Délmagyarország, 1968. szeptember (58. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-05 / 208. szám

Magyar termékek a Brnói Nemzetközi Vásáron A magyar üzemek, külke­reskedelmi vállalatok részé­ről nagy az érdeklődés az idei Brnói Nemzetközi Vásár iránt. A kiállított termékek — elsősorban ipari beren­dezések — egy része már meg is érkezett a rendelte­tési helyére, Csehszlovákiá­ba. A hátramaradt szállít­mányokat is rövidesen út­nak indítják Brnóba. Az idei vásárral kapcsolat­ban Jozef Buzek, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság budapesti kereskedelmi tanácsosa elmondotta: az eredeti időponthoz képest a vásár egy héttel később nyitja kapuit, a rendezvény­re ezúttal szeptember 15-től 24-ig kerül sor. Küldöttség az EAK ból Fehér Lajos, a Miniszter­tanács elnökhelyettese szer­dán fogadta az Egyesült Arab Köztársaság hazánk­ban tartózkodó vízügyi dele­gációjának vezetőjét, Zaki Kenawy-t, az EAK öntözés­ügyi miniszterét. A fogadá­son jelen volt Dégen Imre államtitkár, az Országos Víz­ügyi Hivatal elnöke, vala­mint Abdel Fattah Fouad, az EAK magyarországi nagy­követe. Termelők és értékesítők kapcsolatai Interjú a piackutatási intézet igazgatójával Mint hírül adtuk, a Szeged mj városi tanács végrehajtó bizottságának kereskedelmi osztálya és a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egye­tem közgazdász továbbképző intézete közös rendezésében, ipari és kereskedelmi veze­tők részvételével kétnapos kerekasztal-konferencia volt a héten Szegeden a piackuta­tás szerepéről, módszereiről. Ez alkalomból tartózkodott Szegeden dr. Szabó László, az Országos Piackutatási In­tézet igazgatója, aki válaszolt a Dél-Magyarország munka­társa által feltett kérdésekre. A piackutatás nem régi ke­letű hazánkban, az intézet létrehozásával biztosítani kívánt tudományos gya­korlata tulajdonképpen az üj gazdasági mechanizmus­sal kezdődött. Az ország­ban először miért éppen Szegeden szerveztek ta­nácskozást erről a témáról a gyártó és értékesítő cé­gek szakembereivel? — Az indokok között a leg­fontosabb Szeged gyors üte­mű iparosodása, kereskedel­mének az országosnál na­gyobb arányú növekedése, és a felfelé ívelő idegenforga­lom. A városban és Csong­rád megyében működő ipari, kereskedelmi, mezőgazdasá­gi és szolgáltató üzemek na© száma igen sok olyan prob­lémát vetett fel, amelyek leg­eredményesebben piackutató­marketing módszerekkel old­hatók meg. A városi tanács kereskedelmi osztálya külö­nös gondot fordít az ipar, a kereskedelem és a mezőgaz­daság kapcsolatainak erősíté­sére. Köztudott az is, ho© Szegeden igen fejlett a köz­gazdasági élet, amely előfel­tétele az ilyen jellegű kon­ferenciák megrendezésének. Mely legfontosabb problé­mák meglodásához nyújt segítséget a szegedi kerek­asztal-konfcrencia? — A tanácskozáson meg­tárgyaltuk a különböző vál­lalatok piaci informálódásá­nak módszereit. E©ik leg­többet vitatott témaként sze­repelt a hiánycikkek kelet­kezésének oka, a hiánycikk­lista szűkítésének, illetve megszüntetésének lehetősé­ge. Valamely árucikk hiányát leginkább az okozza, hogy a gyártó és az értékesítő kö­zött nem megfelelő az infor­mációk cseréje. Miért? Mert a gazdaságirányítás előző rendszerében a kereskede­lemnek az ipar által köz­ponti tervutasítások alapján ©•ártott termékeket kellett forgalmaznia. Ezek a régi módszerek nem elég ©rorsan változnak meg, ezért van szükség intézményes piacku­tatásra. A konferencián és annak hatására szorosabb kapcsolat teremtődik a ter­Óriási gáztároló melő és az értékesítő vállala­tok között, ez feltétlenül a hiánycikkek körének szűkí­tését eredményezi. Milyen kapcsolatok jöttek létre és várhatók ezután a piackutatásban? — A konferencia résztve­vői megismerkedhettek az or­szágos áruközvetítő szolgálat­tal, az Interker-rel, amely rendszeres kiadványaiban tá­jékoztatást nyújt a termelők áru- és kapacitáskínálatáról, illetve a kereskedelem ilyen igényeiről. Szegedről és a me­©'éből eddig tíz vállalat és szövetkezet kapcsolódott be ebbe az új mechanizmus szülte jelentős szolgálatba, — A kétnapos szegedi ta­nácskozás lehetővé teszi a különböző vállalatok, a Marx Károly Közgazdaságtudomá­nyi E©etem és az Országos Piackutató Intézet közvetlen kapcsolatait. Az intézet nem csupán elméleti, hanem in­kább ©akorlati segítséget nyújt a piackutatás módsze­reihez, a vállalatoknál ilyen munka megszervezéséhez az országon belüli és külföldi piaci lehetőségek vizsgálatá­hoz. — A konferencia résztvevői számtalan reklám- és propa­gandaötletet, javaslatot je­©eztek fel az előadások és konzultációk anyagából. Hasznosnak és szükségesnek értékelték a tanácskozást, az ott elhangzott tapasztalatok cseréjét és a létrejött kapcso­latokat. Amennyiben a vál­lalatok igénylik, a további marketing-piackutatás mód­szereit ismertető kerekasztal­konferencia megrendezésére ismét sor kerülhet a jövő év első felében. Kondorosi János i Közhasznú tudományos élet írta : Siklós János V égére jár a nyár, befejeződnek a sza­badságolások. Kezdetét veszi egy újabb esztendő az e©etemeken, ku­tatóintézetekben, laboratóriumokban. Űjra működésbe lendül a tudományos életet for­málni kívánó vizsgálati munka; ennek az alaposabb vizsgálatnak szintetizálása a tu­dománypolitika elveiben és ©'akorlatában jut majd kifejezésre. Szegednek me©annak a maga tudomá­nyos obulusai. Nemcsak vár valamit a ké­szülő, a tudományos élet fejlesztését segítő­meg©orsító tudománypolitikai koncepció­tól, de adott és adhat is ehhez. Nem vidéki hencegés, primitív na©zolás, ho© a fő­város után itt van az ország legkoncent­ráltabb tudományos bázisa. Így igaz. De az objektív (és szubjektív) adottságok valósá­ga sokkal na©obb potenciális erőt tartal­maz, mint amennyi ebből látszik, felszín­re kerül és közhasznúvá válik. Mi ennek a magyarázata? Maga a föl­ismerés, ho© vizsgálat alá került a tudo­mányos élet, ez egyben mutatója annak az igénynek is, ho© húsz-egynéhány éves szocialista múltunk megfelelő alapokat te­remtett a tudományos éleiben, s jelentke­zik olyan fokú és mérvű társadalmi, gazda­sági, szellemi igény is, amelynek kielégí­tésére alkalmasabbá kell tenni a tudomá­nyos életet. Szegeden is. Egy ismert szegedi tudós e© alkalommal i© fogalmazott: „Azt kellene pontosab­ban tudnunk, hogy mit akarunk. Milyen tudománypolitikai célkitűzéseink vannak Szegeden?". Ha jobban a gondolatok mö­gött kutatunk, akkor a fogalmazásból az is kiderül, ho© itt helyben is, nagy önálló­sággal megfogalmazandó tudománypolitikai célkitűzésekre lesz szükség. Az országos tudománypolitikai elvek alapján egy-két éven belül Szegeden a tudományos élet fejlesztésének reális célkitűzéseit szüksé­ges meghatározni: félretéve sok-sok előny­telen vonást, személyi magatartást és „kol­legialitást" a ©'akorlati alkalmazás érde­kében. U©anis például a túlzott decent­ralizáltság — műszer- és gépparkok eseté­ben — hellyel-közzel már-már bénító ha­tású. Kiváló, világszinten álló műszerek egy-egy intézethez, szemelyhez kötődnek, elzárva mások elől. Pedig mindenkit e© ­aránt elsőrangú, több milliós értékű mű­szerrel, felszereléssel ellátni nem lehet. Ilyen „na©vonalúságot" Amerika sem, a Szovjetunió sem enged meg. mert anyagi­lag nem bírja. E bből ered az egyik jellegzetes igény. Lényeges szemléletbeli változásra van szükség ahhoz, hogy a szegedi tudományos élet — e©etemeken, akadémi­án és e©etemi, minisztériumi kutatóintéze­tekben — méginkább közhasznú le©'en. Fontos és időszerű változás, hogy a tan­székvezetők megbízatása öt évre szól, ez a „hitbizományi" szemlélet csökkentésében lényeges lépés volt. De csak az e©ik lé­pés. Mit fejlesszünk igen intenzíven és mit tartsunk szinten? Az országos és nemzet­közi igényeket és szükségleteket alapul vé­ve, e©eztetve Szeged tudományos életének objektív és személyi adottságaival, itt is nagyon e©értelmű válaszra lesz szükség. „Kollégiális" és érzékenységi tényezők nem nőhetnek annyira a tudományos élet köz­érdekűsége fölé, ho©" tízmilliók alapos meg­fontolás nélkül kerüljenek felhasználásra. Amilyen bűn lenne olyan helyeken fukar­kodni a ráfordításokkal, ahol világszintet tartó tevékenység folyik, vagy ilyesmire készülnek, s ennek megvan a realitása, annyira hibás lenne kevésbé ígéretes ter­vekbe, kevésbé közhasznú területekbe úgy invesztálni, ho© „majd meglátjuk". A tu­dományosan összegezhető, várható távlati fejlődés mérhető tényeire építetten, sze­mélyi felelősséggel kell dönteni majd a tu­dományos élet állami, pártvezetőinek, s eb­ben minimális szerepet kaphat a ©'akran rosszul értelmezett személyes érdek. Erőteljes káderfejlesztés folyik Szegeden. Ez is egyik csatornája az itt műkö­dő tudományos élet további megalapozá­sának, s jövőjének. Lényegesen na©obb szerepet kap azonban a következő évek­ben ez a kérdés. Az e©'etemi oktató, ne­velő és kutató munkának a hármas (most már polgárjogot nyert) igénye azt kívánja, ho© a bekerülő utánpótlás kiválasztásá­nál egy-két tulajdonság még jobban mutas­sa az alkati adottságot és ambíciót e köve­telmények valamelyikére az ismert, meg­kívánt társadalmi szempontok mellett. Az elvi megítélés jelentősége azért is lénye­ges, mert öt-tíz évi meddő próbálkozás drága ennek a kis országnak, s a kevésbe tehetséges emberben kialakul e© egészség­telen, beteges, intrikus szemlélet a tehetsé­gessel szemben. S ez megmérgezi minde­nütt — ahol felüti a fejét — a levegőt: meg nem értett, vagy mellőzött zsenikkel pedig nagyon nehéz dolgozni. A hibás kiválasz­tás korrigálása nem vehet igénybe öt-tíz esztendőt. Kedvező tényező, hogy most már szabályozott a nyugdíjkorhatár itt is. Lehe­tőség van arra is, hogy docenseket — nem tanszékvezető —, professzorokat nevezze­nek ki. A JATE okosan használja föl ezt a lehetőséget, a szaktárca megértő támo­gatásával. Sajnos elszoktunk attól, hogy a gyakor­lati életből vigyünk be embereket kutató­intézetekbe, egyetemekre. Szinte alig van Szegeden arra példa, ho© kiváló ©'akorló orvosból, középiskolai tanárból, ve©ész­ből stb. e©etemi oktatót kinevezzünk e©etemi, kutatóintézeti munkahellyel. Talán érzékelhető e néhány — éppen csak fölvillantott — vonásból, hogy tudomá­nyos életünk fejlesztése igen bonyolult, fe­lelősségteljes, de határozott munkát ró az állami vezetőkre, intézet- és tanszékveze­tőkre, a SZAB vezetőire, s Szeged városára is. Minőségileg más természetű és igényű kérdések kerülnek lassacskán napirendre, a megoldás szükségességével. Ebben fontos szerépet játszik az a körülmény, hogy az egyetemek, kutatóintézetek önállósága és felelőssége lényegesen nagyobb lesz a ko­rábbi évekkel összevetve. Természetesen az intézet és tanszékverető önállósága és fele­lőssége jelenti a tudományos élet önállób­bá válásának alappilléreit. Csak üdvözölni lehet minden olyan kezdeményezést, a tu­dományos életben működő állami és párt­szervek, személyek, tanszékvezetők részé­ről, amellyel e na© és bonyolult kérdések konstruktív irányú fejlesztéséhez tesznek lépéseket. Növelik Szeged tudományos éle­tének potenciális erejét. N e kérjék számon e cikktől az oktató, nevelő munka kérdéseit e©"eteme­inken. Csak egy kérdésre szorítko­zott ez az írás, s e témakörből is csak fel­villantott néhány motívumot, nem azzal a céllal, hogy rangsorolja az oktató, nevelő és tudományos munkát. Azzal a szándék­kal, ho© szükséges jobban odafigyelni tu­dományos életünkre, s lényegesen nagyobb erőfeszítéseket igényelnek tőlünk a ránk következő esztendők, ha helyünket, sze­repünket meg akarjuk tartani és növelni a hazai és a nemzetközi tudományos világ­ban, s ha még közhasznúbbá kívánjuk for­málni e munkánkat. Ez pedig valameny­nyiőnk érdeke: kommunistáknak és párton­kívülieknek, vezetőknek és beosztottaknak, idősebbeknek és fiatalabbaknak. Érdeke ha­zánknak, népünknek és persze városunk­nak. I^H^jpíSí «S; •>:•?• ésfe­SSBs —.A:.*::/ „Ottfelejtették" A tápéi pontonhidról - v •'V­• v ­••• í 1 ' • • .„kS n 58 — d.ISi Danaújvárosban óriási kohó-gáztárolót építettek. A 86 j méter magas, 150 ezer köbméteres tartály nyomáspróbáit i rövidesen megkezdik A tápéi pontonhíd korsze­rűtlensége, mint téma, la­punkban is többször szerepelt már. Alatta balesetveszélyes a motorcsónakkal való átke­lés. Nem látni a csónakból kellő távolságra, a pontonhíd takar és többször megtörtént már, ho©- két szembe hala­dó csónak közvetlenül a nyí­lás előtt, illetve alatta „ta­lálkozott". Csak a véletlenen múlott, ho© eddig nem tör­tént végzetes baleset. Volt vi­szont rá eset, hogy a lefelé haladó motorcsónakkal kaja­kos találkozott össze. A ka­jakosok felborultak, s ú© kellett őket kimenteni. A Tiszán is érvényben levő rendelkezés szerint az 500 köbcentin felüli csónakmoto­roknak — tekintve, ho© kis­hajóknak számítanak — ki kellene nyitni a pontonhíd kapuját. A csónakmotorok számát, illetve a kishajók el­szaporodását nézve a ponton­híd forgalmát lehetetlenné tenné az ismétlődő kapunyi­tás. Meg kell tehát elégedni a szűk és balesetveszélyes aluljáró nyílással. A ponton­híd korszerűsítésével kap­csolatban szó esett a Csong­rád me©ei tanács végrehaj­tó bizottságának legutóbbi ülésén is. A pontonhidat fenntartó KPM Csongrád me­gyei kirendeltségének is sok gondot okoz a korszerűtlen szerkezet. Nincs hozzá alkat­rész sem, tekintve, hogy e©e­di gyártású. Át sem alakítha­tó, előbb-utóbb ki kell selej­tezni. Az állandó bontása és építése a fenntartó vállalat­nak is több kerül, mint a pontonhíd hasznosítása. Ti­zene© éve működtetik ideig­lenes jelleggel. Korábban ajánlottak úgy­nevezett menetrendet a kis­hajó-tulajdonosoknak. Asze­rint naponta meghatározott időben nyitották ki a kaput, hogy az átkelés biztonságos Ie©en. A felajánlott menet­renddel nem éltek. Az újabb műszaki vizsgálattal viszont bizonyították, ho© teher alatt is kielégítő a híd alatti átkelés, természetesen foko­zott óvatossággal. Ez azonban nem vigasz, hiszen a baleseti veszély továbbra is fennáll. A végleges megoldás az len­ne, ha a pontonhidat jövő­re már vissza sem állítanák. A KPM Csongrád me©ei ki­rendeltsége tervezi is, ho© a jövőben a két part közötti át­kelést motoros komphajóval biztosítsák. Annál is inkább, hiszen a Szeged környéki olajmezőkre vivő forgalmat is nagyobb és erősebb kapa­citású motoros hajókomppal lehet csak ©orsabbá tenni. L. F. „Paprikás" tanácskozás Szerdán a Duna—Tisza kö­zi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet kalocsai fűszerpap­rika-nemesítő telepén bemu­tatóval egybekötött tapasz­talatcserét rendeztek a társ­intézetek kutatói, a termelő­gazdaságok, a felvásárló, il­letve feldolgozó vállalatok szakemberei számára. Ka­peller Károly, a telep veze­tője a világhírű kalocsai fű­szerpaprika nemesítésében elért eredményekről tartott tájékoztatót. Bejelentette, ho© az idén számos új faj­tával bővült a választék, ki­jelölték a gépi szedésre al­kalmas hibrideket. CSÜTÖRTÖK, 1968. SZEPTEMBER 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom