Délmagyarország, 1968. augusztus (58. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-04 / 182. szám

Gulay István FISCHER ERNŐ HARLEKIN SZEGEDI KÖLTŐK Slmal Mihály KÉK REGGEL Kék reggel, galambvillogás. Pezseg a tornyokon az ég. Füst ered barnán a parázs tetők fölött; hajlong és egyenesedik. mint az öreg fűtő a pincemélyen szuszogó, tüzes kazán előtt a széncsörgető lapáttal nagy kezében ahogy hevíti, hevíti az örök időt. Veress Miklós SZÁMVETÉS Kidobtad a cigarettát az évszakokat a nőket elhajítottad anyádat káromkodó folyók mögé elveszítetted a lebírhatatlan bodza-dzsungeleket és lyukas zsebedből kihullt most is egy kávét [kortyoló leány Hol találod meg azt a zuhatagot a habos meséket [fröccsenőt Hol találod a kutya hátába döfött varrótűt a tenyeredbe harapott harapást Hol szeded össze az eszméletbe beletört keserű [körmeidet elfecsérelt hajszálaidat fogaid utoljára Mindent szétosztottál huszonöt évesen fehér bordáid között átfúj a semmi sem A NAGY HIR A z öregasszony meg- a szekrényből elővett egy maga elé a mama, aztán vetette az ágyat és csomag Mátrát és odatette nem szólt többet, bekapcsolta a rá- kettejük közé az asztalra. A kamasz egy ideig csenddiót. Leült a színe- Rágyújtottak mind a ketten, ben hallgatott. Szívott még te a mama tőle: idő, A kamasz odament hozzá és bátortalanul megérintette a kézét A mama felnyúlt a fejéért magához húzta és megcsókolta a haját A fiú kétrét görnyedt nem tudta mit mondjon és hogy hová tegye a szabad kezét. Aztán elengedte a két gyenge tenyér és azt kérdezvesztett kerevetre A fiú hunyorogva nézte az párat a cigarettába, és hallgatta a hí- öregasszonyt, huncut fény felállt, reket. A szobában csalinkázott a szemében. Az _ Jöjjön mama rendetlenség volt. Az edé- észrevette, hogy valamiben fondorkodik a gyerek. Meg majd nyeket vacsora után otthagyta az asztalon. A szőnyegen egy- vagy kéthetes piszok szürkéllett, a sarokban egy zománcos vödör alján nemreg odadobott cigarettacsikk sercegett büdösen füstölögve. A vedlett falon néhány megsárgult fénykép díszelgett aranyos keretben. Az egyikről szmokingos, bajuszos, jó vágású férfi nézett az áporois kérdezte: — Na, mi az a nagy hír, Ferikém? Bökd ki! — Megnősülök — kacagott a kamasz. — Nem igaz az! — mondta az öregasszony. — De igaz... — válaszolta a fiú. — Nem biz* a' — modott levegőjű szobára; ez az solygott az asszony. — Aztán egy kép nem lehetett régi; mire nősülsz, na mondd? az is látszott rajta, hogy, finom papírra másolták. Az öregasszony ült a kereveten és hallgatta a híreket. A fiú szippantott a cigarettájából, aztán kedvtelve, hosszan fújta kd a füstöt a tüdejéből. — Hej, ha anyád látná, — Mama! Mama! — zö- hogy bagózoü... — csóválrögtek az ablakán. A rádióban időről-időre új helységek és hírességek kerültek szóba. Az öregasszony nem tudta felfogni az ismeretlen városnevek és furcsa nevű hírességek által körvonalazott világpolitikai összefüggéseket, mégis így ült minden este nyolc órakor a rádió mellé, érdeklődő arcta a fejét az öregasszony. — Hát kérdezze már, hogy mi a hír, amit hoztam! — felelte a fiú. — Na mondjad, na! Jó hír? — Nagyon jó! — dagadó csináljunk egy kis rendet — mondta. — Csak azt mutassa, mit hova tegyek, aztán én majd teszem, amit kell. Az öregasszony megmozdult, megfogta a tányérokat és kibotorkált velük a konyhába. Ott elhagyta az ereje, leült egy székre és nézett maga elé. A fiú kirázta a szőnyeget, egy ronggyal letörölte a komódról, az asztalról a port, portvissal öszszesöpörte a padlóról a nagyja piszkot, aztán szólt a mamának, hogy visszamehet a szobába. Az még — Te láttad. Ferikém? — Nem. De holnap megnézem. — Nézd meg. — mondta neki az öregasszony. — Majd gyere át. A fiú elköszönt, aztán együtt kimentek a kapuhoz. — Látja, mama? És nem akart beengedni!... — mondta még a kamasz, amikor elindult haza, a szomszédos házba. Az öregasszony nem válaszolt. Félt. Félt, hogy nem azt az embert fogja viszontlátni, aki öt éve mosolyog rá az aranyos keretből... Hajnal felé aludt el a kemindig szótlanul bement, reveten, szemben a fényes, körül se nézett, ismét leült A szemében kialudt az a mindig csillogó fény, ami széppé tette az arcát. Hát meggyőződéssel szólt a ka- teljesült a vágya! masz és apró szeplőkkel teleszórt arca boldogan fénylett — Hány éve nem látmosolygó fényképpel. De nem a fiát látta álmában, hanem Ferit a szomszéd fiút piros-fehér trikóban. Ügy füstölt mint egy gőzMég fél tízre sem járt az mozdony... cal, jobb tenyerét bal kéz- a fiát mama? — kérdezte fejére téve. Fonnyadt arcá- azután. — Ó, fiam, te még meg se voltál akkor, amikor elment Brazíliába. Huszonhét éve, hogy csak levelet kapok tő- Mama! -I kiabált visz- le °lyanok voltak idak — mondta az öregasszony beletörődve a sorsába. ból kiütött élénk szeme, szembogara még most hetvennégy éves korában is fiatalosan csillogott szafojtott hangon a fiú utcán. — Az isten az utcán. — Az isten verje . ,—, , " , meg... Mama! _ Verte az Azta fényképet küldte maablakot, nézte a kicsi öregasszonyt amint ül ölhetett kézzel, se lát se hall, s tekintetén angyali, békés figyelem lebeg. A bemondó rátért a belpolitikai híreikre. Az öregaszszonyt ez már nem érdekelte, de azért maradt a helyén még egy nem,, tűnődött, Paulóról nincs semmi hír gáról — mutatott a falra, az egyetlen fényes, mosolygó képre. A kamasz tüntetően hallgatott és magasan a feje fölé fújta a füstöt A mama is szívott egyet a cigarettájából. Aztán végignézett magán és megigazgatta a ru, . • . , . há'át a nyakánál. Majd felkicsit Iste- pillantott. Az arcát telibe csak Sao kanta a fény. Szép oregT> - -a * ZU -W, • , assz°ny volt. Elnézte egy Rövidet sóhajtott, mintha el ideig a fiút piros-fehér triakarna hessenteni magától kóját. a makrancos egy szertelenkedő gondola- tot. Aztán a rádióhoz nyúlt és kikapcsolta. — Ma-ma! — hallotta a szőke haját, aztán így szólt: — Nagy bolondság ez a cigaretta, hallod-e? Ha isten , _ . ... _, . akarta volna, hogy cigaretkamasz hangjat - Nyissa tázzanak az emherek> már ki a kaput ményt is csinált volna rájuk, - Nyitom már Ferikém hogy ne a szájukon jöjjön ~ Á32 ablakon^ ki a füst- de hát az ember Már fel óraja turbéko- csak jlyen _ _ Na> tényleg mondani akarsz valamit nevágta rá gyorlok itt! — Turbékolsz?... — mormolta az öregasszony, s elindult kifelé. Amikor visszatértek a szobába, a fiú azt kérdezte: — Ad-e egy cigarettát mama? Nagy hírt hozok! — Na ne beszélj, te komisz! — nevetett az öregasszony és megfenyegette az holnap jön el magához, ujjával a fiút. — Ismerlek . .. én. Várj, fiam, először be- Az oreSasszony eloszor fel csukom a spalettát, nehogy sem fog*8. toit mondott a meglássa anyád, hogy nálam gyerek, cigarettázol... kem? — Igen san a fiú. — Mit? — Mindenki arról beszél, hogy délután megjött a mamának a fia, ide, és hogy Odatipegett az ablakhoz, s behajtotta a spalettát. Aztán den gondolatuk tiltakozott A városban azonban nem gondoltak a halandó kutyusokra és az aszfaltot mégse lehetett felszaggatna hogy Szivar „földi maradványai' valahol a közelben pihenjenek. A gyászolók gondolataikat követve eljutottak kis telkükhöz, a közeli hegyen. Igen! Ott puha a föld, ott csend van, egykét fenyő, egyszóval minden, amire Szivar emlékének még szüksége lehet. Ez az elhatározás kicsit meg is nyugtatta őket. Azután a néhai Szivar díszes zsákórskába került.' Másnap — vasárnap volt éppen — a zsákocskát egy öreg hátizsákba süllyesztették és elindultak szótlanul, mint az már ilyenkor illik. A férfi vitte a hátizsákot és benne a Szivart. Egyébként ragyogó, szép nap volt, de ők erről nem vettek tudomást. A hegy és a vonat tele kirándulóval. A vonatban ember ember hátán. A vidám tömegben senki sem törődött velük, mert senki sem sejthette, hogy az óvatosan földre csúsztatott hátizsákban Szivar utazik. örültek, amikor kiszállhattak és ismét egyedül lehettek. A hátizsákot nagy sietséggel kellett kirángatni a többi utascókmókja közül. A vonat elzakatolt, a reggeli párában egy varjú károgott és ez nagyon illett a hangulathoz. — Emlékszel, amikor hazahoztad? — suttogott az asszony. — Akkor is ebben a hátizsákban... A férfi csak bólintott. Odaérve, a hátizsákot gyengéden letette telkük puha mohájára. Azután bement a szerszámosbódéba, ásóval jött vissza, s az egyik fenyő alatt ásni kezdte a sírt. Később az asszony is ásott, majd fenyőgallyakkal kibélelték Szivar kriptáját és a férfi végül azt mondta: — Add ide... Az asszony keze reszketve bogozta a hátizsák zsinórját, széthúzta a száját, hátrahőkölt és arca eltorzult. — Béla... — No?! Béla odament és ő is belenézett a hátizsákba értelmetlenül és sápadtan, mert a hátizsákban volt: egy kis — egészen kicsi — sonka, egy üveg szilvórium, egy zacskó tepertős pogácsa, puha kenyér, kemény tojás és szardínia..., de Szivar nem volt sehol. Siettükben a hátizsákot elcserélték, Szivar pedig tovább utazott azzal a feltett szándékkal, hogy ezen a napon még nagyobb meglepetésekkel szolgál egy hasonló hátizsák jóhiszemű gazdájának. A nap azonban tovább sütött, a férfi megszagolta a sonkát — Kitűnő ... Azután a szilvóriumot: — Csodálatos! — és gyanakodva körülnézett. — De vigyük be a házba, mert erre sokan járnak és végeredményben azt a Szivar se kívánhatja, hogy állva üljük meg halotti torát... — Ne beszélj!.;; — Nem beszélek, ez így van — mondta a fiú. — Aztán ..: te hol hallottad ezt a butaságot... Tán csak hallottam volna, ha ... — Már volt itt a faluban, beszélt a községi tanácselnökkel, de vissza kellett mennie a városba. Ott alszik, mert dolga volt ott még, holnap jön a mamához, csak senki sem akarta ezt megmondani a mamának, hogy csak akkor tudja meg, ha a fia már ide jön*.. Mindenki ezt beszéli. Az öregasszony beleejtette a csikket a vödörbe, aztán némán, nagyon öregen ült tovább. A csikk szétfoszlott a vödör vizes alján, közben sercegett és vékonyszálú, csípős füstöt bodorított magából. A fiú biztatóan mosolygott az öregasszonyra. Elfelejtett egy darabig még a cigarettájába is szúrni. — És vissza megy oda... Sao Paolóba? — Sao Paulo! — javította ki a gyereik. — Nem tudom. — Istenem... — suttogott Polner Zoltán BABONÁK HIEDELMEK JAVASASSZONY Elszakítom, hazahozom! Három orsó pörög) már katlan vadul lángolj: elszakítom az urad hazahozom az urad tanyai kurvától. Elszakítom, hazahozom! Pörgess három orsót már vad vizeidben katlan: jön az urad jön az urad tajtékra veri a lovat majd szétszakad a szekér de hazaér már hazaér. LÁTÓ Jaj, ne ásson ne ásson: Táltosbikák viaskodnak dögöt marnak rám taposnak olyan őrzi, aki véres arca kígyó teste láng. Jaj, ne ásson édesapám ne ásson most már tovább: azt a kincset, úgy sem éri azt a kincset, úgy sem látja jaj, ne ásson édesapám elsorvadok éjszakára felhőzik már felettem. BOLHAHAJTÓ Itt vannak-e a feketék? De az istenit itt vannak: kegyetlenül csípnek, marnak. Itt vannak-e a feketék? Itt polyognak mind egy szálig, mind a galyómban tanyázik. Itt vannak-e a feketék? Itt vannak, de küldöm rögvest elküldöm innen az összest. Itt vannak-e a feketék? Voltak itt, de bajnak, gondnak: most a grófnál szorgoskodnak.