Délmagyarország, 1968. augusztus (58. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-19 / 195. szám

Á második évtized küszöbén Idegenforgalmi csúcs Elmosta az eső a Rapszódia bemutatóját A Szegedi Idegenforgalmi Hivatal nem végleges összesítése szerint az utolsó fesztiválvasárnapig mintegy 400 ezer vendége volt a szegedi ünnepi heteknek. A 400 ezer, Szegedet meglátogatott turista közül minden második külföldi volt. A külföldi vendégek 80 százaléka szocialista országokból jött; a határon túlról érkezett vendégek több mint 100 nemzetet képviseltek. Szombaton és vasárnap mintegy 30 ezer vendég tartózkodott Szegeden. Vasárnap délután a turisták programját megzavarta az eső és este sem sikerült megtartani a Szegedi Szabadtéri Játékok idei évadjának utolsó premierjét, a Magyar Állami Népi Együttes Rapszódia című műsorát. Vasárnap a KISZ Központi Bizottsága vendégeként Szegedre érkezett B. N. Pasztuhov, a Komszomol Központi Bizottságának titkára, Günther John, az FDI — a szabad német ifjúsági szervezet —, első titkára, Rudolf Bélán, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség alelnöke, V. P. Trusin, a Komszomol moszkvai első titkára, Szabó János, a KISZ Központi Bizottságának titkára és Ribánszki Róbert, a KISZ Központi Bizottságának titkára. Az elmaradt Rapszódiaclöadas vidéki vendégeinek még tegnap, vasárnap este megkezdték a jegyek visszaváltását. A szegedi jegytulajdonosok mától, hétfőtől a Kárász utcai jegyirodában válthatják vissza jegyeiket. Az IBUSZ- és a csoportos utazóvendégeknek postán juttatják vissza a jegyek árát. Holnap, augusztus 20-án, az Állami Népi Együttes előadása után felgyulladó fényfüggöny az idei szabadtéri játékok, a jubileumi esztendő végét jelzi: befejeződnek a szegedi ünnepi hetek. Végleges összesítést, mérleget készíteni, összefoglaló értékelést, epilógust írni nyilvánvalóan még korai lenne. A négy hétig tartó ünnepi eseménysorozat végét jelző fényfüggöny felgyulladásáig még két előadás van hátra, s azután is, a legegyszerűbb statisztikai adat-összeállításhoz is idő kell. Annyit azonban már eddigi gyorsstatisztikákból is tudunk, hogy az idei esztendő a látogatottság, a vendégjárás, az idegenforgalom szempontjából minden tekintetben rekordokat hozott. Mint az események kezdetén az illetékesek bejelentették, a város négyszázezer vendég fogadására készült fel, s mostanáig — beleszámítva a tegnapi idegenforgalmat is — 397 ezer magyar és külföldi vendég fordult meg Szegeden. Sokkal több, mint eddig bármikor! Fokozódó érdeklődés Már ebből az egyetlen adatból kiderül, hogy az idei esztendő, a jubileumi év a „szabadtéri gondolat", az ünnepi hetek és a játékok diadalává vált. Már a felkészülés, az előkészületek idején olyan nagy közönségéröeklődés mutatkozott a játékok és az ünnepi hetek más rendezvényei iránt, hogy az érdeklődésnek, a rokonszenvnek ez az áradása még azokat is meglepte, akik minUtoljára Aida dig is hittek és bíztak a Dóm előtti színpadban. Az ünnepi hetek, a játékok idején ez az érdeklődés azután még tovább fokozódott, nőtt és erősödött, s ha nincs is végleges statisztikánk, biztos, hogy az idei esztendő ilyen szempontból csak a tíz év előtti indulás lelkes, izgalmas napjaihoz hasonlítható. Még kevésbé van szükségünk számokra annak a statisztikákkal ki nem fejezhető, de vitathatatlan ténynek a megállapításához, hogy az idei esztendő nemcsak a közönségérdeklődés, a társadalom rokonszenve, hanem a művészi siker szempontjából is teljes diadalt hozott a Dóm előtti színpadnak. A szegedi szabadtéri nemcsak abban különbözik más szabadtéri színházaktól, hogy méreteiben nagyobb, technikai lehetőségeiben pedig egyenesen páratlan, hanem mindenekelőtt abban, hogy a színpadi fogalmazásnak egy egészen sajátos módját dolgozta ki. Olyan színházi produkciókat láthat itt a hazai és külföldi közönség, amelyeknek messze földön nincs párja, különleges jellegük, hogy úgy mondjuk, profiljuk, másrészt művészi színvonaluk miatt Stabilitás, életerő Ez a színpadi stílus nem egyszerre és nem magától született, viták, kritikák — és valljuk be — néha kudarcok kísérték. A vitákban hitetlen, szkeptikus hangok is megszólaltak, s a kezdés utáni lelkesedés természetes csökkenése után különösen megerősödtek. Az utóbbi években a szabadtári nagy sikerei ugyan háttérbe szorították ezeket a hangokat, de a teljes diadalt ellenükben, azt hiszem, ez a tizedik esztendő, a jubileumi év hozta meg. Az idei produkciók vitathatatlanul dokumentálták a szegedi szabadtéri szilárd stabilitását, életerejét, szükségességét, azt tehát, hogy ez a fesztivál szerves része, sajátos színe és páratlan értéke egész kulturális életünknek. Mégis most, az első tíz év után, és a második évtized küszöbén, talán nem ünneprontás, ha szemünket nem a múltba, hanem a jövőbe vetjük és szót ejtünk a legfontosabb tennivalókról. Ilyen természetesen sok van, s állandóan érkeznek újabb és újabb javaslatok, indítványok. Bármilyen jellegűek és értékűek legyenek is ezek, külön-külön foglalkozni kell velük, meg kell vizsgálni. tartalmaznak-e értékes, hasznosítható gondolatokat, akár a részletekre, akár a lényegre vonatkozóan. Most azonban, a jubileumi év befejezésének ünnepi pillanataiban, elsősorban a legfontosabbról kell szólnunk; nem veszhetünk el e sokféle javaslat részleteiben. Indítványunk nagyon egyszerű. Mindössze annyi, hogy a Dóm előtti színpadon a jövőben kapjon nagyobb szerepet a 20. század, a mi századunk, vagyis a modern művészet, s mindaz, amit ez a művészet tartalmában hordoz, tehát a világ mai problematikája. Persze, ez a javaslat csak látszatra egyszerű. Századunk művészete ugyanis egészében nem a monumentális, látványos, reprezentatív műfajokat és tartalmakat dokumentálja, hanem inkább az intimebb, kamarajellegű feldolgozásokat. Hogy ez prózában és zenében mi, milyen mű legyen, továbbá, hogy ezek milyen ütemben és mennyiségben kerüljenek színpadra, annak eldöntése mindenekelőtt a szabadtéri művészi kollektívájának a dolga: náluk jobban és helyettük senki sem tudja ezt megcsinálni. Egyetlen javaslatként azonban mégis megemlítjük Gerschwin egyszer már műsorra tűzött, de azután mégis sajnálatosan elmaradt operáját, a Porgy és Besst. Többre törekvés Ez az elképzelés nem borítaná fel a szabadtéri hagyományosan kialakult műsorstruktúráját. Az elmúlt években elhangzottak olyan bírálatok is, amelyek ezt a szerkezeti rendet akarták és kívánták megváltoztatni. Ilyen változásra nincs szükség. A szabadtéri további fejlődését nem a konstrukció átalakítása, hanem ebbe a struktúrába szervesen és harmonikusan beépülő 20. századi tartalom jelenthetné elsősorban. A tizedik ünnepi nyár eredményeire büszkék lehetünk. Ennek a büszkeségnek tartalmaznia kell a még többre törekvés akaratát, mert csak ez lehet a további fejlődés záloga. Ökrös László Szövetkezeti napok Kisteleken Kiállítás nyílt — Tapasztalatcsere Részlet a kiállításról. öregek ülnek a padokon, előttük sátrak, bódék sorakoznak, tömve a sok mutatós áruval. Negyedszerre nyílt meg Kisteleken a szövetkezetek árubemutatója, kiállítása, s ünnepel a nagyközség. Az öregek is. Elüldögélnek, pihentetik fáradt lábukat, pipáznak. Tegnap, vasárnap reggel dr. Fazekas Lajos, a megyei tanács vb osztályvezetője nyitotta meg a háromnapos ünnepségsorozatot. A látogatók közt volt Csizmás Sándor is, a járási pártbizottság titkára. Az öregiskola termeiben a homokon gazdálkodó termelőszövetkezetek legszebb áruit, kertészeti termékeit helyezték el. Burgonya, paradicsom, paprika, őszibarack, szemes termények, mindent kiállítottak a gazdák. Nemcsak a kisteleki közös gazdaságok, de a csengelei Egyetértés, a forráskúti Haladás és a bordányi Munkásőr Tsz is küldött ide árut. Grafikonok, fényképek, beszélnek a szövetkezetek életéről, fejlődéséről. A kisteleki Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet árubemutatóját első díjjal jutalmazta a bírálóbizottság. öröm ezekben a termekben járni. Sűrűn jönnek a látogatók. Megállnak a hatalmas uborkák, főzőtökök, a szebbnél szebb termékek előtt. Egy idősebb parasztember előszedi a szemüvegét. Nézi a táblázatot. Ez áll rajta: a termelési érték alakulása 1961-től 1967ig Számok, számok. A kisteleki Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben ez alatt az idő alatt a termelési érték — ha így vesszük, 453 százalékra fejlődött. Nemcsak a környező községekből, de a megye távolabbi helyiségeiből is érkeznek érdeklődők, szereplők. Nem beszélve a közeli termelőszövetkezetek vezetőiről. Valóságos kis eszmecsere, szakmai vita kerekedik a forráskúti Haladás Tsz bemutatott zöldségféléi előtt Ma. augusztus 19-én, hétfőn este kerül idén negyedszer és egyben utoljára a Dóm előtti szabadtéri színpad közönsége elé Verdi Aida című operája. Képünkön: jelenet a monumentális előadás második felvonásából Áz együttes műsorából Mit tudna az Interszputnyik? Más termek. A járási vegyesipari ktsz gyerekjátékokat, női táskákat, retikülöket., ruhákat cipőket állított ki, odébb a Csongrád megyei Tejipari Vállalat tejtermék bemutatója és díjtalan kóstolója hívogatja a vendégeket, mindjárt mellette pedig a pincegazdaság palackozott borai. Az öregiskola udvarán pedig katonás sorban várnak, a gépek, traktorok, mezőgazdasági szerszámok, berendezések, amelyeket a Kis. kundorozsmai Gépjavító Állomás gyártott, s árusít. A tanácsházán pedig a megyei fogyasztási szövetkezetek szocialista brigádvezetőinek tanácskozása tart. Krekács György, a KPVDSZ országos titkára beszámol erről a mindjobban népszerűvé váló mozgalomról. Megyénkben 147 szocialista brigád, 800 taggal küzd a szocalista címért. Szó esik a pozitív, s a negatív jelenségekről is. Néhány helyen, ami igen jó kezdeményezés, mint például Kisteleken, kollektív szerződ.sben rögzítik, hogy a szocialista brigádok a nyereségrészesedésből érdemük és munkájuk elismeréseként , többet kapnak, mint azok. I akik nincsenek a mozgalomban. Somogyi Károiyné felvételei Pillanatkép a Magyar Állami Népi Együttes Rapszódia című műsorából: Tordonai leánytánc A Szovjetunió es a szocialista országok még augusztus 14-én javasolták U Thant ENSZ-főtitkárnak, hogy hozzanak létre nemzetközi hírközlő rendszert INTERSZPUTNYIK néven. E szervezetben minden csatlakozó ország egyforma jogokat élvezhetne. Az ENSZ békés világűr konferenciáján Bécsben nagy érdeklődés mellett ismertették az INTERSZPUTNYIK-rendszer lényegét és elónveit. Az INTERSZPUTNYIK hírközlési rendszer, két kozmikus telefon-televízió információ átviteli módszer egyesítésén alapszik, s ezzel megteremthetik az egységes televíziós világadás rendszerét. Az egész Földre kiterjedő egységes adás csak speciális mesterséges holdakkal valósítható meg. mert a tv vivőhullámai egyenes vonalban terjednek. Ha azonban a reléállomást nagy magasságba telepitjük, például a világűrbe, az adás hatótávolsága rendkívüli mértékben megnövekszik. A mesterséges holdak közvetítésével létrehozható, s elméletileg az egész Földre kiterjeszthető tv-átviteli rendszert A. C. Clarké angol tudós írta le először „Drótnélküli világ" című könyvében még 1945-ben. Clarké vetette fel az úgynevezett geostacionárius — mindig a Föld ugyanazon pontja felett lebegő — mesterséges holdak ötletét. Szerinte három ilyen típusú „álló" holddal megvalósítható az egységesített tv-világadás. Képzeljünk el olyan mesterséges hold pályát a Föld körül, amelyen a keringési idő pontosan annyi, mint a Föld tengelyforgásának az ideje (23 óra 56 perc). Égimechanikai képletekkel kiszámithatjuk. hogy ennek a pályának a magassági az Egyenlítő felett 35 800 kilométer. (A pálya pontos kör és az Egyenlítővel bezárt szöge 0 fok.) Az ilyen pályára felbocsátott mesterséges holddal „csoda" történik: együtt forog a Földdel, mindig ugyanott fog látszani, ahol a keringést megkezdte, annak a földrajzi helynek a zenitjében, ahol elkezdte pályafutását „állva marad". Három ilyen stacionárius hold egy kör mentén, egymástól éppen 120 fokra az egész Földet besugározná. Az INTERSZPUTNYIKrendszer speciális mesterséges holdjaival a világrészek között egyidóben több millió telefon beszélgetést is bonyolíthatnának. Ugyanakkor feleslegessé válnának a nagy költséggel lefektetett és üzemben tartott híres tengeralatti kábelek. Gauser Károly Sátrak, kiállítások, bútorok, gépek, lacikonyha, bódék. Ünneplőbe öltözött parasztemberek mindenfelé. A lacikonyha előtt egy kisebb gyerek sültkolbászt majszol. Zsírtól fénylik az arca. Egyik kezében léggömböt tart. Elindulnak hazafelé. — Mikor lesz legközelebb vásár? — kérdi. A padokon pedig, mindjárt a sátrak mögött, ülnek az öregemberek. Pipáznak, cigarettáznak. Nyugodtan ülnek. Előttük mozgalmas az utca, ez volt a valamikori cselédpiac. Ülnek, s nagyokat hallgatnak. Meglehet, üres kézzel mennek haza a vásárból. Mégis övéké. Sz. L. I. HÉTFŐ, 1968. AUGUSZTUS 19.