Délmagyarország, 1968. szeptember (58. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-29 / 229. szám

„De strigis, vero que non sunt, nulla questio fiat." „A boszorkányok­ról pedig, mivel­hogy nincsenek, többé sző se es­sék". Kálmán király dekrétumainak első könyve, 57. fejezet Vár Illést „Számomra mindegy most már..." Ezzel a gyufával..; A „fftmégus": „Es aa utat sohasem nézem... V ér Illés jóarcú, ápolt külsejű munkás ül előttem a tanyai házban. A Szegedi Kazánkovács Ktsz kö szöriise, ért a robbanó motorokhoz, a szerszámgépek­hez. s az elektromos sághoz is. — Ugyebár tudja, hogy hamarosan a biróság elé áll és lehet, hogy meg is büntetik? — Tudom, de számomra mindegy most már, hogy mennyire találnak vétkes­nek. Az a fontos, hogy kimentettünk egy fiatalembert a boszorkány markából. Majdnem későn, mert egészen le volt már soványodva. Örömmel hallom, hogy szé­pen hizik. Siflis József felvételei •Azonnal fölrepül a vörös kakas..." Csupityné ..lelke" Ezután Vér Illés készség­gel reprodukálta hanyatt fektetett úti kalauzomon, miként szabadította ki Ha­lász Janit az „égetni való gonosz boszorkány", Csupity Antalné hatalmából. Amit láttam, abból megértettem: ennek a parasztból lett munkásnak a legcsekélyebb fogalma sincs arról, hogy tulajdonképpen mit tettek. Azután édesanyjával, özv. Vér Illésnével beszélgettem. Elképesztő kegyetlenséggel hangsúlyozta a jó asszony: „Az ilyent élve meg kell égetni." Megkérdeztem tőle: „Kedves Vér mama, alá merné gyújtani Csupity An­talné máglyáját?" A válasz határozott volt: „Istenemre, alá!" A kőröséri iskola fiatal tanára mondta eL „Futbal­loztunk a minap, s közöt­tünk játszott egy idevaló ha­tárőr katona is. Valahonnan a pályára tévedt egy ártat­lan sikló. A határőr kato­na, aki elsőként látta meg, a géppisztolyáért rohant, s azzal esett neki a szeren­csétlen csúszómászónak. 0 is Csupityné lelkét vélte a siklóban. Szerény, barátságos, munkaszerető nép él itt Kő­röséren, tszcs-tagok, üzem­be járó munkások. Rendesek az adófizetésben is. A ta­nácselnök szerint messzeme­nően tiszteletben tartják Népköztársaságunk törvé­nyeit. Mégis egy me­leg, holdvilágos éjszakán majdnem „boszorkányt" égettek itt Kovács Mártonná mondta: — Mert ho® boszorká­nyok eddig is éltek közöt­tünk, azt tudtuk. (A mel­lettünk kedélyeskedő Vér mama mondott is mindjárt kettőt, a Rutainét meg a Kispéter örzsét.) De azok nem mertek eddig szemet vetni a fiataljainkra. Csak néha itt-ott „megnyomták" az embereket. De Csupityné két éve jött Kunbajáról és a fiatalokhoz nyúlt. Amit tett, az megtörtént, hihet nekem, mert van egy néma fiam, ő is ott volt, neki nem lehet a dolgokat bemagya­rázni. Mi torién*? Halász János fiatal, szolid természetű parasztlegény minden szombaton feljárt a hat kilométerre levő faluba, a bálba. Udvarolt e® lány­nak, Vér Erzsinek, aki tör­ténetesen a „boszorkány" mostoha unokája. Csupity Antal pedig az édes na®­apja Erzsinek. Halász Jani már korábban megtudta, hogy Csupityné boszorkány hírébe keveredett és tágíta­ni kezdett az unokája mel­lől. Egyszer aztán, amikor éjjel e®edül jött haza a mulatságból, e® fehér macskát látott maga előtt az úton. E pillanatban eszmé­letlenül esett össze. A kö­vetkező hét minden napján jól érezte magát, de az újabb bál után ugyanott, ugyanabban az időben is­mét találkozott a macskával. Ekkor már elmondta a test­vérének, sógoroknak, bará­toknak a történetét. Azt is, ho® a macskában csakis Csupityné lelke lehet, bizo­nyosan az unokája miatt. A tragikus éjszakán nyol­can álltak lesben, fák mögé, bozótba, kukoricásba bújva. Vér Géza e® óriás nyárfa mögé húzódva elsőként vet­te észre a legénynél néhány perccel előbb érkező fehér macskát Fogadalom tartot­ta, hogy bárki látja meg el­sőként a macskát, nem szól, csak köhint halkan. Vér Géza, a Szegedi Konzerv­gyár munkása köhintett elő­ször. Utána egy sikoltás rázta meg a kőröséri csen­det. A macska állítólag megközelítette Hebők Ist­vánné.t a legény nővérét A ..főniágus~ receptje E®esek szerint azután hajsza következett a macs­ka után, de a meghallga­tott szereplők másként mondják. Nem is hajszol­hatták a macskát, mert eköz­ben oda érkezett kerékpár­ján a legény, s mint az­előtt most is leroskadt, s eszméletlenségbe zuhant. Itt lépett elő Vér Illés a gatyamadzaggaL A torkára szorította, miközben mások lehúzták a cipőjét, s moz­gatni kezdték a lába na®­ujját, a mórahalmi „főmá­gus" receptje szerint A re­cept jó volt mert a legény 2—3 percen belül magához tért. Vásárhelyi Imre barát­ja kísérte be a közeli ta­nyájukba. A felzaklatott vérű, elmé­jű emberek éjféL körül ér­kezhettek Csupity Antalék tanyájára. Az ablak elé áll­tak, szidalmak közepette kö­vetelték a halára rémült idős, tüdőbeteg Csupity An­taltól a feleségét, mondván, hogy leszámolni jöttek. A mindmáig rémületben élő öregember mondta el: — Valaki gyufát ®újtott az ablakban, majd a nádte­tő alá tartva azt mondta: ha nem adom elő az asszonyt, azonnal felrepül a vörös ka­kas. A hisztériában senki sem vette észre, hogy a megvádolt asszony a kes­keny udvaron át a disznó­ólba menekült A támadó­kon is valami misztikus fé­lelem vett erőt és az út felé tágítottak. Csupityné halálra rémült kis unokájával a kezében hason kúszott egy irdatlan csatakos réten keresztül a menedéket jelentő kukoricás felé, s később a határőrsé­gen kért menedéket. Vér Géza pedig motorra pat­tant és Vér Andrásék tanyá­jára hajtatott Erzsiékhez: megvan a „tettes" — mond­ta — a gonosz boszorkány, aki megrontotta a Halász Janit, s jöjjenek, keressék meg valahol az eltűnt kis­unokát. Elmenekült az öreg­ember is, mezítelen testtel, egy távol eső rőzsakaza! al­jában érte meg a reggelt. A kehes ló A döbbenetes vallomások szálain estefelére a móra­halmi ' tanyákra érkeztem Mező Lajoshoz, a „főmágus­hoz", akiről mostanában több tisztelettel beszélnek az emberek Kőröséren, mint az istenről. Ez a vajákos öreg­ember csinált boszorkányt Csupity Antalnéból, aki most emberével a legtelje­sebb életveszélyben van. Méghozzá egy beteg ló kap­csán. Bencsik Lajos e® haj­nalon habzó, tajtékozó álla­potban találta a lovát az istállóban, mintha á®onhaj­szolták volna. A babonáslel­kű Bencsik azonnal arra gondolt, csakis „boszorkány bevetésen" lehetett az éjjel a lova, s a „mágushoz" for­dult. (Megnéztem a lovat, véleményem szerint örök­lött kehességben szenved.) A „mágus" azt javasolta: fokhagymával kell bekenni a ló sörényét, s a szagra el­jön az, aki „megnyergelte". S másnap — szerencsétlen­ségére — Csupity Antalné köszönt rá elsőnek Bencsik­re. Csupityné azelőtt e®szer már fuvarba hívta Bencsi­ket, de nem tudtak meg­e®ezni, mert na®on sokat kért a fuvarért. Emiatt gon­dolta, ho® csakis az öreg­asszony lehet a „tettes", í® állt bosszút, amiért nem vit­te haza Bencsik a tüzelőjét. Ez persze még az év elején történt, s híre ment a do­lognak, csakhamar megjöt­tek Halász Jani rémlátomá­sai is, aki jelenleg Szegeden idegorvosi kezelés alatt van. A „sámántól" megkérdez­tem, mikor járt utoljára Ásotthalmon:. — Azt én nem tudhatom kérem — volt a válasz. — Naponta jönnek értem mo­torral, autóval, s visznek ..®ógyítani". Én az utat so­ha meg nem nézem, ho® merre visznek, így aztán so­sem tudhatom, hogy hol já­rok. Lehet, hogy voltam én Ásotthalmon is. Még e® kérdés:, — Igaz-e, hogy seprűnyé­len szokott külföldre járni és hogy akkorára is össze tud zsugorodni, mint e® ®ufaszál? U®anis erre es­küdött meg nekem egy ásotthalmi asszony. — U®an kérem — húzta el a száját az öreg. — Mondja, komoly ember ma­ga, hogy elhisz ilyen hótt marhaságot? Csupityékat azonban föl­dönfutóvá tette. Már csak egyetlen reménységük van, hogy szociális otthonba fo­gadják őket, mert Kőröséren nem lehet maradásuk. Csépi József Áz új téren Az újjáalakított tér, az Árácfi vértanuk • tere a szege­diek kedvelt sétálóhelyévé vált. A hangulatos tér építé­szeti e®üttesével és virágaival a belváros e®ik legszebb helye, öszi napozók a Rákóczi-szobornál A tér hangulatos virágai Somogyi Károlyné felvételei Egyetemisták előadás utáni sétára indulnak Vizet az olaj helyébe A szegedi szénhidrogén-medencében rej­tőző gazdag olajkincs kiaknázására a leg­kedvezőbb lehetőségeket keresik a szak­emberek. Köztudomású, ho® a Szeged környéki kutakból az olajat nem szivaty­tyúkkal hozzák a felszínre, a na® föld alatti nyomás következtében maga tör a felszínre. Az e®re na®obb termeléssel azonban csökken a tároló rétegek ú®nevc­zett réteg-energiája, amelyet a gazdaságos kitermelés érdekében pótolni kell. Az Országos Olaj- és Gázipari Tervező Laboratórium előzetes vizsgálatok után Szegeden eddig még nem alkalmazott mód­szert dolgozott ki. A tervek szerint na® nyomással vizet sajtolnak a tároló rétegek­be, amellyel pótolják a csökkent rétegener­giát. A gondos előkészítés után az előre meghatározott többmillió forintos beruhá­zási program keretében három vállalat, az Alföldi Köolajfúrási Üzem, a Na®alföldi Kőolajtermelő Vállalat, valamint az Orszá­gos Vízü®i Főigazgatóság Vízkutató és Furó Vállalata e®üttműködve minte® két hónappal ezelőtt kezdte meg a munkát. Az OVF dolgozói azóta e® termálvíz ku­tat fúrtak, a második kutat hamarosan át­adják. A későbbiek során lehetséges, ho® nemcsak termálkútból, hanem a Tisza vi­zéből is felhasználnak majd e célra. Előre­láhatólag. napi többeztr köbméter, vizet sajtolnak az olajtároló rétegekbe. / 1 i

Next

/
Oldalképek
Tartalom