Délmagyarország, 1968. július (58. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-20 / 169. szám

In flagranti Intézkedés, megelőzés eljárás, Ismerkedjünk a KÖJÁL-!a! Emlékezés Szegeden már hagyomány- tóttá meg a szogedl iparldnyá vált, hogy évenként — a állítást. Az érdeklődés iránszabadtéri Játékokkal egyidő- ta nagyobb volt, mint a kiben — a helyi és környéki állítás rendezői remélték. Az ipar bemutatja termékelt ország legtávolabbi résziéből, Hazánkban az első iparkiál- Szombathelytől Brassóig, sőt lítás megszervezésében első- külföldről is — Németorsorban Kossuth Lajosnak, szágból, Ausztriából — érmint az Országos Iparegye- keztek látogatók. sülét aligazgatójának, volt nagy érdeme. Az elsőként a fővárosban 1842-ben rendezett nagysikerű iparkiállítást, — amelynek célja; „A hazai műipar előmozdítására szükséges mindenekelőtt a Jelen állapot ismerete", — már a következő évben, majd 1846ban megismételték, s a kiálA kiállított tárgyakat bíráló bizottság vizsgálta felül. A bizottság főleg azt mérlegelte, hogy milyen fokú a bemutatott áruk technikai fejlettsége, kivitele, milyen lehetőségek állnak a tömegtermelés előtt és mennyire állják a versenyt a külföldi iparral? A kiállitás mérlegét a váAz utóbbi időben szinte hetenként olvasunk ilyen hírt az újságokban: „Romlott juhsajt került forgalomba X város piacán. Az ügyben a KÖJÁL vizsgálatot kezdett Romlott disznósajtot fogyasztott a násznép X községben, 12 személyt kórházba szállítottak, a KÖJÁL a szükséges intézkedéseket megtette ... Fagylaltmérgezés gyanújával került kórházba Z. járásszékhelyen 6 kisdiák, a KÖJÁL eljárást indított annak megállapítására, mi okozta az Iskolás gyermekek rosszullétét .. Kicsoda, micsoda ennek a különös rövidítésnek a hordozója? m lítás látogatói között egyre rost közgyűlés vonta meg A • polgármesteri jelentést a közgyűlési jegyzőkönyv így örökítette meg: „Alkalmunk volt az ország és világ előtt fényes sikerrel és eredménnyel feltüntetni újabb haladásunkat, a tudománynak, a múvésaet. ipar és közjó érdekében hozott áldozatainkat és fáradalmainkat. örmmel és büszkeséggel Jelentem ennélfogva, hogy az ország minden vidékéről egybesereglett vendégek elismerőleg emlékezteik meg azon törekvésekről, melyeket a város közönsége kitűzött, s ma már a hazai közvélemény igazságosan ítél. midőn e várost közművelődési és 'közigazgatási viszonyainál fogva ls a magyar Alföldnek legilletékesebb központjául ismeri eL" Máriaföldy Márton több tagot nyertek meg a Védegylet ügyének. Az Alföldön az 1872. évi kecskemét után Szegeden rendezték meg 1876-ban először a helyi ipar termékeinek nagyszabású bemutatóját Az első fölhívást „a szegedi országos ipar- és terményki ál lítás" megrendezésére 1874-ben tette közzé Dáni Ferenc főispán, Reizner János főjegyző és Bakay Nándor kötélgyáros. Különösen Bakaynak volt része a kiállítás megszervezésében. Az első szegedi iparkiállitás céljairól az Alföldi Iparlap tudósít Szerinte a kiállításnak mindenekelőtt az a feladata, hogy javítson hazánk gazdasági rendszerén, mostoha iparv iszonyain. A kiállítás rendjének, szabályzatának megvitatására 1875. június 6-án a városháza nagytermében, azt teljesen megtöltő küldöttek előtt előkészítő értekezletet tartottak. Ezen az ülésen Bakav Nándor ismertette a kiállítás tervezetét. Az értekezleten a vidéki Iparkamarák és egyesületek képviselői is megjelentek. A tervezet a kiállítandó tárgyaltat 15 szakosztályba sorolta. Külön szakosztályt alkottak a félkészítmények, üveg- és kerámiatermékek, az élelmiszer- és szeszipar, a bőripar, fa- és bútoripar, vas-, gépes fémipar, az iparművészet és háziipar mintdarabjai, sőt helyet kapott a hadászati és hajóipar ls. Az előkészületi nehézségeket fokozta, hogy 1876 tavaszán a városnak három hónapi erőfeszítésébe került a Tisza ismétlődő árvízveszélyével való birkózás. Ez volt egyébként e téren az utolsó sikeres erőfeszítés, mert a három évvel későbbi áradás valóban végzetessé vált Szegedre. A kiállítást 1876. augusztus 20-tól szeptember 10-ig rendezték meg 1345 szegedi és vidéki iparos részvételével. Színhelye a F őrcáltanoda új 2 emeletes palotája ima a központi egyetem és könyvtár épülete), az előtte való liget és búzapiac (a mai Dugonics tér) és részben a Tisza-parton szabadban, részben pedig ideiglenesen emelt épületekben volt. mintegy 20 ezer m3 alapterületen. Az ipar- és terménykiállitással kapcsolatban állatkiállítást is rendeztek és országos vásárt tartottak. Simonyi Lajos iparügyi miniszter, mint védnök, 1376. augusztus 20-án nyiReggel egy Közegészségügyi, Járványügyi Állomáson, vagyis: egy KÖJÁLnáL — Milyen üggyel foglalkozott ma először, doktor úr? — ezt a kérdést tesszük föl egymás után négy orvosnak. A válaszok: — Megbeszéltem egy vállalattal, hogy átadás előtt megnézem új üzemi konyhájukat, mindenben megfelel-e a közegészségügyi előírásoknak. — Fölkértek egyik község vezetői, hogy tartsak előadást náluk a veszettségről — Romlott hentesáruk laboratóriumi vizsgálatát végeztettem eL — A városunkban működő egyik tsz-ben helytelenül használták fel a permetezőszert, emiatt többen rosszul lettek. Megindítottuk az ügyben a vizsgálatot és gondoskodtunk arról, hogy a mérgező anyagokat tartalmazó permetezőszerek felhasználóit Ismételten oktassák ki: hogyan kerülhetik el a jövőben a hasonló baleseteket .... Tehát a labdarúgásból kölcsönvett kifejezéssel élve a KÖJÁL-ok „az egész pályán játszanak". Miként azt az állomás igazgatója megfogalmazta: — A KÖJÁL működési területén ellátja, irányítja, ellenőrzi a közegészségügyi, járványügyi és egészségügyi felvilágosító munkát Közvetlenül és rendszeresen ellenőrzi a közegészségügyi és járványügyi szempontból fontosabb létesítményeket Kutatja területén a megbetegedések és elhalálozások környezeti okait, tanulmányozza a közegészségügyijárványügyi intézkedések hatékonyságát és így tovább ... Egy szó igen gyakran előfordul minden beszélgetésnél — a higiéné, vagyis: közegészségtan. Személyi higiéné, sugár higiéné és így tovább. A KÖJÁL tevékenységének átfogó jellegére mutat, hogy egyaránt foglalkozik település-, élelmezés-, munka- és sugáregészségüggyel és nevelésegészségüggyel is. ÍH ben, azokról keveset tud az átlagember. Pedig a KÖJÁL orvosainak oroszlánrésze van abban, hogy hazánkban a gyermekbénulás gyakorlatilag megszűnt. Azt mondják a doktor bácsik az apróságoknak: „Adok neked Sablncseppet" ... s azt gondolják: „Nem leszel béna, kisfiam" — és a gyermek nem lesz béna. Diftéria ma már csak ott fordul elő, ahol valamiféle gondatlanság következtében egy-egy gyermek „kicsúszik" a védőoltás alól. Azokon a vidékeken, ahol népbetegség volt a golyvásodás, ma jódozzák a forgalomba kerülő konyhasót, s igy tízezrek menekülnek meg a torzító, kellemetlen betegségtől. Elvétve fordul már elő nálunk hastífusz, vagy malária megbetegedés és sorolhatnánk tovább az egészségügy nagyszerű eredményeit Erre ls gondoljunk, ha a szót halljuk — KÖJÁL! Bajor Nagy Ernő Komputerdetektív Az angol belügyminisztérium tudományos kutatócsoportja olyan terven dolgozik, amely megkönnyíti a bűnszövetkezetek irányítóinak kinyomozását. A „Supertec" elnevezésű program célja azoknak a nagy bűnözőknek a kézrekeritése, akik sohasem jelennek meg a bűntett- színhelyén, s akikről nincs „személyi lap" a bűnügyi hatóságok birtokában. Az angol rendőrség véleménye szerint az alvilágban parancsnoki pozícióban levő száz nagy bűnöző több mint felét nem sikerül leleplezni, mert semmiféle feljegyzés nincs róluk, s életük — papíron — tiszta. Az elektronikus gépbe számtalan apró, lényegtelennek tetsző adatot fognak betáplálni hónapokon vagy éveken keresztül, s az „automatizált detektív" logikai módszerrel rakja majd össze a sok apró információt A gép programozása azonban rendkívül bonyolult még bonyolultabb, mint a fordító gépé volt amelynek analógiájára építik. A feladatok sokfélesége megköveteli, hogy a KÖJÁL szolgálatában működő orvosok orvosi szaktudományukon kívül „konyítsanak" a joghoz — hiszen a KÖJÁLnak hatósági jogköre van. „Konyítsanak" az ipari technológiához — különben egy üzemen belül nemigen tudnák megállapítani, melyek a leginkább célravezető egészségügyi intézkedések. A levegő szennyezettségének vizsgálatával csakúgy foglalkoznak, mint a zajártalmak fölmérésével és javaslatokat tesznek kiküszöbölésük módjára is. Legtöbbször azonban Járványügyi tevékenysége ismert a társadalom előtt És ha már erről beszélünk, nem kerülhetünk ki egy gondolatot A közönség szemében — a szívátültetések iránti roppant érdeklődés is példa erre — a bravúrosan beavatkozó orvos a népszerű, a nagyra becsült. Azokról az orvosokról, akik elejét veszik annak, hogy esetleg izgalmas beavatkozásra kerüljön sor százezrek életéBírósági ítéletek NÉZETELTÉRÉS KÖZBEN.M Állandó nézeteltérése volt lakótársaival Italozó életmódja, s kötekedő viselkedése miatt Balogh Karácsony 62 éves, szegedi (Középkikötő sor 11.) lakosnak. A szóváltások közben az idős ember rendszeresen államellenes kijelentéseket tett. Izgatás bűntette miatt a megyei bíróság jogerősen 3 hónapi szabadságvesztéssel sújtotta és kötelezte alkoholelvonó kezelésre. SIKKASZTOTT AZ ASZTALOS ölel András József 38 éves jánoshalmi lakos, akit korábban hivatali beosztásával való visszaélés, illetve erőszakos nemi közösülés miatt már megbüntettek, 1966. decemberétől a következő év novemberéig, mint asztalos dolgozott az 1. sz. szegedi járási ktsz zákányszéki részlegénél. Ezidő alatt a ktsz nevében vállalt munkákért fizetendő összegeket többször elsikkasztotta, ezenkívül ténylegesen el nem végzett munkákért vett fel bért. A társadalmi tulajdont közel 10 ezer forinttal megkárosító sikkasztás miatt a megyei bíróság öleit 8 hónapi szigorított börtönbüntetésre, kártérítésre és kényszer alkoholelvonó kezelésre ítélte. ELMULASZTOTT SEGÍTSÉGNYÚJTÁS Munka közben február Síén szinte megállás nélkül italozott Gyémánt József 26 éves szegedi (Tompa utca 28.) lakos, az AKÖV fuvarosa és este erősen ittas állapotban hajtotta hazafelé lovait. Az újszegedi Tisza-hídon emiatt elgázolt egy kerékpáron közlekedő asszonyt majd segítségnyújtás nélkül továbbhajtott A megyei bíróság jogerősen 10 hónapi szabadságvesztéssel sújtotta. Homokn Homokágyban fekszem a Tisza partján. A víz frissítő hűse imént megmártott testemben reménytelen csatát vív a nap tüzével, s apránként megadja neki magát Űjra elönt az izzadság. Felfigyelek a közelemben folyó beszédre. Fejét tenyerébe támasztva fekszik két lány. Formás, makulátlan barna testek. Különösen az egyik. Vastagon felkent fehér krém fedi orcájának pírját. Ez még jobban kiemeli szemének fekete fényét Körülöttük három fiú. Az egyik szótlanul öl, félrehúzódva. Az a félénk típus, aki rendszerint átadja helyét a rámenősebbnek. A másik kettő nagy buzgalommal magyaráz, hol az egyik, hol a másik, lassan tagolva, mutogatva. Teljesen hiábavaló. A lányok egy büdös szót sem értene :k magyarul. Mindenre a maguk bolgár nyelvén válaszolnak (amit én, orosz tudásommat úgyahogy megértek). Ügy veszem észre, nagyon akarnának beszélgetni. Mert ha nem is értik egymást, ami a szavak mögött van, azt nyilván értik. Vagy legalábbis sejtik. A szálak csomósodnak a fejemben. Megérkezés vagy ötszázad magammal. A vonat nem áll be az állomás elé. Több száz métert „cigöljük" csomagjainkat a harmincfokos katlanban, magyarok, csehek, osztrákok, franciák, aztán egyetlen szűk kijárati ajtóba sűrűsödünk, hogy végül odalent egy még keskenyebb ajtón préselődjünk be a szegedi villamosba. Szinte hallom, ahogy a MÁV röhög rajtunk. Meg a villamos. Emlékszem, hajdanában a ki- és beszállás közvetlenül a pályaudvar előterében történt, kutyagolás nélkül. És nem dőlt össze az állomásépület. A szocializmusban vajon összedőlne? És a sokajtajú, korszerű villamos talán kisiklana, ha valamennyi ajtaján fel- és le lehetne szállni? Csakúgy mint Pesten, ahol a kalauzok szolgálják ki az utasokat és nem az utasolt a kalauzokat. Hallgass, barátom! Volt ez sokkalta rosszabb is. Balázs Béla az Álmodó ifjúságban például így írja le megérkezését Szegedre: „Forró, poros, szürke, álmos városba érkeztünk. A piszkos pályaudvar büdös volt. Rothadt dinnyeszag, csípős lóhúgyszag keveredtek körülötte." Mindenki tudja, hogy a kép ma egészen más. Azért ha a kiskörútról kifelé, a Marx tér irányába megyek, nem egyszer jutnak eszembe Balázs Béla szavai. Igaz, sok az új ház errefelé, szépen magasodnak. (A Tanácsháza színes tornya már-már elvész köztük.) De időnként átható lóhúgyszagot érzek. Indokolt. Elég látni a hetipiacok szekértáborát. Mégis, valahogy fesztivál idején, de meg azon kívül is, a lovak mellékterméke nem stílszerű a városban. Mondom ezt egy közegészségügyi ismerősömnek: valamit tenni kellene. — De mit? — kérdi a doktornő, elmerengve az úttesten párolgó sárga tócsák felett. Majd kisvártatva : — Mit gondol, barátom, építsünk talán lóillemhelyeket? Hanglejtése csípett, mint az áradó szag. Elhallgattam. Pedig szerettem volna hozzátenni: locsoljanak hát gyakrabban Átfordulok a hasamra. Pokolian forró ez a homoktepsi. Most szemtől szembe látom a fiatalokat. Az egyik fiú, a világosabb hajú, kifakad: — Hú az áldóját! Ebben a városban már nem lehet nyelvek nélkül élni. Sürgősen elkezdek valamilyen nyelvet tanulni. — Hirtelen a bogárszemű lány fölé hajol, áthidalva karjával a derekát. — De szép vagy, te kislány! Érted, amit mondok? Sze-ret-lek ... A lány a fejét rázza: — Ném... ném tudom. — Foga bíztatóan kivillan. Szeme azt mondja: mondjad, csak mondjad. És a fiú mondja: — Este tíz óra . .. Érted? ... Gambrinusz... Érted?.., Tíz... tíz... — két kezével mutatja. A lányok a vállukat rángatják A nagyobbik fiú elsimítja a homokot, nagy 10-est rajzol bele. — Csto tíz? — (Azaz mi legyen tízkor?) — kérdik a lányok. A fiúkon látom: az eszük megáll! Magyarul ismétlik az egészet. Végül megesik rajtuk a szívem: belesegítek. Mondom a lányoknak: a fiúk találkozni szerelnének velük ma este. — Ma este nem lehet. A Bánk bánhoz van legyünk. — Akkor hát velem randevúzzanak — mondom huncutul —, én is ott leszek. Kacarásznak. A fiúk sötét Irigységgel hallgatnak Nem tetszik nekik a sok beszéd. Félbe is szakítanak: — Miről van szó? — Elmondom. — No jó, hát akkor holnap. Mondja meg, hogy táncolni szeretnénk velük. Délután ötkor várjuk őket a kollégiumnál. — Nem sok értelme van — jegyzem meg némi rosszmájúsággal —, ezek két nap múlva elutaznak. — Maga csak mondja, a többi a mi dolgunk. Teljesítem kívánságukat. A lányok bólintanak. hogy jó. És ez így van rendjén. Ahogy elnézem, rendes fiúknak látszanak, kezük lefékezi kamasz vágyukat. És jóképűek is. Nincs vállralógó hajuk, szemükbe se hullik. Tömörkény jut az eszembe, akinek már a század elején szemet szűrt az a divatossá vált hajviselet, amit mi manapság a modernkedés számlájára írunk. O írta 1904-ben: „Ha az ember manap födetlen fővel lát egy csomó parasztlegényt, szinte hajlandó fölkiáltani: — Uram Isten, hát ezek hova tették a homlokukat? Mert lefésülik a hajukat a szemükig. Ezen megbotránkozunk. Hogy valamely férfiarc szép-e, nem szép-e, manap bizonyára mellékes dolog, de a tiszta homlok mégis csak numerus, s minden időben tisztult izlés jellemzője volt. Ezek meg, bár a magyar nép eléggé magas homlokú, ezt a díszüket betakarják hosszúra növesztett hajukkal, s olyan formák vele, mint a botokudindián." Mialatt ezeket átgondolom, az én fiataljaim levonultak a vizre. Fölkelek én is homokágyamból. Igy jobban látom őket, a fürdőzők sokaságaban. Kezük már összetapad, húzzák egymást, incselkednek. Ha a fiúk lebuknak, a lányok menekülnek. De ez nem mindig sikerül. Ilyenkor hasak, combjuk a víz tetejére bukkan, sikoltva nevetnek. Titánok vállán ülnek. Karjuk átfonja fejüket. A nap már az ég lejtőjén lépked. A testükön csillámló vízcseppek lámpásai, apránként kialszanak. SARLÓ SÁNDOR i