Délmagyarország, 1968. szeptember (58. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-27 / 227. szám

A rendőrség szilárd támasza szocialista gpitimankáÉnak 'usztaszer Tegnap, csütörtökön dél­után a Belügyminisztérium Csongrád megyei Főkapi­tányságán az állomány ré­szére Siklós János elvtárs, az MSZMP Csongrád megyei Bizottságának titkára elő­adást tartott a kül- és bel­politika időszerű kérdései­ről. Dr. Kelemen Miklós ezre­desnek, a megyei főkapi­tányság vezetőjének meg­nyitója után Siklós János elvtárs időszerű nemzetközi kérdésekkel foglalkozott, részletesen elemezte a cseh­szlovák események belső és külső okait, majd hazánk néhány társadalmi, gazdasá­gi kérdéséről nyújtott tájé­koztatót. Kifejezte a Csongrád me­gyei Pártbizottság elismeré­sét azért a fontos, felelős munkáért, amelyet rendőr­ségünk a dolgozó nép nyu­godt, biztonságos életének fenntartása érdekében végez. A mi rendőrségünk szilárd támasza a szocialista építő munkának. Három gazdaság boldogul I a faluban. Az eddig elteit ! időben a legjobb eredménye­ket a Petőfi Tsz érte el. Az i Árpád és a Kossuth sokat ; gyengélkedett, de a tanuló­i pénzt megfizette s ezekben a napokban lezárhat egy sza­kaszt. Hiszen évek óta be­szélik. rebesgetik az embe­rek: nem járna rosszul senki sem, ha a hárem szövetkezet egyesülne Korszerűtlen beruházások Olajbányász—paraszt találkozó Alpyííii Rendszeres együttműködés, kölcsönös segítség A Szegedet környező köz­ségekben talált szénhidro­gén, az olajipar felvonulása megváltoztatta a paraszt­emberek életét is: a kuta­tási eredmények sokszor a jó termőföldek közepébe, a zöldellő vetésbe jelölték egy­egy több tonnás acéltorony helyét, amelyhez csakhamar út kanyarodott. A termelő­szövetkezeteknek, a gazdál­kodó embernek egyre job­ban számolnia kell az ilyen, „véletlennel" — s ezért, a Rákóczi Termelőszövetkezet tagsága közgyűlésen határoz­ta ei, hogy munkáját, ter­veit a lehetőségek szerint Összeegyezteti az olajipar erdekeivel. Az elhatározást csakhamar tett követte: teg­nap az algyői Rákóczi Ter­melőszövetkezet régi gazda­sági épületéből alakított művelődési otthona körül soha ennyi gépkocsi nem gyülekezett. Szűknek bizo­nyult a parkolóhely, s ki­csit a tágas tanácskozóte­rem is, ahol az első olajbá­nyász-paraszt találkozót rendezték meg az alföldi olajbányászat életében. Délelőtt 1 i órára meg­érkeztek a találkozó rész­vevői. a vendégek körében megjelent Niesner Ferenc országgyűlési képviselő, Ko­vács Imre, a Csongrád me­gyei tanács vb elnökhelyet­tese, valamint Oláh Sándor, az algyői tanács vb elnöke is. Az összegyűlt olajmunká­sok. és parasztok előtt Ku­tvrán Rezső, a Csongrád megyei tanács tagja, a Be­ruházási Bank Csongrád me­gyei fiókjának igazgatója nyitotta meg a tanácsko­zást, majd Varga Béla, a Nagyalföldi Kőolaj- és Föld­gáztermelő Vállalat igazga­tója, Győri Gyula. az. Al­földi Kőolajfúrási Vállalat igazgatóhelyettese és. Pu­nyi István, a Siófoki Kő­olajvezeték Vállalat igaz­gatóhelyettese beszélt az al­földi olajbányászat eddigi eredményeiről, a tervekről, elképzelésekről. Válaszul Paronai István, a Rákóczi Tsz elnöke mutatta be a szövetkezetet. Napirendre kerültek a gondok, ame­lyekre azonmód megoldásá­ra új megoldásokat kerestek. A közös szándék végül célt ért: sok évre rendezték a szövetkezet és az olajipar közös ügyeit. A találkozón megállapodás született, hogy a termelőszövetkezet és az olajbányászok közösen ké­szítenek utat a Rákóczi Tsz művelődési házához, hiszen itt egyre több olajmunkás is megfordul. Az olajipar képviselői és a termelőszö­vetkezet szakemberei fél­évenként egyeztetik tervei­ket, arra törekszenek, a me­zőgazdaságnak se okozzanak a szükségesnél nagyobb ká­rokat, elkerüljék a na­gyobb összegű kártérítéseket. Az olajipar figyelembe ve­szi a termelőszövetkezet ér­dekeit, ideiglenes berende­zései telepítéseinél; azaz úgy helyezi el ideiglenes épü­leteit. hogy később esetleg a termelőszövetkezet haszno­síthassa. A Rákóczi Tsz tag­sága végül megvendégelte az olajipar vezetőit s a tsz­tagok baráttá fogadták az olajmunkásokat. M. I. A további fejlődés Pusz­| faszeren ma már elképzel­' hetetlen az összefogás nélkül. ! A közgazdasági adottságok j és az eddigi eredmények is j szükségessé teszik az egye­sülést. Sorolni lehetne azo­kat a beruházásokat, ame­lyek lassan lassan elavulnak, mint például a szériás épü­letek, eljárt felettük az idő, a gépek kopnak, és így el­aprózva kevés anyagi erő áll rendelkezésre, hogy mindezt újrateremtsék, és korszerű beruházásokkal lássál* el a nagyüzemet. Vitathatatlan, ma még a termelőszövetke­zetek zömében, nagy több­ségiben csupán csak egyszerű újratermelésről beszélhetünk, ; kiváltképpen áll ez a pusz­; taszeri gazdaságokra. Lénye­I gében a mai napig sem tud­: ták megvalósítani a belter­i jes gazdálkodást, az Árpéd, valamint a Kossuth gyakran szorult „állam-apánk"' segít­ségére. Egy falu — s három nóta stzólt ezen a tájon. Elő-elő­fordult, hogy szeptember elején szedték a cukorrépát a Petőfiben s mondták ám a tagok; kiveszik a zsebünkből a pénzt a vezetők, mez t sze­detik a répát, bezzeg, ha ké­sőbben szednék, mennyivel többet fizetne a föld. Aztán a másik szövetke­zetben, ahol későbben szed­tél! a tagok a répát, ők is mondták: kivették a pénzt a zsebünkből a vezetők, mert későn szedtük a répát, többe lrerült a leves, mint a hús. Bezzeg jól jártak a Petőfi­ben, mert korábban felszed­ték a répát, nem csaplatnak a sárban. Visszásságokat saüit sok­szor egy-egy rendelkezés, egy-egy munkafolyamat, nem beszélve arról, hogy drágán, termeltek, és egyöntetűen nem alkalmazták a vegyvé­tíelmet sem, lényegében ntínd a három gazdaságban üzemegységszinten alakult ki a termelés. Pedig a táj. a pusztaszeri homek és a fa­lubeli gazdák szorgalma, igyekezete többet ígér, több­re alkalmas. A korszerű ter­mesztési eljárások; az össze­fogás eredményeként gyor­sabb ütemben fejlődhetne a közösség, az egész falu. Egységes alap A három gazdaság egyesü­lésével egységes gazdasági alapot hoznának létre, amire senki sem fizetné rá, sem a szövetkezet tagjai, sem pe­dig a népgazdaság. Ma már nagy luxus a nagyüzemi formák között —, hogy csak egy példát említsünk — 18 forintos önköltségi áron elő­állítani egy kilogramm ser­téshúst, mint Pusztaszeren, vagy megtűrni kétliteres is­tállóátlagot és öt-hat literes fejési átlagot Bűn. A kiút csak az egyesüléssel képzel­hető el. A tagság évekkel ezelőtt is beszélt már erről, de alt­koriban nem született meg­egyezés, aminek oka a veze- i tők felfogásában keresendő. Meglehet, egyesek attól fél­tek, nem találják meg szá­mításukat, személyi jövedel­müket, ha „összeházasodnak' a termelőszövetkezetek. Pe­dig munka bőven akad. Min­den dolgos kézre szükség lett volna, és szükség lesz ezután is. Az egységes gazdasági alap megteremtése biztonsá­gosabbá teszi a termelést, de segíti az emberek hitét is, hiszen nem közömbös, arni­Itorr majd kiöregednek a munkából és nyugdíjat kap­nak. mennyire számíthatnak a közösségre Szép távlatok Reális, elfogadható tervet készítettek a szakemberek, amely tartalmazza, hogy a három közös gazdaság egye­sülésével milyen fejlődés vár a pusztaszeriekre. Bel­terjesség; gépesítés, korszerű gyepgazdálkoúás, a közgaz­dasági adottságokhoz való rugalmasabb alkalmazkodás, telepítések, megfelelő állat­tenyésztési telepek, majorok kialakítása, mind-mind megvalósítható. A számítá­sok és az adottságok az egyesítéssel nagyon szép táv­latokat mutat. A jövedelme­zőbb gazdálkodással és meg­felelő áruértékesítéssel rövid időn belül elérhető az a színvonal, ami más közsé­geikben napjainkban megva­lósult. Nincs mit veszíteniük a pusztaszerieknek. Eddig is megéltek a szövetkezetekben, de a továbbvezető út, a fej­lődés az egyesülést követeli. Valódi nagyüzemben, nagy­üzemi módszerekkel termel­ni, s magasabb jövedelmet elérni, ez ezekben a napok­ban dől el. A pusztaszeri igazság; nem lehet korsze­rűtlen eszközökkel, külön­külön kis területen korsze­rűtlen termelési eljárásokkal már ma sem eredményesen gazdálkodni, nemhogy az el­következendő esztendőkben. Aki ezt nem ismeri fel, az vét a szövetkezetek ellen, a falu ellen, s a társadalom ellen is. Közös erővel, egy­séges gazdasági alappal bol­dogulhat a falu. Sz. Lukács Imre Új áiíamás Több éves munka eredmé­nyeként befejeződött a dél­nyugati országrész legfon­tosabb vasútja., a Nagykani­zsa—Szombathely közötti 100 kilométeres vonal felújítá­sa. Az új pálya alkalmas arra, hogy akár 100 kilomé­teres sebességgel közleked­jenek rajta a vonatok. A nagyszabású munka utolsó fázisaként 135,7 millió fo­rintos költséggel csütörtö­kön elkészült a zalaszer.t­iváni új állomás. rosepités kivételes értekel kepezi nap­jainkban is. Sajnos, ez as egységes, tömör város­szerkezet a továbbiak során fellazult, s a telekspekuláció következtében a mezőgazdasági célokra alkalmatlan városszéli területek parcellázásával 31 elővárosi telep jött létre a legelemibb közművek, bekötőutak nélkül, jelleg­zetes példáját szolgáltatva a tőkés­rendszer okozta településföldrajzi ki­növéseknek. A városközpont: Szeged „genius lo­ci"-ját leginkább a Tisza és a folyóra támaszkodó városközpont fejezi ki. Ennek a városnak van érzékelhető, lé­nyegét, hangulatát kifejező, múltat­jelent egységbe ötvöző, funkcióját apoltságával. kulturáltságával is bi­zonyító belvárosa. Itt vendégnek és öslakónak egyaránt sajátos városélmó­nye van, s a belváros Tisza-parti, for­galomtól mentes szakaszán a partfür­dőt. s a kanyarodó folyó hullámtéri nyárfásait, füzeseit látva ráadásul még tájélménye is. Szeged ma még egyeden, osztatlan központú varos. A körgyűrűs-sugaras útrendszer a Lenin körúttal és csomó­pontjaival veszi körül legszorosabban a belvárosi magot. Ez a terület tekint­hető a városi élet fókuszának. A vá­ros körútjai mintha csak a Tisza fél­körivét utánoznák: a víz folyásának útját, irányát fejezik ki. A belső körút egyben a történeti központot öleli át, amit az is bizonyít, hogy e félkörön túl műemlék és műemlékjellegű épület már kevés van A belvárosi mag érté­keinél fogva megérdemli, hogy mi­előbb egészében védett együttessé vál­jék, ahol minden további építkezés so­rán különleges gonddal kell mérlegel­ni az együttes jellegébe, hangulatába való beilleszkedést. A város központjának tehermentesí­tése és a központi szerepkörű intézmé­nyek decentralizálása azonban már időszerűvé vált. A város fejlődése ha­marosan nagyságbeli változást, ered­ményez. A kinőtt történelmi központ újabb intézmények befogadáséra már alig alkalmas, legfőbb a sugárutakat kisérő s a Nagykörúton is túlnyúló in­tézménysávok egyes tömbjeiben vár­ható még további intézmény koncent­ráció. Figyelembe véve a jelenlegi vá­rosközponton kívüli intézmény együt­tesekből, alközpontcsírák képződésé­ből máris megállapítható tendenciákat, Újszegeden a liget környékét város­központ céljára jelöltük ki. A lakónegyedek részére középfokú központokat terveztünk. Valamennyi adottságokra épül, kialakult va®7 nyo­maiban fellelhető központosodás szer­ves kifejlesztése, a város zöldterü­let hálózat uralkodó elemeivel áll kapcsolatban. A központi területi és magassági vo­natkozású (átlagszinlszám) méretezé­sére még sem a gyakorlat, sem a tele­püléstudomány nem alakított ki meg­bízható módszert. A méretezés során biztonságra törekedtünk, tudatosát kerülve a ssúkös lehatárolásból adódó későbbi veszélyeket. A városközpont racionális területfelhasználása és ki­építése érdekében övezeti jellemzőket állapítottunk meg, melyeknek a Lenin körúton i>elüli területre nézve szigorú, a többi központi területre nézve érte­lemszerű alkalmazását javasoltuk. A központi övezet fofunkciója: kö­zép - és felsőfokú intézmények elhe­lyezése, elsősorban igazgatási, politi­kai, társadalmi, kulturális és kereske­delmi rendeltetéssel. Mellékfunkciói: lakóépületek és a hozzájuk szükséges alapfokú intézmények elhelyezése, to­vábbá a magán kiskereskedelem és kisipar rangosabb üzleteinek befoga­dása. A központ övezetében építendő la­kóházak földszintjén lakások nem he­lyezhetők el, azt közösségi célokat szolgáló létesítmények (üzletek, iro­dák, műhelyeit) céljára kell fenntar­tani. A központ területén három szint­nél alacsonyabb középületet vagy la­kóépületet építeni nem lehet, kivételt képeznek a részletes rendezési terv­ben meghatározandó különleges ren­deltetésű épületek. A városközpontnak a Lenin körúton belüli övezetében csak garzon-jellegű üzemeltetett lakó­ház építhető. Az általános rendezési terv ügy fog­lalt állást, hogy a Nagykörút és a Ti­sza által határolt belváros részletes rendezési tervét sürgősen el kell ké­szíteni. Nehezen érthető magatartás mryugati szpíkerek, kommentátorok egész regimentje ilj még mindig fortisszimó harsogja azt a kánont, hogy „az öt szocialista ország gátat vetett Csehszlová ­kiában a szabadságnak". A prímet természetesen azok vi­szik, akik már hosszú évek óta bombával és gépfegyver­rel próbálják térdre kényszeríteni Vietnam hós népét, s gaztetteikről szeretnék most elterelni a világ figyelmét. Hanem nehezen tudunk megérteni egyes jugoszláv vezetőket, akik a mi számunkra eléggé furcsán nvíiatkoz­gatnak. Az „el nem kötelezettség" politikájának oly gya­kori hangoztatása, a Varsói Szerződés „rendőri funkció­jának" ismételgetése a magyar közvéleményben elég nagy visszatetszést kelt Vegyes érzelmeket váltott ki nálunk Márko Tripalónak, a HKS2 KB végrehajtó bizottsága tit­kárának szeptember 22-én Vukova Goricán mondott be­széde is, amelyben a többi között hangsúlyozta: „Szembe kell szállnunk dolgozó népünk jogait és függetlenségét fenyegető veszéllyel". A Szerb Szocialista Szövetség köz­társasági elnökségének tagja, Zsika Radoljevics koráb­ban ugyanezt hangsúlyozta, mondván, hogy „Jugoszlávia népei a végsőkig fogják védeni szabadságukat és füg­getlenségüket". De miért keli ezt hangsúlyozni? Ki bántja, ki fenj-e­getí, ki veszélyezteti ma Jugoszlávia függetlenségét és szabadságát? Az imperializmus nem mer ilyesmire vete­medni, mert tudja, hogy a szocializmus határaihoz nyúlni veszélyes vállalkozás lenne. Hát akkor? Kiderül Kelemen Mátyásnak, a szocialista szövetség vajdasági elnökének nemrég Temerinben mondott beszédéből, amikor a többi között azt mondotta: „Látjuk, hogy a Szovjetunió nagy­hatalmi erejét a kis népek leigázására használja fel". Helyben vagyunk. Kelemen Mátyás nem hagy kétsé­get az iránt, hogy a Szovjetuniótól félti Jugoszlávia füg­getlenségét. Azt a szocialista országot nevezi „a kis né­pek leigázójának", amely lényegénél fogva a népek sza­badságának oitalmazója, amely oly sok véráldozatot ho­zott Jugoszlávia elnyomott népeinek felszabadításáért is. Ügy látszik, egyes jugoszláv politikusok képesek messze elrugaszkodni a valóságtól, s azután elvárják, hogv- a töb­bi szocialista ország közvéleménye szó nélkül hagyja mindezt, sőt értse meg, hogy a jugoszláv politika az „egye­dül üdvözítő" a világon. Csakhogy — engedtessék meg — mi másképpen ítél­jük meg a dolgokat. Szerintünk a szocialista országok közös erőfeszítése Európa — benne Jugoszlávia — béké­ié és biztonsága megvédésére irányul. Magyarországon mindenfelé találkozhatunk azzal a véleménnyel: az „el nem kötelezett" Jugoszlávia biztonságához is elengedhe­tetlen, hogy a Varsói Szerződés tagállamai teljes mér­tékben elkötelezetten erősítsék politikai és védelmi közös­ségüket. Vajon elképzelhető-e, hogy a Szovjetunió és a többbi szocialista ország léte és fejlődése nélkül a nem­zetközi imperializmus eltűrné a jelenlegi jugoszláv tár­sadalmi berendezkedést? Vajon a szocialista országok szi­lárd összefogása nélkül útját állbatnú-e valaki például Kiesinger igényel kielégítésének, aki szerint „a status quo megváltoztatására kellene törekedni?". Aligha. Mi jól tudjuk, hogy az osztályszempontokat elködö­síteni igyekvő, a „14 millió csehszlovák teljes nemzeti egy­ségét" hangoztató jelszó mögött félreérthetetlenül naciona­lista célok húzódnak meg, s ez az imperializmus úgy­nevezett fellazítási taktikájának eszköze. Ezért voltunk joggal nyugtalanok, amikor a csehszlovák ellenforradalmi erők oly nagy intenzitással követelték a nemzetköziség gondolatától mentes, nacionalista alapon nyugvó nemzeti függetlenség eszméjét és gyakorlati megvalósítását. Mi már a saját bőrünkön is tapasztaltuk, mire irányul az eíajta szovjetellenes függetlenség, s nem tesszük kocká­ra a szocializmus sorsát, akár nálunk, akár barátainknál forogna veszedelemben. Jugoszláv kollégáink minduntalan bizonygatják, hogy Csehszlovákiában nem fenyegetett ellenforradalmi veszély, s egyesek a maguk részéről — akarva-akaratlanul — biz­tatták a csehszlovák jobboldali erőket. Ezt persze nem te­kintették beavatkozásnak, ellenben az öt szocialista or­szág sorozatos jóindulatú figyelmeztetését annak ítélték. De hat miért? Mi nagyon jól tudjuk, hogy a jugoszláv elvtársak habozás nélkül erélyesen cselekednének, ha va­laki. vagy valakik részéről támadás érné az államhatal­mat. És ebben teljesen Igazuk is van. A csehszlovák kérdésben tanúsított jugoszláv maga­tartás éppen ezért enyhén szólva nehezen érthető. Ez a tértől és időtől elvonatkoztatott, a világ politikai valósá­gát figyelmen kívül hagyó sajátos koncepció ugyan kinek használ? A szocializmus közös ügyének — amelyért any­nyiszor kifejtették aggodalmukat a jugoszláv elvtársak is — bizonyosan nem. Hát akkor mi szükség van rá? F. NAGY ISTVÁN FENTEK, 1968. SZEPTEMBER 27. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom