Délmagyarország, 1968. július (58. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-14 / 164. szám

Szeged bolygói 18. Kübekháza Sajátos határmercö falu. Magyar és német nyelvű la­kossággal. A tanácselnök mondja; — 1938-ban, akkor még gyerek voltain, gyalog men­tünk be Szegedre. Hajnalban indultunk három óra körül anyámmal, ruhát vettünk. Vasút most sincs. 1939-ben egy maszek vállalkozó indí­tott Szegedről buszt Kttbek­házára, napjában kétszer. De csak a módosabb gazdák en­gedhették meg maguknak, hogy vele utazzanak. Falu, házak nélkül Kübekháza egy és negyed­százados község Jelenleg 4700 hold közigazgatási terü­lettel rendelkezik, 1780 lélek él a faluban. Tizenkét utca, 536 ház. Talán egyetlen falu az országban, ahol 1945-tól nem épült egyetlen egy ház sem. Az idén kettő elkészül. Negyedszázaddal ezelőtt a lakosok 25 százaléka sváb volt, Jó gazdaságokkal, zsíros földekkel, termelőeszközök­kel. Vagyis a földterület és más vagyontárgyak csaknem az ő kezükben összpontosul­tak. Sokan eljártak Szőregre a kertészetekbe, vagy itt vál­laltak munkát a gazdáknál. Negyvenöt után 330 új gaz­dának osztottak földet és vá­logathattak a kisebb-nagyobb üres házakban. Ezért nem építkeztek. Később meg az ötvenes évek elején rengete­gen hűtlenek lettek a föld­höz. faluhoz, a termelőszö­vetkezet gyengécskén fize­tett. S akkor meg ezért.. Most már egyre inkább hnzabáto­rod nak az ipartvSl és meg­térül a közós asztal is, a Sarló Kalapács Termelőszö­vetkezet kilábal a régi, hosz­stzúéves .bajokból, gondokból. A mezőgazdasági termelés meghatározó. Igaz, naponta 280-an eljárnak, zömében Szegedre, mégis a többség a közösben találja meg a meg­élhetését Az ötvenes évek­ben a hagyományos kultú­rák mellett kenderrel pró­bálkoztak a faluban, beletört a bicska. A hatvanas évek elején aztán a vöröshagyma, a fűszerpaprika és a napra­forgó hódított tért. úgy ahofj-. Jelenleg a mák és a borsó társult még mint in­tenzívebb növény, s ezzel általában a termőterület 12 —13 százalékán a hagyomá­nyos kultúráktól eltérően „jobb pénzű" növényekkel gazdálkodnak. Közös asztal A kertekben, a portákon elenyésző a fóliázás. Jelentős a háztáji állattenyésztés. Közepes kertkultúra alakult ki, uborkát, zöldbabot, zöld­tiorsót és salátát termeszte­nek. Sajnos az idén „megfü­rödtek" a salátával. A falu határát sokszor megkárosította már az ár- és belvíz A termelőszövetkezet 1949-ben alakult, s valójá­ban csak most teremti meg a korszerű nagyüzemi gaz­dálkodás alapjait. 3400 hol­don Járadékosokkal, nyug­díjasokkal, alkalmazottakkal együtt 351 ember gazdálko­dik. Az utóbbi három évben a tagság jövedelme megkét­szereződött, első esztendő, amikor havonta rendszere­sen készpénzzel Tizet a ter­melőszövetkezet A közösség tiszta vagyona kétszeresére nőtt ma már meghaladja a 10 millió forintot. Változ­tattak a termelési szerkeze­ten. gépesítettek, a részes műveléssel és a segédüzem­ágakkal sokat lépett előre a nagyüzem. Mégis, bizalmat­lanok még az emberek. Visszaperelt vagyon Hatvanan nem léptek be a termelőszövetkezetbe, 600 holdon gazdálkodnak, ki így, ki úgy. Akad olyan, ald ta­valy megkérdezte a tanács­elnöktől; mint csináljon a megtakarított 300 ezer fo­rintjával. A takarékba még­se tette, mert „sose lehet tudni". Inkább a vejének vett egy házat Újszegeden és egy személyautót. Szép számmal akad olyan egyéni is, aki „legatyáso­dott". A végén már dolgo­zott Itt-ott, építőiparban, szállító vállalatnál, még a tsz segédüzemében is mun­kát vállalt, mégsem boldo­gult. Annak idején K. B. is a kuláklistára került. Valami­kor jó 30 holdja volt, de az­tán szétszaladt a föld, a lá­nyának. aki 'férjhez ment, s a fiának, aki megnősült. A lányát egy szegény ember vette el. Meglehet,-nemcsak a szépségéért. Később meg­betegedett az asszony, csak­nem másfél évtizedig volt tehetetlen. gyógyíthatatlan. A férje hűségesen ápolta, kitartott mellette, ellátta mindennel, a legjobb ruhák­ba járatta. Két karjába vitte el, ha valamilyen szebb ün­nepségre került sor a falu­ban. Aztán meghalt az asz­szony. Maradt még a régi vagyonból, egy kis pénz a takarékban, a fél ház. meg a föld. Az apa, aki annak idején anyit tiltakozott a kuláklista ellen, visszaperel­te a vagyont. Pénzt, földet, házat, majdhogy mindent. Most aztán ismét egybe van a birtok, összejött a 23 hold föld, évi 40 ezer forint adót vetettek ki rá. Kondás lesz belőled A falubeliek, akik a szö­vetkezetből élnek, becsületes munkáért becsületes megél­hetést kapnak cserébe. Töb­ben máig is idegenkednek a közöstől. Legalább is szólá­saikban. Az idén 39-en vé­geztek az iskolában. A ko­rábbi beszélgetések során tizenegyen a mezőgazdasági pályát választották volna. Aztán egyik nap beállítot­tak a szülők a tanítókhoz. — Hogy gondolja? Ne agi­tálja őket. tanító úr. Az én fiam is a földet túrja? Aztán már csal: öten vál­lalkoztak mezőgazdasági pá­lyára, végül Is ketten szer­ződtek. Tizenegyen középis­kolába, 23 iparitanuló inté­zetbe jelentkeztek, hárman pedig csak tengnek lengnek a faluban. A családokban így feddik meg a fiatalokat: — Tanulj kölyök, mert a téeszbe adlak kanásznak! Micsik József állatgondozó a közös gazdaságban. Negye­dik éve. Az óbébai részen lakik, a hajdani módosabb gazdák utcájában. Egyénileg gazdálkodott, de eladósodott, tönkrement. Elhagyta a csa­ládja is. Nem kellett a föld. Aztán belépett a közösbe. A szomszédok még most sem veszik tőle jónéven, nem is köszönnek. Német búcsú Régebben divat volt a német búcsú. Különösen a svábok szerették, november­ben egy hétig tartott. Dísze­sen felöltöztek a kirvalyos legények és kirvalyos lá­nyok. Rezesbanda kísérte őket, a szegedi honvéd zene­kart fogadták meg. Megláto­gatták a családokat, ettek­ittak. aztán megkezdődött a híres kugliverseny. A győz­tes nyerte a kirvalyos kost. Aztán májusfttt. állflbttak a templom elé. díszes kalapot húzta, a „tetejébe. Rozmaring csokrot is kerítettek és meg­kezdődött az árverés. Végül is a kalap egy fiúhoz, a roz­maringícsokor egy lányhoz került, rendszerint, akiket már összeadott a falu. Üjra elmentek a lányosházhoz, újra eltek, mulatoztak. Sajátos, ellentmondásos falu. De az idén már meg­épülnek az első házak. Az emberek magukért építik. Sz. Lukács Imre Jövő társbérlet jsjcts/< — Ember! Vigyázzon! Hiszen az az én kenőolajom! Palack­autó A mai au főkonstruk­tőrök minden lehető módon igyekeznek nö­velni a szélvédöüveg fe­lületét Egészen érthető a mérnököknek ez a törekvése, hiszen minél jobb kilátást akarnak teremteni a vezető szá­mára. Különösen fontos ez a nagyvárosokban. Egy francia mérnök eb­ben a versenyben va­lamennyi kollégáját le­pipálta. „Átlátszó" au­tót épített A karosszé­riához 9,5 mJ edzett üveget használt feL A különös autóban még a műanyagból készült ülé­sek is átlátszóak. S éta a napfé­nyes utcán. Körülöttünk nyüzsögnek az embe­rek. Kirakatokat néz­nek, gyermekkocsi­kat tolnak, mások új, nyári öltözéküket mutatják be. Az út­testen egyre több a külföldi rendszámú gépkocsi. Ismerősömmel el­mélyült beszélgetést folytatunk a közelgő amerikai elnökvá­lasztás esélyeseiről. Míg kombinációimat magyarázom, átlép a baloldalamra s a jár­da széléről végez törzshajlítási gyakor­latokat a szembejö­vő kocsisor felé. Megrántja a zakó­mat, hogy figyelmez­tessen, én meg csak tovább szavalok. Mi­kor a fekete Merce­desek elsuhannak a közelünkben, félig rendreutag)'tóan, félig okosítólag jegyzi meg: itt haladt el a miniszter-meg a kí­sérői. Ismered ? — kérdezem. Tagadólag rázza a fejét, de hoz­záteszi, hogy a ko­csikban ott ültek a helybeli vezetők is. Nem mondja, de lá­tom a szemén a re­ménysugárt: vajha észre vették volna, hogy észre vette őket. Vége a külpolitikai értekezésnek, aztán a sétának is. Egye­dül haladok tovább, s most már figyelem az autókat és a gya­logosokat Igen, a hivatalos kocsikat — nevetségesen, mégha csak sofőr ül is ben­nük — megbókolják. Aztán eszembe jutnak hasonló ké­pek, esetek. A dísz­hangversenyre új es­ugyanakkor utazik a vállalati üdülőbe, amikor a személyzeti osztályvezető, sőt Sa­nyikát csak szerdán és pénteken viszi a mamája az angol nyelvtanárhoz, mert akkor „edz" a pro­fesszor kisfia Is. Jó napot, MercedesI télylt rendelt X. fe­lesége. Napokon át izgalommal készültek az eseményre, csak másnap derült ki, azt sem jegyezték meg, ml volt a műsor. Az élmény viszont hogy ott volt Y is, a szü­netben kölcsönösen üdvözölték egymást ez azóta is dicsekvő szóbeszéd tárgya kö­rükben. Pofafürdő. Mint azok a „vé­letlenek" is, hogy Pi­riké a bérelszámoló­ból éppen ott akkor és olyan frizurát csi­náltat mint az igaz­gatója felesége. Avagy Kerekes Más. A szakszerve­zeti gyűlésen, a ter­melési tanácskozá­son ismertek azok a felszólalók, akik mindig a főmérnök, az üzemvezető után és az ezek által el­mondottakra hivat­kozva fejtik ki „konstruktív" véle­ményüket Meg azok a kritizálók is, akik újságból vett idéze­tek bedobásával ér­velnek vélt vagy va­lódi igazságok mel­lett Divat ez? Kl, ho! kezdte? Van-e értel­me, haszna? A séta közben elkezdett me­ditáció végűi fs aa­zal zárul, hogy sem­mi szükség nincs rá. ha volt akkor is ré­gen megszűnt a lét­jogosultsága ennek a magatartásnak. Ne­vetséges, korszerűt­len figurák a ma­gukmutogatók, a külsőségekkel figyel­met felhívók, a haj­bókolók. Komolyta­lan, néha ellenszen­ves is a törtető Igyekvés, elsősorban azért mert akiknek állítólagos kedvéért teszik, azoknak a legkellemetlenebb. A Mercedeseknek Jó napot köszönök di­rekt gyanússá vál­nak ott, ahol siker­re számítanak. Gya­nú születik arról, hogy ez az ember nem a munkája, nem a képessége révén akar elismerést sz®. rezni, hanem a sör­gölődésével, amit ép­pen azalatt végez, míg dolgoznia kelle­ne. Summa summ4> rum: nem jó befek­tetés már a pofa­fürdő. De ennek kul­tiválóit vajon hány­szor kell még újra meg újra figyelmes­tetni? Kondorost János Kiküldött munkatársunk riportsorozata Rigából Móportrék, gyökérfejek 14—15 éves, 8 ált. iskolát végzett (Szeged környéki) leányokat és fiúkat fonó- és szövőipari tanulónak felveszünk Jelentkezni lehet: szombat kivételével minden mun­kanap 7-től 11 óráig a Szegedi Textilművek szak­oktatási előadójánál (Tolbuhin sgt 87.) Ezúton hivjuk fel azon szegedi lakosok figyel­mét, akik 1968. szeptember 1-tői ipari tanulóink részére ALBÉRLETI SZOBÁT TUDNAK BIZ­TOSÍTANI, szíveskedjenek mielőbb értesíteni gyárunk személyzeti oktatási osztályát. Kedve­ző feltételek mellett a szállásadóval szerződést kötünk. Pamutnyomóipari Vállalat Szegedi Textilmüve DK. 510 4 DEL-MAGYARORSZÁG. VASÁRNAP. 1968. JÜLIUS 14. — Nekünk is van ám Skanzenünk, nemcsak a své­deknek! Lita Bamheluoska, a Cina kultúrrovatának üdvöskéje dicsekedik. De úgy dicseke­dik, hogy közben kutat is. Üjra meg újra kirámolja, át­pörgeti papírhabokban ful­dokló íróasztalának minden kis lapját, cetlijét. Bányász­mozdulatai végre gyémántot érnek: egy csalódottnak sem­miképp sem nevezhető moz­dulattal felmutatja, amit ke­resett. A „Lett Etnográfiai Múzeum" harmonikázó pros­pektusa lobog a kezében ... — Ide most kimegyünk! Míg a kocsi szalad, képről képre haladva elmagyarázza a nehezen előkerült papírcsík mindpn ábrázolatát. — Lábas parasztház a XIX. századból; XVIII. századi vasveretes nagykapu; szoba­belső, függő gyermekbölcső­vel ; nemrég rekonstruált, négylapátos szélmalom ... S milyen jó, hogy már elő­re mindenről tudósított! A rigai skanzenben ugyanis ko­rántsem jelzett etnográfiai kincsek érdekelték a szegedi látogatót Inkább a bejárat Zaurs szobrászművész Házi­gazda című szoborkarikatú­rája melletti fészert nézegette. Pontosabban a fészer geren­dás tetőzete alatt sorakozó szobrokat... Aki hiszi, hiszi; aki nem, nem, de tényleg egy szobor­kiállítás várja látogatóit az oszlopos építmény padlótlah padlóján! Egy különös szo­borkiállítás. Egy nagyon kü­lönös szoborkiállítás... A közszemlére kitett szob­rok ugyanis — akár a föléjük boruló etnográfikus építmény — szintén fából készültek. De nem sima, kéznek engedelmes ágakból-derekakból, hanem görcsös-durva tuskókból, gyö­kerekből. Hatalmas tuskók­ból, jókora gyökerekből. S ami az érdekes: minden egye „műtárgy" emberi fejet mutat. Tuskóportrék, gyökér­fejek sorakoznak rigai skan­zen hatalmas fészerében ... Kérdezni sem kell, ott a jó­kora plakát, amely tüstént elárulja, hogy Martin Zaurs szobrászművész keze — bal­tája, bicskája — alól kerültek kl ezek a különös készítmé­nyek. Ö, a rigaiak 53 éves, hazáján túl is jól ismert „szkulptora" jött rá, hogy mennyi felfedezésre, kibon­tásra váró motívum rejtőzik az öreg fák földbe kapaszko­dó felében; hogy már né­hány szakértő mozdulatra Is, miképp válnak embert csú­foló karikatúrává az amúgy sokba nemigen vett részek. Járta a fatelepeket, feldol­gozó műhelyeket, s előbb rá­mutatott egy-egy jövőjéről mit sem sejtő tuskóra, majd hazavitte, és nekiállt, hogy egy elképzelt modellt parodi­záló vonásokat bontson kl belőle. így készült el többek kőzött — láthatóan téOgha sokórás munka után — a Há­zigazda című la remeklése, amely minden egyéb műfajú torzképeknél jobban mutatja a maga birtokára büszke, zseniális eszűnek aligha mondható „tulajdonos" lelke­világát, vagy a Lakáj nevet viselő portréja, amelyből megintcsak a művész „No most jól megmondtam neki!" kamaszos, viccelődő jókedve árad ... Nézzük a katalógust: tölgy­ből, nyírfából, lucfenyőből, kőrisből metszegette ki a mű­vész — lényegében 1964—65­ben — remeknél remekebb fatorzításait, s a jól tájéko­zott beszámoló még azt is el­árulja, hogy hazáján kívül már Ausztriában, Angliában, Lengyelországban, Csehszlo­vákiában, Dániában turnéz­tak többek között a nemcsak teljesítményre, de méretre sem kicsi alkotásai. — Magyarországra miért nem hívták még meg Zauris kiállítását? — kérdezi a tus­kóremekekbe időközben szintén beleszerelmesedett Lita. — Talán nem tudnak róla, talán attól tartanak, hogy nem lenne sikere... — Tudja mit? írja meg, amit látott! Hátha majd így. hátha majd akkor... — Feltétlenül megírom! Megírtam. Akácz László c

Next

/
Oldalképek
Tartalom