisztasági és egész­ségügyi ellenőrzésekről szá­molnak be, osztják ki az új feladatokat, a népfrontbizott­ság vezetői pedig a társadal­mi munkák szervezéséről gondoskodnak. A pártszerve­zet, amely például hamaro­san megbeszélésre hívja az újszeged! 18 választási kör­zet tanácstagját, mert tő­lük is hallani akarja a so­ron következő munkák javas­latait. Így szokás ez évek óta a Tisza túlsó oldalán. Idén mintegy 2 millió fo­rint jutott ide az I. kerületi Műszaki könyv és műszaki haladás Az idei, 7. műszaki könyvnapokra 36 új mű je­lent meg több mint százezer példányban. Micsoda szel­lemi kapacitás ez! A ma­gyar könyvkiadás általában, de a műszaki könyvtermés is napjainkban már elis­mert rangot vívott ki ma­gának, egyes esetekben a világszinvonalat meghala­dó mércét állított maga elé. Szép sikerű eredményeit azért érhette el, mert mű­szaki könyveink alapvető eleme, hogy azok az. élet, a termelés más-más állomá­sán tevékenykedő szak­munkások, technikusok és mérnökök mindennapi és jövőbeni szakmai kérdéseik megoldására íródtak. Nem ünneprontás akar lenni, de azt is meg kell viszont mondani, hogy a napvilá­got látott KSH-felmérések egymás után panaszkodnak, hogy nem kielégítő a köny­vek olvasottsága. Ennek két oka lehet. Az. egyik: nincs olyan rugalmas, jól szer­vezett szolgáltató rendsze­rünk, amely frissiben az olvasó kezébe adná ai könyvel. A másik ok az érdektelenség. Hu az előb­bit elhanyagoljuk. akkor a műszaki irodalmat elhi­vatottságában gátoljuk, nem tudja azt a reá váró, mérhetetlen szellemi érté­keket magában foglaló sze­repet betölteni, amelyeknek realizálása a termelésben elsőrendű feladat, s ezen túlmenően kötelességünk. Ezt a kérdést a könyvter­jesztő vállalatok, az illeté­kes intézmények és tömeg­szervezetek ; köztük első­sorban az MTESZ és a Mű­szaki Könyvklub együttes összefogással talán megold­hatnák. A Műszaki Könyv­klub igen érdemes vállal­kozás, azonban nehezen hagyja el „Budapestország" határait, vidéken inkább csak kommerciális ízzel fű­szerezett megoldásokat lát­hatunk. A Műszaki Könyv­klub differenciáltabb fel­adatmegoldásokkal vállal­kozhatna a nem olvasott­ság másik okának feloldá­sára, ami csak az egyén­től ered. Napjainkban, amikor a műszaki haladás és a körü­löttünk zajló gazdasági­társadalmi forradalom egy­re többet követel tőlünk, senki sem maradhat le egyéni fejlődése egy elért fokán, mert új ismeretek nélkül — bárki is legyen az — reménytelenül lema­rad, és előbb-utóbb a ha­ladás kerékkötőjévé vá­lik. A megoldásnak csak egy útja van; a műszaki irodalommal kapcsolatos minden szolgáltatást olyan színvonalra kell emelni, hogy az önként hatoljon az egyén tudatáig, s ezt köve­tően az egészséges elképze­lések felhasználásával az egyén akarjon és tudjon él­ni, mert a műszakiaktól várhatjuk a legtöbb kezde­ményezest, a legjobb gondo­latok kivitelezését a mun­katermelékenység, az egyre gondosabb üzemszervezés, a minőségvédelem, általában a gyártási kapacitások mi­nél jobb kialakítására. A jövő műszaki fejlesztési fel­adatai és gazdaságpolitikai kérdései csak úgy oldhatók meg eredményesen, ha idejekorán észrevesszük a műszaki irodalom súlyát, ipari és mezőgazdasági ter­melésünk gazdasági haté­konyságának legelemibb alapelemét. Szegeden a műszaki könyvnapok — október 19 és november 5 között — ideje alatt rendeznek ugyan két intézményben és 0 üzemben műszaki könyvki­állítást, ugyanakkor sajná­latos, hogy az illetékes szer­vek és tftmegszerve2etek nem találtak méltóbb rep­rezentációt a műszaki iro­dalomnak a műszaki könyv ünnepén. Bátyai Jenő tanács fejlesztésre szánt alapjából, jövőre hasonló összegre számítanak. Most igen fontosnak tartják, hogy a gázprogram megvalósításá­hoz előkészítsék a szükséges társadalmi munkát, s akkor a gázmű már kora tavasz­szal kezdhet dolgozni. Akadnak más jellegű köz­ügyek is. Városszerte példa­ként emlegetik az újszegedi párt- és tömegszervezetek, meg az iskolák, óvodák, böl­csődék vezetői között kiala­kult szoros kapcsolatot. A szülői munkaközösségek, amelyek tagjai mindig meg­találhatók az otthonbell ösz­szejöveteleken. A fiatalok hangján A fiatalok is ragaszkodnak az újszegedi szervezetekhez, az otthonhoz is. Jól tudják, hogy a Vidámpark létreho­zásában, bővítésében milyen sokat tett a területi párt­szervezet, a népfrontbizctt­ság. Segítséget kapnak más ügyekben is. Például a párt­vezetőség tudomására jutott, hogy néhány fiatal az egyik külterületi elhagyott tanyá­ban esténként petróleum­lámpa mellett kártyacsatá­kat vív nagy pénzeken. Egyik este betoppantak közéjük az „öregek", s felajánlották, hogy klubéletet biztosítanak nekik, szórakozási és kar­tyázási lehetőségekkel is (nem pénzben persze!), de kulturált keretekben. Hall­gattak rájuk. Legutóbbi párttaggyűlésü­kön egy fiatal munkás fel­szólaásában spontán fejez­te kl, hogy szívesen jön ilyen tanácskozásokra, jól érzi ott magát. A volt párt­ház bontásánál a Rózsa Fe­renc általános iskola, az anyagok elhordásánál az If­jú Gárda fiataljai vállaltak társadalmi munkát. Tudják, ez a segítség többszörösen megtérül a róluk való gon­doskodásban. Egy este témái Az egyik este ellátogattam a pártszervezet vezstőségl Ülésére. A közelgő vezetősé­gi választásokról, november 7 és a 18-as forradalom meg­ünneplésének előkészítéséről, a nőtanács által rendezendő öregek napja szervezéséről, a legutóbbi városi tanácsülé­sen elhangzott városrendezé­si te ív újszeged! vonatkoz.i SU'iól. békétlenkedő családck meglátogatásáról a f 'Ulif-ii ok.atás indításáról esett sok szi De olyan dolgokról is, hogy egy 84 éves nénivel mostohán bár na k eltartói — itt közbe kell lépni Oly&nro' is. hogy az egyik lakos tül­ke rel építette garázsát a szomszéd kerítéséhez, erét t pereskednek — meg kell bé­kíteni őket. Olyanról is, hogy az egyik gyár munká­sa fizetéskor mindig e'.lss/u a pénzt, a gyerekek a szom­szédok jóakaratára szorulnak — beszélni ke.l az üzemi ve­zetőkkel. Olyan dologról ls, hó,-1 valaki hamis adóbeval­lás alapján évek óta keve­sebb adót fizet — erre a lis­tásig figyelmét kell felhív­ni Mit ér a bizalom? A bizalmat elnyerni nem könnyű, megtartani még ne­hezebb. Mároedig Újszege­den nem csak esti vendég­látóim: Nltsing;r Gyula párt­ti'tör, Tóth Beláné. Ótoll BéJa, Bódi Tü./Éio, Juszt Jó­zsef pártvezelóscgi tagok, Juhász Tiborné nőtanács­titkár, Király Józsefné vö­röskeresztes vezetőségi tag. Kiss Jenő, a népfrontbizott­ság titkára — hanem raj­tuk kívül, de velük együtt sok-sok lelkes társadalmi ak­tivista élvezi a bizalmat. Kondorosi János jubileumi dalostalálkozó Október 19-én szombaton délelőtt, a szombuthelyl fú­vószenekarral az élen, az ország minden részéből ide­sereglett 40 munkáskórus — velük együtt 13 szombathe­lyi énekkar — menetelt a zászlódíszbe öltözött Márci­us 15. térre, hogy elhelyez­zék koszorúlkat Lenin em­lékművén. A több napon út tartó or­szágos jubileumi dalostalál­kozónak az adott különös Je­lentőséget, hogy e kórusok zöme 1938-ban ugyanitt ta­lálkozott egymással. A ven­dégek közt találtuk most ls a nagynevű, régi múltú mun­káskórusokat, a Vándor Kó­rust, a Csepeli Munkásott­hon kórusát, az MSZBT Központi Férfikarát. A Szak­szervezetek Szegedi Altalános Munkáskórusát küldöttség képviselte. Régi munkásdalo­sok ölelkeztek egykori da­lostársaikkal, akik eljöttek 30 év után emlékezni, ünnepel­ni. Az 1938. évi szombathelyi munkásdalos találkozó a magyar munkásmozgalom egyik hősi tette volt. A má­sodik világháború előestéjen rendezett műsora tiltakozott a háború, az elnyomás, a nyomor ellen. Figyelmeztet­tek a növekvő háborús ve­szélyre, növelték a dolgozók bizakodását, a szebb jövőbe vetett hitét. És Szombathely, melyet a háború pusztításai érzéke­nyen sújtottak, ma megszé­pülve fogadhatta a jubiláris találkozóra érkezett énekka­rokat. közöttük a Tallinn! Tanítónők kórusát is, akik a Szovjetunióból jöttek. Az ünnepi hangversenyen a kó­rusok egymás után szólaltat­ták meg 30 év előtti szá­maikat, a forradalmasító munkásdalokat. Az igen nagy gonddal összeállított műsor­ban nemcsak munkásdalok szerepeltek. Helyet kaptak Bartók-, Kodály-, Liszt-, Sosztakovics-müvek is, ta­nulságául annak, hogy mun­káskórusaink élve a lehető­ségekkel, munkásdalos ha­gyományokat követve, mű­vészi igényükben is erőtelje­sen fejlődnek. Mtson Gusztáv Adócsalás vagy feledékenység? Sütős az olyan pénz. amelyhez valaki úgy jut, hogy félrevezet intézményt, hatóságot. Nem új jelenség ez, sajnos nem is az utolsó. Az SZTK-t megpróbálta már számos vállalkozó „át­ejteni", hogy meg nem ér­demelt előnyhöz jusson. Kü­lönféle avas és új módszere­ket, szisztémákat próbáin _k alkalmazni egyesek, hátha sikerül. A próbálkozás ideig­óráig sikerrel járhat, de vé­gül sokba kerül, s utána na­gyon odafigyelnek arra, aki félrevezetéssel mesterkedett. Ásatag recept Auer Rozália kőfaragó kisiparos, Szeged, Tolbuhin sugárút 28. szám alatti lakos módszere is. Két kőfaragót foglalkoztatott, M. Lajost és K. Szilvesztert. Egy szakmunkás foglalkoz­tatáséra volt engedélye, de a másikhoz is ragaszkodott, mert a soros munkák torlód­tak. A rokon nevén Hogy kikerülje a tételes adózást, valamint az SZTK bejelentéssel járó kötelezett­séget, K. Szilveszter kőfara­gót nem a saját nevén, ha­nem rokonáén, dr. ördögh Béla címén jelentette be, de úgy, mint építőmunkást, aki dr. Ördögh házánál foglala­toskodik. K. Szilveszter való­jában mint kőfaragó dolgo­zott ez év május 20-tól au­gusztus 10-ig, illetve 20 na­pot valóban ügyködött az orvos házán. A szisztéma egyszerű: ha időközben K. Szilveszter megbetegedett volna, dr. Ördöghtől kapott volna munkáltatói Igazol­Aranyérmes szakácsok Szerdán a Bel­kereskedelmi Mi­nisztérium ven­déglátó főosztá­lyán sajtótájékoz­tatón számoltak be a frankfurti szakácsolimplá­ról, eredményes szereplésükről a most hazaérkezett magyar szakács­válogatott tagfai. A hagyományos nemzetközi sza­kácsművészeti ki­állításon ezúttal is kitett magáért a négytagú szakács­válogatottunk. Az erós nemzetközi mezőnyben — 15 ország szakácsai között — Gyács Ferenc, a Gundel­étlerem, Lukács István, a Buda­pest Szálló és Schéder Ferenc, a Mátyás-pince konyhafőnöke, valamint Csányi József, a Pannó­nia Vállalat hi­degkonyha-üze­mének helyettes vezetője aranyér­met, a válogatott együttes pedig nagydijat kapott. Nem hivatalosan külön elismerés­ként az amerikai szakácscsoport ve­zetői arany, „sza­kács Oscar-dí)"-at ajándékoztak a magyar csapatnak. Konyhaművé­szetünk nemzet­közi elismerését jelzi, hogy az 1970-es szakács-vi­lágkonferenciát Budapesten ren­dezik. vényt, a betegellátást bizto­sították volna a számára. A cseles bejelentés lényege az hogy a családi házépítésnél foglalkoztatott alkalmazott után nem kell tételes adót fizetni. Ilyenformán Auer Rozália kőfaragó kisiparos havonta sok könnyű százas­hoz jutott. A fiktív bejelen­tés viszont utólag lesz neki drága. Egyrészt azért von­ják felelősségre szabálysér­tés címén, mert a megenge­dettnél több alkalmazottat foglalkoztatott, másrészt ki­vonta magát a tételes adózás alól, s nem tett eleget az SZTK bejelentési kötelezett­ségnek. Vállalkozás Nem is árt, ha magán­építkezéseknél sűrűbben megfordulnak az SZTK el­lenőrei. Távol áll tőlünk, hogy bárkit is gyanúsítsunk. Sebestyén István, Szeged, Közép fasor 56. szám alatti lakos esete sem általánosít­ható. Az újszentiváni Ma­gyar—Csehszlovák Barátság Tsz-ben volt kőműves bri­gádvezető. Hogy ezzel a munkakörrel együtt jár-e, hogy munkáltatójának a bé­lyegzőjét is magánál tartotta, aligha hihető. Tény, hogy beosztásával visszaélt, a tsz bélyegzőjét pedig felhasz­nálta magánvállalkozásainak lebonyolításához. Az általa felvállalt magánépítkezés­nél dolgoztatta munka után, szabadszombaton ls és ün­nepnapokon Horváth Géza, Boros Mihály, Nagy Meny­hért, Patyik András, Révész Tibor, Szalamia János. Szögi István kőműveseket és Orsy Zoltán technikust. Egyezsé­ge úgy szólt velük, hogy a felvállalt és elvégzett mun­káért járó összeg tíz száza­léka az övé, a többit pedig elosztják a szakmunkások, segédmunkások. Hogyne mentek volna hozzá dolgoz­ni, hiszen a segédmunkás is 8—12 forintos órabért ka­pott a maszek munkáknál. Befejezetlen ügy Sebestyén István bokros teendői közepette olyan „fe­ledékeny volt. hogy a napi munkájuk után nála robo­tolókat nem jelentette be az ^ETK-ba. Nyilvánvaló pedig minden vállalkozó előtt, hogy az olyan alkalmazottat. ak! akár fő- vagy mellékfoglal­kozásban 10 forintot meg­haladó napi keresetet ér el, CSÜTÖRTÖK, 1968. OKTÓBER 24. be kell jelenteni a társudu­lombiztosításba. Sebestyén Istvánnál az utólagos elszá­molás 29 ezer 196 forint. Ennyit követel tőle jogosan az SZTK. pontosabban szól­va 17 százalék járulékot, progresszív nyugdíjjárulé­kot, havi 3 százalékos kése­delmi pótlékot, 25 százalékos rendbírságot, s természete­sen az eljárási költségeti Volt munkahelyén, a Magyar —Csehszlovák Barátság Tsz­nél is van még rendezetlen dolga Sebestyénnek, aki — és ez az érthetetlen — Ma­roslelére iparengedélyt ka­pott. amíg ellene az eljárás folyt. Sebestyén úgy vélte, hogy a társadalommal szem­beni kötelezettség alól kibúj­hat. Arra viszont nem volt rest. hogy az általa foglal­koztatottak után sokféle vál­lalkozásával summás össze­geket tegyen zsebre. E két ügy kapcsán viszont szó érheti az SZTK háza­táját is, hiszen mint ahogy az ügyiratokból kitűnik. Se­bestyén három éven át. 1965­től 19ÖB-lg űzhette kisded « játékait. Az Auer-féle ügy­ben viszont az derült k', hogy az engedély nélkül fog­lalkoztatott második kőfa­ragó, K. Szilveszter is felü­letesen járt el. A munkavál­lalók bejelentésére és a já­rulékok bevallására vonat­kozó jegvzéket. aláírta, holott a Jegyzék fejléce nem volt kitöltve azt utólag állították ki a ..házépíttető" nevére. Lődi Ferenc Licencek sorsa Fóti István, a KGM mű­szaki tudományos tájékoz­tató intézet igazgatója szer­dán tájékoztatta az Újság­írókat az intézel munkájá­ról. Elmondotta. hogy a Kohó- és Gépipari Minisz­térium megbízásából a li­cenceik felhasználásának helyzetét ls megvizsgálják. 1950-ig visszamenőleg elem­zik. hogy a külföldről vásá­rolt szabadalmakat hogyan hasznosították. Illetve hasz­nosítják a KGM vállalatok, melyek azok a további li­cencek. amelyeket érdemes külföldről megvenni. G 5 -es >

Next

/
Oldalképek
Tartalom