Délmagyarország, 1968. szeptember (58. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-05 / 208. szám
Magyar termékek a Brnói Nemzetközi Vásáron A magyar üzemek, külkereskedelmi vállalatok részéről nagy az érdeklődés az idei Brnói Nemzetközi Vásár iránt. A kiállított termékek — elsősorban ipari berendezések — egy része már meg is érkezett a rendeltetési helyére, Csehszlovákiába. A hátramaradt szállítmányokat is rövidesen útnak indítják Brnóba. Az idei vásárral kapcsolatban Jozef Buzek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti kereskedelmi tanácsosa elmondotta: az eredeti időponthoz képest a vásár egy héttel később nyitja kapuit, a rendezvényre ezúttal szeptember 15-től 24-ig kerül sor. Küldöttség az EAK ból Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese szerdán fogadta az Egyesült Arab Köztársaság hazánkban tartózkodó vízügyi delegációjának vezetőjét, Zaki Kenawy-t, az EAK öntözésügyi miniszterét. A fogadáson jelen volt Dégen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke, valamint Abdel Fattah Fouad, az EAK magyarországi nagykövete. Termelők és értékesítők kapcsolatai Interjú a piackutatási intézet igazgatójával Mint hírül adtuk, a Szeged mj városi tanács végrehajtó bizottságának kereskedelmi osztálya és a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem közgazdász továbbképző intézete közös rendezésében, ipari és kereskedelmi vezetők részvételével kétnapos kerekasztal-konferencia volt a héten Szegeden a piackutatás szerepéről, módszereiről. Ez alkalomból tartózkodott Szegeden dr. Szabó László, az Országos Piackutatási Intézet igazgatója, aki válaszolt a Dél-Magyarország munkatársa által feltett kérdésekre. A piackutatás nem régi keletű hazánkban, az intézet létrehozásával biztosítani kívánt tudományos gyakorlata tulajdonképpen az üj gazdasági mechanizmussal kezdődött. Az országban először miért éppen Szegeden szerveztek tanácskozást erről a témáról a gyártó és értékesítő cégek szakembereivel? — Az indokok között a legfontosabb Szeged gyors ütemű iparosodása, kereskedelmének az országosnál nagyobb arányú növekedése, és a felfelé ívelő idegenforgalom. A városban és Csongrád megyében működő ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági és szolgáltató üzemek na© száma igen sok olyan problémát vetett fel, amelyek legeredményesebben piackutatómarketing módszerekkel oldhatók meg. A városi tanács kereskedelmi osztálya különös gondot fordít az ipar, a kereskedelem és a mezőgazdaság kapcsolatainak erősítésére. Köztudott az is, ho© Szegeden igen fejlett a közgazdasági élet, amely előfeltétele az ilyen jellegű konferenciák megrendezésének. Mely legfontosabb problémák meglodásához nyújt segítséget a szegedi kerekasztal-konfcrencia? — A tanácskozáson megtárgyaltuk a különböző vállalatok piaci informálódásának módszereit. E©ik legtöbbet vitatott témaként szerepelt a hiánycikkek keletkezésének oka, a hiánycikklista szűkítésének, illetve megszüntetésének lehetősége. Valamely árucikk hiányát leginkább az okozza, hogy a gyártó és az értékesítő között nem megfelelő az információk cseréje. Miért? Mert a gazdaságirányítás előző rendszerében a kereskedelemnek az ipar által központi tervutasítások alapján ©•ártott termékeket kellett forgalmaznia. Ezek a régi módszerek nem elég ©rorsan változnak meg, ezért van szükség intézményes piackutatásra. A konferencián és annak hatására szorosabb kapcsolat teremtődik a terÓriási gáztároló melő és az értékesítő vállalatok között, ez feltétlenül a hiánycikkek körének szűkítését eredményezi. Milyen kapcsolatok jöttek létre és várhatók ezután a piackutatásban? — A konferencia résztvevői megismerkedhettek az országos áruközvetítő szolgálattal, az Interker-rel, amely rendszeres kiadványaiban tájékoztatást nyújt a termelők áru- és kapacitáskínálatáról, illetve a kereskedelem ilyen igényeiről. Szegedről és a me©'éből eddig tíz vállalat és szövetkezet kapcsolódott be ebbe az új mechanizmus szülte jelentős szolgálatba, — A kétnapos szegedi tanácskozás lehetővé teszi a különböző vállalatok, a Marx Károly Közgazdaságtudományi E©etem és az Országos Piackutató Intézet közvetlen kapcsolatait. Az intézet nem csupán elméleti, hanem inkább ©akorlati segítséget nyújt a piackutatás módszereihez, a vállalatoknál ilyen munka megszervezéséhez az országon belüli és külföldi piaci lehetőségek vizsgálatához. — A konferencia résztvevői számtalan reklám- és propagandaötletet, javaslatot je©eztek fel az előadások és konzultációk anyagából. Hasznosnak és szükségesnek értékelték a tanácskozást, az ott elhangzott tapasztalatok cseréjét és a létrejött kapcsolatokat. Amennyiben a vállalatok igénylik, a további marketing-piackutatás módszereit ismertető kerekasztalkonferencia megrendezésére ismét sor kerülhet a jövő év első felében. Kondorosi János i Közhasznú tudományos élet írta : Siklós János V égére jár a nyár, befejeződnek a szabadságolások. Kezdetét veszi egy újabb esztendő az e©etemeken, kutatóintézetekben, laboratóriumokban. Űjra működésbe lendül a tudományos életet formálni kívánó vizsgálati munka; ennek az alaposabb vizsgálatnak szintetizálása a tudománypolitika elveiben és ©'akorlatában jut majd kifejezésre. Szegednek me©annak a maga tudományos obulusai. Nemcsak vár valamit a készülő, a tudományos élet fejlesztését segítőmeg©orsító tudománypolitikai koncepciótól, de adott és adhat is ehhez. Nem vidéki hencegés, primitív na©zolás, ho© a főváros után itt van az ország legkoncentráltabb tudományos bázisa. Így igaz. De az objektív (és szubjektív) adottságok valósága sokkal na©obb potenciális erőt tartalmaz, mint amennyi ebből látszik, felszínre kerül és közhasznúvá válik. Mi ennek a magyarázata? Maga a fölismerés, ho© vizsgálat alá került a tudományos élet, ez egyben mutatója annak az igénynek is, ho© húsz-egynéhány éves szocialista múltunk megfelelő alapokat teremtett a tudományos éleiben, s jelentkezik olyan fokú és mérvű társadalmi, gazdasági, szellemi igény is, amelynek kielégítésére alkalmasabbá kell tenni a tudományos életet. Szegeden is. Egy ismert szegedi tudós e© alkalommal i© fogalmazott: „Azt kellene pontosabban tudnunk, hogy mit akarunk. Milyen tudománypolitikai célkitűzéseink vannak Szegeden?". Ha jobban a gondolatok mögött kutatunk, akkor a fogalmazásból az is kiderül, ho© itt helyben is, nagy önállósággal megfogalmazandó tudománypolitikai célkitűzésekre lesz szükség. Az országos tudománypolitikai elvek alapján egy-két éven belül Szegeden a tudományos élet fejlesztésének reális célkitűzéseit szükséges meghatározni: félretéve sok-sok előnytelen vonást, személyi magatartást és „kollegialitást" a ©'akorlati alkalmazás érdekében. U©anis például a túlzott decentralizáltság — műszer- és gépparkok esetében — hellyel-közzel már-már bénító hatású. Kiváló, világszinten álló műszerek egy-egy intézethez, szemelyhez kötődnek, elzárva mások elől. Pedig mindenkit e© aránt elsőrangú, több milliós értékű műszerrel, felszereléssel ellátni nem lehet. Ilyen „na©vonalúságot" Amerika sem, a Szovjetunió sem enged meg. mert anyagilag nem bírja. E bből ered az egyik jellegzetes igény. Lényeges szemléletbeli változásra van szükség ahhoz, hogy a szegedi tudományos élet — e©etemeken, akadémián és e©etemi, minisztériumi kutatóintézetekben — méginkább közhasznú le©'en. Fontos és időszerű változás, hogy a tanszékvezetők megbízatása öt évre szól, ez a „hitbizományi" szemlélet csökkentésében lényeges lépés volt. De csak az e©ik lépés. Mit fejlesszünk igen intenzíven és mit tartsunk szinten? Az országos és nemzetközi igényeket és szükségleteket alapul véve, e©eztetve Szeged tudományos életének objektív és személyi adottságaival, itt is nagyon e©értelmű válaszra lesz szükség. „Kollégiális" és érzékenységi tényezők nem nőhetnek annyira a tudományos élet közérdekűsége fölé, ho©" tízmilliók alapos megfontolás nélkül kerüljenek felhasználásra. Amilyen bűn lenne olyan helyeken fukarkodni a ráfordításokkal, ahol világszintet tartó tevékenység folyik, vagy ilyesmire készülnek, s ennek megvan a realitása, annyira hibás lenne kevésbé ígéretes tervekbe, kevésbé közhasznú területekbe úgy invesztálni, ho© „majd meglátjuk". A tudományosan összegezhető, várható távlati fejlődés mérhető tényeire építetten, személyi felelősséggel kell dönteni majd a tudományos élet állami, pártvezetőinek, s ebben minimális szerepet kaphat a ©'akran rosszul értelmezett személyes érdek. Erőteljes káderfejlesztés folyik Szegeden. Ez is egyik csatornája az itt működő tudományos élet további megalapozásának, s jövőjének. Lényegesen na©obb szerepet kap azonban a következő években ez a kérdés. Az e©'etemi oktató, nevelő és kutató munkának a hármas (most már polgárjogot nyert) igénye azt kívánja, ho© a bekerülő utánpótlás kiválasztásánál egy-két tulajdonság még jobban mutassa az alkati adottságot és ambíciót e követelmények valamelyikére az ismert, megkívánt társadalmi szempontok mellett. Az elvi megítélés jelentősége azért is lényeges, mert öt-tíz évi meddő próbálkozás drága ennek a kis országnak, s a kevésbe tehetséges emberben kialakul e© egészségtelen, beteges, intrikus szemlélet a tehetségessel szemben. S ez megmérgezi mindenütt — ahol felüti a fejét — a levegőt: meg nem értett, vagy mellőzött zsenikkel pedig nagyon nehéz dolgozni. A hibás kiválasztás korrigálása nem vehet igénybe öt-tíz esztendőt. Kedvező tényező, hogy most már szabályozott a nyugdíjkorhatár itt is. Lehetőség van arra is, hogy docenseket — nem tanszékvezető —, professzorokat nevezzenek ki. A JATE okosan használja föl ezt a lehetőséget, a szaktárca megértő támogatásával. Sajnos elszoktunk attól, hogy a gyakorlati életből vigyünk be embereket kutatóintézetekbe, egyetemekre. Szinte alig van Szegeden arra példa, ho© kiváló ©'akorló orvosból, középiskolai tanárból, ve©észből stb. e©etemi oktatót kinevezzünk e©etemi, kutatóintézeti munkahellyel. Talán érzékelhető e néhány — éppen csak fölvillantott — vonásból, hogy tudományos életünk fejlesztése igen bonyolult, felelősségteljes, de határozott munkát ró az állami vezetőkre, intézet- és tanszékvezetőkre, a SZAB vezetőire, s Szeged városára is. Minőségileg más természetű és igényű kérdések kerülnek lassacskán napirendre, a megoldás szükségességével. Ebben fontos szerépet játszik az a körülmény, hogy az egyetemek, kutatóintézetek önállósága és felelőssége lényegesen nagyobb lesz a korábbi évekkel összevetve. Természetesen az intézet és tanszékverető önállósága és felelőssége jelenti a tudományos élet önállóbbá válásának alappilléreit. Csak üdvözölni lehet minden olyan kezdeményezést, a tudományos életben működő állami és pártszervek, személyek, tanszékvezetők részéről, amellyel e na© és bonyolult kérdések konstruktív irányú fejlesztéséhez tesznek lépéseket. Növelik Szeged tudományos életének potenciális erejét. N e kérjék számon e cikktől az oktató, nevelő munka kérdéseit e©"etemeinken. Csak egy kérdésre szorítkozott ez az írás, s e témakörből is csak felvillantott néhány motívumot, nem azzal a céllal, hogy rangsorolja az oktató, nevelő és tudományos munkát. Azzal a szándékkal, ho© szükséges jobban odafigyelni tudományos életünkre, s lényegesen nagyobb erőfeszítéseket igényelnek tőlünk a ránk következő esztendők, ha helyünket, szerepünket meg akarjuk tartani és növelni a hazai és a nemzetközi tudományos világban, s ha még közhasznúbbá kívánjuk formálni e munkánkat. Ez pedig valamenynyiőnk érdeke: kommunistáknak és pártonkívülieknek, vezetőknek és beosztottaknak, idősebbeknek és fiatalabbaknak. Érdeke hazánknak, népünknek és persze városunknak. I^H^jpíSí «S; •>:•?• ésfeSSBs —.A:.*::/ „Ottfelejtették" A tápéi pontonhidról - v •'V• v ••• í 1 ' • • .„kS n 58 — d.ISi Danaújvárosban óriási kohó-gáztárolót építettek. A 86 j méter magas, 150 ezer köbméteres tartály nyomáspróbáit i rövidesen megkezdik A tápéi pontonhíd korszerűtlensége, mint téma, lapunkban is többször szerepelt már. Alatta balesetveszélyes a motorcsónakkal való átkelés. Nem látni a csónakból kellő távolságra, a pontonhíd takar és többször megtörtént már, ho©- két szembe haladó csónak közvetlenül a nyílás előtt, illetve alatta „találkozott". Csak a véletlenen múlott, ho© eddig nem történt végzetes baleset. Volt viszont rá eset, hogy a lefelé haladó motorcsónakkal kajakos találkozott össze. A kajakosok felborultak, s ú© kellett őket kimenteni. A Tiszán is érvényben levő rendelkezés szerint az 500 köbcentin felüli csónakmotoroknak — tekintve, ho© kishajóknak számítanak — ki kellene nyitni a pontonhíd kapuját. A csónakmotorok számát, illetve a kishajók elszaporodását nézve a pontonhíd forgalmát lehetetlenné tenné az ismétlődő kapunyitás. Meg kell tehát elégedni a szűk és balesetveszélyes aluljáró nyílással. A pontonhíd korszerűsítésével kapcsolatban szó esett a Csongrád me©ei tanács végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésén is. A pontonhidat fenntartó KPM Csongrád megyei kirendeltségének is sok gondot okoz a korszerűtlen szerkezet. Nincs hozzá alkatrész sem, tekintve, hogy e©edi gyártású. Át sem alakítható, előbb-utóbb ki kell selejtezni. Az állandó bontása és építése a fenntartó vállalatnak is több kerül, mint a pontonhíd hasznosítása. Tizene© éve működtetik ideiglenes jelleggel. Korábban ajánlottak úgynevezett menetrendet a kishajó-tulajdonosoknak. Aszerint naponta meghatározott időben nyitották ki a kaput, hogy az átkelés biztonságos Ie©en. A felajánlott menetrenddel nem éltek. Az újabb műszaki vizsgálattal viszont bizonyították, ho© teher alatt is kielégítő a híd alatti átkelés, természetesen fokozott óvatossággal. Ez azonban nem vigasz, hiszen a baleseti veszély továbbra is fennáll. A végleges megoldás az lenne, ha a pontonhidat jövőre már vissza sem állítanák. A KPM Csongrád me©ei kirendeltsége tervezi is, ho© a jövőben a két part közötti átkelést motoros komphajóval biztosítsák. Annál is inkább, hiszen a Szeged környéki olajmezőkre vivő forgalmat is nagyobb és erősebb kapacitású motoros hajókomppal lehet csak ©orsabbá tenni. L. F. „Paprikás" tanácskozás Szerdán a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet kalocsai fűszerpaprika-nemesítő telepén bemutatóval egybekötött tapasztalatcserét rendeztek a társintézetek kutatói, a termelőgazdaságok, a felvásárló, illetve feldolgozó vállalatok szakemberei számára. Kapeller Károly, a telep vezetője a világhírű kalocsai fűszerpaprika nemesítésében elért eredményekről tartott tájékoztatót. Bejelentette, ho© az idén számos új fajtával bővült a választék, kijelölték a gépi szedésre alkalmas hibrideket. CSÜTÖRTÖK, 1968. SZEPTEMBER 5.