Délmagyarország, 1968. augusztus (58. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-23 / 197. szám

A Pravda csütörtöki számában „A szocializmus védelme fontos internacionalista kötelesség" címmel szerkesztőségi cikkben foglalkozik a csehszlovákiai eseményekkel. A cikk bevezetőben megállapítja: a csehszlovák párt- és állami személyiségeknek azt a történelmi elhatározását, hogy a Szovjetunióhoz és más szövetséges államokhoz fordulnak segítségért, az váltotta ki, hogy testvérháború veszélye fenyegetett, amelyet a csehszlovákiai reakció készített elő. A Pravda hangsúlyozza: az SZKP és a szovjet kormány politikájában a Csehszlovákiával, a Csehszlovák Kommunista Párttal való viszony mindig fontos helyet foglalt el. Pártunk, a szovjet nép meggyőződése, hogy Csehszlovákia munkásosztálya, parasztsága és becsületes értelmisége most is változatlanul közös ügyünk, az új társadalom építése oldalán áll, hogy baráti érzéseinkben hűek népünkhöz és a csehszlovákiai szocializmushoz. Mi szintén hűek vagyunk ahhoz a barátsághoz, amelyet a háborút követő években pártjaink erősítettek meg. Az SZKP megértette a CSKP Központi Bizottsága januári plénumának határozatait. Az SZKP vezetői januárban Moszkvában és februárban Prágában a csehszlovák vezetőkkel folytatott megbeszéléseiken kijelentették, hogy a szocialista építés útjainak, s a pártvezetés formáinak és módszereinek megválasztása teljesen és kizárólagosan a CSKP Központi Bizottságára tartozik. Ugyanakkor a CSKP Központi Bizottsága vezetőinek figyelmét már akkor felhívták a jobboldali revizionista elemek felélénkülő tevékenységére. A következő időszak bebizonyította, hogy az események reális alakulása mind jobban eltért a csehszlovák vezetők jóslataitól. Az események bebizonyították, hogy magában a CSKP-ban megkezdődött a széthúzás, az ingadozás és a bizonytalankodás. Az országban felütötték fejüket a reakciósok, a szocialistaellenes erők, amelyek a világimperializmusra támaszkodtak. A CSKP Központi Bizottságának márciusi-áprilisi plénuma nem tudta stabilizálni a helyeztet. A plénumon elfogadott akcióprogram számos állásfoglalását — az események tanúsága szerint — a jobboldali elemek sajátos törvényes platformjának használták fel a kommunista párt, a szocializmus alapjai, a csehszlovák és a szovjet nép barátsága elleni támadásukra. A május 4-i moszkvai találkozón a CSKP vezetői maguk is kifejtették, hogy az országban komoly a helyzet. Sőt, azt is kijelentették, hogy a csehszlovákiai belpolitikai fejlődés negatív mozzanatai „túllépik kizárólagos belügyeink határait és a testvéri országokat, így például a Szovjetuniót, Lengyelországot is érintik". A csehszlovák vezetők akkor a következőket mondták: „Az ellenség tevékenykedik, az eseményeket az ellenforradalom javára akarja fordítani'". Á CSKP Központi Bizottságának májusi plénumán beismerték, hogy a szocializmus ügyét Csehszlovákiában jobboldalról fenyegeti a fő veszély. Ugyanakkor a Központi Bizottság ülésének határozatait nem hajtották végre. A szocialistaellenes erők támadást indítottak a májusi plénum vonala ellen. A szovjetellenes elemek még élesebben léptek fel. Az ellenforradalmi erők megjelentették a „Kétezer szó"-t, amely nyílt felhívást tartalmaz a CSKP, az alkotmányos hatalom elleni harcra. Az SZKP Központi Bizottsága az elmúlt két hónap csehszlovákiai eseményeivel kapcsolatos álláspontját az alábbiakban foglalta össze: •

Az SZKP Központi Bizottsága kezdettől fogva figyelemmel kísérte a CSKP Központi Bizottságának arra irányuló határozatait, hogy kijavítsák a hibákat és a fogyatékosságokat, a közélet minden területén, tökéltetesítsék a pártvezetést, fejlesszék a szocialista demokráciát. O

Az SZKP Központi Bizottsága állandóan hangsúlyozta, a határozatok eredményes megvalósításának csakis az lehet a biztosítéka, ha megvalósítják a párt vezető szerepét, ha az események alakulásának teljes ellenőrzését a párt tartja a kezében. O

Az SZKP Központi Bizottsága arra az álláspontra helyezkedett, hogy a csehszlovák nép szocialista vívmányainak, s a szocialista csehszlovák államnak a sorsa szövetségesi kötelezettségekkel kapcsolódik országunkhoz és más testvérországokhoz. Es ez nemcsak a CSKP belügye. Az SZKP Központi Bizottsága tehát internacionalista kötelességének tartja, hogy minden eszközzel előmozdítsa a CSKP megerősödését, a szocializmus fennmaradását és megszilárdulását a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban, megvédje a szocializmust az imperializmus cselszövéseitől. Mindenekelőtt komoly aggodalmat kelt az a helyzet, amelybe a Csehszlovák Kommunista Párt jutott — írja a továbbiakban a Pravda. — A kommunista párt megerősödése, vezető szerepének gyakorlati biztosítása nélkül megtévesztő a szocializmus „tökéletetesítéséről" hangoztatott minden szó. A csehszlovákiai ellenforradalmi erők következetesen folytatták diszkreditáló hadjáratukat a kommunista párt ellen. A kommunistaellenes erők aktivizálódását elősegítette az, hogy a CSKP vezetőségének egy része helytelen álláspontra helyezkedett, sok kérdésben eltért a marxista —leninista elvektől. A CSKP egyes vezető személyiségei több ízben is kijelentették, hogy „véget kell vetni a kommunisták hatalmi monopóliumának", „külön kell választani a pártot az államtól". „A többi politikai pártot »egyenjogúvá« tenni a CSKPval", stb., stb. A Csehszlovák Kommunista Párt elleni zabolátlan hadjárathoz éppen ezek a felhívások adták meg az első tőkéseket A CSKP Központi Bizottságának határo0 szocializmus védelme fontos internacionalista kitelessÉi A Pravda cikke zatlan és ingadozó pozícióját kihasználva, a revizionisták, a jobboldali erők durván támadni kezdték a CSKP egész legutóbbi húszéves tevékenységét, s tagadták a jogát a társadalom és az állam vezetésére. A CSKP Központi Bizottságának vezetői pedig ahelyett, hogy ellenálltak volna a párt bomlasztását célzó kísérleteknek, továbbra is azt a vonalat követték, hogy a CSKP-1 valamiféle alaktalan, laza szervezetté, sajátos vitaklubbá változtassák. A CSKP-ban ténylegesen megszegték a pártélet fontos lenini szervezeti elveit: a demokratikus centralizmust, a párt eszmei és szervezeti egységét. A pártot a frakciózás szentesítése, s a lazán összefüggő „autonóm" szervezetekre való széthullás fenyegette. Sajnos, még a CSKP Központi Bizottsága elnökségének tagjai között is akadtak olyanok, akik lényegében nyíltan ellenezték a pártépítés lenini elveit. Erre vonatkozólag jellemző Josef Spacek állásfoglalása. A CSKP vezető szerepét aláásta az is, hogy az országban tömegkampány indult a pártkáderek szétzúzására. Az egyes vezetők bírálata olyan elvakult követeléssé fajult, hogy a párt vezető munkatársait tömegesen távolítsák el. Számos olyan tapasztalt, párthű munkáskádert eltávolítottak tisztségéből, aki annak idején bátran harcolt a fasizmus ellen és aktívan kivette részét a szocialista építésből. A program, a káderek erkölcsi megsemmisítésének légköre alakult ki." Világosan kirajzolódott az a politikai vonal, hogy az aktív politikai életből el kell távolítani az eszmeileg és politikailag legjobban felvértezett kommunistákat, akik a leghatározottabban szembenálltak a jobboldali ellenzékkel. Nem értékelhető másként például Cestmir Cisarnak, a CSKP Központi Bizottsága titkárának nyilatkozata. Cisar kijelentette, hogy 200—300 000 fiatalt kell felvenni a CSKP-ba. A vezető káderek tömeges szétzúzásának vonala kiterjedt az államapparátus fontosabb láncszemeire, s a szakszervezetekre és az ifjúsági szövetségekre. A kormány tagjainak töbségét elmozdították. Az eltávolított személyek között olyanok ls akadtak, akiket a CSKP vezetői a januári plénum után is megbízható, szilárd kommunistákként jellemeztek. Csehszlovákiában nem kevésbé fenyegette a szocializmus ügyét az is, hogy a CSKP vezetősége a politikai és a szervezeti munka lanyhulása mellett á jobboldali, szocialistaellenes erők kezébe engedte át a tömegekre való eszmei ráhatás eszközeinek ellenőrzését. Számos lap, a rádió és a televízió lényegében a nyíltan szocialistaellenes célokat követő, bizonyos csoportok rendelkezésére állt. A reakció Csehszlovákiában támadást intézett a marxista—leninista elmélet ellen. A szocializmus ellenségeinek megnyilatkozásaiban világosan látható a módszeresség és a célratörés; arra törekedtek, hogy megingassák a kommunizmus eszmei ts elméleti bázisát A leninizmustól való eltávolodás, a leninizmus nemzetközi jelentőségének tagadása derült ki Cestmir Cisarnak a marxi jubileum alkalmából tartott agyonreklámozott prágai ünnepi beszédéből is. Csehszlovákiában olyan légkör alakult ki, amelyben divattá és előnyössé vált a marxizmus —leninizmus elleni támadás és veszélyessé vált a kommunista tanok elvi tételeinek védelmezése. Mivel magyarázható ez? Egyes vezetők elméleti tájékozatlanságával, vagy megfontolt kírnéletességgel azok iránt, akik szerették volna megfosztani a pártot elméleti fegyverétől, szerették volna megingatni a CSKP és a kfffnmunista világmozgalom összeforrottságát. Mindinkább tért hódított az ország egyes történelmi szakaszainak kritikátlan, nem osztályalapokon történő magyarázata, újjászületett a Masaryfc-kultusz, pajzsra emelték Benest, aki a müncheni katasztrófába taszította az országot. A „Pravda" felhívja a figyelmet: az utóbbi időben Csehszlovákiában nem kis erőfeszítések történtek arra, hogy a nép körében olyan hangulatot szítsanak fel, amelyet csak nacionalistának lehet nevezni. Pontosan erre irányult az a hangos propaganda-hadjárat, amelyet a CSKP Központi Bizottsága elnökségének és az SZKP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának (ágcsernyői) találkozója előtt mesterségesen szerveztek. Ez a hadjárat nem Csehszlovákia dolgozó népének osztályellenségei, nem az imperialisták ellen irányult, hanem legközelebbi barátai ellen, a Szovjetunió és más testvéri szocialista országok ellen. Ha a Csehszlovák Szocialista Köztársaság vezetői nem akarták figyelembe venni barátaik véleményét, nem akartak hallgatni azok szavára, nem akartak velük közös úton járni, akkor vajon kikre akartak orientálódni, kikkel akartak tartani? És honnan akarták várni a csehszlovák nép biztonságának, szuverenitásának szavatolását, szocialista vívmányainak az imperializmus részéről jövő támadásokkal szembeni szavatolását? A CSKP egyes vezetői nyilván feltételezték, hogy a nacionalista szenvedélyek felszításával biztosíthatják helyzetük szélesebb körű támogatását a lakosság széles rétegei részéről, beleértve a jobboldaliakat, beleértve a szocializmus ellenfeleit is. Ez azonban igen veszélyes út. Veszélyes elsősorban azért, mert egyre jobban eltávolítja őket azoktól, akik a CSKP és Csehszlovákia népének természetes szövetségesei és őszinte barátai." A szovjet—csehszlovák barátság ellenségei kitartóan azt a nézetet terjesztik, mintha Csehszlovákia minden „baja" azzal volna összefüggésben, hogy fejlődését a legutóbbi időkig valamiféle ráerőszakolt „szovjet típusú szocializmus" irányította volna. A Szovjetuniónak és Csehszlovákiának különböző az államrendszere, sokban különböznek a nemzeti kérdés megoldásának formái, nem azonos a népgazdaság irányításának rendszere — írja a Pravda. — Arról beszélni, hogy a csehekre és a szlovákokra „valamiféle szovjet típusú szocializmust erőszakoltak rá" nem egyéb rosszindulatú provokációnál. Azok az erők, amelyek a CSKP helyzetét alá akarják aknázni, mindent megtettek, hogy úgy tüntessék fel a dolgokat, mintha országaink gazdasági kapcsolatai hátrányosak lennének és nyomasztó terheket rónának Csehszlovákiára. Az ilyenfajta megnyilatkozások egy célt szolgáltak: előkészíteni a talajt az ország gazdasági életének nyugati irányú átállításához. A Pravda ezután elemzi a szocialista országok közötti gazdasági kapcsolatok eredményeit, majd rámutatott arra, hogy kedvezőtlen színben tüntettek fel a Csehszlovákia és Szovjetunió közötti kereskedelmet. A Szovjetunió 12 év alatt (1956-tól 1968-ig) 17 millió tonna szemesterményt, közel 700 000 tonna gyapotot, 51 millió tonna ásványolajat, stb. szállított Csehszlovákiának. Ha Csehszlovákiának ezeket az árukat szabadon átváltható valutáért kellett volna megvásárolnia, ezért összesen körülbelül 3,5 milliárd dollárt kellett vona fizetnie. Amennyiben a Szovjetunió áttérne arra, hogy tisztára üzleti alapon bonyolítsa le kereskedelmét Csehszlovákiával — márpedig Ota Sik, a csehszlovák kormány elnökhelyettese ténylegesen erre orientálódott kritikájában —, ez sok nehézséget okozna a csehszlovák népgazdaságnak. Ezután a Pravda rámutatott arra: a gazdasági reform kérdéseiről szóló vitából az derül ki, hogy a revizionista és ellenforradalmi elemek az ország gazdaságát a kapitalizmus útjára akarták terelni. Egyes csehszlovák vezetők megkezdték az ország számos fontos külpolitikai tételének, s a Varsói Szerződésből és a Szovjetunióval kötött kétoldali szerződésből eredő kötelezettségeinek felülvizsgálását. Csehszlovákia külpolitikájának, mindenekelőtt európai politikájának bizonyos tendenciái komoly aggodalmakat keltenek. Ezek a tendenciák eléggé kifejezetten nyilvánultak meg többek között Hájek külügyminiszter nyilatkozatáiban. Bizonyos kísérletek történtek arra, hogy csapást mérjenek a Varsói Szerződésre, így például Václav Prchlik, a CSKP Központi Bizottságának felelős képviselője nyilvánosan síkraszállt a Varsói Szerződés struktúrájának felülvizsgálásáért, s árnyékot vetett a politikai tanácskozó testület tevékenységére. Azt lehetett volna várni, a CSKP Központi Bizottságának vezetősége elítéli az ilyen cselekményeket, de ez nem történt meg. Megengedhetetlen, hogy rést üssenek a Varsói Szerződésen. Az ilyen irányvonal ellentétes a Varsói Szerződéshez tartozó összes ország létérdekeivel, beleértve Csehszlovákiái. A Pravda megállapítja, hogy csehszlovák oldalról az ország nyugati határai ténylegesen nyitva vannak. Az a helyzet alakult ki, hogy a nyugati országokból özönlöttek az imperialista hírszerző szolgálatok diverzánsai és kémei Csehszlovákiába. Az imperialista ügynököknek lehetőségük nyílt arra, hogy titokban fegyvert juttassanak el csehszlovák területre. A csehszlovák vezetőknek tudomásuk van arról, hogy Nyugat-Németország nem ismeri el az Európában meghúzott határokat, változatlanul el akarja ismertetni jogát „valamennyi német" képviseletére, továbbra is igényt; tart Nyugat-Berlinre, s emellett az NSZK kormánya mind a mai napig sem jelentette ki, hogy teljesen lemond a nukleáris fegyver megszerzéséről, nem nyilatkoztatta ki, hogy a müncheni szerződés kezdettől fogva érvénytelen. Ennek ellenére Csehszlovákiában voltakolyan megnyilvánulások, amelyeknek célja a Nyugat-Németországhoz való közeledés, az NSZK-val való kapcsolatok erősítése volt. Végül a kormány nevében hivatalosan kinyilatkoztatták, hogy Csehszlovákia európai politikáját sok tekintetben helyzetének kell meghatároznia, annak, hogy Csehszlovákia a Szovjetunió és Nyugat-Németország között terül el. Ez a hozzáállás, amelyből teljesen hiányzik az osztálytartalom, ellentétes minden történelmi tapasztalattal, s nem felel meg a szocialista országok, köztük Csehszlovákia biztonsági érdekeinek — hangoztatja a Pravda. Figyelmet érdemelnek azok a tények, amelyek a Varsói Szerződéshez tartozó országok csehszlovák területen nemrég megtartott törzskari gyakorlatával kapcsolatban azt mutatták, hogy Csehszlovákia megengedhetetlen magatartást tanúsít a Varsói Szerződésből származó kötelezettségei iránt. A szocialistaellenes és a jobboldali erők a szovjet katonai alakulatok ottani tartózkodását Csehszlovákia megszállásaként tüntették fel. így csak olyan fél járhat el, amely semmibe veszi a szövetségesi kötelezettségeket. A Varsói Szerződés résztvevői kénytelenek voltak levonni ebből a megfelelő következtetéseket. A barátságtalan szovjetellenes kampány sugalmazói nem tudják elfeledtetni azt az igazságot, hogy Csehszlovákia függetlenségét és szuverenitását csak mint szocialista ország, mint. a szocialista közösség tagja őrizheti meg. Csehszlovákiában lényegében véve kialakult egy politikai ellenzek, amely céljának tartotta a kapitalista rendszer visszaállítását — folytatja a Pravda. — Így például a Néppárt és a Szocialista Párt vezetősége arról beszélt, hogy ki kell szorítani a kommunista pártot a hatalomból. Megkezdte működését, s a Csehszlovák Kommunista Párt ellen tevékenykedett a Szociáldemokrata Párt. Nyílt ellenforradalmár szervezetet jelentett a „231-es klub", amelynek élén a régi fasiszta Brodsky, a volt burzsoá tábornok Palecek, továbbá Ramboucek és Cech állt, akiket annakidején egy imperialista kémszolgálat ügynökeiként kémkedésért elítéltek. A csehszlovákiai szocialistaellenes szervezetek a legszéiesebbkörű kapcsolatokat tartották fenn a külföldi emigrációs ellenforradalmi központokkal, külföldi burzsoá pártokkal és körökkel. „Szó volt egy nyílt ellenforradalmi államcsiny-kísérletről Az ellenforradalom csendben, fegyveres konfliktus nélkül igyekezett hatalomra kerülni, de szem előtt tartott más lehetőségeket is. Az elrejtett fegyverek leleplezésének ismert ténye arról tanúskodik, hogy a reakció nem zárta lei a szocializmus híveivel való fegyveres összetűzés lehetőségét. „Külföldi Katonák Szövetsége" néven létrejött a volt benesi hadsereg tisztjeinek szövetsége. Csehszlovákia határain túl, közvetlen közelében ellenforradalmárok nagy csoportjai gyülekeztek és egyesültek; egyesek közül ült behatoltak Csehszlovákiába. Fegyver is volt náluk. A Csehszlovákiában tőrtént ellenforradalmár, szocialistaellenes megnyilvánulások elemzése meggyőzően bizonyítja, hogy e jelenségek nem ösztönösek, hanem rendkívül szervezettek voltak. Az ellenforradalmi célok megvalósítására törekvő emberek kapcsolatban álltak külföldi kémszolgálatokkal, külföldi imperialista körökkel. Az ellenforradalmi erők egyes szervezői mindamellett az utóbbi időkig igyekeztek a háttérben maradni. A jobboldali erőknek megvoltak az emberei a Csehszlovák Kommunista Párt vezető szerveiben, jól voltak értesülve e szervek tevékenységéről. A szocialista országok kommunista és munkáspártjai mindent megtettek a csehszlovák kommunisták, a csehszlovák dolgozók támogatására, az események veszedelmes fordulatának megakadályozására. Az ágcsernyői találkozón és a pozsonyi tanácskozáson a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának képviselői megígérték, hogy megteszik a halaszthatatlan, konkrét intézkedéseket a helyzéí stabilizálására, a szocialista vívmányok megszilárdítására és megvédésére. Ámde Csehszlovákia vezető szervei az ágcsernyői találkozó és a pozsonyi tanácskozás után nem tettek semmit az ellenforradalom visszaverésére, a jobboldali, szocialistaellenes erők viszont még jobban fokozták tevékenységüket." Az ágcsernyői találkozón kitűnt, hogy elhatárolódnak az erők a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának elnökségében. Amíg az elnökség tagjainak kisebbsége Alexander Dubcek vezetésével nyílt jobboldali opportunista álláspont alapján lépett fel, a többség elvi vonalra helyezkedett és kijelentette, hogy határozott harcra van szükség a rekaciós, antiszocialista erők ellen, a rekació megtörése ellen. Csakhogy a Csehszlovák Kommunista Párt és a csehszlovák kormány vezetőségének jobboldali revíziós elemei meghiúsították, hogy végrehajtsák az Ágcsernyőn és Pozsonyban létrejött megállapodást, amely szerint meg kell védelmezni a szocializmus állásait Csehszlovákiában, harcolni kell az antiszocialista erők ellen, vissza kell verni az imperializmus próbálkozásait. Ezek az emberek álcázás céljából azt hangoztatták, hogy a szocializmus megvédésére törekszenek, ténylegesen azonban csak időt akartak nyerni és az ellenforradalom malmára hajtották a vizet. Hitszegő, áruló eljárásuk következtében tényleges veszélybe kerültek a szocialista vívmányok Csehszlovákiában. Csehszlovákia politikai életének színterére lépett a reakció derékhada. Nemcsak a szocialista demokráciának az az útja került veszélybe, amelyre Csehszlovákia népe januárban lépett, hanem a szocializmusnak az alapjai, a köztársaság is. A szocialista országok számára teljesen elfogadhatatlan légkör alakult ki. Ebben a helyzetben cselekedni kellett, mégpedig céltudatosan és határozottan, nem vesztegetve az időt. Ezért határozta el a Szovjetunió, és több más szocialista állam, hogy teljesíti a csehszlovák párt- és állami személyiségek kérését, hogy a testvéri csehszlovák népnek nyújtsanak haladéktalan segítséget, beleértve a fegyveres segítséget is. A Pravda befejezésül hangsúlyozza: A szocializmus védelme Csehszlovákiában nem csupán eme ország népének belső ügye, hanem a világszocializmus állásai védelmének a problémája is. (MTI)