Délmagyarország, 1968. szeptember (58. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-08 / 211. szám

zeged bolygói 26. Szatymaz miskolci színház tagjának, és mazra. Kirí a többi ház köa budapesti Operaház tagjá- zül a zsombóiak sora; formájában, színében megkülönböztethető. Az idősebbek szívesen vélekszenek az íróra, aki nya. ,,. ranként elidőzött a tájon, özvegy Tápai Pálné még őrzi a ° """" karosszéket is. Sok szép írás i-fő kellékét. Szívesen járt Dankó Pista is a faluba. A Báló-féle venMunka a híd alatt Liebmann Béla felvétele Lapunkban ls többször foglalkoztunk azzal, hogy a közutakon az útjelző táblák egynémelyikét az időjárás megkoptatta, átfestésre szorul. A KPM Közúti Igazgatósága c ímfestő műhelye a szegedi hídfő alatt működik, s mint képünk is ábrázolja, serény munka folyik, a közúti útjelző táblák űj festést kapnak M vöd: emberölés Az önmagában ritka bűnügy tárgyalását első fokon 9 szegedi megyei bíróságon viszonylag kis számú érdeklődő kísérte végig. Többnyire gyakorlóéves joghallgatók figyelték a tárgyalás menetét. A bíróság dr. Laluska Pál tanácsa előtt a vádlottak padján ült Hevér Gáborné 24 éves, Pusztamérges, IV. kerület. Tanya 3 szám alatti lakos. A vád: több emberen elkövetett emberölés. Lapunkban annak idején megírtuk, hogy ez év jülius 22-én 4 kiskorú gyermeke közül hármat, a 4 éves Zsuzsannát, a 3 éves Józsefet és a 2 éves Máriát n lakásukhoz közeli ásott kútba dobta, s öngyilkossági szándékból maga ls utánuk ugrott, öt és egy gyermeket kimentettek, kettő azonban meghalt. Hitegették Ilyen hátborzongató bűncselekmény elkövetését olyan konfliktusnak, drámai öszszeütközésnek kellett megelőznie, amelyek összességükben azokban a percekben kivetkőztették emberi' mivoltából az anyát. Ezeket az indítékokat tárta volna fel a tárgyalás, amelyben szerepet játszottak az orvosszakértők is. Hevérné negy általános iskolát végzett és többszöri osztályismétlések után 14 éves korában maradt kl az Iskolából. Két nővére közül a nagyobbik ment először férjhez. Annak még 50 személyes lakodalmat rendeztek a szülei. Második nővére esküvőjén — ahol megismerkedett egv dobossal — már csak 10—12 személyre terítettek. A doboshoz fűződő viszonyból született Katalin nevű gyermeke. A férfi ugyan házasságot ígért neki, de az még váratott magára. Még terhessége alatt viszonyt kezdett egy nős, családos férfivel. Ez a kapcsolatuk évekig tartott és Zsuzsanna, majd József születéséhez vezetett. A férfi ígérte, hogy elválik feleségétől es elveszi gyermekei anyját. Ebből azonban nem lett semmi, — Kapott-e gyermekei után tartásdíjat? — kérdezte a tanácsból az egyik ülnök. — Nem — vallotta Hevérné. — Az első gyerek után ugyan mentünk tőrvénybe, de az ügy abbamaradt, mert a férfi a gyermeket követelte tőlem, A másik két gyerek után szégyelltem kérni a tartásdíjat, nem akartam a férfi gyermekei elől elvenni a falatot. Aztán férjhez mentem. A negyedik gyerek megszületése után férjem a másik hármat is örökbe foa pszichológus véleménye szerint Hevérné a gyengeelA mérgező gadta, hogy egy névre hall- méjűség középső fokán áll. gassanak. Az egymást követő többféle orvosi vizsgálaton Hevemén nem észleltek szervi és idegrendszeri elváltozást. Annyi bizonyos, hogy érzel• . mi élete feltűnően szegényes. pletyka Nincs tisztában cselekménye súlyával, annak társadalmi Az adatokból és Hevémé veszélyességével. Erősen bevallomasából kiderült: soha folyásolható egyéniség önnem olvasott egyetlen szép- álló életvezetésre, zökkenők, irodalmi könyvet. Néha járt konfliktusok megoldására a kezeben a Szabad Fold. .... ... . ... Lánykorában bálba nem járt, egyedül képtelen. csorbát táncolni nem vitték. A fa- szenvedett ítéletalkotásaiban luban csak a piacra járt. is. Tévét a környékbe jártak „ . . „ . nézni, havonta egyszer. Ha Zavart ösztönélete, priszűkösen is éltek, megvolt mitív egyénisége, hisztériára mindenük. Férje állami gaz- könnyen hajlása és bizonyos da ság ban fogatos. Káros depressziós állapot egyszerre szenvedélye nincs, a kerese- ... ... - , - , • tét mindig hazaadta. Volt •látezott kozr<! tett* elkövetőilletményföldjük, fogtak mű. sének piUanataiban. Ügyét velésre feles kukoricát is. a szegedi megyei bíróság két Két hízót vágtak, 60-70 napon át tárgyalta, s ítéletbaromfi szaladgált az ud. varon. Hevémé azokból pia. colt. és alkalmi munkákra i* el-eljárt dolgozni a gyerekei mellett. Az alkalmi munkákon ' társai meg-megszólták korábbi életéért, s kikezdte rendezett sorsát a pletyka. Azt rebesgették, hogy férjének viszonya van egy asszonnyal. Eddig két férfiban csalódott. Most a harmadikban is? — őrölte e gond. A szakértők véleménye Hevémé apja akkor nap reggel beállított hozzájuk, hogy a legnagyobbik gyermeket elvigye magával a másik lányához. Ez ellen tiltakozott Hevérné férje, mondván, hogy a gyermeket baj érheti az úton az öreggel. Emiatt Hevér össze is szólalkozott az apósával, aki csak elballagott a kislánynyal. A férj munkába ment, az asszony reggelit adott a gyerekeknek, közben kusza sorokkal búcsúlevelet írt egy doboz Munkás cigaretta csomagjára: „A gyerekeket vittem magammal. Mindig engem martak. A tanácsnál is szóltam, mégsem intézkedtek." Ez az összeszólalkozás. s az előzmény — a férj állítólagos hűtlensége — nem válthatott ki akkora konfliktust Hevérnében. hogy olyan végzetes cselekedetre ragadtassa magát. Az sem motiválja cselekményét, miszerint férje nem úgy szerette volna a többi gyereket, mint a vérszerinti sajátját. Az ideggyógyász és re várhatóan a héten kerül sor. következő L. F. Igy ismerik: „milliomosok" falva. Bizony nem ritka a ház, a nak család, ahol két-hárorA autót használnak, s az olyan gaz- Boldogulás da sem, akinek igen-igen to- o mött a pénztárcája. Ellent- » társadalmi mondásokban gazdag falu. Sz^tyma^akülróösen szem- ___ ^ Nem is olyan régen még, beszökően mutatkozik. A fa- óx**f/T*k«n amikor Móra Ferenc is rend- lu lakói általában igen jól I0"10 KelleKelszeresen kijárogatott a homo- boldogulnak, ki-ki igazán ki emberek közé, Szatymaz megleli számítását. De jelentvolt a város gyümölcsös kezik egynéhány fonákság is. degloben mulatozott. Tette a kertje. Maga a név több min- Mi tagadás, nem ritka, hogy szepet Rózsikanak. Itt irta a denre utal, a török világra a tsz-tag háztáji szőlős- és híres „Rózsi nótát : ... Eltois, amikor a tanyai népek gyümölcsöskertjébe napszám- rött a. hegedűm, nem akar eltüntették a dézsmát, sokan ba jár egy másik tsz-tag. Így szólani. úgy is mondják, azt jelen- a szövetkezeti tag szintén Persze, a hegedű, hűséges tené most a falu neve; ne szövetkezeti tagot állít mun- szerszám. Meg-megszólalt lopj! Mások bizonygatják, kába. Ügy addig, míg a szegedi nőszemély i eredetű; egy azon- Vannak olyan családok, taszerző szívét teljesen elszoban bizonyos, jó néhány év- amelyek évi 100—150 ezer morította, s nagy bánatára a tizede rakták le az alapját a forint jövedelemmel rendel- vendéglőshöz került Jó bort virágzó gyümölcs- és szőlő- keznek. Általában azok, akik- mérhettek akkoriban, s a hekultgrának. Azóta is ebből nek szőlő-gyümölcsösük volt, gedűvel fizetett az italért élnek. Nagyon jól. S a falu szellemi tőkéjük, aztán szora Magyar Tanácsköztársaság galmukkal párosuló szakmai - ., , , idején Szeged kapitalista intelligenciájuk. Továbbá: rejlett kertészet megszállásakor otthont adott intenzív háztáji gazdálkodást a szegedi direktóriumnak. folytattak, mégha állattar- Villamosítják a tanyákat. tásban is. Az Gv els° felében félmillió , _ . ' . . ., ,, forintot költöttek erre. MegEpítkeznek „ Soka" vaTfk', akl,k n?prdl éri. A hagyományos növéy napra becsülettel helytállnak nyek melleBtí igen intenzív a Ma a közigazgatási terület ® k®z®f.b®";i * 'szőlő- és gyümölcskultúra. A 12 ezer 56 hold amelven 4 éWlek' termelőszövetkezetekben a tz ezer ab noia, amelyen 4 A háztájival együtt, szorgal- mezfieazdasátrt mijVeléMÍ teezer U0 lélek boldogul. Bel- massággal évenként 50-55 SSfiggíS kt területen 237 ház, a külterü- ezer forint jövedelmet is ti le. Fejlett a kertészeti terleten pedig több mint 1100 megszerez egy-egy család. melés, a fűszerpaprika, sőt az tanya található. Egyre-más- Mintegy 300_400 azoknak ggg^'nffiSTt ra epulnek, csinosodnak a há- a száma, kik javarészt nap- 15—20 embernek két-három zak, évente 18—20 is. Sze- sz4mban keresik kenyerüket, háza is van. mélyautókból 115-öt, nagy- Munkát kapnak a termelő- A társadalmi életben vlmotorból 127-et, televízióból szövetkezetben is. A napszám szonylag kevesen vesznek 285-öt, rádióból 998-at tárta- eléa maeas ioo-120 forint fészJ' a £a'ubaí ,nem kev?s a eieg magas, tuu—izu ionnt k0zömbösség Sokan mindent nak, takarékban pedig 9 mii- és meUé a bor ls kijár_ lió forintot Akadnak a faluban A központ olyan, mint mlna gazdasági lehetőségeken, rendelkezéseken mérnek. A búcsú nagy ünnepnek számít. Most már leginkább a rokoni, családi látogatást szolgálja, azért nem mondhatjuk, hogy Szatymazon nincs gyökere a vallásnak. Viszonylag magas a hittanra beiratott gyerekek aránya, templomba is többen járnak, mint másfelé. tatást a falu. Naponként eny- A legszegényebb rész az nyien jönnek Szegedről, míg Elcsodálkozna a szegedi őszeszéki sivár futóhomok, az innen elutazók száma 250. táj, a homoki ember nagy is- Nemcsak talajban, de a gazEgyetlenegy hely a járásban, merője, Móra Ferenc, ha ma dálkodási módokban, az emahová a városból ennyien kl- látná a készülő emeletes pa- berek tudatában is ez a legjárnak napi munkára. lotákat. Üj utcasorok, virágos elmaradottabb rész. NádteA tanyavilágban legalább kertek, porták, árulkodó há- tős, padozatlan házak, kis 100—120 üres magányos vil- zak. Posta Ferenc legalább sötét ablakokkal néznek a la árválkodik A gazdákat 400—500 ezer forintot költ a homoki világra. De megélnek, másfelé kell keresnünk, Sze- készülő házra, Gábor Zoltán Aki dolgozik, nem szűkölkőgeden, vagy szerte az or- is majdhogy annyit, aki dik. szágban. Akad itt szőlője a Zsombóról költözik Szatyemberek, a hajdani arisztokrácia denütt, nem hiányzik az új késől maradványaL Altaláművelődési ház, takarékszö- ban leromlott szőlőket, elhavetkezet, posta, vasútállomás nyagoit területeket birtokolés a boltok sem. Három ter- nalc Ezeken a területeken melőszövetkezet, halgazda- még lgy is> akj megnulvelteti, ság, két felvásárlótelep ad vagy megműveli, jól elboldomunkát az embereknek, 34 guj kisiparosnak és 150 „bejárónak" rendszeres foglalkoz- Mófg £g D(Jnk6 SZ. L. t Siklós János: Oíi-Mwmmm VASÁRNAP 1968. SZEPTEMBER 8. Beszélgetők Rövidre nyirt bozót szegélyezi két oldalon az utat. Inkább csapásnak illik, mint útnak, de azért hetykén-rangosan jár a zetor a vontatott teherkocsikkal. Későre jár, hűvös is van, alig térül-fordul ember a csapáson. Alulról, a Maros szélről battyog egy sötét ruhás, horgos inú ember ráérősen. Megáll, néha, fölfelé kémlel, mintha időjárási prognózist csinálna. A bozót mögé húzott kis sátramból figyeltem a jövevényt, s addig-addig bámészkodtam feléje, míg a város felől a víz irányába tartó tempós járású ember éppen csak a kezem mellé lépett. Vártam volna, míg odébb halad, hogy visszahúzódhassak a bokrok mögé, de a fölfelé tartó hosszú ember megszólította: — Volna kérem egy szál gyufája? — Hogyne volna kérem — kedélyeskedett a másik és áncvájra rágyújtottak. — Hova, hova — érdeklődik a víz irányába tartó ember. — Szépek a papagájaim — mutogatja a kabátja alól előhúzott madárketrecét a hórihorgas. — A csárdába megyek. A fiam bér. li a szövetkezettől. — Rendkívül okos kis állat a papagáj. Kérem, ha szakszerűen bánnak vele, képes megtanulni még a Toldi estéjéből is három strófát. — Azelőtt én szódás voltam. Az enyém volt a város legelső szikvizüzeme. Igaz, először a szövetkezetben voltam főkönyvelő, de az örökös civakodás, meg széthúzás miatt aztán fölbomlott minden. En megvettem tizennyolcezer pengőért minden részvényt és megindultam. Két év után, uram, akár hiszi, akár nem, teljesen tiszta voltam a bank előtt — Fontos munkám van uram — szólt közbe a másik — nem időzhetek. Senki sem tudja még, hogy én mit csinálok. Húsz évem fekszik mindabba, amivel néhány hónap múlva kiállók az ország ... nem, nem, a világ elé! Kétszer már a halál szélén voltam, de megmentettek az orvosok. Biztatom magam, kitartani, csak kitarta. ni é® januárban, a bamba emberiség pofájába vágok két évtizednyi munkát. Mélyet szívott a cigarettából, a néhány pillanatot kihasználta a másik. — Volt aztán később sörlerakatom is. A sógorom azt mondta, hogy segítek rajta, mert nem bírja fogatokkal a sör kiszállítását. Gondoltam egyet, aztán fölajánlottam neki, hogy legyen ö a fogatos én meg átveszem tőle a sörlerakatot. Hiszen ingyen volt, csak az eladott mennyiség után fizettünk a gyárnak. — Meghirdettem a találmányaimat. Külföldi lapokban is próbálkoztam — mondja a másik —, de valuta nélkül nem boldogulok. Igy aztán csak a hazai lapokra hagyatkoztam. Persze, ez csak egy morzsa az én munkámból. Foglalkozom a kultúra minden ágával: széleskörű irodalmi munkásságot fejtek ki, s megirtam néhány nagy drámát. Még várok. Majd ha minden együtt lesz. Nemsokára kiállók a társadalom elé. De — most egészen közel hajolt a másikhoz — félek, hogy ez a hülye társadalom nem ért meg. — Várjon kérem — próbált szóhoz jutni a szódás —, itt az a baj, hogy ezek agyonadminisztrálják magukat. A gebines fiam több időt könyvel, mint amennyit a söntésben dolgozik ... Az a legnagyobb bökkenő, hogy én aranybányának néztem azt a helyet, de tudja, alig hoz valamit. Vízparti vendéglő ennek a népségnek nem való, még szívesebben mosakodik a teknőben, meg a lavórban, mint a tiszta folyóban. Azt hiszi maga, hogy mindenki fürdőszobás lakásban lakik'.' A fekete fenét, csak tíz százalék... a többi teknőben fürdik szombatonként. Ezért nem jó ez a parti gebin. Uram, még ötven esztendő kell ahhoz, hogy megtudják, mi a strand. — Közbeszólok, bocsásson meg — emeli magasba a karját a zseni —, igen sietős a dolgom. A leghíresebb kozme. tikus voltam valaha Magyarországon. Gyáram volt kérem. Most a modern kozmetika tankönyvét is megírtam és saját szerkesztésem szerint készülnek a legmodernebb dermatológiai gépek, amelyeket Amerikában éppen ügy kapkodnak, mint Franciaországban. Szabadalmaztatom ezeket a közeli hetekben. — Azért a fiamat nyugtattam egészen a tegnapi napig — veszi át a szót a szódás. — Mondtam, hogy várjuk ki a végét. Hátha sikerül ide csődíteni valamilyen vevőkört. De az ne-n hallgatott rám. Igaz, a két gyereknek biztosabb jövő kell. Képzelje, beállt az olajosokhoz sofőrnek, ezt a vendéglőt meg rám hagyta. Nem gondólja, hogy hetven esztendőmmel én már nem bírom. — Sokat várok az esztétikával foglalkozó könyveim kéziratától — így a zseni —, félredobtam azt a jellegtelen semmiséget, amit ezek csinálnak itt esztétika címén. Nem reformista vagy antimarxista alapon, hanem az élet jelenségeinek mélyebb kifürkészésével jutottam el olyan új felfedezésekhez, hogy ebbe beleszédül minden gondolkodó fő. Talán paradoxonként hangzik, de egymagam többet tettem a civilizált emberiségért, mint mások százezren. S látja, itt állok, szegényen, betegen, agyongyötörtén, szinte beté-