Délmagyarország, 1968. október (58. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-02 / 231. szám

Üj vasát" állomás Négyéves munka eredmé­nyeképpen befejeződött a Nyugat-Dunántúl vasúti köz­lekedésében fontos Nagyka­nizsa—Szombathely közötti vasútvonal korszerűsítése. A 102 éves 100 kilométeres pá­lya teljes hosszában hézag­mentes sínpárokat fektettek le. Zalaszentivánon nyolcvá­gányos, új vasútállomás épült. A több mint 230 millió fo­rintos költséggel korszerűsí­tett vasútvonalat és az új zalaszentiváni állomást Rö­dönyi Károly közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes, a MAV vezérigazgatója ked­den adta át a forgalomnak. (MTI) Légibusz A 24 üléses Jak—40 típu­sú új légibusz megtette első útját a Moszkva—Kosztroma közötti, 540 kilométeres tá­von. A Jak—40-nek a tíz ki­lométeres magasság nem okoz gondot Igen kis felü­letről képes rajtolni, és ab­ban az esetben, ha két mo­torja felmondaná a szolgá­latot. a megmaradt harma­dikkal is biztonságosan foly­tathatja útját Félmillió vendég a Tisza-parton , További fejlesztés — Az úszóház ügye A Szegedi Fürdő Vállalat idei strandidényének majd­nem négy hónapot vehetünk alapul. Szeged kialakuló für­dőváros jellegét .bizonyítja, a partfürdőn, az uszodában, az uszóházakon, a Szőke Tisza üdülőhajón a bérletesekkel együtt az idén félmilliónál több vendéget számláltak. Bárdos Miklós, a fürdő vál­lalat igazgatója elmondotta: ha a nyár július második felében nem veszít erejéből, akkor most 700 ezernél is több vendégről beszélhet­nénk. Az idén már volt elégsé­ges, a higiéniai és a baktero­lógiai követelményeknek is megfelelő víz a partfürdő medencéiben, nem kellett ta­karékoskodni. Mint megtudtuk, az idén mintegy 2,5 millió forintot költött a partfürdőre a für­dő vállalat, s jövőre is jelen­tős lesz az az összeg, amely­ből a többi között kétszáznál több kabint építenek, köve­zett lejáró utat, gyalogjár­dákat, hogy minden üdülő­házat esőben is „száraz" láb­bal lehessen megközelíteni. A nyárfákat fokozatosan felsze­dik és helyükbe hárs- és olajfákat telepítenek. Az il­latos fáké lesz a jövő a partfürdőn. Szeged fürdőváros jellegé­ben a partfürdőt és az úszó­házakat egyenrangúnak kel­lene tekinteni. Amíg ugyanis a partfürdőre évről évre mind nagyobb összeget for­dítanak, az úszóházakra alig jut valami. Bárdos Miklós elmondotta, hogy a Béke I. úszóház és az öreg garázs már megette kenyere javát, nem lehet rajta segíteni, élet­veszélyessé vált és szét kell bontani. Jövőre már aligha vontatják le mostani he­lyére. Mi lesz az úszóház 400 bérlőjével és az ott tárolt mintegy 60 motorcsónakkal, párevezössel és kajakkal? A bérleti szerződés idei lejár­takor aligha lehet odaállni a sok száz .bérlő elé és egyik napról a másikra kirakni őket a partra. Hova vigyék a csónakmotorokat és a csó­nakokat? Az öreg úszóház kiszupe­rálásával egyidőben már ott kellene állnia az új úszóház­nak és garázsnak. Az utób­binak már tavaly készen volt a terve. Egy új úszóház a hozzávaló garázzsal együtt mintegy 6—7 millióba kerül­ne. Hogy ezt az összeget honnan teremti elő a fürdő vállalat, azt még nem lehet tudni. A város jól és okosan gazdálkodó gazdájának, a városi tanácsnak a segítségé­ve lehet csak számítani az új uszóház megépítésével kap­csolatban, hiszen a fürdővá­ros jelleggel nem lehet visz­szafelé lépni. Lődi Ferenc Ahol kijövet okosabbak leszünk, Mit csinálsz este? — szö­geztem minap barátomnak a programváró kérdést, amit az flegma vállrándítással, mosollyal szájaszegletében imigyen észrevételezett: szal­ma vagyok, majd nézem a lóvét; ha ráérsz, ugorj fel dumcsira". Felugrottam, dumcsiztunk. Szándékosan arról, mihez kezdhet valaki manapság Szegeden, ha már kijött a gyárból, felkelt az irodaasztaltól, s éppen nem takarít, mosogat, főz otthon, vagy más bokros teendője sem akad. Hogyan tölti, ho­gyan töltheti el szabad ide­jét, amiből lassacskán több is adódik: az ötnapos munka­hetek, szabadszombatok be­vezetésével a hét végére kö­tetlenebb lendülettel tervez­het. De mit? A szabad idő fel­használásának gyakorlatilag két lehetősége kínálkozik: önképzés és szórakozás. Ka­tegorikus válaszfal persze nem éktelenkedik közéjük, aki olvasásra, zene-, nyelv­tanulásra, vagv egyéb jelle­gű ismeretszerzésre, önmű­velésre fordítja ráérő esté­it, délutánjait — s ha nem szorítják iskolai, szakmai kö­telezettségek —, jószerivel szórakozását is leli bennük. Es viszont: a szórakozás sem merülhet ki néhány korsó sör szomszédságában, kocs­mai eszmecserékkel, házibu­likkal, meccsnézéssel. Sőt a szórakozásra száijt szabad­órék éppen akkor nyernek értelmet, ha közben műve­lődési igénnyel párosulnak. Statisztikai adatok igazol­ják. a különféle kulturális szolgáltatásokra (színház, mozi, zene stb.) mindenek­előtt szórakozni járnak az emberek, ám mivel ide is járnak szórakozni, nyilván abból a meggondolásból te­szik, hógy szellemi igényei­ket kielégítsék, a művésze­tekről elsajátított ismeretei­ket gazdagítsák. Egyszerűen: okosabbak legyenek utána, az előadásról kijövet, mint előtte voltak, bemenet. Barátom szkeptikusan vi­selkedett. Amikor elősorol­tam neki, hol szórakozhat: a „hivatásos kultúra" szolgál­tatásait, amihez Szegeden hozzájuthat, mindannyiszor talált valami megjegyzést. A színházra azt mondta, ki­használatlan, a bérleteket ugyan megveszik, de jó, ha minden második előadásra rászánják magukat. Bár a ki­fejezetten szórakoztatónak szánt darabok (ez elmúlt évad 13 bemutatójából 2—2 operett és musical) látoga­tottságára alig lehet panasz: míg a prózaelőadásokat álta­lában 46,4 százalékos, az ope­rákat 44,9 százalékos érdek­lődés kísérte, az operettekre és zenés vígjátékokra az esz­meileg táblás ház 62,7 szá­zaléka telt meg nézővel. Ki­fogásolta a mozik műsorpoli­tikáját is — szerinte olykor ízléstelenül „utaznak a be­vételre", s noha szíve sze­rint örömmel vált jegyet kosztümös kalandfilmekre, historikus játékokra — álta­lában nevetni szeret, s rit­kán töprengeni a moziban —, mégis gyakran kiábrándultan távozik: a szórakoztatás igé­nyes formája ritkább a fe­hér hollónál. Nem beszélve arról, hogy a város 14 film­színházából csupán a három belvárosi felel meg a kor­szerűség követelményeinek, s közülük is — hosszú évek gyakorlata szerint — egyet rendre bezárnak. Színház, mozi. Máris ki­merítettük a „hivatásos kul­túra" állandó jellegű szegedi szórakoztató műsorait. Ami még van — művelődési ott­honok rendezvényei, ORI­bemutatók, cirkusz, ven­déglátó szórakozóhelyek esetleges műsorai — már kfe­vésbé számíthatók művelő­dő célzatú szórakozásnak. Ezekről legközelebb. Nikolényi István Bánya „nyugdíjban" Végig Csehszlovákián Villanások száz kilométerekről — Fokozatos kibontakozás „Nyugdíjba helyezték" a pálinkás-tárói bányát Meg­szüntették a termelést a Borsodi szénbányák miskolci üzeméhez tartozó Pálinkás 1. és Pálinkás 2. aknában. Az ott dolgozó mintegy 300 bányász kedden munkába állt a lyukói üzem nagy tel­jesítményű frontfejtésén. A Pálinkás 2. aknát 1940-ben nyitották meg, a Pálinkás 1. pedig 1951 óta termel. Több mint másfél millió tonna szenet szállítottak belőlük felszínre. Bezárásukról gaz­dasági szempontok alapján döntöttek. Verőfényes őszi vasárnap délelőtt. Autónk Somoskőúj­falunál gördül át a magyar határon. A betonút szalagja már Lucenecbe fut: Cseh­szlovákia földjén járunk. Kü­lönös érzés kerít hatalmába, mert azt akarjuk „testközel­ből" tapasztalni, mi is volt és mi is van itt. Közel 700 ki­lométert utazva bejárjuk Csehszlovákiát. A nemzetközi országutakon élénk a forgalom. Áruszállí­tó kamionok motorja zihál szemben, s mögöttünk. Autó­kürttel üdvözöljük egymást, amikor a Hungarokamion járműivel találkozunk. A vasútállomásokra egymás után érkeznek és futnak ki onnan a szerelvények. A ko­hászati üzemek kéményei pipálnak és dolgoznak a föl­deken, a termést takarítják be. Banska, Bystrica. Prága, Brnó, Breclav, Pozsony. Rend, nyugalom és munka ígérkezik. Ez egyre inkább jellemző lesz most már egész Csehszlovákiában. A váro­sokban azonban még sokfelé vakon meredeznek az útjel­ző táblák; még szembetűn­nek az igaztalan indulatú emberek által az utakra fes­tett jelszavak. De gyorsuló ütemben eltávolítják ezeket, és az útjelzötáblákat is helyreállítják. Banska Bystrica. Sz. J. munkásmozgalmi veteránnal hoz össze sorsunk a főtéren. A Hungária jelzést látva a gépkocsinkon, megszólít ben­nünket, amikor az útirányt keresve megállunk. Banska Bystricáról beszél. Ezen a tájon a második világháború idején a csehszlovák hazafi­ak nagymennyiségű állami aranykincset rejtettek el, aminek nem akadtak a nyo­mára a fasiszták, bár állan­dóan keresték. 1944. októbe­rében a csehszlovák hazafiak igazán biztonságban akarták tudni az aranyat és ezért a szovjet katonák segítségét kérték. Az éjszaka sötétjében a megadott helyre pilótabra­vúrral leszállt a szovjet gép és biztonságos helyre szállí­totta az aranyat. A háború után az aranyat a Szovjet­unió visszaadta Csehszlová­kiának. „Hát lehet ezt is fe­lejteni, meg a szabadságért meghalt ezreket?!" Banska Bystrica és kör­nyéke a fasiszta megszállás idején a partizánok egyik bástyája volt. És Sz. J., az őszbecsavarodott hajú inter­nacionalista találóan jelle­mezte az elmúlt hetek és a jelen eseményeit Csehszlová­kiában : — Mi — ezt a Csehszlovák Kommunista Pártra és szo­cialista államra értette — az 1950-es évekről megmaradt negatív jelenségektől akar­tunk szabadulni, hogy előbb­re lépjünk a szocializmusban. Valahogy azonban „zsilip­szakadás" történt, s a rossz­akaratú szocializmusellenes elemek lármája, cselekvése aggasztóan erősödött. Ez itt, aztán Prágában, Brnóban (erről ott is beszéltek) és egész Csehszlovákiában szé­lesedő hullámokat vetett. A kialakult helyzetben lénye­gében a szabad évtizedek eredményei forogtak veszély­ben. Sz. J. és vele együtt sokan mások értik ezt, és elfogad­ják, egyetértenek azzal, hogy a szocializmus védelmére öt testvéri szocialista ország — Néphadseregünk katonái Csehszlovákiában jól teljesítik internacionalista kötelességüket. Képünkön: barátkozás szovjet katonákkal a táborhelyen közöttük hazánk — katonai egységei Csehszlovákiában tartózkodnak. Ügy vélem vi­szont, abban is igazuk van, jobb lett volna, ha erre nem kerül sor. Az internacionalis­ta segítség azonban — és ez megint igaz — a 24. órában érkezett! Meggyőződésem, hogy vi­szonylag sok csehszlovák ál­lampolgár, elsősorban a vidé­keken, ma sem érti, hogy tulajdonképpen mi történt, mi forgott veszélyben. Hi­szen, — ahogy naívul mond­ták — ők dolgoztak, dolgoz­nak, a kapitalizmust nem kí­vánják vissza; miért vannak hát Csehszlovákiában a Var­sói Szerződés egységei? Tisz­tességes, becsületes emberek vélekednek így, akiknek gon­dolkodását megzavarták, s még ma is zavarják többfelé a haladás ellenzői. A fejekben lassú a konszo­lidáció, az eszmélés. A hely­zet bonyolult, a politikai nor­malizálódás, a szocialista megújhodás áramának meg­tisztítása a salaktól hosszú folyamat. Ezt „kívülről" is zavarják. Egy epizód. Bratis­lava előtt., Malacky nevű köz­ségben kávét inni tértünk be a vendéglőbe. Ausztriai fel­ségjelet viselő Volkswagen stoppolt mögöttünk. Utasai is betértek a vendéglőbe. Jó pár ittas ember a söntés előtt: a pálinkát sörrel „hígítják". A Volkswagen utasai beszél­getni kezdtek, azután köröket fizettek. Ha van pénzük, mi­ért ne tegyék?!... De nem erről volt szó, mert közben ügyesen mérgezett nyilakat eregettek a politikai konszo­lidáció ellen. Vannak nálunk is, akik kósza híreknek hitelt adva azt mondják, hogy Csehszlo­vákiában nem szólnak a most kiutazó magyarokhoz, beve­rik autójuk ablakát stb. Ilyet sehol nem tapasztal­tunk. Sőt: cseh és szlovák készségesen segített az eliga­zodásban az útkereszteződé­sekben. A Varsói Szerződés egysé­geinek katonái fehér karsza­lagot, jellegzetes sisakot vi­selnek, ötágú vöröscsillag­gal. Állomáshelyük a városon kívül van, s a testvéri fegy­verbarátság jegyében működ­nek együtt a csehszlovák néphadsereggel. A városokon kívüli utakon néha autós járőrök cirkálnak, a levegő­ben helikopter köröz. A gyárakban, földeken, iro­dákban, kutatószobákban fe­gyelmezetten dolgoznak az emberek. A fegyveres erók a nép alkotásaira, nyugalmá­ra ügyelnek. A hosszú út ar­ról győzött meg: Csehszlová­kia, — ha problémákkal ter­hes is — a szocializmus föld­je volt és marad. Morvay Sándor A kerékpárosra is kötelező a KRESZ Olyan közlekedési balese­tet tárgyalt legutóbb a sze­gedi járásbíróság, amelynek elkövetője kerékpáros volt. Matravölgyi Katalin Szeged, Tabán utca 17/b szám alatti lakos ez év májusában Sze­geden, a Fecske utcában köz­lekedett kerékpárral. A cso­magtarlón még utast is szál­lított. A Szilléri sugárútra érve jobbra szándékozott ka­nyarodni, noha a magasabb rendű útvonalnál meg kel­lett volna állnia az „elsőbb­GAZ 51/A típusú, 2,5 tonnás nyitott tehergé|»koasi 20 000,— Ft-os árengedménnyel azonnal raktdrröl udsárolhatő Ára: 6SOOO,— Ft Megrendelhető: Űj autó kereskedelem Budapest. XIII . Gogol u. 13. Tel.. 494-730. H. L. ti,, ségadás kötelező" jelzőtábla előtt. Ezt elmulasztva ös/.­szeütközött a kismotorkerék­párra! haladó Kószó Mihály szegedi lakossal, aki esése következtében súlyos balese­tet, combnyaktörést szenve­dett. Hosszabb időn át volt betegállományban és a tár­gyaláskor is csak mankó se­gítségével tudott járni. Foglalkozás körében elkö­vetett súlyos testi sértést okozó gondatlan veszélyezte­tést állapított meg a bíró­ság. Indoklásában megállapí­totta, hogy a vádlott gya­korlatlan a közúti közleke­désben, annak szabályait mi­nimális mértékben ismeri. Azt viszont tudnia kellett volna, hogy a jelzőtáblával védett útvonalon más jármú számára az áthaladási el­sőbbséget biztosítani kell Mátravölgyl Katalint a sze­gedi járásbíróság jogerősen egyévi javító-nevelő mun­kára ítélte. 10 százalékos bércsökkentéssel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom