Délmagyarország, 1968. szeptember (58. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-15 / 217. szám

Katkó István -•><AZ UTOLSÓ SZÓ JOGÁN üzenetet kaptam, ho® Darut kiengedték a börtönből, s kért, hogy látogassam meg. „Hosszú", aki a hírt hozta, sajnálkozó mozdulatot tett. — Kiengedték, mert a ha. Ulán van. UÁlíU &'/n nem láttam ngyy e¥c Danit. igy hívta őt mindenki a környéken. különben Dániel Gyula volt a neve. Azt hiszem, egykorúak lehettünk, csak ő idősebbnek látszott keskeny, előreugró állával, horgas orrával, s arcán két, párhuzamosan haladó mély barázdával, mely különösnek tetszett egy húszéves fiatalembernél. Szemgolyói talán betegsége miatt is előreugrottak, s ettől fürkésző tekintete lett. Ha valami lázba hozta, szélsebesen beszélni kezdett, mint akinek túlságosan ls kevés az Ideje. Vei-seit is ezzel a sietséggel szavalta. Barátságunk ls ú® kezdődött, ho® órák hosszat keringtünk a téren, és Dani egy kockás füzetből olvasta fel v iabb költeményeit. Csak akkor hagyta abba, amikor már kifo®ott belőle a szusz, s Ilyenkor behajtotta a füzetet, arccsontja megremegett, s igyekezett könnyedén kérdezni: — Nos, ho® tetszett? Már nem tudom, találtam-e minde®ik versére jelzőt, mivel sokat szavalt, s az én szótáramban akkoriban csak itt-ott rejtőzött egy irodalmi kifejezés, amelyet az újságból esfptem fel. Annyi azonban bizonyos, ho® engem ezek a versek felkavartak. Ha elgondolom, furcsa látványt nyújtottunk, amikor körbekörbe jártuk a virágá®akat, Dani e®ik kezében a füzetet tartotta, másikkal gesztikulált, én néztem rá csodálattal. aho® a megszállott prófétákra tud nézni egy kamasz. Néha a sötétedés után, ha maradt még felolvasatlanui e®-két költeménye, a lámpák alatt folytattuk. E®szer, emlékszem, kiszólt az árnyékos helyről e® méltatlankodó hang: — Menjenek már más helyre a verseikkel, itt ml csókolózunk! Dani a röpcédulákkal bukott le. A katonai bíróság, ahol ítéletet mondtak, zárt tár®aláson, kirendelt védőkkel folytatta le az eljárást Nyolc évre ítélték, annyira, mint a fővádlottat. Pedig mindenki azt hitte, hogy megússza e®-két esztendővel. Mindezt azért, mert Dani magára haragította a katonai bíróságot. Nem tudom, ml igaz belőle, de a környéken ú® tudtuk, ho® az utolsó szó jogán felolvasta egy hosszú költeményét. Hogy a költemény mitől szólhatott arról nem voltak kétségeim. A háború ellen íródott, mely akkor kezdődött el Ukrajna síitaágain a szocializmus első országa ellen. A bíróság természetesen félbe akarta szakítani a lángoló szavú prófétát, de 6 éppen ú® nem ha®ta abba, mint akkor ott a téren, a lámpafény alatt. Végül is az örök vezették ki a teremből. Nem volt sok értelme ennek a hősködésnek, hiszen üres volt a tár®alóterem, se hallgatóság, még csak újságírók sem voltak jelen, csupán vádlott-társai, akik a párt utasítására i®ekeztek ú® viselkedni, ho® minél kevesebb büntetéssel ússzák meg. Dant védőbeszéde után a felpaprikázott katonai bíróság mindenkinek megemelte a büntetéséti Ma már tudom, ho® e® beteg fiatalember utolsó fellángolása volt ez. Versei mindaddig csak a munkásotthon faliújságján jelentek meg, hallgatósága is többnyire egy-két emberből állt. Sokan ismerték, ho® képes ' órák hosszat verset mondani, eliszkoltak mellőle, amikor előráncigálta kabátja zsebéből azt a kockás füzetet. Mindig volt azonban tábora egy-egy sarokban, s köztük toltam én is. Lángolása, sietsége is a . betegségéből eredt. Dániel a nanS°mKinyitotta s aztán fürkészett. Most élénknek tetszett, szinte életre kelt. Nézte a verseit, aztán becsukta a füzetet. — Már felolvasni sem tudom őket... Nincs meg hozzá Gyula műszerész tüdőbajos volt és ®ó®íthatatlan. Talán elhúzta előlem, maga is érezte, ho® neki szűkösen mérik az életet, s ezért valami nagyszerűt, csodálatosat szeretett volna csinálni. A füzet felé nyúltam, de ő ö már tudta akkor, ho® a — Nem. í® nem. Üjra csönd támadt köztünk. Szegényes, kopott volt a SZERELEM ILLUSZTRÁCIÓ nyolc esztendőt, melyet a ka- szoba, ahol Dani feküdt, tonai biróság bőkezűen ki. Anyja bejött nesztelenül, s mért rá, nem fogja letölteni. egy pohár tejet hozott, letette Erezhette, ho® őt nem a történelem következő fordulata mmmm hozza ki a börtönből, hanem a tbc. Lehet-e pálcát tömi felette, ha e® drámai hős igazi mozdulataival, szavaival tört ki ott a bíróságon zubbonyos bírái előtt? Én e®ütt éreztem vele. kijöttem a gyárból, esteAmikor a székre és kiment. Megpróbáltam vidám lenni. — Idd meg, Dani. Meglásd, e®-két hónap és kutya bajod sem lesz. Szeme még jobban kidülledt, felemelkedett a párnahalomból. VÁZLATTÓL A TALAPZATIG Amíg egy szobor a helyére kerül... — Nekem mondod ezt? Mit felé, meglátogattam Danit a hazudozol?! Engem az osz- BHIH HVH lakásán Sejtettem ho® le tályellenség sem tart már Emiékörző? Múltnak tisz- dapesten székelő Képző- és Ezek utan már csak a flguromlott állapotban lehet hú semmire. Megdögleni küld- telgő? Térdíszítő? Szemgyö- Iparművészeti Lektorátus az rák, jelképek helyretevése szén csak roncsokat engedtek tek haza, hogy szegény nyörködtető? első állomás. Itt az írásban következik, amely tevékeny, ki Horthyék a börtönből, anyám fizesse a temetési Tényleg! Mi is a szobor? benyújtott kérést mérlegelik, ség nem egyszer nagyon ko. Látványa azonban mélysége- költségeket. Engem ne etess Ahogy mondtuk: ez is, az s ha az anyagi források is moly műszaki feladatot jelent sen levert Csak a két pofa- marhaságokkal... is! Bronzba öntött, kőbe fa- kellőképpen nyitottak, kiszáll elvégzőinek... csontja és he®es álla lát- Köhögni kezdett kifulladt rafott f"llék" és ,ér/^idéző; a megjelölt területre a hely- Ennyit a „szobor®ártásszott az egész arcából, s a és v^Sanv£ftVz á£ba s^pre éhes szemek falra sze- színelo szemlebizottsag Ki- rór - általában! szemek, ezek az égő golyók. és vlsszahanyatlott az ágyba' relt, talapzatra állított jó- szállásának oka: szakértő A köVetkezókben essen „ „ . . . ,, Most már a biztatásomért kedvre derítője... szemmel is meggyőződni, va- t á , Ó1 h , lrSZ 32018 is szé®elltem magam. De mivel érdemli ki egy lóban kell-e a tervezett szo- gazda£dott?s gafda£Hosszú szünet után Dani fal> bogy egy-' kf fe jagy bor',s ha kel1' milyen legyen' dik újabb-újabb szobrokkal csöndesen szólt- romdimenziós „térkitolto" di- mekkora legyen különben is a „szobrok vácsöndesen szólt. szítse téglait vagy malterbe- A „helyszíneiért" mar egy rosának„ nevezett Szeged. — Nincs itt valamid? vonatát, s mivel egy virág egeszen konkrét múteremtő borította tér, ho® e® figu- lépés követi: a lektorátus — ezzel fogadott. Bólintottam. — Már meg is jelentél? — Csak néhányszor — mentegetőzve, mondtam mintha bűnt követtem volna Megráztam a fejem. — Nincs, ner Ismét csak az igények bera- vagy formatartó Talapzat va® személyre szóló meg- jelentésével kezdve: „intézel, mialatt ő a börtön foglya magamnál hordani aa írásaivolt. mati — Örülök — szólt, s megpróbált mosolyogni. Aztán hallgattunk. Homlokán lüktetni láttam az ereket, mintha a gondolatai onnan érkeznének. Gondolatai, melyeket nem mondott ki, de amit leolvashattam az arcáményeink" közül szoboráliítási tervvel jelentkezett a múltkoriban az Orvostudományi Egyetem; az anatómiai intézet volt kiváló vezetőproszoktam kerüljön a közepére? bízatást ad, va® kiírja a Mondjuk így: azzal, hogy szűkebb-bővebb művészkövan. Azzal, ho® a fal helye, röket megmozgató pályáza_ . . ., .... formája, környezete igényli tot. (E három fokozatú páFelemelte a mutatóujját. a díszítéstj s a tér is szinte lyázat lehet meghívásos, — Te félsz tőlem, félsz az kiköveteli közepének mutató- melynek résztvevőit — győz- lesszorának, Gellért Albert én kritikámtól. sabb kitöltését. tesét, helyezettjeit - egy- nek domborműves-szöveges , , , Az igény tehát a szülőany- aránt díjazzák; lehet művész- emléktábláját akarták elkéRáhagytam. s 6 most elmo- ja minden szobornak! Am az csoportoknak szóló szabad szittetni A márványból és solyodott, örült ennek a be. igény csak megfogalmazva bekuldéses, amelynek néhány bronzból tervezett tábla „létIsmeresnek. igény — anélkül, hogy vala- legjobb darabja kap díiat; s rehozásával a szinten SzeMi más lehetett volna a ki fel ne vetné, itt va® ott lehet kötetlenül szabad be- ge.den °íf° zóe, ,sz°brasz~ legszebb ajándék, né® év igen jól festene valami kő- küldéses, amely esetben csu- művészt, loth Kán dórt bizután is felnézek rá, mint ka- va® bronzdísz, aligha szüle- pán az egyetlen ®-őztes kap- meS a leKtoratus. ról. Lehajtottam a fejem s maszkorunk sétáin. tik döntés a szoborállításról, ja meg díjjal együttjáró meg- Néhány més példa az eiihan => mii=f.„z^úii » •, - - . j H°gy ki, vagy inkább kik bízatást.) egyetlen művésznek szóló ebben a pillanatban sze®ell- Amikor búcsúztam, oda- az ötletadók? 5 A szoborszülés ezután már megbízatásra: a Dóm téri tem az egészségemet, szé- nyújtotta a füzetet. Többnyire az új épülethez, kisebb fájdalmakkal jár. pantheon újabb portréinak gyelltem, ho® szabadlábon Vidd rl neked adom kitöltésre alkalmas terület- „Csupán" a megrendelt mű- elkészítésére kérték meg. hez jutott szervek képviselői, vet kell a kijelölt művész- többek között Mikus Sánde megesett már az is, ho® nek előbb agyagból, majd — dort, Pátzay Pált, Vígh TaVorCoit j6 tóéig őriz- e® mutatósabb környék la- az esetleges korekciók után mást és a szegedi szárma¥Cldbll tem, elrejtet- kói jártak el szoborkérés dol- — gipszből elkészítenie, s a zású Mészáros Dezsőt, akik — Én sem hasvtem abba tem, amikor a város másik gában. zsűri jóváhagyó igen-je után — sorrendben — Derkovits részében kellett bujkálnom. A megfogalmazott Igény a szintén Budapesten műkő- Gyula, Katona József, Ko— folytatta, es nagy erófe- Temetésén sem lehettem je- aztán már az ü®intézés fé- dó Képzőművészeti és Ipar- dály Zoltán és Ady Endre szítéssel a polchoz nyúlt a fü- ien, s aztán a füzet is elve- nyesre koptatott sínjére ke- vállalatnak — ha a mű bronz-, illetve kőportréjával zetéérti szett a harcok idején. rül, amely sín mentén a Bu- bronzból készül — kiöntenie. gazdagítják majd az amúgy. is gazdag szoborcsoportot. — Vidd el, voltam, s azt is, hogy az új- emlékbe, ságok már közölték próbálkozásaimat. Z

öld mezőben fehér kf®ó az ösvény, ez visz az erdő felé. Mint e® fiatal lány melle, enyhén domborul a táj, jó itten járni. Nem nehéz vinni a festékes ládát, az állványt, és a vúro6 aszfaltján fáradt láb a föld érintésétől új erőre kap. Ott az erdő! ... mit ott, már Itt van, annyi, mintha itt volna, már lengeti feléje zöld kalapját, már érezni friss leheletét, meglátta, ho® jön régi barátja, hajlik, lobog, majd ho® eléje nem szalad. — Szervusz, barátom, öreg pajtás! Jó volna minden fádat külön megölelni, minden új hajtásod megsimogatni, de sajnos, nem érek rá, le kell fesselek, mert mecénásom, a gaz uzsorás, erdőt óhajt, hát eljöttem, bocsáss meg. Légy engedelmes, ne titkolózz, hadd pingáljalak ide kutyafuttában, nem szívesen teszem, nem ezt érdemled tőlem, de oly keveset fizet, kérlek, tudom, hogy te mély stúdiumot érdemelsz, el kellene merülni benned, hogy az milyen nagyszerű volna te, de hát mit csináljak, le akarlak még ma szállítani, nincs egy vasam se. A pemzli gyorsan járt, s az erdő néhány óra alatt vászonra került. Erdő kell? Hát nesze neked erdő. Ide még egy kis piros napsugár és Itt még zöld, zöldebb, legzöldebb, már clyan zöld, ho® egész kék, no, megva®unk, kész. A festő hanyatt vágta magát a fűbe. evett, aludt, és még az est beállta előtt sietett a mecénás háza felé. De a nappal e®ütt önbizalma ls a láthatár alá szállt. — Vacak — mondta magának útközben —, ez lesz a véleménye a képről, biztos. Meg fogja állapítani, ho® ez Balázs Sándor AZ ERDŐ* az erdő sehogy sem sikerült. Pénzt nem adhat érte, még elismerést sem. Ihlet nélküli, kedvetlen alkotás, nyomott, levegőtlen. Hiányzik belőle az erdő természeti ereje, úgyszintén a művészi alázat, a szépséggel való eltelés. az odaadás, és egyesülés isteni gyönyöre satöbbi. Ezt fogja mondani, mert ért hozzá a betyár, ho® is hihettem, hogy ilyen ®ors tákolmány majd tetszeni fog neki. Most hiába rohantam, vesződtem, a nyakamon marad, és ráadásul még szégyellhetem is magamat. Mert igaza van, igaza lesz, akármit mond. biz ez silány vacak. Utálkozva lóbálta kezében az erdőt, és na® önuralomra volt szüksége, ho® rá ne tiporjon. De azért vitte, és becsöngetett a gazdag ember házába. — Az igazgató úr nincs itthon, tessék talán me®árni — mondta az ismerős inas és bevezette. A festő leült, fáradt volt és várt. Sok idő eltelt, s a Pénz még mindig nem jött. De a festő csak várt, azután unalmában elővette az erdőt, és javítgatott rajta. Mikor már minden várakozás hiábavalónak látszott, de annál biz(Mászáros Dezső e®ébként ^ „e®ből" kőbe faragta Adyportréját, Vígh Tamás Kodály-szobrát pedig már első, tosabbnak, ho® ma nem fog vacso- agyagvázlata alapján elforázni, dühében, a maga kigúnyolására gadtak.) és ho® a képet, ami úgysem ér sem- Ami viszont a különféle — mit, egészen elrontsa, elővette a tes- rártabb, népesebb — pálvátéket és a pemzlit, és az egyik ágra zatokat illeti: meghívásos akasztott embert festett. Búsan lógott pályázat nyerteseként kapott a test, félrebillent fejjel, és a fehérre megbízást műve elkészítésémeszelt arc kijajgatott a sok zöld kö- re a szegedi Lenin-szobor zül. Most még a piros napot is elken- alkotója, Kiss István, kinek te, és lett az egészből e® furcsa terve négy művésztárs által ®ászjelentés. benyújtott vázlat közül bizoA festő keserűen röhögött, és ep- nyuit a legjobbnak; s épppen menni készült, mikor a mecénás így pályázat alapján dől megérkezett. majd el, kiknek a munkája — Mutassa — mondta rosszkedvűen, díszíti a most épülő újszemert na®on rosszkedvű volt és mél- oedi fedett uszoda falait, iltán, mert ma derült ki, éppen ma, ietve kinek a szoborcsoporthogy a bank, ahol pénzét tartotta, ja áll az épület előtt Aho® megbukott, hogy a felesége, már esz- a szegedi szobrok egy gaztendők óta csalja, ho® a Rembrandt, dája", a városi tanács" vb mit annak tartott, nem Rembrandt, művelődésü®i osztáívának mindez ma — csekélység! —, és akkor főelőadója, Varga ' József jön ez a kis festő a képével, amit szá- mondja, bizonyára megint nalmában rendelt nála, ho® segítsen „agy tét lesz az említett rajta, egy erdőt, nézzük csak. szoborcsoport és a két belső Sokáig mozdulatlanul állt előtte. A faldekoráció a művészek köfestő Iszonyúan restellte magát, szere- zdtt. tett volna elrepülni, mint a felhő a vi- _ „ ,, , ,, harban, idegen országok felé. A sze- . feg egy elha lgathatatlan gény gazdag végre megszólalt: doIog a ^borállitásrol! Ke-A kép rossz de az ötlet nem rossz vesen tudják, hogy hazank- mondta, és megszámlálta a fákat, íoruefn" szabályozza az hogy hányadikon lóg az akasztott em- dJ°"nan £elépulfe hazak áK ber. E® csomó pénzt adott a festőnek, E torvény szerlnt aki elment vacsorázni, őt pedig meg- ^"ff" beruhazas -eltalálták másnap, a kijelölt fán, fel- k*\**relékét akasztva képzőművészeti alkotásokra kell fordítani. Az új szobrok születésének — mondhatni — egyedülálló biztosítéka ez a nemes célokat szolgáló kétezrelék ... :;- Nyolcvanöt esztendeje született Balázs Sándor, a magyar iró-újságíró társadalom egyik scniora. Ebből az alkalomból közöljük fenti tárcáját. Akácz László