Délmagyarország, 1968. szeptember (58. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-18 / 219. szám

Meghalt id. Kovács Sándor Népszerű folyóirat az Oű partján A Tiszatáj kapcsolata a Szibirszkie Ögnyi-val Ismét kevesebben lettünk. Tegnap, kedden eltávozott sorainkból idős Kovács Sán­dor, a párt, a munkásmoz­galom régi katonája. Nehéz időket átélt, hosszú éveket töltött el a pártépítéssel, hi­szen már 1919-ben bekap­csolódott a munkásmozga­lomba. Idős Kovács Sándor 1899­ben született Szegeden. Asz­talos szakmát tanult, az úri világ kilátástalanságai, a munkásemberek nyomora elvezette öt is a kommu­nistákhoz, a pálthoz. A fe­ledhetetlen Tanácsköztársa­ság, a próbára tevő 1919-es esztendő őt is magával ra­gadta. A Tanácsköztársaság tragikus bukása sem törhet­te meg hitében és 1923-ban tagja lett a kommunista pártnak. Kivette részét az illegális pártmunkából. Idős Kovács Sándor elv­társ. a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettje, élete nagy részét Kiskundo­rozsmán élte le. Ma nem­csak az egész község, a pe­dagógus pártszervezet gyá­szolja, hanem mi kommu­nisták valamennyien. Az MSZMP Csongrád megyei bizottsága és a szegedi járá­si pártbizottság saját halott­jának tekinti. Temetéséről később törté­nik intézkedés. Szolidaritási küldöttségünk hazaérkezett Kedden hazaérkezett az Egyesült Arab Köztársaság­ból a Magyar Szolidaritási Bizottság delegációja. A kül­döttség Harmati Sándornak, a Szolidaritási Bizottság el­nökének vezetésével szep­tember 7—9 között Kairóban részt vett az afroázsiai szoli­daritási szervezet konferen­ciáján — amelyen a vietna­mi nép iránti szolidaritás erősítéséről tanácskoztak — majd az Egyesült Arab Köz­társaság béketanácsának ven­dége volt. Minap tért vissza a Szov­jetunióból Andrássy Lajos, a Tiszatáj főszerkesztője, aki a magyar—szovjet kulturális és tudományos együttműkö­dési egyezmény 1968/69. évi munkaterve értelmében — a szovjet—magyar irodalmi lapok közti alkotó csereak­ció kereteben — két hetet töltött Novoszibirszkben, il­letve Moszkvában. — Utazásom célja való­jában a novoszibirszki Szi­birszkie Ognyi (Szibériai Tüzek) folyóirat és a Tisza­táj kapcsolatának megte­remtése, az együttműködés lehetőségeinek, formáinak megbeszélése, előkészítése — mondotta az is­mert szegedi költő. — Több napot töltöttem Moszkvában a szovjet írószövetség ven­dégeként, s mivel féléve még ötnapos vonatozással lehetett, ma is kétnapi út­tal a távoli szibériai fővá­rosba eljutni, kivártam Moszkvában az alkalmasabb repülőjáratot, ami az idő­járási viszontagságok miatt általában ritka. Az Ob fo­lyó két partjára épült, 75 éves Novoszibirszk az utób­bi félszázad alatt rendkívül sokat fejlődött: akkor 68 ezren lakták, ma 1 millió 64 ezren. Jelentősége a máso­dik világháború idején nőtt meg, ide, a hátországba te­lepített gyárak, üzemek kö­ré a munkások faházakat emeltek, melyeket a háború után fokozatosan, tervszerű­en cseréltek ki öt-hat szin­tes korszerű épületekre. A városközpont modern, hét nagy kerület övezi, egyiké­ben, az akadémiai városban 40 ezren foglalkoznak tudo­mányos munkával — akik­nek átlagos életkora 26 év, s akik közül 18-an a szov­jet tudományos akadémia rendes tagjai. — A Szibirszkie Ognyi-ról röviden annyit: a Szovjet­unió egyik legrégibb folyó­irata, 1922-ben alakult, s olyan neves költőket bo­csátott szárnyukra, mint Jevtusenko, Voznyeszensz­kij, Rozsgyesztvenszkij. Ko­rábbi főszerkesztője, Ilja Muhacsov és a jelenlegi: Alekszander Szmerdov is költők, munkatársi gárdájá­ból többen végigharcolták Magyarországon a világhá­borút, Leonyid Resetnyikov például 1962-ig nálunk mű­ködött haditudósítóként. A népi hangvételű költő, a Szibériai keringő szövegíró­ja: V. M. Puhmacsev ha­marosan hazánkba látogat, az Európa Kiadónál jelen­nek meg versei. A szerkesz­tőségben 12 belső munka­társ dolgozik a próza-, vers-, kritika- és publicisz­tika rovatokon, de közöl a lap regényeket, útleírásokat, karikatúrákat, gyermekme­séket, aktuális híreket — képet nem. A Pravda érté­kelése szerint kiváltképp jelentős szerepet játszanak az ifjúság szocialista nevelé­sében, ami egyébként vala­mennyi szovjet folyóirat fontos feladata. Egykori komszomolisták, mai párt­tagok elevenítik fel háborús emlékeiket, memoárokat ír­nak, a költők is gyakran választják a nagy honvédő háborúból témájukat. — A folyóirat sok vonat­kozásban rokon a Tiszatáj­jal, így a fiatal tehetségek felkutatásában. Panaszkod­tak, többen később Moszk­vába kerülnek — s elfelej­tik, honnan indultak —, de emiatt nem fáj a fejük: lé­nyeg, hogy általuk is gaz­dagodik a szovjet irodalom. Ám a fiatalok gyakori fog­lalkoztatása otthagyja ke­zenyomát a lap jellegén: zömmel pályájuk kezdeti stádiumánál tartó fiatalok dolgoznak, kísérleteznek, akik kiforrottabb munká­jukkal már máshol, a fővá­rosban jelentkeznek. — A városnak saját lap­és könyvkiadója van, a fo­lyóirat a szovjet írószövet­ség szibériai részlegének lapja, tavaly havi 50 ezer példányban készült, amit az előfizetők egytől-egyig el­kapkodtak. Idén 65 ezres példányszámmal jelennek meg, 40 ezer példánynál már rentábilisak, tehát ön­fenntartók. Andrássy Lajostól tíz ver­set kértek. Hatot ott irt a szegedi költő, akinek a no­voszibirszki rádióban is el­hangzott két költeménye. N. I. Tragikus sziklamászás Mások öröme Három történetet mon­dunk el az alábbiakban. Ta­nulságos esetek. 1. Szegeden az egyik terme­lőszövetkezet ünnepségre készülődött. Felépült az űj, csinos székház, aznap avat­ták a gazdák. Ünnepi köz­gyűlést is tartottak, amelyen az elmúlt évi verseny ki­emelkedő eredményeiért át­vették a megérdemelt okle­veleket, pénzjutalmat. Szép kis ünnepség volt Eljöttek a megye és a város vezetői, gratuláltak, együtt örültek a szövetkezetiekkel. Vidáman telt az idő. Ünneplőbe öltö­zött parasztemberek ültek az asztalok körül, csillogott a szemük, jól érezték ma­gukat, később nótáztak is. Csak a város többi szövet­kezetének a vezetői, gratu­lációi hiányoztak. Meghívták őket, nem hívták; egyre­megy. Hiányoztak, nem örültek a mások örömeinek. 2. A budapesti XIV., kerület Egressy Gábor ipari szakkö­zépiskola tanulói hétfőn a Komárom megyei Kesztölc község melletti Klastrom­pusztára kirándultak. Győri Zoltán, az iskola harmadik osztályos tanulója a délutáni órákban három társával együtt leszakadt a csoporttól, és engedély nélkül az egyik közeli sziklához ment. Győri fel akart mászni a meredek sziklafalra, húsz méter ma­gasságból azonban visszazu­hant. Társai a közeli mene­dékházba vitték a fiút, hogy elsősegélyben részesítsék, mi­re azonban a házhoz értek, Győri Zoltán már halott volt. A baleset körülményeinek tisztázására és a felelősség megállapítására vizsgálat in­dult. A SZEGED M J. VÁROSI TANÁCS VB KERESKE­DELMI OSZTÁLYA, valamint a VÁROSI TANÁCS SZOLGÁLTATO ÜZEME: 1968, október 7-től decem­ber 5-ig, 72 óra időtartammal: rendez. A tanfolyamon részt vehetnek: magánosok, intézmények, szövetkezetek, ipari, kereskedelmi, élel­mezési vállalatok dolgozói. A tanfolyam résztvételi díja: 200,— Ft. Jelentkezni lehet: 1968. oktober l-ig, a Városi Tanács Szolgáltató Üzem Központi Irodá­jában a részvételi díj egyidejű befizetésével. A tan­folyamot eredményesen elvégzők: „Gombaszakértő" oklevelet kapnak. Figyelem ! KISTERMELŐK, HÁZIKERT-TULAJDONOSOK! Műtrágyázás — nagyobb terméshozam érdekében most vásároljon 5 és 10 kg-os műanyag zsákban szem­csés szuperfoszfátot. Kapható az fmsz-ek és a kisker. háztartási boltjaiban, minden mennyiségben. AGROKER VALLALAT Szeged xS. 56 781 A faluban két gazdaság i rivalizál már évek óta. Az egyik jólmenő, a másik gyengécskén muzsikál. Soha­sem fordult még elő, hogy az erősebb, a jobb, a gazda­gabb segítette volna a gyen­gébbet. Sőt, kölcsönösen fel­hánytorgatják a másik mun­káját. Becsmérlöleg nyilat­koznak róla. A jó múitkorá­ban történt: segédüzemet teremtett a közösség, hogy valamicskét gyorsabban ha­ladjanak, felzárkózzanak az erős testvér mögé. Eddig nem is csalódtak az elkép­zelésükben. Jól megy az üz­let. Bezzeg, mondják a másik oldalon; ezzel akarnak meg­gazdulni! Inkább műveljék a földet idejében! Akkor többre haladnának. De emezek sem maradnak szó nélkül. Elmondanak tücsköt bogarat, minden rosszat a másikról. Pedig hát az eredmények tagadha­tatlanok. Két külön világ. Egyazon községben, lénye­gében egyforma gazdasági, természeti adottságokkal. Csupán nem tudnak a má­sik örömének örülni, nem is akarnak. ge gazdaságok táboróba. Irigykednek egymásra. Mi­ket nem mondanak! Ha va­lami rosszul üt ki az egyik vagy másik gazdaságban, azonnal dobraverik. Pedig­hát meglehet, nekik is akad takargatni valójuk. Rossz nyelvek azt mondják: a ve­zetők féltik a kenyerüket. Mert ha bármilyen apró kis összefogás, közös vezetés alakulhatna is az érdekeltek között, jól járna az egész falu, minden gazdálkodó. És a népgazdaság. Hiszen nem kellene évről évre a millió­kat odatemetni, jobban mondva, a mérleghiányt pó­tolni. Egy falu, három szövetke­zet. Az évek múlnak, s a fejlődéssel senki sem elége­dett. Az adottságok, lehető­ségek lényegében egyformák és szebb eredményekre, jobb gazdálkodásra, maga­sabb életszínvonalra jogosí­tok. Csupán a vezetésen mú­lik. De ők makacsak, halla­ni seni akarnak egymásról, nemhogy összefogni, esetleg közösen gazdálkodni. Így az­tán toldozza-foltozza ki-ki a maga batyuját. Az emberi kapcsolatok el­képzelhetetlenek a mások­kal való találkozások, vi­szonylatok nélkül. A szövet­kezetekre is ez áll. Aki nem tud örülni a másik örömé­nek, nem is becsüli, tiszteli annak munkáját Segítésről ne is beszéljünk. Pedig a szövetkezeti összefogásnak sohasem volt olyan jelentő­sége, mint éppen napjaink­ban. Lehet-e élni mások öröme nélkül? Lehet. De, aki nem osztozik benne, az nem ér­demli a sajátját sem. Sz. Lukács Imre KERESKEDELEM Festi divat? „Már megint bezárták azt a kisüzletet a Kárász utcaban, mely most legutóbb éppen gebines ajándék­bolt volt. Mi lesz a helyén? S egyáltalán, szükséges-e Szegeden átvenni azt a pesti szokást hogy egy-egy boltot évenként bezárnak, átalakítanak?" — kérdezi kissé türelmetlen hangon egyik olvasónk. Hát igen, a mozgóárus stabil boltja meglehetősen rövid életű volt csak a szabadtéri játékok idejére szólt. Előtte — mint ismeretes — illatszerüzlet műkö­dött a helyén, de az is csak ideiglenes jelleggel, mig vissza nem költözhetett a közben átalakított ajándék­illatszer üzletbe. Az „oknyomozást" tovább is lehetne folytatni, én legalábbis körülbelül a felszabadulás ide­jéig visszaemlékszem e helyiség valamennyi gazdá­jára. De lényeges ez? Azt hiszem nem pesti divat, ha­nem a kereskedelem útkeresése az, hogy egy-egy bolt jellegét időnként megváltoztatja, berendezesét fel­újítja. Néha mellé is fognak, nem vitás, de hát a tévedés jogát éppen tőlük tagadnánk meg? A legújabb értesülés szerint e kis üzletben illat­szerbolt nyílik majd körülbelül egy hónap múlva. Így hát kettő lesz belőle a Kárász utcán. Hogy megéri-e, azt bízzuk mindkét üzlet tulajdonosára, a Vegyesipar­cikk Kiskereskedelmi Vállalatra. Az ő pénztárcájuk látja majd hasznát vagy kárát a döntésnek... « Faviionkéedés" Sok a pavilon Szegeden, kevés a pavilon Szege­den — hol ezt, hol azt a véleményt hallani. Aki csak sétálgatni szokott az utcákon és csupán városesztéti­kai szempontok vezérlik, annak rendszerint sok. Aki viszont valamit vásárolni akar „itt mindjárt a sar­kon", annak többnyire kevés. A két nézetet tehát össze kell egyeztetni. Igaz, hogy ily módon egyik „tábor" sem lesz elégedett, de legalább a városkép sem romlik sokat, s eladóhely is marad elég. „Inkább talán a pa­vilonok csinosságával kellene többet törődni" — írja Barabás Gábor olvasónk, akinek levele elindította az előbbi gondolatsort is. Csúnyák a szegedi utcai pavilonok? Én nagyon tisztelem a kényes ízlésű embereket, de azért már lát­tam jónéhány városban a szegedieknél sokkal kevésbé vonzó bódékat is. Itthon és külföldön egyaránt. Ez persze nem vigasz. Csakhogy nincs is szükség vigaszra. Az idén már az ideiglenesen felállított pavilonok is többnyire megütötték a mértéket. A kerületi taná­csok szigorónak és a kereskedelmi vállalatok ízlésé­nek érdeme ez, s ha tartós marad, akkor a „pavilon­kérdés" Szegeden végkép lekerülhet a napirendről. Üj neonok Végre megint sokasodnak a neonfeliratok a vá­rosban, s ami különösen jó, nemcsak az üzletportálok fölé szerelik már őket, hanem függőleges helyzetbe is, úgy, hogy a járda légterébe is benyúlnak. Ez a fajta felirat azért jobb, mint az előbbi, mert inkább sze­mébe ötlik a járókelőknek, s este, amikor világítanak, nagyon felviszik az utcaképet. A Széchenyi téren füg­gőleges neonfeliratot kapott a Minőségi Cipőgyár szak­üzlete, a városellátó szövetkezet élelmiszerboltja, az Aranypók divatáru üzlet, s valamivel korábban ezek­hez hasonlót a bútoráruház. A betorkolló utcákban ta­valy, tavaly előtt a posta, régebben az OTP, az Álla­mi Biztosító és a Tisza szálló, újabban a Videoton szaküzlete. Kezd a tér ilyen értelemben is városias lenni. A Belváros többi része azonban este korántsem mutat ennyire. A Kárász utcában például mindössze két járda fölé nyúló neon van, az élelmiszerüzleté és most már az ajándékbolté. Pedig ez a város üzlet­utcája. Játékos, fényt vagy színt váltó üzleti transz­parens egyetlenegy sincs még. Bizonyára sokba kerül. Csak az a kérdés, hogy mi a sok és mi a kevés, ha árupropagandáról, üzleti érdekről és városképről van szó egyszerre? Fehér Kálmán Kisfilmek kedvelőinek Ezzel a címmel indul az új formátumú, ismeretterjesztő film- és előadássorozat szep­tember 20-án az újszegedi Népművelési bibliográfia 3. A harmadik eset sem ta­nulság nélküli. Három ter­melőszövetkezet él a homo­kon, s bizony-bizony közü­lük kettő csak nagyon nagy jóakarattal sorolható a gyen ­A nagyvárosok kulturális problémáiról, arculatának, jellegének időszerű kérdései­ről tanácskoznak szeptember 26—27-én a tanácsok népmű­velési szakemberei és a vá­rosok jelentősebb kulturális intézményeinek vezetői Deb­recenben. E tanácskozásra jelent meg a Somogyi könyvtár új kiad­ványa. A repertóriumban azokat a cikkeket gyűjtötték össze a Népművelés tizennégy évfolyamáról (1954—1968-ig), melyek a négy megyei jogú várossal foglalkoznak, össze­állították Fazekas István nép­művelési főelőadó, Gyuris György és Lisztes László a Somogyi és az Egyetemi Könyvtár munkatársai. A szerkesztő munkát dr. Péter László végezte. A repertóriumból kiderül, hogy a vizsgált időszakban 242 cikk jelent meg a négy városról. Debrecenről 89, Miskolcról 34, Pécsről 66, Szegedről 54. A Szegedre vo­natkozó cikkek legnagyobb része a Szabadtéri Játékokkal foglalkozik. SZERDA, 1968. SZEPTEMBER 18. November 7 művelődési ott­honban. A péntek esténkénti programok három nagy feje­zetében (Műhelytitok, Port­rék, Innen-onnan) a gesz­tus-, a film-, a tánc-, a szín­ház-, az ipar- és a zenemű­vészet témaköréből válasz­tott előadások hangzanak el; bemutatják Derkovitsot és Csontváryt, Erkelt és Ko­dályt, Móricz Zsigmondot és a film szovjet forradalmárát: Eizensteint. Ismertetés hang­zik el Szegedről, a Balázs Bé­la filmstúdióról, teljes soro­zatban vetítik a Gusztáv fil­meket, a labdarúgásról dr. Lakat Károly beszél. Pre­mier péntek este 6 órakor: Kós Iván, az Állami Bábszín­ház képzőművésze és Kárpáti Zoltán pantomimművész a gesztusművészetről tart elő­adást — s levetítik a Bábjá­ték, a Bábjátékos valamint a Bábok és babák című kisfil­meket. s

Next

/
Oldalképek
Tartalom