Délmagyarország, 1968. október (58. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-23 / 249. szám

Hz egyetemi oktatás fejlesztése Kedden az ÉDOSZ szék­házában tartotta ülését a Pedagógusok Szakszerveze­tének központi vezetősége. Dr. Csűrös Zoltán, a szak­szervezetek elnöke beszá­molt a legutóbbi központi vezetőségi ülés óta végzett munkáról, majd dr. Po­linszky Károly művelődés­ügyi miniszterhelyettes adott tájékoztatót az egyetemi ok­tatás időszerű kérdéseiről, ezen belül az egyetemek ön­állóságának és belső de­mokratizmusának fejleszté­séről. Bevezetőben rámutatott, hogy megfelelő szakember­képzés nem képzelhető el az egyetemek oktató-nevelő­tudományos tevékenységének korszerűsítése nélkül. A fő feladat a színvonal emelése, az egyetemek önállóságának és demokratizmusának ki­szélesítése. A jelenlegi, intenzív fej­lődés szakaszában előtérbe kerül a különféle egyete­mek, főiskolák, karok sajá­tosságainak megfelelő diffe­renciált, hatékony képzési formák, módszerek kialakí­tása és alkalmazása. Mindez elképzelhetetlen az intéz­mények és karok nagyobb önállósága és felelőssége, nagyfokú aktív kezdeménye­zoképessége nélkül, Somogyi Károlyné felvétele KORSZERŰSÖDIK AZ E—5-ÖS. Tavaly kezdték meg az E—5-ös nemzetközi útvo­nal Csongrád megyei szakaszának a korszerűsítését. A röszkei határátkelő helytől Szeged felé haladva, mintegy 8 kilométeres szakasz már elkészült, az eddigi 6 mé­ter helyett 7 és fel méter szélességben új, korszerű burkolattal. Képünk a Szeged­től 9 kilométerre levő útszakaszon készült, ahol a Hódmezővásárhelyi Közúti Vál­lalat útépítői dolgoznak Kubikosok panasza A szerkesztőségbe érkezett levél nyomán a napokban végig kísértük az algyői olajmezőn különböző helye­ken csoportokban dolgozó kubikosok déli ételkihordá­sát. Társaim voltak: az Üt­és Vasútépítő Vállalat helyi építésvezetője, a párttitkár és az építésvezetőség iroda­vezetője. Nem tudtunk ugyan szót váltani mind a hatvan Szabadkai kiállítás 1968 Újdonságok bemutatkozása A szabadkai ipari kiállítá­son szereplő termékek közül jónehány először jelent meg a közönség előtt. Jugoszláviában igen kor­szerű háztartási gépeket ké­szítenek. A szabadkai kiállí­táson mégis feltűnést keltet­tek a legújabb, teljesen auto­matizált háztartási mosógé­pek. Ezek a forgódobos be­rendezések előre programoz­hatók, melléjük nem kell centrifuga, ezt a műveletet is elvégzik. A híradástechni­kai tárlókban a világ legkorszerűbb rádióit, minia­tűr magnetofonjait, asztali és hordozható televíziós ké­szülékeit láthatja a közönség, örömmel állapítható meg, hogy a magyar Videoton ké­szülékek jól álják ezt a ver­senyt mind formában, mind minőségben. Valamennyi háztartási ké­szülék mellett a legnagyobb figyelmet egy teljesen újsze­rűen működő gázkonvektor érdemelte ki. Az AIDA CA­TALITIC-nek nevezett kon­vektorhoz nem szükséges füst­elvezető cső, s nem fogyaszt­ja a szoba oxigénjét sem. Tervezői úgynevezett katali­zátort alkalmaztak, amely propán-bután gáz segítségé­vel fejleszti a hőt. Jó lenne, ha a magyar szakemberek hasonló magyar gyártmány­nyal próbálkoznának, hiszen, az ilyenfajta gázkályhával nincs szerelési gond, tulajdo­nosa maga is beállíthatja. A magyar ipar — amelyet főként a szegedi vállalatok, szövetkezetek képviselnek —, kitűnően helytáll Szabadkán. A fémfeldolgozó vállalat pél­dául a BIA—6 mosogatógé­pével szerepel. Sikert arat­nak a Szegedi Vas- és Fém­ipari Ktsz gépei: a turmix­daráló, valamint a nemrég elkészült automata síkkötő­gép is. A kéziszerszámgyár mindentudó garázs-szekré­nye az autósok körében ara­tott elismerést. Jugoszláviában az utóbbi esztendőkben nagyot fejlő­dött a műanyagipar, amely jó minőségű szöveteket gyárt. Á szegedi Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat által ki­állított szintétikus anyagok, ponyvák, mégis újdonságként hatottak a szakembereknek. M. I. A Kenderfonó és Szövőipari Vállalat pavilonja dolgozóval, akik kétszázad maguk nevében aláírták a levelet, de a látottak és a 20—25 emberrel való beszél­getéseink meggyőztek levél­beli kifogásaik jogosságáról. Az „algyői prérin" már eddig is viszonylag kulturált munkaterületet teremtő föld­munkásokat, út- és vasút­építők az erőt alaposan igénybe vevő munkát végez­nek reggel hattól délután ötig. Meggyőződtünk arról is, hogy az elkészült és ké­szülő utak az ott dolgozók hozzáértését, szorgalmát bi­zonyítják. Azt már a beszél­getéskor mondották el, hogy az ország legtávolabbi ré­szeiből — sokan 200—300 kilométerről — hetenként ideutazó kubikosok eddig akárhol dolgoztak, az itteni­hez hasonló rossz étkeztetés­ben még nem részesültek. — Higgye el, ha otthon vasárnaponként nem pakol­ná t>e az asszony a hétre va­ló szalonnát, krumplit és tarhonyát, az itteni koszttól már felfordultunk volna. — Így mondották az árok part­ján lapátjukra támaszkodva. — De rá vagyunk utalva a vendéglátó vállalatra, mert napközben, délben kellene a meleg étel. — Így, a felté­teles igény hangján fogal­mazták meg egyik legtöbb­ször hangoztatott panaszukat. Mert az ebéd nem meleg. — A leves is elhűl, hót még a tészta vagy főzelék­féle, mire kiérnek hozzánk az ebédhordó kocsival. — Meg aztán ki bírja a hajnali ötkor elfogyasztott reggeli után néha délután két, sőt gyakran három óráig is éhen? Igaz, sokszor 6—8 munka­helyet is bejár az ebédet vi­vő gépkocsi, de ezek azért nem esnek oly távol egy­mástól, hogy egy óra lefor­gása alatt mindenütt ki ne adhatnák az ebédet. — Ha jobban szerveznék a munkát. Nem kéne meg­várni a tányérokat, evőesz­közöket, azokat visszafelé is összeszedhetnék. — Azt sem lehet elfogad­ni, hogy 10 forint 20 fillé­rért. mert a vállalati hozzá­járulással együtt ennyit fi­zetünk. ilyen silány ebédet adjanak. Éppen paradicsomleves és birkapaprikásos tarhonyái osztottak. Bizony egy-egy adagban 2—3 dekánál több húst jóakarattal sem lehetett felfedezni. Meggyőződtünk tehát ar­ról. hogy a megyei vendég­látó vállalat hódmezővásár­helyi Béke Étterméből szál­lított ebéd kevés, kalória­szegény, elhűlt s későn jut el a munkahelyen dolgozók­hoz. Az ételt osztók szerint is gyakran előfordul, hogy az utoljára sorra kerülő 6— 10 embernek már nem jut ebéd. ők vagy várnak va­csoráig, vagy előveszik a tarisznyát. Az építésvezető­ségen kifüggesztett étlap elő­írásait sem tartja be a Béke Étterem. A jelzett napon például birsalma levest és töltött káposztát kellett vol­na szállítania. Az étlapon egyáltalán nincs feltüntetve az anyagnorma, vagyis, hogy például a kiírt sertéssült milyen súlyú nyershúsból készül adagonként. — Többször tárgyaltunk a vállalattal. Azt is felaján­lották, mert a dolgozók is beleegyezirének, hogy többet fizetünk, de tápdúsabb és nagyobb mennyiségű ebédet szállítsanak. De mindezideáig hiába, ezzel a végső következtetés­sel s a tapasztalatok birto­kában kerestem fel a megyei vendéglátó vállalat központ­ját. — Az észrevételek jogo­sak, a panaszokról tudunk és több olyan intézkedést tet­tünk a közelmúlt napokban, amelyekkel javítunk az al­győi határban dolgozók ét­keztetésén — tájékoztatott az igazgató. Új vezetőt állítottak a hódmezővásárhelyi Béke Ét­terem élére, új a konyha­vezető is. Felszólították őket. hogy fokozott gondot fordít­sanak az ételek minőségének biztosítására, az ételszállítás munkájának megszervezésé­re. Vásároltak olyan szállító edényeket, amelyek dupla falúak s nem hűl meg ben­nük az étel. ígérték, hogy az étlapot nem változtatják, s azon feltüntetik az adogon­kénti nyersanyag súlyát. Gondoskodnak arról. hogy mindig ugyanazok legyenek az ételkiosztók, és a dolgo­zók időben megkapják az ebédet. A vállalat igazgatója nem hallgatta el azt sem, hogy véglegesen megnyugtató megoldás csak akkor vár­ható, ha mielőbb elkészül a telep központi étterme és konyhája. Erre még az idén számítanak. Remélhető, hogy addig is valóban javul a szabadban dolgozók étkeztetése. Kondorosi János Létszám és jövedelem G yakran hivatkozunk a létszámra is, meg a jövede­lemre is. A legtöbbször így: kevés a létszám. Vagy: az átlagbérrendszer megköti a kezünket, nehéz dif­ferenciálni a dolgozók fizetésében. Való igaz, hogy az új gazdasági mechanizmus bevezetése előtt mind a két dol­got erősen megkérdőjelezte a közvélemény. Féltek, hogy munkanélküliség lesz, hogy az árak majd emelkednek, de a bérek nem követik a várható mozgást. Lassan vége az esztendőnek, van már elegendő tény­és számadat ahhoz, hogy megközelítő következtetéseket vonjunk le az új gazdaságirányitási rendszer hatásairól. Az országgyűlés legutóbbi ülésén a kormány elnöke el­mondta, hogy nyugodtak és általában kiegyensúlyo­zottak a gazdasági viszonyok. A várt kedvező hatások ki­bontakozása megindult..." Továbbá azt is megállapította, hogy az elmúlt kilenc hónap alatt a lakosság pénzbevé­telei 9 százalékkal haladták meg a múlt évit, s emellett a fogyasztói árszínvonal lényegében változatlan maradt. Megnyugtató adatok ezek, bár a számok országos át­lagokat takarnak, nem pedig egyes iparágakét, rétegekét. Különbség nyilvánvalóan akad még területenként is, hi­szen Szegeden például a textil- és élelmiszeripar az ural­kodó, de inkább jelentkezik különbség — sőt ezután egyre szembetűnőbben — egyes vállalatok között a létszám és a fizetések kérdésében egyaránt. Sok függ a munka- és üzemszervezéstől, a műszaki színvonal fejlettségétől és fej­lesztéséről. Erről is szó esett a miniszterelnöki expozéban. „Magas a segédmunkások, többek között az anyagmozga­tók arányszáma. Ha gépesítenék a rakodást, több tízezer ember szabadulhatna fel más munka végzésére." Tagadhatatlanul így igaz. S amikor erről a kérdés­ről beszélgetnek a gazdasági vezetők, mint egyetlen objek­tív okot, a kötött átlagbérrendszert hibáztatják. Azt mond­ják, hogy ha felvesznek egy mérnököt vagy egy jobban kvalifikált szakembert, akkor fel kell venni velük egy­egy segédmunkást is, hogy stimmeljen az átlagbér. Ilyen példák tömegével lehet találkozni a szegedi üzemekben is. Az újszegedi szövőgyárban éppen arról beszélgettek nemrégiben, hogy az önkiszolgáló étteremben visszaállít­ják a kiszolgálást, státuszt biztosítva a „járulékos" dolgo­zóknak. Az átlagbérrendszer kötöttségére természetesen bizton­sági okokból volt, illetve van szükség. Jelenlegi metodi­kájában persze nem valami szerencsés, mert indokolatla­nul leköt plusz létszámot, de gátolja a műszaki fejlődést is. A bérrel foglalkozó vállalatok pedig valamiképpen meg­találják a „hajszálrepedéseket", ahol kiegyenlítik, biztosít­ják a megfelelő átlagot. Például a nyáron a diákok alkal­mazásával kerestek erre lehetőséget a szegedi üzemek is. Az átlagbérrendszer gátló szerepét a kormány vezetői is elismerik és foglalkoznak módosításának lehetőségeivel. A létszámhiány és az átlagbérrendszer összefüggésein túl van azonban más érdekes dolog is, amelyre ugyancsak kitért a kormány elnökének beszámolója. Az, hogy azok a vállalatok is felvesznek és kapnak munkaerőt, ahol rá­fizetéssel állítanak elő termékeket, minthogy^ helyette in­kább beszüntetnék a termelést. Ebben az esetben két do­log játszhat szerepet: irreális lehet az állami dotáció vagy az exportszubvenció nagysága. Az átlagbérrendszer merev­ségének vizsgálatával párhuzamosan érdemes ezzel az ol­dallal is érdemben foglalkozni. Féltek a munkanélküliségtől. A gazdasági törvények kérlelhetetlenek ugyan, de a szocialista államban nem hat­hatnak szabadjára engedve. Ha esetleg megszüntetnének egy vállalatot, a volt dolgozók nálunk sohasem lesznek „utcára tett" emberek. A „munkanélküliség" ellen alkal­mazott „fékek" most nagyon is jól működnek, olyannyira, hogy hátrányosan hatnak az előrehaladásra, a termelé­kenység növelésére, de vannak lehetőségek, amelyek fel­oldhatják bizonyos mértékig ezt a szorítást. Milyenek ezek a lehetőségek? Elsősorban a hatékony gazdálkodás, a nyereséges vállalkozások. Nagy nyereséggel •el lehet érni a részesedési alapok maximális feltöltését. S ahol rendelkeznek a maximummal, ott „operálni" is tud­nak a pénzösszegekkel. Másszóval, nem veszünk fel járu­lékos segédmunkást, hanem éppen a részesedési alapból dotáljuk azokat a kvalifikációban előbb járó embereket, akiknek meghatározó szerepük van a vállalat gazdálkodá­sában, a nyereség növelésében. Ez is megoldás lehet, sőt nem is olyan rossz megoldás. V égezetül még egyet. Vitán felüli, hogy olyan intéz­kedésekre lesz szükség — amelyeket egyébként ki­látásba helyeztek a legutóbbi országgyűlésen is —, hogy munkanélküliség ezután se legyen, de kialakuljon egy erőteljesebb, okosabb irányú munkaerőmozgás. Olyan, amelynek keretei között ne legyen érdemes gazdaságta­lan gyártmányok előállítására munkásokat felvenni, de disztingválni lehessen a bérezésben. A bérek emelkedje­nek és differenciálódjanak együtt a termelés hatékonysá­gával, mert csakis így lehet megoldani azt az egészséges ösztönzést, amely lehetővé teszi a munka- és üzemszer­vezés, valamint a műszaki fejlődés zavartalanságát is. Gazdagh István Szovjet újságírók látogatása hazánkban A Pravda, az Izvesztyija, a Moszkvai Rádió, illetve televízió vezető munkatársai­ból álló négytagú szovjet publicista csoport, amely a Külügyminisztérium meghí­vására nyolc napot töltött Magyarországon, kedden el­utazott hazánkból. Szovjet újságíró vendégeinket fogad­ta Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára, Péter János külügymi­niszter, Erdei Ferenc, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának főtitkára, valamint a magyar politikai, gazdasá­gi, kulturális élet és a sajtó más vezető képviselői. (MTI) SZERDA, 1968. OKTÓBER 23. ReumatoSégus­nagyyyülés Kedden a Semmelweis-te­remben — a szocialista or­szágok reumatológusainak IV. koordinációs konferen­ciájával együtt — megkez­dődött a Magyar Reumatoló­gusok Egyesületének idei nagygyűlése. Az együttes ta­nácskozáson nagyszámú ma­gyar szakemberen kívül bol­gár, csehszlovák, jugoszláv, lengyel, NDK-beli és szovjet reumatológusok is részt vet­tek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom