Délmagyarország, 1968. október (58. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-17 / 244. szám

Megkezdődött az országgyűlés ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) reken másfél százalékkal alacsonyabb volt a múlt évinél. A fogyasztói árszínvonal ez évi növekedése nem fogja meghaladni a számításba vett 1—2 százalékos mértéket. A kormány úgy ítéli meg a helyzetet, hogy a jövő évben tovább lehet bővíteni a szabadabb árformákba sorolt termékek körét és - egy szerűsíteni lehet a termékgazdálkodást is. A tavaly júliusi bejelentésnek megfelelően a kormány szabályozta o beruházások rendjét. Ezen a területen azonban lassan bontakoztak kl a reformtól várt pozitívumok. Noha csak jövedelmező, viszonylag gyorsan megtérülő, illetve a vidéki ipartelepítést támogató beruházások céljára adtak hiteleket. 1969-ben és 1970-ben is erre kell törekednünk. Ezután többek között arról szólt, hogy az ipari termelés növekedésének egyelőbe kisebb hányada származott a termelékenység emelkedéséből, mint az előző években, s ez nem jó. Az ország különböző részein eltérő a helyzet. Jobb üzem• és munkaszervezésre van szükség A gazdasági vezetőknek több gondot kell fordítaniuk a jobb munka- és üzemszervezésre, a gyártás- és gyártmányfejlesztésére, a műszaki színvonal, a technológia fejlesztésére. Népgazdaságunkban magas n segédmunkások, többek között az anyagmozgatók arányszáma. Ha az üzemekben gépesítenék a rakodást, sok tízezer ember szabadulna fel más munka végzésére. Üzemeinkben, vállalatainknál még mindig alacsony a gépesítettség foka, nem kielégítő a termelési folyamat szervezettsége, ésszerűsítése, nem törekednek a feltétlenül szükséges mértékben az élőmunka maximális megtakarítására. Amikor a gazdasági vezetőkkel erről a kérdésről beszélünk, általában az átlagbérrendszerben látják az okot — folytatta Fock Jenő. Véleményünk szerint az átlagbérrendszeren valószínűleg javítani kell, azonban ennél többről van szó, és ezért az elemzéseket szélesebb körre kell kiterjeszteni: egyebek között arra, mi teszi lehetővé, hogy ráfizetéssel gyártott termékek előállításához is tudnak új munkaerőt felvenni ahelyett, hogy az ilyen termékek termelését megszüntetnék? Nem túlzottan magasan állapitottuk-e meg egy állami dotációt, az export-szubvenciót? A kormány keresi a megoldást és a jövő évi tervvel összhangban még ez évben kidolgozza a Szükséges Intézkedéseket. Ez az esztendő kemény próbára tette szocialista mezőgazdaságunkat. Az évszázad legaszályosabb tavaszával és nyarával kellett megküzdeni és a terméseredmények azt bizonyítják, hogy ez sikerült. Bebizonyosodott a szocialista nagyüzemi gazdálkodás vitathatatlan fölénye a kisüzemekkel szemben. A továbbiakban a miniszterelnök arról szólt, hogy a korábbi elhatározásoknak megfelelően foiább közelitettük a dolgozó parasztság életszínvonalát a bérből és fizetésből élő dolgozókéhoz. A mezőgazdaság dolgozói társadalombiztosítási szolgáltatásban. családi pótlékban, nyugellátásban közelebb kerültek a bérből és fizetésből élőkhöz. összességében megállapítható, hogy az új gazdasági mechanizmus kedvezően hatott a mezőgazdaságra, cs az élelmiszeriparra. Sokoldalú együttműködés a testvéri szocialista országokkal Fock Jenő kitért arra is, hogy a külkereskedelmi és a fizetési mérleg egyenlege előreláthatólag az előirányzottnál valamivel kedvezőbb lesz. A kormány már a reform előkészítésének éveiben körültekintően figyelembe vette a szocialista országokhoz fűződő szoros és egyre mélyülő kapcsolatainkat. Ez érthető, hiszen a szocialista országokkal bonyolítjuk le külkereskedelmi forgalmunk 07 százalékát. Hazánk külkereskedelmi forgalma legnagyobb kereskedelmi partnerünkkel a Szovjetunióval fejlődik legdinamikusabban. A forgalom emelkedésében tükröződnek a mindinkább elmélyülő komplex gazdasági együttműködés eredményei. Csak példaképpen utalt itt az olajipar, az alumíniumipar, a gépjárműipar terén kialakult és jelentős, gyümölcsöző kooperációra. A kormány időszerűnek tartja a szocialista országok gazdasági együttműködésének sokoldalú továbbfejlesztését. Kidolgoztuk a szocialista országok gazdasági együttműködésének fejlesztésére vonatkozó álláspontunkat és átadtuk a KGST-ben részt vevő államoknak. A KGST-országok fokozódó együttműködése elősegíti, hogy gazdasági kapcsolataink bővüljenek a világ többi részével is. Ez megfelel a békés egymás mellett élés politikájának. 1968-ban változatlanul arra törekedtünk és törekszünk, hogy fejlesszük kapcsolatainkat a nem szocialista államokkal is. Szándékaink ellenére azonban a tőkés területekre irányuló kivitel alig haladja meg az 1967. évi szintet. Ebben közrejátszanak: a tőkés piacokon tapasztalható éles verseny. a nagyobb kockázatok, az értékesítési költségek és a vámok folytán a kedvezőtlenebb árak, nem utolsó sorban pedig a néhány fejlett tőkés ország részéről tapasztalható hátrányosan megkülönböztető intézkedések. A társadalmi élet néhány kérdése Fock Jenő a továbbiakban államigazgatásunk és társadalmi életünk néhány kérdésével foglalkozott. Hangsúlyozta: — Kormányzatunk arra törekszik, hogy minden lehetséges módon és minden területen fejlesszük rendszerünk demokratikus intézményeit. Szükségesnek tartjuk, hogy erősítsük az állampolgári fegyelmet, harcoljunk a bürokrácia, a lélektelenség, a rendszerünktől idegen jelenségek ellen. Különös fontosságot tulajdonítunk az üzemi és a termelőszövetkezeti demokrá további erősítésének, fejlesztésének. Nélkülözhetetlen eszköze ez annak, hogy a dolgozók valóban magukénak, érezzék a munkahelyük gondjait, segítsék a munka javítását. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy az ezirányú készség megvan a munkásokban, a termelőszövetkezeti parasztokban és az értelmiségi dolgozókban. Értékes új vonás, jelentős előrelépés a szocialista demokrácia fejlődésében az, hogy a termelőszövetkezetek megalakították területi szövetségeiket. Ugyancsak a szövetkezeti demokrácia továbbfejlesztését jelenti, hogy a mezőgazdasági és a kisipari termelőszövetkezetek, valamint az általános foDEL-MAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1968. OKTÓBER 17. gyasztási és értékesítési szövetkezetek képviselői megválasztották az Országos Szövetkezeti Tanácsot. Tevékenységétől sokat várunk a szövetkezeti és általában a szocialista demokrácia erősítésében. — Fontosnak tartom megemlíteni — emelte ki Fock Jenő —, hogy a kormány vezetői rendszeresen találkoznak és tanácskoznak a Szakszervezetek Országos Tanácsának vezetőivel, együttesen vizsgálják a dolgozók széles köreit érintő kérdéseket. A kulturális élet egyes kérdéseit boncolgatva többek között hangsúlyozta: a művészeteknek és művészeknek is az a megtisztelő feladatuk, hogy hzzájáruljanak a dolgozók megnövekedett szabad idejének kulturált, hasznos eltöltéséhez. Azt várjuk az alkotóktól, hogy olyan művekkel jelentkezzenek, amelyeket megértenek, szívesen fogadnak az emberek, gazdagítja érzés- és gondolatvilágukat, formálja ízlésüket, erősíti szociálist^ tudatukat. Jelentőségének megfelelően kissé részletesebben szólt az ifjúságról, s örömmel állapította meg: tehetséges, szorgalmas, tanulni és dolgozni kész a mi ifjúságunk. Forradalmi elődeink és a ma felnőtt nemzedékének nyomdokain járva ők építik majd tovább a szocializmust és haladnak a történelem legnemesebb társadalma: a kommunizmus felé. A fiatalok éppen életkori sajátosságaik miatt nagy figyelemmel kisérik a világban végbemenő eseményeket. Érzékenyen reagálva minden lényeges társadalmi folyamatba bekapcsolódnak, hallatják szavukat, részt kérnek a nagy kérdések megoldásából. — Az általános egészséges fejlődés azonban nem fedheti el azt a gondunkat, hogy vannak — ha nem is nagy számban — olyan fiatalok, akiknek gondolkodása, eszményvilága idegen a dolgozók társadalmától. Akadnak, akik visszaélnek szüleik nem ritkán túlzásba vitt gondoskodásával és úgy gondolják, hogy munka nélkül is élhetnek. Másokat meg éppen a rendezetlen családi élet, az igazi „otthon" hiánya sodor a csavargás, nem ritkán a bún útjára. Kormányunk külpolitikája nem változik A külpolitika kérdéseit érintve a miniszterelnök arról beszélt, hogy a nemzetközi feszültség egyre veszélyesebbé váló forrása az amerikaiak szégyenteljes vietnami agressziója, A világpolitika érzékeny pontja a Közel-Kelet is. Kormányunk éber figyelemmel kíséri az amerikai imperialisták és izraeli kiszolgálóik mesterkedését. Kormányunk külpolitikájának alapvető iránya a nemzetközi feszültség növekedése ellenére sem változik azonban. Elsőrendű feladatunknak tekintjük, hogy erősítsük és fejlesszük a szocialista országok közösségéhez — kiváltképp a Szovjetunióhoz — fűződő kapcsolatainkat és szorosabbá tegyük ezen országok együttműködését. A csehszlovák konszolidáció érdekében A nemzetközi imperializmus és a reakció az utóbbi években növelte erőfeszítéseit, hogy megbontsa a szocialista országok egységét. Tagadhatatlan, hogy az Imperialisták aknamunkája bizonyos eredményekkel járt, mert összefonódott más tényezőkkel. Keresztülhúzta azonban számításaikat az öt szocialista ország baráti segítségnyújtása. Ez természetesen dühödt elkeseredést váltott ki belőlük. A szocialista országok nem nézhették tétlenül, hogy az ellenforradalom Csehszlovákiában reális veszéllyé vált. A Szovjetunióval, a többi testvéri szocialista országgal együtt megtettük azokat a lépéseket, amelyek elveinkből, a proletárinternacionalizmusból következtek. Fegyveres segítséget nyújtottunk Csehszlovákia népeinek, hogy megfékezzék a később esetleg nyíltan, fegyverrel is fellépő ellenforradalmi erőket, megszilárdítsák a szocialista rendet és törvényességet. Az ot szocialista ország lépése jó lehetőségeket biztosít a szocializmus csehszlovákiai erőinek, hogy konszolidálják a helyzetet. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez a konszolidáció hosszú folyamat lesz. Az előrehaladás csak lépésről-lépésre történhet. Bízunk benne, hogy megoldják azokat a feladatokat, amelyeket Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága januári és májusi ülésén jelölt meg a múlt hibáinak kijavítására, a szocialista rend erősítésére, a proletárdiktatúra továbbfejlesztésére. Mi a magunk tapasztalataiból Kiindulva, sokszor elmondottuk, ma is megismételhetjük: az államközi egyezmény alapján Magyarországon ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok jelenléte a legkisebb mértékben sem sérti nemzeti szuverenitásunkat. Néphadseregünk nagyszerű helytállási tanúsított, amikor csehszlovák testvércink segítségére sietett. Csapataink, harcosaink és tisztjeink magasfokú katonai felkészültségről és politikai öntudatról, fegyelmezettségről tettek bizonyságot. Feladatukat teljesítették és a közeljövőben hazatérnek állomáshelyükre. Népünk méltán lehet büszke hadseregére. E bel/ről mondok köszönetet, kívánok erőt és egészséget hauseregünk minden tagjának. ilonvédelmünkkel összefüggésben szükségesnek tartom ez alkalommal is hangsúlyozni: kormányunk változatlanul és következetesen képviseli azt az elvet, hogy amíg az imperialisták támadó jellegű katonai tömbjei fennállnak, minden erőnkkel munkálkodnunk kell a biztonságunkat és nemzeti létünket garantáló Varsót Szerződés további erősítésén és fejlesztésén. Befejezésül ezeket mondotta Fock Jenő: — A kormány beszámolójában annak bemutatására törekedtünk, hogy a mechanizmus reformjának segítségével népgazdaságunk eredményesen tovább fejlődött, belső társadalmi rendünk és hazánk nemzetközi helyzete szilárd. A dolgozók bíznak a párt és a kormány politikájában, amely a IX. kongreszszus határozatainak valóra váltását szolgálja. Népünk a magyar történelemben soha nem tapasztalt egységben munkálkodik a szocializmus teljes felépítésén. A nemzetközi helyzet bonyolult. s mint az idén történt, természeti csapások is nehezítik eletünket. De tudjuk, hogy erőfeszítéseinktől függ, hogyan alakul népünk holnapja. Gáspár Sándor beszéde életszínvonal politikánk fejlesztéséről Az MSZMP Központi Bizottsága nevében hangoztatta, hogy a beszámolóval egyetért, s csupán két kérdésre tért ki: a gazdaságirányítási rendszer tapasztalataira és a nemzetközi helyzetre. A reform tapasztalatait elemezve az életszínvonalpolitikát érintette elsőként és megjegyezte: — Elképzeléseink szerint az életszínvonal belső arányainak most a következőképpen kéli módosulniok: változatlanul őrködve az emberek szociális biztonságán — sőt azt erősítve — arra törekszünk, hogy az életszínvonal emelésére irányuló politikánk elsősorban a reálbérek és a reáljövedelem emelésében jusson kifejezésre. Ez általános törekvésünk. Ebben a törekvésünkben nem befolyásolhat bennünket a piac nagyobb szerepe, a szabadpiaci, a szolgáltatási és általában az értékarányos árak kialakulásának folyamata sem. Mindezek együttes hatását megfelelő béremeléssel kell kiegyenlíteni. — Az életszínvonal alakulásával kapcsolatban egyik fő célunk az is, hogy az eddiginél jobban differenciáljuk a kereseteket. Világosabban; hogy jobban érvényesüljön a szocialista elosztás elve, szemben az egyenlősdivel. Ez természetesen nem máról holnapra alakul ki; ez egy folyamat következménye és a reform velejárója lesz. Nem szabad türelmetlennek lenni, de tapasztalataink szerint nem árt a figyelmet felhívni arra, hogy sok iparágban még a kezdő lépéseket sem tették meg a bérek, a keresetek differenciálására. — A munkaidő-csökkentés bevezetése jól halad. Több mint egymillió ember dolgozik már csökkentett munkaidőben. 1969-ben tovább lépünk, 1970-ben pedig befejezzük a munkaidő csökkentését az iparban és az építőiparban, ahol ez önerőből lehetséges. Már most gondolkodni kell azon, hogy mit teszünk azoknál az ipari és építőipari vállalatoknál, ahol nem tudják megoldani n munkaidő-csökkentést. Szá molni kell a népgazdaság egyéb területein a munkaidőcsökkentés megvalósításával. — A munkaidő-csökkenté* végrehajtása során előtör* dúlnak nem kívánatos jelenségek is, amelyekre fel kell figyelni. Mint tudjuk, a tei ~ melés növekedésének túlnyo-< mó részét létszám-emeléssel ' értük el, meg nem engedheti módon nőtt a létszám és n1 túlórázás is. Ez azt mutatja;1 hogy a termelékenységet 11-[ letően rosszabbak az arányok, mint a korábbi években. A vállalatok vezetőinek, valamint a munkaidő csökkentését irányító országosszerveknek a figyelmét fel kell hívni, hogy jobban szervezzék meg, hatékonyabban készítsék elő az áttérést a rövidebb munkaidőre. Ezután néhány nemzetközi kérdést érintett; majd beszédét így fejezte be: — A kormány beszámolóját a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében elfogadom. Péter János felszólalása külpolitikai irányvonalunkról A magyar külügyminiszter felszólalásának bevezetőjében hangsúlyozta: Miként belpolitikánk a magyar nép alapvető javait szolgálja — mégpedig nem eredménytelenül —, éppen úgy, külpolitikánk is a magyar nép alapvető javait kívánja szolgálni. Minél kedvezőbb nemzetközi feltételek kialakításán dolgozunk a Magyar Népköztársaság élete számára. Különösen figyelembe véve a legutóbbi hónapok eseményeit, elmondhatjuk, hogy külpolitikai törekvéseink eredményei sem kedvezőtlenek. A jelenlegi — nem egyszerű — nemzetközi viszonyok között vannak új feladataink és vannak kedvező lehetőségeink is. A tervezett megállapodás a Szovjetunió és Csehszlovákia között, s a mi kormányunkkal is folytatott konzultációk figyelembevételével, egyrészt a szövetséges csapatok kivonásáról Csehszlovákiából, másrészt, a nemzetközi helyzetre való tekintettel szovjet katonai alakulatoknak ideiglenes csehszlovákiai állomásozására vonatkozóan, az európai biztonság problémái történetében jelentós szakaszt zár le cs új szakaszt nyit meg. A mostani tárgyalások befejezése után — mondotta többek között Péter János — nyílik meg az új lehetősége annak, hogy az eddigieknél félreérthetetlenebb tárgyalásokat lehessen folytatni a Varsói Szerződés tagországai és a NATO tagországai között, Kelet-Európa és Nyugat-Európa országai között, a szocialista és a kapitalista országok között az európai biztonság tartós, szilárd és nem katonai szövetségi szervezeteken, hanem az országok jószomszédi, békés kapcsolatain nyugvó rendszeréről. A Magyar Népköztársaság a Duna völgyi országok és a közép-európai országok együttműködését Igyekszik elősegíteni a nemzetközi feszültségek enyhítése, az európai biztonság feltételeinek megteremtése érdekében. A Magyar Népköztársaság, a Szovjetunió, Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia, Ausztria gazdasági együttműködésének olyan nagy távlati lehetőségei vannak, amelyek a Duna völgyén élő népek barátságát, életszínvonalát soha nem látott magaslatokra emelhetik. Mi ebben a tudatban folytatjuk tárgyalásainkat gazdasági és egyéb kapcsolatainkról a Szovjetunióval, Csehszlovákiával, Romániával, Jugoszláviával, Ausztriával. Az ENSZ közgyűléséről szólva kiemelte: az imperialista hatalmak — ürügyül használva a csehszlovákiai problémákat — hidegháborús fórummá szerették volna változtatni az idei közgyűlést. Ez a kísérlet nem sikerült, főként azért nem, mert a Szovjetunió új tárgyalásokra tett ajánlatot a nyugati nagyhatalmaknak, elsősorban az Amerikai Egyesült Államoknak a fegyverkezési verseny és a leszerelés problémáinak legidőszerűbb és legjelentősebb kérdéseiről. A továbbiakban Péter János leszögezte: A mi kormányunk a nemzetközi helyzetért legnagyobb felelősséget hordozó nagyhatalmak együttműködésének a munkálását eddig ls feladatának tartotta és a jövő veszélyeit figyelembe véve, még inkább annak tartja. Ezért a mi kormányunk üdvözli a Szovjetunió tárgyalási kezdeményezéseit és bízik abban, hogy ésszerű válaszokban részesül ez a kezdeményezés a többi érintett nagyhatalom részéről.