Délmagyarország, 1968. augusztus (58. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-13 / 189. szám

Szegedi g| Ünnepi Hetek AIDA Verdi operájának fesztiválbemutatója Nemzetközi pedagógus eszperantó szeminárium ötödik alkalommal rendezik meg Szegeden a pedagógusok nemzetközi eszperantó szemináriumát. Az augusztus 20-ig tartó továbbképzés nyitó ünnepségére vasárnap délelőtt 10 órakor az újszegedi November 7. Művelődési Otthonban került sor. A szeminárium részt vevőit — bolgár, csehszlovák, jugoszláv, NDK-beli, lengyel, szovjet, japán, román és más nemzetiségű pedagógus eszperanlistákat — a rendező szervek nevében Rátkai Árpád, az Eszperantó Szövetség Csongrád megyei szervezetének titkára köszöntötte, Szeged mj városi tanácsa és a Fesztivál Intéző Bizottság nevében pedig Radnóti Tamás, Szeged mj városi tanácsa vb művelődésügyi osztályának csoportvezetője kívánt jó munkát a szeminárium mintegy 200 hallgatójának. A különböző országokból érkezett csoportok vezetői eszperantó nyelven köszöntötték a nyitó ünnepség résztvevőit. Az eszperantó szövetség idei hivatalos szegedi rendezvénye a nemzetközi nyelv ismerőinek továbbképzését szolgálja. A hallgatók három szekcióban tökéletesítik tudásukat, s a tíznapos kurzus végén vizsgát is tehetnek* A legmagasabb kategóriájú, C-szekció résztvevői Szegeden megszerzett bizonyítványuk birtokában más országokban is taníthatják majd az eszperantót. A nemzetközi pedagógus eszperantó szeminárium vendégeinek jelenlétében vasárnap délután 4 órakor emléktáblát lepleztek le a Kossuth utca 5., Teleki utca 3. számú épületen, Baghy Gyula eszperantó író és költő szülőházén. Mibe kerül! Somogyi Károlyné felvétele Részlet az opera bevonulási jelenetéből, a balettkarban Medveczki Ilona szólót láncol A színház a ruhatártól kezdődik. Vagy talán hamarabb, a bejáratnál, ahová szükségszerűen először érkezik a publikum. A szabadtéri színház sem kezdődik máshol, a szegedi szabadtéri sem. A Dóm égremeredő tornyaival, onnan lebíró hangulathatalmával, árkádos épületeitől magához visszhangzó levegőjével lezárja a teret, kikanyarítja a színházat a tőle gondolatnyira tovazörgő villamosoktól, esti sétálóktól, a hétköznapi utcazajtól. Erre az egész-színházra, a kőépületekkel négyszögbe rendezett tér kultikus-világi színpad-szentélyére rakták fel egyetlen hatalmas piramislendülettel, Varga Mátyás tervei alapján, a fáraók és főpapok ősi Egyiptomét. Monumentális ez a díszletkonstrukció, jóval a fanfárok szignálja előtt megfogja, lenyűgözi, szinte székekhez láncolja az érkezőt. Sokszor elhangzott már; a sivatagméretű, templomszinű Dómszínpad nagy vonalakat, mérföldes térábrákat, széles karéjú íveket kíván. Ám ez a színpadkép, az Aida vasárnapi premierjén, minden képzeletet meghalad: totálisan uralja, befogadja és elhasználja a rivaldáig adott nyers térlehetőségeket. Sőt! A templom középső kistornyáig egy tízemeletes ház magasságába felhúzódó, lépcsőzetesen, többszintű falsíkokkal árnyalt díszlet-apparátus legszélsőbb pontjai; a színpad tölcsértorkolata, áttöri a rivaldát, magába öleli nemcsak az orchestert, de a nézőtér első széksorait is. Ekkora térnek persze nem lehet végig aktív szerepe. Láthatóan a második felvonás bevonulási jelenetéhez, az opera színpadilag kulminációs lehetőségéhez készült, s a rendező Mikó András legfontosabb feladatául két megoldást szabott: egyrészt a győzteseket köszöntő thébai népünnepélyt fenséges hatásúvá fokozni, másrészt megtalálni az általában kamarajellegű, néhány szereplős mű interieur-képeihez a visszahúzódás, színpadszűkítés megfelelő módszereit. A thébai diadalmenet valóban élményszerű. Kétszázhatvan statiszta — mégis, mintha tízezrek vonulnának hullámzó kavargásban, felszakadó mámorban, katonásan, fegyelmezetten. Mikó András ritka bravúrral értette meg legkisebb szereplőjével is, figyelmes fegyelmükön áll vagy bukik a látvány ereje. Dinamikus, képzeletgyújtó a balett: egzotikus mozgáselemekkel sűrítve, intenzív fokozással jut el a szólót táncoló Medveczki Ilona buja, vérbő attrakciójához. De Barkóczy Sándor koreográfiája nemcsak itt remekel. Az első felvonás színpadmagasra íeltorlaszolt memphisi templom-jelenetében artisztikus ellenpontkent találta meg a Ftah istenhez győzelemért fohászkodó papnők szent táncának lejtését; viszszafogott, bizarr hangulatú, delejes mozgásszíneit. Ahol a muzsika alkalmat nyújt a tér átrendezése, ott új díszletelemek zárják körül, hangsúlyozzák a cselekmény drámai menetét. Ilyen a második felvonás nyitóképe, Amnerisz lakosztálya — stilizált lengőággyal, függönyös héttérfallal középre-előre, exponálva a királylány és Aida kettősét. Átrendezést igényelt a Nílus-parti jelenet: a folyóhoz érkező bárka elmaradt, viszont a színpad tetején magasodó Isis templomhoz stilizált levelek szegélyezte szerpentin vezet, s a látvány egésze szemléletesizgalmas harmóniát talál a zene ritmusával, a növénydús folyópart alkonyi, rezdülésmentes, fojtott levegőjével. Ahol pedig a rendező nem nyúlhatott a színpadhoz — jelenet közbeni változásnál —, ott fényeffektusokat alkalmazott. Radames román, cánál még az ária fényes tónusa, reményteljes, bizakodó lendülete kizárta a fényszűkítés lehetőségeit, viszont Aida első felvonásbeli áriájához a beszökő sötéttónusú világítás már plasztikusan érzékeltette a rabszolgalány beLső szorongását, aggódó kétségeit. Márk Tivadar a díszlet megszabta színekhez igazodó, egységes hatásokat kereső, összességükben is dekoratív, látványos koloritú jelmezeket tervezett. A címszerepet alakító Maria Biesu kitűnő adottságokkal, magvas, vivőerejű, hálás hanganyaggal rendelkezik, s ha színpadi érzékenysége oldottabbá, zeneileg fegyelmezettebbé válik — hamarosan a világszínpadok keresett sztárjává lehet. A budapesti fellépéseiről már előnyösen ismert Pedro Lavirgen az előkészületek során némi késéssel érkezett. Rendkívül zsúfolt programja a madridi operaszínpadról egyenesen a repülőtérre szólította, hogy néhány nap múltán Szegeden is elénekelje az operairodalom legnehezebb tenorszólamát. Mindez persze a közönséget nem érdekelheti. A tények viszont óvatosságra intik a kitűnő tenoristát. Mert tagadhatatlanul vérbeli operahős, a belcanto iskola legszebb hagyományaira emlékeztető masszív, erőteljes hangja valmennyl regiszterben azonos színü-értékü; technikailag biztos, zeneileg érett, s megfelelő rutinja is van. Az együttesekben viszont kiérzett belőle a túlhasználtság, a fáradt kondíció, máshol tartalékolt a szólókra. Mindenesetre a szegedi szabadtéri színpadon sem marad sok ideje a pihenésre! Peter Glossop kifogástalanul látta el Amonasro énekesi szempontból igényes, ám jóval kevesebb megterhelést jelentő feladatát. Megjelenése az opera emelkedett hangulata, szemet-fület gyönyörködtető látványa. Hasonlóan tetszett Komlóssy Erzsébet temperamentumos szerepfelfogása, a drámai szituációkat minden rezdülésével, kiejtésével érző, vele azonosuló Amnerisze. Szegedi művészek egészítették ki a parádés szereposztást. Gregor József érett, nagyvonalú főpapja európai-rangú teljesítmény, Karikó Teréz mint főpapnő elegáns, zeneileg hibátlan alakítást nyújtott, Sinkó György gondosan formált, szépen artikulált kiejtésével adott súlyt, tekintélyt király-szerepének. Fiatal, széphangú tenoristát ismertünk meg a szabadtérin hírnökként bemutatkozó ifj. Littay Gyulában is. A Szalay Miklós irányításával felkészült kórus végig megbízható, s teljesítményük értékét növeli, hogy olasz szöveggel énekelve — a szabadtéri játékokon elsőízben —, az opera anyanyelvén megszólalt előadáshoz segítették a produkciót. A premier főszereplője Vaszy Viktor volt. Fölényes tájékozottsággal, a zene minden pontjában megbízható, kifogástalan stílusérzékkel uralta-irányította az előadást. Kezében engedelmes eszköz a zenekar, a szólisták mellőzik az egyénieskedést, rend, harmónia dominál. A karmester döntő szerepet játszott a nagy közönségsikerű előadáson, mely összességében — bízvást mondhatjuk — a tíz esztendő legkiforrottabb, legegységesebb, művészileg legmagasabb színvonalú fesztivál-bemutatója volt. Nikolényi István Járja az ember a várost, s mivel szegedi, sok mindent meglát. De ha netán idegen s vendégségben van, lehet, még több mindenre rájár a szeme: azt is észreveszi, amit mi már megszoktunk. Persze először is a szép, a jó tűnik fel, s mert Szeged belvárosa igazán nagyon szép, az összképen nemigen változtat az sem, ami csúnya, ügyetlen, rendetlen. Hát akkor maradjon is olyan? Én azt hiszem, hogy a város jó hírét az apró dolgokban megnyilvánuló figyelmesség, gondosság, finomság is öregbíti. Dupla w és kötőjel Olyan kicsinységekre gondolok például, mint az egyébként kitűnő, új zománc utcanévtáblák feirata. Tavaly a Victor Hugó utca nevét írták rosszul (a táblákat leszedték, de azóta se pótolták), idén pedig a Roosevelt neve w-vel, Bajcsy-Zsilinszkyé kötőjel nélkül került a táblákra. Nincs, aki ellenőrizze őket? Sétáljunk és nézelődjünk tovább! Az Indóház tér vagy Baross tér (sosem tudom, hogy hívják, a táblákon Indóház, a térképen Baross) a lakosság és lapunk minden figyelmeztető szava ellenére még mindig sivár arccal fogadja az érkezőket. Az állomás épületével szemben levő hirdetőtáblák csaknem mindig félig üresek, s ami plakát van rajtuk, az is rongyos. S még panaszkodik a Magyar Hirdető, hogy kevés a reklámhely Szegeden. Az Aradi vértanúk tere most impozáns, nagyvárosi képet nyújt, de nem sikerült működésbe hozni az új medence „vízesését", s a villamosmegállót (az ígéret ellenére) sem helyezték még át ide. A Klauzál tér is különb, mint volt tavaly, csak a szanaszét elhelyezett táblácskák zavarják nagyon az ember szemét. Hogy miért nem lehet ezeket egyetlen oszlopra (például az ajándékbolt előtt álló gombalámpáéra) elhelyezni, az rejtély. Bizonyára erőn felüli vállalati kooperációt kívánna! S ha már az ajándékbolt került szóba és jót is mondjak: érdemes megnézni, hogy az újjáalakított ajándék- és illatszerüzlet mennyit javított a Kárász utca képén. A jó portál szinte csodát tesz, ez a sarok most olyan, amilyennek az egész utcát szeretnénk látni. Oszlopok, táblák szövegek A Széchenyi téren nyomban feltűnik, milyen kopott, ócska az Örás Ktsz és a Cikta cipőbolt címtáblája, különösen az új, elegáns üzletekéhez képest. A Kelemen és a Kállay Ödön utca sarkán levő félresikerült közlekedési lámpák mellett diszkréten elosonunk, most ugyanis éppen rendőr szabályozza a forgalmat még néhány napig. A Korzó platánjait Ismét hirdetőoszlopnak használják, múltkoriban egy táncest, most a sándorfalvi lovasnapok plakátját szegezték fel rájuk. Csinos az Anna-kút ls. Három villanyoszlop áll a térség közepén: az egyik szürkére, a másik zöldre, a harmadik ezüst színűre festve. Közöttük egy reklámtábla a földön, az állványhoz támasztva. S még egy néhány „táblaérdekesség": a Kárász utca elején álló. s valamikor szépen kivilágított, forgó hirdetőoszlop egy éve vakon, üresen tátong. Már Időszerű volna, hogy az I. kerületi tanács intézkedjék fel- vagy leszereléséről a Magyar Hirdetőnél; a Móra park és az újszegedi liget bejáratánál még mindig ott idétlenkedik a Vidám Parkba csalogató, primitíven megfestett tábla, hiába a többszöri kérés, felszólítás, nem festik át, nem viszik el; a Petőfi Sándor és a Kossuth Lajor sugárút kezdeténél (de lehet, hogy még máshol is) az eligazító táblán Beográd felirat olvasható, ami sa magyar, se szerb-horvát, csupán szégyellni való slamposság. Végezetül: az AKÖV hiába ígérte meg, hogy kihelyezi a megállókba a menetrendet, az oszlopokra néhány napja felszerelt táblák még mindig üre-' sek. H Műemlék Meg kell hagyni, az Idén általában csak ott vannak árusító bódék, ahol nem rontják a városképet, de azért az építők továbbra is gondoskodnak egyes utcák elcsúfításáról, a forgalom megbénításáról. A Ilajnóczi utca torkolatát szinte eltorlaszolja egy felvonulási épület. Érthetetlen, hogy a kerületi tanács és a rendőrség ebbe belement, és ha igen, miért nem szorgalmazza legalább lebontását. A Bécsi körúton végre most már szétszedtek néhány ilyen „műemlék jellegű" épületet, de azért még maradt mutatóba belőlük. Hadd lássa az utókor is, milyen szellemesen szépítettük a várost! A sétáivak egyelőre vége* Képzeljék, ml mindent vehettünk volna eszre, ha árgus szemmel figyelünk .. * Bevallom, nagyon ügyeltem arra. hogy senki illetékes ne mondhassa kifogásként: „nincs keret rá", „beruházást igényel". Ezeknek a hibáknak a rendbehozása legfeljebb ha fillérekbe s egy kis fáradtságba kerül. Fehér Kálmán Megfagyott villámok ŰJ FILMEK JÓL JÁR ha most'vásároh UUBITELJé* LENINGRÁD 40.— Ft-os amatőr munlcaut.alványt adunk díjtalanul fényképezőgépet fénymérőt AZ r-nUlTCQTN BOLTOKBAN VIII.~31-Íg 8M Dokumentum a játékfilm eszközeivel, ellenállási krimi: ezekkel a kifejezésekkel élhetünk, ha divatos műfaji kategóriákba akarjuk gyömöszölni a monumentális, két és fél órás NDK filmet. A mű tárgya az a nemzetközi méretű ellenállás, amely a második világháború idején a német „csodafegyver", a rakéta sorozatgyártását akarta és végül tudta is megakadályozni. Nemcsak a terjedelem, a mennyiség monumentális tehát ebben az Ismert német író, Julius Mader A hunstvillei titok című dokumentumregényéből készült filmben — nyolc ország színészei működtek közre a produkcióban, közöttük a magyar Darvas Iván —, hanem a téma is. S mégis, ez a kettős monumentális nem érvényesül igazi művészi hatással a magyar származású Veiczi János filmjében. A fő hiba köny. nyen felismerhető: az ábrázolás extenzitása, tehát a rendezőnek az a törekvése, hogy a választott témáról az égvilágon mindent elmondjon, akadályává vált az intenzitásnak, vagyis annak, hogy az ábrázolás magával ragadó erejű legyen. Itt kevesebb jóval több lett volna. Annál inkább, mert a dolog lényege, dokumentum anyagának váza különféle nyilvánosságra került anyagokból már régóta ismerős; a puszta tényanyag nem hat a meglepetés erejével. Mindezeken felül tovább csökkenti a hatást, hogy valami különös és nem nagyon rokonszenves „modern" romantika vonul végig a filmen. Ö. L. KEDD. 1968. AUGUSZTUS 13. ŰEL-MAGYARORSZÁG