Délmagyarország, 1968. szeptember (58. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-18 / 219. szám
Meghalt id. Kovács Sándor Népszerű folyóirat az Oű partján A Tiszatáj kapcsolata a Szibirszkie Ögnyi-val Ismét kevesebben lettünk. Tegnap, kedden eltávozott sorainkból idős Kovács Sándor, a párt, a munkásmozgalom régi katonája. Nehéz időket átélt, hosszú éveket töltött el a pártépítéssel, hiszen már 1919-ben bekapcsolódott a munkásmozgalomba. Idős Kovács Sándor 1899ben született Szegeden. Asztalos szakmát tanult, az úri világ kilátástalanságai, a munkásemberek nyomora elvezette öt is a kommunistákhoz, a pálthoz. A feledhetetlen Tanácsköztársaság, a próbára tevő 1919-es esztendő őt is magával ragadta. A Tanácsköztársaság tragikus bukása sem törhette meg hitében és 1923-ban tagja lett a kommunista pártnak. Kivette részét az illegális pártmunkából. Idős Kovács Sándor elvtárs. a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettje, élete nagy részét Kiskundorozsmán élte le. Ma nemcsak az egész község, a pedagógus pártszervezet gyászolja, hanem mi kommunisták valamennyien. Az MSZMP Csongrád megyei bizottsága és a szegedi járási pártbizottság saját halottjának tekinti. Temetéséről később történik intézkedés. Szolidaritási küldöttségünk hazaérkezett Kedden hazaérkezett az Egyesült Arab Köztársaságból a Magyar Szolidaritási Bizottság delegációja. A küldöttség Harmati Sándornak, a Szolidaritási Bizottság elnökének vezetésével szeptember 7—9 között Kairóban részt vett az afroázsiai szolidaritási szervezet konferenciáján — amelyen a vietnami nép iránti szolidaritás erősítéséről tanácskoztak — majd az Egyesült Arab Köztársaság béketanácsának vendége volt. Minap tért vissza a Szovjetunióból Andrássy Lajos, a Tiszatáj főszerkesztője, aki a magyar—szovjet kulturális és tudományos együttműködési egyezmény 1968/69. évi munkaterve értelmében — a szovjet—magyar irodalmi lapok közti alkotó csereakció kereteben — két hetet töltött Novoszibirszkben, illetve Moszkvában. — Utazásom célja valójában a novoszibirszki Szibirszkie Ognyi (Szibériai Tüzek) folyóirat és a Tiszatáj kapcsolatának megteremtése, az együttműködés lehetőségeinek, formáinak megbeszélése, előkészítése — mondotta az ismert szegedi költő. — Több napot töltöttem Moszkvában a szovjet írószövetség vendégeként, s mivel féléve még ötnapos vonatozással lehetett, ma is kétnapi úttal a távoli szibériai fővárosba eljutni, kivártam Moszkvában az alkalmasabb repülőjáratot, ami az időjárási viszontagságok miatt általában ritka. Az Ob folyó két partjára épült, 75 éves Novoszibirszk az utóbbi félszázad alatt rendkívül sokat fejlődött: akkor 68 ezren lakták, ma 1 millió 64 ezren. Jelentősége a második világháború idején nőtt meg, ide, a hátországba telepített gyárak, üzemek köré a munkások faházakat emeltek, melyeket a háború után fokozatosan, tervszerűen cseréltek ki öt-hat szintes korszerű épületekre. A városközpont modern, hét nagy kerület övezi, egyikében, az akadémiai városban 40 ezren foglalkoznak tudományos munkával — akiknek átlagos életkora 26 év, s akik közül 18-an a szovjet tudományos akadémia rendes tagjai. — A Szibirszkie Ognyi-ról röviden annyit: a Szovjetunió egyik legrégibb folyóirata, 1922-ben alakult, s olyan neves költőket bocsátott szárnyukra, mint Jevtusenko, Voznyeszenszkij, Rozsgyesztvenszkij. Korábbi főszerkesztője, Ilja Muhacsov és a jelenlegi: Alekszander Szmerdov is költők, munkatársi gárdájából többen végigharcolták Magyarországon a világháborút, Leonyid Resetnyikov például 1962-ig nálunk működött haditudósítóként. A népi hangvételű költő, a Szibériai keringő szövegírója: V. M. Puhmacsev hamarosan hazánkba látogat, az Európa Kiadónál jelennek meg versei. A szerkesztőségben 12 belső munkatárs dolgozik a próza-, vers-, kritika- és publicisztika rovatokon, de közöl a lap regényeket, útleírásokat, karikatúrákat, gyermekmeséket, aktuális híreket — képet nem. A Pravda értékelése szerint kiváltképp jelentős szerepet játszanak az ifjúság szocialista nevelésében, ami egyébként valamennyi szovjet folyóirat fontos feladata. Egykori komszomolisták, mai párttagok elevenítik fel háborús emlékeiket, memoárokat írnak, a költők is gyakran választják a nagy honvédő háborúból témájukat. — A folyóirat sok vonatkozásban rokon a Tiszatájjal, így a fiatal tehetségek felkutatásában. Panaszkodtak, többen később Moszkvába kerülnek — s elfelejtik, honnan indultak —, de emiatt nem fáj a fejük: lényeg, hogy általuk is gazdagodik a szovjet irodalom. Ám a fiatalok gyakori foglalkoztatása otthagyja kezenyomát a lap jellegén: zömmel pályájuk kezdeti stádiumánál tartó fiatalok dolgoznak, kísérleteznek, akik kiforrottabb munkájukkal már máshol, a fővárosban jelentkeznek. — A városnak saját lapés könyvkiadója van, a folyóirat a szovjet írószövetség szibériai részlegének lapja, tavaly havi 50 ezer példányban készült, amit az előfizetők egytől-egyig elkapkodtak. Idén 65 ezres példányszámmal jelennek meg, 40 ezer példánynál már rentábilisak, tehát önfenntartók. Andrássy Lajostól tíz verset kértek. Hatot ott irt a szegedi költő, akinek a novoszibirszki rádióban is elhangzott két költeménye. N. I. Tragikus sziklamászás Mások öröme Három történetet mondunk el az alábbiakban. Tanulságos esetek. 1. Szegeden az egyik termelőszövetkezet ünnepségre készülődött. Felépült az űj, csinos székház, aznap avatták a gazdák. Ünnepi közgyűlést is tartottak, amelyen az elmúlt évi verseny kiemelkedő eredményeiért átvették a megérdemelt okleveleket, pénzjutalmat. Szép kis ünnepség volt Eljöttek a megye és a város vezetői, gratuláltak, együtt örültek a szövetkezetiekkel. Vidáman telt az idő. Ünneplőbe öltözött parasztemberek ültek az asztalok körül, csillogott a szemük, jól érezték magukat, később nótáztak is. Csak a város többi szövetkezetének a vezetői, gratulációi hiányoztak. Meghívták őket, nem hívták; egyremegy. Hiányoztak, nem örültek a mások örömeinek. 2. A budapesti XIV., kerület Egressy Gábor ipari szakközépiskola tanulói hétfőn a Komárom megyei Kesztölc község melletti Klastrompusztára kirándultak. Győri Zoltán, az iskola harmadik osztályos tanulója a délutáni órákban három társával együtt leszakadt a csoporttól, és engedély nélkül az egyik közeli sziklához ment. Győri fel akart mászni a meredek sziklafalra, húsz méter magasságból azonban visszazuhant. Társai a közeli menedékházba vitték a fiút, hogy elsősegélyben részesítsék, mire azonban a házhoz értek, Győri Zoltán már halott volt. A baleset körülményeinek tisztázására és a felelősség megállapítására vizsgálat indult. A SZEGED M J. VÁROSI TANÁCS VB KERESKEDELMI OSZTÁLYA, valamint a VÁROSI TANÁCS SZOLGÁLTATO ÜZEME: 1968, október 7-től december 5-ig, 72 óra időtartammal: rendez. A tanfolyamon részt vehetnek: magánosok, intézmények, szövetkezetek, ipari, kereskedelmi, élelmezési vállalatok dolgozói. A tanfolyam résztvételi díja: 200,— Ft. Jelentkezni lehet: 1968. oktober l-ig, a Városi Tanács Szolgáltató Üzem Központi Irodájában a részvételi díj egyidejű befizetésével. A tanfolyamot eredményesen elvégzők: „Gombaszakértő" oklevelet kapnak. Figyelem ! KISTERMELŐK, HÁZIKERT-TULAJDONOSOK! Műtrágyázás — nagyobb terméshozam érdekében most vásároljon 5 és 10 kg-os műanyag zsákban szemcsés szuperfoszfátot. Kapható az fmsz-ek és a kisker. háztartási boltjaiban, minden mennyiségben. AGROKER VALLALAT Szeged xS. 56 781 A faluban két gazdaság i rivalizál már évek óta. Az egyik jólmenő, a másik gyengécskén muzsikál. Sohasem fordult még elő, hogy az erősebb, a jobb, a gazdagabb segítette volna a gyengébbet. Sőt, kölcsönösen felhánytorgatják a másik munkáját. Becsmérlöleg nyilatkoznak róla. A jó múitkorában történt: segédüzemet teremtett a közösség, hogy valamicskét gyorsabban haladjanak, felzárkózzanak az erős testvér mögé. Eddig nem is csalódtak az elképzelésükben. Jól megy az üzlet. Bezzeg, mondják a másik oldalon; ezzel akarnak meggazdulni! Inkább műveljék a földet idejében! Akkor többre haladnának. De emezek sem maradnak szó nélkül. Elmondanak tücsköt bogarat, minden rosszat a másikról. Pedig hát az eredmények tagadhatatlanok. Két külön világ. Egyazon községben, lényegében egyforma gazdasági, természeti adottságokkal. Csupán nem tudnak a másik örömének örülni, nem is akarnak. ge gazdaságok táboróba. Irigykednek egymásra. Miket nem mondanak! Ha valami rosszul üt ki az egyik vagy másik gazdaságban, azonnal dobraverik. Pedighát meglehet, nekik is akad takargatni valójuk. Rossz nyelvek azt mondják: a vezetők féltik a kenyerüket. Mert ha bármilyen apró kis összefogás, közös vezetés alakulhatna is az érdekeltek között, jól járna az egész falu, minden gazdálkodó. És a népgazdaság. Hiszen nem kellene évről évre a milliókat odatemetni, jobban mondva, a mérleghiányt pótolni. Egy falu, három szövetkezet. Az évek múlnak, s a fejlődéssel senki sem elégedett. Az adottságok, lehetőségek lényegében egyformák és szebb eredményekre, jobb gazdálkodásra, magasabb életszínvonalra jogosítok. Csupán a vezetésen múlik. De ők makacsak, hallani seni akarnak egymásról, nemhogy összefogni, esetleg közösen gazdálkodni. Így aztán toldozza-foltozza ki-ki a maga batyuját. Az emberi kapcsolatok elképzelhetetlenek a másokkal való találkozások, viszonylatok nélkül. A szövetkezetekre is ez áll. Aki nem tud örülni a másik örömének, nem is becsüli, tiszteli annak munkáját Segítésről ne is beszéljünk. Pedig a szövetkezeti összefogásnak sohasem volt olyan jelentősége, mint éppen napjainkban. Lehet-e élni mások öröme nélkül? Lehet. De, aki nem osztozik benne, az nem érdemli a sajátját sem. Sz. Lukács Imre KERESKEDELEM Festi divat? „Már megint bezárták azt a kisüzletet a Kárász utcaban, mely most legutóbb éppen gebines ajándékbolt volt. Mi lesz a helyén? S egyáltalán, szükséges-e Szegeden átvenni azt a pesti szokást hogy egy-egy boltot évenként bezárnak, átalakítanak?" — kérdezi kissé türelmetlen hangon egyik olvasónk. Hát igen, a mozgóárus stabil boltja meglehetősen rövid életű volt csak a szabadtéri játékok idejére szólt. Előtte — mint ismeretes — illatszerüzlet működött a helyén, de az is csak ideiglenes jelleggel, mig vissza nem költözhetett a közben átalakított ajándékillatszer üzletbe. Az „oknyomozást" tovább is lehetne folytatni, én legalábbis körülbelül a felszabadulás idejéig visszaemlékszem e helyiség valamennyi gazdájára. De lényeges ez? Azt hiszem nem pesti divat, hanem a kereskedelem útkeresése az, hogy egy-egy bolt jellegét időnként megváltoztatja, berendezesét felújítja. Néha mellé is fognak, nem vitás, de hát a tévedés jogát éppen tőlük tagadnánk meg? A legújabb értesülés szerint e kis üzletben illatszerbolt nyílik majd körülbelül egy hónap múlva. Így hát kettő lesz belőle a Kárász utcán. Hogy megéri-e, azt bízzuk mindkét üzlet tulajdonosára, a Vegyesiparcikk Kiskereskedelmi Vállalatra. Az ő pénztárcájuk látja majd hasznát vagy kárát a döntésnek... « Faviionkéedés" Sok a pavilon Szegeden, kevés a pavilon Szegeden — hol ezt, hol azt a véleményt hallani. Aki csak sétálgatni szokott az utcákon és csupán városesztétikai szempontok vezérlik, annak rendszerint sok. Aki viszont valamit vásárolni akar „itt mindjárt a sarkon", annak többnyire kevés. A két nézetet tehát össze kell egyeztetni. Igaz, hogy ily módon egyik „tábor" sem lesz elégedett, de legalább a városkép sem romlik sokat, s eladóhely is marad elég. „Inkább talán a pavilonok csinosságával kellene többet törődni" — írja Barabás Gábor olvasónk, akinek levele elindította az előbbi gondolatsort is. Csúnyák a szegedi utcai pavilonok? Én nagyon tisztelem a kényes ízlésű embereket, de azért már láttam jónéhány városban a szegedieknél sokkal kevésbé vonzó bódékat is. Itthon és külföldön egyaránt. Ez persze nem vigasz. Csakhogy nincs is szükség vigaszra. Az idén már az ideiglenesen felállított pavilonok is többnyire megütötték a mértéket. A kerületi tanácsok szigorónak és a kereskedelmi vállalatok ízlésének érdeme ez, s ha tartós marad, akkor a „pavilonkérdés" Szegeden végkép lekerülhet a napirendről. Üj neonok Végre megint sokasodnak a neonfeliratok a városban, s ami különösen jó, nemcsak az üzletportálok fölé szerelik már őket, hanem függőleges helyzetbe is, úgy, hogy a járda légterébe is benyúlnak. Ez a fajta felirat azért jobb, mint az előbbi, mert inkább szemébe ötlik a járókelőknek, s este, amikor világítanak, nagyon felviszik az utcaképet. A Széchenyi téren függőleges neonfeliratot kapott a Minőségi Cipőgyár szaküzlete, a városellátó szövetkezet élelmiszerboltja, az Aranypók divatáru üzlet, s valamivel korábban ezekhez hasonlót a bútoráruház. A betorkolló utcákban tavaly, tavaly előtt a posta, régebben az OTP, az Állami Biztosító és a Tisza szálló, újabban a Videoton szaküzlete. Kezd a tér ilyen értelemben is városias lenni. A Belváros többi része azonban este korántsem mutat ennyire. A Kárász utcában például mindössze két járda fölé nyúló neon van, az élelmiszerüzleté és most már az ajándékbolté. Pedig ez a város üzletutcája. Játékos, fényt vagy színt váltó üzleti transzparens egyetlenegy sincs még. Bizonyára sokba kerül. Csak az a kérdés, hogy mi a sok és mi a kevés, ha árupropagandáról, üzleti érdekről és városképről van szó egyszerre? Fehér Kálmán Kisfilmek kedvelőinek Ezzel a címmel indul az új formátumú, ismeretterjesztő film- és előadássorozat szeptember 20-án az újszegedi Népművelési bibliográfia 3. A harmadik eset sem tanulság nélküli. Három termelőszövetkezet él a homokon, s bizony-bizony közülük kettő csak nagyon nagy jóakarattal sorolható a gyen A nagyvárosok kulturális problémáiról, arculatának, jellegének időszerű kérdéseiről tanácskoznak szeptember 26—27-én a tanácsok népművelési szakemberei és a városok jelentősebb kulturális intézményeinek vezetői Debrecenben. E tanácskozásra jelent meg a Somogyi könyvtár új kiadványa. A repertóriumban azokat a cikkeket gyűjtötték össze a Népművelés tizennégy évfolyamáról (1954—1968-ig), melyek a négy megyei jogú várossal foglalkoznak, összeállították Fazekas István népművelési főelőadó, Gyuris György és Lisztes László a Somogyi és az Egyetemi Könyvtár munkatársai. A szerkesztő munkát dr. Péter László végezte. A repertóriumból kiderül, hogy a vizsgált időszakban 242 cikk jelent meg a négy városról. Debrecenről 89, Miskolcról 34, Pécsről 66, Szegedről 54. A Szegedre vonatkozó cikkek legnagyobb része a Szabadtéri Játékokkal foglalkozik. SZERDA, 1968. SZEPTEMBER 18. November 7 művelődési otthonban. A péntek esténkénti programok három nagy fejezetében (Műhelytitok, Portrék, Innen-onnan) a gesztus-, a film-, a tánc-, a színház-, az ipar- és a zeneművészet témaköréből választott előadások hangzanak el; bemutatják Derkovitsot és Csontváryt, Erkelt és Kodályt, Móricz Zsigmondot és a film szovjet forradalmárát: Eizensteint. Ismertetés hangzik el Szegedről, a Balázs Béla filmstúdióról, teljes sorozatban vetítik a Gusztáv filmeket, a labdarúgásról dr. Lakat Károly beszél. Premier péntek este 6 órakor: Kós Iván, az Állami Bábszínház képzőművésze és Kárpáti Zoltán pantomimművész a gesztusművészetről tart előadást — s levetítik a Bábjáték, a Bábjátékos valamint a Bábok és babák című kisfilmeket. s